Pedig nagyon finom.

Kari, te kérsz?

Semmi, bár a punk csak a stílusom egyik része.

Kicsi a rakás!!! "Kiáltja és ráugrik Hellre"

Szia, hívhatlak Nekonak? "Petra előtt ugrabugrál"

Hayley, hívhatlak Leynek? "Megöleli"

Dió!!!  "Rohan és megöleli"

"Leül és bedurcizik"

Ez csalás.

Engem senki sem ölel meg.   "Emózik"

Akár...

"Viszonozza az ölelést"

Köszi!

Víí, én egy olayn jégkocka, tartót szeretnék, amiből soha nem fogy ki a jég!!!

Nessi

Hallgatom Nessit. Igaza van. Lehet, hogy csak féltenek. Előfordulhat. De akkor is! Nem kellene így viselkedniük. Lehetnének rendes, megértő szülők, kik nem féltik annyira a gyereküket, hogy megutálják. Lehetnének olyanok, akik hagyják kibontakozni a gyereküket. Nem pedig megfenyegetni. Lehetne az is akár, hogy segítenek, nem pedig hátráltatnak. Lehetne sok minden. Hátha. Hátha az idő begyógyítja az egészet. Hátha jó lesz minden. Bár nem bízok ebben annyira. Jobban hinném el azt, hogy unikornisok potyognak az égből, amik szivárványt hánynak, mint azt, hogy anya és apa belenyugszik abba, hogy boszi vagyok. De tényleg. Sokkal jobban hinném el. Még abban is jobban hinnék, hogy Isten létezik, pedig egyszer a falusi papnak mondtam, hogy nem hiszek Istenben. Igen, képes voltam rá. És ami azt illeti, eléggé jól esett kimondani. Ő tiszteletben tartja, hogy ne hiszek, cserébe én meg tiszteletben tartom azt, hogy ő hisz benn.
Lehunyom a szemeimet, hagyom, hogy a kis szellő fújkálja a hajamat. Nem fázok, de nem is baj. Elég meleg van még. Viszont hamarosan, majd októberben előkerül a cipő is. Anyáék most mit csinálhatnak? Nagy eséllyel valami puccos helyen vannak, miközben megpróbálnak minél kevesebbet mondani rólam. Vagy épp a gyámhivatalnál, bár ott nem lenne szerencséjük. Amíg meg nem hal Dédi, addig nem leszek velük. Addig nem kapják meg a felügyeleti jogot. Szerencsére Dédinek jók a kapcsolatai ott. Már nem sírok. Rátekintek Nessire.
- Tudod, mikor megismertelek, nem gondoltam, hogy ez lesz. Hogy lesz egy barátnőm, ki megvigasztal. Hogy lesz egy barátnőm, akinek elmondhatom a bajaimat. Épp ezért örülök, hogy vagy. Ha te nem lennél, lehet, hogy már beadtam volna a derekamat. Épp ezért, remélem mindig ilyen jó lesz a kapcsolatunk. Hogy nem fogunk nagyon összeveszni. Hogy nem fogunk megharagudni egymásra. Oké? - Kérdezem halkan tőle. Jó érzés az a tudat, hogy számíthatok rá. Nagyon jó érzés.

"Befut, elesik, de azért felpattan"

Sziasztok! Ki hogy van?

"Befut, mindenkit megölel majd kifekszik"

Sziasztok!

Tele tabi! "Megöleli kettejüket"

"Besétál, leül egy kanapéra és olvas"

Üdv mindenkinek!

"Nézi őket majd ráugrik Hellre"

Adam

Bemegy, majd kihoz egy pokrócot. Rám teríti, aminek igazán hálás vagyok, majd beül a hintaszékbe. Megigazítom a takarót, így alattam is van. Remélem, Adam nem fog megharagudni azért, mert egy kicsit koszos lesz. Bár, őt még az sem zavarja, hogy valaki ráugrik. Már mint, ő megélt sok mindent, ez nem fogja idegesíteni őt.Hogy mi igaz ebből, képesek-e erre? Keserűen felnevetek, majd ránézek.
- Mást se csinálnak. Bár, anya küldött múlt év végén egy üzenetet. Hogy ő kvibli. Meg hogy lelépett a családjától. Nem árult el semmit, hogy kik azok. Na, azon tökre kiborultam. Világ gyilkos hangulatban voltam. De most meg nem. Inkább, nem is tudom. Az embernek annyiféle érzelme van. És ebből hat az alap - szomorúan nézek rá, majd lehajtom a fejemet,  valami tanács reményében. Vagy tippet adhat esetleg. Vagy bármit. Bármit, ami akár nem is ehhez kapcsolatos. Szomorú vagyok, dühös, sértődött, és egy kicsit boldog. Na azt viszont nem tudom, hogy miért. Jó kérdés. Nem is akarom tudni, hogy miért. Összehúzom magam, majd újra ránézek.
- Veled volt már olyan, hogy nem tudtál dönteni amúgy? Hogy nem tudtad, hogy mit csinálj? Mert most én nem csak ezzel vagyok így. Család, na az fontos, pályaválasztás, arra ráérek, banda, az eléggé fontos s még csomó apróbb dolog - beletúrok a hajamba, természetesen az ép kezemmel. Megállapítom, hogy vizes. Na ez remek, nem kell nekem még egy megfázás is. De, úgyse fogok. Többször is volt, hogy éjszaka vizes hajjal voltam. A másik kezemre pedig majd teszek ragtapaszt és kész. Az eső pedig szakadatlanul esik. Úgy tűnik, nem ez a legjobb napom az életemben.

Szentmihályi Alfonznak és Kinoshi Thaihasynak.

Este, éjszaka. Hajnali fél kettő. Felkeltem, nem tudtam aludni. Épp ezért felkaptam az egyik gitáromat, majd kisétáltam.  Barna a gitárom, ez az amit hangolni kell. Kellemesen, még épp hogy jó est ez, épp ezért választottam ezt a helyet. Meg azért, mert még sose jártam itt. Leülök a padra és nézem a tájat. Nyugtató hatású és jó. Átülök török ülésbe, majd elkezdem pengetni az E húrt. Behangolom, utána átmegyek az Á húrra. Azután következik a D, amit pedig követ a G. A sorban a következő a H, végül pedig jöjjön az utolsó, az E. Hat húr, ebből három nejlon és három fémborítású. Hát igen. Bizony ám, a húroknál sincs két egy forma. Van, ami jobb, van ami rosszabb. De az én húrjaim a jobbak közt vannak.
Elkezdek gitározni egy dalt, majd félbe hagyom. Valami csendesebb kell. Meg is van. Pengetem a húrokat, dallamot csalva elő belőle, majd rákezdek a dalra is.
-  Egy kisvárosi reggel /Semmi újdonságot nem rejt. / Az unalom lassan megöl, / Még a kávém se ad erőt // De nincs gáz, van megoldás! / Itt a zene az orvosság! / A részemmé vált már? / Elengedni nem tudnám - hosszan elnyújtom az utolsó hangot, majd lehunyom a szememet, úgy gitározok tovább. Szomorkás dal, egy kicsit lázadó jellegű. Szeretem, ez az első dal, amihez legeslegelőször én írtam hozzá gitárt. Büszke vagyok magamra, hogy csak szövegből tudtam zenét csinálni. Ez azért nem mindennapi teljesítmény. Számomra legalábbis. Azt nem tudom, hogy másnak természetes-e. Van akinek igen, van akinek nem. Folytatom a gitározást, de most egy egyszerű dallamot csalogatok elő a hangszerből.
- O, o-o, o-o-o, o o-oo-o-o. Hússzal ezelőtt érkeztem, azt mondták hogy ez az a hely... - kezdem el énekelni a Vidéki sanzont. Ha jól tudom, ez a címe. Ha nem, akkor tévedtem.

Boldog éjfélt!

Valaki mondjon egy mesét!  Kérem szépen!

Na nem, ez nem jó.

Egyszer volt hol nem volt,  volt egy Havasi akit kibeleztek.

Szép jó reggelt mindenkinek! "Kakaós bögrével becammog"

Már nem esik az eső! Na, ezért is egyet értek veled, Myra.  

Én nem annyira. Egész éjszaka nyitva volt az ablak, csoda, hogy nem esett be.

Karinaa! "Odafut hozzá" Adsz hógolyót?

Szia Bence! Ahányszor csak a neved eszembe jut, mindig a trónok harcára gondolok.

Noeeeel!!! "Fut, fut,, magához szorítja és ott marad"

Hogy vagy? Mi jót vagy rosszat csináltál az elmúlt időben? Vííí! "dorombol a buksi simizésnél"

Jó kislány vagyok, kilógok, amikor csak tudok. Eddig még egyszer sem kaptak el.

"Megpuszilja Poklot"

Noel, neked ki a példaképed? Én elkezdtem számolni, hogy hányan, aztán abbahagytam.

Köszi, Karina! "Dobálja a hógolyót"

Noel az enyém, a többi srác nem érdekel, részemről ennyi.

Aha. Nekem az apám, nos nem a példaképem. (sem az álmodónak, sem a karakternek) Te köztük vagy.

Nem. Noel az enyém. Senki másé, kivéve azé, akié. Meg sok mindenkié. De mondjuk nem a tiéd.

"Leül és elkezd gitározni"