Conroy - West rezidencia
Lelepleződés

  - Elsőzör is, utálon ezt a nevet. Mióta Amerikába költöztünk, kerülöm, hogy bárki bármilyen formában tudást szerezzen róla. Se írásban, se szóban ne szerepeljen. Kolos is csak egy véletlennek köszönheti. Másrészről pedig szerinted így viselkedett volna valaki első alkalommal, amikor találkozunk, ha meg akarna ölni? Ugyan kérlek. Ez már az őrület hatása. Jóhogy nem fordulsz meg minden sarkon, hogy valaki követ-e - borult ki a lány egyszeriben. Utálta az érzést, hogy valaki utána nyomoz. És hogy ez a valaki egy olyan ember, akivel egy lakásban él. Akit szeret. És akit azt hitte rendesen ismer.

Conroy - West rezidencia
Lelepleződés

  Egy ideig csak állt a lány, és hitetlenkedve nézett a férfira. - Még jó hogy nem... - indult meg az előszoba felé a lány. Felkapta a csizmáját, és a kabátját. - Elmegyek sétálni - fejben pedig hozzátette, hogy "mielőtt bármi meggondolatlant mondanék". Kulcs, zene, és már kint is volt a házból. Hangosra állította a Nirvana számot, ami bekapcsolódott, amennyire csak tudta. Most aztán nem kellettek a furcsa gondolatai, sokkal inkább, hogy elhallgattassa őket.




/Köszi a játékot skacok! /

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Ismerős volt az arc, aki a porfelhőből kibontakozott. A szöszi először nem ismerte fel, csak nézte, és tudta, hogy ha ránéz nem egy kedves ismerőst pillant meg. Karjában ott hordozta MJ-t, akinek még az eltűnését sem sikerült felfognia. Te jó ég, mennyire szét vannak már esve...
  Northra nézett. Komoran, ami tőle elég szokatlan. Nem akarta, hogy a férfi bárhová is menjen azzal az alakkal, még ha el is vitte csapatuk egyik tagját. Tudta, hogy az invitálás csak North-nak szólt, de Isten a tanúja, hogy ő aztán nem hagyja, hogy egyedül menjen. Pláne akkor nem, amikor Cat elmondta mi van a kertben.
  Fejébe újra és újra visszatért a kép a kardról. Felkapkodták ruháikat még nedves bőrükre, és már indultak is. Scar úgy ment előre, mintha nem fájnának a porcikái, mintha nem gyalogoltak volna egész nap, mintha nem lenne más, csak a kard. Egyik kanyart vette be a másik után, aztán ott voltak. Nem tudta mennyit jöttek, sőt azt sem, hogy a többiek tudták-e követni. Megbabonázta az ereklye, mintha csak egy furcsa kötelék függne köztük.
  Közelebb lépett, óvatosan megérintve a követ. Úgy vizsgálta, mint a kisbaba a plüssállatot, amikor először kapja meg. Leült a tövébe és várt. Nézett a többiekre, mint valami guru, aki megadta az engedélyt a próbálkozásra.
  - A legigazlelkűbb kell, hogy kihúzza - pillantott végig a többieken, és várta, hogy valaki megpróbálja.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Az a furcsa erő egyszerűen nem hagyta. Vonzotta, mintha nem lenne más választása, minthogy afelé haladjon, és közben másra nem is nagyon tudott koncentrálni. Persze fél füllel hallotta, ahogy a bolond West azt mondta, hogy hazaküldi őket. Mintha képes lenne a gondolatával feljutattni a repülőre a másik őrült barátnőjét.
  Mikor végre odaértek, csak vártak. Valószínűleg mindenki azt hitte, hogy North odamegy, kirántja a kardot, és ennyi. Ezért is lepödött meg a szőke, amikor a férfi azt mondta övé a megtiszteltetés.
  Félszegen állt fel, még benne volt az előző megpróbáltatás varasodott hege. A kerd felé lépegetett, és mint aki a ringben felméri ellenfelét, pontosan olyan arccal nézett a tárgyra.
  - Nem, ez így nem jó - ingatta a fejét. - Nem akarom egyedül csinálni - nézett kérlelően Northra. - Amúgy is a kettőnk szobájában volt - hozott fel újabb érvet Scar, csakhogy ne tűnjön olyan beszarinak.
  Amint North rámondta az igent, közelebb lépett, és kezét óvatosan ráhelyezte a fémre. A rosda ellenére is valami egészen földöntúli érzés kapta el, mintha az egész addigi életének össze csodája most egyszerre történne meg. Letaglózó élmény volt. Érezte, ahogy North keze az övéhez ér, és aztán belenézett azokba a sötét szemekbe, amiket annyira imád. Bólintott, és húzni kezdte.
  Nem volt olyan könnyű, először nem akart a szép szóra hallgatni. A gyengéd fogásról így kénytelenek voltak durvábban próbálkozni. A szőke érezte, hogy megmozdul a fém, épp kezdett volna örülni, amikor egy fülsüketítő fémes csilingelés szakította félbe a csodát. Az excalibur ketté tört.

Ahelyett, hogy inkább inna

Borbély Nimród - 2019.04.20. 21:03




A végére ezek leszünk  

Borbély Nimród - 2019.04.20. 22:09




Ne csüggedj Milán, Nimród sok mindenre képes

Misha

  A gyűrű megtalálása után - ami természetesen kicsit sem volt kellemes élmény - első dolga volt a könyvtár meglátogatása. Minthogy North nem hagyott hátra pontosabbat annál, hogy irány a könyvtár, így először a Bogolyfalván található kis helyet kutatta át a szöszi. Ez viszont sokkal kisebbnek bizonyult, mint a nagy, ami Bagolykőn található, így rövid úton rájött, hogy semmi olyan könyv nem található benne, ami hozzásegítené a rejtély megfejtésének.
  Következő dolga volt hogy reptessek egy baglyot drága jó Kolosának, hogy minél gyorsabban juttassa be az iskola falai közé. Persze azt nem kötötte a lány az orrára, hogy minek kell neki odamennie, hiszen tudta mennyire ellenséges a két férfi viszonya. Még a végén Kolos közölte volna vele, hogy nem engedi, hogy North után kajtasson. Ami tökéletesen megfelelt volna Scar első reakciójával, de nem a mostanival. Nem akarta, hogy erre menjen rá a barátságuk, így erről inkább hallgatott.
  Kolos pedig csak hamar vissza is írt neki. Felkapta bőrdzsekiét, kényelmes cipőjét, a gyűrűt pedig az ujjára húzta. Nem volt nehéz bejutni, és pár szót még tudtak is váltani Kolossal, ami az utóbbi időben szinte lehetetlennek bizonyult.
  Szíve szerint először a titkos szekciót nézte volna végig Northból kiindulva, de végül erről lebeszélte magát. Így is illegálisan tartózkodott bent - habár ez a mostani mestertanoncok után fel sem tűnt senkinek. Elkezdte a mágikus tárgyakról szóló könyvek között kutakodni, és azokat egyesével felnyitva nézte meg a tartalmát. Ha nem volt benne említés gyűrűről, akkor került is vissza. Ha igen, letette a lába mellé későbbi olvasásra.

Misha

  Egyik könyv követte a másikat, hol a polcra visszakerülve, hol pedig a földre lehelyezve. Sorokat olvasott át egymás után, tartalomjegyzékek követték egymást sorban, és már elég jelentős kis gyűjteményt rakott össze Scar, amikor valaki leszólította. Vagy valami hasonló. A szöszi felkapta a fejét, de az 'elnézést' jó ideig nem követte semmi, így körbenézett maga körül, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy az a férfi vele szemben tényleg hozzá beszélt.
  - Komolyan mondja? - kérdezte a szőke elképedve, és mint valami őrült, úgy lapozta fel a könyvet. - Akkor biztos ebben lesz... - motyogta maga elé, de ahogy átnézte az alcímeket, lassan leesett neki a tantusz. - Nincs is benne a gyűrű. Maga rólam beszélt - préselte össze a száját Scar. Annyira elmerült az olvasásban, és olyannyira biztos volt benne, hogy az egyik könyvben találja majd a megoldást, hogy fel sem tűnt neki a férfi kötése.
  - Nem is tudtam, hogy valaki másban is képes volt megbízni - csapta be a bőrkötést a szőke, és felmutatta kezét, melyen ott virított az a bizonyos ékszer. Visszahelyezte a könyvet a helyére, és közelebb sétált az ismeretlenhez.
  - Scarlett Conroy - nyújtotta a kezét, mert úgy tűnt North nem egy jelet hagyott neki hátra, hanem egy bajtársat. És ezzel a gondolattal előbb vagy utóbb meg kell békélnie. - Hallottál mostanában felőle? Jól van? - kérdezte a lány, hiszen már hónapok óta járt ez a kérdés a fejében. Ha állatot látott az út mentén, ha gyűltek a viharfelhők, vagy ha csak szimplán zokni nélkül mászkált a lakásban. Olyankor persze egy pillanattal később már a lábán is termett a lábbeli, folyamatosan North hangját hallotta a fejében.

Misha

  Kezetfogtak, ahogy azt illik, közben azért egy-két szempár feléjük villant, amiért beszélgettek. Hát, ezek szerint ezt már a könyvtárosnak sem szabad manapság.
  - 4 év... - morfondírozott a szőke. Négy évig takargatta. Négy évig nem mondta el. Négy évig hazudozott volna? Arcvonásai kissé megkeményedtek, de véletlenül sem a szemben álló férfi miatt. Úgy érezte egyre kevesebbet tudott Northról valójában.
  - Doboz? Az itteni fiókjában? - kérdezte Scar, és szemével azt üzente, hogy akkor gyerünk, menjünk, bár ez lehet nem minden kultúrában ugyanaz. Mikhailnak orosz neve és akcentusa is volt, mégis volt benne egyfajta kisugárzás, mely Scart az amerikaiakra emlékeztette volna. Kész időutazás volt ez a számára.
  - Lássuk akkor, mi van benne - bólintott a szőke, és amint Misha elindult, ő is követte. A maradandó könyveket a földön hagyta, és habár lehet ezért később még a könyvtáros orrolni fog rá, most valahogy egyáltalán nem érezte fontosnak a dolgot. Míg várt a férfire, körbelesett. Öten az ablaknál, hárman a nagy asztalnál és még heten szétszóródva a könyvtár területén.
  - Várj. Lehet nem kéne itt - váltott halkabb hangra Scar. Lehet, hogy nem hitte el azt a sok dolgot, amelyet North állított eleinte, de sosem tartotta őt teljesen hülyének sem. - Esetleg nincs valami olyan hely, ami teljesen biztonságos? Az erre tévedő szemek elől? - intett egy aprót a fejével jobbra, ahol egy kisebb társaság figyelt fel az ő kis diskurzusára.

Misha

  A kopogtatásra először Luna figyelt fel egy hatalmas ugrással. Szegényke mindenkitől megijedt az utóbbi időben. Utána Scar is feltápászkodott, és hatalmasra tárva az ajtót engedte be a férfit - mert tökéletesen tisztában volt vele, ki állhat ott.
  - Gyere be, balra van az előszoba, érezd magad otthon - adta az utasítást a szöszi.

Misha

  A férfi után ment, az apró, otthonos kuckóba. Megkínálta volna bármivel is, de mielőtt bármit mondhatott volna, a férfi már a tárgyra is tért. És igaza is volt. Már így is túl sokáig húzták ezt a dolgot, ideje volt visszamennie már North-hoz.
  - Oké, nyisd ki - ült le a földre a lány, hogy közelebb legyen a kis asztalkához, amin a doboz volt. Szíve a torkában dobogott, miközben várt. Eljött a pillanat.

Misha

  Tipikus North. Mindent lezár, hogy a legbiztosabb legyen benne, hogy a megfelelő ember nyitja ki.
  - Scar? Nem, az biztosan túl egyértelmű. Tánc! Ahh... túl személyes... - kezdett random szavakkal dobálódzni a lány. - Van bármiféle segítség? Betűk, amik közül válogatni lehet?

Misha

  Szám? Nem betű? Összevont szemöldökkel nézett a lány, hogy most mi is van, de nem volt ideje ezen jobban gondolkodni. Szám. Négy darab. Évszám? Nem. Hónap és nap.
  - Próbáld ki a 09-10-et - bámult maga elé a szőkeség, ahogy kimondta. Ezen a napon találkoztak először North-tal. A kis zugban, és rögtön összevesztek. Hogy akkor mennyire felhúzta őt a férfi...

Misha

  Nézte, ahogy forognak a számok, és aztán klatt. Minden a helyére került. Scar ajkaira önkénytelenül is egy bugyuta szerelmes mosoly kúszott. Emlékezett rá. Viszont a kérdésre nem várt. Hogy ő?
  - Én... te... nem. Inkább te - ingatta a fejét. Habár rettentő kíváncsi volt, egyszerűen képtelen lett volna.

Misha

  - Mi az Isten? - nézett a szőke nagy szemekkel a hologramra. Sok mindent kinézett Northból, de azért ezt nem. Még neki is sok volt.
  A neve hallatán egy kicsit összerándult a gyomra. Sose szerette, ha mások előtt így szólítják, azonban North-tól különösképp jól esett. Meg a hangját is hallani, ha csak egy kicsit is.
  - Huhh... North komolyan azt hiszi, hogy kifoghat rajtunk? - A szőke kivette a borítékot, és egy tollat a kezébe kapva felírta a számokat a karjára. - És így máris van 24 óránk - vont vállat.

Misha

  Elmosolyodik. - Oh nem. Ez csak biztosíték. Hogy ha fél óra alatt nem találjuk meg a kincset, legyen mihez nyúlnunk - jelentette ki a lány. - Szedd a cókmókod, megyünk kincset keresni - állt fel, és bújt bele a cipőjébe a szöszi. Felkapta a kabátját, és már nyitotta is az ajtót. A levelet továbbra is a kezében tartotta.

Misha

  Ahogy haladt ki az ajtón, egy ördögi mosoly terül szét az arcán. Rég volt már ennyire tettre kész.
  - Nope. De egy biztos. Nálam nem találjuk meg rá a választ - jelentette ki a szöszi, és maga mögött hallva Misha lépteit, távozott az épületből. Ideje volt, hogy megkeresse a vőlegényét... vagy bárhol is álljanak most a kapcsolatukban.

Misha
Előzmény

  A szőke haja ide-oda libbent a hideg szélben. Kezében szorongatta a lapot, mely eddig a borítékban lapult. Agyában végigfutott, hogy pontosan mit is kéne csinálniuk. Habár nem volt egy zseni, legalább tervet és megoldásokat gyorsan tudott kovácsolni.
  - Először is, van itt egy könyvesbolt, vagy könyvkölcsönző vagy mi. Oda bemegyünk, mert még cirka tíz percig nyitva van - kezdte ismertetni a haditervet. Közben szemével rá-rápillantott a lapocskára, mert mintha derengett volna valami rajta. - Tudsz térképet olvasni? Megtalálni a megadott helyet? - fordult a férfi felé, miközben lábait ugyanolyan gyorsan szedte, mint mikor kilépett a lakásból. Nem volt vesztegetni való idejük.

Misha

  Egyik utcán le, a másikon végig. A szőke néha azt kívánja, bár tudja seprűvel közlekedni mindenhová, az annyival gyorsabb....
  - Igen, bár ha nem lenne, nekem akkor is kinyitnák. Levi jó ismerősöm, gyakran járok hozzájuk - tisztázta le a helyzetet, és szeme újra elkapta a lap furcsa csillogását. A lámpa teszi. Hirtelen fékezett be, és felemelve a pergament, elkezdett vele forogni. Lassan, amíg a fény pontosan a lap közepéhez nem ért.
  - Ya dum'ass - csúszott ki a lány száján mosolygás közben. - Hát ezért van fél óránk. A lap úgy működik, mint egy iránytű!

Misha

  - Nem izgi, hasznos - jelentette ki magabiztosan. Ha valaki flegma vele, akkor ugyanaz jár vissza. Scar-törvény 1996 óta.
  - Lehet ez az "iránytű" el van tájolva. Mégiscsak Northról beszélünk, aki magában egy égtáj. Ezt már csak akkor tudjuk meg, ha odaérünk. Siessünk - indult neki újra, és csak ugyan pár utcával lejjebb még égett a villany a könyvesboltban.

Misha

  Betolva az ajtót rögtön megszólalt az ismerős kis csengő az ajtó felett. A szőke mosolyogva intett a fiúnak, és megkérdezte merre talál egy térképet. Magabiztosan átvágtatott a sok könyvkupac között, és mintha csak otthon lenne, természetes magabiztossággal állt meg a millió meg egy földrajzos könyv előtt.
  - Bogolyfalva, bogolyfalva - motyogta, miközben keresett valamit, ami a környéket írja le. És bumm, meg is van. Egy körülbelül harminc oldalnyi, színes képes térkép. Lekapta, és intett még Levinek, mielőtt kiment. Az egész nem tarthatott öt percnél tovább.
  - Tessék, én nem tudok vele mit kezdeni - nyújtotta a férfinek a megszerzett könyvecskét.

Misha

  - Nem tudom. A könyvesbolt inkább hasonlít egy könyvkölcsönzőre. Ha elviszel egy könyvet, az visszakerül, ha már nincs rá szükséged. Így bármikor hozhatsz vihetsz bármit. Ha meg nagyon megtetszik, meg is veheted - vont vállat a szöszi, de most nem éppen ez volt a téma, ami érdekelte.
  Utána szépen felolvasta a koordinátákat, ahogy Misha kérte. Mivel nem tudta ez pontosan hogy is működik, ezért csak ledarálta. Aztán rájött, hogy így aztán nem lesz nagy segítség, így egyenként is elmondta. Először az északi, majd a nyugati koordinátát. Közben pedig magába somolygott.

Misha

  A szőke látta a másik arcán, hogy valami baj van. - Ne kímélj.. - sóhajtott egyet, és beállt várakozó testtartásba; testsúlyát áthelyezte egyik lábára, karját pedig összefont.
  - Ó North, ha egyszer megtalállak.... - nézett az ég felé Scar, és közben a fejét ingatta. - A kis tavacska mi? - vetette pillantását Mishára.
  - Na jó, akkor induljunk. Ott vannak csónakok, majd elkötünk egyet - vont vállat a lány. Nem először tenne ilyet, és amúgy is. Szükségük van rá.

Misha

  Idegesen a hajába túrt, és közben felhúzta az orrát. - Nem tudom pontosan mi lesz, ha odaérünk. Csak azt, hogy már csak - ránézett az órájára - tizennyolc percünk van, és még ki kell érnünk a faluból. Ez itt és most a cselekvések ideje Mikhail, és nem a gondolkodásé. Különben is, ha mozog a lábad könnyebben gondolkodik az agyad - intett, hogy menjenek már, mert különben szétfeszíti az ideg.

Misha

  Hosszú, csendes séta volt ez a tóig, ami egy csöppet felőrölte Scar gondolatait. Ha most nem sikerül megtalálni, akkor vége. Ennyi volt. Neki, az életének, egyszerűen mindennek. Nem képes North nélkül élni, bármennyire is nehéz beismernie. Mostanra a hiány annyira naggyá nőtt benne, hogy szinte széthasította a mellkasát, s mintha állandóan egy tőrt érezne az oldalába szúródva.
  - Bent vannak a sufniban - indult el a kis favityilló felé. Előkapta a pálcáját, melyet eddig a csizmája oldalában rejtett el. - Bombarda! - törte szét a lakatot gondolkodás nélkül. Lehet egy Alohomora is elég lett volna, de mostanra már törnie kellett.

Misha

  Egy szarkasztikus félmosollyal nyugtázta a férfi mondandóját. - Mikhail, te túl jó vagy erre a világra - ingatta a fejét. - Tudod, vannak sokkal rosszabbak is, mint mi. Az ajtót meg se rongáltam, és a csónakot is visszahozzuk - papolt a szöszi, miközben egy pálcaintéssel elkezdte lebegtetni a hajót. - Egyedül egy új zárat kell vennie, és ha okos, akkor ezek után valami olyat keres, ami mágiamentes. Igazából még segítettünk is neki. Velünk még jobban járt, mint holmi rablókkal. Így pedig rájön, hogy mi volt a hiba a rendszerében - fejezte be mind a gondolatfolyamot, mind a reptetést.
 

Misha

  - Nem vagyok időlopó, a cukrászdában vagyok pék - válaszolt csak úgy mellékesen a szöszi. Igen, az állás folyamatos. Nem, nem szándékozott mások orrára kötni, hogy befuccsolt a sárkányrezervátumi meló. De senki nem mondhatta neki azt, hogy naplopó.
  - Te vagy a férfi - szállt be a csónakba Scar, és mosolyogva várta, hogy a férfi elvégezze a többit.

Misha

  Azok után, hogy közölte Scarral, hogy ő főz és mos, elvárt volt egy beszólás a fizikai munkára. Mármint ha már sztereotípiák, akkor csinálják rendesen. Ahogy haladtak befelé, Scar újra és újra a kis cetlit nézte. Miért nincs rajta valami más jel?
  - Most? Most... - ránézett karórájára, ahgy tudatosodott benne, hogy azt is figyelnie kéne. - Shit! - dobta a vízbe a lapot abban a pillanatban, és kapálódzásában a csónak is megrengett.

Misha

  Nem állította a szöszi, hogy ez volt élete ötlete, de mégsem hagyhatta felrobbanni a kezében a levelet. És hát... mégsem jött ki az olyan nagyon rosszul...
  - Wow! - ámult a lány, és szemében tükröződött a piciny iránytű. - Most... követnem kéne? - kérdezte, és kétkedve az oroszra nézett.
  - Mondanám, hogy az orosz véred bírja a hideget, és ugorj te, de... North az én felelősségem - forgatta szemét, és elkezdte levenni a ruháit. Így az estéhez közeledve már a fagypontot kezdte súrolni a hőmérséklet, így minél több ruhadarabot vett le, annál inkább remegett a lány. Végül, mikor már csak a fehérnemű volt rajta, mutatóujját Mishára szögezte. - Ajánlom, hogy amikor feljövök, még itt légy és odaadd a kabátodat! - ezzel pedig a papír után ugrott.