Szerintem ő nyugodt VÉRmérséklettel figyeli a beszélgetést ugye Lala?

Nem tudom, de nem kéne VÉResen komolyan venni, nem szeretnénk, ha valaki VÉRbe fagyna miatta

Auror párocska

  A lány már majdnem a vonatállomásra ért, amikor egy hang mellette hozzá szólt. Scar majdnem két lépést ugrott hátra ijedtében, de visszafogta magát. Ha megijed, az csak a bűnösségét bizonyítja. Érezte, ahogy a szíve gyorsabban kezd verni, de a férfira vetett egy bájos mosolyt, és készségesen válaszolt.
  - A vasútállomásra megyek, szóval megbocsát, de el kell érnem a járatot. - mondta, és gyorsan már tovább is haladt volna, amikor a másik irányból egy nő lépett elé. A lány felszívta magában a levegőt, ami kívülről akár úgy is tűnt, mintha mérges lenne. A kezével gyorsan arrébb söpört egy hajszálat az arca elől. Feszült volt.
  ~ Dammit! ~ káromkodott magában.
  - A nevem Heléna és szeretném elérni a következő vonatot! - ismételte meg a másiknak is a kérését. Feldobta a táskáját a hátára, mert már megint lecsúszott. Agyában folyamatosan egymást követték a gondolatok, hogy vajon hogy juthatna ki a szorult helyzetből. Talán ki kéne találnia egy szomorú történetet, hogy miért kell elérnie azt a járatot? Vagy...egyszerűen nem tudta. Amint meghallotta, hogy ez a két ember auror, meghűlt az ereiben a vér, és kiszállt az összes gondolat a fejéből. És így bizony nehéz volt a tervkovácsolás...

Hé, nem ér mindenhova a karimmal beírkálni. Szállj ki a testemből!!!

Te kezdted, nekem csak valami zsarolási alap kellett

Élvezném, ha egy normális karakter lenne, de így... Lehet öngilkosságot kéne elkövetnem és akkor talán visszakapom önmagam

Ha megteszed, szegény Scar és a nem létező többese is bánni fogja. Ami azt illeti, hétszer kell majd visszafizetnem érte

Ja, gondoltam megsokszorozom Ludas Matyi hármas számát, de tudnod kell, hogy ezek után sem fogok átállni a sötét oldalra.

Miért akarnám visszaadni, mikor ennél jobb lehetőségem nincs az alkura? De hogy lásd ki vagyok... hajlandó vagyok engedményeket adni

Hajlandó vagyok békén hagyni a rellonos tanyát és enyhe járulékos veszteségek mellett visszaadni Scart. Amennyiben visszakapom Annát. Remélem a haja szála sem görbült!

Végre találam egy segítőkész társat a csatában. Csak bebiztosítottam magam

Ezek csak a veszteségeim megtérítése érdekében történtek. Valakinek muszáj megtérítenie a károkat és a kihagyott időt.

Ja és ha csak a képzeletem szüleménye vagy, már rég vissza kellett volna adnod Annámat

Dupla vagy semmi. A vesztes viszi mindkét karit!

Jól van, embert nem hagyunk hátra. Tankcsatára fel!!!!

Havasi úr

  Scar megnézi a könyvet, megszagolgatja, majd visszaadja a gazdájának. Nem az ő műfaja ez az elemzős okostojásos könyv. Inkább a horror, a fantasy. Bár mostanság nem sok ideje akad eme hobbi űzésére. Meg talán az is szerepet játszik, hogy most ő maga éli meg azokat, amiket eddig a könyvekben olvasott. Mintha napról-napra újabb felfedezéseket kéne tennie ahhoz, hogy életben maradjon itt. Regén szerette volna, ha a könyvek valósággá változnának, és elvinnék őt kalandokra, de mostanság valahogy úgy érzi, hogy már most sok amit kap, és tartana egy kis szünetet. Csak hogy nem tud. Szeretne újra amerikában lenni a barátai társaságában. Fogalmuk sincs, hogy a lány hová tűnhetett. De ha visszamenne, biztos hogy régi ismerősként üdvözölnék, és megint csinálnának valami extrémet, és belevalót.
  A srác hangja szakította ki elmélkedéséből. Hogy szarul néz ki? Az enyhe kifejezés. Igazából örült neki, hogy a sötét hajú nem kérdezett bele a dologba. Nem lett volna sem akaratereje, sem pedig kedve hozzá. Igazán jól jött a fiú társasága. De lassan vissza kellett vonulnia, így megkérdezte, hogy vajon merről is jött.
  - Kísértetház, mert vannak benne kísértetek, és megmagyarázhatatlan dolgok. Bár a ház lehet nem pontos. Inkább kastély. - gondolkodott el. Abszurd. Komolyan ez a lényeg? - Akkor amarra megyek tovább. Te maradsz? - kérdezett rá. Neki ugyan teljesen mindegy volt, de úgy gondolta, hogy ennyit még igazán jártathatja a száját.

Most mindenki a TÖKre kattant rá? Pff...Tök jó...

Lala

Jöhet a démonka

Smink, Ruha

  A szobában ült a kisebb asztalka előtt. Ujján rajta a fekete cseppszerű anyag. A szeméhez emelte, és rátette az íriszére. Nem látott semmit, csak nagy feketeséget, pedig tudta, hogy nyitva a szeme. Szörnyű érzés kerítette hatalmába. Megfogta a pálcáját, és elmondta a varázsigét, amit az egyik könyvből tanult. Állítólag tökéletesen kellett volna látnia utána, de valószínűleg a lány nem elég erős varázsló hozzá, és csak homályosra sikerült.
  - Ez is több mint a semmi - sóhajtotta a lány, és koncentrálva felállt, és kiment a szobájából. A megbeszélt találkahely az eridon torony előtt volt, és a lány már így is késett. Amennyire csak a látása engedte gyorsan szelte a lépcsőket, és lépésről-lépésre közelebb volt. Nagyon igyekezett, hogy egyik arra jövőnek se menjen neki. Nem akart galibát okozni, és pláne nem akarta, hogy a vércsíkok a nyakán elmosódjanak, mert még nem száradt meg teljesen.
  - Itt vagyok már! - jelentette ki Scar, amint megpillantotta barátnőjét. - Persze, persze, mehetünk is - lépett mellé. Lala kinyújtotta a kezét, és azzal a lendülettel oldalba is bökte a szöszit. - Kösz, ez jól esett... - masszírozta a fájó pontot. Aztán megfogta a kezet, és elkezdte a nagyterem irányába vezetni.
  Az embereket nagy üggyel-bajjal kerülgette, és feszülten figyelte, hogy merre nem jönnek. Mikor odaértek, a lány fellélegzett, hogy mindenféle közjáték nélkül megérkeztek. Körbenézett, amennyire tudott. Már kezdte megszokni a folyosón az egészet, most pedig még több fény érte a szemét a lángok miatt. Ez csak jó volt. Minden csupa fekete és piros volt. Az italok, a falak, a díszlet. Még az emelvényen lévő mulattatók is ezekben a színekben pompáznak.
  - Csak akkor tudnád rávenni őket hogy adják oda, ha leveszed a szemkötőt. Ha nem teszed, de elhiteted velük, hogy el van varázsolva, akkor szólj, és nem megyek az öt méteres körzetedbe - jelentette ki, és szeme megakadt egy vöröses színű löttyön, ami igazán jól nézett ki. - Mit gondolsz, azokban a koktélokban van valami olyan, ami gáz lehet ránk nézve? Vagy megihatom az egyiket?
  Az asztalhoz sétált, közben erősen tartotta a belé karoló Lanettát. - Te is kérsz? - kérdezte, miközben elolvasta a kacifántosan írt neveket a poharak előtt.

Auror párocska

  Eléggé kezdett az agyára menni a fickó, ezért a kérdésére csak szimplán megvonta a vállát. erre csatlakozott egy másik is hozzá. Hát persze, ez az ő szerencséje.
  - Arra indulok, amerre a vonat megy - jelentette ki dacosan. Agyában már javában tombolt az adrenalin. Olyan közel járt már a sikerhez, hogy lehet, hogy pont itt kapják el? A férfi egy sor kérdést gördített elé, és minél többet tett fel, a lány annál idegesebb lett.
  - Nem mondok semmi többet, amíg maguk nem mutatnak valami igazolvány, vagy valamit, amivel tudják bizonyítani, hogy nem valami pedofilok az utcán. Tudom, hogy már mondta, hogy aurorok, de hogyan tudnék bízni két emberben, akik csak úgy odasétálnak hozzám? - kérdezte meg, mielőtt belekötnének. A lány a legrégibb trükköt alkalmazta. "Legjobb védekezés a támadás". Kíváncsi volt, hogy erre hogy reagál a másik kettő, és még jobban reménykedett, hogy egyikőjüknél sincsenek iratok. Ha igen, akkor csak egy lehetősége maradt a lánynak. Bár azt nem akarta. Nagyon nem. - Amennyiben nincs ilyesfajta dokumentumuk, én továbbmennék! - indult volna megint útnak. Nagyon remélte, hogy a határozottság célt ér.

Lala

Smink, Ruha

  - Komolyan azt gondolod, hogy sikerülne? Neked? - kérdezte a lány, és felemelte a szemöldökét. Scar mindig is tudta magáról, hogy egy kissé bunkó, de ez még őt is meglepte egy pillanatra. összeráncolta a homlokát, és úgy gondolkodott, hogy mi történhetett. Aztán csak megrázta a fejét, mintha ezzel lerázhatná magáról az érzést, és már terelte is a témát.
  Scar csak halványan mosolygott, és egy aprót csóválta a fejét barátnője kijelentésén. Aztán egy ideig gondolkodott, rajta, hogy vezesse e a barátnőjét az asztalhoz, vagy már az is túl nagy szívesség lenne. Végül megragadta a karját, és vezette. Hirtelen Lala kiakadt rá.
  - Bocsáss meg, hogy segítettem neked. Ilyet sem csinálok többet. Én ennél sokkal többet érek... - vágott teljesen önelégült fejet, bár jól tudta, hogy barátnője ebből semmit sem lát.Végignézte, ahogy a fehér hajú nagy nehezen megszerzi magának az italt. Közben vagy a felét kiborította a szöszi lába elé.
  - Dehogy oldod meg magad. És örülhetsz, hogy egyáltalán elvállaltam, hogy gardedámoskodom neked, hiszen látszik, hogy egyedül még az élet sem menne. Pláne nélkülem. - válaszolta csípőből a lány, és hanghordozása egyértelműen elárulta, hogy azt gondolja, hogy ő mindenki felett áll. - Azt sem tudom, hogy miért jöttem el erre a bulira. Meg sem érdemlik, hogy engem nézzenek. - nézett körbe. Aztán kiitta a pohárban lévő furcsa löttyöt. Elvárásaihoz képest nem is volt rossz. Talán még marad egy keveset, és eliszogatja az időt. Az emberek itt úgy sem érdemlik meg, hogy akár csak egy szót is szóljon hozzájuk.

Boldog éjfélutánháromperccelt!

Lala

Smink, Ruha

  Scart teljesen hatalmába kerítette az a kis szörnyecske a vállán. Bár nem volt nehéz dolga, a lány mindig is instabil volt lelkileg, szóval ha csak egy kis mágiát is használnak rajta, ő kezesbáránnyá tud változni. Elég durva szavakkal illette barátnőjét, mintha Lala teljesen ismeretlen lenne neki. És a legrosszabb, hogy még csak egy kis bűntudatot sem érzett, csak fel volt háborodva azokon, amiket neki szegezett a másik. Elnézet a távolba, mintha ezzel nem hallaná a szavakat, amik sértik. Csak azt látta, hogy a lány elsuhan mellette, és a tüzes dolgok felé igyekszik, persze nem sok sikerrel. A közönség közben összesűrűsödött, mert Martin lépett a színpadhoz, hogy kihirdesse az idei év rémkirályát és királynőjét.
  Scar önelégült vigyorral az arcán várta, hogy kimondják a nevét, hiszen ki más lett volna alkalmasabb, mint ő. De amikor a Vér nevet hallotta, arcára odafagyott a mosoly. Egy pillanatra, mintha megbomlani érezte volna a varázst amit a kis démonka keltett benne, és megint érezte azt a keserűséget magában, amit már kiskora óta. Két szóban össze lehetett foglalni: nem elég.
  Legszívesebben kirohant volna mint egy igazi díva, a dühtől tajtékozva, de mégis maradt, és az odafagyott mosoly kíséretében még tapsolni is képes volt. Örülnie kellett volna a barátnője sikeréért, de nem ment neki. Csak állt, és a pódiumra meredt. Hát ennyi volt. Talán Lalának igaza volt...
  Megremegett a keze, amely az italt tartotta. Nagyokat lélegzett, hogy elkergesse a ködös gondolatokat a fejéből. Érezte, mintha valami a hatalmába kerítette volna, és arra ösztönözte volna, hogy menjen fel, és kapja le barátnője fejéről a koronát, mert az őt illeti. De ellenállt.

Reggelt!

Mi újság errefelé?

Lustulok...

Cöc...itt csak Bence létezik?  

Havasi úr, ez aztán igazán elmés volt...*forgatja a szemét*

Dió, én rájöttem, hogy neked rohadt szép szemed van *.*

*azon gondolkodik, hogy Havasi komolyan gondolja e amit mondott, és az arcát fürkészi ezért*


Ez látod, igaz. Nem sokszor futottam még össze veled...

Reggelt!

Itt az ideje összefutni? *vonta fel a szemöldökét* Azt hiszem ezen túl vagyunk...


Csak azon gondolkodtam...áhh mindegy