Édes, drága AdrianNem hitte volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de emberi dolog, mindazonáltal felismeri a hangot, amit hallott már párszor. Ha nem így lett volna, biztos nem lenne nyugodt, de Adrian csak nem bántaná, főleg, mert ismeri, de nem mondanám, hogy jóban vannak. A pálcát figyeli, majd srácra néz, felhúzott szemöldökkel és kérdő pillantással. Túl vannak már ezen, nem kéne párbajba kezdeniük a mugli utca kellős közepén, még akkor sem, ha kihalt és egy lélek sincs a közelben. Nem érti, miért nem hagyja békén a másik, ő nem tett semmit, csak megy a dolgára, ahogy neki is kéne tennie.
Válaszol a kérdésre, talán így előbb lezárhatja a beszélgetést és mehet az amúgy már késői találkozóra kuzinja bátyjával. A férfi megint le fogja szedni a fejét. Ez különösebben nem érdekli, kimagyarázza ő magát és Kath miatt nem is merné bántani Gwent, meg ő akarta idegesíteni a késéssel, de már mehetnékje van.
- Ismerőssel találkozom, ha ennyire érdekel - ezzel már tényleg szeretné lezárni a dolgokat és menni tovább, de a fiú nem szeretné még elengedni, ez a következő mondatokból is feltűnik a lánynak. Még egy ideig itt lesznek, ha ez így folytatódik, mindazonáltal mi köze a másiknak, hogy ő mit húz fel és mit csinál.
- Csak nem zavar? - kérdezi mosolyogva. A következő kijelentés pedig még inkább erősíti benne a tudatot, hogy nem fog egykönnyen elszabadulni innen. Alsó ajkait alig láthatóan beharapja, és nem tudja, mit mondjon erre. Lehet, hogy a srác jól szórakozik, de Gwen nem, ő már legszívesebben hazamenne, az sem érdekli, ha az, akihez indult, megharagszik rá. Ezt Adrian nem tudhatja és még csak sejteni sem kéne neki, ezért gyorsan válaszol a szőke.
- Örülök, hogy így látod, viszont nekem most mennem kell - válaszol halkan, és elindul arra, ahová eddig tartott. Majd onnan keres egy közeli hoppállomást és hazamegy a faluba.
Szofi, szólj rá. >.<
