KamillaÖrülök, hogy van társaságom, vagyis... Remélem, hogy itt marad, és nem megy el, és játszhatunk. Az sem zavar, hogy teljesen ismeretlen számomra még ez a lány. És a hangsúly a "még"-en van, mert biztos vagyok benne, hogy még a mai nap folyamán össze fogunk barátkozni. Vagy össze fogunk veszni, és nem leszünk barátok. Ez el fog majd dőlni a nap végére, de én nagyon reménykedem. Általában elég könnyen megy nekem a barátkozás, egyáltalán nem félek az idegenektől, és könnyen párbeszédbe elegyedek bárkivel, aki hagyja. De tudom, hogy ennek nem így kéne lennie, mert vannak rossz emberek is, de amíg ki nem derül az illetőről, hogy Ő valójában egy bunkó, beképzeld ember, addig nyugodtan elbeszélgetek bárkivel. Na persze ez inkább a velem egykorúakra vonatkozik, a felnőttektől azért kicsit tartok, mert ki tudja miféle perverz alak áll velem szemben.
-
Nyugi mááár... Nem vagyok se emberrabló, se emberevő, csak játszani szeretnék... - nevetek fel, mikor meglátom a megdöbbent arckifejezését, mikor megkérdezem, nem játszana velem egy kicsit. Előtte pedig eléggé ijedtnek tűnt, mintha mumust látott volna. Pedig én nem vagyok az. Biztos félős lányka. Pedig nincs mitől félnie, csak én vagyok itt, meg a kosárlabda. Max valami sérüléstől kéne tartania, de abból meg hamar felgyógyul.
Szerencsére a döbbent arckifejezés sem tart sokáig, és egy mosolyt is meglátok az arcán, aminek kifejezetten örülök. Végülis, a mosoly egy ragadós dolog, és nagyon fertőző, könnyű elkapni.
-
Remek. Kezdhetsz te. - dobom felé a labdát, ami szerencsére nem nagy táv, hisz elég közel vagyok hozzá, szóval csak egy apró löketet kap a laszti. És nagyon remélem, hogy ettől nem ijed meg, és el tudja kapni, én pedig mehetek a kosárpalánk elé.
-
Ja, egyébként Benedikta vagyok. De hívhatsz Diktának, Dettinek, vagy ahogy akarsz. Neked mi a neved? - Igen, engem még az sem zavar, hogyha úgy szólít, hogy "Te ott". Egészen addig, míg azt a megfelelő hangnemben teszi.
jézus... milyen sokáig aludtam O-O
