|
|
|
|
|
A Matt-rac szelleme INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...
Arc-smink A nyakvágással együttSzerencsére kínos megnyirbálásomról elvonta a figyelmet a terembe való megérkezésünk. Lopva-lopva folyamatosan Fannit néztem, amit nagyon remélem, hogy nem vett észre. Amint bejelentette, hogy kérdezni fog valamit, kicsit befeszültem. Mondjuk nem is értem, miért. Idióta, mit gondolsz, mit fog kérdezni? Szólalt meg a kis ünneprontó lelkiismeretem, de most, mint bármikor, amikor negatívkodik, figyelmen kívül hagytam és inkább a kérdésre koncentráltam. Gyors választ adtam, nem ám megint mondok valami baromságot. A gyorsan lecsapott beszélgetést ismét Fanni rázta fel. Gyorsan odaszaladt az ételekhez, én pedig követtem. Még a valódi pokolba is követtem volna...mi a fenét beszélek már megint? Amíg ő az étvágyát, én a szomjúságomat elégítettem ki, mégpedig valami...hát, fogyalmam sincs, mi volt a löttyike neve, de annyi biztos, hogy eszméletlen finom volt. Ivás közben körbenéztem az addig szemügyre sem vett helyiséget és hogy bevalljam az őszintét, nekem baromira tetszett. Mondhatni haláli volt. No, kell nekem itt falra festeni az ördögöt. Ugyan is annyira elbambultam ivás közben, hogy félrenyeltem azt a...amit épp ittam, ettől pedig erős köhögés, mondhatni fulákolás tört rám. Fanni hál' istennek rögtön sietett segítségemre és egy-két háton paskolás után már a köhögéstől kicsordult könnyeimet szárítgattam. - Húh, kösz! -szúrtam be két kisebb köhécselés között- Igaz, minek iszik egy halott? -nevettem rá, továbbvíve a poénját. - Hát...én se tudom... -néztem a poharat, majd lágy mosollyal átadtam neki a poharat és néztem, hogy szép lassan lecsúszik az ital a torkán. Teljesen elbambultam. Nem volt tiszta még számomra sem, mit érzek iránta. Talán ez...nem, az nem lehet! Vagy mégis? Rápillantottam és erőtlenül ugyan, de magamban kimondtam a választ: Én....szeretem....
|
|
|
|
A Matt-rac szelleme INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Bandázás ft. Lilith and Helena
Outfit / Amit odafelé dúdoltamEzt mennyire király már! Éppen a faházhoz tartottam, ahol pár lánnyal megtartottuk az első banda-próbát. Ja, igen, merthogy én és Lilith alapítottunk egy zenekart és mivel hogy ketten elég nehéz lett volna ezt kivitelezni, ezért betársult hozzánk két rellonos csajszi is. Ez így szerény véleményem szerint remek csapat. Odafelé menet végignéztem magamon. Igyekeztem rockosra venni a figurát, ami azért elég jól sikerült. És persze velem volt a gitárom is, hisz annyira még magam sem lehetek hülye, hogy egy zenekari próbára nem viszek hangszert. Amit odaértem, be is kukkantottam és Lilithet találtam bent. - Csővi! -köszöntem lazán és beletúrtam az amúgy is eszméletlen kócos hajamba és körbenéztem. -A többiek? -néztem kérdőn a piros lányra és nem tudtam nem észrevenni a banda logóját a pólóján. Elmosolyodtam és levettem a bőrkabátomat, ami alatt egy igen lenge, keveset takaró trikó volt. Leültem és elkezdtem gitárt hangolni, hogy készen álljon a zenélésre. Eközben próbáltam beszélgetni Lil-lel. - És, mi a terv, ha mindenki itt lesz?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Matt-rac szelleme INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Regős Manó
A tetkós srác...vagyis mint később megtudtam, Nándor végre hozzálátott a mintám felhelyezéséhez, majd felvarrásához. A tetkó körvonalai már a kezemen voltak, már csak az ujjperceimen lévő betűket írogatta fel, illetve a vázlatot korrigálta. Engem és Manót is egyaránt lekötött a művelet, így mindketten szó nélkül, mondhatni áhítattal néztük a mestert munka közben. Végül kezébe vette a tűt és jó felebarát módjára előrebocsájtotta, hogy a művelet nem lesz éppen fájdalommentest. Persze tisztában voltam vele. Ha az ember fia tetoválást akar, persze mindíg megkapja az "tudod ez mennyire fájdalmas" vagy éppen a "ne tedd ezt magaddal", óh, és a kedvencemet se felejtsem ki "mit fognak gondolni mások". Mindig is utáltam, ha ezzel a tipikus hegyi beszéddel untattak. Ez az én testem, én döntöm el, mit teszek vele. Aki szeret és szimpi vagyok neki, hát tetkóval is szeressen, ha meg nem, akkor el lehet menni melegebb éghajlatra is, sőt ajánlott! A tetováló-ketyere a bőrömhöz ért, én pedig átéltem a fájdalmat. Manó észrevette az arcomra kiülő műmosolyt és feltette a legegyértelműbb kérdést, amit ilyenkor fel lehet tenni valakinek. - Húh, hát, őszinte leszek, baromira. De na, kemény vagyok, ennyi kell. -próbáltam mosolyt erőszakolni az arcomra, de az ilyesmi elég nehéz, hogyha úgy érzed, mintha valaki összekeverte volna az ujjadat egy tűpárnával. - STORRY-TIME! -mondtam kissé magasabb hangerővel, tündérport imitálva az épp nem agyonszúrt kezemmel és "mesélni kezdtem" -Hát, ez még az emo-korszakomban kezdődött egy-két éve. Sok emo képet láttam, amin anime szereplők vannak, így elkezdtem nézni néhányat és elindult a rajongásom irántuk. Azóta Japán- és Ázsiafan vagyok. -mosolyogtam, közben teljesen megfeletkeztem róla, hogy szétszúrják a nyomorult karomat. Én is kérdezni akartam valamit, de nem jutott szembe sok minden, így végignéztem rajta és megpróbáltam kierőszakolni magamból valamit. - Egyébként nagyon menő a hajad! -no, ennyire sikerült kreatívnak lennem.
|
|
|
|
A Matt-rac szelleme INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...
Arc-smink A nyakvágással együttNo, ki az a már-már természetellenesen kócos gyerek, aki még halott létére is képes kis híján megfulladni. Hát persze, Matt Philips most is megállás nélkül azon tanakodik, hogy nyírhatná ki magát. A kis szuicid emos. Habár mi tagadás, remek halloween-dekoráció lenne a kis testéből, ám hála istennek (fail, tekintve, hol is vagyunk...) volt valaki, akinek sikerült megfékeznie véletlenszerű öngyilkossági kísérletemet egy két erős hátba vágással. Egy kicsit le is tolt érte, hogy megpróbáltam véletlenül megölni magam, de azért bevallom egész jól esett, hogy érdeklődik az egészségügyi állapotom iránt, nem csak kényszerből tart velem és igazából az se érdekelné, ha kis zöld űrbéli emberkék rabolnának el. Jó, mondjuk már az elején tisztázta az ellenkezőjét, de no, akkor is. Ezek után meg kívánta kóstolni a gyilkos löttyöt. Én tétova nélkül odaadtam neki. Az se nagyon érdekelt volna, ha egy csillagot kér, kis hercehurcával ugyan, de neki elintéztem volna...mit beszélek már megint? Igaz, valódi érzéseim iránta már elkezdtek körvonalazódni bennem, de nem is igazán tudom, hogy miért, nem mertem bevallani magamnak. Talán féltem a kudarctól. Az elutasítástól. Hogy ugyan az történik majd, mint legutóbb és a végén megint csak én maradok és a ketté tört szívem. De eljutottam odáig, hogy nem érdekel. Vállalom a kockázatot. Szeretem és hogyha ne add isten, mégis átejt, legalább a saját fejemhez vághatom, hogy "én megmondtam!". Eközben Fanni elém tárt két instrukciót, miszerint vagy itt maradunk és táncolunk, vagy elmegyünk akárhová, mondjuk az erkélyre...az erkély...mint az első halloweenemen. Ekkor átvillant az agyamon egy gondolat. Ahelyett, hogy szerencsétlenül próbálom lepelzni, amit iránta érzek, az erkélyen túleshetnék a vallomáson, így már nem lenne titok. - Hmm...menjünk az erkélyre, amúgy is kezd kijönni a tömegiszonyom. Csak olyan profi sminkes vagyok, hogy nem látszik. -kacsintottam játékosan. Várj, te idióta! Csak így vakon a világnak, mindenféle tervezés nélkül? Hiába, nem is én lennék. De most már nem volt visszaút. A kimondott szavaknak súlya van.
Folytatás az erkélyen...
|
|
|
|
A Matt-rac szelleme INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Together Alízom...
I love you and done... Ellógás a buliból...Elég nevetséges módon próbáltam köhögéssel leplezni a nevetést, amit az a látvány keltett benne, ahogy Alízka csomagol magának egy kis elemózsiát az erkélyre vezető útra. Ki is trappoltunk a teremből és amikor kiértünk, fellélegeztem, hogy kicsivel több levegőhöz jutok, mint a fullosan megtelt nagyteremben. Mivel a fejem már nagyon viszketett a holt-makeup-tól és nem akartam elkenni, mondván akkor még inkább hulla fejem lenne, jobbnak láttam lemosni. Fanni felé fordultam és egy mutató-ujj feltartással és egy " Pillanat" hangoztatásával akartam érzékeltetni, hogy várjon egy kicsit, hogy lemossam ezt a vackot a fejemről. A nyakamon lévő gigantik sebhez nyúltam, majd egy lassú húzással eltávolítottam a sebet. A hulla-arcom evakuálásához már a pálcám kellett. Elő is kaptam a zsebemből a kis aranyos, a képem felé fordítottam és kimondtam a varázsszót. - Aguamenti! -kántáltam, miközben, kikapartam a homlokomból a hajamat, amíg lemostam a lágy víz sugárral a sminket. Amint a vízsugár alább hagyott, a vűvéres pólómmal felszárítottam az arcomon lefolyó vizet. Sokkal jobban éreztem magam. Ám ekkor Valaki, jól tudom, hogy ki, ráugrott a hátamra és kiadta a parancsot, hova vigyem. - Igen is hölgyem! Nyihahahaaaa! -próbálta valami ló-szerű hangot kiadni a számon, majd elszalajtottam a közös ulticélunkig. Ki is vágtattam vele az erkélyre, majd ott letettem és magammal szembe fordítottam.Egy kicsit komolyabb hangnemre váltottam. Nincs visszaút, Matt. Gyerünk öcsi! - Fanni...húh....oké, nem kertekek, kimondom egyenesen... -szorítottam ökölbe a kezem. Idegesen nyeltem egyet, majd behúnytam a szemem és kilöktem magamból a szavakat. - Én....szeretlek...
|
|
|
|
|
|
A Matt-rac szelleme INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Hali Bence! Am menő volt a jelmezed. Bocsi Min Jong! Nem vagyok nagyon tisztában a nevek kiejtésével.
|
|
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Together Alízom...
I love you and done... Ellógás a buliból...Amikor hátamon Fannit cipelve megérkeztünk az erkélyre, görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogyha már idáig eljöttünk, nem visszakozhatok, le kell rántanom a leplet arról, mit érzek iránta. Le is pakoltam a hátamról, magammal szembe fordítottam és kisebb bénázás után kilöktem magamból a szavakat. Először nem mertem a szemébe nézni. Majd mégis erőt vettem magamon és nincs mit veszítenem alapon felnéztem rá és egy idióta, illetve...nem is tudom milyen mosolyt felvíve a fejemre vártam, hogy megszólaljon. Tisztában voltam vele, milyen kockázatot vállalok, de mindez eltörpül amellett a tény mellett, ha a Fanni iránt érzett szerelem kölcsönös, akkor végre együtt lehetek azzal, akit szeretek, ez pedig mindent megért. A kérdésére viszont felnevettem. Közelebb mentem hozzá és kissé félénken megfogtam a vállát. - Még kopasz fejjel, harminc centis körmökkel és narancssárga bőrrel is! -mondtam lágyan mosolyogva, megsimogattam az arcát és eltűrtem a haját. Ezt még nem vettem teljesen igenleges válasznak, de azért már sokkal inkább bíztam abban, hogy a végén igent mond. De sajnos a másik lehetőség sem volt kizárva.
|
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Hopp, egy Lotti! Pöpecül, kösz! Te? *megöleli és meghomlokpuszizza Fannit* Hova megyöl? Oki Lil! Én addig lehet írok pár dalt!
|
|
|
|
|
|