Kinézet

 - Tisztában vagyok a szó jelentésével, kedves öcsém. - Vágom vissza neki, mert szörnyen zavar, ha valaki tudatlannak néz. És bár tényleg nem éppen az első, de még csak nem is az első 10 szavak egyike a kedvesség, ha egy Neviczkyről kérdezik, talán leszámítva a részi Krisztiánt, ő néha tényleg egészen kedves tudott lenni. Bár azért ő is éppen olyan, mint mi, zárkózott. Mindannyiunk fő személyiségjegye az elzárkózás és ez Krisztiánra lehet még halmozottabban igaz.
 - Na, mintha nekem jobb lenne egy öccsel, mint amilyen te vagy... - Nem vagyok rest csípőből visszafelelni neki. Azért veszekedésben elsőrangúan jelen van az, hogy testvérek vagyunk. Ilyenkor azt hiszem, le sem tagadhatnánk. De most senki sem lát minket. Még szerencse!
Krisztán kényelmesen terpeszkedik én pedig persze egyre inkább szeretnék már túl lenni ezen az egészen. Miért kell neki ilyen akadékoskodónak lennie? Tudom, hogy anyáékat gyűlöli talán a legjobban a földön, aztán persze minket, a testvéreit, de éppen ezért csak annyit kéne tennie, hogy aláírja ezt a pergament és már kész is. Egy tollvonás lenne az egész és én már le is léphetnék innen. Ő viszont ahogy elnézem nagyon is élvezi, hogy most döntő helyzetben van és még csak esze ágában sincs sietni.
 - Meg még mit nem! Írd ezt alá és megyek is. Örökre, megnyugodhatsz. A szerződés csak olyan bűbájt bocsát rád, aminek keretében nem fogsz tudni beszélni a családodról. Nyugi, nem töröljük ki a memóriádat, hidd el, arra inkább egy amnéziatort kértünk volna fel. Egyszerűbb, gyorsabb és biztosabb a siker. Azt azért én se hagynám, hogy egy varázslény szintjére degradáljanak le. Azt a mugli ketyerét pedig lennél szíves kikapcsolni a jelenlétemben? Még valami mugli sugárzás ér és én is olyan hülye leszek, mint te. - De persze azért a pálcámat már használat közelre veszem. Ha szükséges, felrobbantom azt a mugli kütyüt.

Ördögi Öcsi

Kedvesség egy olyan dolog, amit egy nemes akkor vet be, amikor további kapcsolatokat szeretne kiépíteni, amikor a másik fél, akivel szemben kedves számít, vagy éppen szívességet szeretne tőle. Na, ilyen esetekben azért a kedvesség igenis használatos fogalom. De az én esetemben erre szerencsére ritkán volt szükségem még. Nem szeretem megjátszani magam és egy olyan emberrel, akit ki nem állhatok bájologni kifejezetten utálok.
 - Hálát? Érted? Nem gondolod, hogy neked kéne hálásnak lenned azért, mert Neviczkynek születhettél? Ahelyett, te mindent magad mögött hagyva inkább a muglik közé vándorolsz… - Még mindig teljesen idiótának találom őt az egész életéért, hogy így alakította. Tehette volna másképp, de hát ő… Szerintem valamelyik manó fejre ejtette őt, amikor kisbaba volt, azért lett ilyen. Vagy a javasasszony rossz bájitalt adott anyának. Én ugyan nem tudom, de az biztos, hogy Krisztián a józan ész és a megfontoltság teljes hiányát „élvezheti”.
 - Egyébként meg igenis tökéletes vagyok, tudod jól. És ez téged zavar. Ezért is nem vagy már Neviczky, te képtelen vagy a tökéletességre. – Gúnyosan vetem oda neki szavaimat. Nem szeretem azt, amikor megpróbál az idegeimen táncolni.
 - Miért hazudnék neked? Most úgy őszintén. Tudsz igazából minden olyan dolgot rólam, rólunk úgyis, amik miatt hazudhatnék. Tudod,  kicsit jobban is bízhatnál bennem. Nem érdekem, hogy bajod legyen. Mondjuk az se, hogy élj egyáltalán. – Rántom meg a vállamat és a tökéletesen manikűrözött körmeimet kezdem el inkább nézegetni az ő túlcsordulóan vidám ábrázata helyett.
 - Ó, ugyan, azt mondanám, te varázsoltál. Tudod, nekem hinnének, nem neked. Nem én voltam javítóban, mint tudjuk. – Szúrom oda neki azt, ami szerintem talán a leginkább bántja őt. Hiszen azért a javító nem egy olyan hely, ahova minden aranyvérű kisdiák vágyni szokott. A mugli ivadékokat meg szerintem nem is ilyen helyre csukják, hanem egyenesen megfosztják őket varázsuktól, vagy ilyesmi. Igazából a gyermek igazságszolgáltatás sosem érdekelt, nem egy olyan téma, amely a szívügyem lenne. Bár jobban belegondolva, nekem semmi sem a szívügyem, maximum az aranyvérű boszorkányok helyzete.
 - Na, aláírod végre? Nem érek rád egész nap. Tudod, nem vagy valami szórakoztató és jó társaság a számomra. De gondolom én sem neked, tudod, nagy közöttünk az intellektuális és társadalmi szakadék... - Egy kissé lenézően nézek végig rajta foghegyről vágva oda neki a szavakat. Mára már elfogyott felé a türelmem és a kedvességem.

A kis nyavalyás

 - Elég balga az, aki azt mondja, hogy a hírnév és a pénz egyáltalán nem boldogít. De egyébként meg boldogít az intelligenciám, a befolyásom, a szépségem, a jó társaság, ami körülvesz. De tény, hogy nem boldogít a szerelem, vagy mi a csoda, amiért te muglik közé is képes voltál állni. Erre nincs is szükségem. Csak tökéletlenné tesz az ilyesfajta elmebaj. - Határozottan rossz véleménnyel vagyok a szerelemről, mert egy teljesen felesleges dolognak tartom. Én sosem terveztem, hogy szerelmes leszek majd, és a szerelemből való házasság erejében sem hiszek. Hiszen a társadalmakat nem a szerelem, hanem a szerződések tartják fenn. Aki mást mond, az meg tudatlan egészen egyszerűen. Hiszen a házasság is egyfajta szerződés, amit sokan sokféleképpen értelmeznek.
És ha már szerződések, akkor itt lenne az ideje ezt a szerződést aláíratni és tovább lépni innen, magam és a családom mögött hagyva a szégyenfolt minden nyomát. De ez nem adja ilyen könnyen magát.
 - Á, az felesleges macera. Eltusolni egy gyilkosságot nem ennyire egyszerű ám azért. Szóval megnyugodhatsz. Különben is, ha megölni akarnánk, nem vesződnék itt ezzel a pergamennel elhiheted. Szóval legyél kedves olyan jófiúnak lenni, és aláírni. Különben is, ha nem háborgatjuk többet egymás sorait, akkor tőlünk úgy élsz és ott, ahol csak akarsz. - Rántom meg a vállamat egészen egyszerűen. A diplomáciai képességeim jók, ha nem éppen az öcsémről van szó, akinek zsupszkulcsa van a kétszázas vérnyomásomhoz, olyan gyorsan ki tud akasztani.
 - Hahaha... te csak ne emeld magad piedesztálra, mert kevés vagy te, mint Merlinben a mugli vér. - Szólok vissza csípőből neki. Aztán próbálok inkább más vizekre evezni.
 - Na jó, tudod mit? Megteszem neked azt, hogy felváltom muglipénzbe ezt, te meg cserébe aláírod a papírt és akkor rendezzük végre sorainkat. Ez az utolsó ajánlatom. Ha nem, gondoskodunk róla, hogy egy dementor arca legyen az utolsó, amit életedben láttál. - Vetek be egy végső alku tárgyat, amire igazából már felkészültem jöttöm előtt is, és ez tűnik még a legvállalhatóbb dolognak azok közül, amelyekkel rávehető Krisztián arra, hogy aláírja ezt a nyavalyás szerződést. Hiszen lassan az én türelmem is elfogy az irányába és a végén tényleg olyan történik, amit mind a ketten megbánunk.