Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Figyelem őt szavaim után, aztán lesütöm kissé a szemem. Nem azért, mert ne bírnék ránézni. Nem magam miatt teszem, hanem miatta. Teret akarok neki hagyni. Kemény dolgot közöltem vele, nem kell ehhez még az én lélekbeható tekintetem is. Még akkor sem emelem rá pillantásom, amikor kérdezgetni kezd. Hiszen egyértelmű, hogy ezek az első, meghökkent hebegései csupán. Nem gondolt ő még át semmit rendesen. Se ideje, se ereje nem volt hozzá.
Rezignáltam bólogatok, mikor bizonygatni kezdi saját magának, hogy a gyógyítói helyretették. Bólogatok, hiszen fizikailag, szervileg tényleg minden rendben van. Más itt a gond. Más, ami sokkal nagyobb probléma.
- Sajnos nem - felelem kegyetlen őszinteséggel, de finom, csöndes hangon. Most pedig a szemébe is nézek. Nem, nem csak rosszul lett összerakva. Az könnyebb eset lenne. Valamit, aminek megvan minden darabkája, csak helytelenül illeszkedik, azt jóval könnyebb javítani, mint valamit, aminek úgy, ahogy van, hiányoznak részei.
- Nem vagyok varázsló, nem ismerem ennyire behatóan a mágikus tudományokat, de... - szünetet tartok, komolyan fürkészve a kedves, zavarodott vonásokat. Mintegy méregetve, kimondhatom-e. Ki fogja-e bírni. De úgy döntök, akármi lesz, jobb, ha mondom.
- Fel kell készülnie rá, hogy ezt talán nem lehet helyre hozni - érek mondatom végére. Ezúttal nem veszem le róla a pillantásomat. Hiszen most akár kapaszkodónak is szolgálhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Általában még én sem tudom biztosra, mi lesz a lány következő lépése. Pedig számomra a halandók elég kiszámíthatók. Más kérdés, hogy már csak a változatosság kedvéért sem töröm magamat azon, hogy már előre megmondjam, mi következik. A kedvesnél ez fokozottan igaz. Ugyanis vele kapcsolatban végképp úgy döntöttem, hogy nem számítok egyáltalán semmire. Vagy éppen hogy mindenre. Hiszen akármi megeshet nála. Jó esetben megcsókol, rossz esetben megpróbál ledöfni a pálcájával, a legrosszabb esetben pedig egyszerűen köddé válik, és nem tudhatom, másnap tér-e vissza, vagy hónapok, esetleg évek múltán.
Vajon szeretném-e, ha mindez másképp lenne? Szeretném-e, ha kiszámítható lenne, mit várhatok Kírától legközelebb? Ez most a kérdés. Meg természetesen az, hogy ő akarja-e ezt egyáltalán, és ha akarja, biztos-e, hogy ez a legjobb neki. Igazából rengeteg itt most a kérdés.
Történt ugyanis, hogy miután hónapokkal ezelőtt beletekintettem az emlékeibe, némi kutatás után kiderült, miféle átkot viselhetett az ereklye, amit eltulajdonítani igyekezett és amely az őrületét okozta. Ezután már nem kellett olyan sok hozzá, hogy találjak egy megfelelő szakembert, hiszen a fővárosi ispotályban elég jó kapcsolatokra tettem szert. Az egyik főgyógyító pedig nemrég jó hírrel szolgált: véget vethet a rontásnak. Már ha ez jó hír. Vajon jó hír ez?
A lány azt mondja, szeretné. Nem túl magabiztosan, de ezt mondja. Elgondolkozva hallgatok, mielőtt erre bármit reagálnék. Lesütött szemmel ülök még mellette jó pár pillanatig, aztán áthatóan pillantok rá ismét. Közelebb húzódom és fehér kezemet térdére helyezem. Nem mondok semmit. A tekintetem elmond mindent. Várok. Várok arra, hogy alaposabban átgondolja mindezt. Részemről pedig igyekszem még nem állást foglalni. Nem befolyásolni őt. Hiszen igazából én sem tudom még, mi lenne a jobb. Csak figyelem vonásait, mellette ülve egy szál köntösömben. A kandallóban lobog a tűz. A karácsonyfa barátságosan fénylik az ablak felőli sarokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Csak hallgatom őt és valóban nem mondok semmit sem. Az emberek kiválóan elbeszélgetnek magukkal a társaságomban. Főleg azok, akik ismernek valamennyire. Márpedig a lány ennyire már bőven ismer. Pontosan tudja, hogy a csöndem is válasz. Ráadásul nem is csak egyféle. Ez most éppen egy bizonytalan fajta. Egy percig sem titkolom, hogy nincsen határozott véleményem arról, mi lenne a jó döntés.
Rengeteg tényező van Kíra bolondságában, amit nem feltétlen sajnálnék, ha odalenne. A démonaitól kezdve azokig a kellemetlen váratlanságokig, amelyek valakiben fizikai vagy lelki kárt okoznak. Viszont a bohókás természete, az őrült ötletei, az egész kiszámíthatatlan lénye hiányoznának. Nem is beszélve arról, ami miatt - önző módon - talán a legjobban aggódok. Aggódok, igen. Nem gyakran szoktam, de most teszem. Tartok attól, hogy az átok feloldása után vajon a kedves itt ül-e majd mellettem és ott fognak-e lógni azok az imádnivalóan lehetetlen díszek a fán.
A puszi nyomán elmosolyodom, aztán szomorkásan csillogó szemekkel bólogatok néhányat. Pontosan ettől tartok. Attól, hogy megváltozik. De koránt sem attól, hogy úgy esetleg már nem lesz olyan fontos a számomra, mint most. Hanem sokkal inkább a fordítottjától. Azonban soha nem tenném meg, hogy magamhoz láncoljak valakit. Hogy olyan helyzetbe kényszerítsem, ahol szükségét érzi annak, hogy velem legyen. Főleg nem az egészsége árán. Főleg nem akkor, ha neki máshogy jobb volna. Márpedig láttam, milyen sötétségbe képes taszítani a lányt az elmeállapota. Ha megszűnik a rontás, ettől megszabadulna. Ez a fontos. Ennek kell annak lennie.
- Rendben - suttogom rekedten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Igen, ezt hiszem. Mármint felteszem, hogy akár így is lehet. Hiszen nem tudom, milyen a lány, amikor kiszámíthatóbb. Egy átlag embernél tudnám, hogy az a fajta-e, aki csak kalandos éveit éli, de hamarosan rádöbben, hogy családot akar, gyerekeket akar, sikert akar és biztos helyet a társadalomban; vagy pedig az a fajta, akinek nem csak ezek az évei kalandosak, de az egész élete, és esze ágában sincs lekötni magát soha sem. A közhiedelemmel ellentétben igenis vannak ilyen emberek. Olyanok, akiknek ez a szabadság jelenti a boldogságot. És ez nem jelenti azt, hogy az illető szeretetlen marad és ne lehetne otthona. Csak éppen máshogy éli a világát, mint azt elvárnák tőle. Másban és máshogy leli örömét. Máshogy boldogul. De boldogul. Ha Kíra ilyen rontás nélküli valójában -márpedig remélem, hogy ilyen és valószínűleg ilyen-, akkor tényleg nem fog változni semmi. Minden bizonnyal. Talán. Az a helyzet, hogy hiába vagyok tapasztalt és -tompább érzelmeimnek köszönhetően- hiába vagyok képes sokkal inkább ésszerűen gondolkodni, mint a halandók, azért rám nyomja a bélyegét az a sok lélek, amelyik elfordult tőlem az évszázadok folyamán. Mert neki más kellett; mert rájött, hogy ő öregedni fog, én pedig nem; mert rossz szemmel néztek rá; mert nem volt közös jövőnk... és hasonló dögunalmas baromságok.
Viszont ha van valami, ami nem dögunalmas baromság, az a csók, amit kapok. A csók, amivel akár ígéretet is pecsételhetne a kedves, de sokkal inkább bemutatja, mire számíthatok most és máskor. Tetszik. Igazán tetszik. Nagy kezemmel tarkójára fogok és hagyom elnyúlni ezt a kis demonstrációt. Úgy egy-két percre. Addig nincs is más, mint a tűz ropogása, szuszogások, érintések. Közelség. Aztán elengedem ajkait és enyhítek fogásomon. Hűs kezemet nyaka oldalára simítom.
Bólintok. Megértettem. Azt is tudom, hogy nincsen rám szorulva. Én se vagyok ő rá. Nincsen szükségünk egymásra. Csak épp kellünk egymásnak. Ellennék én egy szemként a homokóra alján, hagyva, hogy peregjen rám minden. De nem sokkal jobb, ha akad, aki megbillenti néha a homokórát és enged térhez, léghez jutnom? Szükségem nincs rá, de kell nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Békésen járatom a tekintetemet a lányon, miközben hallgatom a történetet a régi életéről meg a pórul járt kaktuszról. Ajkaim nem, de szemeim mosolyognak ezen az igencsak kírás elbeszélésen. Mikor aztán a végére ér, teljesítem is a kérését.
- Egy elég összetett eljárásról van szó, azonban semmilyen fájdalommal nem jár és a kockázat is elég kicsi - vezetem fel mindazt, amit a gyógyító elmondott.
- Az átokfeloldás nagyjából három órát vesz igénybe. Alkalmaznak bájitalt és varázsigéket egyaránt. Ezután egy napig bent kell maradnod az ispotályban megfigyelésre - folytatom a tájékoztatást, ezzel minden valószínűség szerint letudva a napi beszédmennyiségemet.
- De... - sütöm le a szemem egy pillanatra.
- A felügyeletem mellett hazaengednek, ha nagyon nem szeretnél ott maradni - tárom elé ezt a lehetőséget, tudván, milyen ellenérzései vannak az ilyen intézményekkel szemben. Azt nem tudom neki felajánlani, hogy maradok vele az ispotályban, hiszen hajnalban legkésőbb el kéne jöjjek, ő pedig arra ébredne reggel, hogy nem vagyok sehol. Ezzel meg ott tartanánk, ahol a part szakad.
- Ez esetben az esti órákban hajtanák végre a beavatkozást - teszem hozzá csöndesebben, ezt inkább amolyan hangosan gondolkozva, tervezve. Valószínűleg a kedvest mindennek a fele sem érdekli vagy befolyásolja igazán, de hát ő megkérdezte, én pedig kielégítő válasszal akartam szolgálni. Aztán meglehet, van még, amit tudni szeretne. ez esetben hallgatom. Mint mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Gondoltam. Nehezen képzelem el őt, amint békésen alszik egy kórteremben, ahelyett, hogy minden gyógyítóban a rá leső ősellenségét, álmatlanul heverne, futásra készen. Márpedig ilyen állapotban nem tudja kipihenni magát, ami egy ilyen beavatkozást követően elengedhetetlen. Úgyhogy támogatom a döntését. És nem csak azért, mert így nem kell külön töltsük az éjszakát. Az ő pihenését, az én ébrenlétemet.
- Akár már a héten - adom meg az egyik legkellemesebb választ, amit egy rontáslevétel előtt álló páciens hallani szeretne. Mert bár először általában jön a pánik amiatt, hogy már ilyen közel az időpont, más felől azonban így legalább kevesebb idő adatik meg az embereknek arra, hogy idegeskedjen a rá várók miatt. Jobb, ha mihamarabb megvan.
- Pedig akkor aztán igazán szép pár lennénk - mosolyodom el. Igen, ha van valami, ami mosolygásra késztethet, az egy zombi és egy vámpír romantikus története, főleg, ha Kíra az egyik fél, én meg a másik. Derűsen csillogó szemekkel figyelem a kedves fel-alá járkálását. Pedig a már említett aggodalmaim nem vesztek még a ködbe. Legfeljebb csak a direkt-feledés homályába. Nem akarok ezzel foglalkozni. Ha a lány nem aggódik, én sem akarom aggasztani. Nem akarom átragasztani rá a kétségeimet. Megtartom őket magamnak. Elrejtem valahova mélyre. Nem esik nehezemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ami nálunk esik most, az akár hatalmas pelyhű hó is lehetne, és igazából az is, csak jól belehullik a pocsolyákba és mintha nem is lett volna

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kora este érkeztünk meg a Fővárosi Ispotályba. Többeken láttam a meglepetést, vajon mit kereshetek most itt, vajon melyik esethez hívhattak konzultálni. Ezúttal azonban nem a diagnosztikában segítendő jöttem, hanem mint kísérő. A kedves kísérője. Elérkezett a rontását megszüntető beavatkozás ideje.
Megengedték, hogy végig bent lehessek a majd' három óra alatt. A háttérből figyeltem. Természetesen nem csak a szemmel láthatóakat, de a lány életjeleit is. Ugyan szerencsére nem lépett fel komplikáció, azért hasznukra lehettem olykor, hiszen a gyógyító nem átallott engem kérdezni, ha úgy adódott. Mivel pedig minden a tervek szerint zajlott, nyugodt szívvel engedték haza Kírát a felügyeletem mellett.
Végig aludt, miközben varázslatok sorát hajtották végre rajta, azonban a szervezetét mindez így is kimerítette. Azóta is kába. Úgy hoztam haza és fektettem be az ágyba. Míg ő pihen, én a földszinten ténykedem a hangszereim körül. Úgyis rögvest meghallom, ha változik a légzése, ha kezdene magához térni. Addig meg befejezem néhány megkezdett projektemet. Arról nem is beszélve, hogy legalább lefoglalom magamat és a gondolataimat. Azért így is be-bevillannak a beavatkozás előtti utolsó pillanatok. Látom magam előtt a kedves arcát, amit jól az emlékezetembe véstem, arra az esetre, ha utoljára látnám így nézni rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Elektromos gitárom húrjainak tompa kattogása szűrődik fel csupán az emeletre. A keverőpultra dugtam őket, nem az erősítőkre. Nehogy felébresszem a lányt. A fejhallgató rajtam, hogy visszakapjam, amit játszok. De éles érzékeim miatt még ezen is átszűrődnek az ébredező neszek. A lélegzet, a mozdulatok. Ráérősen szerelek le, helyére téve a hangszeremet és a kellékeket. Mezítlábas, inges, farmeres valómban ballagok fel a hálóba.
Az ajtó nyitva. A küszöbre állva Kírára pillantok. Lágyan vezetem végig rajta tekintetemet, aztán beljebb haladok. Puhán leülök az ágy szélére. Hűs kezemet fejére teszem. Mozdulatom egyszersmind kedveskedő és vizsgáló. Bódult még és gyenge, de semmi rendelleneset nem érzek.
- Hozzak valamit? - kérdezem csöndesen. Azt mondták, nyugodtan fogyaszthat bármit, ami jól esik neki. Nincsen semmilyen megkötés. A biztonság kedvéért elhozattak velem néhány főzetet a legkülönbözőbb eshetőségekre. Reményeim szerint azonban egyikre sem lesz szükségünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
a rontáslevétel éjjele | a hálóban | x


Más talán észre se venné a különbséget aközött a lány között, aki bement az ispotályba és aki most az ágyban üldögél. Hiszen látszólag nincs változás. Én viszont minden rezdületlen idegszálammal érzem, hogy van. Különös élmény, de kellemesen különös. Hiszen ahogyan rám néz, abban nincsen változás. Csak valahogy letisztultabb az egész lénye. Mindezek a benyomások persze mindössze átsuhannak most rajtam. Nem veszek el bennük.
Ahelyett pedig, hogy próbálnám rávenni Kírát, hogy ne álljon neki ilyen hirtelen mozdulatokkal bizonygatni, mennyire jól van, inkább kapva kapok az ajánlatán. Az ingemet azért leveszem, és így húzódom be mellé az ágyba. Hátamra heveredek és magamhoz vonom őt a takarónk alatt.
Nem mondok semmit, nem kérdezek többet. Kétségem sincs felőle, hogy ha bármi kell neki, szólni fog. Azonban valószínűleg most erre van csak szüksége. Nyugalomra, csöndes létezésre és arra, hogy valaki vele legyen. Csak úgy. Mindezt könnyedén és örömmel adom meg neki. Hiszen én sem akarok semmi mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
a rontáslevétel éjjele | a hálóban | x


Rendjén van, ha kuszák a gondolatai. Rendjén van, ha vannak kétségei. Rendjén van, ha figyeli magát és ha keresi a különbséget. Rendjén van. Minden rendjén van. Furcsa lenne, ha élné tovább az életét, mintha mi sem történt volna. Bár korán van még persze ahhoz, hogy kétségek kezdjék gyötörni vagy sajnálja azt, amit hátra hagyott, hiszen pihennie kéne és szoknia a régi-új helyzetet, azonban az emberi érzéseket nem lehet így szabályozni.
Békésen heverünk, mígnem tapintható lesz egyre fokozódó zaklatottsága, végül kirántja magát ölelésemből. Utánanézek. Figyelem reszketeg összehúzódását. Pár pillanatig nem mozdulok, majd oldalamra fordulok. Kezem a lány vállára teszem. Fejem felemelem, füléhez hajolok.
- Kíra - szólítom meg, kissé kérdő hangsúllyal. Ezután pedig csak várok és figyelek. Ami rátört, nem testi, hanem lelki fájdalom. Nincsen olyan fizikai rendellenesség, ami az állapotát okozhatná. A gond mentális eredetű és mint olyan, nehezebb helyrehozni. Azonban nem akarok még túlságosan előre szaladni. Mondták, hogy sok mindenre fel kell készüljek. Főleg, hogy gyakoriak az utórengések egy ilyen rontáslevétel után. Lehet, hamar lecseng ez a roham. Lehet, meg sem ismétlődik aztán. Akárhogy is, én itt vagyok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

éjféltájt elment a wifi, úgyhogy így álltam kint a biztosítékszekrénynél
le kell kapcsolnom egy áramkört ahhoz, hogy újra tudjam indítani a routert. nem érdekes



és persze rátok gondoltam. utólag is boldog éjfélt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
a rontáslevétel éjjele | a hálóban | x


Csak várok és figyelek. Nem tudom, mi lelte és mi járhat a fejében. Csak sejtem. Számítani lehetett rá, hogy előjönnek olyan dolgok, amelyek eddig a jótékony homályban lappangtak. Olyasmik, amiket az őrületével fojtott el és amiknek az őrület elmúltával már nincsen gátjuk. Erre mondják, hogy boldogok a lelki szegények.
Hirtelen fordul a kedves vissza felém. Kezem válláról lesimítom oldalára és zaklatott vonásait fürkészem. Zokogni kezd. Szomorú megértően pislogok rá és hallgatom szavait. Magamhoz vonom és simogatom fejét, hátát.
- Mit? - kérdezem csöndesen. Nem akarom faggatni, de néma sem akarok maradni. Tudni szeretném, mi tört rá. Mi az, ami így megviseli. Mi az, amiért hibáztatja magát. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy lidércnyomás, nem holmi utórengés, amit ne tudna megkülönböztetni a valóságtól. Magánál van. Belé hasított valami, ami megtörte és amit így, egy megerőltető beavatkozás után főleg nehezen visel. De mi az, ami az ő hibája volt? És mit nem kellett volna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő