Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A végzős bál. Nem volt kérdés, hogy kivel megyek. Szépen, ahogy egy jól nevelt sráchoz illik, odamentem hozzá és megkértem, hogy legyen a partnerem. Csak hogy tiszta egyen, Péter Fanniról beszélek. Ő pedig igent mondott. Minden simán ment. Még gondolatban meg is dicsértem magam, hogy ezt legalább el tudom intézni egyedül is. Ahha, csak egy valamire nem gondoltam: a gönc. Még a saját összeállításomról se volt még elképzelésem se, Fanniéról meg aztán végképp nem, pedig szerettem volna némiképp összeöltözni vele. A másik meg az, hogy a gönceim 99%-át nem épp ilyen eseményekre tervezték. Ebből az egészből az lett, hogy ott állok a szekrényem előtt egy szál alsóban, a szekrényem tartalma pedig az ágyamon. Totál kétségbe voltam esve, ekkor jött a hab a tortán: ránéztem az órára. A szemeim egy csapásra kipattantak, beletúrtam a kupacba, felvettem az első pár cuccot, ami a kezembe akadt, a zsebembe csaptam a pálcámat (a feszes gatya előnye, hogy bármit teszel zsebre, az ott is marad) és már szaladtam is le. A lábam csattogását hallva  eszembe jutott, hogy elfelejtettem cipőt venni, de már túl későnek éreztem, hogy visszafussak, szóval a meztelen lábamat figyelmen kívül hagyva loholtam lefelé. Az utolsó sarkon befordulva a távolban megláttam a gyönyörű barátnőmet, aki éppen nélkülem készül bemenni. Mivel kiabálni nem volt erőm, ezért arra koncentráltam inkább, hogy utol érjem, ami csak a teremben sikerült. Izomból kivágtam az ajtót, fél pillanat kellett, hogy észre vegyem Fanni, s mivel annyira lihegtem, hogy nem tudtam volna semmi értelmeset kinyögni, így szimplán csak hátulról átöleltem, hogy ne tudjon tovább "menekülni"
- Hah...hah...hah...sziah....hah...ne menekülj! - lihegtem még mindig, ezután nyomtam egy puszit az arcára, majd elkezdtem vele kicsit illegni -billegni.
- Látom az idő egyikünknek sem haverja. - nevettem, majd elengedtem - Hogy utálhatom magam ennyire, hogy még egy inggel is meg akarom fojtani magam?- nyúltam a nyakam fel, s miután kigomboltam legalább 2-3 gombot, illetve a zakómat, végignéztem a gyönyörű páromon és elmosolyodtam.
- Olyan szép vagy! Jó áll a fekete! - mutattam az újnak vélt hajszínére, remélve, hogy ez a változás nem csak a fejemben született meg, hanem valós volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez a bál több okból is különleges. Először is a párom ténylegesen a párom, azaz a barátnőm, (ha így jobban tetszik) másodszor végre most vagyunk ténylegesen együtt egy közeseményen. Harmadszor pedig feltett szándékom volt, hogy a kapcsolatunkat új szintre emeljem. Igazából vicces, de még nem csókolóztunk. Jól van na, szerintem ez a tempó még is csak jobb annál, minthogy rögtön egymásra rontsunk. Nem, nem biza. Eme eltökéltséggel, hogy ma este ellopom életem első csókját (ciki, de így van) Fannitól. De ez a terv kis híján szertefoszlott, mert jócskán elkéstem és már Fanni is bement a terembe nélkülem. Épp ezért turbó módba kapcsolva sikerült odaérnem, illetve őt beérnem, s amint sikerrel elértem szívem hölgyét, rávetettem magam, hogy ne fusson tovább. Felismert, s még inkább maga köré fonta a kivarrt kezeimet.  Megnyugtatott, hogy nem menekült, csak félt, hogy meguntam a rá várást.
- Rád a világ végéig várnék. -intéztem hozzá egy félmosolyt.
- Amúgy ez tök gáz, hogy a lány vár a fiúra. Nyeeeeh. -vágtam szomorú kiskutya fejet, de az arcmimika, illetve a nyakamra gyakorolt hatása eszembe juttatta velem, hogy öltözékem túl komolyra sikeredett (mondja a srác, mezítláb) ezért ki is gomboltam a göncöm pár részét. Sztriptízelésem közepette Fanni elsütött egy vicces fenyegetést és megbökdöste a mellkasomat, amit viszont nem engedhettem el nevetés nélkül.
- Sokkal érettebbnek tűnsz, de nyugtass meg, hogy nem vagy az mély, belül. -kérdeztem kicsit ijedten. Persze akkor is szerettem volna, de Fanni számomra az az ember, akivel büntetlenül lehetek őrült és fura lenne, ha ennek hirtelen vége lenne. Láttam, hogy sikerült zavarba hoznom. Alízkám következő mondata viszont bizonyságot adott arról, hogy a külső nem változtatja meg a személyiségünket. És még meg is sikerült nevettetnie, majd a nyakamba ugrott. Élveztem minden egyes pillanatot, mikor megöleltem. Éreztem a bőre illatát, a ruhája anyagának puhaságát, a teste melegét. Igen, elhatároztam, hogy ma este végre megcsókolom. Felfigyeltem a körülöttünk hallatszó lassú zenére, s ekkor egy hihetetlenül nyálas, de jónak tűnő ötlet jutott az eszembe, hogy tervem végkimenetele felejthetetlen legyen. Arrébb söpörtem Alízkám haját, hogy a szám közel legyen a füléhez.
- Szabad egy táncra hölgyem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Rohantam, ahogy tudtam. Nem túlzok, ha Benedek nem szól, most alsógatyában rohangálnék a kastély és a falu között. Jó, mondjuk biztos éreztem volna a hideget. Mondjuk mezit lábazásom során hozzászoktam a hideghez (meg a náthához) meg amúgy is, Fanninak szüksége volt rám, én meg mint barátja, köteles voltam segíteni, jó, mondjuk nem csak azért siettem megsegítésére, mert ezt diktálta az etikett. Az amúgy sem én lennék. Amúgy is segítenék rajta. Amire nem mellesleg mindjárt sor is került, ugyan is már a falu határában loholtam. "Boglyas teret írt..."tűnődtem "Hol is van?Várjál, ott egy tábla. Ahham, ha minden igaz, ez az." dünnyögtem, szememmel a (tudtomban jelenleg) fekete hajú lányt keresve. Nem kellett sokáig erőlködnöm, hogy megpillantsam a rózsaszín pulcsit. Oda is rohantam hozzá, s csak akkor vettem észre, hogy eltört a mécses, előtte pedig egy üres papírpohár, körülötte a betonon szétfolyt barna folyadék. Ha jól sejtem, a drága kávét vett. A story így már elkezdett körvonalazódni a fejemben, de a biztonság kedvéért hallani szerettem volna Alízkától is. Amint elé értem, hevesen lihegve a nyakába ugrottam, hogy megnyugtassam. Jó erősen megöleltem, s a fülébe suttogtam.
- Nyugi, nincs semmi baj. Már itt vagyok. Együtt biztos megtaláljuk. Egyet se félj...-mosolyogtam, majd megpusziltam a nyakát. Még egy kicsit így maradtam, majd elengedtem, kezeimet a könnyáztatta arcára helyeztem, hüvelykujjaimmal pedig kisöpörtem a könnyeket.
- Na, meséld el, mi történt, aztán elkezdjük keresni a kutyust, oké?-mosolyodtam el a végén, hogy megnyugodjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ez kicsit komikus. Most kezdem itt a negyedik évemet, egyik kedvelt tevékenységem, hogy a kastélyt téblábolnom végig mezítláb a 339. alkalommal is, kísértve a náthát, szóval elvileg már a tenyeremnél jobban kéne ismernem. Ehelyett itt bolyongok, mint aki most jár itt először, de ez még semmi, hisz ez mindennapos. De most nem egyedül keringek itt, mint sárga falevél az őszi szélben. Ugyan is velem van egy..talán évfolyamtársam, aki ebéd közben egyszer csak oda jött, hogy kísérjem le sóért a konyhába. Szeretem az ilyen spontán embereket, szóval miért ne. De azt elfelejtettem, hogy én legalább annyira nem tudom, merre megyünk, mint ő, ha nem jobban, épp ezért eléggé elkerekedtek a szemeim a kérdés hallatán, s csak ennyit tudtam mondani.
- Jó kérdés, fogalmam nincs! -rántottam meg a vállam, majd a lányra néztem, aki szemlátomást szintén engem nézett. Ekkor hasított belém a tudat, hogy nem jut eszembe a neve. Szokásomhoz híven összehúzott szemekkel, rázkódó ujjakkal, halk csettintésekkel kezdtem előcsalogatni a gondolatot, de az valahol nagyon mélyen beragadt, szóval elkezdtem hangosan gondolkodni.
- És amúgy hogyhogy pont engem választottál kíséretnek, kedves...La...Lola...Lilla...Jajj, mi a neved? -erőlködök, de csak nem jön össze a dolog. De legalább ez nem olyan kellemetlen, elvégre csak egy évfolyamba járunk és még csak nem is egy házban tengetjük mindennapjainkat. Ezt a pár betűt is csak azért tudtam, mert mintha Fanni említett volna egyszer egy lányt, akire illett az eridonos személyleírása. De amúgy is, legalább addig sem lép fel a kínos csend, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdekes dolog az idő. Ki tudja, ha egy perccel előbb ér ki, a kutya lehet még ott lett volna és boldogan ugrott volna a nyakába. Most viszont sír, sír a két kivarrott kezem között és próbálja összeszedni magát, elmondani, hogy hogy, s mint történtek a dolgok, én meg közben letöröltem egy (a sminkjétől) fekete könnycseppet, aminek az lett a vége, hogy lett egy vízszintes csík az egy két függőlegeset elvágva. Mindegy, el is engedtem Fannit, aki egy mély levegő után kiadta az instrukciót, majd a táskájában kezdett el kotorászni. Gondolom a pálcáját kereste. Követtem a példáját és én is előkaptam a "harci fegyveremet" és kimondtam a megfelelő varázsigét.
- Lumos -mire a pálca végéből kis fény kezdett szétterjedni. Hogy kicsit megnevettessem Fannit, támadó állásban elkezdtem két kézzel a fejem előtt lassan ide oda mozgatni a pálcámat, akár egy lézerkardot.
- Yeah, imádom, erről mindig a Star Wars ugrik be. -nevettem a tarkómat vakarva. Végre viszonylag megkomolyodva indultam el az egyre sötétebb téren, ide-oda világítva a pálcámmal.
Egy kis idő elteltével mozgást láttam egy bokorban. Alízkám felé néztem és hangtalanul, nehogy elijesszem, szavakat formáltam a számmal, majd egyre közelebb settenkedtem a bokorhoz. Remélem, hogy az a kutya, vagy ha nem is, valami ártalmatlan. Nem szeretnék így, szürkületkor összeakadni valami, vagy valaki veszélyessel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ez a pár hónap, olyan volt, mint egy fehér pergamen. Egysíkú és változatlan. Órákon kívül nem dugtam ki az orrom a szobámból, az ablak mellől, ritkán fel sem néztem a füzetemből, telefirkálgatva a szűz, fehér lapokat. Fannival sem beszéltem egy ideje. Máshol jártunk egy ideig, külön utakon, én is, ő is. Mi tagadás, hiányzott az energiája, hogy feltöltsön. Vajon miért nem keres. Vagy azt várja, hogy én tegyem meg? Nem tudom, a válasz még nincs meg. Ez első lépés felé pedig az, hogy kitörjek ebből a remeteségből. Lassan kiléptem a kastély falai közül. Hónapok óta először éreztem magam körül a friss levegőt. Kicsit csiklandozott, ahogy a napfény hozzáér a sápadt arcomhoz -már ami a hajam miatt látszott belőle- és a testem fedetlen részeihez. Jól esett a kis menetszél is, ami kivitte a hosszú, barna tincseket az arcomból. Akár a filmekben. A bebábozódásom ideje alatt megnőtt. Elértem a célom. Illetve egy részét. A terv csak a faluba való leérésig volt megírva. Azon túl nem tudtam, mihez kezdjek. Gondolataim a Fő utca felé tereltek. Sorban nézegettem a kirakatokat. Volt ott minden: ékszerek, pálcák, művészeti bolt -ide is egyszer benézek- és egy....könyvesbolt? Kedvemre való időtöltés az olvasás, ezért meglepődtem, hogy még sosem voltam itt ezelőtt. "Ezen most változtatok" elhatározással csoszogtam az ajtóhoz. A kilincs kattanással vált el az ajtófélfától, beengedve az üzletbe. Bent szerencsémre nem volt nagy tömeg, csak 1-2 embert láttam, akik épp az könyv oldalakon lévő szótengerben úsztak. Igyekeztem csendben mozogni, nehogy zavarogjak. Csak nézegettem a könyvgerinceket, melyik vonzz a leginkább. A végén valami legendákról szóló könyvet szúrtam ki -természetesen egy jó magas polcon- és megpróbáltam leszedni. Igen ám, de a polc eléréséhez a 170 centim nem volt elég.
 A pálcámat meg persze a szobámban maradt,így a varázslatot kizárva szóval maradt a "lábujjhegyen talán elérem" módszer maradt meg. Lábujjhegyen nyújtózkodva, ugrálva próbálkoztam, de csak nem akart lefáradni a polcról.Végül csak elértem az áhított tárgyat, ám az olyan lendülettel lódult meg a polcról, hogy kibillentett a súlypontomból, így hát hátrahőköltem és -kis híján majdnem egy emberke lábára, de- végül a földre huppantam egy kisebb puff-al, a könyv pedig pár centivel mellettem landolt.Pár másodpercig kellett, hogy realizáljam, hogy majdnem egy srác lábára érkeztem, hátradöntöttem a nyakam, így kb. láttam az arcát is.
- Uh, bocsi, nagyon béna vagyok, ugye nem ütöttelek le véletlenül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ez alatt a pár nap alatt szerintem összesen nem aludtam 8 órát. Mondjuk nem mintha máskor kialudnám a krumplikat a földből, de ez még nálam se normális. Csak bolyongok. Össze-vissza a kastélyban. Fülessel a fülemben császkálok végig a folyosókon mezítláb. Ez a lemez minden este. Már pár napja ez megy. A szobámban feküdtem az ágyamon, karikászöld szemekkel a plafont méregettem. Amióta Benedek elment, ez az egész kihalt, csak az én sóhajaim töltik ki a teret. Próbálom kiverni Fanni...na, nevezzük tudodki-nek!Szóval próbálom kiverni a fejemből. Egész jól megy. Ma csak minden 3. percben véltem látni arcát csukott szemekkel. Nagyrészt a levegőre menekülök a gondolataim elől. Most is letessékelem magam az ágyról és az elnyűtt, szakadt farmeremben, a vékony kezemnek túl nagy lyukat biztosító ujjatlanomban, kócos, karikás fejjel, mezítláb, negatív gondolatok fellegében indultam ki...ezúttal az erkélyre. Ja, egy 18 éves srácot így padlóra küld egy ilyen apróság. Röhej, de ez van. A magamra mondogatott "kedves" melléknevek tengerében kódorgok ki a végállomásomra. Odacsattogok a korláthoz, és előveszek a zsebemből egy kis dobozt. Ja, cigis dobozt. Tudomki miatt megpróbáltam leszokni, de most már rohadt mindegy, nem. Ajakhoz ért az egyik szál, be is gyújtottam. Igen, egy szükségtelenül depresszív tizenéves egy gyönyörű, csillagos éjszakán ott pöfékel.
- Hmmm, b***meg! - szakad ki egy sóhajjal kézen fogva, ahogy végiggondolom, miért is vagyok itt. Aztán oldalra pillantok és a szitokszó ismét kijön, csak mellé még egy majdnemszívroham is betalál. Nem vagyok egyedül. Gyors végignézem, nem tanár, vagy prefektus-e az illető. Az eredmény negatív, szóval megnyugszok. Kicsit.
- Ember, nagyon megijedtem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Olyan nyálas ez az egész, nem? Egy felnőtt(nek kéne lennie) srác gőzölög a holdvilágos ég alatt a lány után epekedve. Nyálas. Nyálas és röhejes. A sztenderd szitutól csak annyi az eltérés, hogy nem vagyok egyedül. Egy kisebb szívroham után bemutatkozásféle dörrent el.
- Nem. Ilyen antiszoc kölyök vagyok, ha a sötétben nem látszana elég jól. - motyogtam az ezer meg ezer fényes pontot kémlelve az égen. Jól hallottam? Igen, ő is rágyújtott. Meglepve mérem végig. Olyan velem egykorú lehetett. Ha már a gondolatok elkezdtek áramlani, az is felmerült bennem, hogy elég bunkó vagyok a gyerekkel, szóval megpróbáltam korrigálni.
- Öhm, megnyugtató, hogy nem csak én mérgezem magam. Illetve fogy nem csak én növesztek hobbiból karikákat a szemem alá. - mosolyogva kicsit visszapillantok a panorámára, aztán a fókusz visszaszáll a srácra.- Ja, amúgy bocs, ha paraszt vagyok, néha véletlen így esik. De viszont annak örülhetsz, hogy téged nem letarolva ismertelek meg. Ja, valahogy nekem ez kifejezetten jól megy.
Hát, nem is lódítottam, ha visszatekintek, a legtöbb diákot letarolva ismertem meg. Biztos szólnak rólam ilyen babonák, hogy, mit tudom én, "óvakodj, jön az iszákos navinés és neked annyi". Ha nem is emiatt, de Fanni egyik jelenete miatt biztos. Nah, ne, ne, ne gondolj rá, mély levegő, alright! Na, itt van a lehetőséged, hogy beszélj valakivel és ne gondolj...rá. Gyerünk, te nyomi!
- Khm, ha megengedsz egy kérdést: te miért is nem alszol?