Adam


Helyre jött.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Aniella mostanra tökéletesen érzi magát, bár lábai kicsit remegnek, s egyszer-kétszer belenyilall a fájdalom, de egyébként pompásan érzi magát. Már nem olyan fáradt, mint a múlt éjjel, akkor teljesen kikészült, nagyjából jól érzi magát a bőrében, legalábbis nem áll szándékában elájulni. Egyébként kipihente magát, a kádban el-el szundított, szóval nem panaszkodhat.
Jelenleg a tükör előtt áll és nézi magát. Sóhajt egyet, majd göndör haját kezdi igazgatni. Életében talán ötször állt igazi tükör előtt, ugyanis a ha a vízben tekintgette magát ez nem volt egyenlő egy ilyen tárggyal. Első alkalommal azt hitte kettő van belőle, de végül kiderült, hogy miféle turpisság van a dolog mögött.
Adam meg is érkezik. A leányzó nem fordul felé, magukat bámulja a tükörben egy kis ideig. Örül a csendnek, hogy csak pusztán néznie kell és semmi mást nem muszáj csinálnia. Aniella megállapítja, hogy valóban magasabb nála a férfi, sőt... Végül a leányzó halványan elmosolyodik, s halkan ennyit présel ki magából:
 - Köszönöm szépen. Mindent, amit értem tettél.
Csak ennyire futja. Most ölelje meg? Rázzon vele kezet? Vagy mit tegyen? Semmi nem jut eszébe, ezért továbbra is tükörképüket bámulja.  
 - Nem akarlak tovább zavarni, de van valami kajád? - a kérdés mellé pedig még hasa is jelzi, hogy mennyire üres. Persze, elmehetne és szerezhetne magának élelmet, azonban pénzt nem tart magánál, hínárt és kagylót pedig csak nehézségek árán tudna szerezni magának. Valóban nem akar tovább itt tartózkodni, biztosra vesz, hogy a férfinak már a hócipője vele van vele.

Adam


Aniella továbbra is azon töri a fejét, hogy hálája jeléül mit adhatna Adamnek.
Azonban semmi olyan dolog nem jut eszébe, ami jól jöhetne a férfinak, neki amúgy sincs túl sok mindene. Kivéve a szigonyát, a nyakláncát és ruháit, amiket egyébként lopott. Kicsit el is szomorodik, és ez az arckifejezésén is megmutatkozik: ugyanis ajkai lekonyulnak kicsit. Ám végül sóhajt egyet - ez nagyon megy neki - s szemeit még mindig tükörképén tartja. Egy kis idő után megfordul és felnéz a férfira. Szemeit kicsit összeszűkíti, azonban nála ez csak megszokás, gyakran előfordul, főleg ha nagyon agyal valamin.
Kicsit rosszul érzi magát, mikor még ételt is kér a férfitól, ám kiderül, hogy nincs itthon kaja. Fejét oldalra dönti, persze csak kicsit, s azon kezd mélázni, hogy miért nem tart magánál élelmet. Ez megmagyarázná a vámpíros fikcióját, ám ez még nem elég. Talán nem volt ideje vásárolni. Azonban mikor felajánlja, hogy pénzt ad ruhára és eleségre, kicsit még el is pirul. Kényelmetlenül érzi magát. Ám mielőtt még válaszolna megigazítja magán Adam kék színű törülközőjét, ugyanis már majdnem lecsúszott róla.
 - Ó, nem, nem nem. Nem fogadhatok el tőled pénzt, már így is elég sokat tettl értem - válaszol halkan, egy félszeg mosoly társaságában. Ez aztán valóban túl sok lenne, ennyi mindent nem várhat el egy olyantól, akit alig ismer, még a legjobb barátjától sem fogadna el ekkora szívességet.
Lassan, elindul az ajtó felé. Mivel mezítláb van, teljesen hangtalanul érkezik meg az ajtóhoz, onnan gyönyörű kék szemeit Adamre szegezi, s megszólal:
 - Erm... A ruháimat hol találom?
Megvárja Adamet, hogy a férfi megmutassa a gönceihez vezető utat. Közben hajával kezd bíbelődni, mert nem áll úgy, ahogy azt ő szeretné.

eh, majd én leszek Bogolyfalva Csillaga

Kíra, bármit is csinálsz, bizonyára nagy sikert fogsz aratni.

Köszönjük Adam.

Emma bizonyára remekül érzi magát.

Éreztem.

Adam


Pénzt természetesen nem fogad el.
Inkább marad éhes még egy darabig, s hordja ódivatú gönceit, de ezt már nem teheti meg. Hiszen nem a legjobb barátok Adammel, sőt, alig ismerik egymást és ez egy hatalmas szívesség lenne egy ismeretlentől. Igyekszik a fürdőszoba ajtaja felé, már magára húzná ruháit, ezért érdeklődik utánuk.
Bólint egyet, s követi a férfit le a földszintig. Akin egyébként fürdőköpeny van, amiben kissé mókásan fest, ezért is mosolyodik el Aniella akaratán kívül, persze reménykedik, hogy ezt a férfi nem látta meg. Adam udvariasan elfordul, - holott már látta pucér testét - s ez idő alatt a hableány ledobja magáról a törülközőt, s magára ölti az elnyűtt ruhadarabokat. Miután végez kicsit elkomorodik a kérdés hallatán. Nem akar erről beszélni, de kötelességének tekinti megválaszolni Adam kérdéseit bármennyire nem fűlik a foga a dologhoz. Sóhajt egyet, s kissé feszülten szólal meg.
 - Igen, így van - csak ennyit felel, többet nem akar hozzáfűzni. Adam mellé szökken, s a polcot kezdi bámulni. A könyvek teljesen rabul ejtik. Nem mer egy darabot sem leemelni onnan, engedélyt pedig nem akar kérni, szóval csak bámulja őket.
 - Hát nem... A tavacskában lakom - ennyit azért elárulhat, nem igaz? Ha eddig még Adam nem fordult felé, akkor Aniella megfogja a csuklóját, s maga fel fordítja. Tekintetét a férfiéba fúrja, s az ő szemeiből nyilvánvalóan tükröződik a kétségbeesettség.
 - Ugye ezt nem fogod elmondani senkinek? Bízhatok benned? - kérdezi komolyan. Ajkába beleharap, s csak most veszi észre mennyire hideg a csuklója és ... és a pulzusát sem érzi. Összevonja a szemöldökét. Egy ideig a falfehér csuklót bámulja, majd a férfire emeli tekintetét, végül elengedi azt, s íriszeit végül a férfin hagyja.

Adam


Miután ruháit magára aggatja, s a férfi mellé lép.
A könyveket fürkészi, próbál minél egyszerűbb válaszokat adni a férfi kérdéseire. Ez a sellő-ember téma nem tartozik a kedvencei közé. Csak barátnőivel és szüleivel beszél erről. Emberi lények közül egy olyan sincs, akivel megosztaná ezeket a dolgokat... Bár Adam nem halandó, viszont egyelőre Aniella ezt csak sejti. Mivel nem akar tahó lenni, nem küldi el a férfit a kérdéseivel együtt melegebb éghajlatra. Nem túl lelkesen, de azért válaszolgat a kérdéseire.
 - Igazából ez velem született különleges képesség - még magyarázhatná tovább, hogy szülei közül egyiknek sincs lába és hogy valójában fogalma sincs miért pont vele történt, de ehhez nem fűlik még mindig a foga, szóval ennyiben hagyja a dolgot. Idegesen igazítja meg a haját, s abban reménykedik, hogy Adam nem faggatja tovább.
Miután megkéri, hogy erről lehetőleg ne beszéljen senkinek, észreveszi, hogy nincs pulzusa, s szinte jéghideg a csuklója. Furcsán néz a férfia, s pár másodperc után el is engedi őt. Hátrál egyet, majd megkönnyebbülten elmosolyodik.
 - Köszönöm - hátrálni kezd, s lassan ki is araszol a szobából, persze az út felénél már megfordul, nem akar nekimenni senkinek. Korgó gyomra arra utasítja, hogy most már valóban hagyja el a házat, s szerezzen valami kaját. Kezeit összekulcsolja maga előtt, majd kedvesen megszólal.
 - Tényleg nagyon szépen köszönök mindent - folytatja a hálálkodást. - Szóval tényleg, ha szüksége lenne rám itt vagyok... Mármint éjjel. Bármit kérhet, komolyan, mert ezt a tettet nem tudom eléggé viszonozni. Viszont mennem kéne, már várnak otthon. Örültem a találkozásnak - már az ajtóból mondja. - Viszlát, remélem még egyszer összefutunk, Adam - mondja mosolyogva, s végül lelép. Lassan sétál az utcán. Ha Adam akarja elkísérheti, nem lenne ellenvetése, de azt is megérti, hogyha már nem akar vele tartani. Mindenesetre elköszön, s a tó felé igyekszik. Már nagyon vágyik haza...

/Köszönöm a játékot/

Látom jól eldumálgattok a vámpírokról *-*

Szia könyvtárosnéni *-* én most azt nem tudom, hogy Aniella tud olvasni, vagy nem. XD o.o

Ehhez nem nagyon tudok mit szólni. Csak most jöttem rá, hogy utoljára 2 év láttam vámpíros filmet/sorozatot. o.o

eh, valószínűleg.

Pápá, Adam. ^.^ *mosolyogva integet*

Én is sokat sóhajtozom. *-*

Pont ezt akartam megjegyezni, Gwen. Szégyelld össze magad, Adam!

Az indok megfelelt.

*távolról figyeli Adamet és az ölében lévő lánykát*

Nem, nekem jó itt. ^^

Szia Bella. Mi járatban errefelé?

Nekem itt az alvókám, akarom mondani a vízben...:D

*beúszik* Ja, most vannak lábaim o.o

Kérlek hagyd abba. o.o

Adam Kensington - 2014.06.23. 23:09


Nem is tudtam, hogy a kémed vagyok *_*

*csak vigyorog* Szerintem egyszer Adam ki fog kelni magából... Az nem lesz szép látvány.

Hát jól van na, még kölykök. Ma rossz napod lehetett, Adamke:(

Látod Adam, mindenki tök ingyen szívesen adja neked a vérét.

Hát akkor csócsáld meg őket.

Kíra nénje, ha nem tudnád, a tökéletes válasz az Attila és nem a kecske.

Így van Ririke (Y)

Adam, inkább maradj állva a saját érdekedben!

A kecske aranyos állat. A vízben is van néhány.:D mondjuk megpusztult, de cuki.

Ez egy fantasztikus kérdés. Hát. Próbáljuk ki!:D

Ő volt a kedvencem<3