Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Már megtaláltam  - tettem le először pultra az üveget, aztán kezdtem tojós tyúkként leóvatoskodni magamat a székről. Nem mondom, hogy szerencsétlen vagyok. De ja. Szerencsétlen vagyok, a lépcsőn is általában felfelé esek, nem lefelé, mint mások.
- Ne bassz.. - hüledeztem, azért nem minden nap látott az ember beszélő hullákat, hacsak nem mugli filmet néz.
- Hát, ha összejönnek a dolgaim, jövőre én is röhögök veled. Engem nyugodtan beleírhatsz, bár nem tudom milyen sárkány lennék. Biztos valami bolond. Vagy valamilyen két fejű, hydra-izé a bipolárisom miatt - csendült fel ismét röhögésem 
- Majd megnyugszik. Biztos vagyok benne, te helyre tetted és utána csend volt.
Szemöldököm felszaladt kérése hallatán és egy sóhajjal letettem poharamat. Megemelkedve melléléptem, azzal párhuzamba lehúztam róla a dzsekit.
- Moziba ne vigyelek? Esetleg puszi a pocikádra? - kérdeztem tőle csipkelődve, majd felakasztottam a kabátját és behoztam a kávét is. Két legyet egy csapásra.
- Jövőre lehet kollégák leszünk - jelentettem be a nagy hírt tapsikolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Eeee, ha kilögybölöm a kávét, a corgis párnám popsijával fojtalak meg! - röhögve fenyegettem meg, mintha komolyan is gondoltam volna. Tudta, hogy nem tennék ilyet. Ráadásul Denisből kiindulva, ez kegyes halál lenne számára.
- De La… mi? Pénzes Rozi? - tudjátok, de La, mint della. A della meg ugye pénz. A Rosa meg Rozi. Pénzes Rozi. Ez a levezetés pont olyan, mint a Coca Cola és a malacfarok elméletem. Mivel a colanak több jelentése is van, köztük a farkat is jelent. A malacokat pedig sokszor nevezik cocának, szóval a Coca Cola lényegében Malacfarok.
- Heh, meg a nagy büdös lófaszt - huppantam vissza mellé rajta rötyögve, hogy megsúghassam  nagy hírt.
- Még semmi se biztos, nem vettek még fel. Egyelőre várom a visszajelzést. De ja. Tök kircsiiii lenne. Amúgy meg tuti nem fognak. Tudják, mi gyilok-barik vagyunk. Színt viszünk az életükbe! - érveltem hevesen.
- Már meg akartalak korábban is kérdezni. Te ugye nagyon szeretted Himét, és gondolkodom egy új corgin. Eljönnél majd velem a kennelhez, akiket kinéztem magamnak? Bennük megbízom, Hime is onnan volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor ő egy Meg Kell Ismernem nő. Szupika - vigyorodtam el, bár volt bennem egy kis szégyen a Rozi miatt, de mentségemre szóljon, hogy évek óta az orromat se dugtam be a kastélyba. Azt se tudtam, hogy vannak még ott az én koromból emberek, akiket ismerhetek. Én koromból…, mintha annyira öreg lettem volna. Haha.
- Ugyan már, nem vagyunk gyerekek. Fogunk tudni viselkedni, ha felvesznek tancinak. Testileg felnőttek vagyunk, agyba kevésbé - viszont azt már nem tettem hozzá, hogy én voltam az Eridon réme, ami azért elég erős indok lenne szétszeparálásunkra. De mondom, erre semmi esélyt nem láttam.
- Kikérem magamnak, nem vagyok sírós fajta - az voltam - Egyébként is, azért viszlek, hogy visszafogjál, mert tudod én bemászok a kicsik közé az ólba és meghempergek, hogy érezzem az intenzív baba kutyus illatot - hagytam, had fészkelje magát el az ölembe, de arcába lógott egy rakoncátlan tincs. Elsepregettem.
- Amúgy haragszok rád. Még mindig nem jöttél hozzám hajat nyírni! - öltöttem rá nyelvet lefelé nézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Blablabla - tátogtam nyelvem öltögetve, szemeimet forgtva. Tudtam, hogy látta a grimaszomat, azért csináltam. Na jó, tényleg én voltam kettőnk között a gyerekesebb, de így a tuti. Minden komor maki mellé kell egy hülye maki. Ez a hülye maki Dönci esetében én voltam.
- Gondolod Te! Biztos, hogy megharaplak, ha nyakörvet kapok! Tudok én ugatni, vicsorogni, harapni és még csak animágusnak se kell lennem hozzá - vigyorodtam rá. Természetesen még mindig célom volt a kutyák közti hempergés, nem fog megállítani Denis meg a hülye póráza. Nem teheti. Jobb lesz neki röhögni a háttérben, ahogy szokott én meg szeretve leszek a babukák által.
Hátra tűrtem azt az egy tincset, ami borzasztóan szavart, de ő csak grimaszolt. De bejött neki és többet akart.
- Nagy szerencséd van, hogy szeretem azt a majom fejedet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

"Mi soha nem leszünk már normálisak."- ezzel a kijelentésével csak újabb tőrt éreztem a szívembe fúródni. Sebemen keresztül lassan, kényelmesen szivárgott kifelé a képzeletbeli karmazsinvörös vér, azzal pedig a maradék emberségem. Ember, már nem is tudtam mit jelent igazán embernek lenni vagy csak szimplán boldognak.
- A kényszer foglalkozások, olyan nyugtató bájitalok fogyasztása, amelyek annyira leszedáltak, hogy szobanövényekké váltunk órákra. Random vizsgálatok, fülünkbe ordító őrültek és méltóságunk elvesztése, mert némely nővér csak lélegző húscafatoknak tekintettek minket -soroltam fel pár borzalmas emléket, ezt tényleg senki nem akarhatja.
- Ha tehetném - megemeltem a két kezem, majd a tenyereim magam felé fordítottam, remegtek - Ha tehetném, most azonnal véget vetnék ennek az egésznek. De gyáva nem vagyok - pillantottam fel rá, barnáimban pedig olyan tűz égett, mely arról árulkodott, nagyon is komolyan gondoltam és harcolni fogok azért, hogy normálisnak tűnjek.
- Szerelem? - ez volt az a dolog, amiből nekem talán sosem jutott ki az az igazi, mindent elsöprő izé. Elmosolyodtam történetük hallatán, aranyos volt és olyan filmbeillő. Az elzüllött kamasz fiú, és a földre szállt angyalka romi története.
- Ez egyáltalán nem sallang, a sallang a " Jó a segged, kő' kóla?" - tettem hozzá, ahogy folytatta, én nagyot bólintottam, emlékeztem Jimre. Sokáig én is azt hittem, hogy valami bully ő is, de végül nem volt vele gondom nekem. Bár néha én is beszálltam a kettejük vitájába és szétszedtem őket, mielőtt jöttek volna az ápolók.
- Ez nagyon aranyos, Zsombi! - arcát két tenyerem közé fogtam, kisírt szemeimmel pedig meredtem rá. Már nem könnyeztek, megnyugodtam. Sokat segített nekem megint, mint mindig.
- Remélem, egyszer bemutatod nekem ezt a kis tündért! Majd azt mondom, én vagyok a te fogadott nővérkéd, akit igazából te kaparsz össze, ha széthullik - elmosolyodtam, aztán elengedtem és újra a föld felé szegeződött a tekintetem.
- Szerinted rajtam is segítene a szerelem? Már kétszer is felsültem és szerintem velem van a baj, mert mind a két fiú annyira... annyira tökéletes volt én meg nem. Nem tudom, mivel ijesztem el őket. Talán lányokkal kellene? Nem is szeretem a barackot - biggyesztettem le ajkaim, a barack hasonlattal pedig egyértelműen nem a gyümölcsre utaltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem szoktak az ilyen váratlan események felzaklatni, mint az évnyitón történtek. A diliházban igazából mindennapos volt a káosz, ami naponta körülvett Zsombit és engem a szabadfoglalkozások alatt. Volt, hogy az őrültekkel pókereztem totálisan leszedálva vagy keringőztünk magyar mulatósra és… volt, hogy összeverekedtem, amiért elvették a zsírkrétákat.
Pedig nem tudok pókerezni!
Jogos a kérdés, hogy ezek után mégis miért lettem tanár és miért teszem ki magam a stressznek? Egyszerű, hiányzik. Hiányzott a zsibongás, a hangzavar, a zabolázatlan energiák. Persze, az iskolában nem ápolók rohangáltak nyugtató injekcióval és kivont pálcákkal, habzó szájjal, hogy kényszerzubbonyba öltöztessenek.
Én összességében jól szórakoztam. Csúnya-nem csúnya, élveztem a műsort. Még fél szemmel láttam is kollégáim megrovó tekintetét, ahogy végigvigyorogtam az orrom alatt és bunyóért szurkoltam halkan a tanári asztal szélén. Bár részt vehettem volna a benne, de lehet akkor a nagyterem lángokban végezte volna én meg újra az ELME visszatérő régi-új lakójaként.
Az első tanítási hetet úgy döntöttem meg kell ünnepelni. Próbáltam elhívni magammal Kolost, Denist vagy Lanettát, de sajni dolguk volt. Így kötöttem ki egyedül a csárdában, majd hazasétálok, nincs messze a Holdfény.
- Egy föccsöt szeretnék - kértem a bárpultost, ahogy letelepedtem az egyik bárszékre. Levéve a kabátomat, az ölembe fektettem s csak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit - Jaj, rozéból, ha lehet. Bocsi - tettem hozzá gyorsan, mire neki is láttak az italom elkészítéséhez. Eddig nem nagyon jártam itt egyedül, fura volt, hogy maximum a pultossal tudnék cseverészni vagy a telefonom nyomogatni, amíg elnyalogatom a fröccsöm.
-  Hmm, édes - jegyeztem meg az orrom alatt dünnyögve, ahogy ízlelgettem az imént kézhez kapott nedűt. Gyógyszereimet szándékosan nem vettem be, majd reggel. Szinte nulla az esély rá, hogy az egyszeri, esti adag kihagyásával én visszaessek a mélypontra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Úgy voltam vele, egész könnyed hetet tudhattam magam mögött. Az új elsősök, nos… élenkek. Régi önmagamra emlékeztettek, hisz hozzájuk hasonlóan én is izgága voltam és ugráltam, csacsogtam, tanárokat szomorítottam. Persze, én nem egy tál húsban végeztem az első évnyitómon, helyette gurkók zúztak össze az első meccsemen. Például egyszer… Merlin tudja milyen magasan a levegőben vetettem rá magamat teljes testtel a cikeszre. Senki nem tiltotta meg, hogy nem ugorhatsz le a seprűről a cikeszért. Megfogtam, nyertünk, túléltem. Teljesen megérte.
Jobbom a talpas poharam lábát szorongatva pihent a pulton, fél szemmel még figyelgettem is azt, domináns balommal pedig a telefonom nyomkodva küldözgettem fentebb említett barátaimnak egy-egy üzenetet, ha mégis felszabadulnának és lenne kedvük a hülye fejemhez, itt megtalálhatnak. Nem terveztem egyelőre elmozdulni, csak meginni a fröccsöm.
Periférikus látásomnak köszönhetően -ez jól megedződött anno a kviddics miatt- mozgást véltem felfedezni oldalról. Ismeretlen hang ütötte meg füleim. Egy pillanatra elengedtem a poharam s orrnyergemen feljebb toltam a szemüvegem, majd oldalra néztem.
Először az italt láttam meg. Sör. Tekintetem tovább bandukolt, mire tudatosult bennem, hogy amúgy azt se tudtam ki az, de menőn ki volt varra, akárcsak én. Elmosolyodtam a nekem címzett Hellóka hallatán, kinyomtam a telefonom inkább, aztán a hapsi felé fordultam.
Haverkodóan szólt hozzám, csak hozzám szólhatott, más nem volt körülöttünk. Vettem a lapot, folytattam.
- Most már kettecskén - jegyeztem meg irányába bohókásan, aztán csak megemeltem a fröccsöm.
- Azt én nem tudom, hogy te mire, én az első sikeres hetem letudására - felé tartottam az üvegpoharam, ha koccintana velem. Elvileg sörrel nem illik, de talán egy ilyen csárdában pont leszarják az emberek, mit illik és mit nem. Ez nem az a hely.
- Nem láttalak még erre, átutazóban vagy? - na nem mintha én mindennap a csárdában ültem volna, majd belekortyoltam újra az italomban. Nagyon jó rozét használtak az alapjának, meg kell tudjam a nevét. Kell otthonra is a magányos péntek-szombat estékre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kíváncsian fordultam a hapsi irányába, első ránézésre olyasmi huszonéves suhancnak  mondanám, mint én. Szemeimet egy rövidke pillanatra visszatereltem a telefonom sötét képernyőjére, már tűkön ülve vártam a választ a többiektől, bár lehet csak én voltam ennyire kiéhezve a figyelmükre. Vannak ám fontosabb dolgok is az életben, mint a bipoláris havercsajjal lógás. Kolosnak például valami király munkát kell segítenem találni, Dönci meg hol a rezervátumban, hol a suliban hesszel, amikor épp nem nálam szunyál részegen vagy ott van még Lala. Ah, Lala…, amióta elváltak Várkonyival az útjaik, igencsak felszabadult, bár ő mindig is az volt. Nagyon szeretem azt a csajt.
Újra az ismeretlen felé néztem töretlen mosollyal, miután megbeszéltem magammal, hogy nem fogok egyhamar üzit kapni.
- Nagyon jól mondod bará… Jaj, vigyázz! - segítő szándékkal nyúltam felé, ahogy láttam a sörrel való ügyetlenkedését. Ha magára borította volna, hamar megszárítanám a bennem zúgolódó tüzemmel, de szerencsére erre nem került sor. Kacagva ültem vissza és megtapsoltam mutatványát. Tisztára, mint a cirkuszban a zsonglőrök. De rég voltam cirkuszban…
- Ó, hát értem én. A falu szó szerint magába szippant, ha engem kérdezel. Egyszer ideköltözöl és puff - egy hirtelen mozfilaztal szemei előtt hangosan összecsaptam a tenyereim, hogy egy saját jumpscare  effektet generáljak a valóságba átkonvertálva.
- Hamar azon kapod magad, itt ragadtál - Feltört belőlem a röhögés, mert épp a saját visszatérésem utáni hangulatot írtam körbe a lehető legegyedibb módon. Mit foglalkozzak a hosszas magyarázattal? Pár mondat, hangeffekt és voálá, kész.
- Én? Ah, nekem szűkös volt a gumiszoba, kijöttem kicsit nyújtózni és… ahogy láthatod, a falu rabja lettem én is - viccelődtem a nyomorult múltammal, amelyet akkoriban még inkább sanyarúnak, mintsem mókásnak lehet volna nevezni. Persze, erre rájátszott az a temérdek nyugtató tabletta és főzet  melyeket napi rendszerességgel szedek  és az önfejlesztések a pazichológusommal persze.
- Kasza Fanni, de nem vagyok rokona a Kasszás Erzsinek. Ő másik alom - nyújtottam felé jobbom egy gyors bemutatkozásra. Érdekes embernek tűnt, biztos elszórakoztat az este, míg meg nem unom a csárdázást és haza nem trappolok. Rajta múlik, mennyi időnk maradt a csevegésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig nem voltam biztos abban, készen állok-e rá. Hime hatalmas ürességet hagyott a szívemben és talán Denisében is. De ez a majom mégis meg tudott győzni, hogy keressünk fel egy, tenyésztőt pár hónappal ezelőtt. Szerencsére találtunk egy kennelt, ott pedig tájékoztattak róla, hogy még épp időben jöttünk és a következő alom november elejére várható. Foglalóztunk is  egy csöppségre.
Én kifejezetten pembroke welsh corgit szerettem volna a kis Hime tiszteletére.
Remegő lábakkal álltam a tenyésztő kapujában, alig akartam elhinni, hogy lesz egy új, szőrös gyerekem.
- Félek. MI VAN, HA SÍRNI FOGOK? - kérdezgettem Denist. Márpedig biztos, hogy bömbölve fogom ölelgetni az első kölyköt, akit odamerészkedik hozzám.
- Annyira ideges vagyok és egyben izgatott. Ugh… Mindjárt kidobom a taccsot - fogtam homlokomra a drámai hatást jobban érzékeltetve. Nem, nem akartam, hogy megsajnáljon, bár a természeténél fogva nem is vártam, inkább csak azt a hátba veregetést és a "Szedd már össze magad, Kasza!" Vagy "Engem itt ismernek, ne hozz rám szégyent, Kasza!" Ja, valami ilyesmire számítok.
- Mellesleg… Mi a jóságos szarért raktál rám nyakörvet és pórázt?! Azt hittem, ez a törpéé és feleslegesen hoztam el a hordozót! - mutogattam a világ legértetlenebb kifejezésével az arcomon először a nyakamra kattintott nyakörvre, majd a kezében pihenő pórázra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeimmel a csatorna fele pillantottam és mélyen magamban elgondolkodtam, akarom-e én ezt? A kutyát? Határozottan nagyon igen.  Hányni? Na azt nem tudom. Ami azt illeti, indulás előtt mostam fogat meg tök tré hányni az utcán, ha józan vagy. Részegen kit érdekel? Ráadásul enni se ettem kínomban, úgyis csak epét hánynék.
Feltartva a kezem intettem Denis felé, jelezve neki, hogy jól leszek. - Ha megdöglök se megyek rókáni.
- Azért hízelgő, hogy azt hiszed van agyam - nyelvet öltve vicceskedve odaszúrtam. De még mindig nem értettem, miért kell ennyire radikálisan ez a hülye hám. Hát mindjárt leveszem, nem vagyok én a kölyke! Fact, amit mond. Biztosan befeküdnék a kicsik közé és Merilnért nem tudnának onnan kiimádkozni, ha megteszem. De vállalta. Ő döntött úgy, hogy elkísér és segít a gyermek elhozásában. Készüjjé' fő' kisapám, mert ez a csajszi ma zsemle popójú kiskutyák tengerében fog lubickolni.
- Jó! - bólintottam kérése hallatán, aztán leesett végül.
- Hééé, nem is vagyok hangos! - ujjam hegyével felnyúltam, hogy megnyomkodhassam orra hegyét, mintha csak kapucsengő lenne.
A cuppanósa után ajkaim összeszerítottam és a ház csengőjére böktem, ahonnan kutyák zendültek fel. Hát ideértünk. A kapu magától nyílott és macskaköves út vezetett egy családiház faajtajához, ahol már várt minket egy házaspár. Mosolyogtak és NAGYON látszott rajtuk, hogy bizony ők voltak a tenyésztők.
- Helló! - nyeltem egy nagyot, próbáltam normálisnak tűnni, nehogy megtagadják tőlünk az ebet és kiátkozzanak a fenébe.
- A napokban küldtem egy baglyot, hogy jönnénk a kiskutyáért és… - ekkor az asszony vigyorogva megindult felénk, a szavamba vágva már terelt is hátra a hátsóudvarra. Ott voltak a picúrok, közben vagy három corgi szaglászta a cipőm és rájöttem, amekkora nagy hanggal voltak, annyira barátságosak. Kutyák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán mindent sikerült összepakolnom. Talán. Elég nagy utazásra adtam a fejemet és elég ciki lenne, ha pont a helyszínen derülne ki, hogy hiányzik ez vagy az. Mindenesetre fogalmam sincs mi az a plusz dolog, ami még jól fog jönni Afrikában, bár a tökéletes ember társaságában mehetek, aki már ebben szerencsére tapasztalt volt. Nem félek így.
Az anyósülésen böngésztem egy megbűvölt térképet, amit még diákként vettem. Tudoooom, van neki menci iránytűje meg mindene, de szerettem volna hozni magammal valamit én is, ne legyek annyira haszontalan.
- Kolos, mindenünk megvan? Lassan beérünk Gyulára, ott szerintem tudunk még venni ezt-azt - emeltem meg a térképet -természetesen- fejjel lefelé, úgy vizsgálgattam még pár pillanat erejéig.
- Ja, mindjárt Gyula! - villantottam széles mosolyt a fiúra, hátha kicsit megnevettethetem kelekótya viselkedésemmel. Éreztem rajta egyfajta frusztráltságot, már akkor is, amikor újra összehozott minket a sors. Nem, nem a sörénye, bár az is durva volt! Ha még többet lóghatok vele, nem fogom hagyni így elkanászodni neki.
Vállam fölött hátra pillantva láttam, ahogy Sparkle előkelő léptekkel cammogott felénk s ölembe ugorva kényelmesen elfeküdt. Így van, a szolgája voltam, viszont Sushit Denisnél kellett hagyjam. Túl kicsi még egy ekkora útra, Dönciről meg tudom, vigyáz rá.
- Jaj, én úúúúúúgy izgulooook! Sosem jártam még külföldön! Mi van, ha furán fognak rám nézni? Ha ufónak hisznek, mint néhány hete a suliban? Azt meséltem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiába a sok eltöltött év a mágusok világában, a mai napig elbűvölnek ezek a repülő járgányok. Annyira menő, ahogy a madarakkal együtt szálltunk és nem kellett azon aggódni, hogy mikor kell váltani, vagy a muglik által használt KRESZ szerint helyesen közlekedni. Bruh.
- Tutiiii - csücsörítve koncentráltam a rajzolt magyarországra, majd drámai sóhajjal dobtam is hátra. Nekem ez nem ment!
- Ó Kolos, ha tudnád - színészeket megszégyenítve túrtam bele színes tincseimbe - Az egyenes úton IS eltévedek, eddig csakis miattad jutottunk el! Én csak énekeltem és duruzsoltam neked, hogy szórakoztassalak - bazsalyogtam rá vissza boldogan, így reagálva mosolygós vonásaira. Szaffi bundáján finoman végighúztam a kezemet, majd hagytam, hogy Sparky az ölembe bújhasson, hisz a térkép már nem akadalyozta fizikailag.
- Erre valahol számítottam, de téged úgyis ismernek már, ha ugyanoda megyünk persze, ahol voltál… engem maximum a hajam miatt fognak megbámulni. Sz'al nem félek! - ráztam meg a hajamat neki, ahogy  szavait  hallgatva emésztettem azok jelentését.
- A-a, soha - feleltem röviden, míg vállaimat vonogattam kócosan. Döbbenete láttán elkerekedtek az én szemeim, nem értettem, mi olyan fura ezen.
- Tu-tudod, a Bagolykő előtt anya egyedül nevelt és nem volt pénzünk külföldre utazni, aztán a suli miatt nem jutottam ki, utána jött a két éves elzárás és az utána tartó visszaszokás… Most meg itt vagyok. Szóval, érezzed magadat megtisztelve, KolosKA, hogy elveheted a szüzességemet vagy hogy mondjam… Na, érted te! - olyan fura volt így ezt elmondani. Ugyan meséltem már neki az elmúlt évekről nagyvonalakban, de sok dolgot mégis kihagytam belőle. Ha egyszer megint olyan közel érezhetem magam hozzá, mint amikor temetőt futottunk, lehet elmondom neki. Ennyivel tartozok, de addig nem akarom a hülyeségeimmel fárasztani, van elég baja úgyis.
- Na és te? Afrikán kívül merre voltál még? Milyen volt? Tényleg UFO a legtöbb külföldi? Elvileeeeeg, a lengyelek a bundáskenyeret lekvárral eszik. Mi ez, ha nem UFO dolog?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Büszke mosoly ült ki az arcomra, nem kapcsolta be a rádiót, hát azért ez már valami! Nem vagyok uncsiii!
- Úú, komolyaaan?! Téged is kifestettek? Ez nagyon menőn hangzik, már most vá~rom! - daloltam, s elképzelem, ahogy törökülésben egy szőnyeg-izén ülök, míg az asszonyok festik az arcom és cuki kislányok a hajamat fonják. Aztán pedig a tűz körül táncolunk egy nagy családként.
A tigrisre pillantottam neve hallatán. Ugyan vén csont volt már, de még a mai napig olyan fürge és élettel teli, mint amikor megkaptam Olive nénitől. Szerencsésnek mondhatom magamat, amiért a maga mufurc természetével szebbé teszi a napjaimat, ezt senki nem veheti el tőle. Borzasztóan lojális és tudom, ő hű társam lesz továbbra is, amíg csak él. Persze, a beszélgetés ezután kicsit komolyabbra fordult míg elárultam neki, miért nem jártam még külföldön. Nem, nem akartam elrontani a hangulatot, de joga volt tudni. Meg… nem is volt nagy ügy igazából. Az élet így alakult számomra.
- Szóval azt mondod, hogy felejthetetlenné teszed? - vontam fel a szemöldökömet egy huncut mosollyal az arcomon, kicsit közelebb hajolva hozzá odasúgtam félhangosan
- Hiszi a piszi, KolosKA!
Na, azok a furi lengyelek…
- UGYE? - kezdtem én is bele a hisztérikus nevetésbe - Hogy lehet bundáskenyeret lekvárral enni? Nemáááár - fogtam a fejemet, fogtam Sparkle-ét, Szaffiét és Kolosét is. Végül visszaültem a fenekemre, hiszen már a nem létező olasz vérem jött ki és egyre csak a “Mamma Mia” kifejezést mondogattam mutogatva hitetlenkedve, amíg nem váltottunk témát. Láttam ám az orra alatt meghúzódó mimikát. Láttam minden rezzenését és nem mintha végig őt bámulnám - mert nem! -, de szerettem volna, ha ez a jókedv megmarad a lehető legtovább. ELÉG A SZÉDELGÉSBŐL!
- Ú, azért egész Európa se semmi, már ne haragudj! De tudod mit? Járjuk be a világot! Majd tanít helyettem, aki akar, de én szeretnék világot látni és ha szeretnéd, elmegyek veled! Leszek a rádiód és majd mondom a híreket ilyen monoton rádiós néni hangon, meg-meg-meg énekelek, leszek a Lákátos Britnid vagy az olaszos Katy Perryd! De ha kell, hörgök is, mint a metálos faszagyerekek. Csak ahhoz legóba kell lépjek. Van legód? Majd Gyulán veszünk! - borzasztóan széles vigyorral villantottam meg neki fogaimat, tényleg szerettem szórakoztatni, igazából ehhez értettem a legjobban: az emberek szórakoztatásához.
- Úúúúúú, igeeeeen! - tapadtam hamar az ablakra és néztem lefelé, bár nem sokat láttam, de kétségtelen, hogy Gyula volt lassan alattunk, hát Kolos mondta. Én magamnak maximum akkor hiszem el, ha látom a város tábláját.
- Igeeen, amit csak lehet még megveszünk - bólogattam nagyokat, fejben pedig próbáltam pörgetni a szükséges dolgokat, amiket nem tettem be.
- Figyelem-figyelem kedves utasaink! Gyula határait lassan megközelítjük, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket és készüljenek fel a landolásra. Köszönjük, hogy az ArdaiÉsKasza légitársaságot választották! Hehe - nem mondom, hogy izgatott voltam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem.
- Voltál már mugli szupermarketben? Csak szólok, ha furán öltözött alakokat látsz… csak ne bámuld őket. Nem szeretik - gondoltam itt a köntös-papucs kombós anyukákra vagy a fecskés-trikós bácsikra és a hasonló…. jelenségekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kolos kérdésére csak szemtelenül nyújtottam ki a nyelvemet, fittyethányva arra, hogy épp fölém magasodott azzal az eszelős mosolyával. Igazából mindig is fölém magasodott, csak a legtöbbször azért, mert ő oooolyan magas én meg… én meg nem.
Beszéd közben észre sem vettem, hogy majdnem elkerültük Gyulát, csak a kanyarra lettem figyelmes, mire az ölemben pihenő Sparkle hátára kaptam, hogy stabilan ott tarthassam a lényt, mellé egy Wiiiii~ hangot kiadva.
- Majd lesz újabb, jobb! - feleltem vidám könnyedséggel. Tényleg nem tartottam magamat jó oktatónak, de Kakasi tanárnő azt mondta, szívesen segít dolgozni a tanári attitűdöm javításán, szóval…. ja. Biztos lesz hatása - Mi lenne, ha a kastély egyik gyógyítója lennél? Imádnának a kölykök! Fiatal vagy, jóképű és baromira jó fej! - duruzsoltam, akárcsak egy vállán ülő kisördög. Teljesen szándékosan bókolva is emellett, hátha egója hízlalásán keresztül jobban motiválhatom.
Furcsán szemléltem a parkolásra kijelölt helyszínt. Valahogy nagyon nem a belvárosban voltunk, de még a kertvárostól is messze. Legalább muglimentes volt, ez azért pozitív. Ám figyelmemet nem is az erdős terület, hanem a lakókocsi mágiája kötötte le jobban.
- Jajjj mááár! - egyik karjába két kézzel belekapaszkodva öleltem át, emellett elővéve a lehető legártatlanabb tekintetemet vállára hajtottam a fejemet is, onnan néztem fel rá.
- Szerintem olyan murisok, ahogy mágia nélkül próbálnak élni. De igazad van, biztonságosabb nem bolygatni a muglikat és a fura ketyeréiket - Kolos szabadon engedése után nyöszörögve nyújtóztam már kis hátizsákkal a hátamon, amit az előbb csaptam fel.
- Akkor futás azokért a galleonokért, Kolos...ka! - mutató ujjammal megböktem finoman az orra hegyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az év első néhány asztrológia óráján már túl voltam, és meg kell mondjam, nyugodtan teltek. Valószínűleg a diákok még most is meg voltak szeppenve az évnyitó miatt. Főleg a pirosok!
Az óra végén mosolyogva eresztettem szélnek az elsőseimet, néhány házi dolgozattal megspékelve. Tanuljanak nekem, ne csak a csillagokat bámulják állandóan. Sokan röhögnek, hogy az asztrológia nem tudomány. Bár elhanyagolható tantárgy egy olyannak, aki spirituálisan nem fogékony az ilyenekre. Sajnálom a szegény nyomorultakat, örökre csak tapogatózni fognak magukban. Még mindig azt vallom, hogy az asztrológia valamilyen szinten az önismeret, asztronómia és jövendölés szerelemgyereke. Nagyon jó eszköz az önfejlesztésre és önmagad valamint mások megismerése - ha jól tudod használni. Rengetegen esnek abba a hibába, hogy elolvassák az aznapi horoszkópjukat, aztán puffognak, hogy HáT dE nEm Is iGaZ rÁm, bla bla bla. Rossz helyen kerested, kisapám! Gyere hozzám, majd én elmondom, mi a szitu!
Süvítő elsős raj száguldott szünetre kifelé tőlem, én pedig a szorgalmik átnézésébe belekezdve olvasgattam a sorokat, mire adhatok fincsi, ropogós pontokat.
Dúdolászva javítgattam a feladatokat, amikor egy ismerős hang csendült fel az ajtóból. Hamar felkaptam a  fejemet, félig tátott szájjal néztem kifelé, vajon igazam lesz-e és eltalálom a hang gazdáját. Sanci professzor bácsi láttán meleg mosolyt engedtem meg irányába, eltaláltam. Gondterheltnek látszott, szinte már zaklatott, ami azért engem is megijesztett.
- Jaj, professzor úr! Jöjjön be nyugodtan! - letettem a pennát, majd felálltam és ügyesen megkerülve az asztalt, a pulpitusra könyököltem. Szimpatikus kolléga arcát láttam benne, bár eddig nem nagyon mertem odamenni hozzá.
- Segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akár! Vagy ha ők nem is, majd én - feleltem játékosan. Habár mesélt az egyetem elhagyásáról, azonban nem láttam akadályát annak, miért is ne kezdhetné újra. Ha a gyógyítóknak is van kötelező gyakorlata XY intézményben - mint nekünk-, akkor akár hamarabb is kezdhetne a kastélyban. Persze, ha akarja! De ez… ezzel a dög mosollyal esküszöm szándékosan akar kinyírni! Most nézz rá! Ne! Ne tedd ezt velem, Kolos! Éreztem, ahogy a bennem élő tűz fellobbant és ez nem csak az elemem volt. El kellett vicceljem a helyzetet, nehogy lángra lobbantsak ott valamit a végén. Végül a vállán ülő kisördöggé avanzsáltam magamat, legjobb álca ever.
- Ez az! - beadta nekem a derekát. Csak szépen kell nézni, kölyökkutya szemeket vágni és kész! Kislattyogtam hát a lakóból, hogy megvárhassam odakint, addig had intézze el nyugodtan, amit szeretne.
- Keresünk egy hoppanálási pontot és úgy bejutunk - nagyon nem akartam sétálni - Egyszer, a rehabilitációm alatt - hümmögve dörzsölgettem meg az állam ám, akaratlanul kaján mosoly kúszott arcomra. Aztán belenéztem a szemébe.
- Azt vágod, hogy nem para, ha mégis lenne mugli a nyilvános wc körül? Ha látnak egy nőt és egy férfit ketten bevonulni a pipildébe, csak egy dologra fognak gondolni - kezeimmel pedig a lehető legegyértelműbben elmutogattam, vajon mire gondolhat ilyen esetben egy varázstalan, mielőtt tovább haladhat. A furcsa mutogatást megfűszereztem a jellegzetes tapsoló hanggal. Ne vigyorogj, te is nagyon jól tudod mi ez a hang.
Hamar szedtem is lábaimat Kolos nyomában, tartani akartam vele a tempót egészen a hoppanálási ponthoz.
- El se hiszed mi mindent! Az utolsó csavartól kezdve a ruhákon és tisztítószereken át a kajáig és a gyúrós cuccokig. Egyébként nekem is volt ilyen műanyag pálcám! Anya vette, amikor elsősök voltunk, hogy gyakorolhassam a pálca helyes tartását és ne csak kalimpáljak vele hülyegyerek módján - tört ki belőlem nevetve az emlék, amikor visszagondoltam a tizennégy éves önmagamra, aki azt se tudta, melyik a pálca eleje.
- Ott a H betű! - mutattam a… bakkerka, Kolos mióta jós? Tuti tudott a hoppanáló klotyó legendájáról! Szemeim azonnal az Ardai fiúra villantak, amolyan "Te tudtál erről?" ábrázattal.
- Szerinted foglalt? Egy lelket se látok idekint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szerintem csak arra - feleltem bólogatva és jobban belegondolva másra nem is lehet. Nem egy fesztiváltól hallottam, hogy a toi-toi wc-ben könnyítettek igényeiken a fiatalok. Bár sosem próbáltam ennyire extrém helyen, valahogy nem volt gusztusom még ittasan sem. Arról nem is beszélve, milyen szűk!
Mosolyát, nem! Vigyorát észlelve nagy szemekkel néztem fel rá és még a kezeim is megálltak a tevékenység mutogatása közben. Összeszorított ajkakkal meredtem rá, fejem pedig vörössé vált. Elemem szó szerint tombolt bennem, és már a fülemen keresztül kezdtem füstölni. Ó, te!
Nagyon gondolkodtam, mivel is vághatnék neki vissza. Ez a csávó szó szerint visszaélt sármosságával és nagyon is tetszett, amit csinált, csak épp attól féltem én mit fogok lépni. Nem szerettem volna vele szemben tolakodó lenni. Megköszörültem hát a torkomat és végül nem tettem semmit, csak lépéseimet gyorsítva elé próbáltam kerülni, ne is lássa tovább a rákvörös fejemet. - Ne-nem fognak! Ma-maximum hallgatózni, ha-a vannak olyan elvetemültek! - feleltem dadogva. Menet közben az arcom csapkodva próbáltam csitítani magamat és egy zen kertre gondoltam, virágokkal, állatokkal, sok-sok-sok corgival. Félmeztelen Kolossal… mi!? FÁNIEL! Nyomd el magad!
- Hát ő… világít és rezeg. Meg hangokat is ad ki. Varázslásra abszolút alkalmatlan és arra is, hogy megverjed vele a húgodat. Tudom, próbáltam - tettem meg beismerő vallomását furcsa grimasszal. Apa is a letört ágak mellett voksolt anno anyának, de ő hajthatatlan volt. Mugli volt, nem szerette a mágiát, de minket a húgommal igen és miattunk segíteni szeretett volna akár ennyivel is. Hülye műanyag pálcákkal.
- Ha így folytatod, veszek neked egy kristálygömböt és egy fejkendőt, mint a jósasszonoyoknak van - odaléptem közvetlenül elé - Aztán jövök hozzád jósoltatni, hogy hány gyerekem lesz, mekkora házam és mikor megyek férjhez! - felpipiskedtem magamat, hogy egész közelről nyújthassam gúnyolódva arcába a nyelvemet. Nem mintha meg akartam volna nyalni, mert nem! Csak érezze már ő is a törődést, ha már miatta a fülemen keresztül kellett füstölögnöm.
- Ó, Kolci! Hát perszeeee - pukedlizett egyet szoknyám két szélét megcsípve és egy alapos utolsó körülnézés után beugrottam a toi-toiba - De büdi van. Remélem, ez a szag nem jön velünk - mormogtam, mire csatlakozott hozzám.
Szemeimet összeszorítva a csip-csip tescora gondoltam, ami valahol bent, a belvárosban volt. Tisztán gondoltam az úticélunkra, de a biztonság kedvéért félénken megfogtam Kolos kezét. Biztos, ami tuti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Jaj, ne is gondoljon ilyesmire! - heves tiltakozásba kezdtem, míg a pulpitushoz kezdtem igyekezni, hogy ne tűnjek nagyképűnek vagy arrogánsnak. Olyan izé lenne, ha maradtam volna a székembe ücsörögve - Tanács…? - kérdeztem óvatosan, és tényleg több dolog fordult meg a fejemben egynél. De a legfontosabb kérdés, miért én? Soha nem kérte senki az én véleményemet, talán a kollégák is lenéznek néhány kivétellel és hiába tanítok itt évek óta, zöldfülűnek tartanak komolytalanságom miatt. Sajnos nem értik, hogy vannak helyzetek, amiket képtelen vagyok koromhoz illően kezelni és muszáj elviccelni összeroppanás helyett. Ezeken sokszor a nyugtatók se segítenek rendesen. A dokit is kiakasztottam az ELME falai között, amikor nevetve meséltem a traumákról. Szó szerint kiejtette a pennáját a jobbkezéből először. Aztán megszokta.
Biccentettem óvatosan, persze, hogy hallottam. Kedveltem Gábrielt, rengeteget segített Sparkle vitaminjaiban. Ha ő nem lett volna, most nem lenne ilyen jó bőrben az a vén csont.
- De ez tök jó dolog! Sanyi bácsit elég terhetőnek gondolja a vezetőség, hogy elvigye Gábriel csemetéit is - hangom kedvesen csengett, motiváló szerettem volna lenni és bíztatni, mert ez igenis nagy dolog! Bár aggódó vonásai baromira nem az örömét tükrözték, tényleg olyan volt, mintha félt volna valamitől. A… gyerekektől?
- Hogy én?! Jaj, én… én nem tudom. Csak önmagam vagyok és ez sokszor nem jön be - kezdtem bele tarkóm ideges vakargatásába - Tipp… trükk? Nem csinálok semmit, csak próbálom a lehető legérdekesebben előadni az asztrológiát. Mivel pyromágus vagyok, gyakran megformálom tűzből a bolygókat, csillagképeket vagy magukat a jegyeket, hogy színesítsem vele az órát. Ezt a trükköt még a volt oktatómtól lestem el, aki illúziómágiával tette még látványosabbá az asztrológiát. Sajnos már nem tanít itt és szeretnék egyszer a nyomdokaiba lépni - mosolyogva gondoltam vissza Várkonyira, és a maga mufurc, fura személyiségére. Imádtam, és Lala is. Na jó, ő azért jobban, én csak oktatóként szerettem.
- Ja, meg néha elkalandozok ez kis szünet nekik is. Picit hétköznapibb nyelvet használok és ostoba történeteket mesélek arról, hogy sikerült felsülnöm a boltba, mert elestem vagy hülyeséget beszéltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hümmögve félrenéztem, mert volt abban valami, amit Kolos mondott. Még mindig nem értettem, hogy ez a gagyi, műanyag pálca megérte volna azt a pénzt, amit elkértek érte az eladók. Vagy én vagyok túl skót, de nem vennék ilyeneket a leendő gyermekemnek, az Ardai-féle bot tökéletesen jónak tűnt erre a célra. Nem is kell több egy gyereknek. De anyám anno is csak meg akarta venni a szeretetem. Ez az ő sara.
A hoppanáló klotyó láttán elhúztam a szájamat, egyrészt azért, mert reménykedtem egy telefonfülkében, mint hoppanáló pont. Másrészt szűk és büdös. De meleg! Azt szokták mondani, ott a meleg, ahol a büdös. Na, erre tökéletesen illik! Ekkor ugrott be egy újabb dolog, amivel még szívhatom Kolos vérét. Ígértem is hamar neki egy kristálygömböt, egy tarka kendővel mire ő még kikérte magának. Nekem aztán biztos nem lesz drága a jóslása, barim és ingyen megteszi. Meg kell neki. Én is ingyen megasztrológiázom ám bármikor! De csak neki. Ő az, akitől semmit sem sajnáltam soha, még azután sem, hogy szakítottunk anno. Kellemetlen volt utána az órákon, de apa halála hamar kiszakított onnan két évre a diliházba. Az, hogy most megint találkoztunk és olyan a kapcsolatunk, mint az egész szarvihar előtt, ennek jelentenie kellett valamit. Valamit, amit az univerzum akar tőlünk, a csillagainkba van kódolva. Szóval ő volt az a visszatérő férfienergia, akit láttam a születési ábrámban. Csak Ő lehetett.
Pimaszul belemásztam az privát szférájába, ám alig bírtam ki röhögés nélkül, ahogy primadonnaként emelgette magasba az állát. Azonban a következő lépésére nem számítottam. Az a puszi. Úgy megilletődtem tőle, hogy visszazuhantam lábujjhegyről telitalpra és az arcomhoz érve lefagyva néztem ki a fejemből. A fülem már megint gőzölögni. Ó, hogy az a…! Húznom kellett az időt pár percig, csak amíg visszanyertem az arcom eredeti színét és csak utána fogadtam el meghívását a…. mobil WC-be.
Belépés után az orromat megcsapta a toi toi jellegzetes illata, és a gyomrom keringőzve steppelt bennem. Nem elég, hogy szűk volt, még a szaggal is meg kellett birkóznunk - Jó - dünnyögtem Kolos ötlete hallatán. Neki mindig olyan jó ötletei voltak, megbíztam benne és a terveiben.
Még szerencse, hogy vannak esetek, amikor nem tökfőzelék van az agyam helyén, mert még emlékszem a néhány évvel ezelőtti kiruccanásra errefelé, hiába voltam telenyomva nyugtatókkal.
Koloshoz hasonlóan én is éreztem azt a hoppanálással járó fizikai hatásokat, azt a behúzó érzést, a pörgést és az enyhe, pukkanó hang is megütötte a fülem, amikor megjöttünk. Szorítottam is a kezét rendesen, mindig félek hoppanáláskor, tisztában voltam a hátrányaival.
- Ko… Kolos? - szabad kezemmel megdörzsöltem szemeimet picit kábán, majd felnéztem rá, hogy lecsekkolhassam a kondícióját, de még mindig szorítottam a kezét.
- Jaj, ne… ne haragudj. Csak reflexből fogtam meg, ha zavar, mondd meg nyugodtan - elengedtem és próbáltam finoman kihúzni a kezem az övéből, nem akartam, hogy feszengve érezze magát miatta.
- Szerinted megjöttünk? Az Auchannál kellene lennünk.