Mea

Éppen simogatom Luke kis fejecskéjét, amikor a lány leülve kérdez tőlem valamit. Rámosolygok.
- Hát, igazából nem régóta vagyok itt, nem sok embert ismerek, de eddig csak kedves emberekkel találkoztam. Jó hely, és minden nap vár valami új meglepetés, főleg amikor ilyen helyeket találok csak úgy. És kint jobban szeretek járkálni, mint a kastély négy fala között ülni. - mondom. - Ja és egyáltalán nem kérdezel sokat! Néha én is hajlamos vagyok sok kérdést feltenni.
Visszafordultam kutyusomhoz, megvakartam a füle tövét, majd megnyalta a kezem és leugrott az ölemből.
- És, hogy ismerkedtetek meg Derekkel? - igazából nem nagyon tudom mit kérdezhetnék, pillanatnyilag Derek a közös témánk.
Eközben Luke elmászkált a faház másik sarkáig, és ott szimatolt valamit.
- Ja és voltál már itt ezelőtt, vagy te is most vetted észre hogy ez a nagy faház a fa tetején van? - kérdezem mosolyogva. A lány válaszára várva rápillantottam még egyszer Lukera, aki még mindig valamit nagyon szaglászott a sarokban, majd miután meggyőződtem róla, hogy jól van, visszafordultam Meához.

Ádám *-*

Ezen a kijelentésen csak nevettem. Olyan aranyos.
- Á értem, ez nálam is mindennapos dolog. - közben a cipőmet nézegetem ami elkezdett egy kicsit szorítani. Éreztem ugyan, hogy nem jó mikor megvettem, de nem érdekelt, mert nagyon tetszett. Nem baj, majd többször nem veszem fel, és elajándékozom a húgomnak. Neki biztosan jó lesz később. Mondjuk a másik tesómnak is adhatnám, de ezzel több gond is van, mert eleve nagyobb a lába az enyémnél, és fiú. Így hát marad a húgom, hacsak az egyik barátnőmre nem lesz jó. Na jó, de most miért is foglalkozok én ezzel?
- Oké, de lehetőleg a hordágyon elvivést hagyjuk ki, ha nem baj. - mosolygok rá a fiúra. Ez annyira kedves tőle, főleg hogy a büntetést is vállalná ezért. Egyébként én is kaphatnék? Erre nem is gondolva fordulok a fiú felé.
A beszéde nagy részére bólogatok, majd rájövök, hogy kérdezett is.
- Ó, hát nem hinném... - nézek a szemébe a forgás után. Egész jól táncol. Mondjuk én még nem táncoltam senkivel, és ha nem lennék ennyire elmélyedve a beszélgetésünkbe, biztosan rálépnék véletlenül egyszer-kétszer a lábára. Bár nem kizárt, hogy így nem.
- Rendben, megtartom. - mosolygok a valódi zenére koncentrálva, mert így elég nehéz tájékozódni a ritmusról, de mindenesetre hagyom hogy Ádám vezessen, ő olyan biztosnak tűnik a dologban.

Kira

Gondoltam kiszellőztetem a fejemet, hiszen legutóbb kb egy hónapja voltam kint. Jó, mondjuk naponta ki kell járnom Luke miatt, de nem ilyen messzire a sulitól. Az csak ritka alkalmakkor van. Most viszont végre egyedül kiereszthetem a gőzt és gondolkozhatok. Van min. Szeretek sétálni. Főleg télen. Mondjuk nyáron sem rossz, de akkor inkább hidegben, mint melegben. Gyorsan felkaptam egy ruhát, kabát nélkül, mert hiszen nincs kint annyira hideg, legalább is én nem fázom, és elindultam. A Boglyas tér felé vettem az irányt, amikor eszembe jutott, hogy itt van egy Fő utcza is, amin körül kéne nézni, hiszen ott még nem jártam, csak átmenetileg. Szerencsére nem mentem messze, így pár lépés múlva már ott is találtam magam. Igazából egy nyugodt helyet kerestem, ahol normálisan tudnék gondolkozni, és reméltem, hogy ott megtalálom. Ahogy nézegettem a boltokat, eszembe jutott hogy legutoljára Február 14-én, Valentin napon voltam kint egy randi miatt, mégpedig amiatt a bizonyos Random Randi miatt. Az is eszembe jutott, hogy milyen jól éreztem magam, és hogy az az egész este milyen csodálatos volt. Eszembe jutott az az őrült levelezés is Derekkel, amikor megtudtuk egymástól, hogy mind a ketten eljöttünk, és hogy én a csapatkapitányukkal randizom épp. És az is, hogy ő egy lánnyal jött el, akiről nem tudta hogy kicsoda, és kiderült, hogy ... Ekkor véletlenül nekimentem valakinek.
- Ó bocsi, remélem jól vagy.
Felemeltem a fejem és észrevettem egy szőke hajú lányt előttem. Megismertem. Kira volt az. Pont most gondoltam rá. Ilyen nincs. Igazából csak onnan tudom, hogy Derek már sokat beszélt róla, és amikor Valentin napon is láttam... Igen biztos hogy ő az. De most rákérdezzek? Nem tudom...
- Te véletlenül nem Kira vagy? - na, mégiscsak kiböktem. Remélem nem tévedek, és nem fog hülyének nézni ha mégis. Na mindegy is, ha nem ő az, akkor bocsánatot kérek még egyszer és kissé kínosan továbbállok. Nem nagyon szeretnék most szóba állni senkivel, kivéve ha Kira az. Már régóta szeretném megismerni, szóval...

Kira

Miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg nem történt nagyobb baj, a neve is beigazolódott. Úgy látom nem tévedtem.
- Nem , még nem, vagyis személyesen még nem... - mondtam kissé félreérthetően, talán ebből az jöhetne le, hogy kémkedek utána vagy nem tudom, így gyorsan tisztázom a helyzetet. - Vagyis Valentin napon láttalak... Na mindegy. Lucy vagyok, Derek unokatesója. Ő mesélt nekem rólad, és olyan jól elmondta hogy hogy nézel ki, hogy rögtön megismertelek. - mondom, nem nagyon hihetően, de hát így van. Az mellékes hogy láttam is. Egy darabig gondolkozok, hogy ez hogy is hangozhatott kívülről, majd ránézek a lányra, mert ugyan mit csinálnék. Sokszor hozom magam kínos helyzetekbe, és amióta itt vagyok, már két embert is meglöktem véletlenül. Jobban oda kéne figyelnem. Kevesebbet kéne gondolkoznom. Na jó nem, az nálam lehetetlen. Akárhogyan is elhatározom, mindig sokat gondolkozok. A hajam végét elkezdem csavargatni, nem tudom miért, néha szokásom. Ez olyan mintha valaki a körmét rágja, vagy tördeli az ujjait meg ilyesmi. Bár az általában akkor szokott lenni ha valaki ideges, de én ezt bármikor képes vagyok eljátszani. Csak úgy szórakozásból, gondolom.

Kira

A lány meglepettnek tűnt, amikor megtudta ki vagyok. Csodálatomra nem lepte meg hogy láttam Valentin napon, vagy legalább is én nem vettem észre. Később el is pirul, és nem is értem hogy miért.
- Igen, Lucy vagyok. Én is örülök a találkozásnak. - nevetek fel.
- Igen, csak tudod azért is nem mondtam végig, mert hosszú és bonyolult lett volna, de igen, én is ott voltam. Random Randizni mentem, és Derek mondta, hogy az te vagy. Ja, és nagyon tetszett a ruhád. - mondom a lánynak, aki úgy látszik nagyon örül valaminek.
- Igazából sehová. Csak gondoltam sétálok egy kicsit. - (meg hát ugye Ádámon gondolkozni) - Nem, sajnos nem ismerem azt a boltot, de már hallottam róla. Engem is érdekelne hogy milyen lehet. Ó, akkor Boldog Születésnapot nektek.
Ha tehetném, most legszívesebben Kirával azonnal elkezdenék beszélgetni Derekről, és ha tudná, hogy velem mi a helyzet ez ügyben... Biztos kiönteném neki a szívem. Nem tudom igazából kivel tehetném ezt, mert ugye Derek nem, mert ő nem értené meg, és talán furcsán is érintené a dolog, hiszen a csapatkapitányáról van szó, és hát más meg nagyon nincs akinek elmondhatnám vagy elmondanám.
Kicsit olyan mintha erőlködne a velem beszélgetése alatt, de nem értem hogy miért. Én sok mindent nem értek ilyenkor, de ha tudnám mi az oka, biztosan érteném. Bármi miatt is ilyen, nem kéne izgulnia. Bár ezt pont én mondom?

Franciaország - Párizs
Derek  

Elérkezett végre ez a nap is. Kira bulijának a napja. Nagyon köszönöm neki hogy meghívott, pedig szinte még nem is ismer. Mindenesetre nagyon izgulok, annyira hogy el is felejtettem bepakolni a bőröndömbe, mert csak pár perc múlva esett le hogy több napra megyek. Lukeot levittem anyáékhoz, Pihét megsimogattam mielőtt elindultam, és a bőröndbe pedig beraktam Jamest. James a kis mosómedvém, akit Derektől kaptam szülinapomra. Él és mozog, vagyis pontosabban csak mozog. Ő egy plüssállat, csak el van varázsolva.
Gyorsan felkaptam valamit, majd már indultam is a bőröndömmel együtt az iskola kapujához, ahol Derekkel megbeszéltük, hogy találkozunk. Azért is nem mentem egyedül, mert biztosan nem találtam volna oda. Megálltam a kapuban és várakoztam. Még bőven nem késtünk el. Vajon ott van már valaki? Mea egyedül megy? Még az is lehetséges hogy beállít Derekkel ide az iskola elé, de én örülnék neki, mert kedvelem Meát. És valami bizonyos Kili is jön Kira bulijába. Őt még nem ismerem, fogalmam sincs ki lehet, de szívesen megismerném. Vajon ott van már valaki? Nekitámaszkodva a falnak nézem a kaput, hogy mikor jön Derek. Remélem nemsokára, mert ha nem, most hiába nem vagyunk késésben, akkor már abban leszünk.

Franciaország - Párizs

Derekkel végre megérkeztünk a repülőtérre. Már messziről láttam Kirát, Meát és még egy fiatalabb lányt, aki nagyon úgy tűnt, hogy a kísérőnk lesz. Elkezdtem integetni a lányoknak, majd mikor odaértünk, Kirához lépek.
- Szia. Ó, én köszönöm hogy meghívtál. - majd mosolyogva még én sem tudom, hogy miért, de megölelem a lányt. Közben a kísérőnk, aki annyira nem is fiatal mint gondoltam, de szép és kedves, köszönt minket. Kissé nevetek, mert nem szoktam hozzá, hogy így hívnak, de végül is odalépek hozzá, és köszönök. Miután ez megvolt, Meához fordulok.
- Sziaa! - majd őt is megölelem. Észreveszem, hogy egy fiú is ott áll a csapat körül. Biztosan ő Kili, akiről mesélt Kira, hogy ő is jön.
- Szia, Lucy vagyok. Örülök hogy megismerhetlek. - mosolygok rá, majd nyújtom a kezem kézfogáshoz. Ha ez megtörtént, indulok is a többiekkel. Ahogy megérkezünk, meglátok egy gumicsizmát. Gumicsizma, az meg mine... Jaa, ez egy zsupszkulcs! Ó, remélem nem lesz semmi probléma. Alig fogom fel, hogy mi is történik, már a csizmát meg is kell fognom, nehogy lekéssek. Szerencsére még épp időben fogom meg, de már el is kell hogy engedjem, hiszen megérkeztünk. Na jó, akkor... Ugyan fenékre érkeztem, és kicsit meg is szédültem ugyan, de amint meglátom a kastélyt és a környékét, rögtön elámulok. Hisz ez csodálatos! Gyorsan körbenézek, hogy mindenki jól van-e, majd felállok és leporolom magam. Még nem utaztam zsupszkulccsal, de most nem tudom eldönteni, hogy ez fantasztikus volt, vagy borzalmas. Igazából mindkettő azt hiszem.

Kira

- Ó, én is így voltam vele, de Derek segítségével valahogy sikerült a legmegfelelőbbet választanom az alkalomra szerintem. Én is kicsit izgultam, hogy ki lesz a párom, meg hogy mi lesz, meg hogy lesz. Tudod, ez volt az első randim. - mondom.
- Én meg direkt megnéztelek magamnak, amikor Derek mondta hogy te vagy, mert annyit áradozott rólad nekem, hogy már kíváncsi voltam rád. - Nem tudom hogy végül hogy alakult az estéjük, és azt sem, hogy együtt vannak-e vagy sem, de mindenesetre nagyon szeretném ha összejönnének. Derek foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem tetszik Kira, de én tudom hogy igen, bármennyire is tagadja. És azt is, hogy Kirának is Derek. Nagyon összeillenek. Szurkolok nekik. - Azt meghiszem. - nevettem fel arra, hogy csak Derekkel tudott foglalkozni.
- Nagyon élveztem az estét. Nem tudom hogy ismered-e de valószínűleg igen, az Eridonosok csapatkapitánya, Ádám. Igazából azért is kezdtünk el levelezni Derekkel, mert nem bírta feldolgozni. - mondtam kissé nevetve.
- Mea? Ő is ott volt? Őt nem láttam. Igen, ismerem. A faházban találkoztunk a kastély közelében. És ő is Random Randizott? Neki ki volt a párja? - kérdezem érdeklődve. Mindig is szerettem tudni, hogy kivel mi volt az ilyen fontos estéken, mert olyan jó történetek szoktak születni.
- Na és veletek mi volt? Derek nem mesélt semmit az estéről. - kérdem, ha már így felhoztuk ezt a témát.
- Rendben, kíváncsi vagyok milyen lehet az a bolt. Hátha hamar meglesz. - válaszolom, majd elindulok egyenesen, lassan, hogy tudjon jönni ő is.

Sziasztok

Szia ööö... hogy hívhatlak?

akkor maradok a Sernél
Ó, cicaa *-*

Igen, ez az Április elsejei névváltoztatás, meg még pár apróság

Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!

Ó, színes *-*
Én is kérhetek? *-*

Mindenfélét *-*

Csókolom Léna néni

köszii * puszit ad Mattynek, és megeszi az édességet *

Szia Ser, viszont kívánom

Szia Mat   *integet*

Ki hogy s mint van?

Navinébe is nyugodtan jöhet ( beleszólok, csak hogy meglegyen mind a négy ház )

Sziasztok!

Tüszőfűi Lilith

Megdermedve nézem a levelet amit a kezemben tartok. Hisz ez... Hogyan lehetséges? Rengeteg megválaszolatlan kérdéssel a fejemben azonnal felállok a padlóról és íróeszköz után kutatva rohanok végig az egész klubhelyiségen. A levelet a kezemből csak úgy sodorja ki a szél, de én szorosan fogom. Egy ilyen kincset elhagyni nem túl jó dolog. Mosollyal az arcomon rámolok ki minden fiókot, minden kis zugot megnézek, mire végre találok egy pennát, ami épp annyira jó, hogy írni tudjak vele pár sort. Izgatottan kezdem el firkálgatni a betűket egy papírra, majd összehajtom és zsebre rakom. Indulnék is rögtön a drágalátos baglyomhoz a bagolyházba, de mivel ebédidő van, nem ártana előtte enni legalább egy szendvicset vagy valamit.

(...)

A kezemben a levéllel és a farzsebemben a sajátommal sietek a konyhába. Szinte berontok a faajtón, gyorsan köszönök a manóknak és illedelmesen kérek egy szendvicset majd leülök. Mosolyogva dobolok az asztalon a kezemmel és a padlón a lábammal. Nem tudok egy helyben ülni, most nem. Ahogy várakozok egyre csak nézegetem a kezemben lévő levelet, és azon gondolkozok: -Ez hogy lehetséges?

Tüszőfűi Lilith

Ahogy nézegetem a levelet, közben a manók már a másik kezembe is nyomják a szendvicsemet. Mire megköszönhettem volna már el is szaladt, de azért utánaszóltam egy köszönömöt. Beleharapok a szendvicsbe és elmélyülten olvasgatom újra és újra a levelet, amikor egyszer csak egy lány megáll felettem bemutatkozik és kérdezgetni kezd. Annyira a levélre koncentráltam, hogy megijedtem a lánytól és majdnem kiköptem a szendvicsemet, sőt, még a levél is kiesett a kezemből a földre, amit észre sem vettem.

- Úristen! Te mióta vagy itt? - mondom, miközben próbálom összeszedni magam. - Vagyis... Szia. Én Lucy vagyok. - majd odébb csúszok hogy a lány is le tudjon ülni. Most jöttem rá, hogy a manó azért szaladt el olyan hirtelen, mert ő jött be. Erre gondolhattam volna hamarabb is, akkor nem ijedtem volna meg ennyire és a lányt sem ijesztem meg.

- Ö, tényleg, mi is a neved? Bocsi, csak nem gondoltam hogy lesz társaságom, szóval kicsit szétszórt vagyok. - majd közben a farzsebemre teszem a kezem, és megnyugszom hogy még megvan a levelem. De ezután megint kétségbe esek, mert hol van a másik? Eddig a kezemben volt. Nem tudom hogy a lány látta-e egyáltalán hogy van-e bármi is a kezemben, de az biztos, hogy az a levél kell nekem. Hogy ne legyen túl feltűnő hogy valamit keresek, csak óvatosan a fejemet se forgatva nézek körül magam körött. Sehol nem látok semmit. Biztosan az asztal alatt van. Vagy a lány mögött vagy alatt. Megkérni nem szeretném, hogy segítsen nekem, mert félek hogy talán el is olvassa. Bár úgyse értene belőle sokat... Mindegy, a lényeg az, hogy hamarabb meg kell találnom és biztonságos helyre tennem, mint ahogy ő vagy akár a manók találnák meg.

Helló emberek!

olyan régen voltam fent, hogy meglepődtem a sok új emberen és az új dolgokon. Ahogy látom itt már nagyban Halloweeni hangulat van?

tejóisten, ennyi üdvözlést még elolvasni is hosszú

helló mindenkinek és ó, egy Gwen is van itt *-*

jójó ez igaz, néha kell egy kis nógatás

*visszaöleli Gwent* egész jól, elvagyok

Lil, én is szeretlek meg minden, de tudjuk hogy már foglalt vagyok... (tudod, William *-*)