Kowai avagy Part2Éjszaka
Este, vagyis inkább éjszaka indul útnak. Nincs olyan nap, hogy ne ólálkodna, kint a folyosókon, vagy ne lopózna ki a faluba. Gwen mint mindig, most is éjfél előtt indul el, ám most a kis 'vérebei' nélkül. Az egyik ok erre, hogy szereti a kalandokat, és nem érdekli, ha elkapják, a másik ok pedig. Na, jó az nincs, vagyis inkább nem szeret róla beszélni. Bár ebei nincsenek vele, de a másik fegyvere - vagyis a pálcája - ott lapul a zsebébe. Csak bolyong és bolyong a folyosókon, nem találva a helyét. Már vagy nyolc óra óta fent van és meg sem áll. Ha valahova betéved és az az ötlete támad, hogy leül, tíz percnél nem bírja ott tovább, el kellett mennie. Megpróbált olvasni a könyvtárban, egy tál spagettit enni a konyhában, de most nincs étvágya és a könyvekhez sincs kedve. Ezt már lehetne betegségnek is venni, mert ez a lány imád olvasni és a kedvenc főztje a spagetti. Vagyis inkább a betegséget zárjuk ki, mert Gwen eddig csak egyszer esett ágynak, akkor is a 39 fokos láz miatt. Még akkor is futkározott odakint, mikor a csuklója el volt törve. Most éppen az egyik veszélyes folyosóra téved, ahol már járt egyszer. 'Megismerkedett' az egyik rellonos prefektussal, de nem kötöttek szorosabb barátságot. Mióta itt van az iskolában, sok taggal találkozott a zöldek házából, de igazából egyikkel se lett jóban, Líviát kivéve. Mondták már, hogy a Rellon a neki megfelelő ház, amivel néha egyetért, mégse szereti azt a helyiséget és a benne lévő személyeket. Az Eridon nagyon a szívéhez nőtt, főleg a háztársai miatt, akik a rossz napjain is kedvesek voltak vele. Ha választania kellene a hazamenetel vagy a másik házba tartozás között az előzőt választaná.
- Már megint te vagy az? - kérdezi a múltkori kép.
- Igen, megint én vagyok az. Talán valami baj van? - kérdezi ~
Mit csinálok én? Leállok vitatkozni egy képpel?A festmény már válaszolna, a lány viszont nem veszi észre, mert valami susogást hall. Kiválóak az érzékszervei és a reflexe. Előrántja a pálcáját, és a hang irányába tartja.