|
|
|
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
Popcorn!  *Lotti mellé pattan, elvesz egy szemet és elegánsan a szájába dobja* Majd rájössz Kislány...  
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
Gwen L. Blake
Outhfit
(a napszemcsi meg a táska nélkül....)Oké, gondoljuk csak végig. Mindjárt karácsony. És mindenki....na jó, lehet csak én vagyok ilyen anyagias, meg miegymás, de számomra a karácsony elképzelhetetlen házi készítésű mézeskalács nélkül és mivel nem tudtam hirtelenjében az egész famíliát ideteremteni, ezért megembereltem magam,felvettem egy kötényt, hónom alá csaptam a nagyanyám ősrégi szakácskönyvét, becsörtettem a konyhába, előpakoltam a szűkséges hozzávalókat és eszközöket, hártaléptem, csípőre raktam a kezemet és felsóhajtottam.
- No srácok, lássunk hozzá. -léptem oda a szakácskönyvhöz, ami nélkül 100%, hogy elveszek, mint egér a labirintusban, kinyitottam és addig nyálaztam az ősrégi könyvet, amíg meg nem találtam a keresett receptet.
- Mé-zes-ka-lács...perfekt! -böktem rá a fejezetre és már kezdtem is a sütögetést.
Azaz akartam volna kezdeni, csak egy bökkenő volt az általam kiötlött képletben. Mégpedig az, hogy még a vizet is odaégetem. Mindenhol kis masszadarabkák...nem is tudom, mi a jó szó...hevertek? Jómagamat pedig tiszta liszt, cukor tej és egyéb hozzávalók leptek el, a hajam meg úgy nézett ki, mint valami szénaboglya, a szokottnál is durvább értelemben. Ideges és bepánikolt fejjel ugráltam ide-oda, próbálva kordában tartani a káoszt, úgy tűnik sikertelenül. A vége felé már az angyalkákhoz kezdtem imádkozni, ha már úgy is karácsony, nem történhetne velem is legalább egy ici-pici csodácska, vagy esetleg nem küldenek rám valami segítő izét? Mind a sütéshez, mind a majd sorra kerülő takarításnál is nagyon jól fog majd jönni egy-két segítő és szorgos kéz...oké, nem lehetne három-négy?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
2015. Karácsonyi előadás
Matt előadása
„Safe and Sound…”Egy nagy, halvány fényű lámpa gyúl ki, megvilágítva azt a kis széket, amit az előadásom miatt helyeztek ki. Ehhez a kis sámlihoz társult továbbá egy állványra erősített mikrofon, mert ugye kéz nélkül csak nem tudom megfogni, izgatottan nyelek egyet, megmarkolom a gitáromat és megigazítom a zakómat és végignézek magamon. Nem vagyok túl csicsás, de ezt a dal, amit előadok, majdnem hogy megköveteli, és természetesen mi van a lábamon, illetve mi nincs? Hát cipő. Nem vagyok túl fázós, szóval nincs is rá nagyon szükségem, úgy sem fogok a havon ide-oda járkálni. Egy utolsó izgatott sóhaj és megindulok a kis szék felé. Felülök, ölembe veszem a hangszert, rendesen belefektetem, előveszem a pengetőmet, megigazítom a mikrofont, de még mielőtt elkezdeném pengetni, beleszólok a készülékbe.
Csak csukd, be szemed. A nap épp lemegy. Rendbe fogsz jönni, már senki sem bánthat. Jöjj, hajnali fény! Te és én épek és egészségesek leszünk… mondom a dal refrénjét magyarul, majd ránézek a gitár nyakára és elkezdem játszani a kezdődallamot…
|
|
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
Together Alízom...
I love you and done...
Ellógás a buliból...
[Zárás]Amit mondott, azt lényegében randi-megvívásnak vettem. Megfogtam a vállait, megpróbáltam fafejet vágni és megszólaltam.
- Várj egy pillanatot! -mondtam, majd elfordultam, kicsit összegörnyedtem és halkan behúztam az ökölbe szörított kezemet, valami "Yes-yes-yes!!!" szerűséget mormolva. Aztán ismét fapofával visszafordultam és annyit mondtam, "oké, kész vagyok", de nem bírtam tovább röhögés nélkül, ezért hangosan felröhögtem. Miután elmúlt az a röpke fél átröhögött perc, Fannira néztem és próbáltam kierőszakolni magamból. Nagy sokára sikerült is.
- Ha magácskának nincs ellenére meghívnám egy holdfényes sétára, amíg visszakísérem a lakrészére, vagy ahova szeretné. -hajoltam meg vigyorogva és az ajtó felé mutattam. Majd a válasza után átkaroltam és kivezettem az ajtón. Nagyon jót sétáltunk és sokat tudtam meg Fanniról.Ígérem, az a randi olyan lesz, hogy sosem felejted el Fanni...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
Regős Manó
Visszatérve az időbe...- Kád? Mint a frissen vert tejszínhab please! -dobtam fel a kétértelmű poént és nagyon kíváncsi voltam, hogy lecsapja-e a feldobott labdát. Habár Manót nézve nem voltam biztos ebben, mert nem tűnt olyan embernek, aki elég piszkos fantáziával van "megáldva" de azért kivártam, hogy mi lesz. Elvégre rossz az, aki rosszra gondol, de hülye, aki nem, szóval nálam ez nem gáz. Az viszont nagyon nagymértékű pozitív csalódást váltott ki belőlem, hogy ismeri az animéket.
- Köszönöm! Végre egy élőlény! -hajoltam meg előtte, igaz, kicsit diszkrétebben, mert nem akartam az amúgy tetovált kezemet elrontani azzal, hogy kihúzom a karomat kedves Nádor kezei közül.
- Általában ha valakinek mesélek ezekről, úgy néz rám, mint aki most szökött a Jupiterről. Oké, majd mutatok párat. -kacsintottam- Szereted és vagy bírod, elviseled a horrort, a vért meg az ilyeneket? -fókuszáltam a szemeire, a választ várva. Hát igen, nem tudom, hogy mondtam-e neki, de eléggé horror fan vagyok és az ilyen dolgokat, hát nem mindenki bírta/bírja. Ezért már megtanultam előre megkérdezni az ilyet, mielőtt elkezdenék róla beszélni, vagy megmutatni másnak, némám feldobja itt a talpát, vagy mit tudom én.
- Hallod? Egyszer befested az én hajamat is? -kérdeztem, mert amúgy nem hazudtam, tényleg nagyon tetszett a haja, meg így legalább újra találkozhatunk. Idő közben Nádor végzett a tetkónak kb. csak a negyedével lett kész, de még amikor itt voltam egyeztetni, akkor mondta, hogy csak kb. 1 vagy másfél órát tud rajta dolgozni, de így is kész lett a kézfejem, illetve a mottóm is felkerült az ujjamra. A gép zaja végre leállt, Nádor pedig felállt.
- Készen vagyunk haver! Kemény voltál! -mondta a srác és megveregette a vállam, én pedig túlságosan fellelkesülve sóhajtottam fel.
- Huh, b***** meg. Oh, bocsi! -kértem rögtön bocsánatot Manótól, mert nem tudtam, hogy ő mennyire tolerálja az ilyet. Alapból nem minden második szavam káromkodás meg egyéb aranyos szavak, de na, ember vagyok, van, hogy kicsúszik. De na, remélem csak nem kezdünk veszekedni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
