Amikor kéne, akkor nem néz előre, és rögtön neki megy valakinek. Mostanában ilyen az Ő szerencséje. Nem is tudja mi lesz vele decemberben, mikor az egyik angol csapathoz megy válogatásra. Nem szeretne szégyent hozni a keresztapjára, aki volt olyan kedves és lebeszélte neki ezt a dolgot. Ha minden jól megy egy évre szerződnek le, de ez amolyan próbaszerű, legtöbbször a kispadról nézve a meccseket, néha-néha állna csak be, de utána akár rendesen is a csapat terelője lehet. Ez olyan lehetőség, amit nem utasíthatott vissza, bármennyire is nem érzi magát azon a szinten, ahogy ők játszanak. De ilyen teljesítmény mellett, semmi esély erre.
Hátralép kettőt, nyüszít egyet, majd meghallja a szavakat és a nevét. Egy személyen kívül senki nem nevezte és nevezi így. De, ha nem is mondja ki a Miko szócskát, ezer közül megismeri a hangját. Egy utolsó pillantást vet a csúszdázó fiúcskára, biztos mondták neki a szülei, hogy ne álljon szóba idegenekkel, és az idősebb férfira emeli a pillantását. Nem így képzelte el a találkozást, és nem is most.
- Én is örülök - mosolyog a fiúra. Még magában sem tisztázta, hogy mit érez iránta. Nem haragszik rá, amiért titkolózott és elhagyta, de teljesen megbocsátani sem tud neki. Régebben nem ezt mondta volna, ezt az is mutatja, hogy rögtön utána ment, de akkor a tudtára is adták, hogy vége.
- Hogy vagy mostanában? - bármennyire is kínosan fog véget érni ez a beszélgetést a lány megpróbálja. Barátok akár még lehetnek, ha úgy adja a helyzet. Elmenni sem tudna, mert Ferdinánd még biztos játszani akar, akkor is, ha a faluban is van játszótér. A napot egyébként is a városban szeretnék tölteni, elviszi mindenféle izgalmas helyre, amit megígért neki. Ezt simán megteheti a keresztfiának, főleg, mert olyan keveset találkoznak. De előbb ezt a találkozást kell lerendeznie.
Hátralép kettőt, nyüszít egyet, majd meghallja a szavakat és a nevét. Egy személyen kívül senki nem nevezte és nevezi így. De, ha nem is mondja ki a Miko szócskát, ezer közül megismeri a hangját. Egy utolsó pillantást vet a csúszdázó fiúcskára, biztos mondták neki a szülei, hogy ne álljon szóba idegenekkel, és az idősebb férfira emeli a pillantását. Nem így képzelte el a találkozást, és nem is most.
- Én is örülök - mosolyog a fiúra. Még magában sem tisztázta, hogy mit érez iránta. Nem haragszik rá, amiért titkolózott és elhagyta, de teljesen megbocsátani sem tud neki. Régebben nem ezt mondta volna, ezt az is mutatja, hogy rögtön utána ment, de akkor a tudtára is adták, hogy vége.
- Hogy vagy mostanában? - bármennyire is kínosan fog véget érni ez a beszélgetést a lány megpróbálja. Barátok akár még lehetnek, ha úgy adja a helyzet. Elmenni sem tudna, mert Ferdinánd még biztos játszani akar, akkor is, ha a faluban is van játszótér. A napot egyébként is a városban szeretnék tölteni, elviszi mindenféle izgalmas helyre, amit megígért neki. Ezt simán megteheti a keresztfiának, főleg, mert olyan keveset találkoznak. De előbb ezt a találkozást kell lerendeznie.
Bár nekem már rendeznék a lánybúcsú. O_O
D
