|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Zétike :3 Tudom, miért jó Zéténnyel sétálni és beszélgetni. Olyan jó hatással vagyok már rá lassan, hogy egy csomót visszakérdez, és persze, itt most lehetne arra fogni, hogy ez új téma és nem értheti, mert nem látta vagy olvasta, de engem mégis büszkeséggel töltött el. Tanul a gyerek. Olyannyira tanul, hogy már az érzéseit sem rejti véka alá, és persze tisztában voltam vele, hogy az elhangzott szavak mennyire számítottak komolynak, de azért még jól esett hallgatni. Bele is pirultam rendesen, amit az arcomba lógó hajammal próbáltam meg eltakarni, és inkább mosolyogva magamba tömtem a vattacukrot. - Légy bátor, higgy, s olyan történhet, amire senki sem számít – ő kezd olyan lenni, mint én, míg én átalakulok egy nagyon bölcs emberré. Komolyan, nem értem, hogy mondhattam ilyen nagy baromságot. Persze ő tovább játszotta a fejét, amit csak a heves fejrázással próbáltam kompenzálni kevés sikerrel. Először. Aztán visszavághattam a vattacukrom segítségével, és tulajdonképpen elintéztem Zéténynek egy randit estére. És lehet meg fogtok lepődni, de komolyan érdekelni kezdett, hogy a lány vajon tényleg ennyire ostoba és visszajön-e este. - Itt lesz? Miért vagy ebben olyan biztos? És hééé, legyenek csak ők féltékenyek, te az enyém vagy! – megemeltem a hangom, hogy mindenki remekül hallhassa amit mondani kívánok, és a felénk forduló fejekből ítélve elértem a kellő hatást. Rögtön ezután közelebb léptem Zétényhez, fejem a vállának döntöttem és a vattacukrot kellő távolságban tartva tőle hozzábújtam. Csak a hatás kedvéért, tudjátok. Meg mert a rellonost mindig jó megszívatni egy kicsit, elvégre, hé, leszólta Hulkot. Ezért meg kell lakolnia. Egyébként ez a kis színjáték nem tartott sokáig, pár méter után vigyorogva hajoltam el tőle és újra eszegetni kezdtem a rohamosan fogyó édességet. - Ha leesik a földre, olyan büntetőmunkát kapsz, hogy azt még öreg korodban is megemlegeted – hát, ja, nem voltam a fenyegetések mestere, de azt hiszem a komolyan összeszűkített szemekkel és a felé nyújtott ujjal megtettem minden tőlem telhetőt, ez legyen az első mentségem. Az pedig, hogy zsákba dugom és hazacipelem, tényleg megfordult a fejemben és már láttam is magam előtt Vivien arcát, amikor megpróbálok elslisszolni mellette a mögöttem lebegtetett Zétény-zsákkal. Biztoooos nem gyanakodna. Áh, miért is tenné.. - Batman? – tényleg nem tudtam kire gondolt, és így hirtelen csak őt tudtam volna a fekete ruhához meg a házon ugráláshoz kapcsolni. A fóka-jegesmedve-pingvin kombináció viszont totál értelmetlen volt számomra, így inkább nem is firtattam. A végén még Zétike új szereplőt kreált volna a Batman-filmekbe. - Kaptál már arcra puszit, ne legyél telhetetlen – csóváltam a fejem a maradék vattacukrot is elfogyasztva, majd egy szép csuklómozdulattal az egyik kuka felé dobtam a pálcikát, és bele is ment rögtön. Szerencse volt, igen, de attól még nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen csodálatosan ki tudtam dobni a szemetet és még meg sem kellett állni hozzá. - Naaaa, tudom, hogy élveznéd. Csak magadnak sem vallod be, hogy érdekel, nehogy azt higgyem mugligyűlölő Farkas Zétény érdeklődik egy mugli film iránt. Ne csináld, naa. Csak egy filmet, lécciii – fordultam be elé hirtelen megállásra késztetve őt, miközben hatalmasra nyitott könyörgő szemeket meresztettem rá.
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Ádám bácsiSzeptember 25., délután kettő; anyu; házikó Hangosan felmorranva fordultam a fal felé, mikor anyu kopogott be a szobámba valami vendéget emlegetve, aki állítólag hozzám jött. Én viszont iskolakezdésig a családomon kívül senkit nem akartam látni, ezzel a mozdulattal pedig azt akartam jelezni, hogy küldjék el. Anyu viszont, miután látta hogy reagáltam a kedves szavakra, becsörtetett az ajtón, lerántotta rólam a takarót, mire Sassy felugrott a sarokból és rám vetette magát. Nyöszörögve igyekeztem a földre parancsolni a kutyát, úgy, hogy ne lökdössem semerre se nagyon, elvégre nem akartam én bántani. Végül aztán ő is megértette, hogy nincs kedvem játszani és összegömbölyödve elhelyezkedett az ágyam végén, míg én a falnak döntött háttal, nyakig felhúzott takaróval vizsgálgattam a kezem. Az ujjaim nem meglepő módon remegtek, ez az ominózus este óta így volt. Már csak azt tudtam remélni, hogy nem kell többet összefutnom azokkal az emberekkel. Akikről tulajdonképpen azóta nincs infója se apának, se anyának. Ez pedig kicsit aggasztott. Anya ekkor jelent meg az ajtónál, elhadart valami olyasmit, hogy egy tanár jött hozzám és a balesetről szeretne beszélgetni velem, aztán már el is tűnt. Kábán pislogtam a feltehetőleg a tornádó nőt követő tanárra, majd amint az belépett az ajtón, Sassy is felkapta rá a fejét. - Jó napot! - végre hajlandó voltam másra is nézni a remegő ujjaimon kívül, amiket most az ölembe ejtve összefontam, ezzel próbálva megakadályozni a folytonos mozgást. Sassy még közelebb húzódott hozzám végig Merki bácsit nézve, én meg ebből jó gazdi módjára semmit sem vettem észre. Egyébként nem tett semmilyen fenyegető mozdulatot, még csak nem is morgott, mindössze abbahagyta a farokcsóválást és kicsit kinyújtózott, hogy ugrásra kész legyen. - Anya azt mondta, beszélni szeretne velem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Noel Az utolsó pillanatig egészen biztos voltam benne, hogy Noel gondolkozott a válaszon. Méghozzá nagyon gondolkozott a válaszon, mintha nem is lenne magától értetődő, amit rá akarna erre vágni. Mintha tényleg át kellene gondolnia, mi az, amit válaszolhat és mi az, amit nem. Mégsem olyan választ kaptam, amilyet vártam volna – bár pontosan azt sem tudtam, milyet akartam hallani. Egyszerűen csak meglepett. Figyeltem az állát végigsimító ujjait, a beharapott ajkát és a szemeit. Főleg a szemeit. - Mit szeretnél várni tőlem? Miért akarsz megismerni? – suttogva ejtettem ki a szavakat, fölöslegesnek tűnt ilyen közelségben normális hangnemben hozzászólni; amúgy sem tartózkodott a közelünkben senki vagy semmi, ami megzavarhatta volna elmélkedésünk. Noel sem süket, és nagyon jól tudtam, hogy érdekli, várja a válaszom. Habár ezzel lehet egy kicsit csalódást okoztam neki, de azt hiszem, ezzel együtt tudok még élni. Nem leszek se több, se kevesebb. Talán csak egy kicsit csalódott. Ösztönösen húztam volna arrébb kezem –ha látom-, mielőtt a fiú ujjai érinthették volna, azonban a forró ujjak előbb érték el célállomásukat, minthogy én bármit is tehettem volna. Az ijedtségtől szívem hevesebben kezdett dobogni, érintésének hatására azonban valahogy megnyugodtam. Hangosan fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, zöld szemeim az övéit keresték, míg kezem közelebb csúsztattam a testéhez. - Tudnál mutatni…? A tűzzel. Tudod – persze, hogy tudja. Egy üsttárs mindent tud, és értelmes mondatok nélkül is megérti, amit én mondani, vagy jelen esetben kérni szeretnék tőle. Ilyen egy jó üsttárs. – Kérlek. Tekintetem közben a tenyeréből kiszabadított mutatóujjamra siklott, amelyet végighúztam a csuklóján és mindennek tetejébe még én borzongtam bele az érintésbe.
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Noel Nem voltam hozzászokva az érintésekhez, természetesnek vehető a reakcióm is erre. Megijedtem. Nagyon. Bevallom, az első pillanatban komolyan nem tudtam, ki nyúlt hozzám és miért, na meg nekem erre mit kellene reagálnom, aztán ahogy rájöttem a dolgokra, úgy kezdett értelmet nyerni bennem ez az egész kézfogósdi dolog. Bár azt nem mondom, hogy nem volt ijesztő az első pár másodpercben. Főleg a rellonos ujjainak forrósága miatt, ami bár jólesett és fel is melegített, mégis furcsán vette ki magát ebben a helyzetben. - Félnem kellene tőled? – a többi kérdését figyelmen kívül hagyva suttogtam magam elé a sajátom, körmöm közben végighúztam a csuklóján. – Habár eddig nem adtál rá okot… Az már más kérdés, hogy ez a jövőben változik-e, és ha igen, akkor nekem az mennyire fog fájni. Talán csak egy rossz szó vagy mozdulat, és a lavina máris elindul, amit akármennyire is szeretnénk, nem tudunk többé megállítani. Végigzuhan a meredek hegyoldalon és elpusztít mindent, amit eddig felépítettünk. Rossz dolog a lavina. Főleg egy ilyen furcsa barátságban. - Nem foglak – a talárját még egyszer óvatosan magam köré vonva dőltem előre, ujjaim belülről markolták meg az anyagot és húzták jobban össze magam előtt. Eztán már csak Noelre figyeltem. Hallottam az értelmetlennek tűnő szavakat, láttam a felfelé mozdított kezeit, és a lángokat. Kissé hátrahőköltem, ahogy hirtelen megjelentek a kezében, figyeltem az alakjukat, a színüket, Noel szemeit és a mozdulatait. Ujjaim akaratlanul is ökölbe szorultak, ahogy újra eszembe jutott a réges-rég történt portrégyújtogatás. - Gyönyörű – suttogtam továbbra is az immáron szfinx alakot öltő kékes lángokat figyelve. Mosolyogva hallgattam a fiú szavait, közben kihúzva magam közelebb dőltem a kezéhez. Ajkaim lassan elnyíltak egymástól, majd hirtelen visszahőkölve lesütött szemekkel a talárba markoló ujjaim kezdtem mustrálni. Nagyot nyelve gyűrtem le az először kibukni akaró mondatom, hogy aztán helyette valami teljesen mást kérdezzek. - Milyen érzés? ... Tudni, hogy benned van és a részeddé vált.
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Persze, persze, kifogás mindig van. *de azért nagyon szépen megköszöni a melegszendvicset* Ééén nagyon fázok már három napja és ehh.. most is ruha, köntös meg egy takaró. DevonBostick *o* sziamiazthiszemnagyonjólkifogunkjönniegymással *o*
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
A Havas Bence fan clubba nem, de a Devon Bostick clubba szívesen Hol vaaaagy? T_T Megyek oda én is... T_T
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Hát akkor... nem leszek fan club tag. ._. Azt hiszem együtt tudok élni ezzel Indulok, csinálj még kaját! XD
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|