Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még öt perc. Gyerünk Vince, futás, szaladj, innen most nem késhetsz!
Győzködte magát főhősünk, miközben nekiiramodott a lépcsőn és az utolsó három fokot más ugrotta és rohanva folytatta az útját. Késésben volt, bár ez nyilván mindenkinek feltűnt. Korábban akart ott lenni, hogy várhassa a lányt, hogy már a távolból megnézhesse, de kezdte úgy érezni, hogy ez már veszett ügy lesz. De aztán elképzelte, ahogy Luca ott áll és várja, ahogy körbepillant, ettől pedig annyira felment benne a pumpa, hogy gyorsított. Igaz, leérve az első emeltre megcsúszott egy kicsit az utolsó lépcsőfokon, de ügyesen kapaszkodott, na meg senki nem látta, úgyhogy a dolog akár semmis is lehet. Óvatosságból azért egy pillanatra megtorpant, lezserül zsebre vágta a kezét és körbepillantott, majd mintha puskából lőtték volna ki, folytatta az útját. Mondhatni, nem ez volt az erőssége, pedig egész gyorsan futott és viszonylag élvezte is a sebességet, de a tereppel már problémái voltak. Amint a tömeg kezdett dagadni, ő is lassított, majd és elkezdett furakodni a tömegen át, bocsánatkérések közepette, hogy elérje, a folyosót, ahol majd találkoznak. Tudhatta volna, hogy nem erre kellett volna jönnie, de nem gondolkodott, arra nem volt ideje. Magában szitkozódott kicsit, majd mikor távolabb ért a tömegtől, lerakta a kis dobozt az ablakpárkányba, amiben Lucának hozott egy kis apróságot, majd szembefordulva az ablakkal, hála annak, hogy kint sötét van, megszemlélte magát. A látvány...az borzalmas volt. A haja össze-vissza állt, mintha épp most kelt volna - bár ez hosszú percek keserves eredménye volt, így állt pont jól -, a fehér ing és szmoking még elment volna, de a fehér nadrág feszélyezte, mindössze csak a fehér tornacsukája tetszett neki, amitől nem volt hajlandó megszabadulni, végtére is, kinek tűnne fel? Bálba mennek, ott senki nem figyeli a lábakat. Fújtatva, megfordult és összefűzte maga előtt a kezeit, de ekkor csoda történt! Ugyanis megpillantotta Lucát! Egész éjjel azon gondolkodott, hogy vajon a lány hogy fog kinézni, de a valóság minden képzeletét fölülmúlta. Biztos volt benne, hogy ez a lány nem felé tart, az lehetetlen. Elrúgta magát a faltól, majd tétován hátrapillantott, de mikor nem állt mögötte senki, kiült a bamba vigyor a képére. Tényleg Luca volt és tényleg erre jött, felé. Legszívesebben fogta volna magát és ordítva hívta fel volna magukra a figyelmet, de nem tette. Helyette mikor odaér a lányt, átkarolta a derekát és halkan füttyentett.
- Nézzenek oda, milyen csinos valaki..és, magasabb.
Az egyik kezével nevetve magához mérte, Luca most már kicsivel föntebb ért, mint ahol az álla volt, így nem kellett annyira lehajolnia ahhoz, hogy üdvözlésként adjon neki egy csókot, nem túl hosszan, hiszen most bárki láthatja őket, ő pedig nem az a kirakatgyerek, de nem tud neki ellenállni.
- De hiányolom rólad színeket, ezért..hoztam neked valamit.
Visszaugrik a párkányhoz, elkezdi kibontani a dobozt és kiveszi belőle a virág karperecet és mosolyogva megmutatja neki.
- Add a kezed.
Ha a lány odanyújtja, mosolyogva felköti áll, majd mellette terem és kinyújtja a karját.
- Menjünk, kapaszkodj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Felnevet a megjegyzésre, igaz, hogy nem nőtt valami nagyra Luca, de pont ettől olyan érdekes, az egész lényét csak még aranyosabbá teszi, nincs ezzel semmi baj, Vincének még ez is tetszik benne. Vigyorogva megrázza a fejét, miközben a tömeg felé vezeti a lányt.
- Nem veszel el köztük, hidd el.
Sőt, ő ezer közül is kiszúrná. Már lehetősége volt annyit nézni, hogy egy normális ember talán betelt volna vele, de ő szerette nézni, hol elgondolkodva, hol kedvtelve nézegette a lányt, de sosem unta, sőt...minél többet nézte, annál inkább érezte úgy, hogy nem látta még eleget. S bár számára ez egy kissé visszásan hatott, hamar eltudta fogadni a helyzetet. Mikor beérnek a nagyterem ajtaján, megtorpan egy pillanatra, hogy legyen ideje nézelődni. Tényleg szép, sőt, gyönyörű, bár az ő ízlésének kissé zsúfolt, míg az embertömeg inkább színtelennek hat, ami nem tetszik neki, de legalább senki nincs pirosban! Így el lehet kerülni a kellemetlen félreértéseket. Szorosan fogja Lucát, igyekszik neki utat törni a tömegben, csak halvány fogalma lehet arról, hogy mennyire nehéz magassarkúban járni, de már az elején is látta, hogy a lány léptei nem biztosak, így igyekszik azokat könnyíteni, legalább úgy, hogy biztos támasz lesz, ha már mást nem tud tenni.
- Tőlem jöhettél volna mezítláb is, vagy tornacipőben, én is abban vagyok.
Őt nem érdekli a külső, nyilván így, teljes puccban nagyon csinosak a lányok, de az a sok felesleges cicoma, smink meg haj...ő ezt sosem értette igazán. Neki ha tetszett valaki, akkor az melegítőben, kócosan is ugyanolyan  jól nézett ki, nem számított. Hatalmas vigyorral a képén indul meg a csokiszökőkút irányába, ahol egyéb édességeket és innivalókat is észrevesz. Mikor odaérnek szabad kezével gyorsan megigazítja a poharakat, hogy tökéletesen egymás mellett legyenek, majd Luca felé fordul.
- Itt viszonylag nyugi van. Mit szeretnél?
Nem volt soha édességrajongó, így inkább csak nézelődik, de nem nyúl semmihez, inkább igyekszik nem fintorogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Kit érdekel?
Bukik ki belőle, úgy igazán őszintén. Ő sosem értette az ilyesmit, ráhagyta ezeket a dolgokra a lányokra. Megtudta állapítani, hogy mi a szép és mi nem, mi tetszik neki és mi nem, tudta, hogy mik azok a színek, amik nem illenek össze, de ő ennyiben ki is merült és soha nem érdekelte a dolog különösebben. Soha senki nem kényszerített ki belőle divattanácsokat, bár a húga gyakran kérdezte meg, hogy tetszik-e neki ez vagy az a ruha, de ez meg ízlés, nem pedig gyakorlás kérdése. Luca ugyanúgy tetszett volna neki, ha nincs rajta ez a borzalom, amiben leginkább csak szenved.
- Ahogy elnézem, itt csak csokis van.
Oldalra pillantott, ameddig csak az asztal tartott, roskadásig volt rakva mindenféle nyúlós, ragadós, masszás édességgel. Nem is volt kérdés, hogy az italért nyúlt először. Megfogott két poharat, az egyiket megtöltötte forrócsokival, a másikat pedig szimplán csak teával, már a gondolattól is rosszul volt, hogy neki kell meginni. A forrócsokit szórakozottan a lány felé nyújtotta, miközben belekortyolt a sajátjába. Ekkor ért el a tudatáig a kérdés. Egy ideig teljesen figyelmen kívül hagyta a felé kínálkozó csokigolyókat, majd elvett egyet, csak azért, hogy ne sértse meg a lányt. Aztán, úgy döntött, utána a vízözön, nem érdekelte mi lesz. Úgy érezte, ha most nem teszi meg, akkor talán soha nem fogja és tartott tőle, hogy soha nem lesz még egyszer alkalma rá.
 - Luca...
Egész testtel a lány felé fordult, kivette a kezéből másik édességet is, és lerakta maguk mellé az asztalra, vett egy mély levegőt és belevágott. Úgy érezte, hogy ennek eljött az ideje, ennyi után, mikor már biztos volt a dolgaikban.
- Nem izgultam, inkább vártam, most viszont izgulok...de mindegy..akkor is végigmondom. Szóval, nagyon fontos vagy nekem és ez a pár hét csak még inkább megerősítette bennem és tudod, arra gondoltam, hogy ez talán valami...több.
Összevonja a szemöldökét, hunyorít, próbálja kivenni a lány vonásaiból, hogy vajon Luca rájön-e arra, amire ő akar kilyukadni. Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatja.
- Szeretek veled lenni, nagyon is...és abban bízom, hogy te is így vagy ezzel.
A lány kezei után nyúl, ráfonja az ujjait a lányéira, mintegy megerősítve azt, amit mondott. Sosem volt képes normálisan kifejezni az érzelmeit, most sem épp azt hozta ki a dologból, amit szeretett volna, de jóval többet akart mondani egy "Járunk?"nál, így viszont félő, hogy a lány esetleg elveszítette a fonalat a sok duma között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A eljövendő boldogsága, az önbecsülése és az este további kimenetele mind azon a néhány mondaton múlt, amit az imént elmakogott a lánynak. Izgult még mindig, hiszen Lucáról volt szó, csak a legjobbat akarta neki, mert azt érdemelte. Szegény annyi pofont kapott már mástól, hogy ha akarta volna sem tudta volna bántani, annyira sajnálta. Úgy érezte, hogy mindezek után boldoggá kell tennie őt, Vince tényleg csak ezt akarta. S bár a legtöbb emberben, úgy mint benne is, megvan az önzőség, de most, talán életében először helyzete más boldogságát a sajátja elé. Furcsa érzés volt, de nem volt rossz, koránt sem, főleg, amikor rápillantott a lányra. Úgy érezte, hogyha most a lány vissza is táncol és összetöri a szívét, akkor is megérte. Mi ez, ha nem szerelem?
- Luca, a csillagokat még mindig nem foghatjuk meg...
Igen, gratulálok, kiragadtad belőle a lényeget, ügyes vagy. Ha most valaki nézné őket, biztosan megtapsolná Vincét és rátűznék a "rakás szerencsétlenség" táblát, hiszen a lány épp most vallja meg neki az érzéseit, ahogyan ő tette az imént, de Vince csak annyit tud mondani, hogy a csillagok még mindig túl távolaikat. Bravó. Ettől függetlenül azonban nem engedi el a kezét, egyre szélesedő vigyorral hallgatja a törpét, hiszen tetszik neki amit hall. Úgy érzi, hogy a saját érzéseit hallja vissza, csak épp sokkal szebb hangon.
- Szuper.
Nyögi ki végül, egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj után. Elég ciki lett volna, ha a dolog nem így sül el, ő maga bízott benne, hogy az eredmény majd pozitív lesz, mert nem készített B tervet, maximum, egy "csak vicceltem"re futottam volna tőle, mielőtt világgá szalad. Közelebb húzza magához Lucát, így, hogy már a keze a derekán van és ad egy puszit a homlokára, miközben vigyorog mint a vadalma. Fogalma sincs róla, hogy így most mi változott, mert ő nem érez semmit, csak azt, hogy mennyi boldog, majd kicsattan. Legszívesebben mindenkinek elmondaná a teremben, egyesével, de helyette csak hátranyúl a csokigolyóért és odatartja Luca szája elé.
- Most már megeheted. Végeztem.
Mennyivel könnyebb lett hirtelen! Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz súlyt cipelt, csak most érzi, hogy végre levehette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szerintem ma semmi sem lehetetlen.
Ejt el egy apró megjegyzést, mert hogy ő annyira lelkes, hogy már a karácsonyi ajándékkal is elkészült, amihez ennek is elég sok köze van. Alig várta, hogy átadja, mert tudta, hogy Luca mennyire örülni fog neki, de még nem tehette, még legalább négy nap volt karácsonyig. Bár nem tudta, hogy a lány marad-e a kastélyban, vagy a családjával tölti majd az ünnepeket, ő haza fog menni, de csak két napra, annyi pont elég a családi ünnepségből. Nem mintha amúgy nem szeretné a családját, csak ilyenkor mindenki sok egy picit. Vigyorogva figyeli a lányt, akinek a kezét továbbra is csak annyira hajlandó elengedni, hogy tudjon enni. Ahogy végignézett a tömegen, egész máshogy látta a helyzetet, hirtelen nem érdekelte semmi, tudta, hogy itt jelenleg most ő a legboldogabb, senki nem érezhet ennél többet itt, mint ő. Már nem zavarta a zsúfolt díszítés, nem zavarta az sem, hogy mindenki fehér. Nem érdekelte. De egyúttal el is bambult, annyira, hogy észre sem vette, hogy Luca mit csinál, csak miután már megkapta a röpke csókot, még csak ideje sem volt viszonozni. Aprót rázott a fején és lenézett a kezeikre, majd vissza a lányra.
- Eddig is akkor fogtad meg a kezem és öleltél meg, amikor akartál. De értem mire gondolsz. Persze, azt csinálsz amit akarsz.
Tényleg bármit megengedett volna neki, nem igazán érdekelte. Ezalatt az idő alatt elég jól megismerte a lányt, tudta milyen, tudta mi az szégyell, mivel viaskodik, és, hogy úgy általában kivel van dolga. És egyik sem zavarta igazán, nem most fogja elkezdeni.
- Áhh...muszáj?
Ez az, amit nagyon kiakart kerülni. Utált táncolni, valószínű azért, mert nem is tudott, de akkor is. A táncolók sokaságára nézett, majd vissza Lucára, és hátrabillentette a fejét. Itt az élő példa, nem tud neki nemet mondani.
- Nem bánom, menjünk.
Erősen fogja a lány karját, hogy el ne kavarodjon a tömegben, miközben húzta befelé, majd kiválasztva egy szimpatikus helyet megállt és Lucát a derekánál fogva magához húzva ringatózni kezdett a zenére.