Gratula hozzá
Nádja, neked még nincs meg, vagy nem sikerült?

Huszthy Attila
Kinézet

Kora este volt már amikor úgy döntöttem, lesétálok a tóhoz megmártózni és jógázni. Egyszer-kétszer műveltem ilyen elvetemült dolgot egész idáig, de kaptam ajándékba egy könyvet, tele pózokkal, mozgó képekkel. Azt pedig kérem, ki kell használni, nehogy a fejemhez vágják, hogy még csak bele se néztem, hát még, hogy használjam...
Fülemben zene szólt míg lesétáltam a stéghez. Lassabb, de dinamikus számok szóltak sorban, ezzel a kellő alaphangulatot megadták. Nem mindennap támad kedvem sportruhába bújni és kezdeni magammal valamit, pedig nem ártana. Nincs úszógumim, sem löttyedt fenekem, de szinte állóképességem sincs. Szóval...igen, az ilyen alkalmakból több kéne, hogy legyen.
Odaérve ledobtam magam mellé a táskám, melyben néhány fontosabb dolgot cipeltem, mint például a víz és törölköző, és aztán kiterítettem a jógaszőnyeget amit eddig a hónom alatt cipeltem. Papucs le, zene ki, és máris jöhet a gyakorlat. Előkerült a könyv is a táska rejtekéből, mely a jobb oldalamra került és a szőnyegen térdelve körbenéztem, hányan is látják az előadást. Végül is...színésznő létemre szégyellem itt magam, még ilyet!
Egyik láb ide, másik láb oda, a nyakam erre, a gerincem derékszögbe...na persze. Az arctorna az ilyen rácsodálkozásokkal meg is volt első körben, míg végiglapoztam a könyvet, hogy mivel is kellene kezdeni. Végül aztán úgy döntöttem, jó lesz nekem bármi, maximum könnyítek rajta.
Kérdéses, hogy tényleg jó helyet választottam-e ehhez a dologhoz, de hát a stégen nem volt senki, a parton főleg romantikázók, így úgy döntöttem, senkit nem fog zavarni, ha én gyertyaállásba tornázom a lábaim és így kezdőként jól meg is támasztom a derekam. Azaz Szira, majdnem eléred az eget!

Huszthy Attila
Kinézet

Az a nagy helyzet, hogy sokkal nyugisabb újra itt a környéken. Bálinttal utazgatni a legjobb dolog persze, de azért ez a nyugi is jól esik. A művészetiben jó néven veszik, hogy tovább tanulom a művészeti szakot itt, és lassan a színház is képbe kerül, mint igazi, hivatalos munka.
Mondjuk az borzasztóan zavaró, hogy a stégen az ég felé meredve két tappancsommal csak azt éreztem, hogy a Nap még így is kisüti a szemem szinte, pedig már lemenőben van, az izzadságcseppek pedig szépen lassan csiklandozni kezdték a derekam vonalát. Kinek volt ez a hülye ötlete...?
A zavaró tényezők ellenére próbáltam elengedni magam és tartani az egyenest úgy, hogy nem az jár a fejemben, melyik pillanatban fogok belezúgni a tóba és húszan vagy harmincan látják premierplánban.
Na de persze, hogy nem mehet semmi tökéletesen. Kezdtem leengedni a kezeimet a földre, de abban a pillanatban egy férfihangot hallottam nem messze a fejemtől. Nem mondom, megijesztett. Sikerült is hirtelenjében elengedni a tartást és így szabadesésben csapódott mindkét lábam a stég deszkáihoz, adva egy csattanót a hátsómnak is.
- Aucs - nyögtem két pillanattal utána. Nem tudom, ez felülről hogy nézhetett ki, de nem éreztem kellemesen magam teljesen kiterülve egy férfi tekintete alatt, fájó popóval és gyöngyöző homlokkal.
- Hát éppenséggel segíthetne, szerintem eltört minden csontom...

Huszthy Attila
Kinézet

Az esetek többségében nem vagyok ám ilyen szerencsétlen. Nem bizony. Igazából...illik így megzavarni az embert miközben a lelki békére meg a többi rizsára törekszik? Fel is lehettem volna háborodva, de tényleg!
- Igazán kedves... - forgattam meg a szemem és egy röpke sóhaj hagyta el a szám. Fájó csontjaimból kezdett kimenő a kellemetlen érzés, és játszi könnyedséggel ültem fel. Lábaimat terpeszbe vetettem, hunyorogva pillantottam fel a férfira.
- Megrúgtam? Mondjuk megérdemelte ám, nem kéne nőket ijesztgetni jóga közben - jegyeztem meg kissé szúrósan és ezzel választ is adtam a feltett kérdésre. Bűvészkedni, persze. Köszönöm szépen. Sértettségemben végigmértem ám rendesen, hátha ismerjük egymást. Nem láttam ismerősnek, szóval nem tudtam hova tenni. Biztos nemrég költözött a faluba, vagy valami ilyesmi.
- Két kérdésem van. Mégis miért van egy ekkora púp az arcán? - számat elhúzva emeltem jobbomat az arcomhoz, hogy szemléltessem, mekkorának látom én a dagadását. - A másik, hogy aaaaz mi?! - majd ugyanazzal a kezemmel a feltűnő jelenség, azaz az üveg felé böktem. - Lefogadom, hogy maga a befőttes gyilkos!

Valaki? Senki?

Csók tanárbácsi, hogy van?

Nem a sablon érdekel
Én aztán nagyon nem jól

Hetedik napja folyamatosan dolgozok és már nagyon nyűgös vagyok

Köszönöm a tanácsot
Mi az esti program?

Az tök jó program

Miről beszélgessünk?

Kismajom

Aranyos akartam lenni...

Ahhha xD

Bálintom? *körbenéz*

Úúúú ez gyors volt *-* *agyonölelgeti* Hogy vagy, édes?  

Úgy hiányzol nekem


Marciiiim   *őt is megszeretgeti* és te hogy vagy? *-*

Csinosban

Hiányzott Bálint. Néhány hét eltelt már azóta, hogy visszaköltöztem és beiratkoztam mestertanoncnak, de már annyira megszoktam, hogy mindennap a párom mellett ébredtem és feküdtem esténként, hogy már az alvás is nehezebben ment.
Hiába a látogatások, annak a tudata, hogy az ember szívének legfontosabb ember a világ másik végén járkál, nem éppen kellemes.
Általában minden hétvégét ott töltöttem, ahol éppen járt, leszámítva ezt. Nem mondom, kicsit bántott az, amikor közölte, hogy most ne menjek, mert sok munkája lesz, az önbecsülésemen is csonkított.
Dacolva a világgal döntöttem hirtelen úgy, hogy ha nincs Bálint, én magam fogok eltölteni egy szuper estét, méghozzá a végzős bálban. Két napja volt, hogy pontosan tíz hónapja elkezdődött a kapcsolatunk, mely pecsétjét, a gyűrűt most is az ujjamon viseltem.
Halvány mosolyt varázsolva arcomra léptem be az átalakított nagyterembe. Az évek alatt sok témát láttam már, de nem ez volt a kedvencem így elsőre. Ennek ellenére a témához illő ruhát választottam, méghozzá fehér alapon színjátszósát. Ez egy gyémántra hasonlít, vagy a jégre, mikor kezd olvadni és olyan furcsán törik meg rajta a fény.
Nem mondom, kicsit zavartan néztem körbe, hátha találok ismerőst aki szintén egyedül tölti az estét, és ennek hiányában lassan eloldalaztam az egyik asztal felé, hogy kezembe vegyek egy lángoló italt.

Persze, hogy hiányzol kis tökös

*bújik Bához, és közben a nagyteremre mutogat neki*

Estét

*akkor bújik Marcihoz*

Marci az öcsikém, Bálint *és imádja*

Jaj Bá, ne féltékenykedj már annyit

Holnap írok, most gyere aludni  

Csinosban

Kevesebbet készülődtem, mint általában szoktam, nem akartam megfelelni senkinek, hisz pár nélkül teljesen más egy bál. Az nem volt opció, hogy más férfi oldalán töltsem az estét, mert vagy Bálint, vagy senki, maximum a koktélos pohár - amiből szándékoztam sokat, de nagyon sokat meginni...mármint koktélból, nem pohárból.
Ruhámon végigsimítva lépegettem ide-oda, tanulmányoztam a koktélfelhozatalt, és a lángoló mellett döntöttem. Nem is gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e beleönteni a táskából valami mást, de nem kapott lángra semmi, még én se...
Épp belekortyoltam volna amikor valaki a hátam mögött megszólalt. Az első hangra azt hittem, rossz helyre álltam, majd a hangra, melyet bárhol felismernék, végigfutott gerincem mentén egyfajta bizsergés. Lassan fordultam irányába, hitetlenkedő, elképedt arcomat hamar ráncba kellett szedni.
- Te...mit...miért... - pislogtam nagyokat Bálintra, és mély lélegzetvétellel bújtam a kezébe. A koktél ahelyett, hogy az asztalra került volna, első körben a pocimba került - belekortyoltam mielőtt szerelmem nyakába ugrottam volna.
- Te szemét, úúúgy utállak - nevettem el magam és a nyakába bújva csókoltam meg a parfümtől illatozó részt.

Halihóóó

Hazaértél, kicsi?

Csinosban

Mosolyom szinte levakarhatatlan bármikor, amikor Bálint közelében lehetek. Így volt ez ezekben a pillanatokban is, és kihasználtam a közelségét. Úgy bújtam hozzá, mint egy árva kiscica.
- Szép - néztem a csokorra, majd vissza a párom csodálatos szemeibe. - De nem tudom a hajamba tűzni - csalódott arcot vágtam, persze kicsit rájátszva. Hisz ha már eljöttünk a bálba, gondoltam táncolni is fogunk. Na és azt virággal...hát elég kellemetlen.
- Az sikerült. Tényleg azt hittem, nem akarsz látni - biggyesztettem le ajkam és úgy néztem rá. Szomorú, meg kicsit haragos voltam azért, mert abban a hitben kellett lennem, hogy nem látom amíg azt nem mondja, hogy oké, akkor most nem dolgozik, ráér velem is foglalkozni. Nehéz együtt élni a gondolattal, hogy országok választanak el tőle.
- Öööö...őőőszintén nem tudom, milyen íze volt. Felöntöttem - megköszörültem a torkom a megjegyzésemet követően. Hiába iskolai esemény, kell egy kevés löket abba az itókába.
Kezébe csúsztattam sajátom, majd az asztalhoz húztam, ahol kis gondolkodás után egy pirosas, de nem lángoló italt választottam ki és felé nyújtottam. Amint elvette, előhúztam saját üvegcsémet, és kérdőn pillantva rá tartottam a pohara fölé.

Csinosban

Csak mosolyogni tudtam Bálinton. Még ennyi idő után is elég hihetetlen, hogy létezik a földön annyira édes pasi, mint Rentai uraság. Figyelmes, kedves és óvatos is, ez azzal a mozdulattal is megmutatkozott, amivel a hajamba tűzte a virágot. Hitetlenségemben megingattam a fejem.
- Köszönöm - melegség öntötte el a mellkasom és úgy éreztem, nincs rajtunk kívül más a teremben. Eddig az ismerősök után kutattam, jól akartam érezni magam nélküle is, most meg... Már csak ő érdekelt.
- Örülök neked. Nagyon. Bár lehet, hogy csak ellenőrizni jöttél, hm? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, de persze el is mosolyodtam utána. Hiába a színészet, mindent nem lehet megjátszani.
Aztán az italokhoz mentünk, mert az olyan, mint egy nyaklánc, kiegészítő az estéhez. A szinglik is mindig pohárral a kezükben várakoznak a semmire, hogy azzal tereljék el mások és saját figyelmüket.
Na de Bálint tudhatta, hogy az ilyen események nem zajlanak nálam plusz itóka nélkül, gondolom meg sem lepődött a szagon, amit a flaskába beleszagolva érzett.
- Szerintem ez cukormentes - húztam el a szám miután belekóstoltam egy érdekes türkizkék színű italba, majd párom felé nyújtottam.
- Az a helyzet, édesem, hogy sokkal jobban szeretném ezt kettesben meginni veled... - böktem mutatóujjammal a kezében tartott italomra, majd jobbomat a derekára csúsztatva közelebb léptem hozzá és szemébe néztem.

Haaaallóóóóóó  

Hali kicsi Mi a helyzet?