Most, hogy itthon vagyok, már álmos vagyok játszani. >.<

Hát, lehet, hogy az lesz, picit ledőlök... Pedig jó sok dolgom lenne még

Szombaton reggel hét óra környékén senki sincs fent a fórumon. Ej-ej, csak én vagyok ilyen kocka... XD

Én valamelyik este a napokban azt álmodtam, hogy született egy gyerekem még régen, és már megvolt fél éves, és akkor döbbentem rá, hogy nem etettem, aztán a gyerek ilyen kis vékonyka hangon megszólalt, hogy "Anya, éhes vagyok", én meg bőgve ébredtem fel. T_____T


Te mit álmodtál? xd <3

Tyű. Neked is van fantáziád. O.o

Engem gyerekkoromban álmomban valami fekete autó üldözött mindig és sikítani sem tudtam. Azóta se tudom, hogy mit jelent. xd

Mi itt vagyunk neked

*beoson*
Na milyen az új aláírásom?

Nyáááá, tudtam, hogy valami hiányzik. xDD Köszi, még jó, hogy nem zártam le a fotóboltot.

Jóvanna, betűcserélő vagyok, megesik, hogy néha kihagyok itt-ott pár dolgot.

Keiko <3

Na, javítva van, most már ne tessék engem bántani.

Tilda, menedéket nyújtok neked a pincében... *kviddics csk jelvényeket csinál, néha-néha idenéz*

Brown.


* A mai napon valahogy elmaradt az étkezése, ezen az sem segített, hogy Bennett még edzést is tartott az órák után, úgyhogy Eris szeme kopog az éhségtől. Idefele jövet két diákot is sikerült megbüntetnie, amiért mugliruhában mászkált a kastélyban, nyugodtan fog lefeküdni, ma is érdemes volt felkelnie. Antihősnőnk most a konyha felé igyekszik, s bár a manók nem fognak örülni a jelenlétének, neki legalább valamilyen gyümölcsöt be kell falnia, mert el fog fogyni. Nem szokott gyakran erre járni, inkább a nagyteremben eszik, ám ott már leszedték az asztalokat, kénytelen ide tolni a képét. Belépve a helyiségbe rögtön rá is modul pár manóra, akik megpróbálják őt figyelmükön kívül hagyni. Eris önkiszolgálóra fogja a figurát; levesz az egyik polcról egy zöld almát és beleharap. Nem sokat rágja a falatot, a gyomra követelőzik, úgyhogy az elsőt szinte egy a egyben küldi le hisztiző belső szervének. A következőt már azért megrágja, s mivel már kezd odabent lenyugodni, most alaposabban szemügyre veheti a terepet. Amikor bejött, nem is vette észre, hogy más is van bent, annyira lefoglalta az élelem beszerzése, ám most megpillant egy számára ismeretlen arcot. Elvigyorodik, odasétál a fiú elé az asztal másik oldalára, szó nélkül leül mellé és feldobja acélbetétes-bakancsos lábát az asztallapra. Egy darabig nem szól semmit, csak majszolja az almáját. Még jó, hogy a zsebében van a Prefektusi jelvénye, így ki tudja még élvezni a másik esetlegesen zavart pillanatát. *
- Na mi van? Lekéstük a vacsorát, he? * Szólal meg végül, egy fél falattal a szájában, kereszttetoválású arcán a levakarhatatlan vigyorával. *


Nyuszijelmezben kívánj boldog húsvétot a Rellonban egy rellonosnak.
5 PONTÉRT

A kivitelezés linkjét küldd a Szervezői Mesélőnek!

Na ki fogja itt körbeúsztatni a kastélyt, hogy minden csillogjon-villogjon? Naná, hogy ez a csaj!

Annabell, összeszedem magam és a másik felem ír a te másik felednek, még itt a munkahelyen. >.<

Valaki pedig szóvá tette, hogy neki nem tetszik.

Sziasztok ^^

Nekem amúgy az a kacsa jön be. *-* Tisztára, mintha anatidaephobia miatt lenne ott, nem tudom, van-e valamelyik krakternek. xD

Hát most elkezdtem nézegetni vicces fóbiákat. Ezen besírtam :'DDDD

Luposlipafóbia – attól való félelem, hogy zoknit viselve a frissen viaszozott konyhapadlón farkasok fognak kergetni a konyhaasztal körül, ami a fent említett The Far Side című Gary Larson cartoon sorozatból van.

Brown.

Javában falatozik az almából, a srác viszont nem igazán foglalkozik először a jelenlétével. Amikor felteszi a kis kérdését, akkor válaszol, Erisnek pedig fintorba torzul a vigyora. Harap egyet az almából, fénytelen szemeivel a fiúét keresi. Úgy tűnik idősebb lehet nála, de nem sokkal, biztos most érkezett, mert eddig nem volt hozzá szerencséje. Ezek szerint vagy kicsapták valahonnan, vagy elkényeztetett gyerek, akit a szülei ide-oda rakosgatnak. De ami a lényeg; nem tudja, hogy itt ki a góré.
- Nekem van mentségem, de neked ugyan mi? Gondolom nem edzésről jössz, és ahogy elnézem, tankönyv sincs nálad.
Jegyzi meg gúnyosan és újabbat harap az almájába. Mint egy vadász, aki a prédáját lesi, úgy figyeli az ismeretlen nagy pofájú mozdulatait, hogy ne akarjon az semmi meggondolatlant tenni, hiszen a prefektusok elleni tiszteletlenség errefelé büntetendő. Ő már csak tudja, az első nap ezért ráncigálták le rögtön a Házvezetőhöz. A fiú meg csak zabál és zabál, Eris lassan a gyümölcse csutkáját majszolja.
- Nem igazán ajánlatos ilyenkor idekint mászkálni, a hálókörleten kívül. Nem félsz a prefektusoktól?
Vigyorog továbbra is, most szinte érzi, hogy a zsebében lapuló jelvény egyre jobban csillog a büszkeségtől.

Edzés

- április 10., 14 óra -


* Sötét pont tűnik fel a távolban. Egyre nagyobbnak néz ki. Közelít.
Ma kviddicses válogató lesz, ami nonszensz. Ha Bennett nem találta őt elég alkalmasnak a múltkori meccsen, amikor bizony a zseniális terve megvalósításától fosztották meg, amikor berángatták a pályára, akkor idén direkt nem fog teljesíteni. Höhö. Ajkai szélén torz vigyor húzódik meg. Na persze, majd pont ő nem fog mindent beleadni. Gyakorlókviddicstalárt magára öntve halad a kastély parkján, messziről már lát is három delikvenst a pálya gyepén. Tán még mögötte is jönnek, ki tudja. Óvatosan a háta mögé sandít, utálja, ha valaki ott húzódik meg, nem jó ilyen téren a lelkiismerete. Valaki jön, azt látja, de mivel nem közvetlenül neki szegezi itt a pálcáját, a továbbiakban nem törődik vele. Haja most hátul össze van fogva, a gyakorlómeccsen rendesen felsült a figyelme a levegőben lobogó tincsek miatt. Megmarkolja szorosabban a kezében hozott iskolai seprűt, majd mikor a két fiú és a lány elé ér, tudja csak azonosítani őket. Bennett, az őrző és Ombozi nője. Na mivan, jött megmutatni ez a szöszi, hogy ő nagy kislány és bírja a srapát? Végignéz rajtuk, vicsorog. *
- Mivan? * Morog a tőle telhető stílusban, őt csak ne bámulja senki, mert rossz helyen fog landolni a lába. *

Edzés

- április 10., 14 óra 30 perc -



* Időben leért, még kezdés előtt a pályába, beöltözve, seprűvel a kezében, most nagyon királynőnek érzi magát. A fogadtatás ugyan nem olyan, mint amire számított; az üdvrivalgás és a hajlongások elmaradtak, inkább csak bámulják őt a jelenlévők. Bennett, Ombozi csaja, a Saint-Venant srác, meg időközben kiderült, hogy aki a háta mögött jött nem is olyan messzel, az Sjölander volt. Rávicsorog a fiúkra, majd keresztbe teszi a karjait és úgy várja a többi érkezőt. Jön egy ismeretlen egyén, aztán még Ombozi is befut. Na mi van, az álprefektus sehol? Elégedettség tölti el, amiért valamit most jobban csinált, mint az a Đominic gyerek. Ideért időben. Ombozira pillant, aki most inkább körülötte sertepertél, mintsem a szöszi körül. Eris felvonja az egyik szemöldökét, de inkább nem szól semmit. Azt viszont nem tudta, hogy a fiú is kviddicsezik, úgyhogy ez inkább kellemes csalódésként éri. Noel rákacsint, Eris megforgatja a szemeit, és inkább a csapatkapitány szavaira figyel. Jön a bemutatkozás, David sorra ismerteti a jelenlévőket egymással. Antihősnőnk némán végigmér mindenkit, akinek a neve említve lesz, amikor rá kerül a sor, felmordul a "londoni" szóra, mivel már kicsi kora óta el kellett hagyniuk az Awer birtokot. Ha a CSK hozzá akarna egy ujjal is érni, Eris egy vicsorral emlékezteti rá, hogy jobb, ha nem teszi. Megkapják a feladatokat, leteszi a seprűjét és elkezd egy picit nyújtani. 30 fekvő meg 70 felülés a lányoknak, mi? Akkor ezt biztos a szöszire értette, mert vele nem kell finomkodva kivételezni. Elkezdi lazítani a vállát, a lapockáit, a lábát... Mikor nekiindulna megcsinálni a futást, Bennett még kitalál valamit, amit feléjük intéz. Hangosabb morgással jelzi, hogy ő készen áll elpáholni egy pár szfinxet, aztán nekilendül, hogy meghódítsa a pályát. 2 kör, két kör... ütemesen fut, úgy dönt, inkább nem hajtja ki már az elején magát, úgyhogy valahol a többiek között, elég elszánt arckifejezéssel kapkodja a lábait, magában számol, de hogy miért, ő se tudja. Amikor végre megcsinálja a második kört is, nem foglalkozik a levegő kapkodásával, inkább nekiáll a férfi fekvőknek és felüléseknek, szabályosan csinálja, ez semmi ahhoz képest, hogy ő estéként mennyit tesz meg. Nyújtás és lazítás következik. David az élen, mutatja a mozdulatokat, a sötét szemű lány pedig követi őt, nem foglalkoza a többiekkel. Amikor mindennel végeztek, a térdére rogyva egy picit megpihen, de erre sincs sok idő. Szétmegy a feje, úgy az agyába szállt a vér, de csinálni kell. Felkapja a seprűjét és a többiekkel együtt a levegőbe emelkedik, hogy az ottani feladatokat is teljesítse. *

Keiko, csak elsiklottam a képed fölött, de akkor úgy tűnt, mintha lenne valahol benne egy banán. O_o

Szerintem a ruhádról. :'DD Kétszer is visszanéztem, hogy hol láttam rajta banánt. :'DD

De, én is azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy így figyelmeztet a tudat alattim; gyümölcsöt kéne enni. :'DDDD


Amúgy helló.

Ombozit akartam elkapni, de mindig lelép, mikor jönnék. >.>

Hát még ilyet. >.>

Te is Keiko, vigyázz magadra.

Hajaj... Csinálok most egy női magazin címlapot, olyasmi lesz, mint a Nők Lapja. Tilda, van ötleted, milyen szalagcímeket írhatok az első oldalra? XD Kéne még egy-két ötlet, hogy mi is foglalkoztatja igazán a korodbeli nőket...

Hát, köszi a segítséget. XD A könyvtárosok havi lapját nem most fogom megcsinálni


Ombiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii *_______________* *tarol*

Halihóó Nektek sincs ötletetek egy Nők Lapja szerű magazin címlapszövegeihez? XD

Az jóóóóó Leonard!!

Mááár kiraktam a világalkotásba. xD De köszi, majd lehet, még csinálok neki címlapokat.

Merkovszky. - 1. óra



* Mennyi az esélye annak, hogy a mosdókagylóban a víz magától kezdett el mozogni, amikor legszívesebben betörte volna az öklével a tükröt? Aztán, hogy ugyanehhez hasonló bájitaltanon is megtörtént? Akkor az üstben lévő még tiszta víz csinált furcsa dolgokat, amikor elvágta az ujját a szeletelő késsel. Pedig még nem is gyújtott alá! Valami nem stimmel, valami nagyon nem stimmel. Hallotta még régebben, hogy van errefelé egy tanár, aki a pletykák szerint minden elemmel képes bánni, úgyhogy elhatározta, hogy felkeresi a tanerőt, majd ő kideríti, melyik tanonca is szórakozik vele. Rúnatan után van egy kis lyukas órája, úgyhogy amint megszólal a csengő, úgy siet, mintha pálcából lőtték volna ki. Mázlijára a terasz, ahova ezek a furcsa képességűek járni szoktak, ugyanazon szárny ugyanazon emeletén van, csak egy kicsit feljebb kell hozzá menni. Gyanakodva, szokásos mogorva stílusával lépked, ha valaki a közelébe lép, azt rögtön fellöki. Errefelé viszont ritkul a terep, valószínűleg, mert most a másodéves Rellonosokon és Navinéseken kívül mindenki másnak órája van. Megtalálja a melléklépcsőt, a fokokat óvatosan veszi be, nehogy aztán valami itt megviccelje. Amikor felél a teraszra, rögtön szembetűnik neki az üvegkupola, de mivel fogalma sincs róla, hogy most kit is kéne keresnie, tovább megy a folyosón, hátha kilyukad majd valahol. Üres terembe érkezik, asztalokkal, készekkel, sehol egy tanári asztal, vagy tábla. *
- Hé! * Mordul meg hangosabban, közben folyamatosan a terem rezdüléseit figyeli. * Van itt valaki?? * Most már teljesen kinyitja piciny száját és úgy kiabál. Hát ez nem igaz, milyen tanár az, aki nem tartózkodik a termében ilyenkor? Miért ilyen kihalt itt minden? Mivel nincs nagyon válasz, ezért jobban nekiáll körbenézni. Mindenféle portré, fenemód furcsa emberekről festve, aztán, mintha négy folyosót is látna. Már szinte meg van kavarodva. *
- Ha van itt valaki, most jöjjön elő, nem szólok még egyszer! * Dobbant egyet a jobb lábával is, hogy nyomatékosítsa követelését. *

Mi ez a sok csillám? Fúj.

Csak semmi csillám meg Kowai. >.>

Erisnek fekete-lyuk van a szeme helyén, Ő biztosan nem csillog.

Egyszer talán csillogtam, de az régen volt, mert azóta felrobbantam. Úgyhogy most nincs csillogás. Pfúj. >.>