Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kivának van griffje? Mégis mióta? És neki miért nem szólt róla? Órákig el tudna nyafogni a témáról Lucának, hogy milyen csúnya dolog ilyeneket eltitkolni a másik elől (nem mintha ő nem titkolná, hogy fél szemére vak), és hogy mégis mennyire meg szeretné simogatni az állatot és dögönyözni egész nap és egész éjjel. De valahogy van annyi önuralma, hogy mindez ne szakadjon ki belőle, és ne kelljen szegény Navinésnek elviselnie a kis önzőségeit.
- Nagyon jóóóóóóó! - harsan fel torkából a szó egészen hosszan. - Nem félek magas helyeken - jelenti ki eléggé magabiztosan a dolgot Lucának, hozzá jó széles mosoly ül ki az arcára. Na, a magasság az a tényező a repülésben, ami aztán abszolút nem aggasztja a kislányt. Jobban aggódik a Marki bácsi által mutatott vasgolyóbisok miatt. Ha lehet, ő mindenképpen azokat szeretné ütögetni, hogy véletlenül se legyen védtelen velük szemben.
Minden egyes kitételi pontnál bőszen bólogat Lucának, némelyikhez halkan hozzáböki, hogy jó. Azért kicsit sajnálja, hogy nem ismételheti meg többé a mai igencsak frappáns kis beugróját, de sebaj. Hátha ez csak az edzésekre vonatkozott. Hátha ettől még stikában, mikor meglátja a lányt a folyosón, akkor rávetheti még magát. Reménykedik.
Kis híján szájon csókolja Lucát, mikor a végére ér a kitételeinek, de végül csak két puszit nyom az arca két felére. Hiába, az argentinok meglehetősen közvetlenek, na. Elkapja a feléje hajított seprűt, kicsit méregeti, majd megállapítja, hogy órán is valami ilyenen ült, majd Luca után indul. Fél kézzel a seprűbe kapaszkodva. Ajaj, ez így nem lesz jó. 2 méter magasan függ egy jószágon, amit egyelőre alig tud kezelni - a mellékelt ábra is tökéletesen mutatja. Szerencsére kevés dolog van, ami beparáztatja Tökit (trapéz, Manda néni, Adri rosszkedvű - ilyen sorrendben), így inkább csak elereszti a járművet, hogy huppanhasson a pázsiton. Lefelé jövet a gravitáció nemes hatásának köszönhetően repülőeszköze telibe kupán találja a kislányt, de nem igazán zavartatja magát. Inkább gyorsan ráteszi a hátsó felét, mielőtt megint felreppennek indokolatlanul, félkézzel kapaszkodva. Most sikerül a felszállás, és még a járgányon is van. Szóval akkor megmutatja mit tud. Először szembe helyezkedik Lucával, majd felfelé emelkedik kicsit, aztán lefelé süllyed, megint szemmagasságba. Előre indul némileg (igen, némileg majdnem Luca gyomrában köt ki a seprű nyele), visszatolat a helyére. Finoman balra reppen, majd vissza jobb oldalra. Hát, ennyit tudunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A felfedezés nagyon fontos, vagyis Renée ezt gondolja. Pontosan ezért lavírozik most éppen 3 méter magasan a föld felett. Szeretné csodálni a kilátást, meg ilyesmiket, de nem igazán az a típus, aki megül a hátsó fertályán, és órákat elvan egyedül ücsörögve, az elé táruló látványt vizslatva. Na pont azért, amiért nem ilyen, ugrik rá szerencsétlen Kriszkó fejére. Még ő maga sem tudja, hogy mi volt a célja a mutatvánnyal, de hát hívta az ösztöne, menni kellett, nincs mese kérem! Önmagának mégis hogy parancsoljon az ember, ha egy szemnyi önuralma sincsen? Hát épp ez az, hogy sehogy. Nem is áll ellen az ugrás kísértésének, egyszerűen csak megteszi, hogy elrugaszkodik, a gravitáció meg elintézi a többit. 48 kiló is ugyanúgy zuhan, mint 120, csak kicsit lassabban. És kevésbé fáj, hogyha esetleg arcon csap. Mint például most az Eridonost.
Úgy tűnik, hogy szegény Krisz kevésbé díjazza az ugrást, mint Töki, de hát az élet ilyen. Nem akarhatja mindig mindenki ugyanazt. Eléggé morcosan pillantgat fel hősnőnk alól. Hát, biztosan nem szeret a földön hemperegni tök idegenekkel. Pedig milyen jó móka! Néhány kóbor szót kap csak el abból, amit szegény Krisztián magyaráz neki, aztán egyszerűen csak lemászik róla, mikor érzi, hogy fel akar ülni, utána meg teljesen értetlenül pislog rá még a fejét is enyhén oldalra billenti.
- Qué? - szakad ki belőle az egyetlen értelmes (vagy nem) kérdés, ami eszébe jut. Ezzel ad hangot azon vágyának, hogy módfelett hálás lenne Kriszkónak, hogyha spanyolra nem is, de legalább angolra lefordítaná a kívánalmát, mert ilyetén formájában bizony Töki agya nem képes befogadni azt. Ül egy darabig, aztán eszébe jut, hogyan tudná kicsit felvidítani morcos kis társaságát.
- Venga! - és ezzel az egyetlen felszólítással belekapaszkodik az Eridonos kezébe, hogy felrángathassa a földről. Nem olyan böhöm emberpéldány ez, hogy ne tudja feltépni szerencsétlent a helyéről. Amint sikerült a hadművelet, Kriszt nemes egyszerűséggel a fa törzséhez állítja, majd hátrál 4 lépést, és előveszi az övére erősített tokból a 4 nála maradt kést, amiken enyhén megcsillan a lombok között átszűrődő napfény. Ettől csak még bizarrabb és ijesztőbb csak a helyzet. Közli Krisztiánnal angolul, hogy ne mozduljon, majd egymás után, szép sorjában köré hajigálja az eszközeit. Kettő a két füle mellett landol, a másik kettő meg a két oldalán. Nincs nála az ötödik, pedig a slussz poén az lenne, ha még a feje búbjához is hajíthatna egyet, de ez most kimarad. Azért így is eléggé vagány lett a produkciója. Kérdés csak, hogy a srác mennyire értékeli majd...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagyszerű, hogy végre túlestek a szabályok és kitételek egyeztetésén, és végre elkezdődhet az igazi móka. Renée-nek egyszerre egy játék és egy véresen komoly kihívás ez az egész. Bizonyítani akar, főképp önmagának, hogy nem lett semmivel sem nyuszibb, mióta volt a balesete, hogy még mindig ugyanolyan bátor és merész kiscsaj, mint amilyen régen volt. Teljesen felesleges hősködésnek tűnhet az egész a külső szemlélődő számára, neki viszont fontos a saját én-képének megtartásához, hogy ne féljen semmitől, és mindenbe bele merjen vágni, amibe csak szeretne.
Érzi, és valahogy nem szándékosan, de azért a tudtára is adják, hogy eléggé tré volt a műsor, és hogy van még mit javulni és hova fejlődni. Nem baj, sírni tényleg nem fog, maximum akkor, ha eltörte valamelyik kissé jelentősebb csontját (pl felkar-, orsó-, szárkapocs- vagy combcsont), de talán még egy egyszerű orrtörésnél simán a levegőben maradna és játszana tovább. Nem az a síró-picsogó kiscsaj. Az, hogy néha a heves érzelmei miatt kiakad a mérője és elbőgi magát, az betudható a tinédzserkori labilitásnak. Vagy családi örökségnek.
- Okéé - közli beleegyező nyilatkozatát valami ótvar spanyol-angol-magyar akcentuskeverékkel, és minden figyelmét Lucára irányítja. Nem tűnik kifejezetten nehéznek az, amit csinál, megpróbálja hát ő is a mozdulatokat. Elindul előre, felgyorsít, majd fékez (itt sikerül egy olyan satuféket nyomnia, ami miatt majdnem a seprű ülésre nem alkalmas végén köt ki), rükvercbe kapcsol, és a válla felett hátrapislogva kukkol, hogy ne csapja el Lucát, ha éppen arra repked. Jobbra fordulásnál sikerül annyira bedöntenie a seprűt, hogy majdnem teljesen fejre áll, de aztán megakadályozza a tragédiát és visszaszerzi elvesztett egyensúlyát. Balra valamivel könnyebben megy már a dolog, lassan ráérez majd, hogy mit milyen mértékben lehet csinálni úgy, hogy ne zúzza be a koponyáját - és lehetőleg másét se. Várakozva pislog Lucára, hogy mi lesz a következő harci feladat, vagy lesz-e egyáltalán, lehet, hogy ez a mai óra csak ilyen felmérésféle volt, hogy mennyit (nem) tud a repülésről a gyakorlatban, aztán majd legközelebb folytatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Fut, fut, fut, folyosósarok, csúszós kő, spárga, fájdalmas visítás. Renée a szokásos hévvel és elővigyázatossággal közlekedik végig a kastélyon. Igazából már nem lepődik meg azon, hogy kb napi szinten mutat be ilyesfajta mutatványokat, társai nagy-nagy örömére. Most is körberöhögi 2-3 felsőbb éves, de annyira nem zavarja, inkább velük kacag ő is. Mondjuk az annyira nem nevetni való, hogy a késeinek tokja beleállt a bal oldalába, mikor eldőlt a földön, mint egy zsák krumpli. Az úgy elég érzékenyen érintette szegényt.
Miután összeszedte magát az aljzatról - egy nagyon kedves Navinés mestertanonc lány segített összelegózni őt - tovább bandukol a kastélyban, ezúttal kicsivel kevesebb kilométer per órával. Nincs éppen semmi fontos dolga, így kedvére randalírozhat a folyosókon. Nem tudja hova akar menni, csak menni szeretne, nincs más vágya. Hajtja a vére.
Réges-rég hallott, de ismerős hangra lesz figyelmes rövid bóklászás után. Épp most fordult meg a fejében, hogy visszamegy a konyhába, táncol egy kicsit a manókkal, majd eszik velük valamit, mikor a fülébe jut a zaj. Ütemes pattogás a kőlapon. Ismeri a hang kiadóját. Már csak azt kellene megkeresni, akinél a játékszer van, és elszórakozni vele. Hátraarc, másik irány. Villámgyorsan szedi apró lábait a járólapon, befordul a következő sarkon, és ott is van nem sokkal előtte az, aki a labdát birtokolja. Satuféket nyom, hogy lehetőleg ne a szemközti falon végezze matricaként, majd teljes sebességgel nekilódul szegény gyanútlan háztársának.
- Én iiiiiis! - sikoltja rá vágyálmát szerencsétlen fiúra, majd hátulról előkerül annak hónalja alól, és ha nem vigyáz Rey, könnyen elvehetik tőle a kosárlabdáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Rey villámgyorsan felfedezi a partizánakcióra készülő Renée-t, ami lássuk be, ilyen hangeffektek mellett nem túl nehéz feladat. Az teljesen bizonyos, hogy a kislány soha életében nem fog tudni olyan helyen olyan munkát végezni, ahol csendben kell maradni. Túl hangos hozzá. Túl argentin.
Egy macska ügyességével bújik be háztársának karja alá, majd már lendülne a labdáért, mikor Rey hirtelen eltünteti előle a gömbölyű sportszert, ő meg majdnem orra esik, mert nem számított erre a váratlan helyváltoztatásra. Egyetlen másodpercre megenged magának egy bosszús pillantást, aztán visszaköltözik az arcára az elszántság és a vidámság. Most veszi csak észre, hogy a fiú mennyivel magasabb nála, eddig fel sem tűnt neki, hogy már megint egy égaljafestővel van dolga. Serényen bólogat a játékos kérdésre, naná hogy szeretne, eleve azért kereste meg, hogy játszanak kicsit. A felhívásra csak még elszántabban néz, mint eddig, majd lendül, hogy kivegye a másik kezéből a labdát, de az villámgyorsan eltűnik a szeme elől.
- Heeeeeej! - szól rá kicsit hangosabban Reyre, hogy ne legyen vele ennyire kíméletlen. Kicsi és még lány is, kér egy pici respektet. Közben ahelyett, hogy bosszús lenne, csak kacarászva rohangál és ugrál a fiú körül, minden erejét beveti, hogy megszerezze a sportszert. Természetesen teljesen esélytelen, hogy ez sikerüljön neki, így egy idő után kifulladva áll meg háztársa előtt. Úgy tűnik a fiú ismeri a könyörületet, mert végül elé tartja a labdát. Már venné magához, mint győzelmi trófeát, mikor ismét elszublimál az orra elől, ő meg csak értetlenül pislog Reyre.
- Na jó - vált át angolra és adja be a derekát. Nem kell túl sokat győzködni a dologról, szívesen oszt puszit. A hova a nem mindegy nála. Jó néhány országban szokás nem pont az arcra, hanem a szájra adni a puszit, Renée is ezt követi - jó, leszokóban van már róla - így ha Rey nincs erre teljesen felkészülve, akkor kap egy meglepetéscsókot a szájára. Töki pedig kíméletlenül ki fogja használni a helyzeti előnyt, és kiveszi a kezéből a labdát...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha tudná, hogy mennyire Rey szívének közepéig hatolt egy kis bosszúsággal, azonnal visszaszívná azt a pillantást a helyére. Vagy lehet hogy elkezdene táncikálni a kezében a srác szívének letört darabkájával. Kedvtől függ. De a végén úgyis visszasimogatná a helyére az elkóborolt darabot, szándékosan nagyjából soha nem tudna gonosz lenni másokkal. Neki is megvan az a kis hippi része, mint a másiknak. Kellőképpen naiv és gyermeki még a kicsi.
Ostromlóakciói egyre-másra kudarcot mondanak, de ahelyett, hogy mérgelődne a dolgon, csak nevet. Eleve úgy vágott bele a játékba, hogy maximum úgy látott esélyt a nyerésre, ha felkúszik Rey nyakába, és onnan próbál bűvészkedni valamit. Aztán letett erről.
Már csak a buksisimit várná a dicséret mellé, de azt nem kap, ellenben puszit ad a fiúnak. Igazából csak akkor esik le neki, hogy nem biztos, hogy a megfelelő helyre nyomta az ajándékot, mikor már hozzáért Rey szájához. Ez az átka annak, ha az otthoni szokásokat egy másik országban is használod. Cseppet megijed, hogy mit fog vajon szólni a másik, hátrébb is húzódik, közben azért csak elveszi a másik kezéből a labdát. Végül is azért ment a harc eddig, most már nem fogja nem magához venni. De aztán látja, hogy sem harag, sem más negatív érzelem nem bukkan fel Rey arcán, így megkönnyebbül. Megenged magának egy apró sóhajt, majd lábujjhegyre áll és a fiú nyakába csimpaszkodik, mintha ezeréves ismerősök lennének. A labdát közben a földre tette, most épp a lábfejének támaszkodik a sportszer. Fogalma sincs mire fel jön a gesztus, egyszerűen ez olyan, mint a teniszben egy ki nem kényszerített hiba: teljesen indokolatlanul jön.
- Régen játszottam néha a többi gyerekkel. De soha nem voltam benne jó, túl kicsi vagyok hozzá - csacsogja, miután eleresztette háztársát és a kezébe kapta a labdát és elkezdte maga mellett pattintgatni. Amíg a földön kell vezetni az eszközt, addig nincs vele semmi problémája, pattogtatni, a lábai között átjátszani át tudja a játékszert - a gondok akkor kezdődnek, mikor fel kell dobni a palánkhoz. - A torna sokkal jobban bejött - pici demonstrálásként, még a labdával a kezében hátrahajol, hogy hídba ereszkedhessen, a sporteszközt elengedi a földön, két kezét a kőre teszi, majd óvatos, de határozott mozdulattal ellöki magát a lábával a talajtól, hogy ismét állásba érkezhessen. Nem fél tőle, hogy netán lekaratézza a srác arcát, magasan van, ő meg alacsonyan, és különben is hátrébb állt már az ölelése óta. Szélesen mosolyog a másikra, hiszen épp szerepel, és amúgy is jó kedve van.
- Renée, és én is örülök neked! - vigyorogja rá a nevét Reyre. Mókásnak találja, ahogy így körbemagyarázta neki az "örvendek a találkozásnak" frázist, eddig is érezte, hogy jóban lesznek, továbbra is határozottan él benne ez az érzés.
- Felveszel a nyakadba? Kíváncsi vagyok milyen lehet olyan magasan élni! - igazából nem várja meg az igenlő választ - mert totál biztos benne, hogy azt kap -, hanem villámgyorsan megkerüli Reyt, és két lépésből nekirugaszkodik a srác hátának. Egy majom ügyességével kúszik felfelé, miután megfogta a vállakat, már semmi baj nem lehet, onnan már csak pár mozdulat. Reméljük Rey tartja magát, mert ha nem, akkor elég nagyot borulhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha olyan kedve lenne, megmondaná a fiúnak, hogy nem kell ám rá úgy vigyázni, mint valami hímes tojásra, van benne erő. Nem véletlenül lett terelő a kviddicscsapatban sem, meg hát évekig szerepelt előtte a cirkuszban is, szerzett magának kondíciót, meg annyi erő, hogy túlélje a világot, de legfőképpen saját magát.
- Remélem még növök pár centit! - csacsogja nagy vidáman, miközben a labdát egyik kezéből a másikba pattintja. Tényleg ebben áll minden reménye, nem szeretne ilyen picike maradni. Persze tisztában van vele, hogy a padlócirkáló létnek is megvannak a maga előnyei, de jobban örülne annak, ha össze tudna még szedni pár kóbor centimétert. Ő azért nem akarja ülő testhelyzetből nyalogatni a Holdacska alját.
- Pedig nem nehéz - kacagja már fejjel lefelé, majd visszalöki magát a normálisnak minősülő vertikális pozícióba. - Hát, azt hiszem oldalra is menne - egy cigánykerék jobbra, egy másik pedig balra. Igen, tényleg hajlik a 4 fő irányba. Joysticknak azért nem minősülhet, őt nem lehet csak úgy hajlítgatni a szélrózsa minden irányába, az fájna neki. Spárgába is lecsúszna talán, ha kilöknék alóla az egyik lábát, de azt inkább nem. Az előbb az nagyon fájt, mikor még idefelé jövet eltakart a folyosón és egyik lába itt volt, a másik meg ott. Miután érzése szerint teljesen a végére ért a tornászbemutatónak, végre újra függőlegesben van, és ha nincs is szemmagasságban, azért Rey arca felé pislog.
- Különleges neved van neked is, nem ismerek még senkit rajtad kívül, akit így hívnának - csak mosolyog és jókedvű, és nem is tűnik fel neki, hogy kvázi hipnotizálta a srácot. Pedig nem csinált semmi különlegeset, csak olyan... Renée, mint általában. Hát, ha lenne egy kicsi szeme az ilyen dolgokhoz, talán feltűnne neki a dolog.
Nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy levágja Rey eddigi viselkedéséből, hogy a srác szíves örömest a nyakába veszi őt, aztán pedig mehetnek a végtelenbe és tovább! Még segítenek is neki, a kedvéért háztársa még a térdeit is behajlítja, hogy könnyebben felkapaszkodhasson a célig. Nincsen nehéz dolga, néhány pillanat múlva már a jól megérdemelt helyén ücsörög odafent a magasban. Kapaszkodni ugyan nem nagyon tud hova, így jobb híján Rey homlokára teszi két pracliját, és a srác fején fogódzkodik.
- A végtelenbe és tovább! - adja ki az utasítást, miközben egyik kezével előre mutat - amit valószínűleg a másik nem lát - és várja az indulást. Közben kiveszi Rey hóna alól a kosárlabdát, és a kezébe fogja. Most csak lábbal kapaszkodik, de semmi félelemérzet nincs benne, amúgy sem tériszonyos, de úgy is érzi, hogy megbízhat a fiúban.
- Szeretek veled lenni - jelenti ki néhány perc múlva a nagy semmiből. Kijelentése teljesen ártatlan, semmiféle hátsó gondolat nincs mögötte, egyszerűen csak a gyermek őszintesége jön elő belőle. Egyik kezével megsimogatja Rey haját, a másikban pedig továbbra is a megszerzett kosárlabdát szorongatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Kivát már kínvallatásoknak vetette alá, hogy ugye az apukájuk magas volt, és ugye neki is van még esélye nőni valamennyit. Ha valamit, hát ezt az egyetlen egy dolgot irigyli a nővérétől - természetesen azon kívül, hogy ő éveket tölthetett együtt az édesapjukkal. A magasságát. Ha a centimétereket kis edényekben lehetne termeszteni, Töki biztosan megpróbálkozna saját magasságot növeszteni.
Szélesen mosolyog arra, hogy Reynek ennyire tetszik a kis tornászbemutatója - a szája majdnem körbeéri a fejét. Először nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen lelkesen fog majd reagálni a produkciójára, de kétségtelenül nagyon jól esik neki, hogy elismerik.
- Igen, eléggé. A szüleim cirkuszt vezetnek Argentínában, ott nőttem fel - magyarázza nagy lelkesen Reynek a szituációt. Attól függetlenül, hogy Ana és Alberto nem az igazi szülei, soha nem fémjelezte őket "nevelőszülők"ként, bár nem is szólította őket apának vagy anyának. Azokból mindenkinek csak egy van az életében, és ő pont pórul járt, és elveszítette őket korán. De ettől függetlenül még rajongva szereti a házaspárt, akik örökbe fogadták, és 7 évig a családja voltak.
- Ó, őt nem ismerem - jelenti ki picit csodálkozva. Kutatgat a fejében ezután a különös névösszeállítás után, de nem találja meg, szóval igen, tényleg nem ismeri még hallomásból sem Markot. Mikor Rey rámutat a monoklijára, és elújságolja, hogy a bátyjától zsebelte be ezt a kis ajándékot, kissé aggódó képpel lép hozzá közelebb, fogja meg a fiú arcát, és simít végig óvatosan a már múló folton. - A testvéreknek nem szabadna így viselkedniük egymással - közli igencsak határozott hangon véleményét háztársával. Ő tudja, mekkora csoda az, ha hosszú évek után felbukkan a semmiből egy vérrokon, akiről addig nem is tudtál és végre úgy érezheted, hogy igazán tartozol valahová. Talán ezt egyszer majd kifejti Reynek, de ez nem az az időpont.
Másodpercek alatt felkúszik friss ismerőse nyakába, és onnan kukucskál le a földre. Vicces ilyen magasan lenni, de azért állandó jelleggel nem próbálná ki a dolgot. Valószínűleg fárasztó lehet egy idő után egyensúlyban tartani ezt a hosszú testet. Elneveti magát Rey szuperhős-pózán, aztán meg élvezi az utazást. Nem tudja merre tartanak, de nem is igazán törődik vele egyelőre. Bár kezd kicsit későn lenni már, lassan haza kellene menjen.
Picit még saját magát is meglepi azzal, hogy ennyire őszintén nyilatkozott a jelenlegi érzéseiről. Persze nem szokása sem hazudni, sem magában tartani az igazat, de ez váratlanul jött ki belőle. Tudja, hogy lassan majd le kell szokjon arról, hogy ennyire nyíltan közli az érzéseit, mert bárki könnyen félreértheti őt, de nagy mázlijára Rey nem ez a fajta ember.
- Akkor ugye majd máskor is találkozunk? - kérdezi reményekkel telve a fiútól. Igazán nagyon élvezte ezt a kis találkozót, fájna a szíve érte, ha most látná Reyt utoljára, mert igencsak kivételes társaságot nyújtott Töki számára. A másik nyakán lógás különben is erőteljesen az ő műfaja.
- Hazaviszel, légyszi? Kezd későre járni, és nem akarom, hogy otthon aggódjanak értem - tárja kívánalmát a srác elé. Nem tudja, hogy tényleg le fogja-e vinni így a faluba, de nem kell csalódnia, Rey beleegyezik abba, hogy hazavigye. Ő nagy vidáman elcsicsergi a fiúnak a címüket, aztán szépen a két alak - aki most éppen egy - eltűnik a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Renée a mai délelőttöt némi Bűvös Bizsere nyammogásával üti el. Előbb csak a klubhelyiségben. Majd a szertár limlomjai között ücsörögve. Folytatva a kalicka hangszereit piszkálgatva. A folyosói portrékat is kínálgatja, de egyik se nagyon akarna bizserézni. Általában vállrándítással intézi el a helyzetet. Pedig nem is hányás ízű drazsét akart rájuk tukmálni; nem baj, így több marad neki. Az erőnlét termében egy rúdról fejjel lefelé lógva is csak az édességet majszolja, miközben feje egyre inkább lilás színt ölt, és az ott tartózkodók egyre furcsábban tekintgetnek rá. Végül mikor már elkezd teljesen szédülni, akkor egy ügyes mozdulattal kiakasztja a lábfejét a rúdból és a földre ugrik. Megtántorodik kicsit, mivel a testében levő vér nagyrésze még a fejében kering, de gyorsan összeszedi magát és továbbsétál.
Nem igazán tudja, hogy merre mehetne még. Sok helyen megfordult már a kastélyben, lassan nem tudja eldönteni hova menjen most. Céltalan keringése átvezet a bejárati csarnokon, ahol egy bőröndöm ücsörgő lánykát talál, eléggé kétségbeesett és szomorú tekintettel az arcán. Töki érdeklődő kifejezéssel a saját képén odalépdel hozzá és egy kis maréknyi Bűvös Bizserét tuszkol a szájába.
- Kicsi vagy és tudatlan? - kérdezi tőle a legnagyobb jóindulattal a hangjában. Nem szánta sértésnek a kérdését, egyszerűen csak arra céloz, hogy olyan elsős-e, aki még nem tudja merre kell mennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő