Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Minden hibátlanul ment, egy hang nélkül sikerült lejutnom a toronyból ráadásul sikerült is végig vonulnom majdnem a kastélyon, ám a bejárati csarnoknál vészjósló lépésekre lettem figyelmes, elbújtam. A kutyával az ölemben füleltem, de szerencsémre a lépések elhalkultak. Egy megkönnyebbült sóhajjal léptem ki a rejtekemből és leraktam a kutyát a földre, aztán egy igencsak közeli krákogást hallottam a hátam mögül. A köhögés megijesztett, de olyan szinten, hogy még fel is sikkantottam s a csarnok illetve a folyosók az én cérnavékony sikolyomtól zengtek. Azonnal megfordultam, a kezem lendítettem, hogy leüssem a támadómat, aki biztosan meg akart enni engem. Viszont egy ismerős arc fogadott, miután megfordultam, egy háztársam állt velem szemben.
- Te tudod, hogy a szívbaj kerülget miattad! – a szívemhez kaptam a kezem és úgy morrantam rá, de folytattam- Azt hittem, hogy egy prefi-bubu követett, erre meg... Óóóhogyaza... - sas szemeim ekkor szúrták ki a jelvényt, ami az eridonos srác mellkasán feszengett. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben, mint a Titanic, de a helyzetem tökéletes mentése már csak egy gyermeki álommá vált. A fenébe. Óvatosan felnéztem vissza, a srác szemeibe, egy bűnbánó kutyapofát bevágva.
- Nem lehetne egy olyan, hogy hagysz futni minket, és és és én meg egyenesen visszamegyünk az eridonba és és és és meg sem történtnek vesszük ezt a kis találkozást? Alkuképesek vagyunk! Ha nagyon szeretnél, vissza is kísérhetsz minket, ha nekünk nem hiszel! - nem akartam szemtelenkedni, de valahogy a szavak úgy jöttek a számra, mintha az ilyen dolog, hogy valakit elkap egy prefektus tök természetes lett volna. Talán még én sem fogtam fel a helyzet súlyosságát. - Ha szépen nézek, belemész? Naaa? - megrebegtettem a pilláimat, ami valljuk be, nem vezethetett túl sok sikerre, de egy próbát megért az ötlet. Még Hime is becsatlakozott hozzám, ő is fel-fel nyüsszent szomorúan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Japp, Fanninak csúfolnak, Péter Fanninak. Egyébként másodikos vagyok. - megvontam a vállamat, miközben válaszoltam. Úgy voltam már vele, „nemérdekelmileszezután”. Részemről jöhetett a büntetés, beletörődtem a sorsomba.
Amíg Jared nekem magyarázott, addig én szépen elkalandoztam a fejemben. Legbelül azon gondolkodtam, hogy hogyan kellene kicseleznemőt, legalább arra a kis időre, amíg az ajándékot becsempészem Mattnek. Még azon is agyaltam, hogy vajon hogy a viharba fogok be, illetve ki lógni a navinéből. Jared hangja és szavai csak tompa dörmögésnek tűntek, teljesen elmélyültem s csak néztem a semmibe, bambán, mint borjú az új kapura.
- Tessék? - utolsó mondata jutott csak el a tudatomig. - Én tudom a rendet, mindig összepakolok az ágyam körül! – tényleg nem tudtam, hogy milyen rendezvényen szerepeltem. Ráadásul még nekem is állt feljebb. Dacosan összefontam magam előtt a karjaimat, akárcsak egy hisztis kisgyerek.
Persze utána tettem még egy próbát, hátha... hátha elenged, de nem tette. Pedig Hime is segített.
- Jó, ha nem, hát nem. De legalább engedd meg, hogy ezt - felemeltem a kis csomagot, hogy jól lássa a prefisrác - elvigyem a Navinébe, nagyon fontos lenne, nem szeretnék holnapig várni vele... - lebiggyesztettem az ajkaimat, szomorú kiskutyaszemekkel pillogtam rá továbbra is.
- Plííííííííz. – kérleltem - Utána úgy büntethetsz meg, ahogy akarsz... vagyis nem, akárhogy nem, nem vagyok olyan! De na, érted. - ez volt az utolsó esélyem, bevetettem az aduászomat. Ha ezen sem esik meg a szíve, akkor semmin. Az arcát jól megfigyeltem, nem tűnt úgy, hogy jó hangulata lett volna, bár kinek lenne, ha éjszaka kell szaladgálnia és diákokkal fogócskáznia. Borzasztó. Én biztos elaludnék, ha prefi lennék. Valószínűleg az eridon leglustább és legvajszívűbb prefektája lennék. Vagy meg egy idióta, aki elmebeteg feladatokat találna ki a szabályszegőknek, mint például, fújjanak el egy elfújhatatlan mécsest vagy fogkefével súroltatnám velük ki az akváriumot vagy valami. LoL.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ja…. Van olyan is? - kacagva kérdeztem vissza, az említett szabálygyűjtemény hallatán. Tényleg elbambultam, marhára nem voltam képben azzal kapcsolatban, hogy miről papolt nekem alig egy-két perc erejéig. Egyedül csak a rendre figyeltem fel, igazból azt sem értettem, hogy miért pont arra. De mindegy is.
- Igen! - vágtam rá, amíg ő hitetlenkedve kérdezett vissza a Navinés tervemre. - De én nem akarok most visszamenni! - dobbantottam egyet a lábammal, hogy nyomatékosítsam az akaratom. Nem igazán jött be a hisztim. Túl jól végezte a munkáját, és ez fájt. Éreztem, nem fog meghatódni holmi krokodilkönnyek és sipákolás miatt.
- Jó, visszamegyek, nem kell ilyen morcinak lenni, naaaa. - nyafogva beleegyeztem, bár nem igazán volt más választásom. Fancsali pofával lepillantottam Himére, aki a márványpadlón ide-oda gurult a hátán, jobban mondva hempergett. Ő nagyon is élvezte a helyzetet, én kevésbé. Irigyeltem.
- Nemáááááár, utálok mosogatni... - egy egyszerű mondattal, toporzékolva fejeztem ki magamat. Tényleg rühelltem mosogatni, otthon is én takarítottam, amíg fel nem költöztem apuhoz. Szerencsére nyár óta egy tisztító bűbáj elintéz minden ilyesfajta gondot és nekem sem kell abban az undi, kajamaradékos-olajos-izébigyós vízben matatni.  
- Vagy várj! - feloltódott a kis villanykörte a fejem felett - A kifényesítés alatt a mosogatást vagy a törölgetést érted?  - nem volt mindegy. Reménykedtem, hogy csak a törölgetésről volt szó, az volt a jobbik eset. Miután feltehetőleg válaszolt eme egyszerű kérdésre, felkaptam a padlón hempergő kis ebet és megindultam katonásan felfelé.
- Amúgy.... - szólaltam meg, ahogy az eridon felé haladtunk - Te, mint prefi, be tudsz menni más házakba is, vagy csak az eridonba mehetsz be úgy, mint mi, a mezei kisdiákoknak? - hogy honnét jött a kérdés, nem tudtam, viszont nem szerettem volna úgy menni felfelé, hogy azt éreztem, a levegőben puskapor volt és bármikor kirobbanhatott valami. Meg tehettem volna, hogy elszaladok, de mivel több eszem volt ettől, inkább megkíméltem magamat egy gáncsoló átok miatti pofáreséstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Köszönöm, Merlin! - Összecsaptam a kezeimet, és a plafonra kezdtem bámulni, mintha lett volna ott valami, s az arcom a megkönnyebbülés jelei ültek ki. Tényleg megnyugodtam. Így a büntetés nem is tűnt olyan megerőltetőnek, mint azt először gondoltam. Félszemmel ismét lepillantottam a kutyára, aki még mindig felhőtlenül érezte magát, szemöldököm ráncolva rászóltam, há' milyen volt már az, hogy ő ott elhempergett jobbra, balra, engem meg éppen fenyítettek. Ott eldöntöttem, hogy a szőrgombócot nem fogom magammal vinni, ha mennem kell kanalakat meg villákat csutakolni. A végén még akkora káoszt csinálna, hogy kétszer kellene dolgoznom miatta. Totál belepusztulnék.
- Ahj, akkor nem viszed be helyettem, igaz...? - Lebiggyesztettem az ajkaim ismét, ahogy az eridon felé baktattunk hárman. Ki kellett találnom, hogy miképpen fogom eljuttatni az ajándékot az unikornis srácnak. Valami mód volt rá, de vajon mi?
- Azéééért, mer' ilyenkor este sokkal izgisebb. Mármint oké, hogy mindenki bent van, és nagyobb az esélye, hogy elkapnak meg ilyenek, de szerintem ez sokkal, de sokkal menőbb, mint nappal ott amperkodni. Olyan lennék a navinében, mint egy vadászó oroszlán. Ott halkan közelednék az áldozatomhoz, és BAMM!, rávetném magamat. - Végig artikulálva magyaráztam, a kezeimmel hadonásztam, az ajándékom, amit a mancsomra akasztottam ide-oda lengett a gyors kartempók miatt. - Jó, mi? - vigyorogva kérdeztem vissza, s mikor előre néztem, már az eridon bejárata előtt álltunk.
- Oki-doki-lokiiii.- Elindultam fel a lépcsőn, velem együtt Hime is sprintelni kezdett felfelé, ám én hirtelen megálltam és visszafordultam, mert elfelejtettem elköszönni. -  Akkor holnap éjjel találkozunk! Jó éjt! - Csak vigyorogtam, nem gondoltam ám komolyan, csak mókásnak tartottam, hogy ezt hozzávágjam. Talán komolyan vette, talán nem. Fogalmam sem volt róla, de végül felmentem és elhatároztam, hogy hajnalban újra kezdem ezt a kis akciómat és jobban fogok figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ma, pont ma egy éve, hogy megismertem és elrángattam magammal ide Mattet. Na jó, saccper egy év, plusz-mínusz egy-két nap. Ez alatt az egy év alatt egész sok minden történt, közelebb kerültünk egymáshoz, összebarátkoztunk és hát a kapcsolatunk szépen, lassan több lett, mint barátság.
A kora délutánomat a készülődéssel töltöttem, illetve azzal, hogy Mattnek segítettem ruhát keríteni az estére. Tény, ellógtam egy-két órát, de semmi kedvem nem volt bent a teremben aludni az órán, inkább hasznosabb dologgal ütöttem el azt az időt. Mókás volt neki keresgélni, de aztán mégis magára hagytam, mert nekem is el kellett készülnöm. Így hát a szobámba kiraktam a ruhám és a cipőm az ágyamra, amiket felterveztem venni, bár a cipőtől féltem, mert vadiúj volt, és egy olyan érzésem támadt, hogy ezt a döntésemet keservesen meg fogom bánni, valószínűleg pirosra fogja törni a lábaimat ez a fekete csoda, de nem érdekelt, „a szépségért szenvedi kell” elvet követtem. Viszonylag hamar elkészültem, még a hajvégeimet is sikerült begöndörítenem. A kész szettet csak a parfümömmel koronáztam meg, úgy indultam el a nagyterem irányába. Útközben, ahogyan haladtam, szebbnél szebb ruhakölteményeket láttam magam előtt/mellett elvonulni. Volt, akinek jól állt a ruhája, volt, akinek kevésbé. Szerintem, de ez csak az én véleményem volt.
Amint betoppantam a végzősbálra, igyekeztem ismerős arcokat keresni. Amikor Gwent megláttam, lábujjhegyre álltam és egy nagy mosollyal integettem neki, majdnem orra buktam. Aztán ott volt még az a prefisrác, aki kanalakat políroztatott velem még a múltkor. Nem haragudtam rá, meg semmi, mert csak a dolgát végezte, szóval, ha látott ő is engem, kapott tőlem szintén egy Fannis integetést és vigyort. Végül befurakodtam a tömegbe, amikor meghallottam Bálint hangját, hogy a színjátszósok jönnek úgy nyomultam előre a tömegben, mintha hátulról toltak volna. Törtem magamnak az utat, amíg meg nem pillantottam a mezítlábú kócost. Komolyan mondom, egyszer úgy fel fog fázni, hogy öröm lesz nézni, viszont a dulifuli érzésem hamar elpárolgott, a produkciója kárpótolt. Mindig is szerettem a hangját, teljesen elvarázsolt, és be kell vallanom, picit féltékeny is voltam, mert én nem tudtam sohasem olyan szépen énekelni, mint ő vagy bárki más.
Az előadása után még mindig a tömegben toporzékoltam, nem tudtam eldönteni, hogy odamenjek-e hozzá vagy ne. Inkább csak össze-vissza topogtam és úgy hallgattam végig Benike és Szira előadását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Steph megy, Steph jön, Steph hülye. Ismét. Alig telt el párnap, nekem ismét hangya volt a gatyámban és mehetnékem volt. Komolyan mondom úgy viselkedtem, mint egy besózott kisgyerek, nem bírtam magammal és az napi monoton herce-hurcával. Túl egyhangúnak és unalmasnak találtam. Itt volt az ideje, hogy cselekedjek. Az eridon klubházban felkaptam Lanettát, úgy láttam, nem volt túl sok dolga, húztam magammal. Vagy ha mégis volt valami tennivalója, akkor is jött velem, ezt a rózsaszín miniHulkot nem lehet csak úgy megállítani, ha belelendül a dolgokba. Igen, engem.
- Gyere, jó muri lesz, de shh, mert ha ezt valaki megtudja, egyből amperkodni fog. Arra meg marhára nincs szükségem, és szerintem neked sem. - húztam magam után az ezüsthajút és úgy baktattunk a folyosón.
- Valahol erre kellene lennie a szfinx portréjának... - a fejemet vakarva nézelődtem hol jobbra, hol balra, amikor megálltam, hogy beazonosítsam pontosan merre is kellett mennünk. Életemben nem jártam még arra felé, vagyis de, csak akkor az óralátogatás volt az elsődleges célom. Nem a nindzsáskodás.
- Szerintem most már halkan legyünk, mert még a végén valamelyik prefi elkap, oszt lesz nagy gebasz. - tény, hogy nem tanultam az előző ügyemből, deeee óvatosabb lettem. Ráadásul lassan este tízet ütött az óra, mi meg kint kóvályogtunk. A járőrözésre beosztott prefik valószínűleg akkortájt indulhattak.
- Szerintem erre kellene menni... - böktem az orrommal jobbra és elindultam. - Jössz-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szegény Lanettát úgy magammal rántottam, hogy szerencsétlen csaj azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd. Én meg csak hoztam a formám, azt a tipikus Fannisat. Valójában nem is tudom, hogy mit hittem, hogy csak úgy betörünk a levitába, aztán meg piff-paff, dirr-durr átrendezzük eridonosra vagy mi? Először oda kéne bejutni vagy valami ilyesmi.
- Tutiraaaa, én már jártam erre, amikor órára mentem. Vagyis egy emelettel feljebb és akkor sem erre, hanem az ellenkező irányban... Jóóóóó, még soha nem jártam erre, de megoldjuk, mert pirosak vagyunk. - mindezt olyan könnyedséggel és lazasággal mondtam, mintha ez teljesen természetes dolog lett volna, mármint a belógás. Bíztam magamban és a tájékozódó képességemben. Csak egy dolog zavart, mégpedig az, hogy az orromig sem láttam.
– Gyűűűű, olyan sötét van itt... Ha erre kószálna egy dementor az tuti úgy világítana, mint a mugliknál a neoncső… - A festmények már rég szunyókáltak, és ha egy lumossal felsötétítettem volna magunkat, biztos óbégattak volna egy sort. Inkább nem tettem, helyette csendre intettem a barátosnémat. Tudtam, hogy nem fog hangoskodni, de jobb félni, mint megijedni. Prefekta-társaságra meg nem volt szükségünk
Amikor biztosított arról, hogy követett, egy nyugodt mosoly húzódott az arcomon végig, ahogy cipőjének a kopogását hallgattam. Ez volt számomra visszajelzés. Tényleg ott volt, így nem kellett felé fordulnom, hogy megbizonyosodjak róla a szemeimmel is.
- Hát, igazából még nem t'om. Gondoltam rögtönözök vagy valami. Lazriell mondta, hogy a szfinx valami agybeteg találós kérdéseket tesz fel, és csak akkor enged be, ha eltalálod. És azt is hallottam, hogy nem valami egyszerűek. Szóval majd alkotunk, max’ addig fárasztom azt a festményt, amíg be nem enged kínjába vagy  nem tudom. - felröhögtem, igyekeztem a lehető leghalkabban vihogni, ám a nevetőhullámot cipőkopogás szakította félbe. Ez nem mi voltunk, sőt... mintha nem csak egy ember jött volna. Azonnal megtorpantam, ha Lala belém jött, kicsit megbillentem, de mást nem tettem. Úgy megálltam, mint aki karót nyelt.
- Hallod ezt? –fülelni kezdtem, közben szemeimmel Lalára pillantottam, legalább is arrafelé, amerről hallottam a lépéseinek a hangját- Ez most vagy prefi, vagy tanár, vagy valami Bolyhoskaszerű soklábú izé, ami szteppcipőt hord és jön, hogy elkapjon minket… Szerintem bújunk el, szerinted?