Várkonyi tanár úrÉn tiszta hülye vagyok. Mégis hogy képzeltem, hogy hihettem azt, hogy szépen el fogok vegyülni a tömegben, teljesen el fogok tűnni, és senki nem fog hozzám szólni. Úgy terveztem, hogy körbenézek, hogy mik vannak itt, és lelépek. De persze, hogy terveimet keresztülhúzza egy tanár. Igaz, nem szándékosan, hanem néhány neveletlen diák segítségével, de sikerült neki, Úgy kapaszkodom belé, mintha az életem múlna azon, hogy ne eresszem el. Egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben - bár belegondolva, mikor is vagyok én olyan kedvemben? Soha. - Így a tanár úr vicceskedő megjegyzésére sem mosolyodom el, pedig egy normális ember talán még nevetne is, de én nem. Arcizmaim még csak meg se rezdülnek, ha nem a padlót nézném, és nem húztam volna a fejemre teljesen a csuklyát, akkor arcomon semmiféle érzelmet nem fedezne fel az előttem álló férfi.
- I-Igen... Igen, köszönöm az j-jól esne... - hangom halk, és remegős, alig hallható, de mellette még bólintok is, ebből, ha a szavamat nem is hallotta Várkonyi tanár úr, de ki tudja találni a kérdéseire adott válaszom.
Miért ilyen kedves velem? Jó, tudom, hogy tanár, és kötelessége nem bunkónak lenni a diákokkal, de akkor is. Simán megtehetné, hogy elmegy, nem foglalkozik az ilyen szerencsétlenségekkel, mint amilyen én vagyok, és az este további részében jól szórakozik, amit, ha velem marad, nem fog tudni megtenni.Még mindig ideges vagyok, és ez valószínűleg nem is fog változni, egészen addig, míg az ágyam biztonságot nyújtó kényelmében nem leszek. Egyszer nézek körül, hogy megnézzem, hányan, és kik jöttek el, bár közülük senkit nem ismerek, de azok a jelmezek... Mindenki nagyon jól kitett magáért, és mindenki olyan szép... csak én vagyok ilyen ronda. Idegesen húzogatom a kapucnim szélét, mintha nem lenne így is eléggé a fejemen, vagy mintha attól tartanék, valaki bármelyik pillanatban leszedi rólam.
- De... Nem kell értem fáradnia... Menjen sz-szórakozni, é-én megleszek e-e-egyedül is... - most nézek fel először a tanárra, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél, s máris ismét a padlót tanulmányozom.