|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Vasil
- Zárt Hosszasan fújom ki az eddig bent tartott levegőt, ezzel egy időben ellököm magam a pad támlájától. A földre ugrom, kezeimet a zsebembe süllyesztem és elindulok az erdő felé. Tisztában vagyok vele, hogy nem lenne helyes bemenni oda, most, hogy itt vannak a nyakunkon a felügyelők. De a szükség nagy úr, és nekem az erdőre van szükségem. Még gyakorolni sem tudok, pedig itt a tavasz, sok a zöld, rügyeznek a fák, tökéletes időpont az elemi mágia fejlesztésére, erre tessék. Kapunk egy rakás minisztériumi bábot, akik árgus szemekkel lesik az ember minden lépését, hátha elkövetsz csak egyetlen egy pici hibát is. Nagyon bosszantóak, csak az a baj, hogy nem tudunk ellenük mit tenni, és láttam Ádámon még az évnyitón, hogy neki sem a szíve csücskei, amit meg is értek. Aztán utána elmagyarázta, hogy húzzuk meg magunkat. Hát, eddig sem nagyon mutogattam ezt az oldalam, de most meg pláne nem csinálhatok semmit. Tényleg mindenhol ott lehetnek.
Kacifántos gondolatmenetem egy fiú szakítja meg, tulajdonképpen egy földön fetrengő, talán piknikező mestertanonc. Nem Norbi az, de ez az új srác annyira ismerős, hogy nem tudok csak így elsétálni mellette - pedig ezt kellene csinálnom. Tőle öt-hat méterre torpanok meg, tekintetem le sem veszem róla, és közben próbálok rájönni, hogy hol láthattam már. Mert jó, fent a kastélyban, de ha csak ott láttam volna, akkor nem cövekelnék le egy pad mellett. Hunyorogva próbálok nevet kapcsolni az archoz, arra pedig egy percig sem gondolok, hogy esetleg észrevehet. Ahogy látom, a szeme egyelőre csukva van, de ha így folytatom, biztosan érezni fogja azt a kellemetlen érzést, ami akkor jön, ha valaki sok ideig néz... Mert pontosan ezt teszem én is. Bámulom összeráncolt homlokkal, zsebbe rejtett kezekkel, picit oldalra döntött fejjel. Mint egy kiskutya.
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Vasil Figyelem az arcvonásait, próbálom összekapcsolni az ismerőseimmel. Azokkal is, akikről csak hallottam, de tudom, hogyan néznek ki. Végül is az is valami, csak nem biztos, hogy el is találom. Oda is mehetnék hozzá, hogy "helló, ismerős vagy, ki vagy?" de akkor biztosan hülyének nézne, azért meg nem kapnék piros pontot. Meg lehet, hogy egy felügyelő - ez utóbbit azonban gyorsan el is vetem magamban, hisz nem lehet felügyelő. Már csak azért sem, mert felül és olyat mond, amitől meg kell kapaszkodnom a padban. Hah! Tudtam, hogy ismerem.
Zavartan pillantok körbe, aztán az intésére elindulok felé. Végül is már épp itt az ideje megismerni.
- Vasil? Az a Vasil? - tisztában vagyok vele, hogy ebből nem fog rájönni, miért várok erre igenlő választ. Meg amúgy is, hogy erre milyen választ várok. De hát Vasil. Vajon hány ilyen nevű fiú rohangálhat a suliban? Mindenesetre kíváncsivá tett, és ha már itt van, beszélgessünk. - Dimitrov? - vonom fel szépen ívelt szemöldököm végül. Meg sem próbálok segíteni neki abban, hogy megválaszolhassa a kérdésem, én magam pedig egyelőre nem mutatkozom be. Nem akarom lelőni a poént, meg Michelle hátha mesélt rólam. Magamban ajánlom neki, hogy így legyen, mert ha nem, tennem kell egy kellemetlen látogatást nála. Ami végül úgyis odáig fajulna, hogy én csendben ülök a konyhában, ő meg magyaráz. Úgy mindenről, néha kiabálva, néha meg nem. Mert most azért mégis képzeljük el, ahogy én dühösen lecsörtetek hozzá, azzal a szándékkal, hogy jól kiosztom. Nonszensz.
- Köszönöm, nem kérek semmit - utasítom el kedvesen a felajánlását, aztán elpirulok, ahogy meghallom a következő mondatát. Na, jó, ilyet nem játszunk. - Nem, én csak azt hittem ismerlek... és igazam is lett, szóval ezt a témát akár is el vethetjük - a fejemet rázva ülök le mellé, zöld szemeimmel az övéit keresem. Ismerkedjünk akkor.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Vasil Amikor végül kiderül, hogy tényleg az a bizonyos Vasil ül előttem, lesütöm a szemem és visszagondolok arra a nagyon régi beszélgetésre, mikor rellonos barátnőm bejelentette, hogy ki ez a fiú és mi történt köztük. Olyan régen történt az, most pedig már együtt is vannak, Michelle tuti nem lát jól a rózsaszín ködtől, ha a navinésről van szó - meg amúgy sem -, Vasil meg... Vasil. Igazából nem tudok róla sokat mondani, ahogy ő sem rólam.
- Nem ismerek másik Vasilt - biztosítom a fiút, és azt is szívesen hozzátenném, hogy borzasztóan régóta várok erre a találkozásra, de inkább magamban tartom. Nem kell tudnia, hogy én már akkor sejtettem a kapcsolatukat, mikor ők ketten még nem - igazából nem sejtettem semmit. Elmehetnék jósnak is, haha. Csak félő, hogy nem keresnék valami sokat és az első hozzám betévedő ember jövőjét sem tudnám megjósolni, és elég rosszul is hazudok, ezt azért tegyük hozzá.
- Nem foglak bántani, hé - emelem fel mindkét kezem a következő kérdésére, még el is mosolyodom közben. Tetszik nekem ez a Dimitrov. - Fogalmazzunk úgy, hogy van egy ked... hát, kedves közös ismerősünk - jó, Michelle végül is mostanában mindig kedves, nem az szemmel-gyilkolós, bunkó, harcias és még sorolhatnám milyen lány, akiről hallottam annak idején. A szememben azóta nagyon gyorsan megcáfolta a sztereotípiákat, és ezt nem úgy tette, hogy ki kellett hozzá nyírnia valakit. De lehet, hogy sok mindenről nem tudok még...
- Szóval van ez a közös ismerős. Talán sejted is, hogy kiről beszélek, de ha nem, az se baj - hogyne lenne baj -, és elsőre kicsit ijesztőnek tűnhetek, hogy nem mutatkozom be, meg minden, de nem eszlek meg. Viszont nagyon szeretnélek megismerni, mit gondolsz, mesélsz magadról? - érdeklődve emelem rá zöld tekintetem és miközben a választ várom, gondolatban megveregetem Michelle vállát. Jól választott.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Vasil Érdeklődve figyelem a navinés mozdulatait, és bár nem vagyok valami nagy viselkedéselemző, látom rajta, hogy nem tudja hova tenni a helyzetet. Amit teljesen meg is értek, mert egyelőre nem vagyok hajlandó leleplezni magam, szegénynek így fogalma sincsen, hogy miért kérdezősködöm róla, és hogy egyáltalán mit akarok tőle. Pedig szerintem nagyon jól elcseveghetnénk, biztosan lenne is egy(!) közös témánk. Ez már haladás, emberek.
A kérdését olyan szépen hagyom figyelmen kívül, mint amilyen szép vagyok én. Egy mosollyal igyekszem elterelni a témát erről a dologról, egy ideig még nem szeretném lerántani a leplet Michelle-ről, pedig úgy talán Vasil sem lenne ennyire távolságtartó.
- Elnézést, ha túlságosan indiszkrét voltam - emelem fel ismét kezeim védekezően, mert semmi szükségem rá, hogy félreértse a helyzetet. - Nem akartam, természetesen megértem, ha nem szeretnél így beszélgetni - még rá is bólintok a dologra úgy, mintha ezt így jól megbeszéltem volna saját magammal. Tisztára, mintha Vasil egy skizofrén, enyhén riasztó Izabellával találkozott volna, és nem pedig velem. Aki a normális.
Mielőtt még teljesen befejezném ezt a játékot, oldalra biccentett fejjel megkeresem a tekintetét, és igyekszem azt sugallni közben, hogy ismernie kell engem. Tudom, hogy ismer, ha kell, szedje ki az agya legmélyebb részéből azt a kis információt, amit tud rólam, de olyannak mindenképp lennie kell! Ki fogok borulni, ha Michelle nem mesélt rólam egy szót sem.
- Izabella vagyok - még mindig őt nézem, természetesen valami reakciót -meglepettet, valami olyasmit, hogy hát persze, hogy te vagy az!- várok tőle. Aztán segítségképp hozzácsapom a vezetéknevem is. - Nemes - jó, ez így elég hülyén hangzik egyedül, meg egy másik helyzetben -mondjuk, ha nem én mondtam volna és nem az én nevem lenne- visítva vetném magam a földre, de ezzel is csak próbálom rávezetni a navinést a dolgokra. Meg felkészíteni magam az instant dührohamra - lehet egyáltalán nekem olyanom kialakulóban?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Már Iza közölte hogy nem bízik bennem
*marketing on*