Azok is aranyosak.

A Zorára érted?

Jól van na. Este van és fáradt vagyok.

Meg én is. Azthiszem. XD

Jól és kifárasztva.

Te?

Utólag is jó étvágyat!

Nincs mit. És mit ettél?

Az finom lehetett.

Akkor azért nem hoztál nekem. De, ha akarsz akkor holnap küldhetek neked spagettit.

Hogyan kéred?

Dr csak holnap 5-re lesz kész és úgy értem milyen feltéttel.

Oké, más nem lesz? Esetleg italt küldhetek.

Sajnálom az éppenséggel nincs. Más valami?

Holnap mondom a fõszakácsnak és fel is aadom.

Átadom.

Nekem is csinál valaki szenyát? És elhozza Bajára?

Amúgy reggelt!

Szia Yumó!

Nekem hiányoztál. *megöleli a zenészt*

Samu
Késő délután

Büntetéstől nem félve indul el Gwen a konyhába. Kivételesen nem az éjszakai kiruccanás miatt kaphatnák el, hanem mert éppen a konyhába igyekszik. Az ebédre nem ment be, mert nem volt éhes, a vacsorát pedig nem bírja kivárni, annyira kopog a szeme az éhségtől. Ha szerencséje van, nem lesz itt prefektus, de ha mégis, és elkapnák, akkor sem riad vissza. Még nem volt ezen a környéken, így jó alkalom volt felfedezni. Persze csak egy finom lakoma után. Gyorsan megtalálta a helyet ahol a manók dolgoznak egy fa ajtó mögött. Hősnőnk gyorsan benyit és elcsodálkozik. A hatalmas helységben több száz manó dolgozik. A terem emlékeztet is valamire. Áhh, igen. A nénikéje mindig ilyen műhelyről beszélt, hogy itt dolgozik a Mikulás. Persze ebben már rég nem hisz. Próbálja megszólítani a dolgos lényeket, de azok ügyet sem vetnek rá. Gondolja, leül, és vár egy kicsit, hátha észreveszik, de mikor az asztal felé fordul, meglátja azt megterítve. Gyorsan leül a székre és már falatozni is kezd.

Elena - Franciázás
Kora este

Lassan sétálok a tanulószoba felé. Soha nem hittem, hogy bárkit is tanítani fogok. Művészetek tanársegéd vagyok, de az nem ugyanolyan, mint, ha valakit nyelvre tanítok. Elena rajzon említette, hogy szeretne franciául tanulni és mivel én tudok ezért elvállaltam a tanítását. Sok helyet említettem, hogy hova menjünk, de egyik sem tűnt a legjobbnak. Kint és bent is nagy a zaj, a könyvtárba pedig én nem tudok figyelni a sok könyv miatt. Még van egy fél órám, addig felkészülök, hogy mivel is kezdjünk. Mikor belépek, meglátom a két kényelmes fotelt és már le is foglalom őket (nem mintha kéne), majd körbenézek.
- Lehet, hogy ez sem a legjobb hely a tanulásra - kérdezem magamtól a rengeteg könyvet nézve és már nem is ülök a fotelben. A címek alapján csak tankönyvek vannak, amik annyira nem érdekelnek. Visszasétálok a fotelhoz, majd leveszem a cipőmet és a szemben lévőre rakom a lábamat. Nem ez a legjobb póz mivel pár perccel később elszunnyadok. Álmomban egy réten járok, nincs senki körülöttem, olyan mintha kihalt volna a világ. Közben egy hang szólít meg, amit először nem ismerek meg, de aztán rájövök, hogy Elenáé. Azt mondja, hogy mindenki elment, és senki nem jön vissza.

Noah Walker
Ruha (a jobb oldali az)

Egyet gondolva felkapom a táskám és már ki is szaladok a szobánkból. Kint süt, vagy jobban mondva éget a nap és én nem akarok bent ücsörögni a szobánkba. Májushoz képest elég meleg van, mondjuk ezt nem is bánom, mert szeretem a napot és a meleget. Mikor kiérek, hatalmasat szippantok a friss levegőből beszívva a virágok illatát. Gyorsan elindulok a falu felé, de aztán rájövök, hogy nem akarok most lemenni. Meglátok egy új fiút, aki a faház felé megy. Gyorsan követem, mert még nem hiszem, hogy ismeri a terepet és én próbálok neki segíteni. Gyorsan utolérem, de nem megyek oda, rögtön hanem várom, hogy mit reagál. Elkezdi ütni az ajtót, miközben üvöltözik. Gyorsan felsietek, de nem szólok semmit. Elhaladva mellette egy kedves mosolyt megeresztek, majd belépek a kunyhóba.
- Van még kedved bejönni? - kérdezem tőle, mielőtt becsukom az ajtót. Odaszaladok a legközelebbi fotelhez és már le is ülök. Előveszem a pálcámat, amivel egy kis fényt gyújtok és várom, hogy bejöjjön. Ha bejön egyáltalán.

Noah Walker
Kora este

Nyikorogva nyílik az ajtó, Ő pedig óvatos lép befelé. Ahogy látom, sok cucca van, gyorsan felugrok és próbálok segíteni. Elveszem az egyik csomagot és lerakom a fal mellé. Feltesz egy kérdést, amire szívesen válaszolnék, de már be is mutatkozik.
- Nem kell bocsánatot kérned. Amúgy örülök, hogy megismerhetlek. Gwen Laura Kimiko vagyok, de bárhogy szólíthatsz. Ha akarsz, becézhetsz is - mosolygok rá, majd észbe kapok és válaszolok a kérdéseire - Ez egy fakunyhó. Általában a diákok járnak ide, sőt van, amikor az éjszakákat is itt töltik. Gondoltam én is, hogy egyszer eljövök ide, de akkor hozom Elenát, Szemit és Sziszit - magyarázom, majd észbe kapok - Elena az egyik háztársam, szobatársam és a legjobb barátnőm. A Szemi meg a Sziszi a kutyáim, de emberként viselkednek. És most kerültél ide? - érdeklődöm. A fényt eloltom, mert bár itt sötétebb van mint a réten, de itt is lehet látni - És, hogy tetszik a suli? Melyik házba tartozol?

Dasha

A padon ülve gondolkodom, hogy mit is kívánjak, de aztán eszembe jut a legjobb dolog. Mi lehet jobb ilyen melegben, mint egy jó nagy adag fagylalt. Órán említette, hogy a csokifagyi a kedvence. A kupa felé fordulok, és hozzászólok.
- Szeretnék két triplacsokis fagyit - mondom, majd várok egy kisit és már a kezünkbe is az édesség - Egészségedre.
Elkezdjük nyalni, mikor Dasha arról, beszél, hogy ne fizessek mindet helyette.
- Oké, értem, csak nem volt, sok barátom és nem tudom, hogy kell velük bánni, de többet nem lesz ilyen. Csak, ha te kéred - és megeresztek egy kedvesnek szánt mosolyt. Tényleg nem volt sok olyan ember, akivel jókat beszélgethettem. Próbáltuk úgy enni a fagyit, hogy ne jöjjön le a festék, ami nagyjából sikerült is.
- Lenne kedved most valami durvára felülni? - kérdezem. Nem tudom, hogy itt van-e Halli Gallie, de, ha valami hasonló van, akkor megfelel. Imádom, hogy előre-hátra, föl és levisz. Olyan érzetet kelt, mintha majdnem kiesnél - Mondjuk egy gyors, magas és pörgős valami? - mutatok az általam körülírt játékra. Gyorsan odaérünk, mivel nincs messze, és pont akkor kezdődik a menet. Két ember ülhet egymás mellett és én külsőt választom. Mikor elindulunk, az emberek már sikongatnak, pedig még be sem gyorsult. Mikor már a rendes sebességen megy, felteszem a karjaimat és én is kiabálni kezdek. Nem a félelemtől, csak annyira jó. Remélem Dasha nem süketül meg.

Dasha

Látom rajta a meglepettséget, amikor azt mondom nem volt sok barátom. Szavai alapján kedvesnek tart és a barátom szeretne lenn. Pedig a legtöbb ember szerint bunkó vagyok. A suliban is mondták már páran.
- Igen ismerem, és tényleg bocsi! - kérek tőle elnézést. Miután elfogyasztottuk a fagylaltokat elindulunk az általam említett játék felé. Örülök, hogy Dashával jöttem, és annak is, hogy szereti az ilyen játékokat. A menet alatt nem sikoltozik, de azért élvezi. Miután vége van, leszállunk, de ez a legnehezebb feladat, mivel mindketten szédülünk. A hogylétemről kérdez.
- Azt hiszem...Vagyis - nem bírom befejezni, mivel a következő bokorhoz szaladok és rókázok. Elég undorító látvány, be kell, valljam. Mikor már jobban érzem, magam visszasétálok Dashához - Most már jobb, de keressünk egy mosdót.
Elindulunk keresni egyet, és nemsokkal később meg is találjuk. Gyorsan besietek és kiöblítem a számat.
- És most mit szeretnél kipróbálni? Vagy mát szeretnél csinálni?

Estét!

*elbújik az egyik puff mögé* Mizu? Mit csináltok?

Én is játszok. *rájuk ugrik*

Ha Gwen itt van akkor nem.  

Noah

Kicsit megszeppen, mikor a csomagjaiért nyúlok, de ezt megértem. Nem rég érkezhetett, de biztos hallott már a bunkó eridonos lányról, vagyis rólam. Kedvesen megköszöni, én pedig egy 'nincs mit' kijelentéssel válaszolok. Mióta páran kijelentették, hogy túl goromba vagyok, azóta próbálok kedves és segítőkész lenni, ami néha beválik, néha nem. Most éppen igen. Ilyen se hallok gyakran, hogy valaki örül a megismerkedésünknek.
- Ha olyan különleges becenevet találsz ki, mint az uncsitesóm, akkor én falnak megyek mondom nevetve, mert persze, hogy nem gondolom komolyan. Vagy mégis? Kezd kicsit hűvös lenni és rajtam csak egy lenge ruhácska van. Mást nem hoztam, mert nem hittem, hogy ennyire lemegy a hőmérséklet. A nap is alacsonyan jár, már a narancssárga fénye besüt, a fakunyhó ablakán. Nagyon szeretem nézni a naplementét. Olyan gyönyörű. Bambulásomból Noah ébreszt fel. Felé fordulok, Ő pedig rám kacsint.
- Még nem tudom. Attól függ - nem adok neki egyenes választ - Nálam ez nem jön be - próbálom mondani a szememmel, hátha észreveszi. Kicsit gondolkozik a válaszán, de engem nem zavar.
- Persze, hogy tudok. A Rellon az egyik ház a négy közül. Ezen kívül van még a Levite, a Navine, és az Eridon. Az utóbbi házba tartozom én is. A négy ház barátságos egymással, de azért versenyeznek a házkupáért és a kviddicskupáért. A kviddics az egyik legjobb sport a világon. Hét ember játszik egy csapatban, seprűn lovagolva - magyarázom neki, de egy kis időt azért hagyok, hogy megeméssze. Most már tényleg kezdek fázni, pedig én nem vagyok az a fajta. Elkezdem dörzsölgetni a karom, de nem sokat használ.

Hali! *jön nagy csomagokkal*

Visszatértem, épen és egészségtelenül! XD Veletek mizu? Hogy vagytok és mit csináltok??

Szia Kei!

És sikerül?? Nekem biztos nem menne. De nekünk holnapra nem kell tanulni. Túl fáradtak és hülyék vagyunk hozzá.

Cöh, vagy nem cöh ez van.

Akkor már nem kell sok. Hajrá!