LottiA lány nem hallott az esetről, ebből arra tudok következtetni, hogy mégsem fújták olyan nagy dobra a dolgot. Ez részben jó, nem fog mindenki emiatt körülöttem nyüzsögni, és részben rossz, mert szeretem, ha nyüzsögnek körülöttem.
- Dehogy zavarsz! - nyugtattam meg Lottit. Éppen egy hosszú unatkozásnak néztem volna elébe, ha ő nem jön. Felvetette, hogy ismerkedjünk meg, aminek én nem mondhattam nemet. Egyrészt az bunkóság lenne, másrészt meg miért ne?
Elmondta, hogy került ide. A régi szép idők, amikor még én is így bolyongtam! Nem mintha nem pont a meccs előtt pár nappal tévedtem volna el elég rendesen a fejetlenség folyosóján, aztán a faluban... Na, mindegy.
Magamban mosolyogtam, talán kicsit túl sokáig is, ezért Lotti rákérdezett, hogy én miért vagyok itt.
- Nos.. - nem mondhattam el, hogy ez itt a klubhelyiség bejárata, és olyan fáradt vagyok, hogy inkább meg sem próbálom kitalálni a rejtvény megfejtését... Azt titokban kell tartani, nem? Vagyhát.. ümm...
- Ne mondd el senkinek, jó? - Nem tudok jól hazudni, ezért úgy döntöttem, nem is próbálkozom meg vele.
- Ez itt a klubhelyiség bejárata. - elvigyorodtam, és felemelt hanggal folytattam, hogy a szfinx is jól hallja
- És ez a szőrös dög nem akar beengedni!Sóhajtottam, aztán a lányra néztem. Láttam, hogy ő is csokit eszik, amiről az ugrott be, hogy adott nekem is, amiről eszembe jutott, hogy még alig ettem belőle. Ennek örömére haraptam egy hatalmasat, lenyeltem, aztán kérdezősködni kezdtem.
- Eridoson vagy? - költői kérdés, ott a jelvénye.
- Hányadikos vagy most? Csak mert én elsős, de a griff miatt kimaradtam egy hetet, és valahogy be kéne szereztem két heti tananyagot... Kölcsön tudnád adni a jegyzeteidet, hogy lemásolhassam?
Ezt Lottitól kaptam 
Egyébként Lotti, te nem kérsz? 
