Hali-gali!
Ja, kissé kihalt a táj.

Köszi, pulcsibolond vagyok!
Igen, végre hordhatok is, meg aztán előkaphatom a tornacipőimet is.

Jaja, Britt zászló mintás, meg van egy majdnem térdig érő mohazöld is.

Köszönöm, igyekszem.

Boldog midnight!!!!!

Szió srácok! ♥

Semmi, csak P!nk dalol a fülembe!

Adam Kensington

Levenni a lábáról? Hogy vethettem be egy ilyen sületlen poént egy első beszélgetés alkalmával? Na, remélem ő legalább nem azok közé az emberek közé tartozik, akik az ilyesmit félreértik. De ha mégis, akkor remélem nem teszi közzé az Edictum-ban, mert ha mégis, az egész suli rajtam fog röhögni. Mundjuk a mugliknál már hozzászoktam, de akkor is. Ebbe belesültem.
-Ó!-kerekednek ki a szemeim.-Tájkép? Lehet valaki, vagy valakik rosszalkodtak egy kicsit.-nevettem el magam. Jellemző. Röhögök, mint a tejbetök, pedig nincs is semmi poén a mondatban.
-De jó, már azt hittem, fej nélkül távozok!-színészkedtem ki egy megkönnyebbülést.-Habár a kis mutatványom után.-néztem vissza egy pillanat erejéig. Igaz, voltak komolyabb ütközéseim és eséseim az éve alatt, de azok kicsivel erősebbek voltak. Meg amúgy is, nem lenne túl tanácsos itt kitörni a nyakamat.
-Ja, az Edictum egyik cikkében figyeltem fel rád, azaz a nevedre.-Komolyan át kéne gondolnom, mit mondok és csak aztán kimondanom. De mindegy. Adam azonban tovább nézte a festményt, én meg nem értettem, miért annyira különös ez egy ilyen helyen? Gondoltam rákérdezek.
-Ő, de ez miért is olyan különös? Mármint egy ilyen helyen?

Adam Kensington

Csak hallgatja, ahogy beszélek, ami kicsit zavarba hozott, mert ettől kissé úgy éreztem, mintha kicsit túl sokat jártatnám a töklé lesőmet. Jó, ez néha tényleg igaz, de ez az alkalom most nem igazán volt sorolható azok közéjük. Na mindegy. Csak nézi azt az állítólagos tájképet. Tágra nyíl szemmel és szájjal bámulok, amikor a festmény konkrétan elnyeli a kezét. Megállt, amikor már csuklóig betolta a kezét a képbe, majd kihúzta. Lemerevedtem. Sok érdekes dolgot láttam már ittlétem alatt, de ez benne van a top háromban. Hallottam, hogy mit, annyira elmerültem a gondolataim tengerében. Ekkor őrült ötletem támadt. Felébredve az ámulatból Adamre néztem, majd a festmény elé léptem.
-Szabad?-kérdeztem, majd sóhajtottam egyet, megfogtam a keretet és bedugtam a fejem. Mintha egy tócsába merítettem volna a kobakom. Belül azonban minden száraz volt. Újra sóhajtottam, attól tartva, mi fogad a fal túloldalán, de minden bátorságomat összeszedve végül felnyitottam a szemem, de meglepő módon a fal túloldalán teljes sötétség fogadott.Körbenéztem, de így sem láttam többet. Lehet a szemem miatt. Majd kihúztam a fejem. A hajam tiszta víz lett és kis csimbókokban lógott a homlokomba, a szemembe.
-Nem láttam semmit. Bent teljes a sötétség.-kapartam ki a szememből egy tincset, majd visszanéztem a képre.
-Esetleg nincs nálad a pálcád, hogy bevilágítsd a teret?-Ma úgy tűnik, őrült ötletekből nem lesz hiány a részemről.

Boldog midnight!!!!

Hali-gali gyerekek, de rég vótam itten!

Boldog 00:01 et!

Hali-gali gyerekek!

Segíthetek Bran? Van csillámtollam, meg neon-filcem.

Rajzolsz rám valamit? *-------*

Művészbagázs. Alaítanunk kéne egy rajzszakkört... *______*

Adam, téged mindenhogy szívesen látunk. *megöleli*
Am az ujjaddal tudsz festeni.

Tényleg, nálam színes haj-spray is van!
Ki kér?

Minden féle!
Jut eszembe, bekéjeckethetek az öjedben Adam?

Végre, valaki volt olyan eszes, hogy papírt is adott!

Lotte!!!!
*megölelgeti*
Mizu? Rég láttalak!

*behuppan Adam ölébe és onnan pislog*

Csodaszép!

De mostmár nem vagy az, ugye?


Makd indítványozzuk, hogy legyen művészklubb, jó.

Szupcsi, folytatódik a Tokio-s kaland!!!

Bocsánat, csak kissé kiapadt az ötletforrásom, de kerítek egy gondolkodó kalapt.

Oksi.

De, én!
*rajzol egy szivet, benne egy béke-jellel*
Na, milyen?

Ja, kiteszük majd a művészklubb ajtajára.

Húh, összetett.

Miss Malard!? Imádtam azt a mesét!!!! ♥

De jó. A zenéje meg...Love!

Én építek!!! csak hozz hozzá havat!

Oksi, kérjünk répát Wolgitól, vagy van neked is?

Haha...

Az isz jó. *kesztyűt hú az építéshez*

Ja, lécci Dió!!!