Lexcsi *-*Már egy ideje nem találkoztam Lexivel, amitől tökre lelombozódtam, mert már totálisan megszoktam, hogy ő is ott lakik velem, csinál nekem reggelit, segít bepakolni az iskolatáskámba... Elképzelni sem tudtam miért ment el. És ami azt illeti, amíg távol volt a szőkeség Viktor állati szomorú arcot vágott. Mindig. Nem is akart velem játszani. Szörnyű napok voltak azok. Komolyan.
-
Téééényleg? - mosolyodok el még jobban. -
Jó, majd kiválasztok olyan könyveket.Az tuti, hogy nem fogok megfelejtkezni erről, de előbb inkább beszélgetnék Lexivel. Sok mindent kell kérdeznem tőle, mert Viktor nem válaszolt meg egy csomó kérdésemet. Na, majd ő. Legalábbis remélem.
Mellesleg azt hiszem már nem csak egyszerűen kedvelem, hanem szeretem is őt, pont úgy, ahogy a kistesók szerethetik a nagytesók barátnőjét. Bírom, hogy Lexinél lazább szabályok vannak, lehet vele jókat nevetni és szinte már annyira bízom benne, mint Viktorban. Vagy mint Bombiban. Vagyis... neeem, Noelben azért még annyira nem bízok, de ő nagyon-nagyon jó fej srác. Tényleg. Szóval szeretem Lexit és szerintem soha nem tenne olyan dolgot, ami Viktornak, vagy nekem fájdalmat okozna, egy tündéri lányka, az biztos. És remélem sosem fognak szakítani. Úúúgy összeillenek, mint a mesében a királylány, meg a királyfi. Például Csipkerózsikáéknál. Ők nagyon cukik.
-
Akkor nagyon jó, mert borzasztóan hiányoztál. - mondom kicsit szomorkásan, aztán leülök elé a földre. Egy ideig csak pillogok és nézem őt, aztán felsóhajtok. Még ásítok is. Jaaaj, nem aludtam el este időben! Talán már fél 10 is lehetett! Pedig általában fél 9 körül már szunyókálok...
-
De ugye még mindig nagyon-nagyon-nagyon szeretitek egymást? - ezt azért még meg kellett kérdeznem.
De volt kinn az asztalon perec *-*
Mondjuk azt nem tudom elhinni, hogy valaki hajnalban tud írni hszt o.o
