36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Michelle Angelique Saint-Venant összes RPG hozzászólása (142 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Le
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. december 2. 16:30 Ugrás a poszthoz

Vasil és Ők
Saint-Venant birtok, Toulouse  | Kabát és ami alatta van

Michelle maga sem hiszi el, hogy belement ebbe. Mióta Mihaelt és részben őt is kivágták otthonról, azóta nem igen kommunikál az őseivel. Inkább azt sajnálja, hogy csupán csak országhatárok és nem kontinensek választják el őket egymástól. Most mégis a hatalmas ház felé közelednek, ami kívülről nézve mintha letűntebb lenne, mint évekkel ezelőtt, mikor utoljára itt járt. Valószínűleg a család vagyona vagy megcsappant, vagy másba fektetik. Fekete üzletbe, mi másba? Túl jól ismeri mind az apját, mind az anyját és nem tudja, mire számítson. Nem akarta ide elhozni Vasilt, mert tisztában van vele, hogy a szülei soha nem voltak alkalmasak arra, hogy bárkit bemutasson nekik. Még saját magát sem.
Vasil viszont ragaszkodott hozzá, hogy beszélne Michelle családjával, megismerné őket és, bár a lány erősen bizonygatta, hogy neki csak az unokatestvérei és Mihael van, nem igazán hatotta meg a bolgárt. Elég sokáig hárította a témát, de egyik este, mikor már azt hitte, nyugta lehet, megint előkerült a téma, ő pedig egyszerűen felcsattant. "Miért kell ennyire erőszakosnak lenned? Azt mondtam, hogy nem! De tudod mit? Elmegyünk abba a koszfészekbe a rongyember szüleimhez, csak a te boldogságodért!" Azon az estén a szőke egyszerűen csak felkapta a kabátját és kiviharzott a lakásból, egyenesen Mihaelhez és haza se ment. Ha valaki, hát öccse megérti, mekkora áldozatot fog hozni a navinésért. Kimondhatatlanul nagyot. Senkit sem utál annyira, mint az őseit, ez pedig csak olaj a tűzre.
Az út során alig szólt pár szót, egész testében vibrál a feszültségtől, mert utolsó emlékképei cikáznak a fejében. Ahogyan apja félrelöki az útból és megátkozza az egyetlen embert, akiért meghalni is képes volna. A másik felét. Ezt pedig sohasem fogja megbocsájtani neki, míg él, örökké gyűlölni fogja. Talán ha ezt elmondta volna a bolgárnak, akkor minden más lenne, de képtelen beszélni az akkor történtekről, még ikrével sem teszi. Mikor néhány percben felocsúdik a rémképekből, engedi Vasilnak, hogy megfogja a kezét, de most, ahogy a járdán sétálva már csak pár lépés választja el őket, egyszerűen képtelen arra, hogy megmutassa ezeknek az embereknek, van egy fontos ember a számára. Bántani fogják és a páni félelem csak most költözik be igazán gondolataiba.
- Semmit se vegyél magadra, amit mondanak. Sosem voltak jó emberek és erősen kétlem, hogy megváltoztak volna. Biztosra veszem, hogy franciául is fognak egymás közt kommunikálni, majd én fordítok. És ne felejtsd el, hogy nagyon szeretlek! Bármi is legyen ennek a vége - mélykék szemeit komolyan emeli a bolgárra és egy apró csókot lehel az ajkára, majd kopogtat, kezeit pedig kabátjába rejti. Fogalma sincs, mi fogja várni, de már nem fordulhat vissza. Semmi értelme.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. december 3. 01:05 Ugrás a poszthoz

Vasil és Ők
Saint-Venant birtok, Toulouse  | Kabát és ami alatta van

Egy ideges mosolyt villant Vasilra, ami felér egy rendbennel. Bárcsak sohase ment volna bele ebbe a cécóba. De már késő, engedett és ismét csak ő szív vele.
Kopogtat az ajtón és várja, hogy kinyíljon, hogy túlessen az egész rohadt cécón, pedig nagyon messze még a vége. Aztán nyikordul a bejárat és egy manó jelenik meg, Michelle legnagyobb meglepetésére. Olyan régen látta Piafot utoljára, hogy alig bírja elhinni. Emlékszik, mikor kicsi volt, állandóan ez a manó ugrálta körbe és teljesítette minden apró-cseprő kívánságát. Mintha csak tegnap lett volna. Kár, hogy ez nem enyhít az őt elfogó szorongáson. Hagyja, hogy levegyék a kabátját, megköszöni, azonban nem tud teljes értékűen Piafra figyelni. Nem is ez a dolga most.
Körbepillant és meg kell állapítania, hogy bár kívülről nem látszik igazán, belülről még fényűzőbb a ház, mint eddig valaha volt. Elfogja a gyomorgörcs, hogy ezekkel a sznob emberekkel kell bájcsevegnie. Szégyelli, hogy ők a szülei és hirtelen nagyon is szimpatikusnak tűnik a visszafele út, ami elviszi innen akárhová. Követik a manókat, ahogy pedig megpillantja a nappalit, elfogja a jól ismert érzés. A kényelmetlenség. Nem érzi otthonának ezt a házat, sosem tette, feszélyezi az egész környezet. Mivel azonban nincs sok választása, így be kell lépnie, hogy szembe találja magát az ördöggel magával. Nem tud Vasilra koncentrálni, még a légzése is kihagy, ahogy megpillantja azt a gusztustalan, mézesmázas mosolyt Carla arcán. Érzi, hogy az epe megindul felfelé, a negédes szavak pedig csak tovább rontanak a helyzeten. Franciául beszélnek, ahogy azt előre megjósolta, tehát fordítania kell majd. Na mondjuk kívülről is egyértelműen levehető a szívélyes üdvözlés, mely csak a látszat.
- Bonjour - tökéletes kiejtéssel köszön, azonban földbe gyökerezett lábai miatt képtelen mozdulni bármerre is. Végig anyján tartja egyik szemét, másik viszont azonnal az apjára vándorol. Legszívesebben közé és Vasil közé állna, végigfut a borzongás egész gerincén. Ezt az érzést csak fokozza Carla fullasztó jelenléte. Az őszintétlen ölelések és puszik, amikkel "megajándékozza" őt. Szerencse, hogy Mihael nincs itt és nem látja ezt. Nem éli át. Talán épp a kettejük közé toluló ellenszenvnek tudható be, hogy Michelle mereven tűri a hamis és eltúlzott fogadtatást, viszonozni azonban már nem viszonozza. Hallgatja apja szavait és igyekszik mihamarabb kibontakozni a kellemetlen összekapaszkodásból, hogy közbeszólhasson.
- Il ne parle pas français - jelentőségteljesen pillant apjára, hogy váltson angolra, hiszen párja nem beszéli a nyelvüket. Aztán a bolgárhoz fordul. - Ő itt Antoine, az apám, ő pedig Carla, az anyám - farmerje zsebébe mélyeszti kezeit, ahogy elhúzódik még jobban a nőtől, egyre inkább Vasil felé. Bármit, csak ezeket az embereket ne. A gyomra is felfordul tőlük, pedig tudja, hogy nem ússza meg ilyen könnyen: anyja sosem hagyja ennyiben.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. december 3. 15:41 Ugrás a poszthoz

Vasil és Ők
Saint-Venant birtok, Toulouse  | Kabát és ami alatta van

A felé közeledő anyja láttán majdnem hátrál, de Vasilra való tekintettel megállja, hogy kimeneküljön a helyiségből, akárcsak körülnézés ürügyével is. Mindenesetre nem csalódik anyjában, már ha lehet ilyet mondani, olyan érzése van, mintha éles karmok vájnának belé, egyenesen a bőre alá hatolnának és nem eresztenék. Vissza kell tartania a levegőt, hogy elfojtsa a feltörekvő pánikot, ami egyenlő azzal, hogy sosem szabadul ki innen - élve legalábbis. Ha hitte, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, hát anyja rácáfol. A fülébe suttogott kérdéstől ismét csak kirázza a hideg, szinte érzi a vibrálást bensőjében.
- Nem kell aggódnod, sosem hoznék elétek korcsot, nehogy meg találjátok ölni, drága anyám - gúnyosan szűri fogai között a szavakat franciául, ügyelve arra, hogy apja ne hallhassa meg. Tulajdonképpen a navinés most nem állhatna itt, nem engedhette volna meg, de bízik benne annyira, hogy vész esetén fogja a jeleket. Ahogy kiszabadul az ölelésből mély levegőt vesz és Vasil mellé lép. Noha nem látszik valódi szándéka, védelmezni kívánja, ugyanis ebben a házban nincs csak úgy valami, itt minden és mindenki valakié. Nos, ha ezek szerint a szabályok játszanak, akkor a fiú az övé. Amit nyomatékosítani is kívánna, ugyanis nem kerüli el figyelmét anyja mustráló tekintete. Egyik keze ökölbe szorul, de gyorsan el is ernyeszti, a feltörekvő dühöt igyekszik mélyre elzárni. Lesz még alkalma megadni ezeknek az embereknek azt, ami jár.
Az ajándékok láttán kihagy a szíve egy dobbanásnyit. A két kis dobozt megpillantva, mint valami robot, nyújtja ki egyik kezét, hogy Vasil az egyiket belé helyezze. Erről nem volt szó, ez nem volt benne a forgatókönyvben. Szinte érzi, ahogy egy pillanat alatt elfogja a rettegés: ha Carla és Antoine bármilyen gyanús dolgot látnak, azonnal képesek megölni akárkit, lelkiismeret furdalás nélkül. Hogy honnan tudja? Nem nehéz kitalálni, ha csak a múltbéli emlékképeire támaszkodik. Mondanom sem kell, iszonyatos módon megnyugszik, mikor szép lassan elővarázsolja a mellette álló az ajándékokat, amelyek telitalálatok. Apját máris lenyűgözte, legalábbis a hamis látszat ez, aztán ki tudja. A francia nyelv miatt már szerzett egy rossz pontot, apja listáján pedig nincs sok hely az ilyen kellemetlen dolgoknak. Anyja arcáról úgy olvas, mintha egy könyv lenne előtte. Látja a szemében, hogy nem teljesen elégedett és csak idővel nyugszik bele, hogy "nem is rossz", amit kapott.
Ahogy Vasil megfogja kezét, azonnal rászorít, ajkait megnyalja, hiszen az elmúlt percekben kissé kiszáradtak. A kanapé felé indul, de nem ereszti el a fiú kezét, abban keres most magának kapaszkodót. Keresztbe dobja egyik lábát a másikon és kissé merev tartással pillant apjára, amint megérzi magán a tekintetét. Nem nehéz észrevenni, hogy Michelle kifejezetten szűkszavú, a feltett kérdésre pedig most először látni arcán reakciót. Gúnyos félmosoly jelenik meg rajta, hiszen nem óhajt bájcsevegni, ezt pedig apja tudhatná a legjobban. Míg beléjük szorult annyi, hogy ne Vasil előtt teregessék ki kártyáikat, addig a szőkét ez cseppet sem érdekli. Látni akarja szülei foga fehérét és nem fog óvatoskodni, pusztán félelemből. Ugyanis nem fél tőlük: gyűlöli őket.
- Hát nem is nagyon érdekelt - nem hangosan, ellenben jól hallhatóan formálja a szavakat, majd a végén finoman csücsörít és elengedi párja kezét. Egy megnyugtató pillantást küld felé, majd végre ellazítja vállait és újra Antoine-nak szenteli figyelmét. - Mondd csak, mi érdekel egészen pontosan? Nyilván nem egy romantikus sztori, úgyhogy halljuk, biztos Vasil is szívesen válaszol a... - kis szünetet tart, mintha csak gondolkodna. - kínos kérdéseidre - egy tökéletesen szép mosoly ível arcára, csak szeméből süt a gyilkos indulat. Ha valaki nem figyel különösebben azokra az acélkék íriszekre, biztosan azt hiszi, most kedves és vicces akar lenni. Az udvarias mondatok, a finom gesztusok elárulják az egész helyzet hamisságát és leleplezik a meghitt otthon látszatát. Nem fogja sem Vasilt, sem a szüleit hamis álmokba ringatni. Neki valójában nincs családja itt, és soha nem volt engedelmes és fejet hajtó gyermek. Nem is lesz.
- Carla, gyere te is! Kérdezd meg most azt, amit a fülembe suttogtál! Biztos nem felejtetted még el! - derűsen mosolyogva hívogatja közelebb anyját, azonban direkt szólítja rendes nevén, érzékeltetve a köztük húzódó áthidalhatatlan űrt. Ha játszanak, hát legyen. Ezúttal nem ő marad alul.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 1. 01:18 Ugrás a poszthoz


Nem sok kedve volt eljönni a bálba, főleg mivel ezúttal Vasil nélkül teszi tiszteletét. Egyértelmű, hogy ennek a kócerájnak a szennylapja majd lehozza, talán szakítottak, de tudjátok mit? Tojik rá. Az egyik szívének legkedvesebb ruhát magára kapja, hozzá a szövetkabátja, egy csinos magassarkú és már indul is a kastély felé. Nem mondhatnánk, hogy melege van, mert az bizony erős túlzásnak minősülne, de valahogy feljut a tanodáig, aztán pedig egyenesen a Rellonba megy, hogy a szobájában lepakoljon.
A nagyteremig vezető úton túl sokan nézik meg, hiszen ritkán fordul elő, hogy kicsípi magát, noha amúgy is feltűnő jelenség. Belépve már javában folyik a banzáj, ő pedig egy italt szerezve megáll a fal mellett annak támaszkodva és nézi az indokolatlanul nagy tömeget a felhajtással. Katasztrófa. Nem is érti, miért érkezett ide, főleg akkor, mikor felcsendül az All I want for Christmas című örökzöld. Nem boldog. Egészen addig kifejezetten hiszterizálja az egész, míg meg nem pillantja Arnoldot a színpadon. Ekkor gúnyos mosolyra húzódik ajka, mert már várja a percet, mikor visszaidézheti a jól ismert mozdulatokat. A Bogolyfalva Csillagára is ő segített felkészülni részben a levitásnak és igen, akkor is istentelenül jól szórakozott rajta. Ez azóta sem változott, így a produkció végeztével már őszinte mosollyal, azonban igen lassan tapsol. Ez idő alatt kicsit közelebb keveredett a parketthez, így nem is érti, hogy percek múlva hogyan teremhet mellette a srác.
- Nem volt rossz Arnold, nem volt rossz - óvatos csücsörítés az ajkakkal, ahogy megszokhattuk, hozzá a félig elismerő, félig semmilyen hangszín. - Persze a BK Boys egyik sztárjától többet vár az ember, de nem csak rajtad múlt - megveregeti a vállát, majd megjelenik a jól ismert féloldalas mosolya és magához vonja a srácot, hogy jól megölelje. Imádja és persze, hogy tetszett neki az egész produkció - már ha nem számoljuk a zenét. Ahogy elengedi nem hervad le a görbe arcáról, nincs is miért. Belekarol a levitásba, hogy elinduljanak a tömegbe.
- Az a helyzet, hogy borzalmasan régen láttalak. Alig ismertelek fel. Mesélj szerelmem, mi újság feléd?
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
A kihagyhatatlan ajánlat
Írta: 2016. január 11. 14:10
Ugrás a poszthoz

Kellemes meglepetés a kellemetlenkedőknek
Minő meglepetés, hogy Michelle-nek pont ezen a napon, pont ebben az időpontban kell a folyosón járnia! Mondhatnánk, hogy véletlenek nem léteznek, de ilyen nagyot nem lehet hazudni. Ha megszervezi sem tudna így időzíteni. Az igazgatóiba való belépés pillanatában kanyarodik be a sarkon és áldja az eszét, hogy jelvényét magánál hordja. Nos lányok, akkor showtime.
Könnyed léptekkel halad az ajtó felé, mintha nem is oda készülne, mi több, mintha észre sem venné, hogy itt valami nem stimmel és mivel az utóbbi időben amúgy sem ver nagy port, talán esély is van rá, hogy ne ismerjék fel. A vesztük azonban így is, úgy is eléri őket. Épp elhaladna Karolina mellett - bár persze amúgy is tervez megállni -, ám a bentről kiszűrődő kérdés ráébreszti, hogy van ennél sokkal jobb belépő is. Mi több, az évszázad legjobb belépője lehet most az övé. Rámosolyog a levitásra és nemes egyszerűséggel ellép mellette, hogy belökje az ajtót és rávicsorogjon Elizára.
- A házvezetőnél - ezzel pedig nemcsak tökéletes keretbe foglalja megjelenését, de egyértelmű választ is ad az amúgy bugyuta kérdésre. Mi köze lenne az igazgatónak a prefektusok beosztásához? Nyilván semmi, ezt a házvezetők intézik. Persze a balgaság szüli a legjobb alkalmakat arra, hogy a prefektusok kiélhessék fantáziájukat és ne legyen kétségetek, rendkívül kreatívak tudnak lenni, ha akarnak. Egy ilyen szép, madárcsicsergős napon (SE) pedig már csak egy kellemes büntetés esik jobban a szokásos adag gyomorkeserűnél.
- Nos, az a helyzet, hogy két lehetőségünk van. Vagy megvárjuk Rabbotot, vagy hálát adsz, hogy én találtalak meg és elvégzed a büntetőmunkát szó nélkül. Mellesleg nem ironikus, hogy a legutóbb Ethan, most pedig én kaplak el? Látom keresed a lehetőségeket - ezzel csak arra utal, hogy nyilván különös módon vonzódik a Saint-Venantokhoz, függetlenül nemtől és kortól. A szokásos félmosoly gúnyosan ül arcán, az pedig, hogy a levitás mit csinál, bőven hidegen hagyja. Ő az ajtón kívül volt, maximum akkor lesz hajlandó foglalkozni vele, ha bele óhajt szólni a szokványos procedúrába. Akkor ő nem fogkefével, hanem nyelvvel fogja kinyalni az elhagyatott mosdó gusztustalan WC-csészéit. Egyik sem túl élvezetes.
- Nevet, házat, évfolyamot, csak a mihez tartás végett.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 12:03 Ugrás a poszthoz

Vasil
Igyekezett semmilyen jelét sem mutatni kétségbeesésének, hiszen milyen auror lesz belőle, ha ennyitől megtörik? De bizony megtörik. A gyógyítók azonnal elvitték Vasilt, hogy ki tudja, mit műveljenek vele, a szőke pedig leroskadt egy folyosói székre. Lehajtja fejét, mindkét kezével hajába túr és érzi, hogy szétrobban a mellkasa, a szíve pedig sajgón lüktet. Ha bármi baja történik ennek a baromnak, abba biztos, hogy belehal egy része. Különös, hogy pont most, de egyszerűen csak rájön, hogy amennyire Mihael szereti Roxyt, ő annyira szerelmes Vasilba. Legördül egy könnycsepp az arcán, neki, a megtörhetetlen Michelle-nek és nem tud másra gondolni, csak a földön heverő fiúra.
Nem tudja, mennyi idő telik el, míg valaki egy kis kávét nyújt felé. Megtörli szemeit és felegyenesedve elfogadja, halk köszönömöt mormolva. Csak nézi az italt, de képtelen leerőltetni akár egyetlen kortyot is a torkán. Feláll és járkálni kezd, a körútjáról visszatérve pedig gyógyítók jönnek ki Vasiltól. Hirtelen kezd el rohanni és alig pár centire fékez le az egyik férfi előtt, aki megnyugtatóan elmosolyodik.
- Ne aggódjon, a méreg nem volt halálos, bemehet hozzá, de nagyon gyenge, nincs még teljesen magánál - a prefekta nyel egyet és bólint, majd félve csúsztatja remegő ujjait a kilincsre, hogy lenyomja azt. Belépve halkan zárja az ajtót és megtörten sétál Vasil ágya mellé. Nem kertelek, kifejezetten sz*rul néz ki, ahogy ott fekszik, túlélve egy erős mérget és a gyógyítók tortúráját.
Szinte azonnal megfogja a fiú kezét, összekulcsolja ujjaikat és apró puszit lehel rájuk. Maga alá húz egy széket, hogy le tudjon ülni kényelmesen és csak a navinést figyeli.
- Annyira sajnálom... - mondhatná, hogy megmondta, hogy előre tudta, hogy a szülei megátalkodott rohadékok... Mondhatná, hogy sejtette, hogy ezért nem akarta, hogy igyon belőle, hiszen itt a bizonyíték, de mégsem teszi. Hálát ad Merlinnek, hogy nem vették el tőle a párját és mindeközben bosszút esküszik. Ahogy a bizonyosság erősödik benne, hogy Vasillal minden rendben lesz, úgy forr benne egyre inkább a bosszúvágy. Soha életében nem érzett még ilyet, de tudja, hogy kit fog először megkeresni és tudja, előre tudja, mit fog tenni. Carla és Antoine napjai innentől kezdve meg vannak számlálva.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 13:17 Ugrás a poszthoz

Vasil
Szívesen mondaná, hogy minden rendben, de semmi sincs rendben. Megpillantva a fiút összeszorul a szíve. Egyedül talán Mihael ilyen fontos a számára, senki más, ez pedig hatalmas szó, bár talán fogalma sincs Vasilnak arról, mennyire. Leül a székra és úgy kapaszkodik a navinés kezébe, mintha az lenne az utolsó esélye arra, hogy ne boruljon el az agya. Pedig el akar. Zúzni akar, tombolni, gyilkolni, bármit, csak revansot vehessen azokon, akik ezt tették. Az ébren lévő bolgár szavaitól megint könnybe lábadnak a szemei, mert végül is nő.
- Nem hagyhattam volna, hogy megidd, hiszen tudtam a fenébe is - idegesen szűri a szavakat fogai között, de mindhiába, képtelen palástolni indulatait és az őt elfogó bűntudatot. Egyszerűen csak valamelyik éjszaka ki kellett volna öntse a bort és megszabadulni az üvegtől. De megígérte magának, hogy nem veri át a fiút. Nem, neki nem fog többé hazudni.
- Most hogy mondod, baromira unom. Úgyhogy vigyázz magadra jobban - újabb finom puszi a fiú kezére, de ahogy az beszélni kezd a bosszúról, Michelle világos tekintete hirtelen sötétebbre vált. Akár azt is mondhatnánk, hogy vérszomjas íriszei nem rejtik a valót, ami ő igazán. Mert próbáljuk meg csak tagadni, hogy ő tisztességtelen, vad és bosszúálló, hogy hideg számításokat végez és megszerzi amit akar, hogy átgázol másokon. Ó igen, sokat változott, de most ismét a régi tűz csillan szemében, az a tűz, amivel Noel kedvéért leszámolt. Most újra ott lobog.
- Ne aggódj. Végre valahára bemocskolhatom a kezem - elereszti a gyenge kezet és felkel, hogy az ablakhoz sétálva bámulja a tájat. - Nem fogják megúszni és nincs az az ember, aki meg tudna állítani. Azt sem szabadott volna lenyelnem, amit velem és Mihaellel művelt, de tudod, beletörődtem és elfogadtam. Lenyeltem, mert nem tehettem mást - ekkor fordul meg, ijesztően csillan meg szeme, ahogy rávetül a bolgárra. - Most viszont eljött az ideje, hogy ismét meglátogassam őket. Ők hátulról támadnak, én pedig szemből fogok. És ki fo-gom zsi-ge-rel-ni ő-ket - szótagolva mondja a szavakat, ahogy visszaér Vasil ágyához. Ugyan Vasil kedvéért igyekezett kerülni a kések társaságát, most ismét combjára erősítve ott a tartó. Villám sebességgel kap elő egyet és hirtelen fordulva vágja bele az ablakkeret kellős közepébe. Nem az üvegbe, nem másba. Oda, ahol a helye van.
- Szívesen nyugtatnálak meg, hogy nem lesz semmi baj, de megfogadtam, hogy nem hazudok neked. Többé nem fognak téged bántani - hangja vészesen nyugodt, ahogy kiveszi a kést a keretből és jól megszokott módon forgatni kezdi kezében. - Az aurorok eddig sem tudtak elbánni velük, sosem bizonyítom be, hogy ők voltak. Lemossák a vádakat, eltussolják, mindig is ezt tették. Ha azt akarod, hogy valami biztosan bekövetkezzen, magadnak kell elintézned - ez is olyasmi, amit még annak idején alaposan az eszébe vésett. Nem bízhatja mindig másra a piszkos munkát és ugyan nem kérhetne ehhez partnert, fog. Nem mer belegondolni abba, mi fog történni, ha megtudják, Mihael boldog házasságban él és gyermeke lesz. Mit tennének Roxyval? És mit Mihaellel? Tud magára vigyázni, de a támadás sosem onnan érkezik, ahonnan számítunk rá. Az öccse előre megmondta. Tudta. Ő pedig nem hallgatott rá. Itt az ideje, hogy végre megtegye.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 22:39 Ugrás a poszthoz

Vasil
- Nem neked kellett volna leckéket venned - bosszúsan fújtat egyet, hiszen abszolút nem ért ezzel egyet. Vasil mindössze annyiban hibázott, hogy naivan hitt Carla és Antoine ártatlanságában, közben meg... És igen, hiába figyelmeztette őt Michelle, ki gondolná, hogy valaki képes ilyesmire? Még ha csak antipatikus is számomra a másik, ezért nem mérgezem meg! Merlin szakállára, ez abszolút nem vicces.
- Vasil, ez most komoly - a mosolynak még csak nyoma sincs az arcán. A szőke korántsem volt ilyen vidám, miközben vizsgálták és mindenféle beavatkozásokat végeztek a fiún, bár fogalma sincs, mi lehetett. Szóval ő nem röhögött valami jót. Most pedig érzi, ahogy a bosszú megmérgezi egész testét: bekerül a véráramba, minden egyes hajszálérbe beszivárog, most pedig csak ez hajtja. Olyan ez, mintha ő is mérget kapott volna, azonban sokkal fenyegetőbb és vészjóslóbb, mint amit ember elő tudna állítani. A félelem, a düh, a revans vágya keveredik most benne és képtelen uralni azt. Tudja, ha kilép ebből a szobából, valaminek a végére pontot fog tenni.
- Sose félts te engem, tudok magamra vigyázni - az ilyesmi nem hatja meg. Alapvetően nem a bolgár hibája az, ami most végbemegy a rellonos fejében, ahogyan az elhatározás másodpercről másodpercre szilárdabb lesz. - Mondd, te tényleg azt hiszed, hogy többet nem fordul majd elő? Úristen, annyira naiv vagy, nem hiszlek el! - idegesen túr bele a hajába. Mondja ki a valót? Hogy a szülei világ életükben mások meggyilkolásával és kínzásával foglalkoztak? Hogy tulajdonképpen azok az emberek, akik felnevelték, nem ismernek se istent, se embert? Belefáradt a győzködésbe.
Már épp szóra nyitná a száját, de az utolsó mondat egy apró mosolyt csal arára. Halvány, de mosoly. Mégsem az öröm, inkább a keserűség mosolya. Leül az ágy szélére, megfogja Vasil kezét és mélyen a szemébe néz.
- Lehet, hogy megint megteszik. Az is lehet, hogy a következő én, Mihael, vagy ne adja ég Roxanne lesz, aki az öcsém gyerekével várandós. Te bármikor felkelhetsz innen és kisétálhatsz az életemből, magad mögött hagyhatod azokat a mocsadékokat, de én soha. Nem tudok nyugodtan aludni, mert fogalmad sincs, mit éreztem akkor, mikor ott feküdtél a konyhapadlón és... - elfordítja tekintetét, arcát tenyereibe temeti. Képtelen a józan gondolkodásra, cselekednie kell. Nem teheti meg, hogy tétlenül várja, míg ez újra megtörténik, csak most nagyobb sikerrel. Nem. Ha élete végéig kísérteni is fogja, tudja, hogy csak akkor lesz vége, ha a szüleik a föld alatt vannak jó pár méterrel. Vagy még annyi se marad belőlük. Ezt viszont Vasil sohasem tudhatja meg. Felegyenesedik, megdörzsöli arcát és a navinés felé fordul.
- Megígérem, hogy nem lesz semmi baj. Vigyázok rád és magamra is. Ígérem. Viszont azt hiszem, ma éjjel szeretnék Mihaellel elutazni valahová. Emlékszel, hogy nem olyan rég, talán pár hónapja elutaztunk pár napra? Oda szeretnék menni. Békét akarok. Három nap múlva érted jövök és hazamegyünk, addigra rendbe fogok jönni - egy biztató mosolyt varázsol arcára, noha maga sem tudja, hogy csinálja. Íriszei fáradtan csillognak, semmi nyoma bennük annak, ami pár perccel korábban hajtotta. Egy csókot nyom a fiú homlokára és megszorítja a kezét, mielőtt felkelne, hogy kisétáljon a kórteremből.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 23:08 Ugrás a poszthoz

Mihael
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?

Csend. Ez az egyetlen dolog, ami jelenleg körülöleli az ikerpárt. A táj elsuhan mellettük, ahogyan az esőcseppek is egyre gyűlnek a kocsi szélvédőjén, ahogy a sebességük növekszik. Nem szól semmit, némán rendezi utolsó gondolatait, amelyek a múltra tekintenek vissza. Ezzel pedig vége. Végre vége. Ujjai Mihaelét keresik, majd belekapaszkodnak, teljes némaságban tartva őt továbbra is.
Képtelen elhinni, hogy túl vannak rajta, lelkéről milliónyi szikla hullott le. A megkönnyebbülés érzése lassan, infúzión csöpög ereibe, majd szétterjed végtagjaiban. Nem remeg, nem fázik, nem feszült. Vállai ellazultak, szemei pusztán fáradtságot tükröznek. Haja ugyanolyan rendezett, mint mindig, ruhái makulátlanok, álla pedig jobbján pihen. Ahogy öccse szorítását érzi, felé fordul és végre valahára halványan ő is elmosolyodik. Nem mond semmit, hiszen ugyanaz a gondolat fogan meg mindkettejük fejében.
- Ha látsz valahol kajáldát, megállsz? Megéheztem - az eddigi csendhez képest szinte fülsüketítő Michelle hangja, mégsem fogja vissza magát. Nem említ semmit az elmúlt pár órával kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy egy hónapon belül semmi híre nem lesz a történteknek, bizonyosan mindent profin intéztek. Persze feltehetnétek a kérdést, mi történt, azonban ha szavakba öntenénk, túlságosan valószerű lenne minden, hirtelen megfoghatóvá válna, márpedig az elme csak addig nyugodt, míg képes valami mögé beszorítani az eseményeket.
- Elmegyünk a vidéki házba? Még van két napunk, mire Vasilt kiengedik.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 18. 15:47 Ugrás a poszthoz

Mihael
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?

A nyugalom kényelmesen terpeszkedik vállán, fülébe duruzsolva elhozza a várva várt zen állapotot, amelyben nincs többé gyűlölet és félelem. Túl régóta vártak már erre. Olyan volt az elmúlt pár hónap, mint egy disznóvágás: a malac folyamatosan visított, már megtörte a lelket, elbizonytalanította és gátolta. Most azonban, hogy az utolsó halálsikoly is elhalt, visszatér az a csend és felszabadultság, amely a szerencsétlen állat visítása előtt fennállt. Nem érez mást, csak a Mihael kezéből áradó kellemes meleget és a megtörhetetlen szeretet erejét. Újra van egy közös titkuk, mint réges-rég, most megint ugyanolyan gyerekek, akik összekulcsolják ujjaikat és némán őrzik tetteiket. Valami, amit elveszettnek hitt, most hirtelenjében ismét velük van.
- Kettő bizony nem lesz elég, legyen inkább három. Meg egy kávé - rávigyorog öccsére, aki nyilvánvalóan ismeri Michelle étkezési szokásait. Jelenleg olyan éhes, hogy egy féldisznót is lazán betolna a képébe szemrebbenés nélkül, még az sem érdekelni, hogy utána egy kétajtós ruhásszekrénnyé válna. A számára fontosak még dagadtan és zsírosan is imádnák, ez pedig bőven elegendő. Amúgy állítólag a szeretet is hizlal. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy tort üljünk végre a múlt felett - arca komoly, ajkai nem görbülnek sem felfelé, sem lefelé. Félreértés ne essék, nincs nekik semmilyen bajuk, azonban a felszabadult lélek egészséges testet kíván, meg kell adniuk a módját egy korszak végének.
- Van télikert? Wáoh, akkor sok mindenről lemaradtam - figyeli, ahogy lekanyarodnak az útról és lehunyt szemmel hallgatja ikre dúdolását. Nagyon halkan, de ő is beszáll mellé, noha nem ismeri annyira jól a számot. Az egész autóban az eső kopogását, légzésüket és a dallamot lehet csak hallani, ez pedig mindennél többet jelent most a lány számára.
- Lehet, hogy élnénk ezzel a lehetőséggel, de előbb vele kell beszélnem. Nem tudom, mennyire bírna bármilyen utazást - elmosolyodik ugyan, de még mindig érződik rajta a fájdalom. Megígérte, hogy vigyáz Vasilra, hogy nem hagyja, hogy ez megtörténjen és elszúrta, neki kéne most kórházban feküdnie, nem a bolgárnak. Összeszorítja fogait és kinéz az ablakon, ujjai a lehető legszorosabban kulcsolódnak Mihaelére, a gondolatok pedig lassan szavakká formálódnak. - Nekem kellett volna innom belőle először. Akkor hülye voltam... Ne haragudj, hogy rád rontottam hajnalban, csak úgy éreztem, megőrülök, ha nem beszélhetek valakivel. Borzalmasan nagy szükségem volt rád, nélküled én... Nem is tudom - megdörzsöli szemeit, hiszen most gyenge. Olyan esendő, ahogy az emlékek agyába tolulnak és elárasztják, hogy arra szavak sincsenek. Könyökét megtámasztja az ablak alján, állát öklére támasztja és vesz pár mély levegőt. Most már vége. Végleg.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. március 14. 17:45 Ugrás a poszthoz

Mihael és Heather
Írország, Tullamore - március 31.

Retteg. Nagyon ritkán érzi ezt, de most minden porcikájában retteg, mert tudja, hogy amit most tesznek, az mindenre hatással lesz. Az ajtó előtt állva nagyot nyel és megszorítja öccse kezét. A tegnap este a pokol volt maga és Michelle, tőle teljesen szokatlan módon kiborult. Pánikrohamát ugyan Mihael közelsége hamar csillapította, de még most is érzi, hogy valami odabent nyomja. Utálja, amit tenni fognak.
- Számíthatsz rám. Nagyon szeretlek, ezt jobb, ha tudod - rápillant és ismét rászorít ikre kezére, de nincs idejük további csevegésre, mert nyílik az ajtó és voilá, a nő, akiről annyit hallott. Egyetlen másodperc alatt méri fel, kivel is áll szemben és bízhat-e benne, bár felesleges az aggodalma. Nem valami tagbaszakadt, utcáról leakasztott kuruzsló és zugboszorkány áll előtte, hanem egy tisztességes nő. Ettől csak még idegesebbé válik, hiszen így végleg nincs szó arról, hogy lebeszélje öccsét bármiről is.
Ahogy belép a házba, rögtön megállapítja, hogy semmilyen személyes holmi nem található sehol. Kifejezetten sivár és semmitmondó az egész, azonban arról fogalma sincs, hogy lehet ez. Elvileg ez a bizonyos Heather itt él. De nincs ideje ezzel foglalkozni, hamarost belépnek egy szobába, őt pedig külön ültetik. Figyeli ikre minden rezdülését, aztán a hozzá intézett kérdésre végre az új ismerősére szegezi tekintetét.
- Már mindent megbeszéltünk. De ha nem haragszol, nem szeretnék most itt maradni - elnézést kérve kilép a szobából és behajtja az ajtót. Hátát a súlyos fának veti és érzi, ahogy az első könnycsepp legördül arcán. Most elveszíti az öccsét és ki tudja, mikor kaphatja vissza... Minden emlék, minden közös élmény, a múlt apró darabjai most eltűnnek. A vállára nehezedő súly alatt lassanként megrogyik, de nem engedi, hogy összeroppanjon. Mihael csak benne bízik és, ha minden jó megy, hamarosan újra olyan lesz minden, mint ezelőtt. Vagy majdnem ugyanolyan.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. június 10. 21:31 Ugrás a poszthoz

Vasil
Eléggé feldúlt állapotban próbálja kitalálni, vajon melyik terhességet kimutató tesztet vegye meg. Nem is feltétlenül tesztek ezek, legalábbis ebben a patikában semmi sem olyan, mint kéne lennie. Egyáltalán patika ez? Tanácstalanul ácsorog, miközben folyamatosan azt figyeli, Vasil hogyan próbálja elrejteni elégedett mosolyát. Nos, legalább egyikük örülne egy nem várt családtag érkezésének, bravó. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
A helyzet az, hogy a Mikulás minden hónapban meglátogatja a hölgyeket, Michelle-t viszont egy hónapja elkerüli. Mondhatnánk, hogy biztos rossz volt és a szemét állatja virgácsot gyűjt, de túlzás volna ilyesmit kijelenteni. Szóval hát megfogalmazódott a gondolat a fejében, hogy talán, de csak talán, ennek esetleg egy sokkal egzaktabb magyarázata is van. Nem akar arra gondolni, mi lenne akkor, ha tényleg gyermeket várna, mert hiába szeretné a bolgárral leélni az életét, barokkos túlzás lenne a családalapítást már most elkezdenie. Szeretné befejezni a sulit teljesen, hogy a második szakmája is meglegyen, aztán egy-két évet dolgozni - nem mintha bármiben is szűkölködnének -, utána pedig, olyan huszonhét évesen jöhet az első poronty. Az persze kétségtelen, hogy drága párja egészen máshogy vélekedik ebben a kérdésben. Olyannyira, hogy pofátlanul cukkolja a szőkét már napok óta. Indokolatlanul megsimogatja a hasát, többes számban beszél Michelle-ről, mintha már most ketten lennének. De nincsenek!
- Megtennéd, hogy nem vigyorogsz? Úgy szólna az a buta eskü, hogy jóban és rosszban együtt vagyunk, ez épp a rossz időszak, tartsuk magunkat ehhez - noha nem házasodtak össze és ki tudja, fognak-e egyáltalán valaha, mégis fontos letenni kapcsolatuk alapköveit. Mert azért ez annak számít, nem? Kiszúrva egy jónak tűnőt leemel a polcról és forgatni kezdi a kezében. Miért nem mugli patikába mentek, miért? Bár, ha jobban meggondolom, sosincs késő célt változtatni.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. június 23. 10:59 Ugrás a poszthoz

Vasil
Már maga a többesszám használata is úgy felnyomja az agyvizét, hogyha lenne is magzat, ami remélhetőleg nincs, valószínűleg olyan kicsire zsugorodna, hogy el is tűnne. De végleg. A lehető legszúrósabb tekintettel mered Vasilra, majd elfordítja fejét és kiválaszt egyet, ami egész szimpatikusnak tűnik. De egyben nem bízhat. Vegyenek két különbözőt!
- Ha. Ha. Ha. Olyan jót nevettem - árad belőle a maró gúny, de amikor a fiú átkarolja, vonásai kissé megenyhülnek. Szó, ami szó, nem tud rá huzamosabb ideig haragudni, mert lássuk be, nem is igen lehet. Ettől függetlenül jól képen törölné, hogy ilyen jól szórakozik a szőke vívódásán és félelmén. De ő tényleg nem akar még anyuka lenni, neki ez... Gyors és korai.
- Általában kell vigyázni az egészségemre, ugye így értetted? Egyébként pedig ritkán, de elszívok egy szálat. Mondjuk mikor ideges vagyok - jelentőségteljesen veszi fel a szemkontaktust, ajkával csücsörít kissé, ezzel is jelezve, hogy az utolsó, igen vékony idegszálán táncol a srác. Nem sok hiányzik már, hogy végleg elszakadjon, azt meg egyikük sem akarhatja. De főleg Vasil nem, igaz? Elvégre Michelle bár gyönyörű, azért nem kifejezetten szép, ha ideges. Jó, de, akkor is csodás, de értitek, sokkal jobb, mikor mosolyog és nevetgél. Márpedig ha kiderül, hogy most terhes, akkor egy világ fog összeomlani benne. Annyit mindenképpen tud, hogy ebben a korai szakaszban semmi jele sincs ennek. Van, akinél jelentkeznek reggeli rosszullétek, van, akinél nem. Mi van, ha ő az utóbbi? Ebbe bele sem mer gondolni.
És igen, ahogy ez megfogalmazódik benne, Vasil bele is trafál gondolatainak legmélyébe. Hogy mondhatná ezt el szépen? Hogy "bocs, nem akarok gyereket"? Mert nem arról van szó, hogy egyáltalán nem akar, vagy a fiútól nem akar, hanem most nem akar.
- Nézd, én erre nem érzem késznek magam. És jobb nem belegondolni abba, hogy magunkon kívül még egy gyereket is tisztességesen fel kéne neveljünk, mikor a sulival se végeztünk és még egy rendes állásunk sincs. Ráadásul egy interjún nem jelent plusz pontot az, ha lerakok eléjük egy pozitív terhességi tesztet - széttárja karjait, majd leemel egy másik dobozt a polcról. Fogalma sincs, mit kéne tennie, főleg akkor, ha a félelme beigazolódik. De azt éreznie kéne, ha gyermeket várna, nem? Ez ilyen anyai dolog. Vagy olyasmi.
Mivel azonban nem akar kőbunkó lenni Vasillal, felsóhajt és felé fordulva átkarolja két kezével a derekát, majd hozzá simul. - Tudod jól, hogy szeretnék veled lenni és azt is, hogy vágyom arra, hogy legyenek közös gyerekeink. Csak... Ne most. Meg tudod ezt érteni? - beharapja alsó ajkát és várakozón pislog fel a bolgárra. Annyi mindent átvészeltek már együtt, rengeteg dolgot, de mégis itt vannak, együtt. Ezen is túl lesznek. Valahogy.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. július 3. 11:50 Ugrás a poszthoz

Vasil
Könnyű azt mondani, hogy ne legyen ideges. Nem is igazán az a baj, hogy dühös lenne, inkább csak egészen konkrétan fél. Fél attól, hogy anya legyen és a sajátján kívül egy másik, sokkal tehetetlenebb, sokkal apróbb élettel is boldoguljon.
Vasil szavai némi megnyugvást adnak számára, fontos, hogy a bolgár mellette álljon és ez viszont is igaz legyen. Tulajdonképpen a navinésre mindig számíthatott, ezt pedig nagyon szereti benne: Mihael óta ő az első biztos pont az életében, amiből bátran kijelenthetjük, hogy soha nem volt sok. A szülei eleve nem, az eddigi barátai sem kifejezetten, vagy inkább kifejezetten nem. Egyik megfogalmazás jobb, mint a másik.
- Köszönöm - halványan elmosolyodik, és elereszti a másikat, hogy tovább nézelődhessen. Akkor pillant fel ismét, mikor a pénzre terelődik a szó. Felegyenesedik és elhúzza a száját, mert bár való igaz, hogy nem kevés lé van a birtokában, az nem igazán tiszta forrásból szerzett, erről pedig a bolgárnak fogalma sincs. Nem mindig volt olyan szentéletű, mint manapság, ezt pedig nem is részletezném tovább. - Igen, van, de nem szeretném felélni. Olyan sok nincs, hogy ne dolgozzak mellette - dehogynem, hogyne lenne? De ez mindegy, sokkal jobb a becsületesen megszerzett javat elkölteni, mint azt a régi mocskosat.
- Kíváncsi lennék én is. Bár szerintem Mihaelék legalább annyira imádnák, mint mi, úgyhogy nem szenvedne hiányt semmiben - meg azért van itt rokon dögivel, nem csak egyedül a Saint-Venantok halmozhatnák el, ott vannak például Amiráék is. Meg vannak barátaik, ha nem is olyan sok. - Hát, nem vagyok szakértő szerencsére, de tudtommal nincs szükség bekapcsolásra. El kell menni a mosdóba és a vizelet segítségével a teszt megállapítja, hogy baba vagy nem baba - megvonja vállát és úgy dönt, a két kiválasztott példány elég bizonyosság lesz arra, hogy nincs baj. - Ha két csík, sírunk, ha csak egy, akkor nevetünk - ez a tömör összefoglalása a dolognak, ami remekül leírja a helyzetet. A két kis dobozkát megfogva összekulcsolja ujjait Vasiléval és a pénztár felé húzza őt. Ezek után már csak egy gyorsétterem kell, aminek van mellékhelyisége.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. július 11. 19:48 Ugrás a poszthoz

Vasil
Oldalba böki Vasilt egy mosoly kíséretében. Még hogy ő, kertész! Habár... Michelle gondolataiban felsejlik a bolgár, amint félmeztelenül füvet nyír és sövényt vág, izmai megfeszülnek az eszközök súlya alatt, teste csillog az izzadtságtól, majd pedig alkarjával letörli a homlokát... Te jó ég. Diszkréten megnyalja ajkait és csücsörít egyet, nehogy a megkezdett mosoly kéjes vigyorrá fokozódjon.
Elég különös számára, hogy el kell magyaráznia, hogyan működik a terhességi teszt. Mind tudjuk, hogy nem egy pironkodós típus, de ez még őt is zavarba hozza. Egy pillanatig fogalma sincs, mit válaszoljon, aztán úgy dönt, kivételesen kitérhet.
- Majd megkapod a használati utasítást, hogy felvilágosodj, jó lesz úgy? Bár hadd tegyem hozzá, minden bizonnyal semmi szükséged nem lesz erre a tudásra - unottan mondja az utolsó mondatot, azon a tipikus lesajnálóan semleges hangon. Ezt egyébként Vasil ritkán tapasztalhatja tőle, de ha igen, akkor csőstül jön a baj. Mondanom sem kell, hogy ettől még imádja a navinést, csak... Hadd ne az üzlet közepén kelljen már erről beszélniük - és ne a fórum közepén, hogy mint álmodó is hozzátegyek valamit a témához.
Megforgatja szemeit a kiáltásra és felesleges megszorítani a kezét, mert egyből összekulcsolja ujjait a fiúéval. Merthogy tele van az üzlet epekedő pillantású hölgyekkel, akik szívesen vennék, ha Vasil lenne eljövendő gyermekeik apja. Azt meg ugye nem gondolták, hogy Michelle ezt így csak úgy hagyja... Bocs lányok, ez a pasi már foglalt. A pulthoz érve gyorsan fizet, majd kihúzza párját az utcára és megáll, hogy körülnézzen.
- Keresnünk kell egy gyorséttermet. Veszel nekem egy Big Macet, a számlával elmegyek a mosdóba, aztán megjön a rendelés, kajálunk annak örömére, hogy nincs gyerek és megyünk haza - ezzel az utasítás kiadva, Michelle pedig örömmel konstatálja, hogy hopp, ott egy meki. Ezt a logót semmivel sem keverné össze. Azonnal elterül egy mosoly az arcán, mert ehet. Mennyei ez a nap és már csak akkor lesz jobb, ha egy csík lesz az eredmény.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. július 19. 21:05 Ugrás a poszthoz

Vasil
Pislogás nélkül mered Vasilra. Ennyi bődületes baromságot összehordani, ráadásul egy szuszra, azért nem kis teljesítmény. Mi az, hogy a terhességi tesztet valaki elnyalja? Már jó, hogy nem elszopogatja és, ha felül távozik, gyerek, ha alul, akkor nincs semmi... Egyre jobb, de tényleg.
- Tudod Vasil, ha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna - kedvesen megveregeti a vállát, majd megcsóválja a fejét és összekulcsolva ujjaikat indul el, hogy kifizesse a cuccokat, majd végre kilépjen az üzletből. Annyira de nagyon elege van már ebből a felhajtásból, legyen végre vége.
A terve, amit kieszel, egyenesen zseniális. Zabál - mert ez nem evés lesz - egy jót a mekiben, közben kiderül, hogy nem terhes, aztán hazamegy Vasillal és az egész nap az övék. Lehetne ennél jobb? Kötve hinné az ember, azonban  a bolgár ismételten megállítja Michelle-t. Most meg mi a baj? A szőke eléggé éhes és a fiú is jól tudja, hogyha éhes, akkor nem lehet vele tárgyalni normálisan. De jó, oké, halljuk. Felvértezi magát mindenféle ellenvetésre, azonban a soron következő kérdésekre akkor sem számíthatna, ha akarna. Először döbbenten mered a navinésre, majd  hitetlenül elkezd nevetni, de olyan mélyről jövően és édesen. Még a hasát is meg kell fognia, annyira nevet. Ilyet szól, kecskeétel. Meg minek a számla, papír nincs? Oké, Vasil a mai nap folyamán egyenesen kezd bravúros lenni. A rellonos igen nehezen hagyja abba a hahotázást, és akkor is még mindig mosolyog. Illetőleg próbálja csücsörítésével leplezni jó kedvét.
- Kedvesem, a meki az a McDonald's, egy gyorsétterem. A Big Mac pedig egy menü, majd megmutatom. Nem kecskeétel, olyasmit mi, emberek nem eszünk. És a számla azért kell, mert a mosdóhoz általában egy kóddal juthatunk el. Ennek az a lényege, hogy az ember mindenképpen fogyasszon valamit és ne csak dolgát végezni térjen be, így már érthető? - végigsimít a fiú tökéletes karján, majd közel lép hozzá és lábujjhegyre állva átöleli a nyakát, hogy egy csókot leheljen ajkára. Igazából szeretné, ha olyan könnyű lenne elengedni ezek után a másikat, de nem. Annyira édesen tudatlan, hogy az már szinte szenzáció számba megy. - Na gyere te kecske, megetetlek a mekiben - mosolyogva csúsztatja kezét Vasiléba, hogy aztán pár méterrel odébb belépjenek a fenséges helyre.
A sajtburger illata, a sült krumpli, ahogy minden ki van táblázva, a sok ember, a sok hely, az ismerős elrendezés... Túlságosan régen járt már itt, így nem is sajnálja, hogy végre pótolhat. - Segítek neked választani, mert ha rád várok, sosem lesz eredmény és éhen fogok halni.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. július 21. 21:00 Ugrás a poszthoz

Vasil
Ha nem is teljesen világos minden, a nagyja megvan és ez a lényeg. Michelle úgy véli, innentől már gyerekjáték lesz a nap további része, csak azzal nem számol, hogy párja mennyire idegessé fog válni, amint betérnek. Szőkénk nagyban tanulmányozza a kínálatot - nem mintha a többségét nem tudná amúgy fejből -, csak azért, hogy párjának valami olyat válasszon, ami majd biztosan ízlik neki. Végül magában eldönti, hogy négy sajtburger menü jó is lesz. Ebből persze három az övé, egyet Vasil kap. Csak viccelek.
- De ha meglátsz valamit, amit megkívánsz, akkor szólj és azt kérünk - akkor Michelle még nem sejti, hogy a fejedelmi többes semmiképp sem jöhet szóba. Abba pedig bele sem gondol, ha a kívánat tárgya esetleg ő maga lenne, így elég lazán kezeli az egészet. Aztán ahogy haladnak előre és már mindjárt ők jönnek, érzi, hogy hamarosan már nem lesz levegője. Kérdőn pillant kedvesére, mert nem igazán érti, mi történik.
Bólint a mondatra, de továbbra is vannak kétségei, hogy minden okés lenne. Soha nem látta még ilyennek a bolgárt, így ne csodálkozzunk azon, ha aggasztónak találja ezt a viselkedést. Megérkezve szívesen nyitná először a száját, hiszen végül is megkímélte volna Vasilt attól, hogy első alkalommal rendelnie kelljen, azonban a kasszás sráccal együtt kérdőn mered a fiúra, mikor az köszön. Vagyis, hogy mekk neki. Egyetlen hajszál választja el a franciát, hogy csináljon egy facepalmot, de úgy érzi, elég ideges a másik enélkül is, nem fogja tetézni.
- Hali, lesz négy sajtburger menü, kettő üdítővel, mindkettő cola, de simán. És elvitelre kérem - a srác elmosolyodik a lendületen, Michelle pedig könnyedén nyújtja át a pénzt, majd amikor végre ismét maguk vannak - merthogy most a kedves kiszolgáló itten összeszedi, amit kértek -, azonnal Vasil felé fordul.
- Minden rendben? Nagyon furán viselkedsz. Mi az, hogy mekk neked? Itt is ugyanúgy köszönnek, mint nálunk - értetlenül pislog a másikra, mert tényleg nem érti, mi okoz nehézséget ebben. Nehezére esik feldolgozni azt, hogy a bolgár ennyire nem járatos a muglik között. A lánynak könnyű, elvégre a szüleik miatt varázstalanok között nőttek fel az ikrével és a nővéreivel, de mégsem érti, mi ez a hatalmas idegesség. Nem fognak lelepleződni, nem hadonásznak épp a pálcájukkal és nincs a homlokukra írva, hogy "mágusok vagyunk", egyszerűen azzal hívják fel magukra a figyelmet, ha ilyen idegen módon viselkednek. - Azért kértem elvitelre, mert látom, hogy nem vagy jól, kint folytatjuk - egy mosollyal zárja le, majd fordul is a teli zacskóért, megköszöni és kézen ragadja a fiút, hogy mihamarabb kivonszolja az utcára. Csak arra vár, hogy bezáruljon mögöttük az ajtó, mert ekkor végre minden figyelmét Vasilnak szentelheti.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. október 1. 18:15 Ugrás a poszthoz

Vasil
Nem érti Vasil idegességét. Ez csak egy kajálda, nem valami jótékonysági bál, ahol nagy emberekkel kell fontos dolgokról beszélni. Konkrétan a fiú idegessége szinte már tapintható, a kiszolgáló sem tudja figyelmen kívül hagyni. Egy idő után pedig már a szőke sem, tekintve hogy nem sok választja el attól, hogy belepréselődjön Vasilba valamilyen úton-módon.
- Nagyon értékelem, ha hülyét csinálsz magadból drágám, de még a vak is látja, hogy kilógsz innen. Gondolj arra, hogy épp a faluban lévő gyorsétteremben vagyunk - megsimítja a bolgár karját, amitől ő maga is megborzong. Igen, még egy ilyen pici érintéstől is egy ennyire alkalmatlan helyen, egy ennyire alkalmatlan időpontban. Bárhol, bármikor. Így gyorsan el is veszi a kezét, miközben lopva elkap pár irigykedő pillantást. Hah! Ez a hajó elúszott lányok, az itt álló férfiember már foglalt.
- Szívesen - sokat sejtetően pillant fel szerelmére és elmosolyodik, mert tudja, hogy Vasil ennél megkönnyebbültebb nem is lehetne. Nem kell idebent szorongania, egyszerűen kimenekülhet egy olyan helyzetből, amit nem tud kezelni. Michelle gyorsan átveszi a zacskót, megköszöni, majd egy intés kíséretében mihamarabb kiiszkol a tett színhelyéről párjával együtt. Az utcára érve hangosan felsóhajt és megcsóválja a fejét.
- Mi ütött beléd odabent? Nagyon... Furcsa voltál - fürkészőn figyeli a másik arcvonásait, mert sejtése ugyan van, nem lehet biztos benne. Talán nem kellett volna ekkora mugli tömegbe bevinnie a navinést, de most már igazán mindegy. Ami volt, az elmúlt. Hashtag életbölcsesség.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Jön a felmentő sereg!
Írta: 2016. november 5. 14:45
Ugrás a poszthoz

Nadine
Amíg a gyakorlatát végzi az Aurorakadémián, addig aktakukac melókon kívül nem sok mindent kaphat. Hiába intézte el, hogy két év helyett csak egyet kelljen irodában töltenie, már most elege van belőle. Napjait egyedül Vasil dobja fel, úgy ahogy, illetve ikertestvére és Izabella. Meg a többi ismerőse. Az a helyzet, hogy egyre jobban szocializált, különböző társaságokban is megfordul, bár az már nem mondható el, hogy stílusa és csípős megjegyzései finomodtak volna. Ugyanolyan, mint volt, csak úgy tűnik, hogy errefelé már értékelik a morcos, ám őszinte aurorifjakat.
A felettesétől kilépve épp elkeseredetten tanulmányozza azt az aktarengeteget, amit kapott és zsörtölődve nekiindulna ezek átnyálazásának, mikor egy ismerős hang ébreszti fel elkeseredett révületéből.
- Uh - ez az első dolog, amit mondani tud szia helyett, mert akármit is fújt magára Nadine, roppant büdös és olcsó. Ennek konkrétan szaga van. Kissé facsarodott arckifejezését gyorsan rendezi, elvégre ízlések és pofonok. - Szia Nadine - elmosolyodik és gyorsan végignéz a lányon, vagyis inkább már nőn. Jó rég látta és igazából ezért is döbbent picit. Csinos, ahogy eddig is, de ez a kölni... Nem valami jó választás.
- Melósan. Ez itt - és ekkor megemeli ezt a rakat semmit, amivel le kell foglalnia magát - rám vár és nem érdekli, hogy nem érdekel - felsóhajt és kezd belenyugodni sorsába. Mellesleg szívesen cseverészne tovább, de ugye mint azt említettük volt, várja az akták tömege. Ezt épp közölné is, mikor elhangzik az a bizonyos mondat és megcsapja orrát az a bizonyos szag. Hát persze. Ezek a levelek ilyen büdösek! Azok a humbuk árusok akarnak ilyesmit rásózni az emberre a piactér szélén. Azért most megnyugodott, hogy mégse Nadine a bűnös.
- Mi az, hogy őrült rajongó? Gyere, arra van a mi szobánk, négyen vagyunk, de a többiek most mással vannak elfoglalva. Mesélj erről egy kicsit.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Nem akarom tudni...
Írta: 2016. november 6. 09:46
Ugrás a poszthoz

Nadine
Finoman fogalmaz, mikor azt mondja, büdösek. Ez a szó képtelen kifejezni azt a szagot, amit ezek a papírok árasztanak, de nem a lány tehet róla. Hanem az a beteg állat, aki komolyan úgy gondolta, hogy meghódíthat valakit. Pfuj.
- Semmi baj, természetes - persze hozhatta volna egy jól szigetelő átlátszó kis zacsiban, amiből a szag sosem jut ki, csak ha kinyitod, de... Nem lehet az ember lánya telhetetlen, legalább van bizonyíték. Így hát könnyed léptekkel indul meg a négy fős szobájuk felé, minek ajtaját csípőjével be is löki, ha Nadine is beért. Az asztala melletti székre biccent, hogy húzza oda és csüccsenjen le a másik, addig ő gondosan félreteszi a rá váró irathalmot. Csak semmi adminisztráció, juj.
- Ne viccelj, ha zaklatnak, az igenis fontos - megcsóválja fejét a buta kijelentésre, miszerint ez huszadrangú, vagy annál is érdektelenebb lenne. Elvégre ők épp ezért ülnek itt, hogy segítsenek, szóval jobb, ha nem tart magában semmit a lány. - Ellopta a fogkefédet? - elkerekednek szemei és ugyan nagyon próbál komoly lenni, mégis felnevet. Ne értsétek félre, nem kineveti Nadine-t, hanem hitetlenségében kacarászik itt összevissza. Mielőtt még efelől bárkinek kétsége támadna, abba is hagyja és összeszedi szedett-vetett gondolatait. - Ne haragudj, de ez elképesztő. Ilyesmi csak a filmekben történik maximum... Na de nem ez a lényeg, mikor történt a betörés? Miért nem jelentetted azonnal? - utolsó kérdése mintha kissé feddő is lenne, elvégre akkor lehet gyorsan felgöngyölíteni egy ügyet, ha még frissébe tudjuk meg az információkat. Azóta már minden létező nyom eltűnhetett a lakásból, ami segíthetne nekik, bár ugye ez is a behatolás időpontjától függ.
- Kedves tőled, de egyelőre ez várhat. Ha már kitéptem a hajam, hozzád vágok egy baglyot életmentésért - ugyan elvicceli, de azért hálás a mosolya, hogy Nadine gondolt rá. Erről viszont most feledkezzünk meg egy kicsit és térjünk vissza az eredeti témára. A zaklatóra. - Van esetleg elképzelésed, hogy ki rajong érted ennyire?
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Tépj sorszámot...
Írta: 2016. november 9. 22:45
Ugrás a poszthoz

Nadine
- A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez sajnos nem így működik. De nem kell aggódni, felgöngyölítjük az ügyet - egy biztató mosolyt küld Nadine felé, elvégre itt az ideje, hogy a rend őreként fellépjen az ilyesfajta bűncselekmények ellen. Móresre tanítja azt a zaklatót, legyen szó akárkiről.
- Egy fogkefe? Röhejes - még mindig törölgeti szemét, mert kis híja csak, hogy ki nem csordult a könnye a nevetéstől. Az aberráltságnak is vannak határai, de úgy tűnik, hogy sokan nem ismerik. Meg amúgy őszintén, értem én, hogy nagy a rajongás, de mit tud kezdeni egy fogkefével? Funkcióját tekintve megmossa a fogát, de legyen bármilyen higiénikusan is tartva a cucc, azért ez mégis csak... Gusztustalan. Egy dolog biztos: ha meg is lesz a használati tárgy, az már nem lesz használva többé...
- Egy megkezdett szendvics? Ez egyre bizarrabb - elkerekednek szemei a tényre, hogy ez létezik. Mert tényleg, kapaszkodjunk meg valamiben: a fogkefét még úgy ahogy meg lehet magyarázni, meg a ruhákat. Na de egy megkezdett szendvicset? Erősen kétkedhetünk abban, hogy az elfogyasztásra került, sokkal inkább szánták muzeális értéknek egy Nadine gyűjteménybe... Bár a szendvics megmagyarázná a fogkefe eltűnését. Illik megsuvickolni a pofázmányunkat kajálás után. Összeáll a kép lassan. Se.
Mindeközben a megállapodásuk megköttetik a papírmunkával kapcsolatban, ahogy annak lennie kell. Valószínűleg sosem fog élni a lehetőséggel, de jó tudni, hogy van választása. És akkor megkezdődik a történetmesélés, igaz, kissé kuszán.
- Kehely? Miféle kehely? - ezt talán jobb lenne tisztázni. Még lehet, hogy lesz jelentősége a későbbiekben, Michelle-nek pedig fontos tudnia a történet minden egyes darabkáját. Merthogy egyelőre a sötétben tapogatózik. - Láttad esetleg egyszer is az illetőt? Szóval meg tudod mondani, hogy körülbelül milyen magas, milyen testalkatú, vagy netán többet? - elővesz egy pennát és egy papírt, hogy leírhassa a legfontosabbakat. Ezek a válaszok mindent megváltoztathatnak. Ha komoly az ügy, akkor lehet, hogy nem kéne belefolynia, csak tovább irányítani Nadine-t a felsőbb hatalomnak. Bár hátha...
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Pár cafat pont megteszi...
Írta: 2016. december 29. 21:06
Ugrás a poszthoz

Nadine
- Ha vigasztal, nekem sincsenek információim szökött ELME-sekről - egy óvatos mosolyt végre megenged magának. Sajnos, ha egy ilyen ember rohangál az utcákon, az nem feltétlenül kell, hogy intézetis legyen. Lehetne, de nem alapfeltétel. Rengeteg olyan mágus rohangál szabadon, akit be kéne zárni egy jó sötét és jó kicsi cellába - legalábbis Michelle véleménye szerint. Ez persze gonoszság is lehetne részéről, de ehelyett inkább csak személyes jellegű, ám igen határozott álláspont.
Az ügy eddig a "nem átlagos" címkét szerezte csak meg a szőke részéről, ahogy azonban Nadine feltárja a részleteket, úgy fordul át érdekesbe a dolog. Szóval egy mágikus kehely. A francia még abban sem biztos, hogy legális az ilyesmit otthon tartani, azonban efféle aggályait jelenleg mellőzi. A ereklyekutatói végzettséggel rendelkezők nagy része otthon kutat tovább vagy tárja fel a megtalált holmik hátterét, így ennél a részletnél igazán nem akad meg.
- Mhm, értem, folytasd - egyelőre nem szeretne közbevágni, hadd mondjon el a lány mindent, amit csak tud, utána ugyanis kissé jobban kibontják az ügyet. Talán az, hogy a kehely honnan való, utalhat arra, hogy ez a bizonyos bizarr rajongó honnan származik. Lehet, hogy eleve a világ másik feléről jött, de mi van akkor, ha helyi varázsló, akinek az lenne a dolga, hogy a kehely ne kerüljön illetéktelen - vagy bármilyen - kézbe? Ezt sem lehet ám kizárni.
- Az a baj, hogy ez a leírás túl sok emberre illik, nagyon általános, de jegyzem - a penna folyamatosan jegyzetel, tulajdonképpen Nadine minden szavát rögzíti, hátha a későbbiekben még fontosak lehetnek a részletek. - Az az igazság, hogy jó lenne tudni, merre találtad meg a kelyhet. Nem tudhatjuk, lehet, hogy aki ott kezdett el követni és, aki most leveleket ír, nem ugyanaz a személy. De az is lehet, hogy ugyanaz - fontosnak tartja, hogy minden lehetőséget számításba vegyen és ne érhesse őket meglepetés. Kételkedik abban, hogy a két személy különbözne, de inkább biztosan kizárja a lehetőségét, semmint később homlokon csókolja a beton, akkorát essen. - Tudod esetleg, hogy a betörések mikor történtek? Kifigyelhette, mikor vagy otthon és mikor nem?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Michelle Angelique Saint-Venant összes RPG hozzászólása (142 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Fel