Scarlett~
Ruha~
Haj~
Egyéb~
Remélem nem csak én vagyok olyan nyomi, hogy egy darab párocskám sincs erre a bálra. Kihagyni meg nem akarom, mert biztos jó lesz. Így hát előkotortam a szekrényem mélyéről egy ruhát, amiről nem is tudtam, hogy van nekem, a hajam is megcsináltam, mert ha törik ha szakad, én elmegyek, még ha egyedül is. Biztos lesz ott más ember is, aki egyedül megy. Legalábbis nagyon remélem, mert nem szeretnék egyedül lenni. Bár ahogy magamat ismerem, úgyis találok valakit, akire rácsimpaszkodhatok az este folyamán, persze csak ha bírja, és nem csap le azonnal. Követem a tömeget a Nagyterem felé, ahol azért már vannak egy páran, és persze mind az alkalomhoz illő ruhában. Anyum nagyon szereti ezt a bohém eleganciát, így nagyon jól tudom, hogy milyen. Ezt a szép fehér ruhát is anyától kaptam, mert Ő már nem fér bele. Az idő sajna rajta is fogott, meg is látszik rajta.
Mikor belépek, szinte azonnal a plafonra pillantok, ami most teljesen olyan mint az égbolt. A varázslat még indig képes le nyűgözni, annak ellenére, hogy már egy ideje tudok a varázsvilág létezéséről. És szerintem ez így is marad életem végéig. Miután kiámultam magam, még az ajtóban körbepillantok, és hát többségében párocskákat látok, és ismerős arcokat is. Őket viszont nem akarom megzavarni, biztos jól elvárnak kettesben, így hát tovább pásztázom a környéket magányos lélek után kutatva. Az sem érdekel, ha lány az illető, vagy esetleg felnőtt, bár ez utóbbi esetben már kicsit húzósabb a helyzet. De végül sak megpillantok egy lányt, egy tök ismeretlen lányt, aki egyedül ácsorog, így fogom magam, és vagyok olyan merész, hogy közelebb totyogok hozzá.
-
Szia! Látom te is egyedül jöttél... Vagy van párod, csak felszívódott? Mert ha igen, akkor elmegyek. De ha nem, akkor nem szeretnél egy kicsit beszélgetni? Akár majd táncolhatnánk is. Na? - Ered meg a nyelvem, majd csak vigyorogva bámulok a lányra, és amennyiben nem küld el, be is mutatkozom.
-
Ja, egyébként Benedikta vagyok. Te?
te Drew vagy nekem, nem Andy 
XD