Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Könyököm akaratlanul is belefúródik egy mit sem sejtő férfi bordái közé, aki ennek hatására rögtön fel is mordul és a karom után kap, én azonban gyorsabb vagyok nála; könnyedén kerülöm ki az előtte állót és tűnök el a szeme elől. Észre sem veszem, hogy egyre jobban elnyel a délutáni tömeg, figyelmemet most valami teljesen más dolog köti le. Az a pici valami pedig túl gyors ahhoz, hogy egy mozdulattal elkaphassam, így marad a könnyű verzió: addig üldözni, amíg el nem fárad, vagy én dőlök ki a piactér kellős közepén. Valószínűleg ez utóbbi fog megvalósulni, tekintve, hogy milyen meleg van és szőke tincseim sem könnyítik meg épp, hogy a tarkóm egy kis levegőhöz jusson.
Futás közben hátranyúlok, hogy elérjen partnerem kezét, mielőtt teljesen elszakadnánk egymástól, azonban meg kell torpannom, ugyanis nem érzem az ujjait. Kétségbeesetten fordulok meg, tekintetemmel őt keresem a tömegben, miközben mögöttem a piciny üldözött egyre távolabb kerül tőlem, én azonban nem folytatom utam. Tekintetem ide-oda cikázik az emberek között, próbálom megtalálni azt az álmos bucifejet, aki most nekem kell. Mert biztosan tudom, hogy akkor még mögöttem rohant, mikor én összenyomtam szerencsétlen ember szerveit egyetlen apró mozdulattal, most viszont sehol sem látom. Lábujjhegyre állok, végigpásztázom még egyszer a tömeget, ő viszont eltűnt. Az ajkamba harapok és magam mögé pillantok, még látom az üldözöttet. Partnerem jelenleg sehol, de remélem, hogy egy másik úton jön, mondjuk egy olyanon, ahol nincs ennyi ember és majd ismét találkozunk. Megfordulok tehát, hogy ismét szaladni kezdjek, már amennyire az emberek engedik. Sűrű bocsánatkérések közepette verekedem át magam -szó szerint - a sokaságon, amikor pár méterrel előttem, jobb oldalt végre megpillantom. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, mikor látom, hogy ő továbbra is üldözi amit kell, így én sem vesztegetem az időnket, immáron kicsit jobbra tartva indulok el ismét, hogy közelebb kerüljek partneremhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Drága Wolgast
aki remélem nem haragszik a késés miatt

Őszintén érdekel a válasza, ugyanis el nem tudom képzelni, hogy mire kellhet neki egy seprű pont ma, pont most, mikor se edzés, se meccs nem lesz a közeljövőben. Már éppen kezdene elönteni a büszkeség, hogy Wolgi ennyire nem bír magával és tényleg azért kell neki, de aztán végül kinyögi, hogy mi a valódi oka. Kicsit meglepődök, mikor közelebb hajol hozzám, aztán a szavait először fel sem fogom, de mikor már igen, csak a szemöldökeim emelkednek magasabbra. Arcomra kiül a döbbenet és a "te most hülye vagy?" kettőse, karjaimat összefonom magam előtt, és tényleg úgy nézek rá, mint egy bolondra. Nem értem ezt az embert.
- Ugye tudod, hogy nagyon felelőtlen és prefektushoz egyáltalán nem méltó lenne, ha én ezt most hagynám neked? - rápillantok, hátrálok egy lépést. - Ráadásul a kastély teteje őrült magasan van, és ha leesel... inkább bele sem akarok gondolni, jó? - megrázom a fejem és felemelem a kezem tenyereim felé fordítva. Csak ki kellett ejtenem a számon, hogy rögtön különböző rémképek jelenjenek meg lelki szemeim előtt, olyanok, amiket majd egy ideig nem is fogok tudni kiverni a fejemből.
- Értem én, hogy ez nagyon jó buli lehet és a naplemente egy tényleg szép dolog, de a tetőről? - elhúzom a szám, miközben felpillantok az említettre, majd vissza Wolgira. Igazából nem tudom teljesen megérteni a miértjét, én mondjuk biztos nem akarnék felrepülni oda, de az is igaz, hogy ha én esek le, többé-kevésbé megúszom pár karcolással, vagy még annyival sem. Őszintén szólva nem próbálkoztam még, de mikor kviddics közben zuhantam le, akkor nem lett nagyobb bajom a sokknál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már magam se tudom, hogyan kerültem ide. Eredetileg azt hiszem a falu széléhez, vagy a stéghez indultam, mégis itt kötöttem ki. Ujjaim percek óta sebesen járnak, körmeim hangosan kopognak a csárda egyik falnál álló asztal lapján. Bokám ide-oda mozog a szék lába mellett, tekintetem valahol megakadt a pult és az annál ülő fiatal lány között. Az ajkamat harapdálom, hátradobom szőke tincseimet, majd elkapom a fejem és inkább a gyorsan fel s alá járó ujjaim kezdem el vizslatni. Egy ideje már senki sem járt errefelé, a közelemben sem ül senki, pedig elég sokan vannak most is a csárdában - mondjuk érdekelne, mikor nincsenek. A körülöttem lévő pár asztal teljesen üres, talán megijedtek tőlem, holott rajtam kívül fel tudnék sorolni legalább nyolc olyan varázslót és boszorkányt a csárda másik felében, akik sokkal ijesztőbben néznek ki nálam.
Az asztal teljesen üres előttem, ajkam pedig lassan kezd kisebesedni a folytonos rágcsálástól. Körülnéztem párszor, mielőtt beleestem volna ebbe a transszerű bámulós állapotba, de egy bagolykövest sem láttam még itt. Meglehet azóta jöttek páran. Hirtelen kapom fel a fejem, amire a percek óta engem bámuló pasi elfordítja az övét. Zavarában beleiszik a vajsörébe, én viszont nem veszem észre. Körbepillantok, még a pultnál dolgozó srácot is jobban megnézem és ő mintha ismerős lenne. Nem tudom rendesen megnézni az arcát, pedig hunyorogva is próbálkozom. Elidőzök vele egy darabig, míg próbálom kitalálni, hogy honnan ismerhetem, de miután nem sikerül rájönnöm, vetek még egy pillantást az ott ülő lányra, majd elfordulok. Körmeim ismét kopogni kezdenek az asztalon, jobb lábam fel és alá jár. A közelemben ülő pasi erre persze visszanéz rám, csodálom, hogy nem csorog még a nyála. Úgy harminckét-három évesnek tippelném, ha az arcára néznék, figyelmemet azonban most jobban lekötik a táncot járó ujjaim, így azt sem látom, hogy a pasi kiissza a maradék sörét, majd feláll és magabiztosnak nem mondható léptekkel elindul felém. Ajaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Két napja nem alszom, ami elég rendesen meg is látszik rajtam. Egész éjszaka forgolódtam, hallgattam a szobatársaim békés szuszogását, még az is megfordult a fejemben, hogy kimegyek egy kicsit sétálni. Képtelen voltam elaludni, és amikor reggel fél hét felé azt hittem volna, hogy sikerül egy kicsit pihennem, a rasekom mozgolódni kezdett. Szóval nem volt egy csodás éjszakám, ráadásul ma van a költözés napja, ami azt jelenti, hogy rövidesen ki fog ürülni a kastély - de ami a még fontosabb, hogy Ő is hazamegy. Én pedig itt ülök a szobámban egyedül és próbálom kitalálni, hogy hova tudnék menni, ami nem a szüleim háza. Otthon áll a bál miattam, mert nem beszélek a szüleimmel már hónapok óta és Vivien miatt, aki hirtelen el lett jegyezve. Igen, én is csak így hirtelen tudtam meg. Ezzel kapcsolatos dolgok járnak a fejemben, de bármire is gondolok, mindig ugyanoda lyukadok ki: hogy hazamegy. Látnom kell, beszélnem kell vele, ha kell haza is megyek, hogy felszállhassak a vonatra, hogyha így szóba áll majd velem. De az az igazság, hogy nem igazán tudom, mit tegyek. Frayec-re pillantok, a rasek erre megmozdul és megbökdösi a combom, mintha jelezni akarna így valamit. Nem is tudom miért hallgatok rá, de felpattanok az ágyamról és elhagyom a Levitát. Leszaladok a lépcsőkön, konkrétan letámadok két másodikos eridonost, akik készségesen elárulják nekem, amit tudni szeretnék, majd folytatom az utam. Talán még nem késő. A bejárati csarnokban érem utol.
- Norbi! - utánakiabálok, hangom megremeg a neve közepén. Megtorpanok és veszek egy mély levegőt, a bejárati ajtót tartó ismeretlen srác erre kilép a szabadba, bizonyára felfogta, hogy az, akinek segíteni akart, egy ideig még nem megy utána. A hatalmas ajtó hangosan vágódik be, mire összerezzenek egy kicsit, de ez juttatja eszembe, hogy miért is jöttem most le ide. Mielőtt bármit mondhatna vagy akár csak eszébe jutna, hogy most akkor továbbmegy, mert lekési a vonatát, elindulok. Halvány mosollyal az arcomon szaladok le a lépcsőn egyenesen felé, és eszem ágában sincs lelassítani. Gyorsan csökkentem kettőnk között a távolságot, és mikor elég közel érek hozzá, kinyújtom a karjaimat. Pólóját a nyakánál ragadom meg és ahogy közelebb rántom magamhoz, testünk hirtelen összeütközik. Lefelé húzom a fejét még mindig a felsőjét szorítva, és amint közelebb kerül hozzám, még belenézek a szemeibe, majd pilláimat lehunyva megcsókolom. Ne menj még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

El sem hiszem, hogy utolértem. Az a két szerencsétlen eridonos, akiket még a lépcsőnél támadtam le, valószínűleg nem is sejtették, hogy milyen sokat segítettek a "nem tudom" és az "pár perccel ezelőtt ment el" válaszokkal. Remélem azért nem lesznek rémálmaik tőlem, azt túlságosan is a szívemre venném és lelkiismeret furdalásom lenne, de mivel fogalmam sincs kik voltak azok, nem igazán tudnék most már elnézést kérni tőlük.
Aztán megpillantom. Itt áll velem szemben és láthatóan fogalma sincs róla, hogy mi a nagy helyzet. Pedig nagyon is tudnia kéne, de én nem fogom az arcába üvölteni, mert az nagyon bunkó és ijesztő volt legutóbb is. Én inkább csak magamhoz rántom és megcsókolom, ujjaim valószínűleg elfehérednek a kapaszkodás közben, annyira szorongatom a pólója szélét. Igazából fogalmam sincs, hogy mit fog erre reagálni, de jó pontnak veszem, hogy nem tol el rögtön magától. Ahogy megérzem karját a derekamon, még jobban hozzásimulok, pedig már lassan nincs is hova simulni, a bennem élő lepkék - csak hogy olyan klisésen fogalmazzak - őrült csapkodásba kezdenek. Megremegnek a térdeim és nagy szerencse, hogy Norbi fog, mert úgy érzem azzal nem sokra megyek, hogy itt szorongatom a pólóját. A pulzusom rögtön megugrik, a futástól vagy a heves csóktól arcom kipirul, de mindez nem érdekel: még az sem, hogy úgy érzem, el fogok ájulni. Csak el akarom húzni a dolgot, a karjai között akarok lenni, hozzásimulni, megölelni, beszívni az illatát. Olyan jó így.
Mikor elhúzódik, nem válaszolok rögtön a kérdésére, előtte még mély levegőt veszek, hogy egy kicsit csillapítsam hevesen dobogó szívem.
- Búcsúajándék - halkan mondom ki, szinte suttogok, smaragdjaim eszeveszettül csillognak, ahogy ránézek. Egyelőre nem engedem még el a pólóját, mert attól félek abban a pillanatban már tényleg összeesnék, de tudom, hogy amíg tart engem, addig ez nem fog bekövetkezni. - Tudod úgy gondoltam, hogy ha ezt most nem teszem meg, akkor bánni fogom - rámosolygok, de egyelőre még nem mondok semmi konkrétat. Valószínűleg már úgyis tudja, ha meg nem, akkor jó lesz még egy kicsit húzni az agyát, még biztos van legalább tíz percünk a vonat indulásáig. Addig pedig szeretném kiélvezni a pillanatot, hogy itt vagyunk, így, együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem eresztem a pólóját és a szemem sem veszem le róla, de arcomról lassan lefagy a mosoly, ahogy felfogja a szavaimat. Bátran kijelenthetem, hogy egy ideig még nem áll szándékomban elárulni neki azt, amit amúgy is tud, de ahogy látom a kétkedést a tekintetében és a homlokán feljebb kúszó szemöldökét, kicsit meginog ez a "bátran kijelenthetem". Már nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó lenne-e ezt hosszú ideig húzni, elvégre a vonata hamarosan indul és még le is kell gyalogolnia a faluig.
Valószínűleg most jönne az a rész, hogy én kétségbeesek és mindent bevallok neki, csak hogy ne menjen, de a fejemben nem ez a forgatókönyv él. Teszek még egy lépést felé, mikor elfordítja a fejét és megkeresi a bőröndjét, egyik kezemmel elengedem a pólóját és az állánál finoman magam felé fordítom a fejét. Belenézek a szemeibe és várok pár másodpercet, a kérdésére egy apró biccentéssel válaszolok. Tulajdonképpen még magam sem tudom, hogy mi akart ez lenni.
- Mert szeretlek - ha ő nem is, én mindenképp elmosolyodom, arcomon egy apró pír jelenik meg közben. Nem gondoltam volna, hogy ezt ennyi minden után ilyen könnyedén és ilyen halkan -khm - ki tudom majd mondani. Érdeklődve figyelem Norbit, várom, hogy erre mondjon vagy tegyen valamit, bármit csak ne menjen még el egy kicsit. Talán két-három percünk lehet még addig, hogy kényelmes tempóban is elérhesse a vonatát. - Szóval nem tudom, ez elég konkrétum neked? - összeszűkítem a szemem, szabad kezemmel ismét megragadom a pólóját. Egyértelműen jó nekem most itt így, hogy foghatom a felsőjét és még a körülöttünk a kastélyt elhagyó pár diák sem izgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő