Lillus
Takarodó után
De hol lehet Iá? Már mindent átkutatott, de a csacsi kis szamárnak mindig nincs semmi nyoma. Még a gumicukros zacskóval is bepróbálkozik, hátha az illatra előmászik a csintalan állat, ám semmi, még egy koppanás sem hallatszik a folyosók padlóján. Talán visszatalált az Eridonba és azért nem leli meg a nyomát? Vagy az is előfordulhat, hogy valamelyik tanteremben csócsálja meg a készleteket. De ha valóban erre készül az Ő kis állatkája, akkor igencsak nagy bajba kerülhet, mivel az iskola tulajdonának megrongálása nagyon nagy bajt hoz maga után. Még akkor is, ha nem Elena, hanem az Ő szamara lesz a hibás.
Hirtelen trappolás üti meg a lány fülét, amire először azt hiszi, hogy a képzelete újabb kitalációja, hisz nincs rajta kívül itt senki, de mikor már egyre hangosabbá válik a zaj, tudatosul benne, hogy valóban járkál erre valaki. A hangokból ítélve pedig ez nem lehet más, csakis Iá! A kis csacsi jelenlétében reménykedve, ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe. Ijedten torpan meg, mivel eddig abban reménykedett, hogy teljesen egyedül van ezen a terepen, de ahogy most itt fekszik egy ismeretlen alak előtt, világossá válik benne, hogy igencsak nagyot tévedett. A hirtelen meglepetéstől azt sem tudja mit mondjon és még a lehervaszthatatlan mosolya is szünetelni kezd egy ideig, mikor észbe kap, hogy a másik még mindig a földön vesztegel. Automatikusan nyújtja Neki a kezét, hogy felsegítse és már kezdene is bele a bocsánatkérésbe, azonban az idegen megelőzi Őt. A szőke hajú lány sebtében felpattan, majd rögtön kérdőre is vonja az ifjú Főnixlánykát. Elena csak hebeg és habog egy darabig, míg végül erőt vesz magán és belekezd a majdnem értelmes mondandójába.
- Jé! Egy ember! Segítenél megkeresni a szamárkámat? Elveszett és nem találom. Ó, nem is ez volt a kérdésed. Az órát? Nem, nem tudom. Nincs nálam semmilyen időmérő... Miért, Neked van? - Hadarja, közben körülugrálva a látogatóját. Fogalma sincs, hogy most mi lesz, de különösebben nem is foglalkoztatja és már a mosolya is visszatért az arcára. Sejti igaz, hogy ez nem móka, mert alighanem egy prefektussal hozta össze a sors, viszont valahogy képtelen a rettegésre. Csak ugrál és ugrál, mígnem észrevesz egy hosszú fülecskét a folyosó végén, amihez lassan patadobogás is társul. Elena a csacsija nevét kiáltva rohan tovább, gumicukros zacskóját lengetve, egyenlőre magára hagyva a valószínűleg ledöbbent lányt.
//Bocsi a késésért!//
- A
Meg senki mást sem. Csak hát Gwen mellett fel kell szerelkezni. Ki tudja, mikor jön rá a dilihopp. 