Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Már nem gyakorlaton vagyok itt. Néhány napja annak, hogy lehúztam az utolsó műszakomat. Kaptam egy oklevelet, papírt az itt szerzett tapasztalatokról és -ahogyan azt eredetileg is terveztük- azóta egyfajta tanácsadóként tevékenykedem az ispotályban. Ha valamilyen összetettebb tünetegyüttessel vagy ismeretlen betegséggel találják szemben magukat a gyógyítók, amiket nehezen térképeznek fel a mágikus vizsgálatokkal is, akkor engem hívnak.
Az imént segítettem be egy fiatal páciensnél. Csak meg kellett erősítsem a diagnózist, amit meg is tettem. Feladatomat elvégeztem bár, azért ilyenkor mindig végigmegyek a kórtermeken, hátha észreveszek valamit. Most is ezt az utamat járom. Rajtam a világos zöldes-kék, kényelmes egyenruha, amit ugyan nem lennék köteles viselni már, azonban jobban szeretem, ha a laikusok is látják, nem betegként, se nem látogatóként vagyok itt, hanem az ispotályt képviselem.
Ebben a szobában nem tapasztaltam semmi rendelleneset, szóval haladok tovább a következőbe. Míg mások, akik a kórház egyenruháját viselik, sietve, feszített tempóban járnak, addig én öltözékemet meghazudtolóan, lépteimet ráérős, légiesen veszem. Ragadozó mozgásomat máskor valamennyire árnyalják hétköznapi, amúgy is sötét együtteseim, azonban ebben a világos, bő, szimpla viseletben mindig jobban megmutatkozik az ember. Vagy esetemben a vámpír. Sokkal feltűnőbb az arcom, hajam, alkatom, mozdulataim. Nincs, ami elterelje a figyelmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy vörös, bőrdzsekis lány ül a folyosón. Nem látogatóba jött. Már nincs is látogatási idő. Rosszul van. Segítségért tért be ide. Elvileg ez a legmegfelelőbb hely, gyakorlatilag nagyon kevesen dolgoznak ma este. Beletelik még jó pár percbe, amíg valaki egyáltalán észreveszi a gyógyítók közül. Mielőtt tehát belépnék a következő szobába, megállok és egyenesen ránézek. Tekintetünk találkozik, hiszen ő is épp engem figyelt. Odamegyek hozzá.
- Segíthetek? - ajánlom magamat, átugorva azt a kérdést, hogy rosszul van-e. Hiszen tudom, hogy rosszul van. Fáj a feje. Rémesen. Ezt persze nem a gondolataiból olvastam ki, hanem érzem rajta. A teste hőjeleinek erejéből és helyéből, a vér lüktetéséből és a kába tekintetből, ami szédülésre enged következtetnem. Nyilván kíméletesebb és fokozatosabb lett volna, ha máshogy szólítom meg és olyanokat is megérdeklődök, amire tudom a választ, azonban az ilyen helyzetekben szeretem a hasznosságot előnyben részesíteni.
Bő két lépés távolságból nézek rá lefelé és várom, mit felel. Látom rajta, hogy sejti, nem ember vagyok. Vannak, akik emiatt nem veszik szívesen a segítségemet. Ezt én tiszteletben tartom. Szerintem ostobaság, de ettől még tiszteletben tartom. Semmi értelme erőltetni. Mindig csak remélni merem, hogy az, akin tudnék segíteni, hagyja is, hogy megtegyem. Mint most. Ha nem, akkor nem. Nem én járok rosszabbul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

kiváló megfigyelés. nem mintha számítana az a néhány perc késedelem. nem kívántak még neked egy-két nappal a születésnapod után boldog születésnapot, vagy a szilveszter után egy héttel boldog új évet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Természetesen nem fogom erőltetni, hogy egyen vagy igyon valamit. Ahogyan udvariatlanságnak sem veszem. Nem azért várjuk a látogatót ilyesmivel, hogy aztán rákényszerítsük. Csak azért, mert így illik és hogy ne legyen arra szorulva, hogy külön kérnie kelljen.
Csöndesen figyelem a lányt. Várom, hogy elárulja, mit is óhajt tőlem. Vesz hozzá még egy kis bátorságot vagy csak lendületet, és közli velem, miért jött. Arcomra nem ül ki se döbbenet, se más megrökönyödés. Csak finoman összevonom sötét szemöldököm. Hosszú ujjaimat összekulcsolom és várok még. Mindezt nem hiába teszem, hiszen érkezik a magyarázat. Hümmögök egyet, így jelezve, hogy értem. Még nem hallottam ilyenről, de attól még értem. Ezután pár pillanatig a szőnyegemre pislogok lefelé, elgondolkozva. Nem annyira vacillálok, mint inkább csak ízlelgetem a hallottakat. A döntésem az már megszületett. Lerakom magam mellé a kanapéra fehér kezeimet, letámaszkodva kissé, hogy így odahúzódhassak a könyvtároshoz. Közel ülök.
- Most megérintem az arcát. - készítem fel rá, mi következik. Már csak azért, mert ki tudja, talán később akarná ezt a vizsgálatot. Így viszont még van ideje ezt közölni velem, mielőtt belekezdenénk. Arról persze fogalmam sincs, hogy ő abban a hitben van, hogy feltétlenül a vérét kell vegyem hozzá. Ez nincs így. természetesen megeshet, hogy sort kell rá kerítenünk, de közel sem biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Rosszul hiszi. Meglepett a kéréssel és annak okával. Az egészet igazán érdekesnek találom. Csak nem szokásom túlzottan kimutatni az érzéseimet. Bár ez ebben a formában nem igaz. Hiszen nem titkolózom vagy visszafogom magam, hanem egyszerűen az évszázadok ezzel a -gyakran túlzott- nyugalommal ajándékoztak meg. Alig ül ki bármi az ábrázatomra, a mozdulataimba. A szemeim azok, amik esetleg beszédesek lehetnek, csak azok meg általában túl sok mindent mondanak. A halandóknak nehezen befogadható vagy felfogható.
- Nem. Köztünk marad. - biztosítom róla, hogy senkinek sem adom tovább azt, ami most történik. Különben sem szoktam. Végtelen sok titkot őrzök. Olyasmiket is, amik talán titkok se voltak. De én nem mondom el. Tőlem nem megy tovább. Azt nem mondhatom, hogy a sírba viszem őket, hiszen nem tudom, oda kerülök-e valaha és ha igen, eltemetnek-e. Minden esetre nálam marad mind. Megtartom magamnak.
Bólintok egyet az engedélynek beillő felszólításra. Nagyon magabiztosnak hat, azonban ez csak ellensúlyozás. Érzem rajta, mennyire izgul. Talán fél is. Nem csak a vizsgálattól, hanem főleg attól, mit derítek ki.
Nagy, hűs kezeimmel két oldalról közrefogom arcát. Tekintetem valahová a homlokára függesztem. Nem akarom még jobban zavarba hozni azzal, hogy a szemébe nézek. Éppen csak pislogok olykor egyet. Pillantásom úgy jár a feje tetején, mintha elcsigázottan olvasnék egy könyvet. Szemöldököm olykor összevonom kissé. Mindez egy-két röpke percig tart. Aztán leengedem kezeimet.
- Kezd kikörvonalazódni valami, de... - nézek a szemébe.
- Szükségem lesz vérmintára. - közlöm vele, direkt ilyen szakszerűen fogalmazva. Hiszen ez egy vizsgálat. Tanújelét adta bár bizalmának velem kapcsolatban, semmiképpen sem szeretném, ha akár csak felmerülne benne, hogy visszaélek ezzel. Nyilván nehezen dolgozhatnék egy ispotályban, ha hajlamos volnék erre, de láttunk már rá példát.
- Honnan szabad? - kérdezem, kicsit végigpillantva rajta.
- Elég akár az ujjából is. - ajánlom neki, nehogy azt higgye, hogy a nyakát kell kínálnia. Annyi vér nem kell ehhez. Elég pár csepp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Részint emiatt sem nézek a szemébe és fikszírozom inkább a homlokát. Hogy kevésbé hihesse azt, hogy a gondolataiban olvasok. Természetesen még így is felmerülhet benne. Ez még abban is felmerül, aki tökéletesen tisztában van vele, hogy szemkontaktus szükséges ahhoz, hogy ezt megtehessem. Érzem zavarát, de nem kezdem el nyugtatgatni. Attól a többség csak feszült lesz. Inkább továbbra is békés és türelmes vagyok. Úgy érzem, ez némileg kezd is átragadni rá talán.
Megfogom bal kezét. Bár az ujjról beszéltem, azt csak a mértékek miatt mondtam. De praktikusnak nem túl praktikus onnan vért venni. Több szempontból sem.
- Innen fogom. Kevésbé fog fájni. Talán egyáltalán nem. - felfelé fordítom a tenyerét és megérintem annak szélét a kisujja alatt. Azt a kéz aljáig húzódó, puha részt. Noha a sérülés, amit okozok, azonnal be fog gyógyulni, szerintem mégsem mindegy, mennyire kellemetlen az a pár pillanat, míg harapok. Ugyan elég nagy gyakorlatom van és olyan kíméletes tudok lenni, amennyire csak lehet, az ujj egy vékonyabb és érzékenyebb rész. Mondhatnánk persze, hogy ebben a helyzetben az a legkevesebb, ha egy kicsit fáj a vizsgálat, de minek tegye, ha nem muszáj? Elég feszültség van a könyvtárosban. Nem kell még ez is.
Nyalok egy aprót a számon. Szemfogaim előbújnak. Felemelem a lány kezét, közben le is hajolok rá. Felpillantok még arcára, aztán lehunyom a szemem és belé merítem tűhegyes agyaraimat. Nem igazán érezhet szúrást. Inkább csak olyan, mintha nyomnám ajkaimmal. Szívok egy egészen picit rajta, hogy jó néhány csepp vére a számba kerüljön és már kész is vagyunk. Felemelem fejem és elengedem kezét. Szemem viszont lehunyva marad. Miközben eláraszt a szokásos mámor, összpontosítanom kell, hogy megtudjam, amit meg szeretnénk tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Teljesen érthető, hogy úgy gondolta, talán nem lesz szükséges a vérét vegyem. Ez az esetek nagy részénél így van. Elég, ha egy kicsit koncentrálok az illetőre. A még jobb hatásfok érdekében akár hozzáérek. Így tökéletesen hallom a szívverését, légzését, feltérképezhetem szervei működését, érzem illatát, testhőjét. Mindent, ami elvileg csak kellhet. Viszont amennyiben a kár, amely érte, még az átlagos mágikus sérüléseknél is ritkább, különlegesebb és ezáltal megfoghatatlanabb, akkor csak úgy mehetek biztosra, ha mintát veszek. Most is egy ilyen esettel állunk szemben. Valamit éreztem rajta már akkor, amikor megjött. Akkor végképp, mikor a közelébe kerültem és megérintettem. Azonban még ekkor is csak egy erősödő sejtelem volt. Mint amikor felmérik valakinél, milyen dioptriás szemüveg kell neki. Váltogatják előtte a lencséket és ő egyre kevésbé homályosan látja az ábrákat, de még nem az igazi. Én ettől a pár csepp vértől remélem a tisztán látást. Ám attól tartok: nem ismerem azt az ábrát, ami majd élesen a szemeim elé tárul a vizsgálat során. Legfeljebb leírni fogom tudni. De talán ez is nagy segítség.
Az összegzés már nagyjából összeállt a fejemben, a jóleső kábulat miatt viszont még maradok egy kis ideig lehunyt szemmel. Egy szusszanással pillantok le aztán a dohányzóasztalra előttünk. Agyaraimat visszahúzom. Látszik rajtam, hogy elmélkedek még. Összeszedem a gondolataimat, majd a lányra tekintek.
- Nem hallottam még hasonló esetről, így remélem, megbocsájtja, ha egyáltalán nem szakszerűen fogom felállítani a diagnózisomat. - vezetem fel, de igazából csak az időt húzom. Nem magamnak, hanem neki. Tartok tőle ugyanis, hogy túl egyszerűen és egyenesen fogom kifejezni magam. Megpróbálok persze finoman fogalmazni, de annyira finoman nem akarok, hogy ne lehessen érteni. Magától is elég különös, nem kell még tetézzem ködös leírásokkal.
- Úgy hiszem, hogy Ön az amputoportálás során az egészének egy részét hagyta el. A lényének egy részét. - mondom lassan, még a kiejtés közben is átgondolva a szavakat, hogy biztosan azt tárjam elé, amit tapasztaltam. Ezután pedig nem teszek egyebet, mint figyelem őt. Tudom még árnyalni a kifejtésem, csak nem akarom túlterhelni. Inkább megvárom, hogy esetleg kérdezzen. Hogy elmondja, ő hogyan érti mindezt és ha téves, akkor még pontosítsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Belső harcot vív, ám végül győz az az énje, amelyik a józan ész keretein belül elfogadja a segítséget. Elmondja nekem a panaszát, amit bár eddig is gondoltam, nem probléma, hogy megerősíti. Sejtem, hogy nem fog tudni követni engem, ha elvezetném egy vizsgálóba. Ezt én talán előbb tudom, mint ő, hiszen azért megpróbálja. De ráébred ő is, hogy ez nem fog összejönni. El kéne menjek szólni valakinek, hogy hozzunk hordágyat. Hiszen én sajnos nem tudom azt lebegtetni. Viszont látom a lányon, hogy nagyon nem lenne jó magára hagynom.
Sóhajtok egyet. Ez a sóhaj egy részt a némileg szorult helyzetnek szól, amit persze könnyen orvosolhatunk. Másrészt pedig annak, hogy kissé tartok a kedves páciens reakciójától azzal kapcsolatban, amit most tenni fogok, de ez legyen a legnagyobb gondom. Egyszerűen lehajolok hozzá, alá nyúlok és karjaimba veszem. Érezheti, hogy semmi megerőltető nincs nekem abban, hogy ölben vigyem.
Elsétálok vele a legközelebbi szobáig, ahol lefektetem a vizsgálóágyra. Az ücsörgés nem tesz jót. Miután kiengedtem őt karjaim közül, már fordulok is a szekrényhez, hogy előkeressem a megfelelő gyógyszert. Nem igazán szoktam egyedül ellátni a betegeket, de nem ez az első hasonló eset, hogy így alakul. Úgyhogy azt mondták a gyógyítok, tegyek ilyenkor belátásom szerint. Fel tudom mérni, elbírok-e a dologgal, vagy szükségem van segítségre. Most nem hinném, hogy kéne.
- Igya meg a főzetet, aztán legalább pár korty vizet! - tartom egyik kezemben a fiolát, a másikkal pedig segítek neki felülni. Csak amíg ezzel megvan. Utána pedig adom neki a pohár vizet. Ez utóbbi igazából csak azért kell, hogy semlegesítse a bájital ízét. Ha mind kész, hagyom visszadőlni. Egy perc és jobban lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A főzet, amit kapott, amilyen rémes ízű, annyira eredményes. Ha ezt a fejfájást valami megerőltető cselekvés vagy más behatás okozta, akkor vissza se fog jönni. Ha pedig ez egy alkati dolog és néha jelentkezik nála, akkor sem kell most egy ideig számítania rá. Még pár perc és az egész egy rossz emlék marad.
Bólintok csak neki egyet, a hálája nyomán. Éppen befejezem a gyógyszeres szekrény elrendezését, amikor a kérdése érkezik. Nem igazán látszik rajtam semmiféle neheztelés vagy sértődöttség, ahogy felé fordulok. Kaptam én már ezzel kapcsolatban hideget, meleget. De az ilyen nem túl tapintatos érdeklődésekhez különben is volt már pár évszázadom hozzászokni. Igen, tudom, mire utal.
- Igazából csak konzultáns vagyok itt. - tisztázom, hogy nem ez a hivatásom, nem ebből élek és nem töltöm majd' minden estémet az ispotályban. Nem mintha ez változtatna a jelenlétem furcsaságán.
- A képességeimnek köszönhetően nagyon meg tudom könnyíteni a diagnózisok felállítását. - magyarázom el, pontosan mi hasznomat látják a gyógyítók. Noha tudom, ezzel koránt sem adtam még választ az olyan fel nem tett kérdésekre, mint hogy mégis hogyan mer engem bárki a páciensek közelébe engedni és hogy én miért gondoltam, hogy jó ötlet ez. Nem szokásom olyasmire felelni, amiről nem érdeklődtek konkrétan. Ha megteszik, minden további nélkül felvilágosítom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Végre nyitva vannak még a boltok az ébredésem után. Nyáron nagyjából esélyem sincsen bárhová betérni a pubon vagy a máguscsárdán kívül. Ebben az üzletben pedig hiába nincsen nyitvatartási idő, azért éjjel már nincs tárva-nyitva az ajtaja. Most viszont itt vagyok és a kínálatot böngészem a pincében. Egyedül. Minden más vevő odafent van. De csak addig, míg be nem toppan az a fiú, aki hamarosan már lépdel is lefelé a lépcsőn erre a szintre.
Odapillantok a vöröshajú srácra. Ő onnan nem lát engem. Legalábbis nem vett észre. Tovább olvasgatom a könyvek gerincét a polcokon. Nem telik bele sokba és a mágikus fények aztán egyszeriben kihúnynak idelent. Engem ez mit sem zavar, hiszen tökéletesen látok a sötétben is. Viszont a bagolykövest minden bizonnyal annál inkább. Ha minden igaz, már besétált néhány polcsor közé, szóval nem lesz egyszerű elbukdácsolnia a földszintről leszűrődő fényig. Persze, ha van nála pálca és tudja is rendeltetésszerűen használni, akkor nem lesz gond. Minden esetre inkább maradok csöndben. Szólítottam már meg embereket a sötétben hasonlóan ártatlan szándékkal, azonban az orgánumom és a hangom túlzott nyugalma pont hogy azt szokta kiváltani az emberekből, hogy halálra rémüljenek egy ilyen helyzetben. Mellőzném ezt most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Leveszek a polcról egy albumot, amely európai mágustelepüléseket mutat be. A benne lévő képek körbekalauzolnak a falvakon. Mármint egyetlen kép egy egész falun. Ha hozzáérünk és húzzuk rajta az ujjunkat, körbenézhetünk kedvünk szerint és akár haladhatunk is. A varázslók Google Mapse. Úgy elmerülök ebben, hogy már csak akkor veszem észre ténylegesen a fiú közeledtét, amikor egy könyv a bakancsomon landol. Feldöntött egy kupacot. Ráemelem tekintetem a lapokról, ő pedig hamarosan fényt gyújt. Biccentek az üdvözlésre.
- Sajnos nem. - rázom meg finoman a fejem a kérdésre. Ha a lámpák itt árammal működnének, minden bizonnyal tudnék mondani valamit, azonban a mágikus fényekhez vajmi keveset értek. Bár ahogy tapasztaltam, a varázslók is szokszor tanácstalanok, lévén, hogy a bűbájjal elátott tárgyak gyakorta szeszélyesek.
Közben leszűrődik egy beszélgetés hangja. Az egyik vásárló éppen le akar jönni ide, de látja, hogy csaknem teljes sötétség van, erről pedig azonnal szól az eladónak. Valószínűleg hamarosan megoldódik tehát a probléma.
Mivel a vörös srác más kérdést egyelőre nem tesz fel, úgy vélem, más dolgunk most nincs egymással. Neki van világítása, nekem meg nincs rá szükségem, szóval nem vagyunk egymásra szorulva. Tovább nézegetem tehát az albumot olyan fényviszonyok között, amelyben egy ember számára ez természetesen élvezhetetlen lenne. Eszembe sem jut, hogy az eridonos ezt talán furcsállhatja majd. Főleg, hogy gondolom, most inkább azzal lehet elfoglalva, hogy végre újra láthasson rendessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Azonban én pontosan tudom, hogy miért éppen engem kérdez meg. Azért, mert vonzom őt. Nem úgy, mint egy véla tenné, persze. A fajtám kisugárzása sokkal inkább a halandók sötétebb ösztöneire apellál. A sötétség és a régi korok egyszerre vonzzák bennem őket. Nem lep hát meg, mikor felém fordul segítségért a hirtelen támadt világosságban. Felnézek az albumból, és bólintok neki, miközben vissza is teszem a helyére a könyvet.
- A földszinten lesznek inkább. - felelem neki, összevont szemöldökkel. Ott láttam azokat a műfajokat felvonultatva, melyekbe szerintem beleillenek ezek az irományok a címük alapján. Ismerni ugyanis nem ismerem őket. További szószaporítás helyett azonban egyszerűen megindulok az emeletre. Reményeim szerint a srác követ. Odasétálok az egyik polcsorhoz. Mivel a gyorsaságom sokszorosa egy emberének, ez az olvasással sincs másként. A Híres mágusok a huszadik századbanra hamar ráakadok. Már emelem is le a többi közül. Utána haladok tovább az üzletben. Bakancsom jelentőségteljesen kopog a nyikorgó padlón. Azonban a másik említett könyvet nem találom. Ezt az egy szerzeményemet adom hát át a fiúnak.
- A másikat nem tudom. Kérdezd meg szerintem! - bökök fejemmel az eladó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő