Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Persze ő maga sem volt meggyőződve róla, hogy finom a falevél, de nem is ez volt a lényeg. Nem volt számára szempont, hiszen ha jó zsiráf akar lenni, akkor nem lehet válogatós. Csak nagyon kivételes zsiráfok ehetnek fagyit, és sültkrumplit, szóval még ha brokkoli íze is van az akácnak - és a brokkolit nagyon utálta -, akkor is csak így működhetett volna a dolog.
- Ki tudja, lehet, hogy a zsiráfok ízlelőbimbói olyanok, hogy finom lesz tőlük a brokkoli ízű levél is. Meg akár a tökfőzelék, vagy a zöldbabfőzelék! Vagy lehet, hogy ők még a borsót is megehetőnek találnák.
Ahogy ezen morfondírozott, egyre inkább úgy gondolta, hogy zsiráfnak lenni kivételesen jó dolog, mert az összes pocsék ízű dolgot finomnak érzik.
Aztán lelkesen ránevetett Grace-re, mikor az drukkolt neki zsiráflánnyá válásához. Valóban jó lett volna olyan nagyra nyúlni, és lenézni mindenkire. Főleg Ririre. Milyen képet vágna a kis vakarcs! Ezen is jót mulatott magában, miközben a csikóval tettek pár lépést.
De semmi nem tarthatott örökké, úgy az értekezésük a szoknyás férfiakról és a unikornisolás sem. De azért még egy darabig élvezhette az utazást, és aztán derülhetett egy jót a gondolaton, ahogy elképzelte kedvenc zsiráfját, amint benéz az egyik órára odakintről, miközben Adél körmöl. És persze a tanár kiakadt a különös kis eszmefuttatásban, de mindenki más csak a csodájára járt, hogy milyen menő ez a lány, hogy zsiráfja van.
- Emma néni órájára biztos be lehetne vinni - mondta csak úgy magának, mikor már ismét két lábbal a földön volt, és még újra megsimogatta az állatot. Bólintott a nagylánynak, mert hát Grace az volt, és együtt elindultak a lakóházak irányába. Meg akarta nézni, hol lakik Arwen, de aztán lassan ideje volt neki is hazatérnie. Mekkorát néznek majd otthon, ha elmeséli mindezt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nem érthették őt meg. Hogyan is érthetné meg őt valaki, aki nincs a bőrében? Voltak, akik azzal a hazugsággal kezdték, hogy "tudom, min mész keresztül", de honnét tudhatnák? Ezzel ugyan nem próbálkozott a néni, de Adél nem érezte kevésbé rosszul magát. Bármilyen képesség birtokában is legyen, az nem ugyanaz, mint az övé, amivel rémült, értetlen pillantásokat zsebelhet be környezetétől.
Azzal is hitegették, hogy ha majd hozzá hasonlóak, vagyis varázslók és boszorkányok csemetéi közt lesz, az majd más lesz, ők nem fognak úgy nézni rá. De nem így volt. Még Zellerke is eltátotta a száját, pedig az ő anyja sárkányokat kerget! Min lepődhet még meg az ilyen? Hát, úgy látszik őrajta.
De arról ezidáig nem volt szó, hogy hozzá egészen hasonlóakkal is találkozhat. Ez új volt, más metamorffal még nem beszélt ezelőtt. És a pszichológus nő azt mondta, az iskolában, ebben az iskolában vannak mások az ő adottságával.
- Tetszik tudni, hogy kik ők? Találkozhatok velük? - kérdezte szipogva, még mindig hajába csimpaszkodva, húzkodva azt, remélve, hogy ha ebbe az új információba, ebbe az új reménybe kapaszkodik általa, akkor majd megnyugszik, megint barna lesz, és egyenes. Megint normális. Boti emlegetése is efelé terelte. Letörölte könnyeit, most már hiába takargatta volna őket.
- Ő aranyos, nem néz rám soha furán. Mellette nem tűnik fel, hogy megváltoztam, vagy csak ritkán, és nem néz rám úgy érte, mint a legtöbben.
Ő volt a másik ok, amiért idehozták Adélt, és az egész család a faluba költözött. Bátyja is pszichológusnak tanult, sőt, már gyakornok volt, és bár alig volt lehetőségük az elmúlt több, mint tíz évben huzamosabb ideig együtt lenni, Adél nagyon szerette őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Szemében megcsillant a reménysugár, hogy végre, végre valahára történik valami, ami nem ugyanaz a taszigálós tippelgetős megoldás, amivel eddig éltek azok, akikhez szülei elküldték.
A legtöbben egyszerűen nem is láttak még metamorfot, és el sem hitték, hogy Adél valóban az, míg át nem színeződött a haja, és a bőre. Akkor aztán majd' kiugrottak a bőrükből, hol az ijedségtől, hol az izgatottságtól. Pedig a kislány csak azt szerette volna, ha normálisként tekintenek rá.
Most pedig lehet találkozhat olyannal, aki talán szintén átment ugyanezeken. Már előrehajolva, izgatottan és kíváncsian figyelt a nő szavaira, az eddigi elutasítása könnyeivel együtt odalett, mintha sose lett volna.
- Jó, az nagyon szuper lenne - mondta.
Hirtelen olyanféle izgatottság lett úrrá rajta, mintha a nő arra készülne, hogy a következő percben felálljon, és behívja az emlegetett lányt, noha mondta, hogy előbb még beszélnie kell vele.
De ahogy lábát lóbálva, ruháját gyűrögetve üldögélt, beköltözött a tudatába az a mérgező kis gondolat is, hogy hiába egy találkozó, esetleg később valamikor másik, ő nem ide jár, ő nem ugorhat ide fel mindennap, és másoktól sem várhatják el, hogy látogassa állandóan, míg meg nem tanulja kezelni a képességét.
Elsötétedett, és lelapult a haja.
- Bárcsak nagyobb lennék már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hiába szabadultak végre-valahára el a szigetről, Adélt elfogta az az érzés, hogy a nyavalyás hőség direkt követte őket ide. Arra már nem is emlékezett, hogy Madagaszkár előtt is meleg lett volna, de ott az volt, és most, hogy megint itt voltak, még mindig meleg volt. Teljesen egyértelmű a kép.
Legszívesebben bebújt volna egy hűtőbe, de ilyesmi nem nagyon volt a kastélyban (és el nem tudta képzelni, hogy nem romlanak akkor meg a dolgok odabent, mert olyanról, hogy éléskamra, még nemigen hallott), így kénytelen volt más lehetőségek után nézni. Mivel pedig a beiratkozása előtt rengeteg időt eltöltött a faluban és környékén kolbászolással, tudta is, hol hűthetné le magát kicsit. Hogy a szabályzatot hány ponton sérti meg a kis kiruccanása, azt nem latolgatta, miközben átvágott az iskola előtti nyílt terepen, és az erdő mellett, a fák árnyékában elindult a Bogolyfalva felé, de volt egy olyan érzése, hogy körülbelül egy és kettő közé tehető ez a szám. Az még belefér. Főleg, ha el se csípik, vagy kiderül, hogy valójában nem gáz, ha sétál egyet vasárnap délután.
Szóval nem is olyan sokára feltűnt előtte a barátságos kis tavacska, lelkesen oda is futott, és már rúgta is le cipőit, és fél lábon ugrálva kezdett dulakodni a zoknijával. Nem akart nagy pancsolást rendezni, csak a lábait akarta a tóba lógatni, és közben rimánkodni, hogy egy sellő se rántsa le lehetőleg.
Miközben leült, kis válltáskájából elővette tükrét, és ellenőrizte külsejét. Semmi fura elváltozás, ha nem számítjuk, hogy az iskolai nyaralás során szépen lebarnult. De azt legalább nem maga művelte, hanem a Nap. Neki megengedte, a Nap jó fej. Már amikor nem süt ennyire, és kell megsülni tőle. De Adél azért szerette, jobb volt, mint mikor télen bujdosott, és vacogtathatta a fogait orrba-szájba. Főleg szájba, orrban kicsit fura lett volna, még tőle is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Félretette a tükröt, majd a másik zokniját kezdte el lerángatni, gondolatban már elképzelve, milyen csuda jó is lesz, mikor belemeríti csupasz lábait a tó vizébe, ami a fejében persze tökéletes hőmérsékletű volt. Nem túl hideg, de fel sem volt melegedve, mint minden más a környékén. Mint a föld, amire lehuppant, az is meleget árasztott magából.
Egy pillanatra az is átfutott az agyán, hogy talán mégiscsak jobb lenne megmártózni benne, biztos nem mély, és nincs semmi rémséges sem benne. Aztán legfeljebb leszidják, amiért eláztatta a ruháit. Sőt, talán még azt se, úgyis megszáradna ebben a nagy melegben, mire visszaérne a kastélyba.
Aztán kizökkent, gondolataiból és kicsit egyensúlyából is, és legnagyobb rémületére valóban majdnem a tóban kötött ki. Azért nem gondolta ám komolyan ezt a ruhában fürdést, na!
- Héhéhéhéhé..! - forgatta fejét, és látta megrettenve, hogy már változik is a hajszíne..
Na de várjunk csak, valami nem klappol itt. A saját feje búbját nem szokta látni. És amúgy is biztos nagyobb feje van ennél. Meg is tapogatta, és csakhamar tudatosodott benne, hogy tényleg nem a saját fejét nézni. Vagy testen kívüli élménye van. Elvégre honnan tudhatná, hogy néz ki a feje felülről, lehet eddig teljes tévedésben élt! Lehet beleesett a tóba, és megette valami kákalag vagy óriás pirája? Mondjuk ennek se volt sok értelme, ahogy jobban belegondolt.
- Hogy mi? - kérdezte egy pillanatnyi kihagyás után, felpillantva a nőre, aki odasietett hozzájuk.
Ismét lenézett, és jól elnevette magát.
- Jaa, nem, csak majdnem fürödtünk egyet a pirájákkal.
Szórakozottan elkezdte húzogatni saját haját, melynek vége szépen bevörösödött, majd lassan göndör fodrokban hullámozni kezdett lefelé. De ezúttal nem érdekelte. Már egy ideje rövidebbre vágatta a haját, és sikerült is megőriznie így. Ez egy fogadalom volt, és valami, amit a pszichonéni javasolt, hogy megbarátkozzon a változásokkal. Egész jól ment, most viszont kezdte visszanyerni korábbi hosszát, ahogy Adél az apró kislányt figyelte.
- Szia, Adél vagyok! Téged hogy hívnak? - Rosszul viselte, ha ölelgetik, azt csak Emma néni tehette meg és persze Boti, ha szerette volna, ráadásul a kisebb gyerekeket, de még a saját korosztályát is kerülte, ez a csöppség azonban egyáltalán nem zavarta. Hozzá hasonló volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még mindig mosoly játszott arcán, és minden körülmény ellenére úgy tűnt, ez egyelőre így is marad. Pedig a képessége ismét elszabadult, igaz, csak egy enyhébb mértékben, de a tetejébe még ez a csöpp lány nekiállt fogdosni is haját, ami, aki kicsit is ismerte Adélt, tudta, hogy főbenjáró bűnnek számít. De ezúttal máshogy volt.
- Nem-nem, semmi vész - rázta meg a fejét szórakozottan, miután belógatta lábait a vízbe, és a kislány is mellészegődött.
Felpillantott az anyukájára, majd vissza Lilianára.
- Én se szeretem váltogatni.. nem direkt csinálom - szólalt meg, és kezdett pacsálni lábaival. - Téged nem zavar?
Aztán tekintete ismét Mandán állapodott meg, kíváncsian pislogva rá, hogy ő mit szól ehhez. Kicsit koncentrált, egy pillanatra a szemét is behunyta, és a piros szín fürtjei közt élénk lilába fordult, a göndör fürtök pedig kiegyenesedtek, és kicsit visszább húzódtak, megrövidültek.
- Neked is szép ám a neved! - vigyorodott el újból a kislányra vetve pillantását, figyelve őt, ezúttal is lemásolja-e az ő színét.
És közben arra gondolt, hogy nem csak a neve szép, de ő maga is, a színes hajával együtt, úgy, ahogy van. Mert - bár ezt ő akkor még nem értette meg - elfogadta, hogy más, mint a többiek, sőt, láthatóan szerette is magában ezt. És boldognak tűnt, gondtalannak. Talán csak a kora miatt, de Adél nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen vidám lett volna, mikor kitűnt mások közül. Ő csak olyan akart lenni, mint bárki más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Útbanvagy-srác
alias Ricsi | öltözet

Úgy elröppent egy tanév, hogy bizony gyanús volt, nem-e rúgott bele valaki, vagy esetleg kötött rakétát a hátára. Vagy folyamodott varázslatosabb módszerekhez, és egyszerűen törölte ki Adél fejéből az elmúlt hónapok eseményeit.
Márpedig nem történt ilyesmi, megvolt minden a fejében, de furcsán rövidnek tűnt az idő, amit elsősként az iskolában eltöltött. Persze a kényszernyaralásnak is lehetett némi köze hozzá, most mégis szabályos pánikroham kerülgette a levitás leányzót, mert nem csupán közeledett az év vége, hanem úgy konkrétan az arcába ugrott egy vizsgaidőszak. És mégis mi a jó fenét lehet tanulni a pálmafák alatt, miközben zúg az óceán, és meleg van, és menni kell fürdeni?! Hát pontosan!
A vizsgák közti szüneteket módszeres magolással, és/vagy alvással töltötte, előbbi kicsit gyakrabban is megesett, és már volt, hogy a betűk az arcára ragadtak, ahogy elaludt egy-egy kevésbé izgalmas tananyag fölött. Mint mondjuk amilyenek a bájitaltan leckék voltak. De úgy összességében jól haladt, és ragadt is rá a tudnivaló, mint a kosz, vagy mint a diétájával felhagyó pióca, és magabiztosság is eltöltötte a második-harmadik napra már.
Szentül hitte, hogy ez annak köszönhető, hogy bizony megtalálta a tökéletes helyet, ahol tanulhat, és ahol senki sem megy az agyára. Nem volt mondjuk senki annyira zavaróan idegesítő, mint Zellerke, de azért párszor már tekeredett a haja mindenfelé, mint a mitológiai Meduza fején a kígyók.
Most azonban derűsen lépett be a tanulószobába, és hunyorított az ablakok felé, melyen a lemenő Nap fénye kukucskált be éppen, kissé narancsos ragyogásával színezve meg az amúgy kék falakat, és a szoba kellemes, egyszerű bútorait.
Adél beljebb lépett, és körülnézett, szeme pedig nyomban megakadt a lényegen. Egy pillantást sem vesztegetett az üres babzsákokra és fotelekre, és a mellettük nem messze álló néhány, foghíjasan foglalt asztalokkal sem foglalkozott. Tekintete azon a fiún állapodott meg, és ragadt le, aki azon a helyen ült, mely a legközelebb volt az ajtóhoz, és szemben helyezkedett az ablakokkal, valamint éppenséggel éppen a legideálisabban nyikorgott. Más szavakkal: az ő helyén ült!
Mint valami alattomos kígyó, szinte odasiklott mellé, és anélkül, hogy ténylegesen megérintette volna, böködni kezdett a válla felé.
- Sziabocsi, figyelj csak.. nem ülnél innét el? - kérdezte, majd érezve, hogy talán kicsit tapintatosabban is lehetne a dolgot, megpróbálkozott egy mosollyal. - Nem azért, hogy útban vagy, csak itt én akarok ülni. Mármint szeretnék. Itt én szoktam.
Már vagy pár napja! Ezt azért tiszteletben kell tartani, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Útbanvagy-srác
alias Ricsi | öltözet

Nagyon úgy tűnt, hogy a fiú nem tartja tiszteletben, hogy ez biza az ő, Adél helye, legalábbis nem pattant fel, és adta át neki sűrű bocsánatkérések közepette a széket. No jó, ilyesmit azért nem is várt volna el tőle a levitás. De azért egy pillanatra elképzelte.
Viszont azt végképp nem várta, hogy még bunkózni is fog vele. Jó, belefért volna az is, ha a morgás közepette feláll, és mondjuk duzzogva odébb áll, azzal úgy megbékélt volna. De ebből csak a morgás jött be, meg egy szemöldökfelvonós, "ezmegmitképzel" végignézés őrajta, pedig Adél még mosolygott is rá, amit azért nem érdemel csak úgy ki akárki. Viszont a helyéről nem mozdult, és mondandója végeztével vissza is fordult a jegyzetei felé, letudván a beszélgetést.
Adél azonban korántsem végzett.
- Én érkeztem ide előbb! Közben párszor el kellett mennem aludni meg pisilni és enni meg vizsgázni, de már hetek óta itt ülök! - mondta emelt hangon, mire a teremben többen feléjük fordultak, és pisszegni kezdtek.
Adél a szájára tette a kezét, és bocsánatkérő pillantásokat küldött szét, aztán az asztalra tenyerelve közelebb hajolt a rellon színeit viselő évfolyamtársára. Időközben beugrott neki, hogy látta már pár órán. Például bűbájtanon is.
- Amúgy se lesz meg az a K, szóval kár a gőzért. Akár arrébb is ülhetnél, annál az asztalnál sincs senki, nézd - mutatott el jobbra, direkt a jegyzet, és a srác arca közé dugva a kezét, hogy biztosan lássa, hova mutat. - És oda a Nap se süt, azt ti úgyse szeretitek, azért laktok az alagsorban, nem?
Valamiért tényleg felmerült benne, hogy a rellonosok fényérzékenyek, vagy csak szimpla szépundoruk van a napsütötte helyektől, de most inkább csak zavarni akarta a másikat, hátha az megelégeli, és úgy dönt, nem éri meg a hely miatt vitázni vele. Neki úgysem lehet olyan fontos, hogy pont itt üljön, mint a lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő