Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Már nagyon régóta készülök erre, oly annyira, hogy egész délután a konyhában sürögtem-forogtam. Ennek pedig értelme is lett volna, amennyiben tudom, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem értettem a főzéshez, soha nem csináltam de az utóbbi időben elfogott a vágy, hogy kísérletezzek és fejlesszem magamat ezen a téren is. Csak egy volt a bökkenő, az adagjaim híre halálos mérgeként terjedt el a manók között, akik eddig készségesen kóstolták meg a félresikerül műveimet. Állításuk szerint mind tömegpusztító fegyver volt, a különbség köztük csak annyi volt, hogy melyiknek mekkora a hatótávolsága. Így hamar leszoktak arról, hogy kóstoljanak, inkább tanácsokkal láttak el, de én bizony nem hallgattam senkire. Egyedül is képes vagyok rá! Be fogom bizonyítani.
Így történt, hogy a borzasztó ételek hetek munkájával elfogadhatóak lettek, ez annyit jelentett, hogy nem égettem szénné a rántottát, legalábbis nem az egészet. De nagyon büszke voltam magamra! Mintha díjat nyertem volna! Ezért úgy döntöttem, hogy újra szerencsét próbálok és kóstoltatok, azonban nem találtam erre megfelelő embert, egészen tegnapig. Ugyanis egy Travis neveztű srác a tegnapi ebédnél szimplán telibe öntött főzelékkel és, hogy jóvá tegye azt, amiért tönkretette a kedvenc cipőmet, hajlandó volt kárpótlásképp betölteni a kóstoltató szerepét. Azt persze nem mondtam el neki, hogy borzalmasan sütök és borzalmasan főzök is, így előre még nem tudhatta, hogy ez valóban büntetés lesz. De, a lényeg, hogy pozitív voltam! De tényleg nagyon próbálkoztam és akartam és formáztam és csináltam, annyira, hogy háromfogásos menüt készítettem. Még nem voltam egészen kész, bár a ruhámat sikeresen összekentem, az arcom és a hajam lisztes volt, de magamhoz képest egészen jól néztem ki, mármint izé..lehettem volna koszosabb is, aki ismer ezt pontosan tudja. Most már csak az kellett, hogy ő is ideérjen és lerakhassam elé a tudományomat. Reménykedtem benne, hogy nem fogja elhányni magát és megölni sem szerettem volna, azt nem bírta volna el a lelkiismeretem, így hát érhető volt, hogy idegesen tördeltem a kezemet, és perceként pillantottam az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annyira annyira de annyira annyira régen láttam Csenger. És ettől szomorú lettem. Fogalmam sem volt arról, hogy miért érzek ilyen furákat, de éreztem. A szőke magas fiú a gondolataim jó részét kitette és előfordult olyan is, hogy nem tudta órán figyelni, mert arra vártam, hogy mikor szabadulhatok ki a folyosóra, mert ott van esély arra, hogy talán összefutok vele.
De a találkozásaink igencsak ritkásak voltak, de olyankor mindig nagyon jól éreztem magamat, sokat nevettem és talán egyre jobban bele is habarodtam, bár, ezt soha senkinek nem vallottam volna be. Ez az én titkom volt, úgyhogy nem meséltem senkinek a lepkékről, még Lucának sem! Pedig nagyon nehéz volt! Mert tapasztalatlan voltam, kétségbe voltam esve, de így, hogy hallgattam senkitől nem tudtam segítséget kérni, hogy oldjam meg a problémát. Ettől függetlenül azonban voltak időszakok, amikor egész jól éreztem magamat a bőrömben, boldog voltam, felszabadult és eszembe sem jutott, hogy talán ezt is neki köszönhetem. A szüleim szerint kezdtem felcseperedni, de ettől csak még jobban beijedtem. Mégis mit jelent ez? Semmi jót az tuti, ez Pán Péter is megmondta volna nekem.
Na mindegy, a lényeg, hogy a Ricsmond utáni hajthatatlan kíváncsiságom egy helyre üldözött ezen az estén. Oda, ahol először találkoztam vele. Fel akartam idézni, ami akkor történt, ezért felvettem a kabátomat és elindultam le a faluba, ismét tilosban járva. De konokul szét sem néztem a szemembe villant az elszántság és kisvártatva már lent is voltam. Ott aztán végigsiettem a stégen és végighasaltam a végén, a pálcám végére fényt varázsoltam és letettem magam mellé.
  - Hol lehetsz?
Kérdeztem a saját tükörképemet kissé megilletődve, majd belenyújtottam az ujjamat, apró hullámokkal borzolva össze a felszínt. A víz jég hideg volt, de még nem tartottunk ott, hogy befagyott volna a vize. A következő pillanatban azonban valamit megláttam a víz alatt. Csak egy pillanat volt, de elég ahhoz, hogy felborzolja a fantáziámat. Halkat sikkantottam, majd bátran a víz fölé hajoltam, hogy jobban megnézzem mi az. Négykézláb tornáztam magam, de kár volt...mert abban az óvatlan pillanatban ahogy elveszítettem az egyensúlyomat, egyenesen belezuhantam, fejjel előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Időm nem volt levegőt venni, ráadásul úgy, hogy fejjel előre érkeztem a jéghideg vízbe, csak ezerszer rosszabb volt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre van a fel és a le, a sötét csak nehezítette a dolgomat. Kapálóztam egy picit, holott tudtam úszni, de amint éreztem, hogy az ujjaim levegőt ér már tudtam merre van a felszín. Csak egy nagyobbacskát kellett löknöm magamon és a fejem máris kint volt. Kapkodva szedtem a levegőt, bár fájt minden lélegzetvétel. Vacogva söpörtem ki a vizes hajat a szememből és a pálcám fényét kerestem.
Nem úsztam el olyan messzire, amilyen gyorsan csak tudtam már úsztam is a stég felé, bár a ruháim és a cipőm megnehezítették a feladatot, de nem adtam fel. Abban reménykedtem, hogy ha kijutok majd eszembe jut valamilyen varázslat aminek a segítségével megszárítkozhatok. Már csak két hosszú karcsapás, a harmadikkal már elértem a stég szélét, és kiköhöghettem a maradék vizet a tüdőmből. Ám amint elhallgattam a köhögés valamiért folytatódott. Még így a saját fogaim kocogásának közepette is tisztán hallottam. Ez pedig azt jelentette, hogy valaki volt itt rajtam kívül.
  - Ajj...de...lúzer...vagyok.
Motyogom dideregve, miközben a homlokomra csaptam a szabad kezemmel. Valószínűleg látta a szerencsétlenkedésemet, ami azt jelenti, hogy akár segítséget is kérhetnék, nem? Megpróbálom magamat a kezemmel fentebb húzni, óvatosan, hogy le ne lökjem a pálcámat.
  - Hahó, segítenél kérlek? Azt hiszem, ha körbe kell úsznom, azt nem fogom túlélni.
Már biztos, hogy lila volt a szám, a szempilláim összeragadtak a hidegtől, a hajamról és a többiről nem is beszélve. Tuti, hogy kinéz egy tüdőgyulladás ezután. Az ujjaimat, amik a stég szélét szorították egyre elfehéredtek, de már nem éreztem őket, teljesen átfagytam alig öt perc alatt. Bár azt hiszem, ez nem csoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Minden apró sejtem egészen lefagyott, vacogtam, de ugyanakkor a lábaimat már kezdtem elveszíteni, nem éreztem, így egész kellemes volt, na nem ám lefagyott vagy valami, egyszerűen csak átfáztak, így kevésbé volt kellemetlen. Ettől azonban a derekam, a kezeim és a többi még nagyon fázott, de legfőképpen a fejem, az borzasztó volt. Csak reménykedni tudtam, hogy az idegen megszán és kihúz, tőlem azután akár ki is röhöghet, nem számít. Ha kell, akkor elregélem neki, hogy miért estem bele, sőt, ha nagyon szeretné még egy viccet is mondok, hogy tetőzzön az élmény. Szerencsémre két kar érkezik, valamiféle kesernyés szag társaságában, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, mert szerencsére nekem egyáltalán nem kell erőlködnöm ahhoz, hogy kijussak a vízből, a következő pillanatban már a stégen ülök. Ami még furább, hogy egy nagyon is ismerős hang von kérdőre. A gyomrom automatikusan rándul össze, pedig még az agyam fel sem fogta, hogy pont az húzott ki a csávából, aki miatt közvetve belekerültem.
  - Cs..cs...cseng..?
Nem bírtam kimondani, összeharaptam egy pillanatra az ajkaimat és a kezem már a pálcám után kotorászott, a szememet azonban nem tudtam levenni róla. Tényleg itt volt, és megmentett! Ki ő, ha nem egy igazi herceg? Még ezekben a pillanatokban is elő tudott belőlem bukkanni a kislány és a gondolataim egy pillanatra elragadtak, de csak egy pillanatra.
  - M..m...m..megt..dom..szá..tani.
Remegő kézzel vettem el tőle a pálcámat, magam felé irányítottam és éreztem, ahogy a ruháim átmelegednek, lassan csináltam végig, leülve a stégre a nadrágomat is megszárítottam aztán a hajamat is, szépen lassan. Így már száraz voltam, erről azonban a remegés még nem hagyott alább. A testem folyamatosan azt az üzenetet közvetítette az agyamnak, hogy fázik. Ám néhány perc után ez is kezdett alább hagyni. Addig remegő ajkakkal nézem Ricsmondot, de nem tudtam megszólalni. Pedig sok minden mondtam volna abban a pillanatban, megöleltem volna, de teljesen megmeredtem. Annyira hihetetlen volt, hogy itt van! Pont, ahogy kívántam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lassan felfogja az agyam és ezzel együtt én is, hogy biztonságban vagyok, már ami a hideget illeti. Természetesen nem voltam életveszélyben, de mivel lány vagyok, fenntartom magamnak a jogot, hogy túljátsszam a dolgot és, hogy sajnáltassam magamat, höhh, még szép. Rendben, azért egy picit megijedtem, de nem tartott sokáig és a baj elég gyorsan elhárult, bár valljuk be, ezt egyáltalán nem magamnak köszönhetem. Hanem annak, akiről nem tudom levenni a szememet és ahogy látom, ő sem rólam. De hátt annyira aranyos volt! Az aggodalom a szemében, ahogy rám adta  a kabátját, egyszerűen nem tehettem róla. De ezzel egyetemben megszólalni sem tudtam, inkább összébb húztam magamon a kabátját és kicsit oldalra fordítva a fejemet beszívta az illatát, furcsálltam, hogy nem érezte olyan erőse, mint a legtöbb embernél szokás, de mind sok minden, ez is hamar hidegen hagyott, nem törődtem az apróságokkal.
  - De hát nem lett bajom. Itt voltál.
Óvatosan elvigyorodtam és felhúztam a vállamat, hogy széttárhassam a karjaimat. Abban a világban éltem, ahol a magamfajta lányokat valaki mindig kihúzta a csávából. Most sem történt ez másképp, bár nem számítottam rá. Ha pedig nagyon nagy lett volna a baj, akkor úgyis megoldom egyedül, csak esetleg tovább tart. De ez így ezerszer jobb volt, akkor is megérte, ha most egy kicsit mérges a helyzetre, vagy rám. Mert, ez azt jelentette, hogy törődik velem, nem? Ajj, tényleg el kell erről beszélgetnem valakivel.
  - Ne ugrottam bele!
Közlöm összevont szemöldökkel, miközben helyzetet változtatok és a ráülök a sarkamra, mert azért a stég továbbra is elég hideg volt. Kicsit furának tartottam, hogy képes rólam ilyet feltételezni, de nem tudtam okolni és egyúttal haragudni sem tudtam rá. Sajnos belőlem az ilyet simán kinézi az ember.
  - Láttam valamit a víz alatt és jobban megakartam nézni hogy mi az, elveszítettem az egyensúlyomat és belefejeltem. De már kint vagyok, minden rendben. Semmi pánik.
Bólintok egy jó mélyet, ezzel hangsúlyozva ki a lényeget. Végül is, kit érdekel, hogy beleestem? Már legalább tíz perce történt, ideje túllendülni rajta.
  - De azért köszönöm, hooooogy kihúztál, meg ilyenek.
Villantottam rá egy hálás mosolyt, miközben hatalmas boci szemeket meresztettem rá. Annyira jóóóó volt, hogy azt senki nem tudja elképzelni! A pálcám fényénél épp csak láttam, körülöttünk sötét, olyan volt, mintha valami buborékban ültünk volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Úgy tűnt lassan de biztosan megenyhül, még ha neki nehezebben is ment túllendülni a dolgokon, mint nekem. Nem zavart, türelmes voltam de igyekeztem nem kihozni a sodrából. Nem akartam vele összeveszni, vagy ilyesmi, szerettem volna ha azon az úton haladunk tovább, amelyiken elindultunk, pusztán csak azért, mert úgy éreztem, az a jó irány. Nem tudtam volna megmagyarázni miért, a közelében leginkább semmi ésszerűről nem tudtam volna beszélni.
  - A-a, de ha akarod szívesen megnézem.
Néztem rá komolyan a tó felé mutatva, majd az egyik lábamat kinyújtottam miközben a tó felé dőltem, ám mielőtt még túlságosan elvetettem volna a sulykot inkább elvigyorodtam és visszahelyezkedtem a korábbi, kényelmes pozitúrába.
  - Csak vicceltem, most túl hideg a víz. Talán legközelebb.
Szerettem fürdeni, szerettem a vizet, de nem ez tűnt a legmegfelelőbb alkalomnak. A kérdés már csak az, mi volt az, ami annyira nem várhatott, hogy képes voltam érte a vízbe borulni. Talán egy hal? Valami biztosan felkavarta a vizet, vagy azt is csak beképzeltem? Néhány perce volt csupán de már nem emlékszem arra sem, hogy láttam vagy hallottam volna. Fura, naaaagyon fura.
  - Ouuu, hát ez nagyon aranyos tőled. Én is kihúználak, ha beleesnél, vagy valami..
Nem voltam túl jó bókolásban, ez gondolom most már neki is leesett, de úgy voltam vele, ha mást nem is, legalább az őszinteséget díjazni fogja, mert ha bajban lett volna, én is segítettem volna, tudok varázsolni is, vagy mi a szösz, nagy bajba nem keveredhetünk.
  - Igazából nem.
Egy pillanatra lesütöttem a szememet, nem tudtam, hogy hazudjak-e, vagy legyen őszinte. Tök ciki lett volna, ha én beközlöm vele miért vagyok itt, mire ő valami fura mellébeszéléssel elhajt. Ezt nagyon de nagyon nem szerettem volna. De ugyanakkor hazudni sem nagyon szerettem, azt tanították, hogy nem szabad.
  - Hát, abban reménykedtem, hogy megint kedved támad fürdőzni és...
És akkor leesik mi is volt először, úgyhogy elhallgatok egy pillanatra és mielőtt még teljesen elpirulnék a kezeimbe temetem az arcomat.
  - Mármint nem úgy, hanem izé, abban reménykedtem, hogy itt leszel. Mert te megtudsz látogatni engem, én viszont nem igazán tudom, hol keresselek, vagy szabad-e hogy keresselek. Én tudom, hogy ez most tök ciki, mert ha zavarban vagyok akkor általában hadarok, méghozzá tök hülyeségeket és annyira sajnálom.
Sikerült mindent egy szuszra ledarálni, úgyhogy inkább elhallgatok és az ujjaim között kikukucskálva nézek fel Ricsire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Jól van nyugi, csak vicceltem.
Emeltem fel vigyorogva a kezeimet, mutatván, hogy megadtam magamat. Nem mintha egyébként beleugrottam volna, de jól esett, hogy aggódott és ez megdobogtatta a szívemet. Pont ezért nem érintett mélyen az sem, hogy felemelte a hangját. Inkább felnevettem. Már el is felejtettem, hogy néhány perce hogy remegtem a hidegtől, felmelegített az aggodalma.
  - Soha nem tudhatod.
Vontam meg a vállamat és teljesen biztos voltam abban, hogy talán egyszer majd segítségre lesz szüksége és ha így lesz, akkor majd én segítek neki! Bizony, szuperhős leszek, vagy valami ilyesmi. Bár az esetek többségében én vagyok az, aki megmentésre szorul, de sárga lévén bármikor készen vagyok beáldozni a saját kényelmemet másokért. Úgy tudom, hogy ez a sárgák nagy többségénél egy alapvető tulajdonság és ez alól én sem vagyok kivétel. Főleg azokkal szemben, akiket szeretek és hát...Ricsi azt hiszem ebbe a kategóriába tartozik. Ezért van az, hogy olyan gyorsan ver a szívem, amikor vele vagyok és nem tudok még annyira sem nyugodt maradni, mint amennyire alaphelyzetben tudnék. De hát hékás, sajnos ilyen vagyok. Figyeltem az arcát a pálcám fényében és mikor kérdezett, vigyorogva beharaptam a hüvelyk ujjamat. Nem akartam megint lesütni a szememet, meg elpirulni, mert féltem, hogy ráun.
  - Igen.
Kár volna tagadni, szerintem nem buta, leesik neki, hogy neki mi a helyzet, vagy legalábbis a reakcióimból biztosan leszűrt már belőle valamit. Szóval utánam a vízözön, amúgy sem tudnám sokáig magamba tartani, különben úgy érzem, hogy szétdurranok.
  - Azt hiszem, ez így sokkal jobban jött ki. Reménykedtem benne, hogy majd itt leszel, de izé, nem akartalak zavarni, mert ki tudja.
Nem vagyok negatív ember, de ilyenkor az ember gyerekét kétségek gyötrik, főleg, hogyha az az ember különös helyet foglal el a szívében. Szóval a lényeg, hogy nem akartam zavarni, inkább bíztam abban, hogy majd "összefutunk".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Furcsa volt megint itt ülni, mégis annyira helyesnek tűnt. Nem tudom miért, ez az érzés még egészen új volt nekem, szóval fogalmam sem volt, hogy hová tegyem. Ettől függetlenül azonban próbáltam minden percét átélni és kiélvezni, mert tudtam, hogy a lányok ilyen boldogság után szokták telezokogni a párnájukat, szóval féltem egy kicsit, nem lehet minden történetnek szép a vége, igaz? Kicsit pesszimista voltam, de csak a bizonytalanság miatt. Általában színesebbnek látom a dolgokat, mint a többség, de ha színekkel kellene érzékeltetni a jelenlegi helyzetet, egyáltalán nem lennének élesek, inkább kopottak, csak Csengert látom olyannak amilyennek általában minden mást szoktam. Vagy ő lenne élesebb, mint minden más? Vagy elment az eszem? Lehet, hogy az utolsó, sőt, tuti, hogy az utolsó!
  - Elég magányos lehet.
Megvonom a vállamat és inkább a tó sötét tükrére meredek. Annyira szép! Még így, hidegben is! Minden olyan nyugodt, csönd van és békesség, csak a hold lusta fénye töri meg a feketeséget. Körülöttünk hegyek, erdő, veszély. Megint elfogott az érzés, hogy mennyire szeretek itt lenni! Hogy tálán hálásabbnak kellene legyek a természet felé, amiért minden nap megcsodálhatom. Hahh! Tinédzser létére milyen magasröptű gondolataim vannak. Hagyjuk a természetet. Mikor Ricsmond megszólal, lassan felé fordítom a fejemet.
  - Persze, kérdezz csak.
Eljátszhatnám a "de hát már kérdeztél hahaha" dolgot, de szakállas vicc lenne. Ráadásul úgy érzem, hogy ez komoly lesz. A tekintetem lesiklik a kezére, figyelem ahogy csavargatja az ujján gyűrű, majd mikor elhangzik a kérdés, egy ideig hallgatok, figyelem őt, aztán elpillantok a víz felé. Valahol mindig is a tudatom szélén lebegett ez a kérdés, de igyekeztem félretenni. Legszívesebben most is elhülyéskedném, de látom rajta, hogy ez neki fontos.
  - Na figyelj...
Négykézláb tornázom magamat, hogy közelebb ülhessek hozzá, áthágva kettőnk között a távolságot, mikor pedig ott vagyok a sarkamra ülök, hogy valamennyire felérjem, de még így is jóval fölém magasodik.
  - Te vagy az, aki fellógott miattam a klubhelyiségbe, sőt, valószínűleg a kastélyba is. Te vagy az, aki az előbb kihúzott a vízből. Te vagy az, aki hetekkel korábban kisétált a vízből, ideült mellém és ellopta az első csókomat.
A kezeimmel az arca felé nyúlok, igyekszem összeszedni a bátorságomat, már amennyire jelen helyzetben lehet.
  - Egyébként pedig, van két szemed, orrod, a füleid is megvannak. És biztos lehetsz benne, és az élet úgy hozta, hogy én is, hogy minden más is a helyén van.
Leengedem a kezemet, fészkelődök egy kicsit, még mindig kellemetlen a helyzet, mert arra, amire kíváncsi, nem válaszoltam.
  - Nem tudom, hogy mi vagy valójában, de azt tudom, hogy most épp ember. És azt is tudom, hogy nem számít. Mármint biztos, hogy kiakadnék egy kicsit ha megtudnám, de nem számítana, mert nem érdekel.
Eddig sem érdekelt, mármint, kíváncsi voltam rá, hogy milyen titkok ölelik körül, de egyáltalán nem azért, mert ha valami változik, akkor nem akarom látni, vagy kiszeretek belőle. Szó sem volt ilyesmiről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Unatkoztam. Az utóbbi időben pedig ha ilyen galádság történt velem, már nem tudtam lefoglalni magamat egy beszélgetős délutánnal, sem pedig gumicukorral. Na jó, igazából megettem egy nagy zacskóval, biztos ez lehet az oka annak, hogy délutánra túlpörögtem. De elegem lett már a tanulásból, uncsi volt és kellett valami, ami nem csak a vércukorszintet, hanem az adrenalint is röpteti. Ilyenkor gyakran Lucához fordultam segítségül, ő azonban valamilyen buta okból a fejébe vette, hogy tanulni fog, pedig szinte már mindenből levizsgázott, tudom, mert Vince mondta nekem. Valószínűleg ez csak egy olcsó kifogás volt azért, hogy kettesben lehessenek, de akkor is rosszul esett. Az utóbbi időben ki nem állhattam a romantikus szerelmes párokat és bármerre mentem, csak olyanokat láttam. Fúj. De volt egy hely, ahol nem igazán lehetett romantikázni. Egy hely, ahol észrevétlenül lehet egy kis balhét csinálni, nem nagyot, csak épp annyit, hogy a lebukás veszélyétől fentebb szökjön az adrenalin. Egyedül nem volt annyira érdekes, úgyhogy amint a terv megszületett a fejemben abban a pillanatban lerohantam a klubhelyiségbe megfelelő alanyt találni a rosszalkodáshoz. Azonban, vizsgaidőszak lévén alig volt ott valaki, már kezdtem volna feladni, amikor megláttam egy ismerős arcot. Ábel. Igaz, hogy még csak elsős volt és nem volt az a kifejezetten rossz gyerek, úgy voltam vele, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. A kezdetekben én is féltem a lebukástól, meg a büntetőmunkától de remek tanárom volt.
  - Szia Ábel. Eljössz velem könyvtárba?
Nem vártam meg a választ, megfogtam a kezét és felrántottam a fotelből, majd gyors léptekkel száguldottam vele, mint a kisvasút az erdei ösvényen, csak rajtunk nem ültek kiránduló gyerekek.
  - Van ott sok-sok-sok-sok-sok könyv. Érted?
Magyaráztam félig hátra, miközben még mindig húztam magammal. Igazából gőzöm nincs hova siettünk, talán az izgalom siettetett. Amint beléptünk rögtön megtorpantam az ajtóban és számba vettem a jelenlévőket. Sokan voltak, de délután révén már elég sokan feladták. Intettem egyet Tilda néninek, majd kézen fogtam a bajtársamat és bevezettem az egyik hosszú sorba.
  - Hogy mit csinálunk? Rosszalkodni fogunk.
Gonoszul felkuncogtam és mint egy rossz manó dörzsöltem össze a tenyeremet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bár még messze volt a napnyugta, attól függetlenül én lent ültem a bejárati csarnok lépcsősorának alján, és vártam. Nagyon régen nem találkoztunk normálisan Ricsivel, mert nem akart zavarni, nem akarta, hogy egész éjjel miatta legyen fent és reggel meg ne tudjak felkelni és levizsgázni. Nagyon értékeltem volna, ha az iskolaelső címre hajtok, így viszont csak mérges voltam rá, mert megfosztott attól, hogy együtt legyünk. Amúgy is kevés időnk volt együtt, hiszen gyakorlatilag csak éjszaka volt ember és a vizsgaidőszak azt a pár órát is elvette tőlem, éppen ezért gyűlöltem. Szerencsére azonban már itt volt a vége, mindent letudtam, már csak egy vizsga eredményére várok. Jobb dolgom tehát nem volt, mint megvárni amíg szépen lemegy a nap, Ricsi aranyba borul, lábai lesznek, felöltözik és feljön hozzám, ez már igazán semmiség. Csak az a baj, hogy engem elég türelmetlen fából faragtak. A lábam folyamatosan járt, ahogy a kezem is. Kettő perc után eluntam magamat és dúdolni kezdtem egy dallamot, közben piszkáltam a hajamat, nézegettem a körmömet és forgattam a gyűrűmet az ujjamon, de csak nem akart sötétebb lenni és nem akart kinyílni a tölgyfaajtó. Ám, ahogy erre gondoltam, varázsütésre megnyílt az ajtó én felpattantam, már csillogott a szemem, már készültem szaladni, de akkor megláttam az egyik háztársamat, úgyhogy duzzogó képpel leültem és a cipőmet kezdtem bámulni. Igyekeztem nagyon sértődöttnek látszani, haragudtam az időre, kár, hogy ő nem nagyon törődött velem, csak lassan vonszolta magát tovább. Óvatosan követtem a tekintetemmel a fiút, arra is gyorsan rájöttem, hogy ki volt. Új fiú, csak nem rég jött hozzánk és még a nevét is tudtam, de közelebbről nem ismertem.
  - Szia Bende!
Köszöntem neki, amikor elhaladt mellettem. Láthatólag a pontokat ment megnézni, úgyhogy elfordítottam a fejemet, gyűlöltem a pontjelzőt, mert a Navinét a harmadik helyre tette. Persze, fogalmam sem volt róla, hogy működik, de akkor is utáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Azért, mert unatkozom.
Válaszoltam, és lezseren megvontam a vállamat, tisztára, mint egy nagylány. Pedig valójában elég bizonytalan voltam, már ami a rosszalkodást illeti. Bűntudatom volt, mert a szüleim nem erre tanítottak, viszont az izgalom már nagyon hiányzott és ez a kettős érzés tombolt bennem, egészen addig amíg meg nem találtam a Bájitaltan könyvet, amiből korábban tanultam. Nagyon nem szerettem ezt a tantárgyat, mert olyan volt, mintha valami altatódalt énekelne, rögtön lecsukódott tőle a szemem, szóval száraz volt és uncsi. Először ezen állok bosszút, az már szent.
  - Nem, nem. Tilda észre sem fog minket venni, folyton csak olvass. Úgyhogy válassz egy tankönyvet, lehetőleg olyan tárgyból amit nagyon nem szeretsz.
Biztattam, legalábbis próbáltam és ezzel saját magamat is igyekeztem meggyőzni arról, hogy ez annyira nem rossz dolog, inkább huncut dolog és ha valaki rájön a turpisságra, könnyű szerrel helyre tudja hozni a dolgot, még nem is kell magát annyira megerőltetnie.
  - Ha megvan a választott könyv, akkor gyere ahhoz a hátsó asztalhoz. Hozhatsz többet is.
A szemem izgatottan csillogott. Levettem még két másik példányt a Bájitaltan tankönyvből, meg egyet Sötét Varázslatok Kivédéséből és elindultam az asztal felé, reménykedve abban, hogy Ábel elég bátor lesz és ő is választ pár könyvet, amit kidekorálhatunk. Amint odaértem az asztalhoz leraktam a könyveket és előszedtem a zsebemből a színes, csillogós, illatos tollaimat. Volt minden színű, sőt, még néhány meg is volt bűvölve, hogy változtassa a színét, vagy világítson a sötétben. Felcsaptam a könyvet az első oldalon és a nyelvemet kinyújtva kezdem el belefirkálni a könyvbe, lehetőleg úgy, hogy olvashatatlan legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fáradtan sóhajtottam fel, miközben a tenyeremre fektettem a fejemet. Annyira lassan vánszorgott az idő, mint egy fél lábú szinte magatehetetlen kígyó, na jó, ez rossz hasonlat volt, mivel a kígyónak nincsen lába, de mindegy, a lényeg az, hogy lassan telt az idő. Én meg nem voltam az a türelmes lány, mondhatni fél perc alatt képes voltam halálközeli állapotba tornászni magamat, ha szenvedésről volt szó. Így ez most sem volt másképp s bár társaságom lett volna, nem volt kedvem Bende után menni, így hát csak távolról pillantottam rá, de nem túl feltűnően, félő volt, hogy esetleg megjegyzi, vagy félreérti vagy valami.
  - Öööö...
Először le sem esett, hogy hozzám beszél, mert unalmamban megpróbáltam elérni a nyelvemmel az orromat, ebbe egészen bele is feledkeztem, szóval ha felém nézett, valószínűleg elkapta az akció egyik-másik mozzanatát. Bandzsítottam, koncentráltam és addig nem is válaszoltam ameddig nem sikerült a művelet. De mivel veszettül tehetséges lány vagyok, így viszonylag gyorsan sikerült megnyalni az orromat. A következő szint a könyököm lenne, de mivel hallhatóan valami beszélgetésfélében vagyok, így gyorsan leállítom magamat.
   - Hát ja,  de nem voltunk valami ügyesek, mert megelőzött minket a Rellon és az Eridon. De jövőre jobbak leszünk. Viszont kviddicsben másodikok lettünk, úgyhogy ez tök jó meg minden.
Én magam egyikhez sem tettem hozzá, ami elég ciki, főleg, hogy ilyen gyászos lett az eredmény, de jövőre már nem fogok kegyelmezni, hanem belevágok és akkor talán tanulok is valamit.
  - Milyen hangok?
Kár volt megkérdezni, abban a pillanatban és is meghallottam. Felpattantam és próbáltam ráfókuszálni a hang forrására, de sehol nem volt semmi. Így kicsivel közelebb léptem Bendéhez.
  - Ugye nem te csinálod azért, hogy direkt megijessz?
Ki tudja, végül is nem ismerem annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

& Kieran
~ miben vagyok?

Felállok, odasétálok Bende mellé, én megnézegetem a pontszerzőt. Hamarosan minden kezdődik előröl. Egy nagy nulla lesz mindenki. Nem lesznek elsők és másodikok, mi pedig nem leszünk harmadikok. Mindenki nulla lesz, egyenlőre. Bárcsak mindig mindenki egyenlő lehetne. Sokkal szebb lenne a világ.
- Tökéletesen jól, köszönöm.
Bólintok és nagyjából ennyit szándékozom beszélni az orromról. Nincs azon mit beszélni, semmi érdekes, csak egy orr. Azon veszek levegőt, mint akárki más, és kiskoromban ugyanúgy túrtam mint bármelyik másik ovis gyerek, csak nem ettem meg a fikit, és nem töröltem bele a kanapéba. A szüleim igazán büszkék lehetnek rám! Magyarázhatnám Bendének, hogy ez igazából egy amolyan kihívásféle és gyakran tesztelem, hogy képes vagyok-e még erre a csodára, na meg unatkozok is, ezért valamivel el kell ütni az időt. De, nem szólok semmit. Nem ismerem őt annyira és ő sem ismer. Nem akarom elijeszteni, így megfogadva a bátyám tanácsát inkább bölcsen hallgatok a mások által "furának" titulált dolgaimról. Helyette inkább felpillantok rá.
  - Szóval, akkor nem akarsz megijeszteni?
Mindenki magából indul ki. Ha nekem lenne ilyen kínálkozó alkalmam és tréfás kedvemben lennék, akkor biztosan megpróbálnék megijeszteni valakit. Sajnos, az ilyen dolgokhoz két bal kezem van, de a fiúkából kinézem, hogy ért az ilyesmihez. Ám ekkor valami egészen furi dolog történik. Bende hátrapillant, én fel rá. Látom, ahogy eltorzul az arca, mintha kicsit el is fehéredne, bár, lehet, hogy csak a képzeletem játszik vele. Látom, ahogy tátja a száját, erre én is megfordulok, így sikerül majdnem egyszerre megfordulnunk és elszörnyednünk.
  - Jesszus-csesszus. Hát te meg minek öltöztél?
Nagyon félelmetes. De annyira, hogy rögtön beugrok Bende háta mögé. Az arcomat a hátába fúrom. Ő a férfi, neki kell a bátrabbnak lennie, én lehetek félős kis pisis, a búvóhelyért bevállalom. Néhány másodpercig lefagyok, fürdőzőm a félelemben, de a kíváncsiságom erősebb lesz. Óvatosan kikukucskálok a háztársam háta mögül, hatalmasakat pislogva nézek végig a kis idegen.
  - Húúú...de király a szemed. Megfoghatom?
A helyes kérdés úgy végződött volna, hogy megnyalhatom-e, de mégiscsak egy idegennel beszélek, aki még félelmetes is. De úgy vagyok vele, hátha csak beöltözött, lehet, hogy egy jó vicc áldozatai vagyunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Na hát akkor most megtanulod pajti! Igaz, nem biztatom hangosan, de csak azért, mert a könyvtárban csöndben kell lenni. Egyébként sincs kedvem lebukni, meg ágytálat sikálni gyerekfogkefével a gyengélkedőn, szóval inkább csöndben maradtam. Csöndes voltam, de nagyon hatékony! Rajzoltam szíveket, meg virágokat, napocskát, beleírtam, hogy mennyire uncsi, majd mint aki jól végezte a dolgát lapoztam, és folytattam a munkát. Annyira de annyira dolgoztam, hogy még a nyelvemet is kidugtam. A koncentráció jele! Ez azt jelenti, hogy szívem lelkem belepakolom a rosszalkodásba.
  - Húúú, mennyi mindent utálsz.
Szinte csillogott a szeme, amikor Ábel lerakta az asztalra a mindenséget. Úgy látszik, neki is tele van a csinos hócipője a vizsgaidőszakkal. Hát nekem is! Úgyhogy, most szegény könyveken fogjuk megtorolni a sérelmeinket.
  - Nincsen, de van csillogós fekete, és azt hiszem, ez illatos is.
Lehúzom a kupakját, az orromhoz tartom a tollat, kicsit össze is feketézem vele, de nem számít. Jólesően szippantás és elégedett bólintás következik.
  - Igen, ennek füst szaga van, úgyhogy használd csak. Azt hiszik majd, hogy megégett a könyv!
Becsuktam a késznek titulált kötete, majd elvettem egyet Ábeltől, gondolván, nem fog megharagudni, ha segítek neki egy picikét. És felütve egy véletlenszerű oldalon, hatalmas ikszet kezdtem el rajzolni pirossal. Rögtön megcsapott az eperillat, ahh, imádom a színes tollakat.
  - Jűűűűűpííí, gumicukor!
Hát, ami azt illeti nem szoktam magamat sokáig kéreti, főleg, ha gumicukorról van szó. Mert imáááádom! De nagyon. Szóval nem esem akkor sem kétségbe ha máséba kell belemarkolni. Anyukám szerint azért vagyok ilyen izgága, mert olyan sokat eszem belőle. De hát gyerek vagyok! Vagyis, már annyira nem. De szeretem az édességet, a lehető legegyszerűbb formában.
  - Hoopácsek!
Követem a tekintetemmel a szétgurult szemeket. Továbbra sem esem kétségbe, hangos szenvedéssel tolom hátra a székemet, majd lepattanok az asztal alá és elkezdem felkapdosni a leesett cukrokat a földről, be egyenesem a számba. Öt másodperces szabály! Szóval ez egyáltalán nem undorító.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

 - Tuti nem, semmi felirat.
Még meg is rázom a fejemet, hogy tudatosítsam benne a választ. De amúgy fogalmam sincs, de nem akarok most már leégni előtte, úgyhogy magabiztosnak tűnök, meg ilyenek és reménykedek benne, hogy nem bukok le. Mikor odaérünk, megtorpanok és átpillantok a vállam fölött. Most már ciki lenne menekülni, mi? Az az igazság, hogy nagyon félős vagyok. A temető már nappal is halálra rémít, nem még sötétedés után. És tudom, hogy amúgy nem kellene itt lenni, de hát egyszer élünk. Túléltem a vizsgákat, élvezzük a rövid kis szüntet. Nincs ebben semmi rossz, ja de, hogy Gellért egy temetőben akarja élvezni. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagy bajban vagyok és egyre nagyobban leszek, mert a fiú nem éhes sütire, sőt, még nekem rója el a kis kalandot. Tényleg én volnék az, aki erőltette? Tuti nem.
- Igazából nem találtam ki, ez bizonyított tény. Az idősebbek mondták, na meg izéke...hát, már én is láttam párszor.
Lazaság, az a lényeg, bólogatok, lazán csípőre vágom a kezemet, de még mindig tekingetek a hátam mögé, most már inkább abban reménykedve, hogy egy ismerős megállít minket, de ekkor Gellért lép egy igazán meghatározót, aminek a következtében el is tűnik.
- Hűűűhabarcccuss.
Elkerekedik a szemem elég rendesen, ahogy látom eltűnni, vagyis ahogy nem látom. Három év alatt elég sok furcsaságot láttam, de a lelkem mélyén mindig érzem a félvér oldalam muglis részét, ami szerint ez nem normális dolog és ilyennel csak a gyerekeket riogatják. Abban a pillanatban félre tolom az összes félelmet, ezt én is akarom! Most azonnal. Megyek is utána és meg is pillantom a nagyon is békés temetőt. Ez azért furcsa, tehát a többiek hazudtak! Milyen kis szemetek. A boldogságom azonban nem tart túl sokáig, mert a nap egyre lentebb halad az égen, már alig látszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

  - Nem szoktam hazudni!
Közlöm felháborodva, hirtelen elfelejtem, hol is vagyunk pontosan. A lábammal idegesen toppantok és a mozdulatra a hajam az arcomba hull. Kb, eddig tart a mérgem, utána ismét visszarendeződök és normális leszek. Szóval, nem köpök tüzet és nem változom mérges kígyóvá sem, csak nem szeretem, ha hazugnak neveznek, de nem vagyok haragtartó, mint látszik. Helyette már a látvánnyal vagyok elfoglalva. Lehet egy temetőre azt mondani, hogy szép? Vagy illik? Ha tanítottak is erről valamit a szüleim, már elfelejtettem, szívás.
  - Öööö, hát jó, ha akarsz.
A kavicsos út felé mutogatok, ezzel jelezvén, hogy nyugodtan menjen amerre akar én majd alkalmazkodom és követem. Azért remélem, annyira nem akar bemenni. Mi lenne, ha a kerítés mellett haladnánk, hogy veszély esetén kiugorhassak? Hm? Nem? Sejtettem.
  - Tök parázok a temetőktől amúgy.
Kicsit nyarvogok is hozzá, biztos ami biztos. Nem, nem félek, csak kicsit parázom, az nem ugyan az. Egyszerűen csak rossz érzésem támad tőle, borsódzik a hátam és kiver a víz. A félek, akkor általában visítva rohanok. Ez a kettő között a különbség és ha belém kötne, szépen meg is magyarázom neki.
  - Hát igen, odafigyelnek a falusiak erre. Tiszteletben tartják a halottakat.
Fogalmam sincs, ezzel mekkora hülyeséget mondtam, de hát, nem igazán értek még a halálhoz, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy sokat gondolkodjak rajta, úgy vagyok vele, hogy messze van még.
  - Háát, legalább négyszer, de nem emlékszem pontosan.
Igyekszem laza lenni, de nehéz, mert sötétedik. Sötétedés után pedig jönnek a kísértetek, meg a mumusok meg az inferusok. Nem akarom, nagyon nem. Szeretnék visszamenni a kastélyba. De akkor gyáva leszek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

& Kieran
~ miben vagyok?

Hűűűha, egyre inkább kezdett érdekeli. Nem léptem ki egészen a fiú mögül, de azért igyekeztem olyan bátornak tűnni, amennyire csak tőle telt. Ez annyiban mutatkozott meg, hogy már nem kapaszkodtam belé ijedten, elengedtem és úgy leskelődtem tovább.
  - Kár, pedig szívesen megfogtam volna.
Egykedvűen megvonom a vállamat, nem foglalkozom túl sokáig a visszautasítással, sokkal jobban leköt a kinézete. Olyan, mint egy kislány, egy kislány, akit valamilyen horrorfilmből szalasztottak. A muglik sem tudtak volna félelmetesebb alkotni, pedig ha ilyen filmeket nézek, általában rosszat álmodok egy hétig, szerintem ezután a találkozás után sem lesz másképp.
  - Aucss, az a lá...
Hitetlenkedve pillantottam fel rá, de ő már bele is kezdett a kis játékba. A kislányszerű rémálom ott állt előttünk, láthatóan semmi rosszat nem akart, erre Bende nekikezd rosszalkodni. Behúzott nyakkal húzódtam kicsit vissza, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nem akartam megbántani ezt a valamit, mert kislány formája volt és sebezhetőnek tűnt, másrészt nem szoktam csúfolódni, soha, senkivel. De ami a leginkább idegesített, az az volt, hogy gondoltam, mire megy ki a játék és nagyon nem tetszett. Nem akartam félni, utáltam félni. Látni a legrosszabb rémálmomat látni itt a kastélyban, most rögtön nem szerepelt a mai terveim között. Így inkább visszahúzódva hallgattam, jó gyávához mérten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Megy le a nap, egyre kevesebb teret süt be, ez pedig azt jelenti, hogy én egyre közelebb húzódok Gellérthez. Bár én vagyok az idősebb és elvileg a tapasztaltabb is, de itt maximum az idősebb játszik. Míg ő nézelődik én inkább a hátam mögé tekingetek, mert olyan érzésem van, mintha valaki követne, ami nagyon de nagyon nagyon félelmetes. Még a szívem is gyorsabban kezd verni. Nem szeretnék sötétedés után itt maradni, de úgy tűnik, egyre messzebb kerülünk a biztonságos tereptől.
- Azért, mert félek a temetőktől. Mi van, ha vannak itt kísértetek, vagy mumusok, vagy valami? Félelmeteseket mondtak nekem.
Már nem igazán akarok bátornak és menőnek tűnni, inkább csak mennék innen, valahová máshová de Gellért csak most kezdi el élvezni a dolgot. Egyedül nincs kedvem visszafordulni, mert már most félek, nem még egyedül, ráadásul nemsokára tényleg nagyon sötét lesz.
  - Meddig tervezel itt maradni?
Körbepislogok, ismét a hátam mögé, majd előre, hunyorítok, forgatom a fejem, mert azt tanultam, így jobban be lehet látni a teret, korábban észleljük a veszély. Itt  pedig van veszély bőven, hiszen a pletykák mindig igazak!
  - Hát, ami azt illeti nem biztos, hogy én jártam itt. Mármint, nagyon részletes beszámolót kaptam olyanoktól, akik jártak itt. És tényleg nagyon félelmetes este, hidd el nekem! Vannak mumusok és árnyak és szörnyű dolgok. Én pedig nem vagyok valami bátor, ráadásul még a pálcámat is fent felejtettem a kastélyban.
Hát, nem vagyok túl jó hazudozó, titkot tartani sem tudok, úgyhogy ennyi volt, utánam a vízözön, akár ki is nevethet, nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

  - Mumussal? Komolyan? Nem elég para neked a temető? Minek még a legfélelmetesebb dolgokat emlegetned?
Összébb húztam magamon a kabátomat és egyúttal közelebb húzódtam Gellérthez is. Sötét volt, esküdni mertem volna, hogy még soha nem voltam ennyire sötétben. Ha anyuékkal mentünk éjszaka a temetőben, az általában a maga nemében szép volt, hiszen ezernyi gyertya díszítette, de ez a sötétség maga volt a pokol. Ráadásul az egyetlen fényforrás Gellért pálcája volt, amit ügyesen magunk elé tartott, de ez is rémesen kevés volt. Harapdáltam az ajkamat, miközben a fejemet csavargattam mint egy bolond, támadók után kutatva. Mert hát, a félvér gyerek fejében csak megfordul a zombik, inferusok és szellemek gondolata. Nem? Nem? De, az enyémben igen, és ettől nem lett jobb.
  - Mi? Neeeem, te nem félhetsz, te vagy a fiú! Azonnal hagyd abba a félést, itt csak én félhetek, én vagyok a lány értetted?
Igyekeztem suttogóra fogni, mert senki örök nyugalmát nem szerettem volna megzavarni, maradjanak csak nyugton ott ahol vannak. De azért a hisztéria egy igen erős szintjén sikerült megütnöm még így is. Mi az már, hogy ő fél? Hát milyen dolog ez. Neki most bátornak kell lennie, hogy én félhessek!
  - Én eleget láttam azt hiszem, nem akarok már beljebb menni, ott még sötétebb van.
A hisztériám átcsapott nyavalygásba, hamarosan következik a hiszti. Érzelmek egész színskálája, de hát, lány vagyok, csinálhatok ilyesmit, mert a lányok ezt szokták csinálni, hisztiznek és nyavalyogjak. Elérkezett az idő, hogy én is így tegyek.
  - Jajj miért vagy te elsős!
Felvisítottam. Hangosabban, mint terveztem, úgyhogy azonnal a szám elé tapasztottam a kezemet, míg a másikkal vállon bokszoltam Gellértet. Az ő hibája, hogy nem született meg korábban, igenis az övé!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem zavartattam túlságosan magamat, fölszedtem a leesett gumicukrokat, épp elég jutott a számba, de annál kevesebb a kezembe, amit meg annyira szorongattam, hogy kicsit meg is trutyisodta, de hát se baj. Mikor felkeltem Ábel felé nyújtottam a kissé megizzadt darabokat és próbáltam egy széles mosollyal leplezni a helyzetet. Ha volt belőle gusztusa venni, akkor csak azután nyomom le a maradékot a torkomon, hogy választott. Ha nem, csak megvonom a vállamat és megeszem a kezemben maradt darabokat. A ragacsos kezemet a nadrágomba törlöm és folytatom tovább a rosszalkodást. Annyira izgis! Jupp! Majd kiugrok a bőrömből, annyira új és izgi, Luca határozottan rossz hatással van rám, de egyáltalán nem bánom.
  - Hűűű.
A könyvek láttán felcsillant a szemem, ravaszul dörzsöltem össze a kezemet és nyúltam volna a következőért, de Ábel megállított. Először furán néztem rá, a magam részéről nem rajongtam annyira a Gemmológiáért, csak a színes kis köveket imádtam annyira, így nem igazán értettem, mi volt a hiszti tárgya.
  - Jól van akkor, tartsd meg. Van bőven még ott, ahonnan ezek jöttek.
Szétnéztem a könyvtárban. Legszívesebben az összes könyvbe hagytam volna valami nyomot, de hát, senkinek nincs annyi ideje, hogy naphosszat itt üljön és színezzen, meg amúgy is unalmas lenne, hát ki bír annyit ülni egy könyvtárban? Brr...a hideg is kiráz a gondolattól.
  - Oké, akkor folytassuk a következővel.
Leemeltem a Bűbájtan könyvet, fellapoztam egy tetszőleges oldalon, ahol nem volt végig szöveg, majd a nyelvemet kidugva elkezdtem unikornist rajzolni. Na most, tudni kell, hogy nagy gyatra vagyok a rajzolás terén, így négy láb és egy farok helyett sikerült öt lábat rajzolni szegény pacinak. De nem rendített meg a dolog túlságosan, biggyesztettem neki egy szarvat és felpillantottam a bajtársra.
  - Hűű, tényleg nagyon jó lett. Gondolj csak bele, ez igazából nem is rosszalkodás, hanem jó cselekedet. Megvédjük a diákokat attól, hogy a könyvek halálra untassák őket. Olvasás közben jön a kis meglepi.
A gondolat tényleg jó volt, annyira, hogy egy újabb oldalt kezdtem megtölteni az ötleteimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sütííík. Egyszerűen nem tudok nekik ellenállni. Igaz, nem szeretem annyira mint a gumicukrot, de sebaj. Ebben az éven még semmi normálisat nem ettem, úgyhogy folytatva ezt a jó szokásomat szeretnék magamba folytani körülbelül hat darab habos ishlert. Lehet, hogy hányni fogok tőle, de nem bánom, utánam a vízözön. Amúgy is kicsit magam alatt voltam, szóval kellett a tömény cukor, még akkor is, ha belépve úgy éreztem megcsalom a cukorboltot. De nem akartam se Emma se Zoé szeme elé kerülni.
Így jutottam odáig, hogy miközben a második darab süteményt tuszkoltam magamba, észrevettem valakit, aki furán ismerős volt. Neki persze én nem , de amint a felismerés elöntötte az agyamat, vigyorogva köptem vissza a tányéromba a félig megrágott ishlert és félelmet nem ismerve indultam el az asztala felé. Elszánt voltam, úgy voltam vele bajom nem lehet, max elzavar.
Mikor odaértem mögé, szűk ívben kerültem meg, hogy a csípőmmel meglökhessem a székét, majd gyorsan levágódtam a vele szemben lévő üres székre.
- Hát te tényleg olyan jól nézel ki, mint ahogy hallottam.
Felfoghatjuk egy sima: 'Hello, szabad ez a szék?' kezdésként is, de az nem én lennék. Márpedig én soha nem hazudtolom meg önmagamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hűű, de morci valaki.
Összevonom a szemöldököm egy pillanatra, továbbra is halál nyugodt vagyok, szépen lerakom a napszemcsimet meg a tányeromat az asztalra, a táskámat ledobom magam mellé a földre, miközben villantok egy széles mosolyt Lewy felé.
-Figyu, az édességtől tuti jó kedved lesz. Felajánlom a sütimet. Mondjuk nem ezt, mert ezt félig megrágtam, de nézd a másik még teljesen érintetlen. Becsszó egy ujjal sem nyúltam hozzá. Csak mellé köptem a másikat amikor megláttalak, de teljesen steril, nem is érintette.
El is kezdem forgatni a tányért, úgy, hogy a férfi felé legyen az ép sütemény, én pedig szemezek a megrágott darabbal. Igazából mindegy, nem ezért ültem ide és még csak nem is azért mert magányos vagyok. Nem. Ma én leszek Cupido. Simán. Igaz nem hordok pelenkát, de nem számít. Ma átveszem a helyét.
- Megértem, hogy rossz a kedved, mert rosszul sült el a szilveszteri buli, de ez nem ok arra, hogy itt dühöngj.
Bemutatkozni nincs időm, sokkal de sokkal fontosabb az ügy. Nem tűr halasztást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát én is kapnék azért ha eltűnnének a kockáid.
Inkább magamnak, az orrom alatt teszem a megjegyzést, miközben megdörzsölöm a tarkómat. Elképzelhetőnek tartom, hogy a velem szemben ülő is meghallja, bár így belegondolva kellemesebben érezném magam, ha nem. Ami a szívemen a számon, ráadásul az egész helyzetbe olyan dolgokat látok bele, ami nincs is. Szeretem a dramaturgiát és szeretem azt is ha minden úgy van, hogy én látom...kár, hogy rosszak a lelki szemeim.
 - Ehm...lehet, hogy egy kicsit előre szaladtam, de mit is mondtál? Sajna nincs nálam vas, ráadásul kicsit mintha pösze is lennél, nem?
Oldalra billentett fejjel figyelem a meglepettségét, pedig valójában semmi meglepő nincs ebben, a reakciója teljesen természtes, általában így reagálnak az emberek rám.
 - Ja, amúgy Lotti vagyok. Maja legjobb barátnője.
Jobb később, mint soha. Legalább ezen is túl vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Türelmesen megvárom, míg megérik benne a felismerés, addig összefogdosom a még ép süteményt, de miután a kiköpés pillanatában egy kicsi az orromba is felment, nem akartam kísérletezni vele, legalább addig, amíg beszélnem kell. Figyelem, ahogy a kezeibe temeti az arcát, egészen meg is sajnálom, a szám széle lefittyen, de próbálok a helyzethez képest derülátó lenni, hiszen nincs itt a világ vége. Ez inkább valami kezdete. Ezt pedig hamarosan ő is megtudja.
- Hát őő..ahogy te mondanád...sarul. De mivel én mondom, inkább úgy fejezném ki magamat, hogy volt már jobban is. Még a gumicukor sem dobta fel, pedig az mindig bejön. A gumicukor nagyon fontos és jó hatással van a fejlődő..mindegy.
Lesütöm a szemem egy pillanatra, kicsit elkalandoztak a gondolataim, pedig annyira igyekszem.
- Figyu, semmi sincs veszve. Asszem különleges és furcsa érzéseket táplál irántad. Komplikáltakat, hiába kaptatok össze. Tulajdonképpen mi történt? Nem igazán értettem.
Azt hiszem most jön elő belőlem a szerelem doktor, Cupido mehet a búsba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mikor belekezd a mondókába, rápillantok, lassan húzom el a tapizós ujjamat a sütitől és figyelmesen hallgatom, vagyis inkább már iszom a szavait, persze nem úgy, mint ahogy általában ezt a szót használják. Mondjuk úgy, nagyon figyeltem.
Miután végez, percekig csak pislogok rá, mint hal a zacsiban. Egyszerűen nem értem mit nem ért. Most már hirtelen minden világos lett, Lewy azonban még mindig a sötétben tapogatózott, ez pedig láthatóan idegesítette.
- Tényleg, én sem értem mi lehetett a gond.
Igyekszem szarkasztikus lenni, bár ennek a művészetét nem sokszor gyakoroltam, de most minden tudásomat latba vetem.
- Mond csak, hányszor találtak téged fejbe gurkóval? Tíz, húsz? Esetleg többször. Biztosan többször.
Ha nem így volna, értené a problémát. De semmi gond, a kisebb sok után felvilágolom, nehogy ne értse szegény.
- Ohh apám. Hát nem érted? Neki nem kell más pasi, neki te kellesz. Te vagy az a szerencsés. Dindinding...tiéd a főnyeremény. Vérig sértesz egy lányt egy ilyen megjegyzéssel nem beszélve a többiről.
Elégedetten hátradőlök, bár a magyarázat még nem elég kielégítő.
- Ha pedig ennyire félsz a firkászoktól, a hivatalos megjelenéseitek előtt itatsz vele egy kis bájitalt, amitől idősebb lesz. Egy kis hazugság nem árt senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Lehet, hogy te olyan súlyos eset vagy, hogy még a súrolás is számít.
Kissé unottan válaszolok neki. Igazából vsak költői kérdésnek szántam, de mivel az emberi kommunikáció nem épp az erősségem nem lepődök meg rajta, hogy Lewy automatikusan válaszol rá. Ráadásul eg interjú keretén belül is megkérdezhetik ezt tőle, termédzetes hát, hogy automaikusan válaszol az illem kedvéért.
- És ez törvényszerű? Mi lesz, ha ez most más? Nem éri meg kockáztatni? Szerintem legalább annyira szereted ezt a lányt, amennyire ő szeret téged. Ez kezdetnek épp elég. Felesleges más rendes pasit ajánlgatnod neki.
Sóhajtok. Így belegondolva a problémák amiket Lewy felsorol roppant életszerűnek tűnnek. Annyira, hogy pár percig visszavágni sem tudok. De nem fogom cserben hagyni, effelől senkinek ne legyen kétsége senkinek.
 - Szerintem ő vállalja a kockázatot, ha segítesz neki és lehetőség szerint meghagyod a normális életében, nem lesz semmi baj. Ha pedig bántani mered őt, biztos lehetsz benne, hogy az őrületbe kergetlek.
Lewy megnyugodhat, ha esetleg beletiporna Maja lelkébe, én itt leszek, hogy bosszút álljak érte, ha kell hajnali háromkor adok szerenádot az ablaka alatt a világkupa előtt, vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nanananana. Ez nagy hiba volt, rögtön elsötétül a tekintetem és mérgesen az asztalra csapok.
- Az élet igenis tündérmese! Ne mondj ilyet még egyszer.
A haragom nem ellene irányul, a megjegyzése ellen. Nem akarok senkitől ilyet hallani, mert ez annyira felnőttes, annyira savanyú...fújj. Persze rögtön a kijelentés után mintha mi sem történt volna, ismét tündérlány leszek, mosolyogok és még a félig megrágott süti habjába is beleturkálok.
- Fogalmazzunk úgy, teszel egy próbát, mert megéri. A többit inkább meg sem hallottam.
Hátradőlök, mint aki békét hozott egyeflen legyintésével a földre és most nézi a munkája gyümölcsét. Igazából meg semmit sem csináltan de ez most mindegy.
 - Tényleg nagyon bírod? Bizonyítsd be neki, mert én mondhattam neki tegnap bármit, nem hitte el. Úgyhogy, rajtad a világ szeme. Legyél nagyon rendes gyerek, vidd el vacsizni, meg egy körre a seprűdön. Beszélgessetek a kviddicsről, egymásról meg a húsvéti nyusziról.
Tudálékos vigyort eresztek meg, sőt még ráis kacsintok, úgy teszek, mint aki most adta a világ legjobb tippjét. Szerelem doktor és randitanácsadó. Szerintem itt be is fejezhetem a tanulmányaimat, mindent tudok amire az élethez szükségem van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Áhh hát igazából nem is én lettem volna, ha nem kevertem volna egy kis baj. Méghozzá olyat, amiről az akinek okoztam, nem is tudott, egyelőre. De hamarosan fog, és akkor tuti betakar az asztallal.
A kezemet tördelve indultam el a Rellonosok asztala felé, hogy megkeressem Hajnát. Ismertem őt, többször is találkoztam vele, mert Vincével jóba voltam, de nekem mindig is icipicit fura volt, tudtam, hogy nem jöttünk volna ki túl jól.
- Szia...Hajna.
Mert hát megérkeztem és valahigy el kell kezdeni, egy szia pedig egy megfelelő kezdés, mivel köszönés.
- Izé..huhh...asszem hallod ennek nem fogsz örülni.
Tördelem kicsit a kezemet, aztán elöveszem a farzsebemből a teljesen összegyűrt levelet.
- Én eskü nem akartam beleolvasni, de a bagoly nekem hozta, nem néztem meg kinek a neve van rajta és kicsit megbontottam.
Ne hazudj Lotti, ne hazdj!! Ráadásul toporogsz, az meg elárul.
- Na jó, felbontottam és elkezdtem olvasni...oké, elolvastam de csak mert olyan izgi volt az írás. Az első pár sor után de ne haragudj rám kérlek.
Tényleg őszintén bántam a dolgot, sajnos ilyen vagyom, figyelmetlen kissé bohókás, de legalább nem hazudtam, végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem akartam nagyon zavarni, pláne nem ide jönni, de muszáj volt megtennem, szembe kellett néznem ezzel, mert én okoztam és a tetteimért felelősséget kell vállalnom, szal jöttem. A levelet továbbra is tartottam, de mivel kezdett cikis lenni, inkább leengedtem, majd mikor Hajna rám emelte a tekintetét inkább egy lépést hátráltam. Olyanok voltunk mi mint a tűz és a víz, én olyan a sötétség, ő meg a fény, és ezeket jobb volt nem keverni.
- Batker tökre sajnálom.
Lehajtom a , bűnbánó képet igyekszem bánni, de mikor érkezik a kérdés rögtön kivirul a fejem, mert amúgy egy millió kérdésem lenne a levéllel kapcsolatban. Le is ülök Hajna elé, a kezeimet az asztalon pihentetve kicsit előre dőlök, mert nem akarok kiabálni.
 - Mátétól jött. Ki az a Máté? És miért írja, hogy nem mondhatja el hol van? Talán titkos?
Még szép, hogy nem a levél tartalmáról beszélek, hanem arról ami engem érdekel.