Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Tudja, hogy most ez nagyon rosszul sült el, és hallgatnia kellett volna a lányra. Ha egyszerűen kiborítják a bort, most nem lenne semmi gond, sőt otthon lennének, ennének és utána egy jót aludnának. De ezt már nem lehet visszatekerni, megtörtént, ami, neki pedig semmi baja igazából. Abban változott a véleménye mindössze, hogy ha családról van, hallgatni fog a lányra és nem lesz ennyire nyíltszívű a Saint-Venant-ok felé.
- Ez azért volt, mert szeretsz, nekem ennyi bőven elég. Egyébként is túléltem, és megtanultam a leckét – szomorkás mosoly Michellere, tudja, hogy marja a bűntudat a másikat. Ez ellen pedig nem nagyon fog tudni tenni, csak annyit, hogy érzékelteti vele, hogy szereti.
- Hát igen, nem gondoltam, hogy ennyire félelmetes vagyok, hogy megpróbáljanak megmérgezni – próbál vad ábrázatot vágni, és elviccelni az egészet, de ez persze lehetetlen. Ugyanúgy, ahogy Vasil felfogása az élettel. Úgy gondolja, hogy ez az élet egyik kihívása volt, és ő teljesítette. Attól, hogy nem önerőből, a végeredmény pozitív lett. honnan tudná, hogy él, ha meg sem kísérti a halál? De úgy érzi ennek ellenére, hogy most már tudja, milyen élni és köszöni szépen, ebből nem kér többet. A probléma a barátnőjénél kezdődik, aki viszont nagyon nem így fogja fel a dolgokat. Az ő módszerei hatékonyabbak, még ha nem is túl elegánsak, na és persze neki más élete volt, mint Vasilnak. Persze, ha Vasil kapna bort Bulgáriából, valószínűleg ő is kiöntötte volna, de az egy másik történet. Látja, hogy Michelle agya elborul az ő csitítgatására, de ha csak hallgatna, azzal csak arra ösztönözné a másikat, hogy megtegyen valamit, amit nem lenne ildomos. Egy kicsit meg is ijed a lány tekintetétől, még sohasem látta ennyire dühösnek és keserűnek.
- Kérlek, ne csinálj őrültséget. Mi van, ha bajod esik? Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak – kérleli, de Michelle lecsillapíthatatlan jelenleg. Tudja jól, hogy most bármit mond, nem tud ezen változtatni. Olyan fegyver pedig nincs a kezében, ami hirtelen elgondolkodtatná a másikat, csak ilyen kisebb lélekre ható dolgok. A kés reppen és az ablakba áll, Vasil lehunyja a szemét egy pillanatra. Mérges, nem is kicsit. Megmondta már, hogy ne használja a közelében, de ha felhozza, csak olajat önt a máglyára.
- Nem fognak bántani, mert megszakítjuk a kapcsolatot. Amúgy pedig meg is ölhettek volna, mégsem tették valami miatt. Nem hiszem, hogy azért, hogy te ne legyél ideges. Szóval valamiért nem akarnak halottnak látni. Ez inkább csak amolyan figyelmeztetés lehetett… csak tudnám, hogy mire vonatkozik – nos, igen, nem túl értelmes megmérgezni valakit csak úgy. Oké, figyelmeztetésnek jó, de mi lett volna, ha lett volna mellé egy cetli, vagy egy levél. Semmi, így Vasilnak gőze nincs, hogy mire volt jó ez a színjáték. Ha meg akarták volna ölni, már a kúriába is megtehették volna. Össze van zavarodva, és nem szereti, ha az életét fenyegetik. Ki szeretné?
- Higgadj le, Mich! Ha bántasz valakit, annak következménye van. Talán olyan akarsz lenni, mint ők? Lesüllyedsz a szintjükre? Nem mondom, hogy nem érdemelnének büntetést, de térj észhez. Ha megteszed, meg fog változni az életed, talán az egész Michelle más lesz, akit én szeretek. Nekem pedig így vagy tökéletes. Tudom, hogy képes vagy bármire… értem, értünk. De nem kell még ha úgy is érzed. Én nem szeretnék menekülni a törvény elől azért, mert bemocskoltad a kezed. Mert azt tudnod kell, hogy tőlem nem szabadulsz meg, semmilyen körülmények között sem – sóhajt, majd visszahanyatlik a párnára. Az üres plafont bámulja, és magát okolja az egész miatt. nem akarja bevetni az adu ász beszólást, mert fél attól, hogy csalódna. Ő pedig már eleget csalódott és itt remek élete van. A mérgezést nem figyelmen kívül hagyva is, imádja az életet, amibe csöppent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Jól van, jól van, tudom – belefúrja sóhajtva a fejét a párnába. Azt hitte, hogy hatni fog egy kis humor a lányra, de annyira ellenséges a szüleivel szemben, hogy ez alapvetően elveszett próbálkozás volt. Tudta ő jól, majdnem biztos volt benne, hogy nem jó ezzel viccelődni, de egy próbát megért. Természetes, hogy a szőkének igaza van, és a másik megmérgezése nem éppen karitatív kedveskedés, de Vasil nem szereti, amikor Michelle bepipul. Azt pláne nem, ha őmiatta van az egész. talán meg kéne békélnie azzal, hogy a francia leányzó ilyen, és akkor még simább lenne az életük. Azonban ő is ilyen akar maradni, ezért folyamatosan faragják egymást, ami egyébként jót tesz nekik. Tudják, hogy mit várhatnak el a másiktól, és azt is, hogy mit nem. Pont ezért jó a kapcsolat, hogy néha egyikük máshogy lép, és az igazi meglepetés és jól esik a másiknak. De nem vágják egymás fejéhez, hogy „Persze, ha a múltkor ezt csináltad, most miért nem?”, egyszerűen elfogadták egymást.
- Ha küldenek másikat, majd nem iszom meg. Egyébként pedig, ha naiv is vagyok, ostoba nem – nyugtatatja meg a lányt saját magával kapcsolatban. Ő csak jóhiszemű, és ebben benne van, hogy pofáraesik néha. Igaz, most majdnem a sírba esett, de végül is nem akarták megölni, szóval talán még jobban is jártak. Így legalább nem kell majd meghívni az esküvőre őket – egyébként sem valószínű, hogy Michelle ebbe belement volna, még akkor sem, ha nem mérgezik meg a bolgárt -, meg családi piknikekre járni, ahol üres témákról lehetne hazudozni egymásnak.
- Bizonyára igazad van, én nem ismerem őket annyira, mint te, vagy Mihael – bólint egy aprót és megigazítja a takaróját, amibe kezd egy kicsit izzadni. Valószínűleg a téma miatt, meg, mert úgy érzi, hogy Michelle túlságosan is eltökélt. Vihara a szemeiben és az arca… halálos aggodalom és harag egyvelege.
- Én csak akkor sétálok ki az „egészből” ha találkozom a kaszással. Sajnos, nincs olyan lehetőség, hogy elhagyjalak, túlságosan is ragaszkodom hozzád – elfelejt mosolyogni, mert elege van az egészből. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha most kijjebb rudalná a lányt, aki bármit is mondjon, tudja jól: valamit lépni fog.
- Sajnálom, hogy nem hallgattam rád – mondja őszintén, és tényleg jobb lett volna, ha nem iszik belőle. Azóta már meghitten összebújva üldögélnének a tűz előtt, vagy egyéb testmozgásokat végeznének az egészségük megőrzése érdekében. Mihael említése nem segít Vasil aggodalmán, de beletörődően bólint egyet. Nem fog színlelni, ismeri már a szőke őt is, mindig elmondja a véleményét.
- Tényleg vigyázzatok magatokra, még ott is. Remélem Mihaelnek sikerül lenyugtatni. Sajnálom, hogy nem tarthatok veletek, de egyszer majd megmutathatnád ezt a titkos fészket. Persze, ha előttem nem lesz az… - sóhajtja, majd még hozzáteszi. – Menj csak, úgyis fáradt vagyok, és akkor három nap múlva várlak – dob egy csókot a kezével, majd befordul a fal felé. Idegesen nézi belülről a szemhéját, várja, hogy Michelle távozzon. Szomorúan alszik el, mert nem hiszi el, hogy 3 napig csak úgy elmegy a lány pihenni. Főleg azért, mert három napig meg lehetne őt látogatni, most pedig aggódni kezd. De megígéri magának, hogy ha tudja, nem fog kérdezgetni az egészről, mert félő, hogy szíven szúrnák a válaszok.
- Szeretlek - súgja még Michelle illata után, majd elnyomja az álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A mérgezéses eset már a múlté, hiába telt el akár két hét s már azóta, Vasil nem foglalkozik jobban a témával. Azóta nem jelentkeztek a szülők, Michelle visszatért, majd megint belekezdett a mókuskerekébe, ahogy a bolgár is. A lényeg ebből az, hogy újra vágyakozhat a francia szőke szabad perceiért, ami igazán nem fair. Ezért aztán úgy döntött, ha már Mich nem mutogatja be a terjedelmes rokonságát, akkor tesz ő egy lépést az ismerkedés felé. Bár sokat beszélgettek a többiekről, eddig a Vasil nem próbált meg kapcsolatba lépni egyikükkel sem. Most azonban igen, és Ethanre esett a választása, mert úgy tűnt, hogy ez az a Saint-Venant, akiről még jókat is mondanak, már ami a folyosói pletykákat illeti. Egy kis dumálás nem hiszi, hogy árthat bármit is, ezért levelet írt a fiúnak, amiben ez állt:

„Helló Ethan!

Vasil vagyok, Michelle… pasija fiúja áldozata barátja. Mivel a szépszemű eddig igyekezett titeket elrejteni
előlem – pedig nem is harapok -, találkoznék veled, ilyen ismerkedősdit, vagy minek mondják itt.
Ugye eljössz? Ha nem, jelezd valahogy, ha meg de igen, akkor csütörtökön a falatozó izébe.
Francia kaják lesznek, de csak a kedvedért tetem erre az időpontra, meg ilyesmi.
Én úgyis sajtot fogok abrakolni, azt hiszem ez kifejezőbb szó az evésre? A magyar még nem tökéletes,
de haladok. Akkor várlak, ha jössz, oké?

Vasil”

Eléggé sietett és az elején nem tudta, hogy melyik lenne a jobb jelző rá. A „szerelme” megjelölést nem akarta használni, neki nem annyira hangzik jól, meg fél, hogy Michelle mit mondana, vagy cikiznék érte. Pedig ő úgy tudja, hogy az. A lényeg, hogy ez már hétfőn volt, ő meg most ott ül a falatozó étterembe. Ja igen, nyitásra ment, mert nem jelölt meg időpontot, szóval ma egész nap itt lesz, hogy Ethant ne várassa meg. Egy ablakos helyet foglalt kettőjüknek, és rendelt egy nagy sajttálat, hogy azért ne maradjon éhen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Azért arra nem gondolt, hogy ha egész nap itt lesz, akkor hogyan fognak találkozni, ha neki mondjuk el kell mennie egy kétbetűs kitérőre. Ethan bejön, nincs sehol senki, majd elmegy. Talán megvárná, ebben bízik a Navine bolgárja. Többször is rendel, mert Ethan nem jön nyitásra, hiszen nem jelölt meg időpontot. Úgy okoskodik, hogy talán ebédre, vagy egy kicsit előtte jöhet majd, és így is lesz, amit egyelőre nem tud. Csak annyit, hogy az a kék sajt nagyon finom, amit élvezettel majszol. Aztán ott terem előtte a falat közepén egy charme-os férfi, ő pedig gyorsan lenyeli a falatot. A srác angolul szólal meg, ami neki is könnyebbség, szóval úgy emelkedik fel a helyéről, miközben megtörli a kezét.
Egy mosoly, és két bólintás és megragadja Ethan kezét.
- Igen, szia! Vasil Dimitrov. örülök, hogy eljöttél, annak meg pláne, hogy nem este – vigyorodik el és megrántja a vállát bűnbánóan. Megrázza a kezet határozottan, majd helyet mutat Ethannek, mi több, elé is tol egy étlapot.
- Válassz csak kedvedre, én egész napra készültem – az látszik, hogy Vasil már elpusztított egy egész nagy adag kaját, és még egy beszélgetésnyire bőven van. Sajt, kizárólag sajt, víz és bor.
- Ugye nem baj, hogy ide hívtalak? Komolyan mondom, hogy még Mihaellel is csak futólag találkoztam, de a többiek… Michelle nem szeret a családjáról beszélni, csak eltűnni velük – egy apró fintor, de visszatér a kedves arckifejezése egy pillanat múlva. Mégiscsak ő hívta meg a másikat, és most Michelle sem fogja elrabolni a srácot valamilyen jó, vagy rossz indokkal.
- Szóval neked van már feleséged, vagy ilyesmi? Mihaelnek van, azt tudom, de vele sem taliztam még, természetesen – rázza meg a fejét és még körbe is forgatja a szemét, de elneveti magát. Egyáltalán nem bánkódós típus, annak viszont örül, hogy most itt van Ethan.
- Te milyen rokon vagy? Nem ismerem azt sem, tudom, az én hibám, de ami időnk van Michelle-lel, azt nem a rokonokra szánjuk, amíg ilyen ingázósat játszik – vallja be, hogy ténylegesen kevés szó esik másról, mint egymásról. Mostanában kezdett érdeklődni a szőke családja iránt, mert úgy érzi, hogy kevés embert ismer még. Lilith, Leonie, Shay, Michelle, akikkel talán többet beszélt, mint az iskolatársai. Nem túl sok név.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szerencséje van, Ethan is remekül tud angolul. Ez már csak azért is könnyebbség, mert tudja, hogy a Francia büszke nép, és nem nagyon szeret más nyelven beszélni. Persze kérdés az, hogy ez mit jelent: így szeretnék megmutatni, hogy igenis, ők ennyire figyelnek anyanyelvük megőrzésére, vagy csak simán retardáltak és azt hiszik, hogy mások felett állnak, és aki nem tud a nyelvükön, az alacsonyabb rendű. Ezt ő nem tudja eldönteni, de úgy tűnik, hogy Ethan kedves fickó elsőre és tud angolul, ez a fontos az egészben igazából.
A bemutatkozásukat kézfogás követi, úgy tűnik, hogy megtanították a francia fiút is normálisan kezelni, ami igen bosszantó tud tenni, ha csak úgy tessék-lássék módon történik.
- Ne haragudj, az én hibám. Szóval jó volt az időzítésed, mert én nyitásra jöttem, nehogy lemaradjak rólad – kér verbálisan is elnézést, és a testbeszéde is azt jelzi, hogy így is gondolja. Ethan pedig máris böngészi az étlapot, ami jó hír és meg is erősíti benne, hogy érdekli az étterem. ~ Ezek szerint nem válogatós arisztokrata, mint mondjuk a szülők. Jobban belegondolva Michelle sem az, bármit elpusztít, bárhol. ~ A gondolat egy rövid mosolyra készteti a „bajsza” alatt, de ebből vélhetően Ethan nem vesz észre semmit, mert még mindig az étlappal bíbelődik.
Mihael említésénél azért megfigyeli a fiút, szavaiból rosszallás érződik, vagy valami ilyesmi.
- Futólag találkoztam csak vele, még őt sem ismerem igazán. Viszont voltunk Michelle szüleinél látogatóba, ahol… hát elég fura volt, de gondolom ezt sejtheted. Aztán küldtek egy bort, amivel megmérgeztek… de nyugi, nem volt halálos a méreg – hát persze, semmi gond Vasil, hiszen nem akartak megölni, milyen megnyugtató, nemde? A bolgár fiú nem ostoba, értette a jelzést, viszont azt sokkal jobban értékeli, hogy nem akarták megölni, azt meg még jobban, hogy életben van, és a szőkével lehet. Már, amikor itthon van, és nem tűnik el, vagy nem iskolában van.
Aztán rátérnek egy kicsit Ethan rokoni kapcsolataira is, mármint ami a személyes szféráját érinti.
- Ez elég komolynak hangzott, egészen másnak képzeltelek. Michelle jelenti nekem a Saint-Venantok alapját, tehát abból indulok ki. Bár valóban ős is komolyan veszi a tanulást, de azért nincsenek… á, mindegy. Szóval te komolyabbnak tűnsz – kap be egy újabb falatot, miközben megérkezik a pincér, hogy Ethantól érdeklődjön az étele és itala után. Vasil jelzi, hogy neki nem kell semmi. megvárja, míg eltűnik a pincér, majd tovább érdeklődik.
- Á, szóval unokatestvér. Azt kell mondanom, hogy Michelle szülei eléggé számítóak és ridegek, és ezt nem is akarták igazán leplezni. De lehet, hogy csak én láttam sokkal többet, mint kellett volna Bulgáriában – fintorodik el fájdalmasan, majd gyorsan be is kap egy falatot. nem szeret beszélni az ottani életéről, elég sok megkülönböztetés és hátrány érte. Itt viszont szeret lenni, nagyon is és nem kizárólag a szöszi ennek az oka.
- Te szereted ezt a helyet? Én úgy látom, hogy nagyon színes, már ami a diákokat illeti. Mindenféle nép jár ide, szerintem nem volt ennyire híres régebben. Mi lehet az oka? Te miért pont ide jöttél? – megérkezik közben Ethan rendelése is, és Vasil megvárja, míg a fiú enni kezd. Nagyon kíváncsi még valamire, de nem akarja lerohanni vele Ethant. Ráér még, bőven van idő erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A bolgár nagyon szereti a tavaszt, már-már imádja. Sokat szeret ilyenkor a szabadba tölteni, ha tudja hívja a szöszit is, de természetesen máshol tartózkodik, nem elérhető. Nem egy nagy lázadó típus, de a felügyelők ezt azért nem vehetik el tőle, hogy kifeküdjön a napsütésre. Otthon összekészített néhány szendvicset, meg üdítőt, hátha lesz partnere is. tulajdonképpen reménykedik, hogy Michelle hazajön meglepetésként és akkor ő is élvezheti a tavaszi napsütést. Persze nyilvánvalóan nem lesz egy így, de a remény hal meg utoljára.
Egy vastagabb pólóban és farmerben fekszik, szétvetett kezekkel, pedig ez amúgy is veszélyes a vicces kedvű diákok miatt. Lehunyt szemekkel fekszik tehát a vastag takarón, a két kezét párnaként tartva a feje alatt. Finoman mosolyog és valami fura érzés lesz rajta úrrá, ez pedig még a bulgáriai életéből maradt: figyelik. Felpattanhatna hirtelen is, de nem hiszi, hogy komoly veszélybe lenne, így csak kinyitja a szemeit. Nem messze tőle álldogál egy szőke hajú lány, talán az egyik prefektus az emlékei szerint. ~ Meg szeretne büntetni? Reméljük nem. ~
- Helló, Vasil vagyok. Kérsz egy szendvicset? Meg innen jobban megnézhetsz magadnak - kacsint a lányra, majd feltápászkodik ülő helyzetbe. Gőze sincs, hogy mennyit feküdhetett, akár pár perc, akár órák is lehettek, bár a nap hasonló szögben süt le rájuk. Int a lánynak, helyet mutat, hogy ha szeretne, leülhet. Abban biztos, hogy már látta már többször is, de továbbra is fúrja az oldalát a kíváncsiság, na meg az is, hogy miért nézte őt a szőke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mindig öröm megismerkednie egy új idegennel, főleg, ha kedves vele. Szereti ezt a sulit, tele van érdekesebbnél érdekesebb személyekkel, bármilyen oldalról nézzük, nagyon színes a társaság. Ha pedig már a szőke lány idáig merészkedett meg is hívja magához. A kérdésen kissé meglepődik, nem hiszei, hogy más Vasilt ismerne, legalábbis az iskolában biztos nem. A hangsúlya pedig nagyon furcsa, nem is tudja hova tenni.
- Hát, remélem. Bár nem vagyok híres - vonja meg a vállát, miközben a szőke lány még egy kérdést tesz föl. Szóval valahonnan mégis hallott már rólam, de nem igen tudja eldönteni, hogy honnan. Hacsak nem Michelle ismeretségébe tartozik, mert egyébként nem nagyon mutogatja magát az órákon kívül.
- Igen, Vasil Dimitrov. Remélem nincs másik - vigyorog a lánynak, majd meg is hívja piknikezésre, amit gyorsan vissza is utasít a másik. Nem szegi kedvét, csak kíváncsi a lányra, főleg úgy, hogy az még nem mutatkozott be. ~ Vajon miért titkolózik? ~
- Á, szóval ismersz. Ez jó nekem? Honnan ismersz? - kíváncsiskodik tovább, miközben a lány helyet foglal. Kicsit odébb is ül, hogy megfelelően nagy helye lehessen a szőkének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kíváncsisága nem hagy alább, csak nézi a szőkét, ahogy a neve hallatára lesüti a szemeit. ~ Vajon miért lehetek én ennyire érdekes? Talán a múltból valaki utánam küldte, de megkedvelt közben és nem akar… Ki tudja? De biztosan rá fogok jönni, ha így van. ~ Habár helyet mutatott neki, most kissé bizalmatlan. Nem igazán jó ómen, ha tudják a neved, a másik pedig húzza a bemutatkozást, valami nem stimmelhet. A bolgár megjárta a maga kálváriáját, és sokkal bizalmasabb lett amióta itt van, de Michelle-éknél való látogatás kissé felszította a régi gyanakvó Vasilt. Nem beszélve a mérgezett borról, az sem segített.
- Ennek örülök, akkor foglalj helyet – kedélyes marad, mert lebukni nem akar, ha mégis a legrosszabb következne be. Előbb meg kell tudnia, hogy ki ez a lány, és mit akar. Kicsit gyanús is, hogy pont itt találkoznak, holott rengeteg lehetőségük lett volna eddig. Igaz, nyílt terep, de senki sincs még a közelben sem. Bár elcsábítani már nemigen lehet, ezt a „megbízók” nem biztos, hogy tudják.
- Ennek igazán örülök – és fel is készültem rá, mondja tovább magában, de nem tesz semmi olyat, ami miatt gyanússá válhatna. Pár ilyen kört eljátszott már korábban is, tudja, hogy hogyan mennek ezek. Persze tudja jól, hogy lehet, hogy csak a paranoia beszél belőle, így megadja az esélyt a másiknak.
- És ki az, ha szabad megtudnom? – a nyelvbotlást észre vette, a „ked” biztos nem a hét napjára akart utalni, hanem, hogy kedves ismerős. Nos, ha nem kedves az ismerős, az megint csak rosszat jelent. Aztán a lány újra elmondja, hogy az ismerősünk közös – fura is lenne, ha egy közös ismerőst, csak egyikőjük ismerné -, majd meg szeretné ismerni úgy, hogy a nevét nem mondja el. Vasil összeráncolja a homlokát erre… azt tudja, hogy ha nem ezzel a szöveggel állít ide a szőke, akkor nem gyanakodik, de ez már egyes készültségi fokozatba kapcsolja őt.
- Rágós vagyok egyébként is – villant azért egy mosolyt, de nem engedi meg, hogy bemutatkozás nélkül továbbmenjenek. – Azért csak mutatkozz be, mert… voltak régen dolgok, amit nem szeretnék újból átélni és azok a beszélgetések pontosan ugyanígy kezdődnek. Nem mintha nem tetszene ez a barkochba, csak… ne haragudj, de e nélkül nem szívesen beszélnék magamról – kér elnézést a maga módján, és látszik, hogy zavarban is van kissé. Nem akarja megbántani a lányt, ha ártatlan, de a múlt az mégiscsak múlt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Megbocsájtok - szól, amikor végre Izabella feladja a titokzatoskodást. Valójában nem bánná, de a múlt kísért, és nem szeretne valami olyat mondani, amit esetleg később megbánna. Viszont ne,m az a gyanakvó típus, és nem küld el embereket csak úgy, mert mondjuk nem tetszik neki a fizimiskája - persze Izabella egyébként is dekoratív személy -, így a lánynak egyébként sem kellene félnie attól, hogy el lesz küldve. De így a legtisztább, mi több még elnézést is kér a bolgártól.
- Öhm... oké - bólint ő is, megtoldva egy mosollyal, és megvárja amíg leül mellé a szőke lány. Végül megtudja a nevét is, ami elsőre nem kelt gyanút neki. Sőt igazából nem is ismert Izabellát, még csak hallomásból sem. Aztán hozzáteszi a vezetéknevét is, amire Vasil már felvonja a szemöldökét. ~ Na, ez már ismerős, ki is említette? Nem fog eszembe jutni, pedig tudom, hogy... jaaaa. ~ Magát jól hókon vágja, amikor rájön, hogy ki ez a lány. Jól meg is nézi magának, és fel is kacag.
- Szóval te vagy az az Izabella, akiről Michelle beszél. Úgy vettem ki, hogy közel állsz hozzá, bár ő nem vallaná be... nem olyan típus - vigyorog tovább, és hirtelen át is öleli a lányt, majd rövid úton el is engedi.
- Bocsi, hogy kételkedtem, így már értem, hogy mit szerettél volna. Kár, hogy nem mentem bele - vonja meg a vállát, majd törökülésbe helyezkedik úgy nézi a lányt.
- Úgy is meg akartalak már ismerni, jó, hogy ide jöttél. Így viszont már enned kell a szendvicsekből, mert még kikapok Michelleől. Tudod: "még meg se kínáltad?" - nevetgél tovább, és minden feszültség kimegy belőle.
- Na, ki vele, mit szeretnél tudni? Én tudom, hogy te szereted a vattacukrot - előnybe érzi magát, habár nem tudja, hogy Michelle miket mondhatott el róla. hamarosan úgyis kiderül majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ennél közvetlenebbnek gondolta Mich legjobb barátnőjét. Magából kiindulva persze, hiszen nem mondaná rájuk senki, hogy hasonlóan gondolkodnak dolgokról. Persze van sok olyan dolog, amiben igen, és nyilván pont az ellentéteik teszik vonzóvá, izgalmassá a másikat. Hiszen, ha éppen elgondol valamit, hogy ez neki mondjuk annyira nem jönne be, Michelle áradozik, hogy milyen figyelmes. Oké, azért ez nem olyan sokszor van, de pont ez dob néha egy nagyot a kapcsolatukon. Ez ugyanúgy megvan valószínűleg visszafelé is, szóval ez a páros igazán megtanult már kompromisszumot kötni. Nos, pont emiatt furcsállja, hogy Izabella nemhogy nem öleli vissza, még furán is néz rá, pedig ő valóban ki akarja mutatni, hogy mennyit jelent Michnek, ezáltal valamilyen módon neki is. Nem fogja szóvá tenni, csak kicsit csalódott, mert úgy gondolta, hogy a francia szöszkének pont az tesz jót, ha nem hasonszőrű hozzá. Talán tévedett, de Izabella még megcáfolhatja, végül is nem a világ egy ölelés, pláne nem ebből bármilyen komoly konzekvenciát levonni.
- Mesélt, bár elég szűkszavúan. Tudod jól, hogy inkább a tettek embere - mosolyog rá a tengerzöld szemekre, majd hallgatja a lányt tovább. Azért azt megállapítja, hogy jól érzékkel választja meg a bélpoklos, hogy kiben bízik. Mert az gyorsan lejön Vasilnak, hogy Izabella az egyik titoknoka, még ha erről egyikük sem tud igazán. Michelle nem egyszerű eset, és pont ez teszi vonzóvá és persze veszélyessé.
- Hű, majd megmondom neki, hogy fel vagyok háborodva, hogy alig oszt meg rólam valamit. Szép dolog mondhatom - tettetett felháborodás és fejrázás követi a vicces monológját, majd folytatja, miután elkezd enni. Ha már itt van, ne romoljon meg, nem?
- Hát nem tudom mennyire vagyok én érdekes, magamról nem nagyon szoktam beszélni, azt meghagyom a hiú embereknek. De gondolom azt tudod, hogy bolgár vagyok és Michelle a barátnőm... ez elég érdekes, mi? - felnevet, de nem hagyja abba a monológot sokáig, mielőtt folytatná. - Először a bejáratnál találkoztunk, ő igazított útba, a maga módján. És Madagaszkáron jöttünk össze, ha jól emlékszem. Vízi-csatában lenyomtam, mint a muglik a bélyeget - nevetgél ahogy visszaemlékezik, az tényleg vicces volt. - Aztán meg alakult, meg veszekedtünk, meg mindenféle volt, de úgy tűnik jobban szeretjük egymást annál, hogy apróságok miatt elveszítsük a másikat. Na, igen, sokkal jobban összeértünk az évek alatt, mint azt a látszat gondolná. Boldog vagyok vele - fejezi be végül kissé átszellemülten és aprót belepirulva.
- És téged hogy engedett be a belső köribe? Remélem egyszer legalább megfenyegetett, vagy ilyesmi, különben nem hiszem el - nevetni kezd, majd amíg Iza elmondja az ő történetét megeszi a szendvicsét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tényleg jó barátnők lehetnek Vasil szeriont is, hiszen egyből védeni kezdi Michelle-t, akit egyébként nem kell védeni, de a barátoknak megvannak a kötelességei. Ez igazán értékessé teheti Izát a lány szemében, és Vasil örül, hogy egy nem igazán Michelle beállítottságú lánnyal barátkozik a barátnője, legalábbis eddig nem úgy tűnt.
- De hibáztatom – mondja végül mégis, de megtoldja egy kis magyarázattal. – Tudod, nekem megnyílt már jobban, mint gondolná az ember, és szeretem azt a Michelle-t, jobban, mint a felpáncélozottat, akibe beleszerettem. Talán neked sosem mutatja majd meg, de azért egy kicsit többet mutathatna magából másoknak is – vonogatja a vállát, zavarban is van egy kicsit, mert nem szokott másnak beszélni Michelle-ről. Igaz megváltoztatni sem akarja, valószínűleg nem is tudná, talán néhány kompromisszumban reménykedik. De már kapott egy csomót, akkor miért gondolja, hogy még fog? Ezt ő maga sem tudja, ráadásul most tényleg nagyon boldog a rellonossal.
- Valami olyasmi, bár ködöt nem láttam. De valóban úgy tűnik, hogy működik minden – mosolyog a lányra, még akkor is, hogy ha észreveszi a hanghordozásán a kis rosszallást, vagy hitetlenkedést, vagy valami nem oda illőt. Ő azt hitte, hogy Izabella ennek örül, hogy a barátnője boldog, de valami nem stimmel. Nem az ő dolga, talán később visszatér erre, vagy majd betudja annak, hogy talán irigykedik valamiért a kék házas szöszke. Persze rá nem nagyon lehet irigykedni, hacsak nem azért, mert ilyen barátnője van, de kevésbé hiszi, hogy ez Izát lázba hozná. Sőt nem is kap olyan jeleket, hogy Vasil esetleg tetszene neki, vagy akarna tőle valamit. Biztosan nem így van, ezt tudja és érzi. De, hogy ne ő legyen a központi téma, rögtön átnyargal arra, hogy a két szöszi, hogyan ismerkedett meg, mert ez izgalmas téma lehet. végül az elején kívül semmit nem talál, ami úgy meglepné, bár a késes sztori egy kicsit ijesztő lehet, de azt nem tudja, hogy ez mikor történhetett. Talán később megérdeklődi ezt is Michelle-től.
A kérdése furcsán érinti, már-már vádlón a bolgárt, egy kissé hátra is hőköl, de aztán mégis válaszol. A kérdés végül is jogos, már maga sem érti miért lepődött meg egy ilyenen, ismerve azt a néhány pletykát, ami a francia szöszkéről szól.
- Persze, először igazán segítőkész volt, ez tetszett. Nem igazán hittem el, hogy ő ilyen, szinte sütött róla, hogy védőrétegeket visel, na meg persze csinos is volt, akkor is – mélázik el. – Amúgy nem az az igazi kérdés, hogy én miért szerettem bele, hanem, hogy ő miért belém, hiszen egészen más beállítottságúak vagyunk, legalábbis sok mindenben. De úgy tűnik, hogy ragaszkodásunk és a jó pillanataink minden mást felülírnak. Márpedig egyre több jó pillanatunk van… a testvéreit még alig ismerem, tényleg igazán be sem mutatott még nekik, ami igen furcsa. De lehet, hogy csak nekem az, lehet, hogy félt tőlük? Ez még sosem jutott eszembe, hogy azért titkol, hogy ne legyen a többiek viselkedése negatív hatással a kapcsolatunkra. Visszatérve az eredeti kérdésre, mondd meg te, hogy mit kedvelhet bennem… mert elvileg az első találkozáskor már megfogtam, úgy tudom… és tényleg, majdnem elestem és belekapaszkodtam – hirtelen nevet fel, ahogy visszaidézi az esetet. Aztán megmentette a korcsolyázáskor is, amikor feláldozta magát érte. Még az is lehet, hogy ez volt a fordulópont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár nagyon jó kedvében van. Tesztet keresnek a mugliknál, ami kimutatja valahogy, ha állapotos az ember leányzója. Márpedig Michelle teljesen ki van emiatt, hogy… na, szóval amiatt, hogy nem a rendes kerékvágásban mennek a női dolgai. Egyrészt tudja ő jól, hogy bár biztos jó apa lesz egyszer, az nem mostanában lesz, és még nem is tudná megteremteni maguknak a kellő egzisztenciát. Nyilván van pénz egyébként, de valahogy jó lenne, ha valamennyire normális családja lenne, ha már neki nem igazán adatott meg. Nos, Michelle sem büszkélkedhet nagyszerű felmenőkkel, legalábbis Vasil szemszögéből biztosan. Ők tutira mindent jobban csinálnak majd – gondolja.
- Jól van kicsim, nem akarlak felidegelni titeket – adja meg magát, és visszább vesz a mosolyából. Persze odabent, nagyon is jót mosolyog az egészen. Egyébként pedig úgy érzi, hogy a francia nem állapotos, legalábbis amiket ő tud az első időkről, a drágán nem mutatkoznak jelei. De ha már itt vannak, miért ne segíthetné egy kicsit, ha mégis? Ki tudja?
- Egyébként pedig a buta esküt még nem tetted le, ne hivatkozz rá – próbálja visszafogni a nevetését, erősen összezárja a száját, és karon fogja kedvesét.
- Szerencsére nem dohányzol – szól, majd gyorsan hozzáteszi. – Mert az nagyon káros, és vigyázni kell az egészségedre – bólogat, mintha tisztában lenne azzal, hogy most kizárólag csak Michelle lelki békéjére figyel. Na, meg az egészségére.
- Nem is gondolsz arra, hogy mi lenne ha… - nem fejezi be a mondatot, csak lopva a lány lapos hasára pillant. ~ Nekem lesz a legkisebb gyerekem a világon, ha e most igaz. ~ Nyilvánvaló, hogy gőze sincs az egészről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Huhúú, milyen helyzetbe kerültek! Illetve nem is biztos, hogy kerültek, Vasil tippje az, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy gyermekük lehessen, mert odafigyeltek bizonyos részletekre, amire olyankor oda kell. Eléggé kizártnak tartja, hogy most Michelle állapotos, de szívesen eljátszik a gondolattal. A vicc az, hogy ha mégis ketten van a szöszkéje, akkor ő lehet, hogy jobban pánikba fog esni. De most még nem, nem tart ott, inkább új képek úsznak a képzeletfelhőjébe. Látja, ahogy játszanak vele, a kis szőke lánnyal, aki még lehet, hogy az anyukájánál is szebb, vagy viszik ide-oda, tologatják andalogva a csöppséget, vagy éppen Michelle idegesen, kiabálva utasítgatja, hogy miben hogyan segítsen. Az utóbbi kép azért nem annyira édes, de tudja jól, hogy Michelle ki tud akadni, ahogy ránézve most is közel áll már hozzá. Csak meg ne pukkanjon, árthat a gyereknek!
Sajnos a Saint-venanok büszkesége nem oldódik igazán, és tudja Vasil, hogy talán nem kéne húzogatni az alvó oroszlán bajszát. Olyan jó lenne pedig egy kicsit, mert mindig ő van a rossz oldalon ilyen esetekben., és egy igazi revansot még nem vett soha. Kicsit tart is tőle, hogy hosszabb lenne a mosolyszünet, mint kellene, de ilyen a kompromisszum. Annyit nem ér meg, hogy ne ölelhesse az ő Michellejét.
- Ne legyél az, nem lesz semmi baj – túr a lány hajába, őszinte mosollyal az ábrázatán. Kicsit elhúzódik, hogy Michelle válogathasson, most pedig talán neki kellene egy kicsit motiválnia a másikat, vagy nyugtatni. De olyan jó a feltételezés, bizsereg még a hajszála is a gondolatra, hogy közös gyermekük legyen, összekötve őket. Vajon milyen szülők lennének?
- A legfőbb érv nálam az, hogy te nem érzed késznek magad. A többi nem számít. Mindig is te számítottál, éhenkórászom – megböki az orrát meg pimaszul, de mégis olyan Vasilosan, kedvesen. Igaza van úgy nagyjából a lánynak, nem készek még egy babára, hiszen még a saját életükkel sincsenek tisztába.
- Amúgy meg te, mint Saint-Venant, nincs pénzetek? Azért ez milyen érv már –húzza fel a szemöldökét, és igaz, ami igaz, Vasilnak is van valamennyi, de azt amolyan titkos tartaléknak szánja, hogyha mégis elő kell valamiért húzni a cilinderből.
- Amúgy gondold el Mihael és a többiek milyen ajándékokat hoznának! Előre félnék tőlük – nevet fel, majd megnézi Michelle zsákmányait. – Ezeket hogyan kell bekapcsolni? – nézegeti a dobozt, ami nála a benne lévő dolog, inkább hasonlít egy lázmérőre, mint egy tesztre. Azt beadni szokta az óra végén ugyanis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hirtelen átöleli, hogy szavai mellett tettekkel is kifejezze, hogy mellette áll. Természetes, hogy egymást húzzák, de az is, hogy egymást támogatják, ahogy azt Michelle is mondta: jóban, rosszban. Ebben rejlik az ő harmóniájuk, és az, hogy tisztelik egymást és a másik véleményét, még akkor is, ha az fájó, vagy nem tetszik. Így aztán persze, hogy megemlíti a pénzkérdést, valahogy nem igazán jön össze, hogy csórók lennének.
- Áh, értem. Magadnak, illetve magunknak szeretnéd megteremteni a javakat, hogy senki más ne dörgölhesse az orrunk alá, igaz? Akkor majd én kertészkedek, meg ilyesmi, amíg te keresel, oké? – húzódnak az ajkaim mosolyra, holott azt sem tudja, hogy mi fán terem a kertészkedés, Egyetlen ilyen bűbáj nincs a birtokában, csak, amit alapszinten megtanítanak neki. A fűnyíráskor is általában az olló lemetszett pár virágot, vagy növényt, amit nem kellett volna, ez még nagyon fiatal korában kiderült, hogy nem ez lesz a fő profilja. Az öntözőbűbáj is inkább medencefeltöltő-bűbájként üzemelt, a tanárai nem is erőltették nagyon ezeket, miközben a diákok röhögtek. Nem feledkezik meg a rokonokról sem és bólogat, szerinte is el lennének halmozva. Na, majd később, mert nem akarja tovább ezzel idegesíteni a másikat. Közben megnézegeti a kiválasztott tesztet és Mich felhomályosítja, hogy hogyan működik. Azonnal elvigyorodik, ahogy megtudja, hogy mit kell vele csinálni, máris gondolatok sorai rohanják meg, ahogy elképzeli.
- Erre van külön cucc, vagy csak berakod…izé… magad alá? – röffen fel röhögés közben. Próbál elfordulni, hogy ne nagyon lássa senki, mert eléggé kényelmetlenül érzi magát.
- Hajrá egy csík! – kiált fel a bolt közepén, miközben Michelle ujjai az övé közé fonódnak. Még rá is szorít egy kicsit, nehogy el akarja lökni őt a másik. Jól érzi magát, mert nagyon biztos abban, hogy vaklárma az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik egy kicsit sikerült elvennie a rosszkedvét Michnek. Erre büszkének kell lenni, mert nem könnyű ám ezt elérni, és látszik, hogy oldódik is lány egy keveset. A bolgár csak próbál pasi lenni, és egyébként is annyi látnivaló van itt a mugli világban. Michelle ragaszkodott a mugli öltözethez és Vasil csak vonakodva vette fel a szakadt farmert – miközben azt nézegette, hogy hogyan fog ez a ruhadarab gazdálkodni… hiszen farmer, nem? -, meg a furcsa pólót, de hát a muglik már csak ilyen furák. Ha pedig közéjük megy a mágus, el kell vegyülni… és amikor megérkeztek, már látta, hogy Michelle tudja a dörgést, tényleg igazi muglinak nézett ki.
De azóta már érdekli a használati utasítás, hogy hogyan is állapítja meg egy ilyen rudacska, hogy van-e a barátnőjében leendő kisbaba. Rá kell köpni, vagy a hóna a lá kell tenni és dörzsölni, vagy ilyesmi? Persze Michelle kerüli a témát, majd elolvashatja… hát köszi! Őt most érdekli, de a lényeg, hogy egy csík kell, akkor lesz jó. Illetve… na, mindegy.
- Minden tudás hasznos, majd átadom a tapasztalataim a mugliismeret professzornak. Lehet, hoyg ő sem tudja, hogy milyen woodoo eszköz ez, kisebbfajta varázspálca, vagy fagyipálca. Lehet, hogy nyalni is lehet? – ekkor már kuncog rendesen, mert csak a fantáziájára hagyatkozik a kis fura szerkezet mibenlétén. Persze Mich már elmondta, hogy mit kell vele csinálni… tudnak ezek a muglik varázsolni, az biztos! Meggyőződése, hogy a repülőben is van egy ember, aki hajt valami szerkezetet, ami a magasba emeli.  Mugliismeretből sosem volt toppon. Persze érzi a finom biztatást, hogy ne kiabáljon ilyeneket. De hát, ha kedves akar lenni, hogy csinálja máshogy?
Közben megveszik a cuccot, és Mich hogyhogy nem, éhes lesz. Már csak a szavakkal van gond, hiszen Vasil nemigen jár a muglik között, csak ha muszáj.
- Állj, állj, állj – fogja meg, egy pillanatra kedvesét, hogy megálljanak. – Mi az a „bigmekk”? Valami kecskeétel? Meg minek kell a mosdóba számla? Nincs papír? – tekint rá kissé naivan. – A kajálás viszont remek ötlet. Mutasd az utat főnök! – ad egy cuppanóst a lány arcára és húzni kezdi a járdán. Mondjuk, nem tudja, hogy jó-e az irány, de minden bizonnyal, ha mekegést hall, majd hirtelen meglesz az étterem. ~ Kecskehúst még úgysem kóstoltam. Főleg nem nagyot! Big Mekk! ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár nagyon várja a választ, majdnem hogy remeg a kíváncsiságtól, de az nem jön. Mert ami jön, az lelohasztja a jókedvét. Michelle konkrétan leinti, hogy fejezze be a hülyeséget. Pedig a cél az volt, hogy kihozza kedvesét a letargiából, amit az esetleges gyermek születése okozna. Hát, nagyon nem sikerült, így a továbbiakban már nem szól semmit, csak hagyja magát vonszolni és a furcsa mugli készítményeket, meg dobozokat tanulmányozza. Ezzel, hogy Michelle valójában az összetartozásukat is kifejezte, már nem annyira boldogtalan. Nos, igen, a bolgár ifjú fel tud lelkesedni szinte bármin, és akkor aztán, ami jön, az jön, akár a mondatait, akár a cselekedeteit nézzük. Michelle viszont nagyon jól tudja kezelni, még ha néha szívfájdítóan is cselekszik. Ezeket már megszokta tőle, és az alvó, ébredező oroszlánnak nem húzogatja a bajszát. Úgy van vele, hogy igaza lehet a lánynak, végül is ő teljesen idegen a muglik között, szökőévente egyszer keveredik közéjük, akkor is csak a minimális időt tölti ott el. Michelle fizet, elteszi a kis cuccot és már mennek is kifelé. Ki gondolná, de megéhezett az ő bélpoklosa, és ezt teljes mellszélességgel tudja pártolni. Egészen addig, amíg el nem kezd a lány számára érthetetlen és összefüggéstelen dolgokról beszélni. Amikor rákérdez, a másik csak kineveti őt, de nagyon, teljesen szétesik, szóval Vasil tudja, hogy oltári nagy baromságokat mondhatott. De ha egyszer ilyenről szó sem volt mugliismeretből? Ő honnan tudja. Persze nem sértődik meg, nem az a fajta és végre Michelle nevet, őszintén kacag. Ezek a pillanatok pedig számára mindennél többet jelentenek, mert ilyen ritkán van, még ha ő is az elszenvedője. Annyira azért nem kell megrémülni, nem szenved nagyon. Azt hozzá kell tenni, hogy vannak még homályos foltok – a mosdóig eljutni csak egy kód segítségével lehet, he? -, de azért úgy, ahogy megérti. Vagyis inkább úgy van vele, hogy majd meglátja.
- Ahaaaaa – mondja, mintha már minden tiszta lenne, és elfogadja a lány kezét, és hipp-hopp, már be is térnek egy mugli gyorsétterembe. Ezt csak azért tudja, mert valami hasonló van Bogolyfalván is, csak nem ez az M-betűs, és persze varázslatok hada repked benn, hogy tényleg gyors legyen az éttermi kiszolgálás. Azonban őt feszélyezteti ez a sok mugli, egy kicsit vissza is vesz a mosolygásból, ahogy közelednek a pult felé a sorban. Azt meg kell hagyni, hogy amint beléptek rögtön megéhezik, és számára is ínycsiklandó illat terjeng. Addig is van egy kis idő felmérni a kínálatot, és tanulmányozza a muglikat, na meg a plakátokat.
- Az jó lesz, köszi kicsim – olvad el egy pillanat alatt és átkarolja a lányt. Próbál természetesnek hatni, szerencsére mindenki a saját dolgával törődik, de neki kezd egy kicsit bezárulni az étterem. Idegennek érzi magát nagyon, sőt ügyetlen idegennek, némi gombóc gyűlik a torkába. Michelle is érezheti, mert az átkarolás kezd kissé erős lenni, és félő, hogy Vasil magába fogja építeni őt.
- De aztán kiadós legyen ám – sóhajt egy nagyot, és beharapja az ajkait. Most már ideges, pedig pontosan ők következnek. Egyik lábáról a másikra lépdel, és már elengedi a lányt, csak pislog.
- Mekk neked – vigyorintja el magát idegesen az eladónak. – Majd ő kér, okéska? – mutat Michelle-re. Háh, tanult ám ő szlenget, vagy nem is tudja, de ez mintha megmaradt volna. Kezd melege lenni, a feszültség pedig kezdi elvenni az eszét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát igen, Vasil gondolataiba beugranak a mugliismereten szerezett dolgok, főleg a szabályok. Nem szabad elárulni semmit, ami a varázsvilágot veszélyeztetné, mert jönne az aurorok, meg az amneziátorok és felesleges munkával látná el őket. De a legfontosabb a büntetés, elképzelni sem tudja, hogy egy ilyen dolog milyen szankcióval járhat, ezt már nem jegyezte meg. Emiatt egyre idegesebb, és próbál a kedvesére koncentrálni, konkrétan belebújni, mintha itt sem lenne. Ez milyen természetes, nem igaz?
- Á, válassz csak te, az biztos jó lesz, még mellényúlnék – mondja ideges mosollyal az arcán, a hangja pedig nagyon izgatott. Nyilván nem azért, hogy majd mit fognak enni, és most nem is a baba miatt, csak egyszerűen nagyon feszült, nagyon ideges lett. Michelle-t pedig megpróbálja szimbiózisba költöztetni önmagával, egészen addig, amikor a lány is észreveszi már, hogy fáj neki. Az ő mosolya természetes, mintha muglik között élt volna, a bolgárnak erős a gyanúja, hogy ez részben így is lehetett.
A rendelés megmenti Michelle-t az összepréselődéstől, mert a bolgár pasija észbe kap, és elengedi őt, sőt még autentikusan köszön is, legalábbis ő így hiszi. Gőze nincs, hogy miket mond a lány, de biztosan elég lesz mindkettőjüknek. Nézi a sok mugli pénzt is, amit kitesz az asztalra és csodálkozik, hogy az valami papírféleség lehet. ~ Lehet, hogy váltó, vagy ilyesmi. ~ Akkor hogy csodálkozott volna, ha Michelle Erzsébet utalvánnyal fizetett volna. Persze olyan nincs a párjának.
- Persze, minden oké – hazudja és beharapja az ajkát. Nem akarja, hogy bénának lássa a lány, hogy még egy egyszerű étteremben is majdnem pánikroham fogja fel.
- Jaa, igen? Nem tudtam. Gondoltam valami ilyesmi lehet itt – vonja meg a vállát, belepirul a saját hülyeségébe. Á, szóval megint hülyét csinált magából, re-mekk. Jaj, neee.
- Á, azért nem kellett volna – mondja nagyvonalúan, közben pedig szétcsókolná Michelle-t, hogy milyen figyelmes vele. – De, ha már így alakult, akkor rendben drága – mosolyog és ad egy rövid csókot azokra az édes ajkakra. Ha a francia szöszke ismeri a fiú rezdüléseit, érezheti a csókban, hogy mennyire hálás és mennyire szereti a másikat. Csak húzzanak már kifelé innen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő