nekem muszáj lesz kimenni, de itt nem fog esni *szuggerál*

szerintem nagyon nem XD

Amira: passzold le valamelyik suliba járó ismerősödnek, papírgyűjtésre jó lesz ^^

Krisztián

Öcsit akarok! Muszáj lesz beszélnem anyáékkal, mert bár imádom a húgaimat, egyre biztosabb vagyok benne, hogy kell otthonra még egy kis srác. Krisztián annyira cuki, és olyan jó nézni, ahogy egy-egy szótól még jobban kivirul a pofija. Bogi mindig halálra idegesít, őt nem viselem el 5 percnél tovább, viszont Krisztiánnal nem érzem ugyanezt. Pedig ő is nagyon okos, egyszerűen csak nem adja úgy elő magát. Na mindegy. Szóval nagyon bírom a kis krapekot, és mivel anyáék biztos nem lesznek elragadtatva az ötletemtől, inkább őt fogadom majd tiszteletbeli öcskössé. Ha már közös várunk lesz, vagyis... faházunk, akkor ez a minimum.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy bújni jobb. Mindenki azt szereti, a hunyás az olyan átkos feladat, de pont ezért bújok én először, hogy aztán ő bujkálhasson. Szerintem sokkal jobban fogja élvezni, ha már meg volt a sikerélménye, hogy megtalált. Mert megfog. Persze nem fogok látványos helyen elbújni, de nagyon nehéz helyet sem szeretnék.
- Oké, a tíz az szuper lesz! Annyi idő alatt kétszer is elbújok - kacsintok rá vidáman, és szétnézek miközben felállok, hogy mi is lenne a legjobb hely, de persze nem sok lehetőségem van. - Rendben, de lemenni a lépcsőn már nem ér!
Fűzöm hozzá a szabályhoz, ami szerintem fontos. Aztán ahogy Krisztián elfordul és számolni kezd, én kisietek a házikóból. Az ajtó nyikorog, így biztos hallja, merre mentem. Én pedig azt fülelem, mennyi időm van még.
Szerencsére tényleg lassan számol, így tudok egy gyors terepszemlét tartani, majd úgy döntök, felmászok egy emeletet és az ottani erkély szerűségre ülök le. A fa törzsén van néhány kitüremkedés, azok segítségével, könnyedén mászom fel, s lépem át a korlátot. Magamban persze megjegyzem, hogy gyerekeknek ez szigorúan tilos, és ha Krisztián kérdezi, én bizony a házikón belüli lépcsőn jöttem fel, bár ne biztos, hogy ezt elhiszi majd nekem. Pont mikor felérek hallom meg, az "aki bújt, aki nem"-et, így gyorsan leülök, úgy helyezkedve, hogy lelássak majd, és várom, hogy Krisztián megtaláljon. Szerintem ha felnéz, nem lesz nehéz dolga, bár azért kicsit beljebb húzódom, remélve, hogy így nem vesz rögtön észre.

Állia Szipenni

- Mint például? - kérdezek vissza. Szerintem egyébként a neve nem meglepő volt, hanem ő a logikátlan. De nem akarom megbántani most rögtön, még a végén nem mutatja meg, hol a gyengélkedő és nem tudok egyeztetni a megfelelő személlyel, márpedig ez fontos. Ő viszont a házakról érdeklődik, amit elsőre persze nem vágok. Mert alig egy órája vagyok itt, és nem, nem mélyültem el különösebben ebbe. Elmondták a négy ház tulajdonságait, majd bekerültem a Levitába, amit meg is említek, erre mit kapok válasznak? Hogy még egy koreai jó gyerek.
- Csak félig vagyok koreai - vetem közbe - amúgy meg, hogy-hogy még egy? Ismersz több koreait?
Kérdezősködöm, mert azért mégis csak érdekel. Meg jó tudni, ha van valaki, akivel beszélgethetek majd az anyanyelvemen.
Természetesen vissza is kérdezek, hogy ő melyik házba jár, de nem tudom van-e értelme, hiszen nem igazán tudom, melyik-melyik. A válasza elég érdekesen indul, fel is húzom a szemöldököm, mert nem tudom mire vélni, aztán végre elmondja, hogy Rellonos. Magamban próbálom végigpörgetni azt a csekély információt, amit kaptam erről a házról, és összevetni azzal, amit mondott.
- Nem hallottam mende-mondákat, de egyébként sem ítélkezem ismeretlenül. A rellon az a zöld-ezüst ház, sárkánnyal? - csak a tisztán látás kedvéért. Magamban persze tovább gondolom, aztán mivel kérdez, arra válaszolok.
- Csak alapokat. Remus J. Lupin alapította. Gondolom a Roxfort mintájára. De nekem ez a négy ház dolog olyan beskatulyázós... Neked nem?
Oké. Nem válaszoltam a kérdésére. De egész biztos vagyok benne, hogy nem akarja, hogy visszamondjam azt az unalmas maszlagot, amit elhadartak nekem a suli történetéről. A lényeg pedig még mindig az, hogy miért van a négy ház, és miért is kell ez alapján összezárni embereket. Talán ő el tudja nekem magyarázni.

Ashley

Napok óta úgy közlekedem, hogy egy apró doboz van a zsebembe, benne egy nyaklánccal. A sors iróniája, hogy amióta megvettem nem futottam össze Ashleyvel. Pedig nagyon helyes kislány, és mivel csak annyit tudok róla, hogy van egy plüss sárkánya, egy sárkányrókája, meg hogy elemista... nos, reméltem, hogy összefutunk és lehetőségem lesz jobban is megismerni. Bár nem tudom miért. Van benne valami magával ragadó. Ezzel magyarázom azt is, hogy vettem neki ezt a nyakláncot. Na meg azzal, hogy igazából nekem is tetszik, csak elég furán venné ki magát, ha én ilyesmit hordanék. Ezek olyan lányos dolgok...
Szóval... a doboz, most is ott van a nadrágom zsebébe. S mivel órám sincs, a taláromat is bent hagytam a kastélyba. Levegő igényem van, itt pedig annyira friss és üdítő, hogy napok óta azon agyalok, javaslatot teszek, hogy az órákat a szabad levegőn tartsuk. Tudom, van egy-kettő, amit egyébként is itt tartanak, de mégis... Ki éri be annyival? Én biztosan nem. Most is éppen a kedvenc - Krisztiánnal felfedezett - faházikó felé tartok, amikor is meglátom, a napok óta keresett lányt, kviddicstalárban, seprűvel, és a sárkányrókájával együtt a kviddicspálya felé masírozni.
A látvány megnevettet. Ha látná magát ő is nevetne. Szerencsére elég messze van, így nem hallhat. Én pedig, ha már így alakult, és a sors mégis kegyes velem, utána eredek, hogy odaadhassam neki az ajándékát.
Kissé kocogósra veszem az iramot. A futás farmerban és ingben, könyvekkel a kezemben nem éppen kellemes. De azért csak eljutok a kviddicspályára, pont mikor Ashley a magasba emelkedik. Leülök a pálya szélén a fűre, hogy ne zavarjam, amíg a levegőben gyakorol, de aztán ahogy nézem, valami furát művel. A lábait átveti az egyik oldalra, s mire észbe kapok már sikít és zuhan.
Felpattanok, a könyveimet hátrahagyva futok oda hozzá.
- Aaaaashleyyyyyyyy! Jól vagy? - kiáltom, majd megállok előtte, és le is térdelek, közben meg próbálom felmérni a sérüléseket, de nem látok egyet sem. - Ezt mégis mi a fenéért csináltad?
Kérdezem, még mindig ijedten. Egész biztos, hogy megint csak én sápadtam le, és csak az én szívem kalapál sokkal gyorsabban az ijedtség miatt. De na! Annyira pici, és törékeny, és miért csinálna ilyesmit egy ilyen helyes lány? Egyszerűen nem értem.

'reggelt

Kiva, milyen a normális úszás? Oo és milyen a nem normális? XD

Rendben köszönöm ^^ a végén kiderül, hogy nem tudok úszni XD LoL XD

*elhúz dolgozni*

reggelt én lusta vagyok visszaolvasni XD

A fekete az nagyon öregít ><

hajrá Keiko, biztos jó lesz, amúgy meg, komolyan nincs jobb dolguk, mint a hajadon csámcsogni?

hajrá

jó találkozást neked Kiva

Keiko, én is pizsibe vagyok még

Nekem is fel kéne öltözni XD 11-től meló van :/

Olyan jó látni, hogy ennyire örültök, hogy babázhattok én sikítófrászt kapnék

Ha te mondod...

Én meg lepacsizom Médeával a gyerkőcökkel, akik már kicsit nagyobbak, nincs bajom... de a nagyon picikkel nem tudnék mit kezdeni

Nekem egy 9 éves húgom van (augusztusban lesz 10) de ő egy külön eset (bár én nem lakom már otthon)

Egyébként meg gyerekekkel foglalkozom, de nekem az pont elég, amennyit látom őket a suliban, megőrülnék, ha itthon is ugrálna még egy-kettő (hát még ha pici lenne és nekem kéne ugrálni körülötte)

Weöres Ioana Médea - 2014.05.18. 15:32


Pont ez ^^ bár én most csak heti egy nap tanítok XD meg havonta kétszer szombaton 3 órát... De az bőven elég XD

Persze rengetegen vagyunk

Ezt jó hallani Keiko

Bence, te hogy vagy?

Szia Hableány ^^

Én is jól vagyok pihentem ma sokat

Ne hagyd Keiko! Kötözd magadhoz a jókedved, és ragaszd is össze magad vele, hogy ne tudjon megszökni

vagy vegyél egy újat

praktikus vagyok ^^

Szép reggelt Engem is kidobott az ágy Bár most már kezdek megint álmos lenni  

Én fel voltam öltözve, mire megszólalt az ébresztő

5 körül... nem tudom pontosan, de hallottam mikor a templomban 5-öt harangoztak XD akkor döntöttem úgy hogy felkelek. Amúgy csak fél 6-kor akartam kelni.

*megy reggelit gyártani*

Én a metróm késem le szóval szép napot ^^

Nálam olyan egyszer volt, hogy nem keltem fel az ébresztőre...
Amúgy én rossz esetben nem alszom XD De most olyan jól aludtam *-*

*elhúz tényleg*

Remélem mindenki elért mindent
Én igen


Oké, ez nem az én napom mégsem XD Késett a vonat, így nem értem el a csatlakozásomat, most meg az eggyel későbbi vonaton vagyok, és lerobbant előttünk egy... Nem fogom elérni a buszom, ami azt jelenti, hogy elkések a munkából >< ráadásul sétálhatok másfél kilométert >< nem akarom >< főleg, hogy 12-kor meg már jönnöm kell visszafele >< *panaszáradatvége*