Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Könyvekkel felszerelkezve sétáltam a keleti szárny második emeleti folyosóján. Pontosan három kötetet szorongattam a kezeim között, szorosan magamhoz szorítva őket. A kutyám most nem ugrált körülöttem, a szobámban próbált aludni, de hát neki is nagyon melege volt. Elgondolkozva lépdeltem a tanulószoba ajtaja felé, aztán amikor elértem hozzá, benyitottam. Lassan lépem be a szobába, ahol most meglepően kevesen voltak. Lepakoltam az egyik messzebben álló asztalra, aztán leültem a székre és kinyitottam az egyik olvasmányom. Semmi kedvem sem volt a tanuláshoz, de hát muszáj volt felkészülnöm az év végére, már ha nem akarok megbukni, amit nem akarok.
Fáradt voltam, kedvetlen és roppant szomorú. Pár napja tudtam meg, hogy a lovam elpusztult, ettől napról-napra dühösebb és szomorúbb lettem, ami kihatott a környezetemre is. Rémálmaim voltak, folyton zihálva ébredtem és Vattával is egyre kevesebb időt töltöttem már. Szegény collie pedig minden nap jött és nyüszítve követelte, hogy simogassam, vagy vigyem le sétálni, satöbbi. Nem tudtam, hogy a szobatársaim mit gondoltak most rólam, de biztos voltam benne, hogy ők is érezték azt a feszültséget, ami rajtam érződhetett.
A fejemet fogva ültem az asztalnál és a könyv sorait tanulmányoztam, de nem maradt meg bennem az információ. Fáradtan sóhajtottam, aztán megráztam a fejem, elsimítottam egy tincset az arcomból, aztán felpillantottam. Körbenéztem a helyiségben, hátha látok valami barátfélét, de sehol nem volt senki.  Mérgelődve hajoltam vissza a könyveim fölé, de még mindig nem jegyzetem meg a betűkből alkotott szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy ideig még úgy gondoltam, hogy minden jó lesz, gyorsan bemagolom az anyagot, aztán mehetek tovább, de nem. Nem hittem volna, hogy ma még társaságom is akadt, de hát tévedtem. A lány érkezése előtt még viszont a könyveim fölött görnyedtem, de a betűket nem láttam magam előtt. A pilláim gyorsan rebegtek előttem, kissé be is könnyezett a szemem, a betűk pedig összemosódtak. Képtelen voltam bármit is elolvasni a szavakból, így dühösen becsaptam a könyvemet és beletúrtam a szépen összefont hajamba.
Ekkor lépett be az ajtón az egyik háztársam, azt hiszem, hogy elsős volt. Nem igazán figyeltem rá, éppen arra koncentráltam, hogy ki tudjak olvasni valamit a csukott könyv borítójáról. Idegesen túrtam újra bele a hajamba, amikor a kis gólya mellém lépett, aztán lepakolt és le is ült. Ránéztem a lányra, de nem válaszoltam neki. Megráztam a fejem, szőke loboncom pedig ide-oda himbálózott az arcom körül. Végül megállt ugyan, de én még mindig szótlan voltam.
- Szia - nyögtem ki végül. Most semmi kedvem sem volt beszélgetni, a lány aggódása pedig nem esett jól. Ha most itt elkezdtem volna mondani, hogy igen igen, de utána megint rákérdezett volna, hogy biztos és... és hát ismerem az embereket. Addig nem szállnak le rólad, amíg ki nem fejted nekik szépen, hogy miért is vagy szomorú, vagy ilyesmi. Fáradtan sóhajtottam, aztán kinyitottam az előző könyvemet és gyorsan a megfelelő részhez lapoztam.
- Igen... - csak ennyit mondtam, aztán újra a könyvem fölé hajoltam és próbáltam végre összeszedni magam, hogy valamit meg is jegyezzek belőle. Az éjjel megint nem sokat aludtam, így érthető volt, hogy fáradt voltam, na meg kissé ideges ugye a vizsgák miatt. Egyre kevesebb időm maradt ahhoz, hogy sikeresen megtanuljam az anyagokat a vizsgákra. Már pedig nem szerettem volna megbukni, hiszen tavaly sikeresen levizsgáztam, de most...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az utóbbi időben talán tényleg nagyon látszott rajtam az idegesség és a fáradság jele, hiszen a lány is igen erősködött, hogy biztos van valami bajom. Felállt és megkerülve rám nézett, majd végigmért. Nem szerettem, ha nézegetnek, így nem néztem rá. Pótcselekvésként a hajam egyik tincsét kezdtem el tekergetni, bár az már amúgy is göndör volt, de sebaj.
Amikor a lány megszólalt, csak újra megráztam szőke tincseimet, de nem válaszoltam. Nem tudtam, hogy hogyan adhatnám a lány tudtára azt, hogy most nem szerettem volna beszélgetni. Megsérteni nem akartam, na meg nem is volt az én "terepem", vagy hogy is mondjam. A háztársam egy zsebkendőt nyújtott nekem, amit kicsit furcsálltam, hiszen nem sírtam, meg semmi ilyesmi. Kérdőn pillantottam rá, mire ő újra megkerült és leült az előző helyére.
- Bocsánat, de ez magánügy... - válaszoltam, amikor megerősítette, hogy nem muszáj elmondanom. A kis gólya is elkezdett olvasni egy könyvet, én pedig lapoztam egyet a kötetemben, bár nem igazán akartam tanulni, de hát az kicsit furcsa lett volna, ha én itt csak ülök a könyv fölött, ő pedig olvas. Így hát újra a mondatokra pillantottam, majd kiválasztottam egy rövidebb szöveget. Csak másfél oldal volt, a többi két-három olvasmányhoz képest.
Még a könyv címét sem tudtam, nem hogy a tartalmát megjegyezzem. Szaporán pislogtam, mivel nem szerettem volna elaludni, na meg hát valahogy a lány tudtára akartam adni, hogy még "élek" és nem sírtam. Eszem ágában sem volt sírni, és így utólag belegondolva nem tudtam volna egyetlen indokot vagy cselekvést sem felsorolni, amikor én olyan dolgot csináltam, ami sírásra utalhatott volna. Erre a gondlatra kissé elmosolyodtam, aztán a fejemet fogva újabbat lapoztam a könyvemből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A könyv szövegét lassan felfogtam és el is tároltam magamban - apránként. Még mindig nehezen jegyzetem meg az anyagot, de hát ténylég nem volt semmi erőm most ehhez. Komótosan haladt a szemem a szöveg fölött, holott én mindig is gyorsan olvastam, mert szerettem is. Mindig sokat görnyedtem a könyvek fölött, de nem volt nagy erőfeszítés végigérni rajtuk, mint most. Most... hát, ebben a percben éppen a fejemet fogva próbáltam rájönni, hogy miről is van szó.
Emlékszem, egyszer még kisebb koromban, anya egyszer hazahozott három könyvet, hogy kicsit lefoglaljon, mert már nagyon nem bírtam magammal. Három, jó vastag kötetet nyomott a kezembe, mire én csodálkozva néztem rá, aztán az utasítás után leültem és még aznap szépen elolvastam mindegyiket. Utána mentem és szépen beszámoltam, hogy melyikben mi történt. Hát nem mondom, anyáék nagyon meglepődtek, de örültek annak, hogy ilyen gyorsan olvasok és meg is jegyzem.
Azóta nagyon sokat olvasok, szinte minden nap kivégzek minimum három könyvet, kivéve a hír után. Azóta kedvetlenebb lettem és már nem is zongorázok olyan sokat, nem is olvastam ki egy könyvet se, szinte enni sem ettem. A kviddicsben is rosszabbul teljesítettem, Vattára is kevesebb időm jutott... rémalmaim is voltak, folyton zihálva ébredtem, a szobám pedig apokalipszis utánra hasonlított. Rémülten ébredtem nap, mint nap.
Evelin közben olvasni kezdett egy könyvet, amit gyorsan abba is hagyott és újra felém fordult. A mosolyomra barátságosan ő is elhúzta a száját, de én ezt nem láttam. Végre felfogtam egy ki dolgot abból, amit olvastam. Most jöttem rá, hogy Legendás Lények Gondozásáról van szó ebben a kötetben. Arra már nem, hogy éppen milyen lényt is gondozunk, de arra van még időm. Kevés, de van. Azalatt a kevés alatt végeznem kéne, mert... mert vizsgák.
A lány beszédére csak fáradtan bólintottam, aztán óvatosan megráztam a fejem és lapoztam egyet a könyvből. Tényleg nem akartam megbántani, de hát nekem most egyedüllétre volt szükségem, amit nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnék el neki... ebben a helyzetben, itt és most. Az agyam folyton azon kattogott, hogy a lovam meghalt és már nincs többé, nem láthatom már... másra nem is bírtam gondolni.
- Igen... vagy is nem... - kissé összezavarodtam a kérdése kapcsán, hiszen az utóbbi egy hétben nem sokat beszéltem senkivel sem. Még a szobatársaimmal sem, talán csak az edzéseken szólaltam meg, amikor kérdeztek.. na meg az órákon, meg körülbelül háromszor, így "civilben"... vagyis olyan helyzetben, ami se nem óra és se nem edzés... ahh, az edzés. Ma még az is lesz. Ettől a gondolattól megborzongtam.
Ezzel együtt négyszer, vagy ötször, nem tudom pontosan, hogy ebben a hat és fél napban hányszor mozdultam ki a vackomból, de hát nem karcolom fel a szobám falára, hogy ennyiszer maradtam odabent... mint a börtönben, komolyan mondom. Egy fekete-fehér, magánzárkában. Kész... idegileg egy nagyon szép, és hatalmas roncs voltam már, amire az iskolalét és még az ijesztő álmaim is rátettek egy lapáttal...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Azt végül sikeresen kivettem a könyvnek azon lapjából, amelyiket már vagy ötödszörre futottam át, hogy az erkling nevezetű lényről van szó... fogalmam sem volt róla, hogy még is micsoda az a valami, de hát ezért volt a könyv: az biztos tudja. Szaporán pislogva olvastam a sorokat, közben pedig próbáltam csak arra koncentrálni, többé-kevésbé nagyobb sikerrel. ~ Kártékony ~ olvastam a jegyzeteimben, amiket a könyv lapjai közé csúsztattam. A mellettem ülő lány, közben folyamatosan csukogatta és nyitogatta a könyveit, mintha nem tudott volna választani közülük. Mikor már a másodikat csukta be, én is visszacsaptam a borítót rápillantottam. Hevesen és kissé idegesen megráztam a fejem, ám az idegességet maximum én érezhettem, látszani nem látszott. Már éppen úgy voltam vele, hogy visszamegyek a szobámba és vagy leülök zongorázni, vagy pedig elviszem valahová Vattát, amikor a lány megszólalt.
Az első pár szavát még értettem, de aztán egyre kevesebbet érzékeltem abból, amit mondott. Most feltétlenül nem szerettem volna elájulni, mert az olyannyira nem lett volna jó, hogy... hogy nem, na. Muszáj volt megőriznem a hidegvérem és nem felidegesíteni magam a gondolatom, hogy pár perc múlva itt is feküdhetek majd ájultan, a fél szoba pedig mellettem fog ülni és arról beszélnek, hogy mi történt. Ezt pedig ugye nagyon nem akarjuk, így erőt vettem magamon, végigsimítottam a kötetem, aztán felálltam. Már éppen el akartam köszönni a lánytól, amikor a lábamba valami bizsergő érzés csapódott, vagy nem is tudom. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert az érzés is furcsa volt. Valahogy bizsergett is egyszerre, meg nem is. Végül amikor már kissé elkezdtem felfogni a dolgot, boldogtalan, még is boldognak hallatszó kacaj tört fel belőlem. Egy apró sikoly is elhagyta a szám, aztán hallottam, hogy a háztársam is nevetni kezdett, én pedig görcsösen belemarkoltam az asztal lapjába, de meg akartam szüntetni ezt az egészet. Nem tudtam mit tenni, fogalmam sem volt róla, hogy honnan küldték az átkot, de éppen nem is érdekelt. Egy dolgot szerettem volna: abbahagyni a nevetést. Ez azonban nem volt könnyű, így ráharaptam a bal csuklómra... az az érzés...
A fogaimtól okozott nyomokból lassan kibuggyantak a vércseppek, én viszont csak kissé arrébb helyeztem a fogaimat és folytattam a harapást, ezzel is kissé időt nyerve. A kacaj azonban nem maradt el, mindig ki tudott bújni a fogaim között, hangosan és sikolyokkal mögötte, Az asztallapot még mindig görcsösen markoltam, és az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy melyik bűbájjal tudtam volna megszüntetni az átkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A keresett ellen-átok végül nem jutott eszembe, akár mennyire is szerettem volna megszüntetni a csiklandozást, nem sikerült. Még ha eszembe is jutott volna a bűbáj, akkor sem biztos, hogy kis tudtam volna mondani, hogy használjon is. A háztársam valószínűleg azt hitte, hogy jókedvemben nevettem, mert ő is elkezdte mellettem, csak hogy Ő már felszabadultabban és nem kínlódva, ahogy én. Akkor és ott kedvem lett volna sírva fakadni és leszúrni magam, vagy valami. A kedvem már amúgy is pocsék volt, és ez az átok még rátett egy lapáttal. A kezemen lévő fognyomokból lassan folyni kezdett a vér, én pedig elszörnyülködve engedtem el a kezemet, mire újra nevetni kezdtem. Végül a fiú, aki a átkot küldte, visszavonta, én pedig megszabadultam a nevetéstől. A véres kezem az asztallapra zuhant, a másikkal pedig talán még erősebben szorítottam az asztallapot. A fiú mellém rohant és aggódó szavakkal próbálta magát megnyugtatni, vagy nem is tudom. Ezt utáltam az ilyen helyzetekben. Jönnek aggódni - és itt most nem pont a fiúra gondoltam, hanem bárki másra -, ami ez esetben a szenvedőd nagyon idegesítheti, jelenleg engem idegesített. Amikor a lány pedig azt említette, hogy elmegy kötszerért, utána akartam nyúlni, hogy megfogjam, de késő volt. Nem tudtam elérni a talárját, így kijutott a teremből. A kezemről a vér a ruhámra kezdett csöpögni, pár csepp csak, de a fehér anyag piros lett a véremtől. Mélyet lélegeztem, de nem segített. Éreztem, hogy el fogok ájulni, de nem a piros folyadéktól, hanem mástól. Én bírtam a vért, ellentétben azokkal a diáktársaimmal, akik mindjárt futottak el a folyadék ötven méteres körzetéből. A hátammal nekiestem az asztalnak, kezemmel elengedtem a fa szélét és a földre csúsztam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ébren tudjak maradni, de nem sikerült. A hátam a széknek támasztottam, szempilláim gyorsan rebegtek, majd lecsukódtak. A kép teljesen elsötétült, én pedig onnantól kezdve nem érzékeltem semmit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az ember azt hinné, hogy ez egy iskola és itt nincs semmi rendbontás, vagy semmi baj. Azonban az a helyzet, hogy ez nem igaz. Igen is történnek furcsa dolgok, velem legalábbis most már egyre gyakrabban. Reggel még úgy léptem ki a Levitából, hogy ez is egy olyan unalmas év végi nap lesz, mint a többi. Szerencsémre - vagy nem szerencsémre, de inkább az utóbbi - csalódnom kellett. Éppen kifelé tartottam a kastélyból, hogy gyűjtsek egy kis erőt, amikor hát nem előttem termett egy zöldike és nem felkapott a vállára? Igen ez történt, akár mennyire is furán hangzik. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor azonban el is indult velem, erőteljesen a hátára csaptam, hátha észhez tér, bár ezeknél sosem lehet tudni. Azt pontosan nem figyeltem meg, hogy kit is kell majd szépen felnyomni valamelyik tanárnál, vagy az igazgatónál, de reménykedtem benne, hogy előbb utóbb majd csak letesz valahol és akkor majd... "kellemesen" elbeszélgetünk. Az úton egész végig a hátát csapkodtam és próbáltam valahogy kiszabadulni, de magasabb is volt nálam, erősebb is, így tehát semmi esélyem. Végül a konyhában kötöttünk ki, engem pedig egy székre ültetett, de csakazértsem ültem ám le. Az asztalhoz hátráltam és neki dőltem, karomat magam előtt összefonva nyugtattam.
- Bella? - Húztam fel az egyik szemöldököm a megszólításra. Nem tudtam, hogy mire számíthattam, így amikor újra beszélni kezdett, befogtam a szám. Nagyon nem érdekelt a mondanivalója, de hát kénytelen voltam meghallgatni, mert kiszökni nem tudtam, jelen esetben ő volt közelebb az ajtóhoz. A kérdésére nemmel intettem a fejemmel, aztán amikor elfordult, hogy megcsinálja magának a tejeskávéját, sóhajtottam és ránéztem, amikor leült.
- Mit akarsz tőlem? - Teljesen nyugodt voltam, bár kicsit dühös, de a hangomból nem érződött. Az utóbbi időben kissé jobban kezdtem hasonlítani a zöldségecskékre, mint a kékekre. Hamarabb kaptam fel a vizet és nagyon nehezen nyugodtam le, valamelyik nap pedig csúnyán kiabáltam egy elsőssel, aki megsimogatta a kutyám. Újra sóhajtottam egyet, szemeimet fáradtan lehunytam, ahogy a srác - remélhetőleg - válaszát hallgattam. Most tényleg semmi kedvem sem volt ehhez a csevejhez, máskor pedig... máskor pedig valószínűleg már az ajtónál dörömbölnék, hogy engedjenek ki innen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő