Geri és Lolita

  Amikor Lolita kelni kezdett, akkor még egy szinttel lejjebb jártak a céltól. Viszont nem akarta, hogy a vöröske megijedjen amikor felébred. Így letették egy zöld kanapéra, amit útközben pillantott meg Scar. Rögtön utána nem érkezett visszajelzés az ájult lánytól, ezért a szőke elkezdte magát okolni. Ő maga azt, hitte, hogy csak fejben, de Geri szavai arra engedtek következtetni, hogy hangosan is kimondta a szavakat. Érezte a fiú meleg tenyerét a vállát. Jól esett neki a testi érintkezés. - Igazad van... - fordult újra az ájultan heverő lány felé.
  - Lolita. A neve Lolita. - jelentette ki, de még mielőtt Geri is kimondhatta volna a nevet, már a lány is beleszólt a beszélgetésbe. Scar megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, és rámosolygott az össze-vissza beszélő lányra.
  - Nem emlékszel? Elájultál. A manók megtámadtak minket a konyhában. Éppen a gyengélkedőre akartunk vinni, amikor elkezdtél ébredezni. És ő Geri. Ő segített elhozni téged idáig. - egy jelentőségteljes pillantást vetett a fiúra a magyarázat közben, és abban reménykedett, hogy minden kérdésre tudott válaszolni, habár teljes káoszban. - Hogy érzed magad? - kérdezte, hogy ne csak ő róla legyen szó. Végül is nem az a lényeg, hogy mi van körülötte, hanem hogy ő maga hogy érzi magát. Vagy nem?

Albert

  Tanulni kéne neki. Nagyon. Lassan itt a legnehezebb vizsga is, és azon már nem fog csak úgy tippelgetve átbukdácsolni. Az pedig elég gáz lenne, ha meghúznák valamiből. Hát igen. Pontosan ez a gondolatmenet volt az, ami arra késztette, hogy elténferegjen a Keleti-szárny második emeletére. Igen, fel a lépcsőkön. Mikor nagy nehezen odaért, akkor leült az egyik asztalkához, és neki állt a tanulásnak.
  Látott már valaki egy szőkét szenvedni? Mert ha igen, akkor ez százszor rosszabb volt. Hol széken, hol asztalon, hol a padlón ült. Hol feküdt, hol maga alá tette a lábait, hol felállt. És persze az, amit azzal a szerencsétlen könyvel művelt, az sem volt semmi. Végül letette az asztalra, és felpattant. Elment, hogy szerezzen egy kis vizet, vagy valamit. Ez kicsit tovább tartott, mert aztán eszébe jutott, hogy nem etette meg a macskát, vagy hogy még beszélnie kell pár társával meg egyebek. Szóval csak jó pár óra múlva ért vissza. Akkor látta, hogy egy másik srác teszi vissza a könyvét. Az ő könyvét. Átcaplatott a termen, és a szöszke vállára tette a kezét, mert az addigra megfordult, és háttal állt neki. Furcsa bizsergés lesz rajta úrrá, és legszívesebben elkapná a karját, de moccanni sem tud.

Scar örömmel vág neki a meccsnek. Igaz, hogy a múlt évben nem nyertek akkor sem, amikor a pályán volt, most akkor is érzi a zsigereiben a győzelmet. És végre nem annyira lámpalázas, mint akkor, mikor először lépett a pályára. Akkor is sikerült egy labdát belőnie, szóval most még jobban fog teljesíteni. Az egyetlen, ami ebben most megzavarhatná, az az, hogy a saját csapattársai ellen van. Persze tudja, hogy annak, aki vele szemben áll, nem passzol, de ha csak az arcát nézi, lehet hogy véletlen elszúrja a dolgot. Mindazonáltal most pozitívan néz a jövőbe, ahogy arra halad. Elkészül, és a vonalhoz repül. Szemével követi, ahogy a kvaff felrepül, és már indulna is érte, amikor egy gurkót szúr ki, ami éppen őt vette célba. Szerencsére már látja, ahogy Aiden mozdul is érte és egy apró biccentéssel - egy amolyan hálás biccentéssel - már ott is hagyja és ő is a kvaff után indul. Flóra ér oda elsőnek, és egy cseles hátrasuhintással szinte Scar ölébe pottyantja a labdát. A szöszi nem tétovázik, egyenesen megiramodik a karikák felé. Szemével közben Míneát és Flórát tartja szem előtt, de Várffy nagyon rátapadt a kis újoncra, szóval ő már kiesett a hatásköréből. Már egészen közel ért a karikákhoz, de nem annyira, hogy rá tudjon még dobni.

+1
Ügyelj a vesszőkre. Aiden kicsit meglökött oldalról, mikor kivédte a gurkót, de nem lassított, véghez vitted a manővert, haladsz a karikák felé.  

Miközben a gurkók ide-oda repkednek játékosok és terelők között, Scar egyre közelebb ér a karikákhoz. Felméri a körülötte uralkodó káoszt, de épp csak egy pillanatra. Az első ami feltűnik neki, hogy még senki nem sérült meg. Ez jó jel. Pedig azt hitte, hogy ez egy igazi, véres küzdelem lesz, mégis csak két rellonos csapat megy egymásnak. Aztán sorra veszi a társait. Flórát éppen egy gurkó üldözi, Mínea pedig körülbelül annyira van a pontszerzési lehetőségtől, mint ő. Tehát akár maga is megpróbálhatná a dobást. Marokra fogja a kvaffot, és lassabban folytatja az útját. Először úgy csinál, mint jobb felé akarná dobni, de végül balra lendíti a tárgyat, pont úgy ahogy a muglik szokták a vízilabda mérkőzéseken. Nézi a labdát, és reménykedik. Mást nem igazán tud tenni.

+1
Megyjegyzés: Még egy hsz alatt vihetted volna a kvaffot, hiszen az úgy reálisabb lett volna és így adtál volna esélyt a másik csapat hajtóinak is lépni. A dobásodat ettől függetlenül érvényesnek veszem, de erre kérlek figyelj oda legközelebb.

Havasi

  Nehéz nap volt. Scar minden porcikája fájt. Mint egy hulla, úgy rakosgatta maga elé a lábait, és csak félig figyelt arra, hogy tulajdonképpen merre is megy. Fejében a gondolatok ide-oda cikáztak. Hol azon gondolkodott, hogy mikor ér végre a szobájába, és pihen le, hol azon, hogy a nap folyamán mi is fárasztotta le ennyire. Semmi komolyabb fizikai munkát nem végzett. Bár lehet a nem régi kviddicsmeccs volt az oka. Még mindig nem pihente ki a mozgást. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor furcsa hangokat hallott maga mellett. Mintha valaki száját betapasztották volna celluxszal. Jobbra nézett, és egy kép volt mellette. Rajta két ember, akik...verekedtek. A lány összeráncolta szemöldökét. Valóban az egyik keze a másik száját hevert, de ilyet még sosem látott. A képek mindig békésen figyeltek a falakról, néha átvándoroltak és pletykáltak, de semmi ilyesmi. Aztán a háta mögül megszólalt valaki.
  - Menj arrébb! Nem látom a küzdelmet. - a lány megilletődötten nézett a másik falra, ahol egy festményből éppen őt pásztázták. Arrébb csusszant egy halszálnyit, de ennek a végét ki akarta várni. Az ábrándjai az ágyról már rég tovaszállt. Helyét átvette a kíváncsiság. Karba font kézzel nézte hát a festményt, mintha csak TV-zne a muglik világában.

Havasi

  Scar egy újabb furcsa dologra lett figyelmes, amikor egy folyosón akart keresztül vágni. Mindig ez van. Kezdi megszokni a dolgokat, és erre csak úgy az arcába ugrik még valami különös. Most éppen egy festményen belül verekedtek össze. A lány persze rögtön elkezdte nézni, csak akkor valaki a háta mögül megszólalt. Egy kép. Egy festmény azt mondta neki, hogy menjen arrébb, mert nem látja a bunyót. Mint amikor a haverjai focimeccset néztek. Persze ő erre hogy a fenébe ne állt volna arrébb. Mégis csak egy festmény mondta.
  Már épp elmerült volna a kép nézésébe, amikor megint megszólaltak mögüle. Már majdnem visszaszólt a festménynek, hogy addig beszéljen, amíg meg nem fordítja a fallal szemben, amikor rájött, hogy valahogy ez nem ugyanaz a hang. Hátranézett a válla felett, és egy srácot vett észre az árnyékban. Régen ijesztőnek találta volna, ha valaki csak úgy nézte volna, és megszólítja, de az utóbbi években kezdte megszokni a szokatlant is. És ez még csak a közelében sem volt az igazi szokatlannak.
  - Éppen azon gondolkodtam, hogy talán a zöldnek fejbe kéne vernie azzal a lámpával a másikat, és meg lenne oldva az ügy. - válaszolta, miközben visszafordult, hogy tovább tanulmányozza a képet. Közben a kezével apró mozdulatokat tett, hogy tulajdonképpen melyik dologra is gondolt. - Min veszekednek? - kérdezte. Bár a legkevésbé sem érdekelte annyira. Inkább fejezték volna be, hogy tudja ki nyer. Mert persze a belsőjében valami rögtön a zöld ruhásra voksolt. Nem is értem, hogy mi...
  Scar hátrafordult, hogy csatlakozzon a fiúhoz. Mellé ment, és nekidőlt a falnak. Szinte azonnal kiszúrta a könyvet a kezében. - Mit olvasol? - mondta csak úgy a mindennapi beszédhangján, és újra a bunyóra összpontosította a figyelmét.

Havasi

  A lány kérdezett pár dolgot miután felfedezte, hogy van valaki mögötte. Csak semlegesen érintette a témát, hogy a festmények éppen valamin verekedtek. Miután a fiú válaszolt rájuk, egy félmosoly jelent meg a lány szája sarkában, de mielőtt a srác mellé ment, már el is tüntette. Pont, mintha ott sem lett volna.
  - Még nem olvastam... - vette kezébe a könyvet, és megvizslatta, sőt még bele is lapozott. Elég réginek tűnt a borítása, és a lapjai is. Egy pillanatig próbálta türtőztetni magát, de aztán inkább engedett a kísértésnek, és fejét a könyvbe bújtatva szaglászta a lapokat. Pont olyan illata volt, mint amilyenre számított. Régi fa illata keveredett az állott szaggal. Ennek édes egyvelegét csak az igazi könyvmolyok tudták értékelni.
  De csak visszaadta neki a példányt. Igazán beleolvasott volna, mivel magyarul nem annyira volt szokása a könyvek lapozása. Az angol, eredeti könyveket becsülte nagyobbra.
  - Remélem nem ezzel a szöveggel szoktad a csajokat felszedni. - mosolyodott el a lány a saját nyomorán. - Elég szar napom volt. Enni az egész. - jelentette ki. Gondolkodott rajta, hogy talán be kéne mutatkoznia, vagy valami, de úgy gondolta, hogy amíg a fiú nem érez magában ilyen és hasonló indíttatásokat, addig ő sem erőlteti. Most csak jó volt ez a dolog. Egy teljesen ismeretlennel elbeszélgetni csak úgy a semmiről.
  - Te tudod, hogy pontosan merre is vagyunk? Mert nekem nem rémlik, hogy merről jöttem, vagy merre kéne mennem. - húzta el a száját. - Esküszöm, ez a kastély olyan mint egy elvarázsolt kísértetház. Ez a harmadik évem, de még mindig simán eltévedek! - újabb fáradságból eredő mosolyt villantott.

Halllihó!!

Havasi Úr!
Mizu Fanni?

Lala!!!!   Mizujs?

Én is kapok kakaót?   (Meg egy kis nátha is jöhet, nem akarok sutyiba menni)

Jóóóó... *.* *odamegyeget, és megölelgeti a lányt*

Ez tök cuki bögre! Tisztára ki vagyok itt szolgálva Köszi csajok! *leül a közeli kanapéra, felhúzza a lábait, és kakaót kortyolgatva figyeli a többieket*

Havasi Bence Milán - 2015.10.04. 19:28


Ha minden igaz, már én is beteg vagyok! Kérsz a kakaómból??  

*Odanyújtja Havasinak a sárkányos bögrét*

Nem, csak állítólag most Fanni megfertőzött. Bár még nem érzem...

Havasi Úr! *mordul fel a lány, amikor visszakapja a bögréjét* Most készítsen nekem újat!

Nyugi Lala, a holnapi találka akkor is áll, ha haldokolva megyek el

Juhúúú! *elveszi a másik bögrécskét is, és már két porcelánnal a kezében mosolyog a világra mint egy....kisördög kisangyal*

Te is nekem Lala, azért mondom, hogy én bármi van, elmegyek! Csak siess, mert elunom majd ott az életem...

Kakaóból soha nem elég! *mondja, és előbb az egyikbe, majd a másikba is belekortyol*

Lala igen? És melyik volt az? És milyen órád lesz neked?

Na, melyik volt, mond már!
Minket is feleltetnek magyar fakton sőt, én voltam az első felelő.....


Nekem nem árt a kakaó, ne félts Lilith

Túl kicsi volt....

Pff....én meg már azt hittem tényleg valami magyar rock...

Havasi Bence Milán - 2015.10.04. 20:42


Ki mondta ezt neked? Biztos tévedésben volt drága Havasi Úr!


Engem is lerajzolhatsz, ha szeretnél  

Nem volt semmiféle tudatmódosító szer hatása alatt, amikor ezt mondta? Mert én biztos vagyok benne, hogy csak így vagy hasonló mód fordulhatott ez így elő  

Na de ahogy mondani szokás, én most elhajózom! Jó éjt!  

Auror párocska

  Nagy nehezen sikerült kijutnia a Bajkeverős alagútjából, és az ott talált lányt is lerázta. Már csak annyi volt a dolga, hogy átlopódzik fél Bogolyfalván és felszáll a közelgő vonatra. Onnan már minden megy, mint a karikacsapás. A teljes terv ott volt az agyában.
  Megrántotta táskája vállpántját, és elindult az egyik sötét sikátorban. Egyik utca követte a másikat. Hangtalanul lépkedett, és mindig próbált az árnyékban maradni. Még a ruhája is inkább a sötét színek valamelyikét vette fel. Nem bízta a véletlenre, Bogolyfalván ilyentájt már nem sok ember mászkált.
  Egy újabb utcácska következett. A lány talpa alatt halkan ropogtak a kavicsok, ahogy haladt. Mikor a sarokra ért, már érezte orrában a füstös illatot, amit a fekete mozdony okádott ki magából. Csak egy tér választotta el. Gyorsnak kell lennie, de nem feltűnőnek.
  Kihúzta magát, és rendületlenül előre ment. Nem nézett körbe, nehogy meglássák, hogy túl gyanakvó. Már csak pár lépés a cél, nem szúrhatja itt el.

Sikerült. A lány teljesen meglepődött saját sikerén. Nem gondolta, hogy komolyan ilyen egyszerű lesz azt a kvaffot bedobni. Azt meg pláne nem, hogy az őrző bevette ezt az ősrégi trükköt. De attól még, hogy ez sikerült neki, a meccs még nem áll meg. Gyorsan visszahozzák a labdát, és még alig kap észbe, amikor már ki is dobják. Elindul a saját karikái felé, hogy gyorsan beérje az új lányt. De még mielőtt odaérne, ő átpasszolja Várffy-nak. Már csak ez hiányzott, persze. Csak egy idényt játszott, hogy csinálja meg hogy elveszi a kvaffot az év hajtójától? De aztán megpillantja Míneát, amint a fiú elé áll be, hogy ezzel kissé megzavarja. Scar minden lélekjelenlétét felhasználja, és teljesen bedől, hogy utolérje a csapatkapitányt. Majdnem akkor ér oda a férfihoz, amikor már odaérnek a csapattársához. Scar érkezését egy apró löket jelzi a srácnak, és a szöszi szinte majdnem abban a minutumban a labdáért is nyúl. Reménykedik benne, hogy eléggé elterelődött a figyelme Mínea irányába, és most megilletődik a másik megjelenését. Ezt kihasználva pedig simán megszerzi majd a labdát.  Közben csapattársa lefelé veszi az irányt, hogy biztos elkerüljék a támadást.

Öleljelek meg???

Gyere ide naaaa *megölelgeti Lilith-et*

Hulla jó estét!

A Matt-rac szelleme - 2015.10.24. 20:50


Csak már tök hangulatban vagyunk *mondja, miközben egy éles kés pengéjét teszteli az ujjával*

Hello Sese! Mizujs?

Én meg kiélem Halloween-i hangulatomat, ami a nevem és a képem kitalálásával járt együtt...

Sajnálom a lemaradásom, volt egy kis VÉRes ügyletem...