Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Újra abban a helyzetben, amiben hajdanán. Vagyis takarodó után császkálgat. De a mostani helyzet eltér a múltkoritól. Most nem az iskola biztonságos falain belül van, hanem kinn a szabadban, Bogolyfalva nyirkos utcáin. Nem tudni mi késztette arra, hogy idejöjjön. Azt meg végképp nem sejti, mi fog rá várni a mai éjjel. Szellemek? Vámpírok? A hosszú fogú rémségeket már rég megszokta. Ugyanis a nyári szünetben sok vérhajhásszal volt dolga, mivel a családja új szomszédai azok. Plusz arról a lányról is kiderült, hogy Azok közé tartozik, akiben világéletében megbízott. A rádöbbenést az a pillanat hozta el, amikor Amy megkérdezte tőle, hogy kérhet e egy szívességet. Elena pedig megbízott a lányban és igent mondott neki. Ezek után jött csak a történet fordulópontja, amikor az említett barátnő megvillantotta éles fogacskáit és a következő pillanatban már Elena nyakára tapadt. Mondhatni úgy is, hogy a legjobb barátnője házi vérzsákja volt az elmúlt nyár során. A sok buta tinilány mind azt hiszi, hogy a vámpírharapás csak egy szúnyogcsípésféle, ám ez cseppet sem így van. Valójában nagyon is fájdalmas.
Az utca lényegében üres, csak itt ott járkál egy egy varázsló vagy boszorkány. Gondolataiból a sarkon lévő hang riasztja fel. Egy férfi hangja, aki vadul magyaráz neki, valami ilyesmit hogy, "Mit keres ilyen későn egy magadfajta kicsi lány a sötét utcákon? Nem szép dolog éjjel mászkálnod. Még esetleg, bajod eshet." Majd a fekete kapucnis férfi elindul elindul felé. Két választás van: elfut vagy jól beolvas az alaknak. Elena a második verziót választja. Azt már nem tudom, mit mond neki, de annyi biztos, hogy az alak nem hagyja annyiban és a lány nyomába ered. Mikor észreveszi, hogy követik, lépteit egy kicsit megszaporázza. Lábai egyenesen elvezetik a falu határán lévő temetőhöz. A fekete kapucnis már nem követi, így van egy kis ideje kifújnia magát, mielőtt belépne a temető kapuján. Mert ne gondolja senki, hogy ő egy félős kis elsőske aki nem mer éjnek évadján a halottak lakhelyén császkálni. Bátorságáról tanúbizonyságot mutatva, a kapuhoz fordul és már épp elkezdi mondani, hogy Aloho... amikor megdöbbenve veszi észre, hogy a vaskapu nyitva van. Talán van odabenn valaki? - ötlik fel benne a kérdés, miközben lenyomja a kilincset és lábait a hideg kőre teszi. A kerítéstől nem messzire hangokat hall, amiknek a nyomába is ered. Nagy meglepetésére barátnője Gwen és egy idegen lány tűnik a szeme elé.
 - Szia, Gwen! És ki ez a kis csaj? - néz kérdőn a szöszi kis csajra miközben lazán a társasághoz sétál.
- És mi a mai program, császkáló népség? - mondja majd helyet foglal az egyik, hozzá közeli sírkövön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

(Bocsi a késért!)

A mai napon lezárul egy év és kezdetét veszi az új. De ebben a tanévben, már nem a cuki kislány Elenával fogunk találkozni. A szünet sok mindenre jó, nem csak új élmények és barátok szerzésére. Elena a szünidő nagy részét saját maga újraformálásával töltötte. Tanult új varázsigéket, ezen kívül még önvédelmet is. Napokon át mást sem csinált, csak edzett kitartóan. Aminek meg is lett az eredménye. Önbizalma szintén növekedett, így már nem fél kiállni idegen emberek elé sem. Külsején is fellelhetők változások. Hajkoronája meghosszabbodott. Szeméből lassacskán kezd eltűnni a gyermeki csillogás, helyét egy sötétebb, komorabb mélység veszi át. Stílusa nem az a bohókás, "rózsaszínben látom az egész világot" stílus, hanem egy felnőttesebb, komorabb divat képviselője lett. Annak ellenére, hogy még csak tizennégy éves. Ezért is döntött úgy, hogy a mai ünnepélyre felveszi térdig érő lila szaténruháját a hozzáillő magasított fekete cipőjével. És persze az elmaradhatatlan kis ékkövekkel kirakott, rózsát formázó nyakékét.
Most, hogy az öltözék megvan, már csak el kellene jutnia az évnyitóra. Így is tesz, lábait kapkodva indul el a Nagyterem felé. Nem meglepő, hogy a folyosókon már nem tartózkodik senki, hisz rég elkezdődött az ünnepség, mire a lány a bejárati ajtóhoz ér. Ahelyett, hogy szégyenteljesen, lapos kúszásban osonna be a terembe, inkább kihúzza magát és szép komótosan belépdel. Odabenn már nagyban folyik a "buli" így sietősen ülőhely után kutat a Piroskák asztalánál. Meg is pillantja régi jó barátját Eriket, aki nagy szemekkel kutakodik, keresve egy személyt. Elena nem tétovázik tovább, elindul felé, de mielőtt odaérne hozzá, egy lány az útjába vág és megszólítja a fiút.
Mind jól gondoljuk, mi jön ezután. Elena tétován pislog össze-vissza, hogy ugyan, most mi tévő legyen. Lényegében Erik volt az egyetlen ember, aki mosolyt tudott varázsolni a lány szájára. Aki mellett nem érezte a szülei halála okozta, mély lyukat a mellkasában. Erik jelentette számára azt az illetőt, akivel tűzön vízen át menne. És ez a személy, most egy másik lány oltalmában van. De Elena új ember lett, így nem szabad egy kudarc miatt összeomlania. Állja a sarat, még ha a földbe tiporják is. Egy pár perc kell ugyan, ameddig összeszedi magát, de miután ez megvan, fogja magát és a társasághoz tipeg.
- Szia, Erik! És neked is, hello! - mondja, bár az utolsó mondatot csak motyogva teszi hozzá.
 - Megbocsáss, vöröske, de gondolom ez a hely nekem van fenntartva. Úgyhogy talán jobban járnál, ha nem húznád ki nálam a gyufát... Lehetséges, hogy az imént elmondottak a féltékenység hangja voltak, de egyszerűen rájött ez az... érzés aminek nem tudott parancsolni. És talán, ha a lány tovább szívózik Elenával, akkor olyat fog tenni, amit valószínűleg megfog bánni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Hideg éjszaka köszöntött a három lánykára. A szél is fúj, magával hozva az éjszaka virágzó növények illatát. Köztük érezhető az amazonaszi tündérrózsa mámorító illata is. E aroma felidézi a lányban, Centraliában töltött csodaszép napjait. Amikor éjjel az égen millióm egy kis csillag tündökölt, ő pedig a nyitott ablaknál csodálta őket. A nosztalgiából a szőke lány hangja ébreszti fel. Udvariasan bemutatkozik, mire Elena lassan felkel a sírkőröl és a lány elé ballag.
- Hello, Lívia! Én Elena Rose vagyok. De szólíts csak nyugodtan Elenának. - mondja a cseppet sem ijedt kis elsősnek. Talán őt is olyan fából faragták volna, mint Lenát? Ez egy kicsit sem meglepő, hisz a talárjából ítélve egy Rellonossal van dolga. Akikről pedig köztudott, hogy nem a betojik közé tartoznak. Volt már dolga Zöldikével és hát... nem lettek a legkedvencebb iskolatársai közé téve.
 - Ezek szerint, ennek a Faris Spavin nevezetű alaknak a sírját keressük? Miatta jöttünk ide?
Szellemvadászatra jöttek volna? De egyáltalán, ki volt az a Faris Spavin? És miért ilyen fontos a lányoknak? Vajon a varázsvilágban léteznek zombik? Mert ha "élnek" akkor azt hiszem menekülhetnek a lányok. Élőhalottak ellen nemigen létezik hatásos varázsige. Bár azt kétlem, hogy rothadt zombik mászkálnának Bogolyfalva temetőiben. A szellemek, már hihetőbben hangzanak. Elméletben a kastélyban is vannak szellemek, ráadásul mindegyik háznak van egy házszelleme, de Elena még egyikkel sem találkozott.
 - Gwen, micsoda őrzővédő anyuci lett belőled! - neveti el magát, de miután látja barátnőjén, hogy ez nem tréfa, abba hagyja a cinikus mondatok sorolását és a feladatra kezd koncentrálni.
 - Nyugi, megbízhatsz bennem, vigyázok a kis Líviára.  - mondja barátnőjének, majd elveszi tőle a köpenyt. Nem hiszem, hogy szüksége lenne rá, hisz egész jól elboldogul egymaga is. Esetleg a kis szöszinek lesz rá igénye, de neki is ott van a bátor Elena.
 - És a fény miatt ne aggódj nem lesz rá szükségünk. - teszi hozzá előbbi mondandójához, miközben megragadja a kislány kezét és magával húzza. Jócskán benn vannak már a temetőben, sorjával hagyják el a régebbinél régebbi sírok halmazát. Nagy Lili... Fodor Péter... Olivia Coleman... olvassa a sírokon található személyek nevét, mígnem erős fuvallatot érez, aminek hatására megtorpan. Majd pár percen belül a légmozgáshoz egy hátborzongató hang is társul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Lassan közelít a terem sötét sarka felé. Keze fokozatosan ökölbe húzódik, érzi ahogy izmai megfeszülnek, ahogy az adrenalin szintje növekszik. Mámorító egy érzés! Hihetetlen, hogy az ember mennyire megtud változni egy csekélyke szünidő alatt. Tavaly év közben ha ilyen szituációba kerül, sikítozva rohant volna egészen addig, ameddig el nem éri az Eridon barátságos falait. De már nem. Megváltozott, ennek köszönhetően, új ember lett belőle. Olyasvalaki, aki kiáll magáért, a barátaiért és mindazokért, akik fontosak neki, miközben bőszen túri a bántásokat. Bár lehetséges, hogy a csökönyösségét és a vadságát orvosolni kéne...
 - Gwen! Te totál megvagy húzatva?! Azt akarod, hogy a gyengélkedőn rakják össze az orrodat?! - rivall barátnője, miközben kezeivel vadul gesztikulál a láthatóan kissé megdöbbent lánynak. Nem állt szándékában bántani Gwen-t, de ha így packázik vele, lehetséges, hogy a következő úti célja nem Ginnie edzése, hanem a Nyugati - szárny második emeletén található gyengélkedőnek elnevezett szobácska lesz.
- Amúgy is, mit keresel itt? Főleg a... sarokban.... - mondja, majd kérdőn, szemöldökét felvonva pillant a lányra. Több mint valószínű, hogy levelet vagy valamilyen csomagot jött feladni, de az még mindig nem tiszta, hogy egy kézbesítés miatt, miért kell elbújni a sötétségben? Az viszont jó hírnek számít, hogy ezentúl Gweny vele lesz a kviddics meccseken, még ha csupán cserejátékosként is.
 - Persze!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Egyre gyorsabban halad, szinte már suhan a sírok között. Néha néha megáll "megcsodálni" egy egy sírt, de akit keresnek, még mindig nincs meg. Egyszer csak erős szél támad, majd párpercen belül hang is társul a légmozgáshoz. Egy kobold tűnik elő, visítozós hangjával a lányokra ordítva. Lívia és Elena nem hátrálnak meg a pöttöm kis lény fenyegetésétől. Sőt, a szösziek még meg is tréfálj azzal, hogy elrepteti a groteszk kis lény lámpását egy sírkőhöz, majd a világító eszköz csörömpölve széttörik. A Főnixtanonc nagyban nevet, amikor a - szerintem valami gondnokféleség - odaordítja nekik, hogy lenyakazza őket, de a két bátor leányzó nem foglalkozik vele, tovább indulnak keresve az említett szellem sírját. Közben Lívia elmeséli, miért is oly fontos számukra ez a személy, de még mindig van egy gondolat, amely nem hagyja nyugodni Elenát. Miért voltak a lányok a Kísértetházban?
Lassan ugyan, de végül megpillant egy sírt, melyen az Angelina Gina Spavin név látható. Csodaszép egy emlékhely, és ha Lena jól gondolja, a keresett személy holtteste sem lehet messze. Hirtelen megpillant egy kriptát, aminek ajtaján a Spavin család felirat található. Elég rég járhatott erre bárki is, mivel az építményt már teljesen belepte a földből kinövő borostyán és egyéb kúszó-mászó növény, plusz a falak se valami stabilak már.
 - Nos, azt hiszem, be kell másznunk, máskülönben nem jutunk be. - állapítja meg női fifikájával, ugyan is hosszas nézelődés után sem lát semmilyen másfajta megoldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy újabb fárasztó nap, semmi más. Újra bele kell rázódnia a mindennapi tanulásba, majd a délutáni elfoglaltságokba, ennyi az egész. Csak ezért lehet ilyen kedvetlen ma, semmi másért. Ám, hiába is hitegette magát ezzel a gondolatsorral, a lelke mélyén tudta, hogy nem így van, nem az energiavámpír diáktársai az okai a lehangolt magatartásának. Minden egy bizonyos illető miatt történik, akivel az évnyitón találkozott ismét, és akit olyan bunkó módon taszított el magától. Az a rémült tekintet, amely a cselekedete után nézett vissza rá. Igaz, csak egy éve tapossa az iskola padlóját, mégis úgy érzi, beleszeretett a fiúba. De nem véletlenül használatos a múlt idő. Próbál magán változtatni, hogy ne legyen az aki régen volt, és sajnos ebben az új jövőben, nincs helye annak az ifjú varázslónak. Bármennyire is fájdalmas ezt kimondani. Épp a Nagyterem előtti folyosón sétálgat, gondolataiba meredve, mikor egy síráshoz hasonló hangot észlel. Nem áll meg, csak maga elé bámulva csörtet tovább, miközben magával vitatkozik. Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Többé nem fogok segíteni nekik, többé már nem! Mikor a folyosó végéhez ér, lábai lecövekelnek, majd nagy erőt véve magán, visszaindul, hogy megkeresse azt, aki ezeket a síráshoz hasonló hangokat hallatja.
 - A fenébe is! Nem bírom tovább!
Hamarosan megtalálja a parányi kis lényt, mely a Nagyterem előtt zokog, Tv hasát kocogtatva. Elena fejét felszegve baktat oda hozzá, majd megállva a lény előtt, néz le rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Naplót kell írnia! Naplót írni muszáj, máskülönben kinek tudná kiönteni a lelkét, meg beszámolni mindazokról a furcsaságokról, amik nap mint nap érik. Régebben nem volt ilyesfajta elfoglaltsága, de mióta megtudta, hogy boszorkány, késztetést érzett arra, hogy beszerezzen egy ilyen könyvecskét és abba leírjon minden fontosat. Hiába telt már el egy év azóta a nap óta, hogy megtudta, miféle Erővel rendelkezik, neki mégiscsak olyan, mintha tegnap robbantotta volna szét azt a jellegzetes virágvázát.
De mégis csak írnia kell, és mivel a szobája ahol megszállt, most teli van az idegesítő, folyton nyüzsgő lányokkal, valahol keresnie kell egy nyugodt helyet. Igaz, ott van még a klubhelyiség is, de ahhoz most valahogy nincs sok kedve. Inkább a szabadban töltené a napja hátralevő részét, ehhez pedig a legalkalmasabb az erdő. Így is tesz, fogja magát és sietősen az erdő felé veszi az irányt. A falevelek ropognak a lába alatt, ahogy a hűs lombok alá ér. Mint anno otthon Centraliában. Ott is mindig kiment az erdőbe, csak akkor még kicsi volt, és inkább játszott meg bújócskázott, mintsem hogy a kék könyvecskéjébe írogasson. De azóta felnőtt és ráadásul a nyár folyamán kiadós változáson is átment, amelynek nem mindenki örült, amikor év elején visszajött mint másodikos. Neki is furcsa volt eleinte megszokni saját maga új külsejét, és viselkedését, de mivel az ő döntése volt, nagy nehezen belejött a helyzetbe.
Ahogy halad előre, egyszer csak egy nagy fára lesz figyelmes, melynek tetején egy nagy házikó terül el. Számtalanszor járt már erre, de ezt az építményt még sosem látta. Vagy csak nem emlékszik rá. Vajon van gazdája? És ha igen, itthon van? A kíváncsiságtól hajtva, felmászik a faépítménybe, majd körülnéz. Mindenhol puffok, fotelek, könyvek és mindenféle átlagos kellékek és bútorok vannak. Az egész olyan, mintha valaki itt játszott volna, majd valami következtében elhagyta a helyet. A középső puffon egy szőke hajú lányt vél fellelni Elena. Nem megy közel hozzá, hisz az akkor nem ő lenne, inkább csak az ajtófélfához támaszkodik, majd megszólítja a lányt.
-  Hát Te, mit keresel itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Egy kriptánál találja magát, mely félelmetesen sötétedik az éjszakában. Elég öregnek bizonyul, ugyan is a márványkő falak igencsak megrepedeztek már és a még ép darabokat pedig belepte a földből kinövő borostyán. Ahogy alaposabban szemügyre veszi, észere vesz rajta egy Spavin család feliratot, ami bizonyítja, hogy ezt a helyet keresték idáig. És ami még jobban rádöbbenti erre a tényre az az, hogy a kripta körül varja röpködne, ami Lívia elmondása szerint átkot jelent. Elena nem tudja, hisz nem nagyon ért az ilyesmihez, hisz csak tavaly nyáron tudta meg azt hogy boszorkány és akkor sem merült teljes egészében bele ebbe az egész mágia dologba. De Lívia biztosan többet tudhat róla, ha már így sebtében kijelentette. A Zöldikének sikerül felemelni a kripta fedelét, majd miután társa bemászott, Elly is veszi a fáradságot, majd leereszkedik a vaslétrán. Leérve három koporsóval találja szemben magát, egy fával egy kővel és egy arannyal. A koporsók előtt egy emelvény áll, rajta fekve egy sárgul pergamenpapírral. Közelebb sétál, majd társnője felolvassa az irományt.
 - Tehát, akkor ki kell találnunk, hogy melyik koporsóban fekszik Faris Spavin. És ha rosszra tippelünk, akkor "meglep minket" egy mumus. - foglalja össze magának hangosan az imént hallottakat. De most akkor melyiket válasszák? Az aranyban ezek szerint a volt mágiaügyi miniszter apja fekszik. De még akkor is marad két választásuk, a fa és a kő. Tehát, ha nem akart puccos nyughelyet, akkor valószínűleg a fában fogják megtalálni, de az is lehet, hogy a jobb biztonság miatt, a kőbe rakták a holttestet.  
 - Szerintem a kőben lehet. - jelenti ki cseppet sem idegeskedve a következményeken. Ha találnak egy mumust, valahogy majd csak elbánnak vele. Odasétál a koporsóhoz, majd a sarokban talált vasdarabra emeli a pálcáját.
 - Baziteo! - mondja, és a vasnyúlvány növekedni kezd, amivel most már felfeszíthetik a koporsó tetejét. Úgy is tesz, bedugja a kis részbe a feszítővasat, majd Líviára néz.
 - Akkor, kezdjük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Míg barátnője feladja a csomagját, addig Elena odasétál a falhoz, majd megkeresve a légkényelmesebb álló pózt, neki dől a falnak. A kezéből még mindig nem tüntette el az imént kapott levelet, és amikor barátnője nem figyel rá, előkapja és az írást kezdi vizsgálgatni. Ahhoz kétség sem fér, hogy a szülei írták, de vajon mit jelenthet az, hogy "ezentúl nem leszel egyedül többé" ? Talán kap egy kiskutyát? Áh, nem, hisz még mindig ott van neki Narancs és Pufi is. De akkor mi lehet? Számtalan "kitalálósdiban" vett már részt a szülei jóvoltjából, de általában egy-két nap leforgása után megtudta, miről is volt szó. Most viszont nem így van. Már eltelt jó pár hét azóta, hogy a szülei elakartak mondani neki valamit, szóval biztos nem valami apró-cseprő dologról szólhat a történet. A tekintetét még akkor sem emeli föl az irományról, mikor Gwen felé fordul és elkezd valamit magyarázni neki. Az olvasásból csak az ablakon besszálló fekete bagoly tudja kizökkenteni, mikor a madár Gwen vállán landol, majd nemsokkal később odaad neki egy fekete borítékot. Már így első látásra se merülnek fel benne jó gondolatok, de miután meghallja az esküvő  szót, bizonyossá válik, hogy ez nem egy tingli-tangli üdvözlőlevél, hanem komoly tervbe vett dolog. Aggódó pillantással barátnőjére néz, majd nyel egy nagyot és odamegy háztársához, hogy elkérje tőle a képeket. Mondhatni a Földön fetreng a röhögéstől, ahogy a tekintete megakad a rózsaszín cuccokon, hisz tudja, hogy barátnője utálja az ilyeneket. Igazán szépen fog kinézni bennük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő