30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 85 86 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 19. 14:28 | Link

Wolgii

{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők und virágkoszorú}


Attól függetlenül, hogy a következő percekben már ajtón belül találta magát, megtartotta fejében az "Egy lyuk feljegyzései"-t. Elvégre, ez sem fog örökké tartani, és le tudta volna fogadni, hogy másnap annyira fog unatkozni, hogy még arról sem lesz fogalma, mégis mit kezdjen magával.  A teremben minden annyira.. Szines volt. Mondjuk egy logikus is, a bohém a szőke lány megfogalmazásában azt jelentette, hogy valami, ai minél szinesebb, és minél távolabb áll a normálistól. Pont mint ő. Emberek vajon lehetnek bohémek? Biztos lehetnek. Ennek is utána fog nézni, már ha addig nem felejti el. Elég gyakori, hogy valami imennjen a fejéből, például egyik percről a másikra.
Mikor a fiú megkérdezte, hogy izgol-e az este miatt, nem igazán tudta, mit feleljen. Ez volt eddig az első bálja, persze azon az egyen kívül, ami óvodában volt, és akkor még nem tudta, hogy boszorkány. Azt se tudta, hogy valójában létezik ez a világ. Persze, gyermeki ésszel elhitte mindezeket, de csak úgy, ahogy egy hároméves hisz a fogtündérben, meg a Mikulásban, meg a húsvéti nyusziban. Valahol mélyen tudja, hogy ez mind csak csalfa átverés, mégsem fogadja el az igazságot, mert ő még kicsi, neki abban a mesevilágban kell élnie. Visszatérve a kérdésre, igen, izgult, mint egy lány szokott izgulni. De az valószínűleg nem lett volna jó válasz, így is elég furán viselkedett már eddig is. Hogy félrebeszéljen, nos, most valahogy nem volt kedve azzal az oldalával mutatkozni, talán mert az az üres mosoly eléggé elbizonytalanította. Szóval csak vállat vont megköszönte szépen, kijelentette, hogy jól van, és mindeközben a többi diákot pásztázta. Nem mintha várt volna valakit, vagy menekülni próbált volna, egyszerűen csak nem akarta túl sokáig bámulni. Nem akart soha senkit túl sokáig bámulni.
- Ez csak egy bál, nem?- kérdezte végül vissza, mikor megtalálta a tökéletes választ, és ismét rá emelte tekintetét.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. július 24. 15:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. július 19. 14:36 | Link

Jeges.
Gönc, kóc

Nagy megkönnyebbülés Kowai számára, hogy Jeges nem vette az öltözékét se különcre, se nagyon kirívóra. Azon felül neki édes-mindegy, hogy partnere hogy néz ki. Nem tervez se táncolni, se semmi ilyesmit, csak ketten mennek és kész. A fiú megdicséri a ruháját, Eris biccent köszönésképpen. Fölfelé az út csendesen telik, annak ellenére, hogy mennyien tolakodnak be előttük, meg mennyi ember tolong a nagyterem felé.
Úgy dönt, inkább nem kérdez rá erre a furcsa nyelvtanra, hallott már ennél rosszabbat is és ha ez lesz az este legrosszabb élménye, akkor legalább nyugi lesz. A végzős kérdésre csak a fejét rázza, a táncolásra már el is fintorodik.
- Merlin ments. Majd jövőre. - Dioméd elirányítja az asztalokhoz, ahol is a fiú kezébe vesz egy tarka párnát. Eris újabb fintort ejt.
- Még egy ilyen hülye témát. Remélem az italokba nem kavartak semmit, ami ilyenné teszi a diákokat. - körbesandít a termen, elhúzza száját - Nem szóltam.
Színes, tarka-barka, így felkötve a hajakat meg úgy belekarolva egymásba, blöá. Még szerencse, hogy ő akkor is kitart, mikor mindenki más megbolondult. Nagyon reméli, hogy jövőre nem nudista lesz majd a téma, bár ennél még az is jobb lenne. Olyan csiricsáré itt minden, reméli hamar letudja majd ezt az egészet mielőtt ő is megfertőződne.
- Na jó, mihez volna kedved?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Én vagyok a Mind
Írta: 2015. július 19. 14:56
| Link

Jarednek címezve
I.


A fiú hangja meglepettségről árulkodott, és én ettől mintha rosszat csináltam volna, megilletődve pillantottam újra az édességes zacskóra. A számat bizonytalanul szorítottam össze, úgy figyeltem az újabb harapást. Közben azon gondolkodtam, hogy ha ennék belőle néhány falatot, akkor vajon normálisnak tűnnék-e társaságom szemében, és ha igen, akkor azzal jót tennék-e a családnevünknek?
Bizonyára semmin nem változtatna. Tudtam, hogy rajtam kívül senkit nem érdekel, eszek-e belőle, vagy sem, mégis őrlődtem. A koponyámat taszigáló gondolatok engedetlenül sanyargattak, pedig ez csupán egy apró, mindenki szemében lényegtelen dolog volt. Mindenkiében, csak az enyémben nem. Kényszeredetten nyúltam a zacskó felé, de aztán meggondoltam magam, s visszahúztam a kezem, hogy végigsimítsak vele az arcomon.
Nehéz volt úgy élnem, hogy bár folyton-folyvást találkoztam az emberi létezés szabályaival, mégsem értettem őket. Annak ellenére sem, hogy otthon sokat beszélgettünk róluk. Éreztem, ahogy minden kijelentés eljut az agyamig, és szinte lépésről-lépésre ott voltam, benne a fejemben, miként az feldolgozza a szavakat, de hiába is fogtam fel, képtelen voltam értelmezni őket. Nem ment, és így ha voltak is határok vagy követendő regulák, én csak homályosan láttam őket.
- Mert elrohad tőle a fogam - dörmögő hangomon adtam meg az egyszerű választ, magam is meglepődve azon, hogy milyen könnyedén szólok a másikhoz. Félszegen pillantottam az arcára. Ismét fellestem kék szemeibe, majd fel-le mozgó térdeimhez fordultam.
Összefont karjaim észrevétlenül feszültek mellkasom köré, és én csak akkor vettem észre hintázó önmagam, mikor a mellettem ülő aggodalmasan fordult hozzám.
- Ő a testvérem. Én Rémi vagyok, ő meg Ethan - mondtam el a mintás ingűnek, akár ha családi titokba avatnám be őt. Mutáló hangom zordan csengett közöttünk, és ez sajnos azzal sem változott, hogy többször is megköszörültem a torkom. Bárhogy erőlködtem is, sehogy sem bírtam megszabadulni tőle. Egy újabb átok nehezítette a külvilággal való kapcsolatom. Hogyan beszéljek, ha a hangom ilyenné deformálódott? Talán azért lett ilyen, mert ritkán használtam. - Nem tudom. Nem beszéltük meg, és én... eltévedtem.
Úgy éreztem. Ha Ethan nem hagyott el, akkor minden jel szerint én voltam rossz helyen. Betartottam a rám rótt összes szabályt, és mégis akkor, ott egyedül voltam.
- Hova megyünk? - kérdeztem, és ha a hangomon nem is hallattszódott, elkerekedő szemeimen észrevehette a már indulásra készen álló iskolatársam, hogy kétségbeestem. - Nekem itt kell maradnom. A Beauxbatonsban is mindig meg kellett várnom, míg véget érnek a bálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 19. 15:23 | Link

Rémi

A fiú tépelődött, hogy vegyen-e mégis, Jared pedig kíváncsian figyelte, hogy mi lesz. Kifejezetten döntésképtelennek tűnt, úgyhogy mikor végleg visszahúzta a kezét, Jared nem is piszkálta tovább ezzel. A válaszától viszont széles vigyorra húzódott a szája.
- Tulajdonképpen... Elméletileg igazad van, gyakorlatilag viszont én édességen élek, mégsincs rossz fogam - felelte, de ez után inkább el is csomagolta a pillecukrot, mert nem akarta tovább borzolni a kedélyeket, főleg, mert közben észrevette, hogy eléggé stresszes a mellette ülő.
- Áh, értem - bólintott Jared, mikor megtudta, hogy miért is Ethant keresi a másik. - Én Jared vagyok - biccentett felé bemutatkozásképp. Hallott már a Saint-Venant klánról jócskán, de nem igazán befolyásolta, hogy mit gondoljon a tagjairól. Elvégre, ha őt a neve... mármint a másik neve alapján ítélnék meg, akkor elég rossz esélyekkel indulna bárhol.
Viszont az egész helyzetben volt valami nagyon zavaró. Nem tudta, hogy a másik tényleg ennyire meg van ijedve, vagy csak fiatalabb, mint amennyinek kinéz, de nem teljesen ült a viselkedése arra, amit ránézésre gondolt volna róla. Mert hát olyasmi idősnek tűnt, mint Gareth, de úgy viselkedett... Nos, tulajdonképpen úgy, mint ő, amikor az egész életen tartó elzártság után hirtelen emberek közé került. Egy kész talány volt a mellette ülő, de nagyon úgy tűnt, hogy jobb lesz, ha nem most próbálja megfejteni, hogy miért, mert időközben egyre inkább rosszabbodott a helyzet.
Nem nagyon tudott mit mondani arra, hogy Rémi eltévedt, viszont tényleg jobbnak látta, ha nem maradnak a tömegben, bár úgy tűnt, a terve, hogy kimenjenek egy kicsit az ajtó elé, akadályokba ütközött, ugyanis a fiú rémült tekintettel nézett rá az ötlet hallatán.
- Nem, nem kell itt maradnod - rázta meg Jared a fejét. - Láthatóan nyomaszt ez az egész, rosszul érzed magad, nem igaz? - ült vissza mellé, amíg ezt megtárgyalják, de nem mondott még le arról, hogy kitessékeli innen, mielőtt komolyan pánikrohama lenne. Már ha jól okoskodott egyáltalán, és ez tényleg olyan fóbia, mint az övé, vagy mint Gareth-nek a víz.
A szavai viszont elgondolkodtatták. Ott kellett maradnia. Jarednek nem kellett bemutatni, hogy hogyan működnek az aranyvérű családok, hiszen rájuk is sok mindent erőltettek annak idején, amit nem akartak.
- Rémi... Ha valahol rosszul érzed magad, akkor senki sem kényszeríthet téged, hogy ott maradj, és ha szeret, akkor nem is kéri tőled - mondta neki, kicsit közelebb hajolva, hogy mások ne hallják a szavait. - Nézd, szerintem ha kimegyünk ide az ajtó elé, akkor abból nem lehet semmi baj. Ha valaki mégis számon kéri rajtad, hogy hol voltál, még csak hazudni sem kell, mert mindössze kimentél levegőzni, nem igaz? - próbált a lelkére beszélni. - Mi lesz, velem jössz? - kelt fel újra, miközben magához képest biztató arccal próbált a másikra nézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. július 19. 15:50 | Link

Eris L. Awer-Kowai
Mr. Bohém

Nekem tetszett a hangulat amit a nagyterembe teremtettek, Erisnek kevésbé. Pedig a Hold bevilágította a termet, nem volt tök sötét de vakító fény sem, én meg személy szerint szeretem a vidám dolgokat.
Elvigyorodtam a lány szúrós megjegyzésein de jobbnak láttam nem válaszolni, hiszen mindenkinek megvan a saját véleménye. Visszatettem a párnát a helyére és eljutottam addig, hogy rendesen körbenézzek a teremben. Kicsit kellemetlen volt a nyakamat vágó inggallér, azt húzogattam amíg partnernőm a többieket nézte. Nekem is feltűntek eközben a csinos lányok lenge ruhácskákban, de most nem ők voltak az elsők. Mármint nem a többi, mert hát akivel érkeztem, ő is közéjük tartozik.
- Inni valami? - kérdésre kérdéssel felelni nem épp a legjobb, tudom. Segáz, a színes italok felé mutattam, ahonnan már fel is emeltem egy kancsót és töltöttem a lánynak egy pohárba, aminek az aljára jégkockát dobtam, saját kézből. Az én poharamba csak kevés került, amit aztán kisebb kockákká formálva dobáltam a számba. Olyan volt ez az ananászos fagyasztott szörp, mint a rágcsálnivalók, amik amúgy voltak szintén az asztalon.
- Sokáig akar marad? Vinnélek...tudod... - a kezemből kikerült már a pohár, csípőmet kicsit megrázva, karjaimat behajlítva mutattam neki, hogy a táncra gondolok, csak nem jut eszembe a kifejezés magyarul. - Nem, nem, mindegy, amit te szeretsz.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 19. 16:14 | Link

Gwen - Bál

Bár neki általában semmi kedve a bálokhoz és egyéb társasági eseményekhez, de egyre többen rángatják el mindenféle táncos, bulis helyre. Na, persze még mindig Gwen jár élen ebben, de Kriszt egyre kevésbé zavarja, ha más is veszi a fáradtságot, és elcipeli magával erre-arra.
Az egyetlen valódi problémája, hogy az öltözködéssel sosem törődik, neki éppen megfelel a "kirángatok egy göncöt a szekrényemből, aztán az pont tökéletes lesz" mentalitás, de az olyan eseményeken, amikor ki van kötve, milyen stílusban kell összeválogatni a ruhadarabokat... Na, az nem könnyű. De Kriszt továbbra sem különösebben érdekli. Majd, ha valakinek szemet szúr, hogy nem éppen jól öltözött, szól. De ilyen még sosem fordult elő. Maximum megbámulták, de hát azt mikor nem teszik?
Szóval a bálra kopott, néhány helyen szétvásott, szakadozott farmerban és egy bő fehér ingben érkezik, kezében Gwen kezével. Végül is, egyesek szerint a kiegészítőkön sok múlik, és a szőkénél kevés jobbat találhatott volna. Ha a lánynak nincsenek egyéb tervei, Krisz magabiztosan megindul az egyik asztal felé, és letelepszik egy párnára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Izabella
KARANTÉN


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. július 19. 16:40 | Link


viseletecske (ma én vagyok a fiú : O)

Bizike mérges volt, nagyon, sőt, egyenesen féltékeny! De ezt ki nem mondta volna. eljutott hozzá, hogy nemhogy másokkal, de inkább fiúkkal múlatta az időt Röncsi, amivel vérig sértve érezte magát, alapból nem viseli jól soha, sehol ha nem ő van a középpontban, de pont a kis argentíntól a legkevésbé jóleső ez. Le volt törve, mint a bili füle, mikor a hír eljutott a fülébe, hogy bál lesz. Igaz a végzősöknek, ő meg még csak második éve végét járja itt, de attól még ez a búcsúbulija is a nagy nyaralgatásnak, így el kell menni. No meg társaságra vágyott...
Mi más lehetne jó ilyenkor egy leánykának, mint a boldog és hangulatos mókázás? ráadásul itt az ideje megünnepelni, hogy a vörössel túlélték a dzsungelt, ami lássuk be erősen múlt a környezetükön is. Vigyázott rájuk a Merlin, az biztos, mert nem pusztultak meg egy veremben, nem ette meg őket éhes fenevad, nem rabolta el gonosz boszorka, nem kaptak a piacon a néniktől mérgező gyümölcsöt és még az ujjukat se szúrták meg semmivel. Hát, Izzyből sose lenne mondjuk hercegnő, de Lencsike annak való szerinte, szóval örül neki, hogy nem lett baja. ezen felbuzdulva szaladt fel érte a padlásra és hívta el magával, menjenek együtt a bálba. Eredetileg Röncsit vitte volna magával, de most éppen nagyon belé bújt a mérges kisördög, és puffogott, biztos megint elviszi valamelyik fiú vagy egy másik lány és nem akarja ezt látni premier plánból, mikor elhívja.
Izzyke nem az a szoknyába pörgős lány, szóval mindig is a nadrágos, elegánsabb, néha fiúsabb vonal volt, most pedig lehet olyan erős és határozott mint a fiúk, hiszen elhozza magával bulizni a vörös hercegnőt! Időben érkezik be futva a nagyterem bejáratához, hogy felkarolja társát, majd bemenve megtámadják az italos pultot még felmérik milyen balhét programot csinálhatnának ma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 19. 16:52 | Link

Kutyusfiúm *-* és a bál
ruha | haj | virágfüzér

Nem szereti az ilyen eseményeket, most mégis a szobájában készülődik. Ennek csak az az oka, hogy megígérte szobatársnőjének a részvételt és nem szeretné megszegni a szavát. Semmi kedve ehhez az egészhez, azonban a szőkét nem hagyhatja cserben, viszont egész nap nem látta a lányt. Ez remélhetőleg azt jelenti valamilyen sürgős dolga akadt és csak késik egy kicsit, vagy már lent is van.
Az előkészület utolsó része a haj, amit Gwen egy kontynak szeretett volna, de nem sikerült, ezért csak félkonty lett belőle. Végül is ez is szép, nincs vele baj, csak a virágfüzér hiányzik belőle. Mindig is szerette az e-fajta kiegészítőket és most illik a végzős bál témájához is. A bohém ruhák nem illenek az Ő stílusához, de egyszer túl fogja élni, reméljük. A fehér ruhához egy ugyanolyan színű magassarkút talált, amiben még járni is tud. Alina a nyaralás alatt próbálta neki megtanítani, hogy kell ezekben a cipőkben menni, de mindenki el tudja képzelni, miként alakultak ezek a gyakorlások. A szőke kijelentette, Ő bizony nem fog azokban járni, a levitás meg megfenyegette, addig nem ehet édességet, amíg ki nem próbálja. Nem csodálhatja, hogy kapott pár furcsa arckifejezést az eridonostól.
Miután mindent elintézett a készülődéssel kapcsolatban, elindul a klubhelyiség felé, ahol már várják. A fiú mellé érve rámosolyog, majd kézen fogva elindulnak a nagyterem felé.
Lent a lány figyeli a többi embert, hátha meglátja a másik szőkeséget, de egyelőre nincs senki, aki hasonlítana Katára. A terembe érve nem lepődik meg az asztalokon, és a párnákon, a DÖK-ben már a megszervezés előtt tudta milyen lesz az este és a díszítés. Mielőtt még bármit mondhatna, vagy tehetne, elindulnak az egyik asztalhoz.
- Ez tök kényelmes - mondja, miután helyet foglalnak az ülőalkalmatosságon. Lopva azért a táncparkett felé pillant, szeretne majd legalább egy táncot, hiszen ennek a bálnak az a lényege. De az sem katasztrófa, ha mégsem jutnak oda, egyébkánt is az első tánc a végzősöké, utána csatlakozhatnak hozzájuk a többiek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Én vagyok a Mind
Írta: 2015. július 19. 17:08
| Link

Jarednek címezve
I.


Nem számított, hogy mit mond. Hiába is láttam ép és tiszta fogait a saját szemeimmel, úgy tűnt még nekik sem hiszek. Csendben, a szemem sarkából figyeltem mozdulatait, és mikor eltette az édességet, úgy éreztem, hogy ezzel valami nehezet emelt le a vállamról. A rám telepedő feszültség engedett testem szorításán, és a levegő, amit akkor vettem, aznap este az összes addigitól eltérően, sokkal mélyebbre, egészen a tüdőm aljáig jutott. Lehunytam a szemem, úgy hallottam meg a fiú nevét. Jared.
A neve hallatán eltűnődtem az iskola identitásán, de nem szóltam róla. Elvégre mi is ott voltunk. Ethannek fontos volt, hogy a legjobb helyen tanulhasson, nekem meg, hogy mellette legyek. A körülöttünk élők csak annyiban változtak, hogy már nem anyanyelvemen, hanem a néhány éve tanult, szerintem gyönyörű magyar nyelven vágtak hozzám szavakat, amiket nem értettem. Tévedés lenne azt hinni, hogy a nyelv idegensége miatt, nem, hanem mert a szüleim nem tanították meg nekem őket. Felismertem a bolond és a fogyatékos szavakat is, azok minden értelmével együtt, de voltak olyan kifejezések, amikhez egyszerűen nem bírtam jelentést kapcsolni. Gyépés, bumfordi, retardált. Sokszor hallottam őket a nevem említése során, de sohasem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget. Léteztek, mint én. Velem sem törődtek jobban, mint velük.
Mikor aztán újra világi tudatomba kerültem, Jared már megint mellettem ült, és olyasmiket pusmogott a fülembe, amire ha tudtam is, nem szabadott válaszolnom. Halkan lélegezve néztem magam elé, és hallgattam a fülemhez oly közel hajoló fiút. Éreztem, hogy a tenyereim bizseregni kezdtek, s izgalmamban a szívverésem is gyorsabbá vált.
Szó nélkül pattantam fel, és karjaimat ide-oda lengetve fordultam szembe Jareddel. Aztán a zene elhalkult, és egy lány felkonferálta az est fénypontjaként számon tartott eseményt: kezdetét vette a végzős évfolyam tánca.
Pillantásom a vidámnak tűnő, keringőzni készülő párok felé esett. Karjaim megálltak a mozdulatban, egész testemmel feléjük fordultam. Úgy látszódhatott, hogy megbabonázva nézem őket, ami talán igaz is volt. Olyanok voltak ők, amilyen én soha nem leszek. De ez nem fáj. Nem rossz érzés. Csak amolyan semmilyen. Pusztán semmilyen. A szám elnyílt. Hosszú percekig, ámulatba esve néztem a táncolókat; arcukat, szemüket, vonásaikat, rezdüléseiket. Majd, az utolsó mozdulatoknál a vállam fölött visszapillantottam Jaredre. Most már mehetünk. Mint minden évben, úgy most is végignéztem a bál legszebb fejezetét, és a kényszer, ami eddig bilincsbe verve a teremben tartott, egyszeriben lehullott rólam. Az ajtó felé indultam, és ha ott volt mellettem a fiú, akkor fesztelenül dörmögtem oda neki néhány szót:
- Senki sem kényszerít. Nem. Ez egy idebent élő vasfogsor - a mellemre mutattam, és közben a kint levegőző párok között a kivilágított folyosó csempeparkettáját néztem. - Rellonos vagy te is? Vissza kellene mennünk az alagsorba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 19. 17:21 | Link

Benedikta

Ruha, haj

  Mikor a Rellonos körletben mászkált, szinte senki nem volt arra. Mindenki a bálba ment, még a barátai többsége is. Viszont őt senki nem hívta el, ami egy pöppet elkeserítette, de gyorsan felülkerekedett ezen az érzésen, és inkább magára koncentrált. Mert nagyon unatkozott. Úgy bizony. És mi van akkor, ha egyedül megy? Senki fejében nem fordult még ez meg? És éppen ezért elszaladt a szobájába, és elkezdett a szekrényében turkálni. Gyorsan kapkodta ki a ruhákat, és mindegyiket egyesével megszemlélve dobta a háta mögé. Aztán talált valamit, ami egészen jó lett volna erre a bálra. Felkapta, és az asztalához ment, hogy kutasson valami hajköcölék után. Összeeszkábált valamit, és feltette a fejére, aztán feltett egy kis sminket. Megszemlélte magát a tükörben, és egy pillanatra olyan furcsán érezte magát abban a ruhában. Annyira nem ő volt. Vállat vont, és indult is a Nagyterem felé.
  Bent már javában zajlott a bál. Valószínűleg le is maradt jó sok mindenről. Megszemlélte a díszletet, ami megint ugyancsak gyönyörűre sikeredett. Egy pár percig ámuldozott rajta, aztán meghallotta, hogy valaki a háta mögül szól hozzá. Ránézett a fehér ruhás lányra, és egy aprót mosolygott felé. Hallgatta, ahogy a lány össze-vissza kezd el beszélni.
  - Szia! - vágott a szavába még mielőtt meg valamit összehord. - Nem, egyedül jöttem. Reménykedtem benne, hogy más is lesz, akit nem hívtak el, mert a szobám falai között már nagyon untam a semmittevést. - aztán újra a másik ragadta magához a szót.
  - Igen, a táncban is benne lennék. Komolyan, meg kell mutatnunk, hogy pasik nélkül is lehet bulizni! - mondta teljesen felvillanyozódva, hogy nem lesz egyedül. Annyira belelendült a csevegésbe, hogy még a lányos éne is előkerült valahonnan a rejtekéből. - És jó ez a ruha! - jegyezte meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. július 19. 17:48 | Link

Jeges.
Gönc, kóc

Inni? Hogy ő is ilyenné váljon? A kérdés után látványosan végignéz a népségen, aztán kérdőn Diomédre pillant, tekintetével a "Most komolyan?" kérdést rajzolja ki, aztán megvonja a vállát, viszont addigra a jégsrác már mutatja is a bűvésztrükkjeit. Na most Kowai csak hallásból tudta, hogy a fiú jégvarázsló. De ezt élőben látni egészen más, ráadásul Dió olyan természetességgel dobálja bele a semmiből a kockákat, aztán a saját italából jeges finomságot varázsol, hogy Erisnek tátva marad a szája, a szó szoros értelmében.
- Ezt meg kell tanítanod. - hangjában nincs semmiféle gúny, ezúttal nagyon komolyan néz a fiúra. Merkovszky eddig nem sok dolgot ért el nála, vajon mit tudna egy jégvarázsló tanítani neki? A saját poharába néz, megpróbál arra összpontosítani, hogy a benne lévő folyadék valamiféleképpen változzon, de erőlködésének csak valami nonfiguratív, kis csáp az eredménye. Összeszorítja fogait, mérgében a padlóhoz vágná legszívesebben a poharat, de az itt eltöltött évek alatt már annyi önfegyelmet tanult, hogy inkább csak megszorongatja az üveget.
Felvonja egyik szemöldökét a táncikálós mozdulatra, a társaságra pillant. Jeges úgy néz ki táncolni szeretne, Kowai meg pillanatnyilag nem tud más elfoglaltságot azon és a táncolókat figyelésen kívül. Na, ezért is gáz ez a buli.
- Várjuk meg amíg lemennek a végzősök aztán majd meglátjuk. - motyogja, majd a szájához emeli a poharat, hogy kortyoljon az elátkozott nedűből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 19. 17:57 | Link

Simon Marcell úrnak

*Annácska rendkívülien izgatott, majd' kiugrik a bőréből. Itt ül a szobájában, lábával hangosan dobol, s nem kicsit ideges. Persze ez nem az a fajta idegesség, mikor nem sikerül egy dolgozata... sőt, nem is ideges. A megfelelő szó inkább a parázás. Attól tart, hogy tökéletesen elrontja az estét, mint ahogy általában mindent tönkretesz. Az otthoni CD lejátszót, a gitárját, Ádám kütyüjeit és még sorolhatnám... Azzal pedig teljes tisztában van, hogy ma nem bénázhat, hiszen ez lesz élete első igazi bálja, igazi emberek társaságában, igazi ételekkel és italokkal. Ugyanis mikor kicsi lányka volt gyakran rendezett ő estélyeket, szépen be is öltözött, ám akkor csak nővérei jöttek el, partnereik pedig általában plüssállatok voltak, műanyag kekszet eszegettek, és vizet iszogattak. Szóval azt hiszem ez egyáltalán nem számít bálnak.
Kicsit meglepődött, mikor Simon Marcell - igen, igen, a navinés elsős mestertanonc - egyik este a klubhelyiségben meghívta az eseményre. A lányka habozás nélkül igent mondott, aztán amilyen gyorsan csak tudott le is lécelt, mert a szobájában valami eszméletlenül idétlen tánca kezdett. Fergeteges volt. Miután eleget ujjongott, leült a földre, s azon kezdett filózni, hogy vajon miért pont őt invitálta magával. Érthetetlen. Másodéves, "kicsi" és valószínűleg nála jóval szebb diákok is járnak az iskolába. Eddig nem sokat beszéltek egymással, a nagyteremben az étkezéseknél és a klubhelyiségben futottak össze, de ennyi. Mindegy is, a fő, hogy van partnere, és nem is akármilyen!
Pár nappal később (szombaton) jutott ám eszébe, hogy neki ilyen alkalomra egyáltalán nincs gönce. Semmilyen. Rögtön dühbe is gurult, így hát gyorsan firkantott édesanyjának pár sort, melyben leírta, hogy kb. milyen göncre lenne szüksége, majd a kis kedvence el is vitte a borítékot.
Szerencsére kedden meg is érkezett a csomag, pedig már a sírás kerülgette, s olyan gondolatai voltak, hogy tüstént varr magának egy átkozott ruhát. Mikor meglátta a hacukát, azonnal szerelembe esett. Hosszú, bordó ruhácska volt, s fehér minták tarkították.
Végül elérkezett a szerda. Négykor bevonult a fürdőszobába, gyorsan megfürdött, megmosta a haját, aztán a fogait is megtisztította végül magára öltötte báli szettjét. Hajával túl sok mindent nem kezdett, szabadon hagyta hullámos tincseit, szerinte ez a legtökéletesebb frizura. Nyakába ugyanaz a nyakék maradt, amely mindig ott van, egyedül a karkötőjét hagyta az éjjeliszekrényén. Az valóban nem illett volna ehhez az eseményhez. Lábára egyszerű sarut húzott, aztán egy utolsó pillantást vetett magára, s mosolyogva indult el először csak a klubhelyiségbe. Marcival úgy egyeztek meg, hogy ott találkoznak, aztán együtt tovább indulnak a Nagyterem felé. Természetesen Annácska ért oda először, mert attól tartott ő lesz az, aki el fog késni. Marci perceken belül befutott, aztán már indultak is a nagyterem felé.
A folyosót varázslatos, színes mécsesek tették gyönyörűvé, amelyek a levegőben voltak. Rendkívülien tetszett ez a lánykának, s mikor beléptek a Nagyterembe egy pillanatra megállt.
 - Wow! Ez aztán nem semmi... - mondta mosolyogva, miközben körbenézett a termen. - Csúcs, nem igaz? - pillantott fel vigyorogva a srácra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 19. 20:26 | Link

Kovács Kata Flóra, és később majd Annelie is *-* de csak később

Bááál! És fogadás. Ugyanis. Ugye én nem járok bálokra, érhető okokból, mert műlábbal táncolni elég nehéz. De Annelievel fogadtunk, azt mondta, hogy nem merem megcsinálni, hogy félmeztelenül, vörösre festett arccal és festékes felsőtesttel, illetve egy rózsaszín virágkoszorúval a fejemen jövök el a bálra, ráadásul úgy, hogy rövidnadrágban, amiből kilátszik a műlábam. És hát, én ne merném megcsinálni? Abban fogadtunk, hogy ha eljövök, akkor íjászbemutatót kell tartania, így hát szerelésemet megtoldottam egy tegezzel, és egy íjjal. Így léptem oda Katához, ahhoz a lányhoz, aki olyan roppant szomorú volt egyik nap, ezért odamentem hozzá megkérdezni, hogy mi a baj. És hát mondta, hogy nincs kivel mennie a bálba, én meg felajánlottam. Tökre örült neki!
Szóval, odaléptem hozzá, és egy mosollyal az arcomon dicsértem meg, hogy milyen csinos, és kértem elnézést a szerelésem miatt, mert azt hiszem, ez a festékes-virágkoszorús-virágosgatyás-íjas téma túlságosan is kimerítette a bohém fogalmát. Igaz, hogy a műláb kicsit bezavart a képbe. Szégyelltem is magam valahogy, hogy ennyire közszemlére teszem a dolgot, de hát a fogadás miatt muszáj volt. Pedig nem szoktam ám így járni, na mindegy.
Felajánlottam a lánykának a kezemet, hogy bevezetem a terembe, mint ahogy az igazi hölgyeket szokás az igazi bálokban, és közben őszintén reméltem, hogy a lábamon nem lepődött meg olyan nagyon.
- Hát, izé, szóval nem nagyon tudok táncolni ezzel a lábbal így, de ha gondolod, megpróbálhatom majd. - mondtam kicsit zavarban a lánykának, mikor beléptünk a párnás-mécseses nagyterembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. július 19. 21:22 | Link

Scarlett
~Ruha~Haj~Egyéb~


Azzal a céllal jöttem ma ide, hogy jól fogok szórakozni, noha az első percekben egyedül vagyok. De ez reményeim szerint nem tart sokáig, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül találni fogok valakit, vagy valakiket, akire rátukmálhatom magam. Bár nagyon remélem, hogy nem kell valami cuki párocskát boldogítanom, inkább egy csapatot, akik már amúgy is többen vannak, vagy olyan embert, aki hozzám hasonlóan egyedül jött. Max mindenki elküld, abba se fogok belehalni, egyedül is lehet bulizni, nem! Csak az annyira nem vicces.
Amint belépek, és kigyönyörködöm magam a terem szépségén, máris beszélgetőpartner után kutatok, akit aztán hamar meg is pillantok egy egyedül ácsorgó, teljesen ismeretlen szőkeség képében. Nem is habozok sokáig, azonnal megyek hozzá, és bele is kezdek a fecsegésbe, szinte nem is hagyom, hogy közbeszóljon. Bár ha nagyon akar, akkor biztos félbe tudna szakítani. Azonban úgy látom, ezt nem akarja, és csak akkor szólal meg, mikor én egy pillanatra abbahagyom. És a válaszától még szélesebb húzódik a vigyorom, már ha ez egyáltalán lehetséges. Elég hamar sikerült megtalálnom a párom a mai estére, és a plusz benne az, hogy egy újabb ismerősöm lett. Bár az még koránt sem biztos, hogy a barátom is lesz, mert lehet, hogy véletlenül sikerül majd megutáltatnom magam vele, végülis... Hosszú még az éjszaka.
- Én is nagyon reméltem, hogy lesz valaki más is, aki egyedül jött... Szuper! Akkor várjuk meg, míg a végzősök elmennek, vagy legalábbis végeznek a tánccal, és aztán felőlem mehetünk is. Deee addig is én leülnék... - felelek kuncogva, majd a közelünkben lévő üres asztal felé bökök a fejemmel, és le is ülök, remélve, hogy a lány is követ.
- Kösziii! Bár nem épp az én stílusom. Csak ez az egy ilyen ruhám van, ez is azért, mert anya rámtukmálta. Tudod, Ő nagyon szereti ezt a fajta bohém stílust, és azt akarta, hogy én is szeressem. De hát, nem jött össze neki... Amúgy a te ruhád is csini. - Vigyorgok továbbra is, és még mindig be nem áll a szám. De azért remélem, hogy nagyon nem zavarja Őt, ha meg mégis, akkor legalább állítson le, nem haragszom meg érte.
- Bocsi... Megint össze-vissza beszélek mindenfélét... Rossz szokásom, de ha zavar, sak nyugodtan lőj le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 19. 21:43 | Link

Jonathan Ramsay
ruha és koszorú


  A mécsesek alkotta ragyogó sorfal között elsétálva Lala egyenesen a nagyterem kitárt ajtajai előtt találta magát. Odabentről hangos beszélgetés és jókedvű nevetés kúszott a lány fülébe, és mikor maga is bepillantott elismerően bólintott alig észrevehetően. Akárki volt is a felelős a dekorációért, eléggé kitett magáért. És ezt minden egyes része a helyiségnek ordítva közli a belépővel: a kerek asztalok, melyeket mint izgatott gyermekek közrefognak a hatalmas párnák, és az elvarázsolt mennyezet, melyen megelevenedik a hold és megannyi csillag, hogy aztán ezüst csóváikkal hozzanak fényt a bálozó népek közé. Azonban a terem legszebb ékkövei mégiscsak maguk a bálozók. Ruháik ezer színben tündökölnek, ahogy a bohém elegancia jegyében táncoló fazonok és szabások széles skáláján vonulnak fel. Minden gyönyörű és tökéletes.
  Azonban szemei tovább cikáztak, keresve azt a személyt, akivel itt találkoznia kell. Először nem gondolta volna, hogy könnyű dolga lesz elvégre sokan voltak, és az ő szeme sem volt egy sólyoméhoz hasonló, ám végül csak sikerült a fiúra bukkannia és aztán izgatottan odamasírozni hozzá.
  A bók hallatán elmosolyodik és megigazgatja a ruháját, majd mikor felpillant és meglátja a fiú kezében a virágot, melyet felé nyújt, el is vörösödik és ügyetlenül érte nyúl, orrához emeli és hagyja, hogy az émelyítő virágillat bekússzon orrába.
- Köszönöm, igazán csodálatos illata van - jelenti ki mikor tekintete ismét megtalálja társa arcát.
- Oh persze, igazából elég sok becenevem van, a kedvencem a Lala, de rád hagyom, hogyan szeretnél szólítani, csak a fantáziádon múlik. - jelentette ki elgondolkodva. A Lanetta bár elég ritka név, becézés szempontjából igazán remek, hisz annyiképpen lehet rövidíteni és variálni, mint égen a csillagok. Ezt az egyet szereti talán az egész nevében. - És téged hogyan szabad becézni? Vagy hogyan szeretnéd, hogy becézzelek? Esetleg a Jonathant szoktad használni rövidítés nélkül? - Lala kíváncsian fürkészi a fiút miközben felteszi a kérdést. Úgy véli a fiú neve igazán gyönyörű, hasonlít egy könyvben szereplő főhős nevére, melynek kalandjait régebben nyomon követte a lány. Azonban ezt nem merte volna kimondani hangosan. Félt, hogy ezen hasonlat a rossz irányba billentené a beszélgetést.
  Helyette inkább hagyta, hogy a fiú az általa kiszemelt helyre kalauzolja Lalát majd helyet foglaltak a vicces, puffos párnákon és hallgatta a másik következő kérdését.
  Szeme Kafira siklott. A lány bizonyosan remekül érezte magát. Bár mikor nem. Eddig jobban belegondolva nem is látta szomorúnak.
- igen, Kafi... khm- a nevetséges becenevet próbálta elrejteni egy álköhintésel melyet apró kezei közé gyűrt. - Kamilla a barátnőm. Az egyik legjobb. - bólintott végül, kicsit elvörösödve amit remélt a fiú nem fog észrevenni. - Miért? Te is ismered őt? - ez nem volt elképzelhetetlen. Kafit mindenki ismerte, mert a lány igazi energiabomba, és mindig csámborog és ismerkedik. Lehet már a fél iskola ismeri, pedig még nála is újabb diákról van szó. Ami nagy szó, hisz maga Lanetta sem valami öreg ezen iskola diáklistáján.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2015. július 19. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
még a bál előtt, vacsora
Írta: 2015. július 19. 22:27
| Link



A végzősök bálja, mint olyan, marhára de nem érdekelt engem, de azt hiszem, egyedül voltam ezzel gyakorlatilag az egész kastélyban. Még a rellonos lányok is teljesen be voltak sózva, mindenki elhívott valakit, én meg csak ültem ennek az egésznek a közepén, és próbáltam láthatatlannak tűnni.
Erik, Viktor és Aaron is szerzett már párt a mai estére, újságolták is. Persze nem nekem, hanem egymásnak... természetese úgy, hogy én is kiválóan halljam.
A lehető leggyorsabban szöktem le a nagyterembe, hogy megvacsorázzak az egész hajcihő előtt. Úgy terveztem, hogy birtokba veszem a szobát egy kicsit, és olvasok, vagy valami hasonló. Tehát, sietve trappoltam le a lépcsőkőn, s mentem be a nagyterembe. A rellonosok asztalnál valami ismeretlen srác mellé ültem, nem igazán néztem fel rá, nehogy véletlenül belém kössön. A szekrénybezárós eset óta elég sokan néznek rám furcsán, gondolom, Erikék világgá kürtölték, hogyan intéztek el két ****t. Azóta igyekszem inkognitóban élni, gyorsan mozogni és csendesen, hogy senki se vegyen észre.
Magam elé szedtem egy kis rizst és húst (bár ez sem volt a legnagyobb mennyiség). A szekrényes eset óta igyekszem több kaját magamba diktálni, mert mégsem lenne kifejezetten jó, ha továbbra is ilyen könnyen fel tudnának kapni a szobatársaim. Ezzel az 54 kilóval nem megyek túl sokra.
Villámtempóban kezdtem el az étel magamba tömését, ugyanis nem akartam találkozni idelent is a többiekkel; azonban ahogy felnéztem, Viktor arcát pillantottam meg, a másik kettőével együtt. Elém ültek le, pont volt nekik hely. Sóhajtottam. Már megint el fogják szórakoztatni a körülöttünk lévőket pár beszólással.
- Na, Ricsi, és hozol valakit a bálba? - kérdezte Erik fennhangon, minden bevezető nélkül, miközben maga elé szedett egy rakat kaját. - Lány lesz, vagy fiú? - fűzte hozzá. Az egyik mellettem ülő lánynak vigyor jelent meg az arcán. Juhéj!
Szótlanul túrtam bele a vacsorámba, de megint elment az étvágyam. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, de Viktor megszólalt, halkan, afféle "bizalmas" hangnemben, természetesen úgy, hogy a körülöttünk ülők hallják.
- Hé, nem kell szégyellni, hogy **** vagy. Már mindenki tudja.
Nyeltem egyet. Miért csinálják ezt velem? De komolyan...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 20. 10:52 | Link

Zazi
hajzat


Zazival való utóbbi, hihetetlenül kalandos túrájuk óta kissé meg van zakkanva. Mármint érti ő, hogy minden mese ugyanazzal ér véget, miután a hercegnőt kimentik - hiszen ezt még a buták is tudják -, de ők éppenséggel Ariel és Bella. Vagy Hamupipőke és Csipkerózsika. Vagy Hapci és Kuka, ha a méreteiket és szellemi kapacitásukat nézzük. No, szóval értjük a lényeget, nemde? Nem volna pontos megfogalmazás a kerülés szó, de mindeddig úgy szaladt el a leányzó elől, mint mikor a kedves nagyija meglengette orra előtt a szőnyegklopfolót, hogy azzal fogja elnáspángolni.
Egészen máig remek taktikának bizonyult, de miután a hölgy berontott hozzá, hogy menni kell, Lencse rájött az igazságra: ha meg kell ingyom-bingyomozódni, akkor meg kell ingyom-bingyomozódni. Keef úgyis elmerült a festésben, még az sem tűnt fel neki, hogy Lencse eltört egy kis szobrocskát, így miután törpénk alig egy röpke óra alatt rasztásra sodorta a haját, majd még két óra alatt majdnem a teljes testét befestette mandalákkal, lerohant a nagyterem elé, ahova a találkát megbeszélték. Ja, igen, ruhát is húzott, de mivel annak kiválasztására nem maradt sok idő, nem vitte túlzásba. Szerencsére az ő szekrényükben elég bohém darabot találni.
-Gyere, hoztam neked ajándékot! - vagy magának. Attól függ, honnan nézzük, viszont érezte, hogy valamivel el kell kezdenie a ma estét, hogy ne csak hebegjen, mint egy tinilány a terhességi teszt felett.
-Dinnyés szörp, egyenesen a művésznegyedből. Csak neked hozattam - vigyorodik el, miközben kézen fogva Zazit elkezdi húzni valami kevésbé útban levő ülőalkalmatosság felé.
-Állítólag az összes dinnyés rágónál finomabb, amit valaha is kóstolhattál - maga elé húz két poharat, és löttyint egy keveset beléjük, majd az üveget, melyet eddig a ruhájával takargatott, kirakja az asztalra, az egyik poharat pedig háztársa elé tolja.
-Arra, hogy... meg erre is - emeli poharát több irányba, majd jóízűen elkortyolgatja a dinnyelevet, ami olyan finom, hogy a nyelve bukfencet vet tőle a szájában.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. július 20. 14:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 20. 11:23 | Link

Benedikta

Ruha, haj

  Amikor a szobából levágtatott az elegáns, bohém stílusú ruhában, még csak reménykedett abban, hogy talál magának valamilyen társat. Legyen az ember, vagy pia. De amikor odaért, akkor nem hogy ő keresett volna, hanem őt találták meg. Egy barna hajú lány lebegett oda hozzá fehér ruhában. Ha nem lennének egy bálon, ahol mindenki be van öltözve, és nem lenne varázsló csak a sima életben élne, azt hihetné, hogy az egyik sorozatból lépett ki hogy kísértse. Persze tök király lenne, csak nem ez a valóság.
  Aranyos bájcsevejbe kezdtek, ami Scart alapból nagyon irritálni szokta, viszont most simán elbeszélget ezzel a lánykával. Olyan könnyed volt, és energia dús - és mindenekelőtt beszédes -, hogy nem volt kedve elküldeni melegebb tájakra. Meg amúgy is, kivel ütné el a további időt? Úgy hogy rámosolyogott, és adta a jó kislányt. Még a végén sikerül neki feloldódni.
  - Igen, lehet hogy ez egy jó ötlet! - jegyezte meg, és ő is az asztalok felé vette az irányt, miközben megjegyezte, hogy szép a másik ruhája. Erre egy újabb szóáradatot kapott.
  - Hát, ez sem az én stílusom. Igazából azt sem tudtam, hogy van ilyenem. Lehet azért hoztam, hogy átalakítsam egy felsővé, vagy valami hasonló. - vonta meg a vállát. Ezen a kérdésen már akkor is eltűnődött, amikor rátalált a ruhadarabra.
  - Ugyan, hagyd csak. Még mindig jobb, ha te össze-vissza beszélsz, mintha én nekem kellene. Ebben nem vagyok jó! - mondta, és felhúzta az orrát, hogy nyomatékosítsa amit mondott. Közben körbenézett az asztalon, hátha meglát valami olyat, ami segít neki ellazulni az elkövetkező órák előtt. De nem talált semmit, így csalódottan nézett vissza a társára.
  - Mikor lesz a végzősök tánca? Azt hittem már tök lekéstem, mert vagy egy órája elkezdődött ez az egész. - mutatott körbe. Ahogy a sok színes ruhást nézte, szinte már-már úgy érezte magát, hogy egy hippigyűlésre érkezett. Bár ahhoz hiányzott a tudatmódosító...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 6203
Annelie a bálban
Írta: 2015. július 20. 11:47
| Link

Annelie


A szó olyasfajta súlyos mérföldkövet jelentett az életében, amit néhány héttel ezelőtt még úgy sejtett, hogy nemhogy soha nem fog átlépni, de még csak meg sem közelíti majd. Köztudottan nem hitt a szerelemben, sem párkapcsolatokban, amik esetében rendszerint idejekorán, még jóval kivirágzásuk előtt véget értek, ha egyáltalán kezdetnek lehet nevezni azt a néhány hetet, mikor azt hitte minden rendben.
Most, Annelie arcát remegő tenyerei között tartva, pisze orrát orrán érezve, és kimondva a benne félelmet keltő szót sem hisz a szerelem, vagy párkapcsolat boldogsággal kecsegtető lehetőségében. Lehunyt szemei mögött bár teljes csodájában látja háztársnőjét, érzi a rá szédületet hozó illatát, és száján táncoló puha ajkait, sem hisz bennük. Hiszen soha, semmi nem lesz rendben.
Szemeit kinyitva pillantása összetalálkozik a lányéval. Hosszasan nézi, mintha egy kihalt, néptelen teremben lennének, és nem létezne másféle cselekvés vagy érthető hang. Pislogás nélkül bújik a kék tekintetbe, úgy érzi, még a lány szemeit is kívánja. Szíve mellkasában reszket, olyasfajta döbbent kábultsággal dübögve, amivel még soha sem találkozott. Aztán, miként szájuk összesimul, ismét lehunyja zöldjeit. Ő is szeret.
Tompa füle újra hall, bódult szeme újra lát. A dübörgő zene beférkőzik kiélesedő hallójárataiba, és ismét érzékelni kezdi a körülöttük levőket. Az emberek nevetnek, beszélgetnek, mintha egyiküknek sem tűnne fel, hogy vele, velük mi történik.
Szája elválik a lányétól, arca eltávolodik az övétől. Hüvelykujjai végigsimítanak a puha bőrön, majd elengedik, és kezei végigszánkázva a másik karjain, vékonyka ujjainál állapodnak meg. Jobbja összekulcsolódik a lányéval, ezzel pecsételve meg kimondott, s még kimondatlan érzéseit.
- Nem tudom hogyan tovább, hogy kész vagyok-e járni valakivel, de ha igen, akkor csak veled - komoly hangon beszél, végig tartva a szemkontaktust. Izgul és aggódik, a fejében megannyi kétség köröz, de tudja, hogy nincs más lehetősége. Színt kell vallania, lelepleznie az odabent sajgó rétegeit, és mindezt őszinte komolysággal kell megtennie. Most vagy soha.
Ugyan nem hisz a szerelemben vagy párkapcsolatokban, de úgy gondolja, hogy egyelőre nem is kell. Elég, ha végre hisz saját magában, és az őt ehhez a lányhoz taszigáló érzéseiben. A többit majd az idő rendezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. július 20. 12:43 | Link

Konstantin



A fürdőszobai tükör előtt álltam és igyekeztem végiggondolni mindazt, ami az elmúlt időszakban történt velem. Gwen kérésére ellátogattam Madagaszkárra és emiatt felhagyhattam a munkámmal, amit valahol a lelkem mélyén gyűlöltem. Szóval hálás voltam az unokahúgomnak, akármennyire is igyekeztem ezt tagadni előtte.
Aztán meg ott volt Konstantin.
Nem tűnök el többé…
Megigazítottam az utolsó tincset is és némi hezitálás után megindultam a nagyterem felé. Egészen biztos voltam benne, hogy ez így helyes, hogy ennek így kell lennie, csak éppen abban nem voltam biztos, hogy ő tudja-e mire kell számítania. Persze tudta, vámpír vagyok és örökre az is maradok, ennél fogva aztán sohasem öregszem és valójában családom sem lehet; mármint saját családom. Persze, egyelőre ez nem érdekelte, de majd később…
Végigkopogtam a folyosó kövein és lassan löktem be magam előtt az ajtót. Tetszett a látvány, ami odabent fogadott, ez pedig segített abban, hogy elengedjem az aggályaimat és a hirtelen jött, sötét félelmeimet, amik mintha csak fojtogatni akartak volna.
Beljebb lépdeltem, hogy eltűnhessek a tömegben. Ismerős arcok után kutattam, amiből akadt is bőven, de valahogy egyikhez sem volt igazán hangulatom, így aztán félrehúzódtam, amíg az Konstantin meg nem érkezik. Egy rövidke másodpercre lehunytam a pilláimat és átadtam magamat a pillanatnak.
Végzős lettem, végigcsináltam és ezer problémával szembe kerültem közbe, rengeteg embert megszerettem és el is veszítettem, de most csak egyetlen dolog számított, ez a pillanat.
Itt és most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 20. 13:29 | Link

K.D.A.


Utoljára öt évvel ezelőtt járt bálban, akkor a haverok és a pótolhatatlan közös emlékek csalogatták vissza franciaországi anyaiskolájába, és persze, szó se róla, azzal is tisztában volt, hogy Célestine végzős, táncolni fog, amit nem hagyhat ki, látnia kell. Annyi éven át figyelte őt, dörömbölt az ajtaján, de hiába, az végig zárva maradt előtte. Az utolsó este azonban másként alakult, igazán gyümölcsöző volt, és ő végre learathatta a jól megérdemelt babérokat. Igaz, akkor még nem tudta, hogy mit, hogy kit köszönhet még annak az estének, de ma már hálás érte. Végtére is, még egy gyereke nem lesz, és ha nincs Célestine, és nincsenek a bódultságért felelős italok, akkor soha nem tudja meg, milyen csoda is valójában egy gyermek. Hogy milyen csodálatos Fleur.
Bőven munkaidő után, Jared-től egy hirtelen kézfogással válva el siet a falu nyáresti, kellemesen meleg utcáin. Ma jelenése van, egy újabb fontos pillanat érkezett el az életében, egy újabb bál, amit nem hagyhat ki. Bár ebből az estéből akkor sem születhet új élet, ha túl izgatóvá, s vele együtt túl hosszúra nyúlik, a távolban felsejlő kastély világító ablakaira pillantva ereit így is kábult izgalom tölti el.
Nem tudja, hogy mire számítson, hogy mi lesz ezután; Katherine elballag, ki tudja hova akar menni, mik a tervei, hogy azokban helyet kap-e egyáltalán ő?
A folyosók fiataloktól zsongnak. Most érzi csak igazán, éppen köztük haladva, hogy nem ide való, és talán amellé a lány mellé sem illik, akit úgy akar.
- Elnézést - komor hangon tör utat az ajtóba tömörülő, hamarosan kezdődő táncukra készülő bohém párok között, s fejét közben már ide-oda fordítgatva, élénk tekintettel keresi Katherine-t. A többiek egyáltalán nem érdeklik, egyik csinosan öltözött lányt sem nézi meg, nem törődik semmivel, még azzal sem, hogy őt esetleg kinézik innen.
Aztán megpillantja a fal mellett álló, fehér ruhás éjlényt. Akaratlanul is megtorpan, ajkait mély lélegzet után kapva szívja be, fejét félrebiccenti. Annyi mindent szeretett volna mondani, hivatali óráiban, és az út során is ezernyi gondolat meg kérdés keringett a fejében, de most, meglátva a lányt, minden odalett.
- Kint van a combod - elegánsan, a viszontlátás jóleső mosolyával köszönti a barnaságot, jobbjával - a nyilvánosság előtt először - ér derekához. Érintése még ruhán keresztül is áramos, tenyere, ujjbegyei zsibbadnak. - Ne haragudj, hogy késtem. Minden rendben? Izgulsz? Káprázatos vagy.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2015. július 20. 13:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. július 20. 13:48 | Link

Konstantin


Körbepillantottam az összegyűlteken és egy halvány mosoly szökött az arcomra. Abban reménykedtem, hogy minden a terv szerint alakul és a következő években már nem folytatom a tanulmányaimat. Ez így lett volna tökéletes, tekintve, hogy vámpírként eddig ellavíroztam valahogy, de mindez szinte kivitelezhetetlen a továbbiakban.
Egy dolog azonban teljesen biztos volt.
A faluban maradok. Konstantinnal.
Talán túl hamar engedtem őt túl közel magamhoz és talán túl sokat vártam a kapcsolatunktól, most mégsem éreztem úgy, hogy ez bűn lenne. Nem akartam menekülőre fogni és tovább lépni sem szerettem volna. Annyira vágytam Őt, hogy az szinte már fájt. Nem hittem, hogy tudok még így érezni, azt meg pláne nem, hogy éppen iránta. Ahogyan a kapcsolatunk indult, sokkal reálisabb lett volna, ha megpróbálom csendben eltenni láb alól.
Aztán meghallottam a szívverését.
A tekintetemmel a tömeget kutattam és felizzottak, amikor végre előbukkant az összebújó alakok között. Az arcomra egy féloldalas mosoly kúszott és beleharaptam az alsó ajkamba, miközben szinte könyörögtem, hogy végre mellém érjen és magához öleljen.
-Micsoda megfigyelő vagy! –kacagtam fel édesen és jobb kezem a vállára csúszott, miközben picivel közelebb araszoltam hozzá.
Fantasztikusan festett –na, nem mintha nem éppen ilyen tökéletes lenne a szememben minden egyes nap, amikor csak láthatom. Épp, mint mikor itt volt a kicsi lány. Egy rövid ideig hihetetlenül furcsának éreztem a tényt, hogy úgy kell tekintenem a férfire, mint apára. Aztán Fleur feledtette velem mindazt, ami megzavart a kialakított képemet. Csodálatos volt és lenyűgöző. Éppen olyan kislány, akiről én magam is álmodoztam, de tudtam, hogy már sohasem kaphatom meg. Megváltoztatott. Arra az időre, amíg együtt voltunk, nem éjlény voltam, hanem egy nő.
Igazi nő.  
-Nyugalom! –mosolyogtam rá és közelebb hajoltam. –Rendben vagyok, igen és nem késtél sokat, pontosan erre számítottam. –arcom súrolta az arcát, ahogy egy óvatos csókot leheltem az arcára. –Te is csodálatos vagy. –leheltem egészen halkan és közelről.
Most először találkoztunk emberek között, az iskola falain belül és láttam, hogy nem igazán tudja helyén kezelni a dolgot. Kicsit talán zavarban volt, ez pedig megmosolyogtatott.
-Remélem táncolsz ma velem. –jegyeztem meg mintegy mellékesen, miközben csillogó szemekkel elhúzódtam tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 20. 14:22 | Link

K.D.A.


Idegesen pillant körbe, majd, ahogy Katherine keze vállára csúszik, és hűvös bőre nyakához ér, tekintete azonnal visszatalál arcához, őt néző, mosolygó szemeihez. A nő ajkai apró, biztató csókot lehelnek borostás fizimiskájára, és ő egy pillanat töredéke alatt dönt úgy, hogy nem vesz tudomást a körülöttük lévő fiatalokról, hogy nem rontja el a lány megismételhetetlen végzős bálját olyan felszínes és kicsinyes dolgokkal, amikkel még minden bizonnyal találkozni fognak közös életük során. Már ha egymás mellett döntenek, egymást választják, és őszintén megválaszolják azokat a kérdéseket, amelyeket a ma este még tartogat számukra.
- Kis túlóra - mondja mellékesen, és a nőt derekánál húzva magához közelebb, sajátjaként, az övéként csókolja meg. Szemeit lehunyja, keze Katherine meztelen combjára siklik. Elég egyetlen érintés, hogy olyan hatalmas erők kezdjenek benne munkálni, amik ellen már most tudja, képtelen sokáig kitartani. Ujjai megremegnek, szíve hatalmasat dobban. Gondolataiban válaszért könyörgő kérdőjelek, közeli, s távoli jövő egyszerre van jelen.
Aztán felhúzza a kezét, és elválik a végzős lány ajkaitól. Kinyitott szemei soha nem látott izgalomról, boldogságról, félelemről, megannyi érzés keverékéről üzennek.
- Az utolsó táncot nem egy másik ballagóval szeretnéd ellejteni? - kérdezi meglepetten, és a színpad felé pillant. Na, erre nem számított. Tanult néhány táncfajtát, még évekkel ezelőtt, mikor a saját ballagókeringőjére készült, de koránt sem biztos abban, hogy szeretne felmenni oda, és belerondítani a begyakorolt képbe. - És ha utána, idelent, mint egy elballagott, felnőtt nőt kérnélek fel az első táncra?
Szája szegletében sejtelmes mosoly játszik, szemöldökei kérdőn szaladnak fel. Keze egy percre sem engedi el a fehérbe öltözöttet, hol takaratlan karját simogatja, hol hátán szánkáznak ujjai. Furcsán, szokatlanul ellentétesen érzi magát, mintha egyszerre lenne zavarban, és állna magabiztosan Katherine oldalán. Közben pedig kiirthatatlanul, minden létező zsigerében érzi, hogy jó helyen van, pontosan ott, ahol lennie kell. Az érzései felett értetlenül pillant a tömegbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. július 20. 14:39 | Link

Konstantin


Túlóra.
Ez minden helyzetben egy olyan mentség, amit hajlandó vagyok elfogadni. Mosoly szökött az arcomra, de nem reagáltam csak egy apró biccentéssel fogadtam a tényt. A férfi pontosan tudta, hogy engem nem tarthat kordában, hogy ha valami miatt mennem kell, akkor én is menni fogok, épp úgy, ahogyan ezt ő is megteszi, amikor nincsen más választása. Nekem pedig semmi más dolgom nem volt, mint hogy épp úgy elfogadjam őt, ahogyan ő engem.
A csók meglepett, ujjaim a zakójára fonódtak, így húzva őt közelebb és a légzésem épp úgy felgyorsult, mint az övé abban a pillanatban, ahogy ujjai a csupasz bőrömhöz értek. Valami eltört bennem, mint egy gát, ami éppen átszakad és meghajol a hatalmas víztömeg ereje előtt. Átadtam magamat neki. Senki sem számított többé; sem a bál, sem az iskola, sem pedig az évek, amiket valahogyan túléltem –szó szerint– itt. Ez az egy pillanat éltetett.
Aztán elengedett, én pedig üressé váltam. Az előbbi érzelmek vad keveréke még ott időzött a tekintetemben, ahogy megállíthatatlanul méregettem őt, könyörögve egyre többért és többért.
-Ne aggódj, ennek nem tennélek ki! –biztosítottam mosolyogva. –De az első táncom a tiéd.
Kezem a hátára csúszott, ahogy egyre közelebb és közelebb húzódtam hozzá. Szabadnak éreztem magamat és végtelenül erősnek. Mellette. Nem voltam biztos benne, hogy egyedül ezt az estét, vagy akár a ki tudja, hány továbbit végig tudnám csinálni. Szükségem volt rá, bármennyire is tagadtam, ugyanakkor válaszokra is szükségem volt. Tudnom kellet, hányadán állunk.
-Nem bántad meg, hogy velem jöttél? –érdeklődtem tipikusan nőiesen. Hátulról.
A kérdés egyértelmű volt. Nem bánta-e meg, mindazt, amit kettőnk között történt az elmúlt időszakban, de verébre sem lövöldözünk ágyúval. Bíztam benne, hogy érteni fogja a homályos célozgatásaimat, de ha nem úgy is jó. Volt még néhány tapogatózó kérdés a tarsolyomban.
Mélyen a szemébe nézve vártam a válaszát és bár sohasem vallanám be, elfogott az idegesség. Na, nem mintha dobogna a szívem, de ha mégis ezt tenné, akkor most közeledne a végleges megtorpanás pillanatához.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2015. július 20. 14:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 20. 15:15 | Link

K.D.A.


Olyan számára ez az este, a végzős bál, mint egy mérföldkő, egy vízválasztó, ami súlyos erejével meghatározza élete további alakulását, az ezt követő összes többi napját. Az utolsó tánc még az iskola kötelékében tartja az éjlényt, az első viszont már feloldozza minden addigi kötelessége alól. A férfi ott már mint egy szabad, végzett diákot ölelheti magához Katherine-t, s úgy táncolhat vele, hogy többé nem nehezedik rá az a mindig fojtogató, láthatatlan nehezék, ami minduntalan azt sulykolta belé, hogy ez helytelen. A lelkiismerete felszabadulhat, a gátlásai, akár a széttört bilincs, végleg lehullhatnak róla.
- Az első, és minden azt követő - mosolya mögött komoly szándék tornyosul, amit nem biztos, hogy bárki felismerne, viszont Konstantin tudja, hogy a zakójába kapaszkodó nő észreveszi. Érzi és érti.
A nő kérdésére elválasztja szürkés szemeit a tömegtől, és visszafordulva hozzá, mély, csendben faggatózó szempárjával találja szemben magát. Elmosolyodik. Tekintete a barnaság vállára, fedetlen kebleire esik, keze egy kósza mozdulattal simít végig alkarján. Közelebb húzódik hozzá, átöleli vállait, állát óvatosan hajába engedi.
- Senki másért nem jöttem volna ide - suttogja, hangja ilyen halkan csak nehéz morgásnak hathat. Érti a kérdés mögött megbúvó szándékot, érzi annak beláthatatlan mélységét, de úriemberhez méltón éppen csak arra válaszol, amire az elsődlegesen irányult. Szavait azonban úgy válogatja meg, hogy abból Katherine ugyanúgy mindent érteni véljen, pontosan úgy, ahogyan ő az előbb.
- És mondd, amit a vízesésnél kértem tőled, hogy érzed, képes leszel betartani? Megtudod ígérni, hogy soha többé nem tűnsz el az életemből? - keze megszorítja az ölelt vállat, szája megremeg. Még nem meri elengedni a nőt, mert fél annak őszinteségétől, az esetleges válasz jelentőségétől. Nagyot nyel, s közben izgatott, apró levegőket vesz a samponillatú fonott fürtökből. Szemeit lehunyja egy pillanatra, majd felsóhajtva elengedi a lányt, és éppen annyira távolodik tőle, hogy belenézhessen az óceánokba.
Ott vannak most, ahol a part szakad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. július 20. 15:46 | Link

Konstantin


Ez az az este, ami meg fogja határozni az elkövetkezendő időszakot. Ebben teljesen biztos vagyok. Úgy kapaszkodom a férfi ígéretébe, mintha az életem múlna rajta, mert jelenleg ez az egyetlen biztos pont. A következő tánc és az azt követő. A mai este.  Ebben a pillanatban egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy itt akarok lenni, hogy hallani akarom mindazt, ami ezek után következik. Annyira bizonytalanul és kiszámíthatatlanul lebegtünk. Jelenleg semmi sem volt kőbe vésve.
Amíg vártam az igazán fontos válaszra lehunytam a szemeimet és bent tartottam a levegőt. Jól esett a közelsége, megnyugtatott az intimitás, ami ebben helyzetben, az érintésében, a közelségében volt. Karjaim a derekára kulcsolódtak, szorosan tartottam és eszem ágában nem volt őt elengedni.
Kiszakadt belőlem a sóhaj, ahogy megkaptam a választ a kérdésemre. Fejemet hirtelen a mellkasának döntöttem és egészen halkan, szinte csak lehelve válaszoltam.
-Köszönöm!
Ez volt minden mondani valóm. Nem vártam tőle pillanatnyilag többet; nem akartam, hogy betarthatatlan ígéreteket tegyen és azt sem, hogy azonnal száz százalékig megbízzon bennem. Nem zavartak az aprócska kételyei, hiszen én is épp annyira voltam bizonytalan, mint ő, de egyvalamit tudtam: nekem ő kell és senki más.
-Nem megyek sehová. -biztosítottam és belemosolyogtam az ingjébe. Felemeltem a fejemet, hogy a szemembe nézhessen. –Melletted maradok, amíg te azt nem kéred tőlem, hogy menjek el.
Kapaszkodtam a kezeibe. Az a nő voltam, akinek mindig is akartam, hogy lásson. Az, akit olyan gondosan rejtettem a világ elől, akiben meg lehetett bízni, és akire lehetett számítani. A lobbanékony, heves, de tökéletesen hűséges Katherine Danielle Averay voltam. Az a lány, akit valahol az éjszakában hagytam, mikor a mostani Kath felszínre tört, mikor ez a vámpír megszületett.
Felpillogtam a férfire. Éveken keresztül gyötrődtem a zavaros kapcsolataim árnyaitól kísérve, olyan szerelmektől üldözve, amelyek csak fájdalmat és kínokat hagytak maguk után; kezdve Daviddel, egészen Kornélig. Most viszont hirtelen minden a helyére került. Az lehettem, aki lenni akartam. Már nem a kislány, aki túl korán vált nővé, hogy aztán elveszítsen minden maga körül. Határozott és mégis esendő, törékeny és mégis szikla szilárd. Ebben a pillanatban önmagam voltam.
Csak miatta.
Csak érte.
-Tudod, hogy ki vagyok és te ennek ellenére is mellettem akarsz lenni. –sóhajtottam fel óvatosan. -Én pedig mindent meg fogok tenni, hogy ne bánd meg a döntésedet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 20. 16:35 | Link

K.D.A.


Tudja, hogy egyszer el kell engednie Katherine-t, és talán pont ezért nem engedte mostanáig közel magához. Elutasító volt, megközelíthetetlen, olykor fellengzős és lekezelő. Kibúvókat keresett, más utakon indult el, csak hogy ne kelljen még csak találkoznia sem a lánnyal. Saját maga előtt is leplezte a testében életre kapó vágyakat, az esetleges érzésekről pedig egyáltalán nem vett tudomást. Nem gondolt rájuk, nem törődött velük, így azok nem is léteztek. Ó, dehogynem.
Könnyebb volt elmenekülni előlük; a lány és a hozzáfűződő mindenség elől, és élni tovább a hétköznapokat. Munka, túlóra, kapcsolatok, melyekben igazságot, biztonságot, lehetőséget keresett. Ott kutatott, ahol nem találhatott mást, csak pillanatnyi örömet.
Hogy egyszer el kell engednie Katherine-t, az nem kérdés. Sokkal inkább válasz egy soha fel nem tett kérdésre. Még most sem meri feltenni magának, mikor a nő, ha nem is pont így, de kimondta: melletted maradok, amíg te azt nem kéred tőlem, hogy menjek el. Nem tudja mikor jön majd el az a végső idő, mikor már túl idős lesz egy ilyen fiatal test mellé. Még a gondolatra is végigfut hátán a hideg, és egy pillanatra újra előbukkan mellkasában a feszült kétely. Talán nem szabad belefogni, talán ez mindig helytelen marad, bárhogy lépjen is a bábukkal, végül akkor is sakk-mattot kap.
- Akkor gyere hozzám feleségül - úgy szökik ki ajkain a rendkívüli kijelentés, a hangsúlyozatlan kérdés, mintha csak az időjárásról társalogna, vagy éppen csak egy mindennapi, lényegtelen dologról volna szó. De elég rápillantani az arcára, elég csak egyszer belenézni választól rettegő szemeibe, vagy elfehéredett szájáról olvasni. Bőréből kifut a vér, hangja egészen elhal. Soha nem akart feleségül kérni senkit. Soha nem akart oltár elé vinni senkit. Soha nem akarta megosztani magát mással. Soha nem akart család lenni. Most már azonban soha többé, egyetlen napig sem akar Katherine nélkül létezni. Tekintetét képtelen elválasztani a nőétől, bár legszívesebben lesütné őket, és csapot-papot itt hagyva, hazáig futna. Gyáván elmenekülne, mint egy megoldhatatlan probléma elől, de végtagjai olyannyira megmerevedtek, lábai egyszeriben földbe gyökereztek, hogy nemhogy futni, megmozdulni sem bír. Fehérré váló szája elnyílik, mellkasában ütemtelenül, dübörögve lüktet szíve.
- Ha majd egyszer... már nem akarsz velem lenni, szabadon távozhatsz. Tudom, hogy vannak határok, amiket nem léphetünk át, de... - összevissza, gondolkodás nélkül beszél, hol balra, hol jobbra pislogva a semmibe. Fejét gondterhelten csóválja, ezt nem így akarta, ezt nem akarta, ez rosszul jött ki...
Aztán visszapillant az előtte álló nőre, és többé nem hibaként tekint előző szavaira. Akarja Katherine-t, akarja ezt, így akarja. Oltár elé vinni, önmagát megosztani, családként élni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. július 20. 17:04 | Link

Konstantin


Fájdalmas belegondolni, de mindketten pontosan tudjuk, hogy a kapcsolatunknak egyszer vége szakad és ez egyáltalán nem hagyományos módon történik majd. Nekem együtt kell élnem a tudattal, hogy elveszítem őt. Épp úgy, ahogyan azt a rengeteg embert elveszítettem már előtte. Meg kellett tanulnom ezzel a tudattal már akkor együtt élni, amikor kislányként előbb az apámat, majd Davidet elveszítettem. Sohasem volt tökéletesnek nevezhető az életem, épp ezért rá kellett jönnöm, hogy mindezzel együtt kell élnem. Meg kellett tanulnom, hogyan felejtsek el mindent és mindenkit.
De most, életemben először igazán féltem attól, hogy Konstantint elveszítem. Rettegtem, hogy eltűnik, mint rengetegen előtte. Talán pont ez volt az oka, hogy soha, senkit sem engedtem igazán közel magamhoz, hogy rengeteg embert ellöktem magamtól, csak hogy ne kelljen újra átélnem a fájdalmat. De most megváltozott a helyzet. Ez egy teljesen új, teljesen más szituáció volt.
Vele akartam lenni. Örökre mellette akartam maradni.
Ez pedig felülírt mindent, amiért eddig harcoltam. Elfeledtette velem a rengeteg fájdalmat, a bátyámmal folytatott közös kis üzelmeinket és az egész eddigi életemet. A sötétben kuporgó vámpír életét.
Aztán mellbe vágott a kérés és a felismerés.
Felpillogtam a férfire és nem voltam teljesen biztos benne, hogy jól hallottam, amit mondott. A tekintetemben egy pillanatra aggodalommal vegyes rémület kúszott. Reális akartam maradni. Őszintén kimondani, hogy előbb-utóbb el kell majd engednie és az borzalmasan fog fájni. De ő folytatta, éppen azt mondta, amit hallanom kellett.
Fogalmam sincsen, hogyan történhetett, de a következő pillanatban ragadós mosoly csücsült az arcomra.
-Várj! Engedd, hogy válaszoljak! –kértem, miközben mutató ujjamat az ajkai elé helyeztem, így hallgatásra bírva. –Rengeteg akadálya van a kapcsolatunknak, rengeteg teher, amit cipelnünk kell, de nem fogok elmenni sohasem. És igen… hozzád megyek.
Nem számítottam erre a kérdésre. Soha. Senkitől. Én nem az a lány vagyok, vagy legalábbis nem az a lány voltam, akinek a legnagyobb vágya a fehér ruha, meg a család volt. Most mégis, itt álltam és igent mondtam annak az embernek, aki nélkül nem tudnék élni.
Elhúztam az ujjaimat az ajkai elől és követelőző csókkal vettem el tőle a reagálás lehetőségét. Szorosan magamhoz húztam két karommal, amelyek a nyaka köré kulcsolódtak.
Így most jó volt.
Nem érdekelt, mit hoz a holnap, nem érdekelt, mi minden állhat az utunkba. Vele akartam lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
A bál előtt, vacsoraidőben
Írta: 2015. július 20. 18:06
| Link

Szépvölgyi Richárd


Ráérősen turkálja a vacsorának szánt rántott sajtot. Van hozzá áfonyaszósz is, azonban se krumpli se rizs, se semmi egyéb nincs a tányérján, valahogy most nem találja azt, hogy mit is enne. Az se biztos, hogy éhes, csak úgy játszik a tányérja tartalmával, amikor levágódik mellé a Szépvölgyi gyerek. Nem is nagyon foglalkozik vele, egészen addig, amíg Richárd el nem kezd úgy falni, mint akit éheztetnek. Mondjuk ahogy kinéz...
Williamünk finoman megemelt szemöldökkel pillant rá. Utoljára akkor látott ilyen pusztítást, amikor Heléna húga neki tetsző születésnapi tortát kapott. A dolog azonban a fél percnyi figyelemnél többet nem érdemel, így aztán visszafordul a saját tányérja felé, tovább játszani az áfonya szósszal.
Nem telik bele három percbe, és újabb szereplők csatlakoznak, akik azonnal a mellette ülőre támadnak, olyan stílusban, ami még az ő zsebében is kinyitja a képzeletbeli bicskát. Richárd azonban szótlanul tűri az alázást, amiért nem tudja, hogy elismerését fejezze-e ki, vagy nyakon vágja, azzal a felkiáltással, hogy vágja szájon őket.
- Ejnye Viktor, hallottad már azt, hogy mindenki magából indul ki?
Teszi fel végül nyugodtan, mégis valami enyhe fenyegetőnek is mondható éllel a hangjában a kérdést, egyenesen a fiú szemébe nézve, aki így kéretlenül, de le kell vegye a tekintetét róla.
- Nem kell szégyellni, hiszen éppen most mondtad te is.
Halvány mosolyra húzódik a szája. Vele nem igazán kötekedhetnek, nem is nagyon tanácsos. A lány pedig szégyellősen elfordul, jobb is. Pontosan tudja Liam, hogy mi a gyenge pontja. Túl sok mindent tud róla. Zavartalanul vág még egy szeletet a sajtból, felszúrja a villájára, ám nem kapja be, előtte inkább a fiúra fordítja a tekintetét.
- Bárkit is hoz, még mindig kevésbé szánalmas, mint te. Mennyit is ajánlottál a lánynak? Öt galleont, ugye? Vagy te voltál a hét galleonos, a csatlósaid meg ötért kuncsorogtak egy-egy másikat? Szomorú.
Még a száját is látványosan lejjebb görbíti, mielőtt a következő falatot a szájába küldi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Bál előtt, vacsora
Írta: 2015. július 20. 20:19
| Link



Eszembe jutott, amit Gareth mondott - egy minimális bizonytalanság is elég ahhoz, hogy ne védjem meg magam. Igaza volt. A baj az, hogy egy ideje már elhiszem, amit nekem mondanak, és hagyom. Az elején még védekeztem, ma már kevésbé megy.
Mellettem valaki megszólalt - William. Látásból ismerem, és azt is sejtettem, hogy harmadikos lehet. Megszólalt, és megmentett. Jobbra lestem, sőt, még a fejemet is elfordítottam, s meglepetten néztem rá... Arra pedig, amit mondott, ha nem is vigyor, de egy erőteljes mosoly jelent meg az arcomon, bár nem nagyon értettem, miért védett meg végtére is.
Viktor arrogánsan oldalra nézett, mintha még csak fel se venné, Williamnek azonban ez sem jelentett akadályt, még egyszer beléjük kötött, ami őszinte csodálattal és hálával töltött el. Belém csapott a gondolat, hogy erre én is képes lennék, de rögtön eszembe is jutott, hogy ha visszaszólnék, valószínűleg nem kapnék túl rózsás reakciót. Talán egy monoklit.
William hidegvérrel vágott egy szeletet a sajtjából, majd, csak úgy mellékesen, folytatta a monológját, szemeim pedig elkerekedtek. Igen, ezt el tudtam képzelni róluk. Főleg abból látszott, hogy lehetett benne valami igazság, hogy Aaron nyaka és füle vörös lett. Erik kivillantotta a fogait, s szinte vicsorogva nézett Willre.
- Teljesen alaptalan! - közölte Erik felháborodva, miközben megvakarta az orrát. Amatőr. Hazudozik. - Neked ehhez amúgy sincs közöd. Nem hozzád beszéltünk, hanem ehhez a kis ****hoz itt. - fejével pedig felém bökött. Merész. Sosem hittem volna, hogy Erik képes ennyire pofátlan lenni.
Tudtam, hogy tanácsos volna nem megszólalnom, s hogyha mégis megteszem, annak megihatom a levét később, de védekeznem kellett. Már jó ideje nem tettem hasonlót. Tehát, elmosolyodtam, azzal a régi gunyoros fintorral, amit olyan régen húztam elő az eszköztáramból. Szinte már el is felejtettem, milyen érzés.
- Erik, csak ennyi? - kérdeztem meg halkan és finoman. A mellettem ülő lány összerezzent. Szerintem még nem hallott beszélni. - Azon kívül, hogy "kis ****", nem tudsz mást mondani? - kérdeztem érdeklődő hangnemben. - Egyébként, ha kíváncsi vagy rá, van párom. Mina. Tudod. Az a levitás, aki egy auror lánya, és akinek az anyja a pszichológus. Rémlik?
Kamu. Akkora kamu volt ez az egész, hogy arra nincsenek szavak. Magamban elhatároztam, hogy a vacsora vége előtt kimegyek a nagyteremből, s azonnal megkeresem Minát. Talán még nincs párja. Bár... nem rajongok a bálokért kifejezetten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 85 86 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet