Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tényleg meg kéne tanuljak, pontosnak lenni, Szofi is megmondta, hogy a késés nem elfogadott, bár akkor munkáról volt szó. Az egy másik ügy volt, nem fontos. Egy baráti találkozó teljesen más, habár nem szabadna megvárakoztatnom Pankát, még a végén ő is késni fog máskor, aztán elkerüljük egymást.
A reggeli készülődés egyébként nem tartott sokáig, azzal hamar megvagyok, inkább az éjszakába nyúló tanulás nem tett jót, a végén már a házamban lévő két srác is elküldött aludni, még a könyvemet sem adták vissza. Pár napja lettem HVH, de a kékek olyan édesek, hogy nem lehet betelni velük. Mindegy! Amilyen gyorsan csak tudom, szedem a lábaim, de ezekben a cipőkben nem lehet szaladni. Bánom, hogy nem maradtam a megszokott sportcipőnél, ami sokkal kényelmesebb. Beérve az üzletbe, megveszem az italom, majd fizetek és elindulok felfelé, ahol meg is pillantok a nálam fiatalabbat.
- Ha te megszoktad, akkor a régebbi ismerőseim mit szóljanak? – nevetem el magam, majd hallgatom a további szavakat. Óra? Ez nem is lenne rossz ötlet, ha másról lenne szó. Én nem szoktam nézni a karomat, maximum, ha ékszert viselek, vagy valaki felhívja rá a figyelmemet. Ilyen nem sok esetben adódik, furcsa is lenne, az egyszer biztos.
- Van telefonom, azt se nézem, legalábbis nem az időt figyelem rajta, szóval az óra befuccsolt. De, gondolkozom a hopponálás megtanulásán, az még az aurori szakmában is jól jönne, bár akkor is valószínűleg elkésnék. Javíthatatlan vagyok. - ezt nem veszem rossz néven, hisz igaza van mindenkinek. Megfelelő indokom nincs, a tanuláson, és a kajakészítésen kívül. Még tojást is kértek a srácok az utolsó utáni pillanatban, én meg elkészítettem nekik. Ismerve Kevint és Zalánt, mire hazaérnék, csatatérré változtatnák a konyhát, és abban az esetben is éhesek maradnának. Ezzel nem viccelek, ez így lenne, nekem meg bűbájjal sem lenne kedvem takarítani.
Én nem ettem, ezt a hasam jelzi is, mire felvetem a kaja témát. Szerencsére Panka ismer annyira, hogy tudja, nagy az étvágyam és szeretek enni. Megrendelt mindent, amit kell. Nem vagyok bunkó, nem hívatom meg magamat semmire, vele biztos, de a számlát ráérünk később is rendezni szerintem.
- Köszi, életmentő vagy – vigyorodom el. Ha pár percen belül nem kapok valami ételt, tuti elájulok, vagy hasonló. Közben megkóstolom a teámat is, ami nagyon finom lett, még a gumicukrok és a zselék is ízletesek benne. Máskor is el fogok jönni ide, nagyon szuper ez a hely, majd a bandának is megmutatom, természetesen külön-külön. Ha egyszerre becsődítenék mindenkit, el sem férnénk.
A vásárlás nem tartozik a kedvenc programjaim közé, azonban amilyen személyek megfordultak az életemben, simán elviselem az ilyesmit. Szofit rendszeresen kísérem el a boltokba nézelődni, valamint két esküvői ruhapróbán is voltam, az egyiken szétuntam a fejem, a másikon pedig a kuzinom rám erőltetett egy fehér ruhakölteményt, én pedig tiltakozni sem tudtam. Ő volt a menyasszony, de megtetszett neki egy darab, ami rá nem illet, és nekem passzolta. Jaj, Kath.
- Mehetünk, engem nem zavar, viszont akkor a könyvesboltba is muszáj betérnünk, meg kell nézzek valamit – ja, ebből a megnézésből minimum fél óra nézelődés lesz, ahogy a szőkeséget ismerem. A következő mondatra felvonja a szemöldökét. Mondtak már neki hasonlót, próbálták megszerettetni vele a ruhákat, eddig nem nagy sikerrel. Sóhajt egyet és a lánykára pillant.
- Az a baj a csinos ruhákkal, hogy kényelmetlenek, de, ha így gondolod nem láttad még a lábbelimet. De egyébként tudok csinosan öltözködni, ha a hely megköveteli. Most is próbálkoztam, otthon kérdezték miért csíptem ki így magam – vigyorodik el a végére. Neki ez már túlságosan is csinosnak számít, jobban szereti a hétköznapi viseletet. Randik, vagy más összejövetelek előtt, képes órákat a fürdőben tölteni, ha úgy adja a helyzet, de egy baráti találkozónál ne kelljen így tennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem szokásom hazahozni a munkát, inkább az iskolában rendezem őket, azonban mióta HV lettem kissé több a papír, mint azt elsőre gondoltam. Bercivel helyet cseréltünk az elfoglaltságai miatt, ami nekem megfelel, hisz személyekben ugyanaz a felállás, a pozíció változott. A vizsgaidőszak is teljesen a nyakamon van, alig vagyok túl páron, nemsokára jön a következő adag. Tanulni is kéne valamikor. Ahj Gwen, miért vállaltál el megint mindent?
Az íróasztalomnál ülök, ott töltögetem a hivatalos szarokat, bár a szemeim nem bírják már sokáig, kifolynak a sok szótól és betűtől. Nem is ez zavar a legjobban, hanem, hogy a barátom az ágyon ül, és a szabadidejét tölti, vagyis tenné velem, ha nem kéne ezeket írogatnom. Másfél órája azt mondtam, nemsokára végzem, hát az nem jött össze. Az egyik papír pont a bátyáé. Adatokat ellenőrzők, viszont Ricsinél valami nem stimmel, szerintem elírták a születési idejét. Pontos dátumot nem tudok, azonban a másik személy a szobámban igen.
- Melyik hónapban született Ricsi? – fordulok hátra hozzá, válaszára várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Máskor ötször, vagy inkább tízszer átgondolom, mit vállalok, de túlságosan szeretem a kékeket, hogy ne legyek se HVH, se HV, illetve az egyetemet is illene befejeznem. Sok lesz az időbeosztásomban, de megoldom, mindenre, mindenkire lesz időm, energiám, kedvem. Jó, az utóbbi nem igaz, mert a mostani tevékenységemhez sincs, viszont lelkiismeretesen csinálom, ahelyett, hogy a barátommal foglalkoznék. Nem hanyagolom el, ez az utolsó papír, ha befejezem, akkor csak holnap. Egy kérdéssel fordulok felé, és a választ hallva vissza az asztalhoz.
- Akkor ez itt nem jó – mondok, inkább magamnak, mint a srácnak, miközben átírom a dátumot. Remélem több ilyen nem lesz, még nekem kéne hajkurásszam a diákokat a pontos adatokért. Átfutva az egészet, teszem félre, és automatikusan nyúlok a következőért, aminek az első szavát sikerül elolvasnom. Nem koncentrálok az írottakra, szavai jobban elvonják a figyelmemet? Összehúzott szemöldökkel teszem meg az előző mozdulatot, hogy ismét tanulmányozhassam Zalánt. Nem értem mire akar kilyukadni, persze, hogy szerelmes vagyok.
- Miért kérdezel olyat, ami egyértelmű? – dobom vissza a lehetőséget. Tényleg, kíváncsi vagyok mire gondolt, nekem lövésem sincs az egészről. Mire akar ezzel célozni? Nem érzi a szeretetemet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Talán mégsem kellett volna felkeljek reggel, aludhatnék egész nap, nem gondolva a temérdek feladatra, de sajnos ez nem tehettem meg. Az iskola, a házvezetőség és a miegymás, sok dolog, amiket valakinek el kell végeznie, és az nem más, mint én. Még az olyan egyértelmű válaszokra, hogy szerelmes vagyok-e, nekem kell válaszoljak. Persze, más nem tehetné, de miért kell megkérdezni egyáltalán. Nem éreztetem Zalánnak a szeretetemet minden percben? Kivéve az elmúlt órákat, akkor dolgoztam. A következő kérdésére teljesen kiül az arcomra az értetetlenség. Miféle gyűrű, meg baba? Most már teljesen elvesztem a gondolatokban.
- Ha valamit szeretnél, arra kérdezz rá egyértelműen – kíváncsi vagyok, mit szeretne a gyűrűvel, meg a babával, de, ha az, amire gondolok ebben a pillanatban, akkor vagy kiakadok, vagy nagyon boldog leszek. Megfordul a fejemben, hogy talán meg szeretné kérni a kezem, de erre eddig semmi utalást nem láttam, nem viselkedett különösen, sem sehogy. Ha olyasmire készülne, azt biztos megérezném, ezt hívják hatodik érzéknek, valamint biztos különösen viselkedne. Aztán megkapom a magyarázatot, illetve látom az újságot. Elmosolyodom, hisz több alkalommal is összehoztak srácokkal, ami akkor zavart, most már kicsit sem. Hallgatom, ahogy a cikket felolvassa. Elhangzik a gyűrű, valamint a baba is, szóval innen vette őket. A rádöbbenés szintén kiül az arcomra.
- Megint az Edictum? Azt hittem komolyan dologról van szó. Gondolom ez a pletykarovat része. Nyugi Zalán, nem álmodozom se gyűrűről, sem babáról – na jó, talán valamikor szoktam, vagyis néha eszembe jut az előbbi, de melyik nő ne tenné, mindazonáltal ismerem a levitást, most egyiket sem akarja még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hamar rájövök, miről van szó, nem vagyok én hülye, különben nem járnék egyetemre. Megint a jó, öreg Edictum az, ők írtak vicces cikket rólam. Ahogy látom, Zalán sem veszi be a szavakat, illetve ismer is, én türelmes vagy, ha róla van szó. Még fiatalok vagyunk az ilyesmihez, ezt elismerem, akkor is, ha néha fantáziálok gyűrűről. Biztos nagyon boldog lennék, azonban elfogadom az érzéseit. Bólintok a szavaira, és fordulnék vissza az asztalhoz, mikor újra megszólal. Ma nem fogom befejezni azt az egy lapot sem, amit elkezdtem. Felállok a székről, aztán lehuppanok mellé az ágyra. Tetszik a szavai közt elrejtett még szócska, muszáj lesz válaszoljak rá.
- Egyszer majd számíthatok rájuk, ha jól sejtem? – a végén megemelem a hangsúlyt. Kíváncsi pillantások közepette nézek rá, arcomon ugyanakkor vigyor húzódik, mint az övén. Most már leszarom mennyi van vissza a papírokból, sokkal jobban érdekel a kibontakozó párbeszéd. Félig komoly, félig vicces, hisz a most-ot nem gondoljuk komolyan, a majd-ot, azonban igen. Nem siettetek semmit, egyszerűen kíváncsi vagyok, ezt a felemet ismerte meg legelőször, amikor Üstösdre vittem a piacra.
- Amúgy mástól nem is kell, és nem is fog kelleni – válaszolom még az előbbi mondatára. Nincs olyan személy, akitől elfogadnám, amíg van nekem egy Zalánom, akit szeretek. Akár a király, vagy valami híresség is jöhetne, én akkor is nemet mondanék, és várnék az én hercegemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Úúú, ennek örülök - csillannak fel szemeim, holott tudom, ez nem most fog elérkezni. Nem zavar, ha csak pár év múlva jön el az ideje, ilyen szempontból tudok türelmes lenni. Ha túlságosan siettetném a dolgokat, még a végén nem Zalántól kapnék, az meg nem lenne jó számomra. Szeretem az őszinteségét, más pasi lehet nem ezt mondta volna, netán hitegetne, ami még rosszabb, mintha várnom kell. Közben helyet foglalok mellette, és válaszolok arra, amit egyébként nem kérdezett. Tényleg nem szeretnék mástól gyűrűt kapni, tökéletesen megfelel nekem Zalán szerelme, nem vagyok pénzsóvár, hogy olyat keressek, aki gazdag, izmos és stb. A puszira elmosolyodom, és közelebb húzódom hozzá.
- Minden bizonnyal – válaszolom, majd felpillantok rá. A pillantása sokkal többet ér számomra, mint a világ összes vagyona.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Furcsa itt lenni a végzős, nemsokára táncoló diákok között. Egyáltalán nem arról van szó, hogy idősnek érezném magam, hisz még csak most leszek huszonegy éves, de inkább házvezetőként kéne szemléljem a levitásaim táncát, mintsem nekem is táncolnom közöttük. Ez azért így már abszurdnak hat, nem? Mármint melyik diák táncolt a saját vezetőségi emberével? Szerintem sem sok, de nálunk most így alakult. Valamennyire zavar a dolog, mégis azt mutatja, hogy mennyire jó nekünk egymás mellett Zalánnal. Az én végzős bálomon is ő táncolt velem, most fordítva történik ez. A veszekedéseink ellenére is kitartunk a másik mellett, és ez boldogsággal tölt el. Pár napja felmerült, hogy a srác nem akar táncolni. Természetesen ezt nem hagyhattam, és olyan dologgal győztem meg, amit nem fenyegetésnek szántam, inkább tényként közöltem, illetve a pillantásom is sokat számított. Nem értem, miért ijed még meg tőle, de tetszik. Másik diák esetében fogalmam sincs mit csináltam volna, ha nem akar táncolni, nem mindenkire hat a nézésem. Vagy mégis? Levita HV-ként nem illene piros ruhát felvennem, viszont kötődöm még ahhoz a házhoz is, így maradtam egy fekete darabnál. Először majdnem elvetettem, mert felszedtem pár kilót, és ez látszik is rajtam, de voltak, akik meggyőztem, hogy nincs így. Már nincs sok hátra a táncig, mikor meghallom a párom hangját.
- Remélem a bál után is ugyanolyan érzésed lesz – válaszolom mosolyogva, és egy puszit nyomok az arcára. Szerintem tudja, mire gondolok, ha mégsem… hát abban az esetben szívesen elevenítem fel a múltat. A többi ember is ugyanolyan elegáns, mint mi, csak ők nincsenek abban a helyzetben, ami minket különlegessé tesz. Látom Zalánon az idegességet, ha jól sejtem, őt tényleg zavarja a kialakult helyzet. Ajkamat beharapom, miközben felé fordulok. Mit kéne mondjak neki? Akkor ne táncoljon, és inkább menjünk le a faluba? Nekem illene itt lennem, sőt vehetjük kötelezettségnek is. Nincs időm a szavakra, ő nyitja ki újra az ajkait. Elmosolyodom a dolgon, ebben muszáj igazat adnom neki. Nem látszik rajta az előbbi idegesség. Jól rejtegetné, esetleg tényleg elmúlt már?
- Akkor gondolom, az sem zavar, ha a házvezetőd szeretne csókot lopni – húzom még nagyobb mosolyra ajkaimat. Nem szoktam nagyon engedni az ilyesmit, mégiscsak házvezető-prefektus kapcsolatot kéne fenntartanunk a hétköznapokban, de jelen pillanatban barátnőként vagyok jelen az ünnepségen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzem, hogy Zalánnak semennyire nincs kedve itt lenni. Aggódva nézek felé párszor, megértem a problémáját, azonban nem hinném, hogy ekkora feneket kell neki keríteni. Fordított esetben lehet ugyanígy reagálnék, ha az egyik tanárral vennék részt a rendezvényen, azonban így nem érzem át. Sóhajtva nézek rá, bármennyire próbálom oldani a feszültséget, nem sikerül.
- Nem lesz semmi baj, minden úgy fog menni, ahogy kell neki – mosolygok rá biztatóan. Még én sem hiszem el szavaimat, kezd átragadni rám minden szó, amit hallok tőle. Nem szeretek parázni a dolgokon, általában a sorsa hagyom magamat ilyen esetekben, azonban Zalánnak ezt nem vagyok képes megtenni. Nem szeretem, ha kényelmetlenül érzi magát miatta. Azt szeretném, hogy boldog legyen. Cukkolására visszaszólok, bár nem pontosan azt a reakciót kapom, amit vártam. Néha képtelen vagyok kiigazodni a srácon, ami vitákat szül, de mindig megbeszéljük, és kibékülünk. Most sem rosszallásból hozom fel a csókot, valami ilyesmivel próbálom oldani a feszültséget, úgy tűnik nem sikerül. A végén kapok, egy rövid, de finom csókocskát, amit viszonzok, majd körbenézek kicsit. Sajnos nem érzem át, mit érez pontosan a levitás, viszont kezd sejtésem lenni, ami azért fáj a szívemnek. Már az elején tudtam, hogy nem fog tudni elfogadni felettesének, ez rengetegszer tudatosult bennem, viszont ezer százalékosan csak ebben a pillanatban. Komolyan el kell gondolkozzak a jövő évről, és a házvezetői posztról. A kapcsolatunk előbbre való, mint a hivatalos ügyek, hisz azelőtt lett a szerelmem, mint a prefektusom. Ez sok dolgot nyom a lantba, sokkal rosszabb lenne, ha magánszemélyként veszíteném el, mert egy poszt nem ér ennyit.
- Ne aggódj, minden rendben lesz... de ha szeretnél, elmehetünk – ajánlom fel kicsit szomorúan ezt a lehetőséget. Pár perc van a táncig, de addig bármi megtörténhet, a varázsvilágban meg főleg, így hirtelen valami betegséget is elkaphat, mint a békülésünkkor. Mondatából mégis arra következtetek, hogy immáron leszarja. Ezek a hangulatingadozások kikészítenek rosszabb napjaimon, mert még a nőket tartják hisztisnek, meg másnak, ha valami hasonló történik. Közelebb húzom a hangját hallva, ez az a Zalán, akit megismertem és megszerettem. Őt nem érdekli mások véleménye, ahogy az sem, mi fog történni, mert a mostnak él.
- Lesz. Letáncoljuk az egészet, aztán eszünk, bulizunk és szórakozunk, amíg el nem fáradunk, és megyünk aludni – vázolom a helyzetet. A tó partján tartják a bált, ami a falu szélén található, ezek tudatában nem engedhetem, hogy visszamenjen a kastélyba, mert fáradtan (és talán részegen), nem jutna el odáig, valamelyik fa tövében kifeküdne, és ott aludna. Felelős házvezetőként ezt vele szemben nem tehetem meg, és ekkor bukik el a nem kivételezős dolog nálam. Nem hiszi el, de nekem sem egyszerű kezelnem a kialakult helyzetet vele szemben, bármennyire is kedvező a helyzet számára, néha rosszul esik, mikor kivételezek vele. Elkalandozok a gondolataimban, megértem miért írta előző hónapban a cikket az Edictum, tényleg sokszor elbambulok, vagy álmodozom. Visszanézem a srácot, nem szólalok meg, kíváncsi vagyok melyikőnk bírja tovább. Én röhögöm el magam előbb, de ő sem marad le utánam sokkal. Ez az egyik legjobb dolog a kapcsolatunkban, képesek vagyunk egymáson nevetni, ha nem kéne, akkor is, bár erről szó sincs ebben a pillanatban.
- Most már nem csak a barátom vagy, hanem a stylist-om is? Tetszik a többoldalúságod, legközelebb főzni is megtanítalak, hogy néha te lephess meg valamivel – ajánlom fel a lehetőséget, de abban nem sok köszönet lesz… számomra. Nem vitatnám a dolgokat sokáig, nem a főzés miatt szeretem Zalánt, legyen ennyi elég. – Levitás az, csak nem találtam tökéletes kék ruhát, és a fekete jobban megy a szemed színéhez – jó, ez kicsit hülyeség, de érti, hogy nem gondolom komolyan. Én is közelebb húzódom hozzá, ahogy az előbb ő tette, ezzel mutatva felé, hogy ne érdekelje senki véleménye. Eddig ő volt az „inkább barátnő vagyok, mint HV” elven, ez most se tűnjön el belőle. Megcserélődtek volna a szerepek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rosszul érzem magam, amiért most itt ülünk. Kezdetben nem így gondoltam erre, de Zalán érzései átragadnak rám. Semmi pénzért nem hoznám kínos helyzetbe, mégis azért ülünk itt, mert annyira szerettem volna. Sokszor mondták, hogy ne erőltessek rá dolgokat az emberekre, amit sokszor megfogadok, most mégsem tettem, és ez lett az eredménye. Nyugtatni probálom a barátomat, ami nem sikerül, talán még rontok is a helyzeten. Szavaira nem tudok, mit mondani, inkább kezét szorítom meg erősen, ebből mindent leszűrhet. Bátorításom nem más felé irányul, ezen az estén csak ő van számomra, minden percemet szeretném vele eltölteni. Ha valami rosszul sülne el, vagy baj történne, akkor magamat fogom okolni, hisz az én butaságomból adódna. Felajánlom, hogy lépjünk le, vagy meséljünk be betegséget a többi embernek, azonban ezt a lehetőséget visszautasítja. Válaszként megölelem, de ez nem olyan, mint a többi. Nem nehezedem rá teljes testsúlyommal, inkább karjaimmal erősen átfogom, hátha átragadnak rá a pozitív energiák.
- Büszke vagyok rád – válaszolom suttogva, másnak erről nem kell hallania. Szavaim nem üresek, úgy érzek, ahogy mondtam. Dicséretre méltó, hogy ilyen helyzetben is itt van, és felnőtt emberként viselkedik. Utóbbi nem szokatlan, kettőnk közül ő a reálisabb, komolyabb személyiség, de most kiemelem ezt is. Néha zavar utóbbi jellemvonása, azonban akkor szokott ez megtörténni, ha én csinálok valamit, és elszúrom a dolgokat, ő pedig úgy reagálja le, ahogy személyisége engedi, gondolok itt a babás hülyeségre.
Olyan dolgokat hozok fel bátorításképp, amiket majdnem annyira szeret, mint engem. A kajánál talán megtörik a jég, meglátom pillantásában a fényt, ami nevetésre késztet. Nem tagadhatná le magát, ha kajáról van szó, ő mindig a megfelelő helyen leledzik, legtöbbször a konyhámban. Ruháját kezdi igazgatni, amit szó nélkül hagyok, nekem kifogástalannak tűnik az öltözete, de ő tudja, hol kényelmetlen számára. Ezután kisebb játékba kezdünk, amit nem lehetetlen eldönteni ki nyer, lehet egyikőnk sem, mert mind a ketten elnevetjük magunkat.
- Elég érdekes ruhákat aggatnak rá, bár abban az esetben inkább semmit nem vennék fel – nem is szeretnék belegondolni, mennyire kényelmetlenül érezném magamat azokban a göncökben, de rá kell ébredjek, ez az, amire most Zalánnak szüksége van. Nem, nem Lady Gaga ruháira gondolok, hanem a minket körüllengő hangulatra, ami sokkal jobb, mint az előző. Mindketten nyugodtabban várjuk a táncot, és már nem érdekel, ki mit gondol. Jobban szeretem a barátomnak ezt az oldalát, mosolyától az én szívem is boldogabb lesz, ezért lepem meg mindenféle jó dologgal, például ebéddel, illetve más örömteli perccel, mert az ő boldogsága számomra a legfontosabb, és jól esik ilyenkor látni. A főzésre visszatérve, az nem szó, hogy nem engedem a tűzhely közelébe. Az első és utolsó alkalom volt, mikor a kezébe adtam bármilyen konyhai felszerelést, az evőeszközökön és a tányérokon kívül. Lefagytam, mikor megláttam a hatalmas tüzet, jó, hogy Ő tudott reagálni, különben a háznak annyi lett volna, és nekünk is.
- Nem is, mert ezen a házon nincs biztosítás. Majd Pesten megmutathatod, mit tudsz a serpenyővel, ha megyünk. Személyes kudarcként fogom megélni, ha egy rántottát nem tudsz elkészíteni – adom elő drámaian, és természetesen komolytalanul. Nem a főzési tehetsége miatt szerettem bele anno, ha így lenne, nem lennénk egy pár már évek óta. Ő maradjon az alvásnál, és másnál, amiben jó, én is ezt teszem. Elkezdek hadoválni a szeme színéről, és a ruháról, amit szintén nem kell teljes mértékig valósnak tartania. Még én sem tudom magamat komolyan venni ezen a téren, egyszerű oka volt ennek a ruhának a felvételében: tetszett és kész. Senki nem olyanban jelenik meg, amit utál, vagy taszítja.
- Kis értetlenem – mondom neki, miközben legszívesebben a haját is összeborzolnám, de nem tehetem, abban az esetben a semminek bajlódott vele.
A következő pillanatokban sem tűnik el a jókedv mellőlünk, de már nem mosolygunk annyira, legalábbis kezdetben. Zalán elkezd kotorászni a zsebében, én türelmesen várok, hogy mit hoz ki a helyzetből. Szavai még nagyobb hatással lesznek rám, majd meglátom az ajándékot a kezében. Bevallom, egy pillanatra másra gondoltam bármennyire is hihetetlennek hat az a dolog, de igazéból az emberek változhatnak. Egy pillanatra fejembe ötlött a gyűrű lehetősége, de a láncot meglátva, elvetettem az ötletem, és nem bánom. Nézem az ujjait, ahogy felcsatolják, majd mikor elhúzódik, szemügyre veszem a karperecet. Nem a legcsicsásabb darab, de ez teszi gyönyörűvé. Felpillantok a barátomra, majd vissza az ékszerre, és megint rá. Mit kéne most mondjak egy köszönömön kívül? Nem szavakkal kell kifejezni az érzéseimet, a tettek sokkal fontosabbak annál, de nem hagyhatom szó nélkül az ajándékot. Imádom, hogy tudja mit szeretek, milyen az ízlésem. Megkockáztatom, mindent tud rólam. Egy dolgot nem szeretek a barátomban: mindig miatta folyik le a sminkem, mert képes előcsalni az örömkönnyeimet. Ez alapjáraton jó dolog, megmutatja, mit érzek iránta, de annyit vesződtem ezzel a nyamvadt szemfestékkel, tusvonallal, szempillaspirállal, miegymással, hogy nem szeretném, ha lefolyna az este vége előtt. Kipislogom a könnyeket, szerencsére nem kerülnek a felszínre. Hálás, boldog, szerelemmel teli pillantásokkal nézek a velem szemben lévő személye, akiért bármit képes lennék megtenni.
- Hogy lehetsz ilyen csodálatos? – kérdezem, és mielőtt válaszolhatna, befogom a száját egy hosszabb csókkal, mint az előző. Leszarom, ki néz, és ki nem, ki levitás és ki nem. Ha szeretem, hadd mutassam ki felé az érzéseimet. Karjaimmal még közelebb vonom, jelenleg tényleg nem házvezetőként vagyok jelen ezen az ünnepségen, hanem barátnőként, ha valakinek valami ellenvetése van ez ellen, szóljon nyugodtan. – Köszönöm – az érintkezés végén nem húzódok el tőle túlságosan. Szemeimmel az ő pillantását keresem, ha sikerül megtalálnom lágyan elmosolyodom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jól fog esni ez a kikapcsolódás, bár a ház ügyeit még nem sikerült teljesen lezárjam. Sorjában haladok minden papírmunkával, miközben a cuccaimat is elkezdtem kipakolni onnan, bár mindkettőre több időt kellene szánnom, azonban a tanulás mellett ez elég nehéz. A hét elején mondtam, hogy ebből elég, muszáj lazítanom egy picikét. Ezt tehetném a barátom társaságában, viszont neki mára programja akadt, és én ebben nem akadályozom meg, nem vagyunk összenőve, mint a legtöbb pár, akiket látok. Nem tartom pórázon a srácot, ő sem teszi ezt velem, így a legjobb mindkettőnk számára. Nem tudnék olyan kapcsolatban élni, gondolom ő sem. Talán neki is jobb, vagyis jobban örül annak, ha nem vagyok a HV-ja, így nem kell az én „parancsaimat” követnie, amiket nem én írok elő egyébként, hanem a felsőbb rendek, inkább betartatom őket.
Most semmire nem szeretnék gondolni, csak az estére, ami most érkezik. Egy ismerősömmel, pontosabban régebbi barátnőmmel beszéltem meg találkát egy budapesti bár előtt. Elsőre megtaláltuk a közös hangot. Nem gondolom, hogy túlöltöztem volna, inkább kevesebb ruha van rajtam, mint több, de nem zavar, ha bámulnak, azt ruhán keresztül is megteszik. Lassan megérkezem a kijelölt hely felé, ahol megpillantom a várakozó nőt. Intek felé, tudatva, hogy itt vagyok, majd lelkesedését látva még jobban elmosolyodom.
- Szia – ölelem meg, remélve, hogy nem hozom zavarba. Nem ismerem olyan rég óta, de a lányoknál ez tök természetes, örömmel fogadják így a másikat, és semmi nincs mögötte. – Azt hiszem, mehetünk be, vagy várunk még valakit? – kérdezem kíváncsian, részemről nem kell többet kint álldogálnunk. Felnézek a hely nevére, majd vissza rá, és, ha megadja a jelszót, előre engedem. Nem egyedül vagyunk, nem is reméltem ilyesmit. Néhányan már elég ramaty állapotban vannak, vagy mi vagyunk túl későn, nem mintha most késtem volna.
- Kérj valamit, az első kört fizetem – kacsintok a másikra, miközben az italpulthoz megyünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sietek amennyire tudok, azonban a tömegközlekedés nem a legkegyesebb velem, hopponálni pedig nem tudok, illetve nem is szabadna közterületen, ami megnehezíti a varázslók, és boszorkányok életét. A villamos nem tartozik a kedvenc tömegközlekedési eszközeim közé, többször rossz irányba indulok velük, míg a metróval könnyebben boldogulok. Az a legrosszabb, mikor mindkettőt igénybe kell vegyem, és pont elmegy az egyik, mire odaérek. Nem hosszú idő, míg várakoznom kell, mégsem a legkellemesebb érzés. A teámat kikérve szaladok fel az emeletre, miközben a jéghideg innivalót szorongatom. Mások ilyenkor még melegen kérik, vagy legalább langyosan, de esetemben, aki télen is képes jégkrémet reggelizni, ez nem így van. majd akkor lehet változás, ha torokgyulladást kapok, és nem mehetek sehová, még randizni sem, mert meghalok a fájdalomtól, illetve enni sem tudok. Még belegondolni is rossz. Mosolyogva lépek mellé, miközben beszélgetni kezdünk.
- Én a faluban is elkések, akkor azért, mert a lehető legutolsó pillanatban indulok, amolyan minek előbb gondolkodással, aminek ez lesz a vége általában. De van, ahonnan nem kések, mondjuk az nem az iskola vagy ilyesmi, azonban van olyan személy, aki nem panaszkodhat – Zali az ilyen, neki eddig maximum egyszer kellett várnia, sőt volt, amikor én értem oda előbb. Komolyan, ilyen is történt az életben.
Az órával sem lenne egyszerűbb az életem. Volt nekem, nem is egy, még anno Barbie-sat is hordtam, de azóta, sok idő eltelt, és szégyen vagy nem, kell fél perc, mire rájövök, mennyit mutatnak a mutatók. A digitalizálódással együtt eltűntek azok a régi fajta időmutató eszközök, mára inkább kiegészítőként hordják az emberek.
- Próbáltak már nekem órát venni, még olyan okosat is, ami hasonlít egy telefonhoz, de az sem vált be, hát még a régi. Vagy szoros volt, vagy laza, és kényelmetlen, egy napnál tovább nem bírtam, meg eltakarja a jegyeimet a karomon – bizony, azt a csoportot támogatom, akik nem szedik le rögtön a karszalagjukat, hanem ott hagyják, amíg az le nem esik. Nem egyszer állítottak meg, hogy hol voltam, milyen koncerten, sőt egy eladó is kérdezett róla, miközben fizettem. Közben a kaja is megérkezik, aminek nagyon örülök, nem tudtam normálisan kajálni, akkor még tuti nem lennék itt. Nem tehetek róla, az ágyban fetrengés, és pihenés, túlságosan jó dolog, és elkényelmesedtem az utóbbi időben. Néha jó, csak úgy pihenni, nem gondolni a kinti világ zajaira, bár ezt télen értékelem a legjobban. Akkor bekuckózom a meleg szobába, magamra húzom a takarót, készítek ki finom teát, vagy kávét, amit egy jó könyv, vagy film társaságában elfogyasztok. Ez még jobb, ha nem egyedül vagyok, hanem mondjuk, valakit leverhetek egy Mortal Kombatban. De várom a mostani telet is.
- Sajnálom, ez a poszt már foglalt, de neked is kitalálhatok valamit – válaszolom nevetve, mielőtt elcsendesedem. Feltűnik, hogy nem teljesen őszinte a mosolya, és kissé megváltozik a hangulata. Biztos rossz emlék vegyül ehhez a témához, viszont az emberi kapcsolatok kialakításában, megtartásában, vagy épp a tanácsadásában kissé szar vagyok, emiatt nem tudom, hogyan kérdezzek rá. Lehet nem is kellene, majd egyszer elmondja, de az bunkóság lenne, vagy megsértődik, amiért érzéketlen vagyok. – Baj van? Rosszat mondtam? – kérdezem meg végül. Remélem nem haragszik meg, amiért figyelmes szeretnék lenni, nem tépek fel semmilyen sebet a múltjában, vagy ilyesmi.
A hangulatváltozás nem áll közénk, nemsokkal később ismét vidáman trécselünk tovább, méghozzá a vásárlásról, ami nekem egy kissé kínos pont az életemben. A többi nővel ellentétben, én kifejezetten gyűlölök ruhákat venni, felpróbálni, mert megnézek négyet, mindegyik jó, abból megveszünk kb. kettőt. Jó, felnőttként máshogy működnek a dolgok, el tudom dönteni magam, hogy mi tetszik, mi nem, de valamennyi anyagi támogatást kapok az otthoniaktól, így nehéz lenne saját lábra állni még. Majd, ha elvégeztem egyetemet, és sikerül munkát vállalnom. Az egyetlen kivétel a vásárlás alól, mikor könyveket, és játékokat kell keresgélni, akkor órákig képes vagyok az adott üzletben lébecolni.
- A keresztanyám, és a nagynéném is csinosak szoktak lenni, bár tőlük ezt várják el. Egy kviddicses, és egy auror férjjel nem járkálhatnak megfelelő megjelenés nélkül az összejövetelekre. Majd egyszer elviszlek, és meglátod, milyen csinos tudok lenni, ha úgy adja a helyzet – belegondolni is rossz, hogy ott miket viselnek az emberek. Másik oldalról az sem jó, ha mindig egyszerűbb ruhákat hordok, meg kell mutatni, amim van, különben még oltárhoz is sportcipőben állnék.
Bízzam rá magam, ez nem olyan egyszerű, ha ismerem, hogy miket szeretne nézni nekem. Bízom benne, és nem húzatna fel velem kínzóeszközöket, mégsem tudok teljesen nyugodt lenni.
- Na, velem olyan sosem lesz, magassarkúban menni is alig tudok. Vannak, vagyis van maximum három, vagy csak kettő? Egyáltalán megvannak még? – kérdezem magamtól, mert régóta nem láttam azokat, lehet már Pécsről sem hoztam fel őket. Közben a sushi, illetve a tea szép lassan fogy, majd a kaja végeztével elindulhatunk a megfelelő helyre, ha neki is megfelel még.
- Merre? – teszem fel a leghelyénvalóbb kérdést. Pesten millió árkád, és bevásárlóközpont van, így nehéz dönteni közöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig nagyon tetszik az új hajszínem. A lányok fele, köztük én is, képesek vagyunk sokáig örülni az új hajszínünknek, vagy, ha a formája más. Az én esetemben az első, bár nem barnát szerettem volna kezdetekben, hanem lilát, de megtetszett a szín, és miért ne? Örülök, hogy emellett döntöttem, második szerelmem lett ez a szín. Természetesen a napok nem állnak meg, minden megy a maga kerékvágásában, annyi változással, hogy Zalán hozzám költözött pár hétre. Én a tudattól is boldog vagyok, illetve a napoktól, amiket mellettem tölt. Reményeim szerint minél tovább marad, akkor lennék a legboldogabb, ha hozzám költözne végleg, mert vagyunk annyi ideje együtt, ennek nem kéne gondot okoznia. Nem erőltetem rá a dolgot, majd talán egyszer megemlítem neki, azonban, ha szeretne visszamenni, megértem, elfogadom. Nem láncolhatom magam mellé minden pillanatra, és tényleg, én már ennek is nagyon örülök, hogy most nálam lakik. Kevin után üres a ház.
A délutánt Dai társaságában töltöttem, ugyanis az uram dolgozott, nekem péntekenként nincsenek előadásaim, Dai meg… hát ő nem tudom, itt volt és kész. Elmentünk a cukrászdába, majd késő délután egy sétára indultunk a falu határában, miközben mindenről beszélgettünk, voltak komolyabb, komolytalanabb témák közöttük. Estefelé indult hazafelé, én is így tettem. Még nincs olyan hideg, hogy a lélegzetem látszódjon, de a kabát elengedhetetlen a pulóver fölé. A kis tavacska felé vezet az út, onnan könnyebben hazaérek. A stégen egy alak álldogál, miközben a füstöt fújja ki a száján, ujjai között meg is pillantom a bizonyos szálat. Nem vagyok ellene a dolognak, de, ha számomra fontos személyek szennyezik így a tüdejüket, azt megmondom, ahogy most is fogom. Kínos lenne számomra, ha nem ismertem volna fel a barátomat.
- Nem is mondtad, hogy cigizel – ezzel biztos felkeltem a figyelmét, legalább annyira, hogy megforduljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jó volt kibeszélni a gondolataimat, ahogy a japán is elmondhatta mi nyomja a szívét. Természetesen nem panaszkodásból állt a délutánunk, sokat hülyültünk egymással. A végére mind a ketten fáradtabban indulunk vissza. Az utamat visszatartja egy ismerős alak, aki cigarettával a kezében figyeli a tavat. Hangomat hallva, látom a meglepettséget az arcán. Nem olvashat le rólam semmit, ugyanolyan szelíd mosollyal nézek rá, ahogy a kezdetektől tettem, majd hasonlóképpen cselekszem, mint ő, visszaköszönök neki.
- Akkor tényleg nem hallottad, hogy jövök – állapítom meg, inkább magamnak, mintsem neki. Figyelem a kezét, ahogy a szájához emeli, majd szív egyet a káros élvezetből, és visszaengedi azt. Megjegyzésemre nem válaszolt, ezután fog, ha sejtéseim nem csalnak. Be is igazodik, ahogy kiejti az a néhány szót. Szóval nem gyakori a dolog. Felvont szemöldökkel nézek rá, azonban még nem szólok semmit. Anno én is kipróbáltam, de két alkalomnál tovább nem jutottam. Amint beszívtam a füstöt, hatalmas köhögőroham tört rám, és inkább nem kísérleteztem vele többet.
- Nem sűrűn mérgezed a tüdődet? Ennek nagyon örülök – nem kapom fel a vizet, megértem, az ő döntése, de a barátnői papolásomat nem úszhatja meg. – Azért azt remélem, tudod, hogy nem tesz jót neked az ilyesmi, sem a szervezetednek, sem a bőrödnek. De jobb, mintha láncdohányos lennél – sóhajtok egyet a végére. Ez a szerencsém, meg az övé is. nem szeretnék vitatkozni, egyszerűen kimondom, amit gondolok. Ő sem beszélt le az aurori szakmáról, holott néhány komolyabb ügy közben, súlyos sérülést is szerezhetek. Bízik bennem, nekem is ezt kell tennem vele szemben. Közelebb lépek hozzá, szemeimmel az övéibe nézek. Mielőtt még bármit mondhatna, én szólalok meg előbb.
- Miért nem szóltál? Nem kiabáltam volna veled, csak a véleményemet mondtam volna el – nincs szó számonkérésről, nyugodt hangon kérdezem tőle, ahogy a mindennapokban beszélgetek vele. Jó, egy kis aggódás keveredik a hangomba. Vele élem meg a hónapokat, ami történik a családjában, vele, körülötte. Ezeknek a hatására is elkezdhette a dohányzást, ami még rosszabb.
Nem húzódom el ujjaitól, annyira nem melegek az ujjai, hogy ezt kelljen csináljam, inkább észrevétlenül próbálok szimatolni a levegőben, holott így nem tudom megállapítani, hogy a ruhája beszívta-e a füst illatát.
- Azt hiszem, már két órája kint vagyok, Daival elbeszélgettük az időt – biztos nem fogja zavarni, hogy vele voltam. Testvérek, és Zalán nem féltékeny típus, bízik bennem, ami fordítva is igaz.