Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

én jártam temetőben, néztem Nightmare Before Christmast, illetve természetesen tököt is faragtam. ó, és most nézem, elaludt benne a mécses. megyek és meggyújtom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

megpróbáljuk előkeríteni, de valamilyen eltüntető átok ül rajta. sajnos nem ígérhetünk semmit, csak azt, hogy megtesszük érte, amit tudunk

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Masa, te nagyon tudsz

szép estét különben! na kinek marad még el holnap a munka rajtam kívül?
gondolom, cserélnének velem páran. én mondjuk nem örülök most annyira

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

mert nekem ilyen megbízásaim vannak, szóval nagyon bizonytalan, mikor mennyi a munkám és hát így bizony a keresetem is. ami meg ugyebár nem jó

szerintem azért jobb, ha a munkahelyen kell is csinálni valamit. ha nem mozgalmas, akkor hihetetlenül lassan telik. még lassabban, mint különben

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ahogy az ősz beköszönte és a tél közeledte okán a nap egyre kevesebb órát tölt a fejek felett, ezzel fordított arányban egy magas árnyék egyre több ideig rója a falu utcáit. Így van ez velünk, vámpírokkal. A mi óránk másképp jár és az életünk legtöbb területén is meglehetősen ellentétesek az érdekeink a halandókéval. Ők nekikeserednek, mikor egyre nő a sötét, mi pont, hogy ekkor kerülünk elemünkbe. A legtöbb dolog, amit ők hajtanak, számunkra nem jelent semmit. Nekik sok az alapvető létigényük, nekünk nincs igazán sok. Ezzel pedig rá is világíthatunk egy közös pontra a kevésből: nekik szükségük van a vérükre és... nos az ő vérükre nekünk is szükségünk van.
Az a bizonyos magas árnyék tehát megérkezik a piactérre. Hogy mégis mit keresek itt? Semmit. Miért muszáj mindig keresni valamit? Csak szokásos sétámat költöm, ez pedig egy olyan helyszín, ahova viszonylag keveset járok. Hiszen mi értelme ennek a térnek este? Ilyenkor nincs piac. Persze, a környező boltok még nyitva, azonban a hely éteri lényegét nyilvánvalóan nem ezek adják, hanem az portékáikat kínáló bódék, az áruikat kiabálva népszerűsítő kofák, a melengető pezsgés. Nekem ebben csak akkor van részem, amikor valamilyen különleges esemény van, mondjuk mikor az adventi vásár megnyitja kapuit. Ilyenkor azonban nekem nem jut más az élményből, mint az itt maradt illatok, meg egy-egy lehullott növényszár, letört kosárfonat és egyéb darabkái, emlékét őrizve a nappal itt történteknek. Akarva akaratlanul eszembe jutnak London középkori forgatagai, melyekben emberlétemben még részem volt. Hogy hiányzik-e? Mondanám, hogy nyilvánvalóan igen, viszont, ha minden egyes ponton magamba roskadnék, amelyben halhatatlanként nem lehet részem, úgy járnék, mint azok a fajtársaim, akik önként kisétálnak a napra vagy karóba dőlnek. Alapvetően letargikus alkat vagyok, nem kell nekem még külön depresszió is. Egyszerűen úgy döntöttem, nem keserítem magam ilyen ostobaságokkal, mint hogy azokra a dolgokra vágyjak, amiket már soha nem kaphatok meg. Tudomásul veszem, hogy vannak ilyenek és inkább arra koncentrálok, amim van.
Megállok az üres, csöndes tér közepén és csak figyelek. Magamba szívom a nappali élet morzsáit és tanúja vagyok az estieknek. Sétálgatnak persze azért páran erre, betérve még az itteni üzletekbe zárás előtt. Zsebre tett kézzel nézem a körülöttem lévő életet, mint egy jó filmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Madarász Gergely
hétköznap este | a piactér közepén | x


A pletykák igazán hasznos dolgok, ugyanis valamilyen valóságalapjuk mindig van. Legalábbis valamilyen ok arra, amiért elterjedtek. A rólam keringő szóbeszédek mondhatni szinte mind igazak. Az például közkeletű, hogy van a falunak vámpírja. Akadnak még fajtársaim a vidéken, azonban nem olyan régen, mint én és a közösség éltében sem töltenek be akkora szerepet. Így ezt a címet valahogy én birtoklom. Ezen kívül van, aki úgy tartja rólam, hogy nagyon régi, ám szelíd vérszívó vagyok. Ez is igaz. De van, aki meg azt mondja, vérszomjas gyilkos vagyok. Nos ez is igaz. Nem mintha szakértőnek kéne lenni, hogy ezt egy vámpírról csaknem bizton állíthasd.
Hamar észlelem a bódé tetején kényelmesen elhelyezkedett alakot. Direkt nem nézek azonban még felé, hiszen ahhoz, hogy megfigyelhessem, nem is igazán van szükségem arra, hogy rátekintsek. Hallom szívverését és szuszogását, valamint azt, ahogy ujja a könyv lapjaihoz ér. Érzem a teája illatát. Még a melegét is. Mármint az italét. De igazából természetesen a teste melegét is.
Ráérősen indulok tovább, hogy bejárjam a piacteret. Mintegy körözök. Vontatottan és nesztelenül, ahogy a ragadozó kering áldozata körül. Én azonban most nem kebelezek be mást, mint az este élményét. Pár perc múltán felnézek az olvasgató férfira. Fejem oldalra biccentem, lassan pislogok egyet. Az ösztöneim -amik ugyebár elég fejlettek- azt súgják, ki van élezve rám. Felfigyelt a feltűnésemre. Nem tudom, ki ő, csak sejtéseim vannak róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Madarász Gergely
hétköznap este | a piactér közepén | x


Valóban. Kifejezetten vén vagyok és az évszázadok alatt úgy kikopott belőlem az emberi mivolt, hogy emberségesebb lettem a halandóknál. Mint mikor a víz olyan hideg, hogy már éget. Mivel én nem hajtom azokat a javakat, amiket ők, kerülnek azok a káros érzelmek, amik őket feldúlják. Hiszen nincs más feladatom, mint megszerezni azt a keveset, amire szükségem van és önmegtartóztatást gyakorolni. Bár, belegondolva, nekik is csak ezt kéne tenniük. Azonban nekem, halhatatlan, alig érző lénynek ez nyilván könnyebb. Nyilván.
Én sem illek sehova. Közös ez bennünk. Viszont szerintem, aki nem illik sehova, az igazából mindenhova illik. Tény, rám ez különösen igaz, hiszen történelmem miatt olyan felfoghatatlanná válok, hogy kezelhetünk akár egy antik dísztárgyként.
Kérdésére csupán megrázom a fejem és elveszem róla pillantásom. Hajlamos vagyok megfeledkezni magamról. Olyannyira kívülállóként fürkészem az életet, hogy néha azt hiszem, láthatatlan vagyok. Jobban mondva nem hiszek én semmit, egyszerűen csak túlzottan elmerülök a szemlélő létemben.
- Szia Adam - köszön rám vékony hangon egy bagolyköves lány, ahogy pár barátnőjével elsétálnak mellettem, indulva vissza a kastély fele. Az Edictumból ismerem még. Sokáig voltam az újság szerrkesztője és főszerkesztője, de már átadtam a stafétát a diákságnak teljes egészében. Elég az hozzá, a levitás   olyan természtesen üdvözöl, mint bármelyik iskolatársát. Rápillantok és biccentek neki. Kuncogva, sutyorogva ballagnak tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Madarász Gergely
hétköznap este | a piactér közepén | x


Finoman összevonom sötét szemöldököm a jópofáskodó odamondásra és a költői kérdésre. Érzem persze, hogy ez főleg piszkálódás. Játék a tűzzel. Feltekintek ismét a stand tetején üldögélő alakra, a szemébe nézek, egyik kezem magam elé vonom és elegánsan meghajolok, ahogy az régen bemutatásnál vagy színházi tapsrendnél volt szokás. Így nyugtázom az alakításom dícséretét.
- Úgy sejtem, némileg többet, mint Ön a csúcsdíszkedést - adok nevet a bódé tetején betöltött szerepének, miközben felegyenesedem. Lassan itt az idénye. Gondolom, csak gyakorol, hogy a fa tetején már simán menjen. El is képzelem glóriával meg szárnyakkal. Egész jól mutatna. Ó és a hiedelmem nem annak szól persze, hogy ne űzné nagyon jól a fent gubbasztást, hanem tényleg pusztán az időnek, amiben valószinűsíthetőleg előnyöm van.
Úgy döntök aztán, megnézem magamnak, milyen onnan a kilátás, ha már így megszólított. Egy pillanat múlva hűlt helyem marad a tér kövén és a szomszédos árusítóhely tetején termek. Bakancsos lábaimat lelógatva ülök rajta. Fehér kezeim ölembe ejtve. Nem is rossz itt. Sőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ha szeretnétek valamit megosztani az adventi naptár utolsó ablakában, 24-éig küldjétek el valamelyik adventi angyalnak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
késő este | a nappaliban | x


Tél. Hosszú ébrenlétek. Legalábbis a lehetőség rá, amit én bizony teljesen ki is használok. Ez ugyan nem feltétlen látszik, hiszen olybá tűnik, mintha csak lődörögnék a házamban egy szál köntösben. A látszat azonban csal. Nem csak hogy ébren vagyok, ám nagyon hasznos dolgokat művelek, most például rendszerezek. A polc előtt állok a nappaliban, amikor Kíra betoppan. Nem támadom le azonban rögtön, hagyom még kivetkőzni abból a sok rétegből. Közben viszont annyira elmerülök a pakolásban, hogy lekésem a pillanatot, amikor átsuhan a folyosón a konyha felé. Ő meg nem láthat, mert takarásban vagyok. Éppen azon morfondírozom, hova lehet a kezemben tartott könyvsorozat harmadik része. Aztán felocsúdom, hogy a kedves meg tovalibbent.
- Szia - köszönök utána egyenletes baritonomon, de követni még nem követem. Csak tudatni akartam vele, hogy itt vagyok. Viszont még keresem azt a hiányzó könyvet, amit csakhamar meglelek. Egyetlen polccal volt lejjebb. Na ezért kell most ez a kis rendrakás.
Különben a karácsonyfa természetesen ott tündököl az ablak előtt és ez így lesz bőven Vízkeresztig. A kibontott ajándékok is ott hevernek még alatta. A kandallóban barátságosan pattog a tűz, egy részt a hangulat kedvéért, más részt a betoppanó, didergő halandók kedvéért. Meg hát azért jobb a ház, ha nincs minden befagyva.
Elég az hozzá, lepakolom a könyveket a kezemből és mezítlábasan a folyosóra lépdelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
késő este | a konyhában | x


Persze, hogy nem vett észre. Még egy fajtársam is alig vett volna észre. Nem hogy nem voltam látható, de szerintem annyira koncentráltam a kötetekre, hogy éppen levegőt sem vettem. Nem csoda, ha fogalma sem volt róla, hogy itt vagyok. Amikor lélekben ennyire nem vagyok jelen valahol, akkor megérezni is nehezebb a puszta létezésem is. Viszont mostmár megvagyok, a kedves pedig egy finom puszival tudatja ezt velem. Az én szám nem görbül ugyan mosolyra, régi tekintetem viszont sokkal nyíltabban és barátságosabban fénylik, márványszín vonásaim pedig egészen kisimulnak, ha vele vagyok. Habár ezen dolgok összessége egészen úgy tetszik, mintha mosolygnék.
A lány megjegyzése után egyik pillanatról a másikra már egy fekete pulóverben és farmerban állok a folyosón. Így fordulok utána, lépdelve a konyhába. Változatlanul mezítláb. Ebből nem engedek. De így azért már talán kellemesebb látvány lehetek egy didergőnek. Leülök a székre a kedvessel szemben, a sakktáblás asztal túloldalán. A bábuk most éppen kezdőpozícióban állnak.
- Nagyon átfagytál, vagy azért később sétálhatunk egyet az erdőben? - kérdezem, fejem finoman oldalra biccentve. Nagyon szép, holdfényes, tiszta az éjszaka, a táj pedig fehér takaróban pihen. Mi kell még egy kellemes kiránduláshoz?
- Jöhetne Kutya is - javaslom a négylábú társaságot. Ő aztán biztosan élvezné.
- Itt van a hátsó kertben - tájékoztatom a lányt, mielőtt még azt mondaná, hogy azt se tudja hol van, mert napok óta nem látta. Ez ugyanis általában így szokott lenni. Néha tiszteletét teszi nálunk és akkor örülünk neki. Tiszta gazdája. Aki persze nem ismeri el, hogy az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Tudom, hogy nem azért mondta. Tudom, hogy általában semmi nincs a dolgok mögött, amiket mond. Vagy legalábbis koránt sem annyi, mint azt bárki gondolna. Gyakran meg éppen az ellenkezője van mögötte. A lényeg, hogy tényleg nem érdemes alapozni rá, viszont én puszta kedvtelésből néha szoktam. Számítani nem számítok semmire, csak megteszem, amit épp bedob. Bajom nem lehet belőle, hiszen számára pont annyi a jelentősége, mint az ellenkezőjének.
- Vigyázunk - biztosítom erről a lányt, bólogatva. A világ minden kincséért sem szeretném, ha a mókár ellopná a lábnyomunkat. Az rémes lenne.
- Honnan nézted? - érdeklődöm tőle, végigpillantva rajta, miközben finoman elmosolyodom, ahogy magam elé képzelem őt a Sarki fényben fürdőzve.
- Mindenképpen - értek egyet a Kutyával elért eredményeket illetően. Ezután csak nézem, ahogy a kedves melegszik, illetve lépek az egyik bábuval a sakktáblán.
- Talán csinálhatnék neki egy házat odakintre - vetem fel az ötletet, ismét Kírára tekintve. Egyre hidegebbek járnak és elég okos állat bár, hogy találjon helyet, ahol meghúzhatja magát, azért az mégsem ugyanaz, mintha egy saját, biztos vacka lenne.
- Vagy be is engedhetjük néha. Már nem fél tőlem - vonok vállat, számolva a kockázattal, hogy a lány kiborul a felvetésen. Vagy éppen odalesz érte. Lássuk be, a Kírával való együttlét mindig egy kész szerencsejáték. Csak sodródsz az árral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kírakedves
késő este | a konyhában | x


Az egyszer biztos, hogy eszem ágában sincs magamra venni, hogy távol akart lenni mindentől. Mások biztosan megsértődnének kicsit vagy rosszul esne nekik, hogy ezek szerint tőlük is. De az nem én vagyok. Más kérdés, hogy ezzel is jól fel tudom bosszantani a kedvest. Néha nagyon felhúznom azzal, hogy semmi nem zavar. Legalábbis, hogy nem csinálok semmiből nagy ügyet.
Szeretem, hogy soha nem tudom, kivel játszok ezen a sakktáblán. Rendben, most éppen igen, azonban koránt sem biztos, hogy ezt a meccset Kírával viszem végig. Ott van Kinsey, Dwayne, Anna meg még páran, akik sokszor jönnek be olyankor is, amikor alszom, hogy mondjuk itt hagyjanak nekem valamit. Vagy csak úgy beugranak. Akármelyikük léphet. Persze, kikövetkeztetni ki tudnám, éppen melyikük a sakkpartnerem, de érdekesebb úgy, hogy nem teszem. Minden esetre most lépek ismét.
- Engem nem zavar - rázom meg a fejem, megerősítve ezzel javaslatomat. Azt nem is sejtem, hogy a lány attól tart, elcsábítom tőle Kutyát. Ha tudnám, megnyugtatnám, hogy ettől nem kell tartania. Hiszen beengedni is Kíra miatt szeretném. Az ő állatkájára akarok vigyázni ezzel. Mert én az Ő állatkájaként tartom számon az ebet.
Pontosan tudom, hogy a kedves nem szereti a felelősséget és elkötelezettséget. Távol áll tőle, talán még meg is rémíti. Más okokból bár, nekem sem kenyerem egyik sem, hiába foghatjuk rá sok mindenre, hogy felelősen bánok vele. Beszéljünk akár a boltról, a gyógyítósegédségről, a házamról, a körülöttem lévőkről. Azonban ezek több száz év tapasztalattal korán sem olyan nehéz ügyek, mint egy halandónak. Viszont azt szeretem mindig tisztázni, hogy nekem nem számítanak annyira dolgok, mint mások hiszik. Jó, ha ezzel tisztában vannak. Lényeg a lényeg, mindketten nagyon szeretjük a függetlenségünket. Nagyjából ez az egyetlen ok, amiért még nem kértem meg Kíra kezét. Mert tartok tőle, többé nem látnám viszont. Pedig Isten a tanúm, néha komolyan gondolok rá, hogy megkérjem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Madarász Gergely
hétköznap este még karácsony előtt | a bódék tetején | x


Nem kapok tapsot a meghajlásomat követően, noha nem is vártam. Bár talán jól esett volna. Nem mintha akármit is változtatna, ha nekem jól esik valami, vagy ha nem. Ugyanúgy nincs nyoma egyik érzelemnek sem rajtam. Még én is alig veszem észre.
Mindössze bólintok a visszaszájalásra. Hiszen ez igaz. Ha pedig számára az a dicsőség, hogy csúcsdísz őstehetség, én nem fogom elvenni az örömét. Még ha úgy is festek, mint akit pont arra teremtettek, hogy megfosszon másokat minden boldogságuktól. Igazából éppen az ellenkezőjére szokott inkább sor kerülni.
Bódészomszédom leplezetlenül bámul, ami egyáltalán nem zavar. Hiszen engem alig zavar érdemben bármi. Szemléljen csak. Én is figyelem őt, csak nem a szemeimmel. Érzem illatát, hallom szívverését, eljutnak hozzám rezdülései.
Valami történik. Valami változik. Ám mivel az a valami csak a látszat, így nem olyan könnyen észlelem, mintha ténylegesen megtörténne. Finoman összevonom vékony, fekete szemöldökömet és ráérősen körbetekintek, mígnem látóterembe kerül az alattunk lévő szakadék. Márványszín homlokomon megjelenik pár ránc. Kezeimet lecsúsztatom az ölemből magam mellé és megkapaszkodom a tető peremén, hogy picit előrébb hajolhassak. Csak pislogok le a tátongó mélységbe, majd oldalra tekintek olvasgató szomszédomra. A feje lehet, hogy ártatlan (már ha ez a fej lehet valaha is az), viszont a légzése, a pulzusa, a tartása mind árulkodnak nekem.
Ismét a mélység felé tekintek, ellököm magam és leugrom oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő