Belgium - Tomorrowland
A szünetben † Hívatlan vendég †

Az igazat megvallva nem igazán búsultam a bukásom okán, leginkább jó kedvem volt, elvégre az anyagot tudtam, anyámékat úgysem érdekli már egy ideje, és legalább körmölés helyett buliztam egy oltárit. Egy szó, mint száz a nyarat a magam nemében egyedien és tök jó kedvvel nyitottam. Azonban akadt egy kis problémám, azaz az, hogy egy vörös leányzó nem akart kimenni a fejemből, amikor meg mégis, akkor iszonyatosan unatkoztam. Igazából nem tartott sokáig kinyomozni, hogy merre lakik, mert ugyebár ha az ember akar valamit, azt rövid úton belül meg is kapja. Így történt tehát az is, hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül, egy gyönyörű, napos szerda délután csak úgy bekopogtam Rawenékhez, mint a kósza tavaszi szél. Azaz senki nem számított a jöttömre, leginkább egy bizonyos, macsekos, pizsamás, kócos vörös kisasszony nem. Az ajtófélfának dőlve elvigyorodtam és végigmértem a legkevésbé sem leplezetten.
- Tetszik az új szerkód, Katja - közöltem, majd a dühösen elrohanó macska után néztem. Hát ő már nem fog szeretni engem, ennyi szent... Hirtelen egy éles női hang ütötte meg a fülemet, majd Cat válasza, mire rögtön a fülemhez kaptam a kezemet, de csak diszkréten. Lehet, hogy a nők félig denevérek... Rögtön vallatni kezdett, elég kínosan éreztem magamat. Komolyan, olyan kérdéseket tett fel, hogy "Mi a neved?", "Hol laksz?", "Melyik házba jársz?", "Van barátnőd?", "Mit gondolsz a lányomról", illetve a "Mit szeretnél enni ebédre?" is a listán szerepelt, én pedig igyekeztem mindre a lehető legsemlegesebb és legjófiúsabb választ adni, de a homlokomról már kb folyt a víz. Merlinre...A csajszi persze felszívódott és már én is azon voltam, hogy valami rémes kifogással meglépek, de aztán majdnem levágódott a macskás hölgy a lépcsőn, mikor a kedves mama épp egy gyerekkori sztori ecsetelésébe kezdett Catről meg valami gyíkról. Kitalálták, hogy menjünk a társalgóba, mire felvont szemöldökkel, megugrottam arra hogy a nő tapsolt. A fene egye meg, nagyon megijedtem hirtelen... Minek a társalgóba menni? Pont akkor, mikor a sztori kezd érdekelni? Odabent nem szándékoztam leülni, állva hallgattam tovább a nő ódáit, amit arról zengett, hogy Catnek mennyire tetszik ez a suli. Nagy nehezen, mikor szóhoz engedett végre jutni a legaranyosabb hangomat, és a legcukibb kiskutya fejemet vettem elő, hogy elkérjem tőle a csajszit a nyárra. Legnagyobb meglepetésemre a nő nem ellenkezett, sőt! Azt hiszem még örült is neki, hogy a csajszi végre kimozdul egy kicsit. Tehát míg ő bambult, mi eltárgyaltuk, hogy pontosan mikor hozzam vissza, hogy hova megyünk meg mennyi időre, ilyesmiket. Igazából tök jó fej volt a nőci, egy szó, mint száz, elkértem a csajt.
- Most mire vársz cicám? Nem fog alattad kinőni a fű! Hopp, hopp, nyomás csomagolni, Cat! - tapsikoltam kettőt, majd az idő hátralevő részében meghallgattam a gyíkos sztori felvezetését. Mindezek után vonattal mentünk el Boomba, ahol a világ egyik legjobb bulisorozatára készülődtek a rendezők. Nem tartott tovább az út pár óránál és végül ott álltunk a helyszínen, én pedig már most boldogabb voltam ezerszer, mint az elmúlt egy év bármely napján.
- Meglepni? Mégis mivel? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben átadtam két jegyet és hagytam, hogy beváltsák két UV-s pecsétre, meg karszalagra, biztos ami biztos. Gondoltam, hogy műveletlen a szentem, de hogy ennyire. A kérdésére grimasszal válaszoltam, majd egy óriásplakátra mutattam, amin a több, mint 20 fellépő fel volt sorolva.
- Ezt a pár napot, cicám, garantáltan nem fogod elfelejteni... de előtte halljam, mi volt azzal a gyíkkal? - nevettem fel rápillantva, miközben beljebb húztam.

*jön régészecsettel, megvizsgálni az offot*

*majdnem orra esik, mert rájött a frász* Ööö... a kövületeket és maradványokat. Ez egy kihalt off. Miért, Ditta?  

Ditta

Hiába jöttem el ma erre, balhét nem találtam, csak egy Levitás leányzót, aki azt hiszem, hogy azért volt itt, mert eltévedt. Legalábbis az arckifejezéséből, meg abból, hogy itt lézengett egymaga, miközben nem szereti a festményeket, nekem ez jött le. Lehet, hogy tévedek, de nem túl valószínű. Majd még eldől, ha eldumálok egy kicsit a leányzóval. Megszólítottam, hátha ő látott valamit, de nem voltam benne biztos, mert azért nem volt itt annyi ideje, azt hiszem. Ő közölte, hogy igazam volt, mivel csak nemrégen érkezett ide az iskolába. Gondolom elsős lehetett, ami viszont azt jelentette, hogy minimum hat év előnyöm volt velem szemben. Kicsit elvigyorodtam, majd kihúztam magamat, és oldalra biccentett fejjel szemléltem őt. Közölte, hogy ezt a helyet kerülni fogja, én pedig bólogattam, hogy megértem.
- Hogy-hogy? Nem kedveled a zűrös helyeket? - érdeklődtem kis mosollyal, de aztán csak vállat vontam, elvégre mindenki saját maga válogatja meg, hogy a kastélyon belül merre akar menni vagy merre sem. Közben elég bizalmatlanul az egyik festményt kezdte el vizslatni, aztán meg is bökdöste, mire az káromkodni kezdett. Előtte viszont  gyanúsan csöndben volt, gyanítom hallgatózott, szóval odasétáltam úgy, hogy ne lássa és csettintettem egyet a kép előtt.
- Takarodó! Tudom, hogy nem ennek a keretnek a lakója vagy. Nem olyan stílusban vagy megfestve, mint Lady Blackwell, ráadásul őt ismerem is. Szedd a lábad, tűnés innen, hess hess! - zavartam el.
- Nos örvendek Benedikta... hívhatlak Dittának? ez olyan hosszú és az angol Benedict jut eszembe róla. Így hívják az egyik haverom - grimaszoltam egy aprót, majd elvigyorodva hallgattam a kérdését. Mikor megemlítette a Keleti szárnyat, a fejemet ingatni kezdtem, mint azok a mugli kutyák a kocsik ablakában.
- Aligha, kedves, ez a Déli szárny, rossz helyen jársz... de ha gondolod elkísérlek a Levitáig, mert gondolom oda indultál - vontam vállat kis mosollyal. Úgysem volt most jobb dolgom.

Belgium - Tomorrowland
A szünetben † Hívatlan vendég †

Ahogy reméltem is, elég hamar elkészült a pakolással, meg úgy mindennel, szóval nem kellett megismerkednem a család többi tagjával. Nem volt velük bajom, de nem éreztem különösebb ingert rá, hogy édesapukával kelljen csevejt folytatnom arról, hogy mit is szabad nekem a leányka közelében, meg mit nem. Egy szó, mint száz, meghallgattam a gyíkos sztori elejét, majd rövid búcsúzkodás utána a leánykával egyetemben elhagytam a helyszínt. A vonatút egész szórakoztató volt, főleg, hogy egy  csomószor feltűnt, hogy bámul rám, de persze ezt nem tettem szóvá, miért is tettem volna? Ha annyira akarja, folytassa csak, nekem nem kopik tőle a kinézetem, ha bámul, akkor meg? Hát csak tessék. Persze elég hamar meg is érkeztünk a városba, de innét még el kellett menni arra a helyre, ahol a koncertek voltak, tehát szó mi szó, még volt kis út előttünk. Ez is hamar elszáguldott. Amint odaértünk, persze a kis vörösnek megeredt a nyelve, komolyan már számoltam vissza fejben, hogy mikor is fog megszólalni, igazából mikor háromnál tartottam, hallottam a hangját. Kis kuncogással kérdeztem vissza, hogy mégis mi lepte meg, mire a kérdésemre kérdéssel is felelt.
- Hogy honnan tudom, hogy hol laksz? Egyrészt drágám, van pénzem, másrészt meg kapcsolataim. Ennyi volt - csettintettem a nózija előtt kis mosollyal, majd intéztem a jegyek kérdését. Eközben ő elmondta, hogy az lepte meg, hogy az anyukája csak úgy elengedte őt, mire hátranéztem rá.
- Mi olyan meglepő ezen? Fiú vagyok, helyes és jól nevelten viselkedtem vele, valamint csak úgy beállítottam, hogy Rawen kisasszonyhoz jöttem. Neked mi lett volna az első következtetésed? Hogy takarítani jöttem? - kuncogtam fel, majd tartottam a kezemet. Nagyon reméltem, hogy nem ragasztják félre a karszalag végét, mert egy jó kis gyantázáshoz nem sok kedvem akadt. Megkérdezte, hogy kik fognak fellépni, mire a plakátra mutattam, hogy ez a sok-sok ember, mire ő odavonult és tanácstalanul böngészni kezdte őket. Mögé lépve a vállára tettem a kezem és a füléhez hajoltam kis mosollyal.
- Neki jó zenéje van, főleg szöveg nélküliek, de jók. Ő népszerű slágereket dolgoz fel, pl a Lana del Rey remixét imádom, meg ő is jó, sőt ő is... az ő zenéje kicsit elvont, de tűrhető - mutattam neki egyenként az előadókat, akik érdekeltek engem. Persze ezután elléptem tőle és meginformáltam, hogy mi is volt azzal a gyíkkal, közben pedig az ajkát néztem. Ne harapdáld... ne harapdáld... Ne harapdáld! Azon voltam, hogy rászólok, de végre abbahagyta, szóval mély sóhajjal kifújtam a levegőt és felengedtek kicsit az izmaim is. Miközben előadta a kis sztorit, az ajakamat rágtam, nehogy véletlenül elvigyorodjak, mert ugye az most nem lett volna jó, szerintem megsértődött volna rajta, ha esetlegesen kinevetem a leányzót. Végül mivel úgy láttam, hogy kissé kínosan érzi magát a dolog miatt, kis mosollyal megsimogattam a hátát és puszit nyomtam a hajába.
- Jajj, ne izélj ezen, Cat. Szerintem aranyos sztori - közöltem, majd az ő hátizsákját is lenyúlva indulás.
- Fel kéne állítani a sátrat a kijelölt helyünkön, elvégre nem két percre jöttünk, kedves - mondtam, majd elindultam abba az irányba, a másik kezemmel az övét megfogva.

Belgium - Tomorrowland
A szünetben † Hívatlan vendég †

Eléggé rosszallóan nézett azért, mert úgy derítettem ki a címét, hogy fizettem érte, mire én csak vállat vontam. Ilyen az élet, nem lehet mindig a könnyebb utat választani, mert akkor halálra unod magadat.
- Ha baglyot küldök nem lett volna meglepetés, na meg ahhoz a címedet is tudnom kellett volna. Evidens, ha tudom a címedet, nem küldök baglyot, hogy megkérdezzem - néztem rá elég hülye fejet vágva, amolyan "logikus, nem?" arckifejezéssel.
Belekezdett a mondókájába, de azt hiszem, sikerült elgondolkoztatnom az antiszociálisságát illetően, amit utólag a szavai meg is erősítettek. Háhhá! Mindezek után inkább az érkezőket figyelte, én pedig hasonlóan tettem. Hát, mit ne mondjak, voltak bizarr emberek is köztük. Van, aki nem tudja, hogy mikor kell elkezdeni a bulit. Ő például tutira nem. Rosszallóan ráztam a fejem, miután az egyik csaj rám füttyentett. Méltatlankodva mutattam a szőke csajra.
- Látod? Ő szerintem határozottan azt hiszi, hogy a kocsi húzza a lovat - fontam össze a karomat kissé duzzogón. Megköszönt valamit, nem tette hozzá, hogy mit, de végeredményben arra jutottam, hogy az elcipelésre kell ezt értenem. Csak vállat vontam, kimotyogva egy nincs mit-et. Tartottam neki egy rövid útmutatást, amiből fogalmam sincs, hogy mennyi jutott el a tudatáig, mert kissé lefagyottnak tűnt, de nem mondhatja, hogy én nem próbálkoztam minden erőmmel!
Persze nem állhattam meg, hogy fel ne hozzam a gyíkos sztorit, amit elmesélt félig az anyja és miután ő befejezte a mondókáját, meg kellett állapítanom, hogy szerintem aranyos sztori volt. Bár nem gondoltam volna, hogy ennyire meg tud ijedni valamitől.
A puszim miatt elvigyorodott, aztán míg nem figyelt, felkaptam a hátitáskáját. Ez utólag persze szemet szúrt neki és megpróbálta visszaszerezni, sikertelenül, mert szóba hoztam a sátor témát.
- Vajon? Három napra - közöltem, majd olyan helyre igyekeztem, ahol nem volt ember. Persze fogtam a kezét, mivel még a végén elhagytam volna a csajt.
- Oh, tényleg? Sehol? Azt hittem, hogy ha már volt pasid, legalább elvitt valamerre. Úgy tűnik már ez sem a régi - nevettem fel és egy tökéletesen muglimentes helyen kidobtam a táskából a sátrat. Egészen felderült, miközben visszaszerezte a táskáját, szóval én is csak vigyorogni tudtam.
- A becenévért még később harapdállak meg, most pedig vedd elő a pálcád, mielőtt előkerülne egy rakás mugli, mert én ezt nem fogom neked kézzel összerakni - nevettem majd elmagyaráztam neki, hogy lebegtető bűbájt kell használnia.

Hahó ^^

Naná *-*

Mi van amúgy az uncsiddal, Olive?   Visszatér még?  

*elfogyasztja*

Az szép. De akkor várhatóan feléled még?  

Jaj szegényem hát   Neeem mondom  

Csitt Csitt Csitt, nem publikás az infó  

Nem tudom, de jól jönne   Akkor jó ^^ Köszönöm

Szerintem a botmixer. Azt át lehet alakítani habverővé és darálóvá is

Szoktak hozzá adni edényt  

Ditta

A lányka arra jutott, hogy nem a zűrös helyek vonzzák őt, ő vonzza a zűrös helyeket, mire derűsen felnevettem. Aranyos hozzáállás volt, ha úgy vesszük, meg ha éppen emberbarát hangulatomban voltam, a legtöbb esettel ellentétben. Tényleg csak nagyon kevésszer volt olyan, hogy volt kedvem pesztrálni egy fiatal csajszit.
Aztán összeakasztotta a bajszát azzal a rémes, hallgatózós portréval, mire a fejemet rázva néztem őket rosszallóan. Nem igazán kedveltem ezt az alakot, elég nagy barátságban volt a Bibircsókos Banyával, nekem meg semmi szükségem nem volt rá, hogy pletykáljanak rólam, meg esetleg erről az újonc csajsziról. Ő eléggé meg volt szeppenve azon, hogyan megmondtam a magamét a portrénak, szerintem ő nem gyakran csinált efféléket.
- Ha meg akarod úszni ezt a hét évet úgy, hogy ne legyen rossz híred, akkor bizony meg kell tanulnod, hogyan érdemes bánni egy efféle portréval - mondtam végül, kis vigyorral nézve rá.
Persze megdumáltam vele, hogy lehetőleg ne kelljen Benediktának neveznem, mert arról a haverom, Ben ugrik be, vele meg elég lesz kibírnom a nyarat is, nem kell a női alteregója! Megnyugtatott, hogy hívhatom Dittának, mire elvigyorodtam.
- Köszönöm, leköteleztél - nevettem fel, majd hátba veregettem finoman.
Szentem, azt hitte, hogy a Keleti szárnyba van, de fel kellett homályosítanom, hogy közel sem. Kis vigyorral felajánlottam, hogy hát jó, akkor legyen, majd én elkísérem. Tehát ő halál lelkes lett hirtelen. Már kezdtem azt hinni, hogy mindjárt a nyakamba ugrik.
- Nincs mit, Ditta... nos... Erre gyere - mosolyogtam rá és mutattam neki az utat, hogy merre jöjjön. - Mi járatban voltál erre?

hahhó ^^

Belgium - Tomorrowland
A szünetben † Hívatlan vendég †

Legyintettem, mintegy jelezve, hogy ugyan már, mit érdekel engem, ha butaságot mond. A butaság emberi dolog, a létünk egyik tényezője, így nem különösebben akadtam fent rajta, hogy benne is lakozik egy kevés. Kiben nem? Viszont azon, hogy a csaj rám füttyentett, én meg kiakadtam rajta, elég érdekesen nézett. Erre persze én is felvontam a szemöldökömet.
- Nem is értem, miről beszélsz, Cat. Furcsákat mondani? Csak nem szeretem, mikor úgy kezelnek, mint egy nőt. Nálam ez nem szokás, rám ne füttyögjön. Ha érdekelt volna, akkor megtettem volna ez a gesztust én. Megtettem? Nem. Ennyi - vontam vállat mély sóhajjal, aztán persze magyaráztam neki, mindenről, még arrólis, hogy hány napig maradunk, amin nem meglepő módon ledöbbent. Mondjuk nem értem miért, én koncert sorozatokra soha nem megyek egy napra. Az olyan, mint kérni három gombóc fagyit, hogy egyet megegyünk, a másik kettőt meg kidobjuk.
Eléggé kiakadt, szóval oldalra billentett fejjel néztem rá, felvonva a szemöldökömet és összefontam a karjaim a mellkasom előtt, az egyik kezembe még mindig fogva a táskáját.
- Talán gond? Még meggondolhatod magad, ha gondolod, hazaviszlek. Visszaérek, mielőtt még elkezdődnének a kedvenceim, szóval nekem nem gond. - közöltem, majd tovább sétáltam kissé immár szórakozottabban.  - Vagy úgy. Akkor nem érzem magamat kihagyva
Azzal ledobtam a táskámat és kissé érdekesen nézett ki, mint egy kiscsaj egy plüssel. Halkan felnevettem, aztán persze rövid csipkelődés után úgy döntött, hogy ő bizony tűzcsapnak készül felnőtt korában.
- Mi az, még sosem mondtak neked ilyet? Amúgy lehet, hogy megsütött, míg dekkoltam az ajtótok előtt - mosolyodtam el halványan, majd közelebb léptem hozzá és a derekánál fogva magamhoz rántottam, pimasz vigyorral.  - Amúgy meg mit izélsz... Talán zavarna?
Utána persze elengedtem és megpróbáltuk felállítani a sátrat, ami végül rajtam landolt. Az eget bámultam a földön fekve, majd elgondolkozott arcot vágtam.
- Hát igen, nem vagy egy Morgana, de sebaj, majd csak kikupálódsz... Segíts, nem akarok itt maradni... - nevettem el magamat, aztán mikor végre leszedte rólam a sátrat, nagyot nyújtózkodtam. -Látod? Megy ez neked, csak akarni kell.
Ami azt illeti, nem fájt semmim, csak nem szerettem sátrak alatt tölteni az időmet, egyszerűen nem volt az én műfajom. Max akkor, ha fel van állítva. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd félszeg mosollyal megigazítottam az öltözetemet. Az ölelés igazából váratlanul ért, de sután átkaroltam, majd halvány mosollyal megcirógattam az arcát és megcsókoltam. Igen volt hozzá képem.
- Úgy nézek én ki, mint aki haragszik? Ugyan! Akkor nem ilyen arcot vágok - közöltem, majd elengedve hagytam, hogy felvegye a pálcáját és én is felkaptam az enyémet. Másodikra végül sikerült felállítani a sátrat, én pedig bemásztam, bevonszolva a táskámat is.

Jóreggelt OFF *kólával és kávéval készül a visszaalvásra*

Oké, nekem most kiégett az agyam xDDD Istenem gyerekeeeeek ^^

Amúgy hahhó.

Celeste

Azóta, hogy leléptem Madagaszkárról, többnyire csak levélben értesítettek az itteni eseményekről, ugyanis muszáj volt otthon maradnom, hát most ez van. Nem lehet úgy európai turnéra menni, hogy nem is vagy ott, bármennyire is szeretném, ezzz nem így működik. Szóval a mai napom kész őrület volt, kezdjük ott, hogy ezek a nagyon ökrök, akiket én a haverjaimnak nevezek, kitalálták, mekkora mulatság lenne, ha nem hopp-porral, vagy egyéb mágikus úton közlekednénk, hanem felülnék egy repcsire velük. Kemény két órán át hallgattam őket vernyogni, szóval Pesten szó szerint menekültem le a gépről.
Nagy nehezen elkeveredtünk a koncert helyszínére, ahol hangoltunk, meg készültünk. Nagyobb volt a tömeg, mint vártam és ez kicsit megijesztett, de végül csak végignyomtuk. Egészen el is lazultam, de arra végképp nem számítottam, hogy ja bocs, lesz V.I.P.- jeggyel rendelkező részleg is, akik majd sorban állnak szignóért.
A szívem majd kiugrott a helyéről, bár lehet, hogy ez azért volt, mert meleg volt, gitároztam, mászkáltam és énekeltem, meg így az egész élmény egyben... de attól még így volt. Megtöröltem a homlokom a pólóm szélével, miután aláfirkantottam egy csajszi CD-jét, majd a soron következő lányra néztem. Halványan elvigyorodtam a kérdésére, majd az alkoholosfilcemet a kezembe kapva figyeltem az arcát.
- Yeah, of course. It would be my pleasure. - bólintottam, hogy aztán felvont szemöldökkel, kissé csodálkozva tanulmányozzam az arcát, amint aláfirkantottam neki. - Wait a minute, babe... I think I know you... No... you can't be... Oh, my God, you are Celeste Santacruz, aren't you?


Meaning
- Ja, persze. Részemről lenne megtiszteltetés.
- Várj egy pillanatot, babe(baby..) Azt hiszem, ismerlek... Nem... Te nem lehetsz... Oh, te jó ég, te Celeste Santacruz vagy, igaz?

Celeste

Nos, ha azt mondom, hogy nem vártam, hogy pont itt fogok összefutni a kisasszonnyal, akkor még finoman is fogalmaztam. Igazából anno megbeszéltük, hogy majd néha levelezünk, vagy ilyesmi, de erre nem került sor, így lassan ki is ment a fejemből az egész. Erre megjelent a koncertemen, az első normálison, hogy aláírást kérjen. Fura, fura, fura... Úgy tűnt, kissé zavarban volt, ez pedig nem volt rá jellemző, de nem zavartattam magam. Csibészes vigyorral döntöttem oldalra a fejemet.
- Well, you know, it was my concert, so I had to be here. But you! What are you doing here, beauty? - nevettem fel, majd a mögötte álló csajokra sandítottam. Ahj, miért vannak ezek most itt? Komolyan...
Éppen felajánlottam volna neki, hogy esetleg később meghívom egy kávéra, vagy valami erősebbre, mikor megkérdezte, hogy nincs-e esetleg időm rá, ha itt végeztem. Egy pillanatig néztem rá kissé döbbent fejjel, de aztán megráztam a fejem és elnevettem magam.
- Of course I do. - mosolyodtam el, majd a hajamba túrtam. - Look, now I have to be with my fans, but if you want, you can stay here with me. I mean... - átugrottam a kettőnket elválasztó asztalt lazán, majd a kezem nyújtottam neki és ha hagyta átsegítettem az én felemre. Aztán persze visszamenekültem, mivel néhány lány nem ismerte a "privát szféra" fogalmát.
- What's up, baby-girl? I haven't seen you for ages! - öleltem meg a leányzót lazán, majd aláírtam egy csajszi homlokát. Oké, ez már nekem is egy pöppet freak... Hátrapillantottam rá a vállam felett, felvont szemöldökkel.

Meaning
-  Nos, tudod, ez az én koncertem, szóval itt kellett lennem. De te! Mit csinálsz itt, szépségem?
- De, persze, hogy ráérek.
- Nézd, most a rajongóimmal kell lennem, de ha akarsz, itt maradhatsz velem, Úgy értem...
- Mizujság, kicsilány? Nem láttalak már vagy ezer éve!

Cel

A kijelentésére felnevettem, majd vállat vontam, mivelhogy tényleg nehéz lehet felismerni. Pláne, ha életedben egyszer láttál és akkor se annyira az volt a lényeg, hogy ki hogyan néz ki... pf. Szóval csak lazán legyintettem neki, jelezve, hogy nem ügy, felejtsük is el, fordított helyzetben lehet, hogy én sem ismertem volna rá.
Meghívott, hogy esetleg lógjunk együtt, ha lesz némi időmez után az őrület után, mire közöltem, hogy persze, hogy ráérek, majd az asztalon átugorva átsegítettem. Az egyik csaj majdnem elájult, mire csak felkuncogtam, hogy aztán átsegítsem Celt az én oldalamra. Mintha valami istenverte szappanoperában lettünk volna, a csajok mögötte felhörrentek, én meg kis vigyorral néztem a csajszi hátsóját, míg le nem huppant a talajra. Utána én is menekülőre fogtam, tekintve, hogy az egyik csaj már azon volt, hogy letépi a felsőt rólam... Legalábbis az, hogy az említett ruhadarabomat szorongatta, nagyon ezt sugallta. Még az utolsó pillanatban megléptem, majd átkaroltam lazán a rég nem látott leányzót. Igazából nagyon jól esett, hogy viszonozta az ölelést, sőt, igazból még a többi is jó volt, pedig az emberek többségétől nem vettem jó néven ha hozzámérnek. Aztán ő a székem háttámlájára támaszkodott,míg én szignóztam. Aztán jött a csaj a Wilde könyvvel, én pedig egy pillanatra a kezembe temettem az arcom. Iszonyat. Imádom ezt a könyvet, de azért ez túlzás... hát, ha kell, leszek a Grey-e.
- Seriously? - kérdeztem Celre pillantva, de közben aláfirkáltam gyorsan a könyvet, hogy a csajszi ne tartsa fel a sort. - And which one will be your school?
Kissé kiakadtan néztem Benedictre, majd pókerarccal húztam a fejébe a kalapját.
- Sure. I have no better things to do - forgattam a szemeim és rosszallóan megráztam a buksim, hogy aztán ismét a kisasszony felé sandítsak. - I don't know, but if it takes more than thirty minutes, I'll go away with you.

Meaning
- komolyan?
- És melyik lesz a te sulid?
- Persze. Jobb dolgom sincs.
- Nem tudom, de ha tovább tart 30 percnél, lelépek veled.

Cel

Egészen botrányos fordulatokat kezdett venni ez az egész dedikálásos izé, gyakran már azon voltam, hogy most megyek és leülök a sarokba, hogy sírjak pár percig, vagy nevessek vagy talán mindkettő egyszerre. Ott szakadt el a cérna, hogy a csaj a hátsójára kért aláírást, itt be kellett iktassak két perc szünetet, melynek folyamán az asztalra borulva sírtam a röhögéstől, hogy ne lássák a fejemet.
Mikor kijelentette Marty, hogy végre lehet menni, a levegőbe bokszolva ugrottam fel, majd rohantam volna az öltöző felé, de előtte megbeszéltem a leányzóval, hogy itt várjon meg, el ne tűnjön nekem, mert akkor biza leharapom a fejét.
Átöltöztem, arcot mostam, higiéniai dolgok sora, mint fogmosás, belőttem a hajamat, aztán az utolsó tíz percbe esetleg egy kicsit pakolni is segítettem. De csak egy kicsit...
Amint végeztünk, közöltem, hogy rám ne várjanak, mert későn jövök, azzal kislisszoltam az ajtón és végigmértem Celt.
- Yeah, I think the night is the best definition. I dunno. Where do you want to go, sweetheart? - kérdeztem széles vigyorral, miután a pillantásom megállapodott az arcán és a karjaimat összefontam a mellkasomon. Amint mellém szegődött a kisasszony, a karom nyújtottam neki, majd kifelé vezettem, mielőtt még Benedict képes és utánunk jön lesifotósnak. Pf.
Idekint egy "kicsit" sokkal hidegebb volt, mint odabent, szóval a pillantásom azonnal a leányzóra tévedt, érdeklődő pillantással.
- Are you not cold, aren't you? - néztem rá kissé aggódó pillantással, készen arra, hogy ha esetleg kell, felajánlom neki a kabátomat.
Még lézengett erre pár lány a koncertről, de nagyon tudtam remélni, hogy nem jön ide egyik sem, mert már kezd elegem lenni belőlük.

Meaning
- Igen, azt hiszem, hogy az éjszaka a legjobb kifejezés rá. Nem t'om. Merre akarsz menni, édes?
- Nem fázol, ugye?

Hahóóó gyerekek ^^

Cel

Mihelyst végeztem a készülődéssel, siettem is a mexikói hercegkisasszonyhoz, mert azért nem jellemző rám, hogy megvárakoztatom az embereket, főleg nem, ha olyanról van szó, akit esetleg valamilyen formában kedvelek. Látszott rajta, hogy sikerült nagyjából összepakolnia az outfitjét, az a kis víz meg nem igazán zavart engem. Szóval a karom nyújtottam neki, ami kicsit még neki is fura volt, de miért ne? Nem zavartatom én magam, ha nemet mond, maximum majd elviccelem a dolgot, túldramatizálom, vagy ilyesmi. Megszólalt, hogy esetleg egy pub, vagy egy intézmény... Erre muszáj volt elnevetnem magamat és rápillantottam széles vigyorral az arcomon.
- I always knew, that you have a really special style, but now you've surprised me. - nevettem fel halkan, aztán csak vállat vontam. Nem igazán érdekelt, hová megyünk, már a társasága is, amúgy meg a hivatal viccesen hangzott. Már láttam is lelki szemeim előtt, ahogy a security kutyákkal üldöz minket, mi meg nevetve rohanunk előlük, hogy aztán a fejem egy rendőrautó motorháztetejébe legyen vágva úgy izomból. Vicces lett volna. - You know, i was arrested only once and i never was in jail, it sounds kinda fun!
Mivel idekint nem volt túl meleg, még benthez képest sem,- pláne nem, ha azt nézzük, hogy ő Mexikóból jött, ami meg nem arról híres, hogy annyira hideg lenne -, megkérdeztem nem fázik-e, ő meg közölte, hogy hát majd sétál, hogy... hoppá!
- Hotter, really Cel? Really? Aren't you hot enough? Do you want to drive me crazy? Seriously, Cel? I'm pretty insane, i don't need to be more stupid! - nevettem elvéve a kezem, majd a vállára terítettem a dzsekimet. Még a végén megfázik nekem és meg kell tanulnom húslevest főzni. Az nagyon furi lenne...
Erre a csajszi képes volt lelkendezve odarontani a játszótérhez, nagyon boldognak tűnt tőle, szóval mentem utána, nem fogom itt hagyni egyedül. Nem beszél magyarul, mégis mihez kezdene, ha elkeveredne? A magyarok angoltudása 30 év felett elkeserítő tud lenni.
Egészen aranyos volt, ahogy ott csücsült a hintáján, felajánlva, hogy hintázzak vele, vagy üljek vele egy hintába. Kétkedőn vizsgáltam meg a hinta anyagát, aztán megráztam a fejem és leültem a mellette lévőbe.
- I'm too fat, if we sat in the same, i think it would break. - vigyorodtam el, majd a lábam felhúzva kezdtem kicsit hintázni. Pár percre beköszöntött a csend, nem volt kínos, semmi tücsökciripelés, vagy ilyesmi, egész egyszerűen az a némaság, mikor túl jó a hangulat ahhoz, hogy szavakkal rontsd el... Aztán végül mégis megtettem, mert azért túl kíváncsi típus vagyok én a hallgatáshoz.
- And what about school? Where are you going to learn, babygirl? - biccentettem felé érdeklődve, majd megigazítottam a kalapomat, kicsit jobban a fejembe nyomva, el ne repüljön nekem. Nincs kedvem fél Budapesten átkergetni egy tökfödőt.

Meaning
- Mindig is tudtam, hogy különleges stílusod van, de most megleptél engem.
- Tudod, csak egyszer voltam letartóztatva, börtönben pedig még nem voltam, igazából viccesen hangzik.
- Dögösebb, Cel? Komolyan? Nem vagy már elég dögös így is? Meg akarsz őrjíteni? Komolyan, Cel? Elég elmebeteg vagyok így is, nem kell, hogy még jobban meghülyüljek.
- Túl kövér vagyok, ha egy hintában ülnénk, asszem összetörne.
- És mi van a sulival? Hol fogsz tanulni, kicsilány?
 

I believe I can fly! Egész addig ez a gondolat kavargott körbe a fejemben, ameddig arccal előre meg nem kóstoltam a földet. Ez a repülés nem tartott sokáig... Azonban a pozitív életszemléletemnek nem szeghette kedvét semmiféle rossz minőségű és ízesítésű talaj sem, egyszerűen nem hagytam, hogy elkámpicsorodjak. Széles vigyorral az arcomon próbáltam meg felnyomni magamat és körbepillantottam, valami olyasmi tartásban, amit még egy remek kiállású fóka is megirigyelne tőlem. What the hell? Mit keresek itt? Attól tartok a hely elsőre nem tűnt ismerősnek, mindenfelé csak vonatokat láttam, illetve valami harcsa kinézetű aszott mazsolát, aki egy kupac ruhán trónolt.
Hogy tisztázzam magamban a sztorit, nagy nehezen ülő helyzetbe imbolyogtam magamat és a távolba meredve idéztem fel az eddigi eseményeket.
Volt az a buli Pesten... Ahol nagyon jól éreztük magunkat a bandával, egész addig, míg a menedzser úgy nem döntött, hogy oszolj van. Aztán... felpakolta Bent valami mugli repülő masinára - rest in peace, Ben - engem meg erre az izére. Az út nagy részét fejjel előre a vécékagyló fölött töltöttem, hogy aztán az egész fejemet a mosdóba dugjam. Megvan miért vizes a hajam. Aztán... most itt vagyok. Akkor ez az udvarpálya? Vagy... mi az... pályaudvar! Elégedetten bólogattam magamnak, majd úgy döntöttem, hogy felkelek, mert kezd nagyon alacsony lenni nekem a tengerszint feletti magasság, szinte álmosítóan. Ere hatalmas földrengés következett be, én pedig ismét majdnem a földön kötöttem ki. Körbenézve próbáltam visszatalálni a kastélyba, mikor egy hang a fejemben megszólalt.
- Budapestre induló járatunk a hármas számú szerelvény. - duruzsolta a női hang, kissé hangosabban a kelleténél, mire a kalapomat a fejemre fogva nyomtam előre a fejem és bámultam sandán a távolba.
- De én nem akarok Pestre menni. Melyik megy Bogolyfalvára? Vagy a kastélyba? Erre válaszolj... nekem banya, ha annyira okos vagy! - fortyogtam, de a vén szipirtyó csak nem akart nekem egy értelmes választ adni... - Bezzeg most hallgatsz!
Azzal tovább indultam, hogy kiderítsem merre is vagyok... azaz indultam volna, ha egy oszlop nem ugrik be elém. Az orromhoz kaptam a kezem és méltatlankodva bámultam a mozgó kő-monstrumra.
- Ha olyan kemény legény vagy, küzdj meg velem! Ne ugrálj, te gyáva alak! - emeltem az öklöm, de a mitugrász nem akart megállni. Hogy jussak így tovább?

Farkas Kamilla
kinézet

Igen, azt hiszem, hogy pont ez hiányzott az uncsi, elcsépelt hétköznapjaimból. Egy buli a pokolban... olyan ez, mint a weather-forecast, vagy bejön, vagy nem, de ha ilyen a pokol, legalább előre tudom, hogy milyen lesz az apartmanom, ha egyszer bedobom a törölközőt.  
Nos, igazából nem terveztem egyedül elmenni a bulira... az olyan elcsépelt lett volna, szerettem a partikat, de a sulis bálokon szinte már-már követelmény, hogy párban menj, ha nem akarod a fejedet viszontlátni az Edictumban, vagy valahol másban, legalábbis nekem ez így jött le. Sosem szerettem az efféle dolgokat.
A Navinés csajjal már korábban is összefutottam párszor, aztán azt hiszem, hogy egyik nap, kissé jobb volt a kedvem a kelleténél, szóval igen, elhívtam a Halloween bulira, mert miért ne? A meglepetés itt már inkább az volt, hogy Kamilla bele is ment a dologba.
Konkrét megegyezést az ügyben nem kötöttünk, hogy ki hogy fog kinézni, csak annyit, hogy valami pokoli öltözék kell, szóval én nem is igazán spiláztam túl, megfelelt egy kis koponya arcmaszkírozás. Nem öt perc volt, de előbb-utóbb csak sikerült befejeznem, miután felvettem az öltönyömet. Ez az előnye, ha az embernek csaj tesója van. Kösz grace. Nyakkendőt nem kötöttem, az azért már túlzás lett volna, ráadásul így is majdnem elkéstem.
Futólépésben siettem a Nagyterem elé, ahol nagyot nyelve pillantottam körbe, hogy most hogy is tovább. A csajszit vagy nem sikerült elsőre felfedeznem, vagy még nem volt a helyszínen, ez nyitott kérdés maradt, de én ott várakoztam, a falnak dőlve, azon gondolkozva, mennyire jól esne  most egy cigi. De a büntető-munkához nem volt kedvem, szóval a dobozt egykedvűen zsebre vágtam és megigazítottam a hajamat ismét körbepillantva.

Farkas Kamilla
kinézet

Szóval vagy annyira béna voltam, hogy nem ismertem meg, vagy egyszerűen csak nem volt itt, de azt hiszem, hogy a válasz a kérdésemre az utóbbi volt. Körülbelül öt percet dekkotlam a folyosón, tettetve a halottat, vagy valami ilyesmi, szóval többnyire csak bámultam magam elé dúdolva, vagy becsuktam a szememet és vártam, mivel tök muris volt elképzelni, hogy is nézek ki kívülről. Aztán egy ismételt körbepillantás során sikerült felfedeznem a folyosón közeledő halottat és egy pillanatra elgondolkoztam. Fiatalon kell meghalnom, ameddig még van stílusom. A szellemem hogy nézne már ki egy járókerettel? Még gitárt se tudna fogni! Feltéve, ha a járókeret nem egy gitár... vagy nincs rá rögzítve... Oké, Dorian, nyugi.
Aztán a halott leányzó felém indult, mire felszaladt az éppen nem létező szemöldököm. Ez lenne Kamilla? Mint a hangjából beazonosítottam: pontosan ő volt.
- Wow... szia!... Halál jól nézel ki, ha nem veszed sértésnek - vigyorodtam el szélesen,miután végigmértem. Megkérdezte sokáig vártam-e, mire csak megráztam a fejemet és röviden a hajamba túrtam. Fekete... olyan fura.
- Nem, nem mondhatni. Körülbelül öt percet, majdnem elkéstem, elnéztem az időt - nevettem fel kicsit, majd a faltól ellökve magam a karom nyújtottam neki, elvégre, legjobb tudomásom szerint nem a folyosóra hívtam meg, hanem a bálra, legalábbis valami ilyesmi történt. Asszem.
- Szabad lesz? - kérdeztem szórakozottan, kicsit meghajolva előtte. Ha már csontváz vagyok, akkor legalább legyen valami stílusom, vagy ilyesmi... Amennyiben elfogadta a felé nyújtott kezemet, bevezettem a terembe, ha pedig nem, akkor csak lazán besétáltunk - persze a beleegyezését követően.

Farkas Kamilla
kinézet

Egy pillanatra sikerült elbizonytalanítanom a csajszit abban, hogy hogyan is néz ki, legalábbis az arcáról ez tükröződött vissza, szóval megnyugtattam, hogy jól néz ki, amitől ismét helyrezökkent némiképp.  A lány a karjait széttárva fordult körbe, mint a filmekben szokás, én pedig alaposan szemügyre vettem a... jelmezét. Ugyan már, mi mást néznék?  De a ruha tényleg jól állt neki, kicsit hátborzongató volt, de mindenképpen helyes.  
- Köszönöm, igyekeztem, amennyire tőlem telik - biccentettem kis vigyorral, mikor közölte, hogy én is kitettem magamért. Tényleg próbáltam a tőlem telhető legjobbat adni, pedig nem szoktam annyira Halloweenezni.  Nem váratott meg, ezt pedig nem is haboztam a tudtára adni, sőt, töredelmesen bevallottam aztis, hogy én bizony elbambultam és nem figyeltem az időt, pedig ez ne volt egy illedelmes dolog. Hát no, ez van.  Meg is lett a hatása, mert legalább kicsit vidámabban állt neki Kamilla az estének.
A karnyújtásomat pukkedlizve, úrihölgyhöz méltóan fogadta el, én pedig befelé kísértem a halott csajszikát.  A szája tátva maradt, de hogy őszinte legyek, egy pillanatra nekem is. Azon agyaltam, hogy miért is nem gázmaszkban jöttem,  vagy azt miért nem osztogat valaki az ajtó előtt. Végül leesett, hogy nem egy notorius láncdohányos füstölte tele a termet, hanem ez csak a díszlet része, ugyanúgy, ahogy a tűztáncosok is attrakciók voltak,  az egykori tanári asztal helyén.  Ha ezek a tanárok, akkor nagyon bekeményítettek...
- Nem tudom, az attól függ, hogy te mit szeretnél csinálni. Igyunk valamit, vagy táncolni szeretnél, valami nasit szerezni vagy csak szimplán körülnézni? Nekem bármelyik megfelel, ahogy gondolod. - meghagytam neki a döntés jogát, elvégre ő volt a nő kettőnk közül. Hálistennek.

Farkas Kamilla
kinézet

Eléggé meggyőző volt a díszlet, egy pillanatra még engem is sikerült ledöbbentenie, arról nem is beszélve, hogy mekkora tömeg volt, meg tűztáncosok, meg süti, édesség és szívem szerint odarohantam volna, hogy "add ide, akarom a sütit" és kikaptam volna az első szembejövő ember kezéből, de nem tettem semmi effélét, inkább a jelmezeket figyeltem. Egy-két embert sikerült kisilabizálnom, hogy mégis kicsoda, de azért a nagy többségről sejtelmem sem volt. Nem különösebben hisztiztem be rajta, csak vállat vontam.
Kamilla felé fordultam, megkérdezve, hogy mit szeretne csinálni, mire ő azt indítványozta, hogy igyunk és nézzünk körbe, esetleg táncolhatunk, mire bólintottam egy kicsit és intettem a fejemmel az italos pult felé, arra indulva.
- Nekem tetszik ez a terv, szerintem egész jól hangzik. Kezdjük az italokkal - mondtam, majd böngészni kezdtem, hogy melyik milyen fantázianéven fut és hát eléggé megkapó neveik voltak, annak ellenére, hogy szerintem egyikben sem volt alkohol. Végül a Megbánást választottam és beleittam. Az íze kicsit valami citrusos hatást éreztetett, nem is volt rossz, de azért ittam már jobbat is.
Eközben Kamilla, a halott partnerem, csak azért, hogy véletlenül se süllyedjen meg a beszélgetés és kerüljön egy mocsár fenekére, megkérdezte, mi újság velem. Rápillantottam halvány mosollyal és egész egyszerűen csak vállat vontam, nem igazán akartam élből válaszolni.
- Nem tudom... elvagyok, kissé furán, de azért elvagyok. A dalaimon dolgozom, gyakorlok a fiúkkal, festek... ilyesmik. És veled mi újság van? - kérdeztem felé fordulva kissé jobban, hogy ne én legyek már az a bizonyos bunkó. Néha lehetek én egész este a cuki, aranyos fiúcska.