Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Noldi
#megtalállakkicsinállak #igenteott #grrr

Megjelent az Edictum. Ez másoknak egy egyszerű nap, olyan, mint bármelyik másik, gondolná a mezei diák. Egy, csak egy ember robban fel az idegtől, ahogy az újságot kinyitva szembe találja mágát egy interjúval. S hogy miért ok mindez arra, hogy vérben forgó szemekkel induljon a nyomorult alany felkutatására, az bizony csak később derül ki. Egy kín szenvedés látni, ahogy furán néznek rá és hallani, ahogy összesúgnak mögötte. Itt ma valakinek meg kell halnia, s mivelhogy ez a valaki Várkonyi elvtárs, így Michelle félig nehéz szívvel indul küldetésére. Márpedig a levitásnak vesznie kell, ez egyértelmű és tagadhatatlan tény.
Mint a mérgezett egér, úgy randalírozik, hogy megtalálja legjobb barátainak egyikét, legbelül pedig az ideg hevíti ezres fokozatra. Mit is mondhatna? Egy hamis szerelmi vallomás az Edictumban. Nem, ha eléáll és az osztály előtt csinálja, belefér. Kiáll a rét közepére, hát tegye, üvöltse. Na de az Edictumban?! Hát van ennek tökéletes esze? Nincs és sose volt. Épphogy ez a gondolattöredék átszáguld agyán, megpillantja a srácot. Ennyi, kész, az a bizonyos bomba felrobban benne, s hangjába belerázkódik a Banya folyosója. Ajjaj.
- VÁRKONYI ARNOLD - nem, a fiú össze sem tévesztheti senkivel és, ha csak egy kevés esze is maradt, nem ingerli tovább a rellonost. Tudniillik Michelle idegei kötélből vannak, ha a hozzá közelállókról van szó, de van az a pont, amin még ők is jobb, ha megállnak. Nos, Noldi mindezt nem tette meg. Akkor viszont viselnie kell a következményeket. Már csak azért is, mert mielőtt meglóghatna a fiú, Michelle két lépéssel mellette terem és olyan vasmarokkal ragadja meg annak felkarját, hogy onnan csak kitépni lehetne. Villámló szemek, jól látható és mérhető idegállapot. Van kérdés?
- Mondd, neked teljesen elmentek otthonról? - mindketten érezhetik, hogy erre nem adható jó válasz. Valamelyikért úgyis le lesz ütve, csak üthetné már. Szörnyű egy nap, szörnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Noldi
#azthiszedmegúszod #nemszabadulsz #lehetneviccesebb

A kellemes békeidőknek bizony valóban lőttek. Hogy képzelte mégis, hogy majd ilyesmiket írnak róluk? Kérdezhetnénk, miért is zavarja a szőkénket a cikk, hiszen alapjáraton pont nem érdekelné, hogy Arnold miket hord össze abba a szennylapba. De akkor mi verte ki a biztosítékot...? Hát amit még ő nagysága se tudna kimondani, hogy bizony Vasil miatt. Nem akarja, hogy a navinés egy ilyennel találja szemben magát, főleg azután a bizonyos csók után. Mintha Michelle hobbija az lenne, hogy minden srác fejét elcsavarja, lesmárolja, majd útjára engedi őket. Teljesen olyan. Pedig a valóság sokkal szimplább és menőbb ennél: bomlanak utána a férfiak. Jó, ez talán így ebben a formában kissé egoistán hangozhat, de Michelle egy szemernyivel sem tesz többet azért, hogy észrevegyék, mint mondjuk egy másik nőstény. Csak éppenséggel ő jobban csinálja.
Na és ezzel meg is érkezünk ismételten a helyszínre, hogy tudósítsunk hőseink felől. A bal sarokban Várkonyi Arnold a kék színt viseli, számításba vehető, hogy ő lesz a vesztes. A jobb sarokban azonban az utánozhatatlan Saint-Venant ácsorog, zöld színt viselve, KO-ra készülve. És indul az összecsapás egy üvöltés kíséretében és folytatódik egy karon csípés keretében. Fogadni ér.
A nevető Arnold láttán szinte meghűl ereiben a vér. Ez szerinte vicces? Na de sebaj, ha jobban meggondoljuk, rellonosunk is tud mókás dolgokat mondani, de csinálni is. Amennyiben visszavágásról van szó, csajunk nem ismer tréfát, így is rugaszkodik neki a legújabb válaszának. Ami sejthetően nem lesz kellemes.
- És vajon a te drága Lillád mit szólna hozzá, ha én vallanék szerelmet neked az Edictumban? Vagy ne adj isten itt és most adnék egy legkevésbé sem baráti csókot? - felvonja fél szemöldökét, mert tisztában van vele, hogy a levitásnak nagyon is tetszik az eridonos lány és valószínűleg nem vágyna rá, hogy amit elkezdtek, azt most Michelle keresztbe harapja. És hogy fenyegetés-e ez? Ugyan. Egyelőre még nem áll úgy Noldi szénája, hogy bármilyen személyesebb fizikai kapcsolatot létesítsenek, de Venantunk magasra törő pumpáját elnézve még mindig jobban jár így, mint mondjuk ha itt lenne a késkészlete. Kicsipkézné a fülét, az egyszer ziher.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Rosszallóan, de mosolyogva csóválja meg a fejét, most nincs itt az ideje, hogy rászóljon a másikra amiatt a bizonyos jelző miatt. No meg tényleg bélpoklos, hiába akarunk szépíteni rajta. Amit elé tesznek, azt tuti megeszi, ráadásul itt olyan kajákról is beszélhetünk, mint a finomfőzelék, ami köztudott, hogy nem is finom. Szóval igazából a szőke egy ponton túl igazi, vérbeli konyhamalac. De ez titok, mivel az esetek nagy részében ezt a szerepet a fiúk töltik be.
- Nélküled minden napom üres és szürke lenne! - égnek emeli tekintetét és igen durván ironikus hangsúlyt üt meg, de a végén kedvesen pillant a bolgárra. Talán tényleg hiányozna neki, főleg ennyi hülyeség után. Arról nem beszélve, hogy ez a szerencsétlen szomjas és, ha már a rellonos idáig elhozta, hogy jobban legyen, nem fogja hagyni, hogy itt belehaljon a vízhiányba. Oda is adja a poharat, de meg már nem itatja, szerencsére nincs is rá szükség. Valószínűleg kemény rájátszás lenne, ha mégis neki kéne intézkednie.
- Ugyan - legyint egyet. Nem új házat épített neki, hanem adott egy pohár vizet. Bár ez is nagy dolog, mert kedves volt. Akkor visszaszívjuk azt a legyintést. - Ó, tényleg - összeszaladnak a szemöldökei. Annyira az ötödikes beidegződése maradt meg, hogy elfelejtette, mestertanoncként arra jár-kel, amerre akar. - Én még ahhoz szoktam, hogy ötödikes vagyok - ez az a pont, ahol elkezd kuncogni saját magán. Gratulálunk Michelle, ez igazán szőke megmozdulás volt, de itt volt már az ideje, hogy egy kicsit te is beégj Vasil előtt.
- Tudom, hogy nagyon szeretnél velem aludni, de nem korai ez még? - felvonja fél szemöldökét huncut mosollyal az arcán, mert biztos benne, hogy erre el fog pirulni. Túl könnyű kellemetlen helyzetbe hozni a fiút, Michelle pedig túlságosan élvezi. A navinés a hálálkodás kezdésénél már kezdi nyúzni a rellonos idegeit. Venantunk tipikusan nem az a fajta, akinek bármit is meg kéne hálálni. Még akkor sem, ha a hálaadó olyan, mint a Dimitrov srác.
- Miattad zakóztunk egy hatalmasat, szóval a helyedben csendben maradnék - fenyegetően rázza meg mutatóujját a levegőben, de látszik, hogy csak tréfál. Az órára pillant és rá kell jönnie, baromira elfáradt. A korcsolyázás, Vasil felcipelése - még ha pálcával is -, aztán az izgalom, hogy mennyire marad meg a srác... Sokkal inkább idegi fáradtság ez, mintsem fizikai, mert Michelle igen jó kondiban van, ezt kár is lenne vitatni. Felsóhajt és feltápászkodik az ágyról, majd int egyet a bolgárnak.
- Azt hiszem megyek. Jó légy és gyógyulj meg! - még utoljára visszapillant és elmosolyodik, majd kilép a Gyengélkedőről és elindul hazafelé. Csak a lábai viszik előre, ő már valahol szundikál. A sors fintora, hogy egyetlen prefektusba sem akad bele, így végképp egyedül marad a gondolataival. A kusza gondolataival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Michelle mindenről tud, vagy majdnem mindenről, de amit még nem tud, azt holnap már tudni fogja. Most pl. elkésett ezzel, az információáramlás nem volt megfelelő, ez okozhatta azt, hogy túl későn jár most Arnold nyakára emiatt az interjú miatt. A nevetés pedig csak nem csillapodik, pedig itt volna már az ideje. Talán a hahotázás időtartamával egyenesen arányosan a szorítás erőssége is a felkaron, pedig meg kell jegyezni, azért Arnold nem kis gyerek, akinek simán körbe lehet érni a bicepszét. Mégis, ha egy dühös Michelle-t varázsolunk, rosszabb, mint egy véreb. Lásd most is.
- Akkor az a csók a korcsolyapályán meg sem történt, igaz? - felvonja fél szemöldökét és jellegzetes csücsörítésre áll a szája. Hogy honnan tudja? A pletykák gyorsan terjednek, főleg, ha egy farkast szemel ki magának az ember. Szőkeségünk ismerősi köre - bármennyire is ezt hisszük -, nem merül ki három-négy emberben, ez pedig arra enged következtetni, hogy nagyon jó kapcsolatai vannak. Hogy Bagolykövön belüli-e a forrás, az sajnos titok, de mindenki jobban jár, ha nem packázik a Venanttal. Ebben a kastélyban még a falnak is füle, pláne szeme van.
A következő kérdésre igyekszik elrejteni minden reakcióját. Szeme sem rebben, szája nem rándul, orra nem mozdul, teste nem merevedik meg, csak a szorítás még erősebb, ha ez lehetséges. Nem elég, hogy szerelmet vall az Edictum közepén ez a nyomorult, még a Banya folyosójának kellős közepén meg is kérdezi, hogy ugyan van-e valaki Michelle látóhatárán belül. Na mert majd pont az orrára köti és pont itt. Zsenitojás.
- Nem aggódom senki miatt Arnold drága, esetleg a te testi épséged rohamos romlása lehet némileg ijesztő jövőkép - megint egy kicsivel közelebb húzódik, hogy a jeges kék szemek teljes bizonyossággal beleégjenek a fiú tudatába. - Arnold, ne szórakozz velem, nem vagy abban a helyzetben, hogy jól gyere ki a dologból - baráti figyelmeztetés némi sziszegés formájában, de még mindig jobb, mintha tőből tépné le a karját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Noldi
#elegemvanbelőled #eznemisrossz #leszamilesz

Már a helyszín sem érdekli, csak hadd kaparja ki a szemét. Muszáj. Akarja. Bele akarja tenni egy üvegbe és otthon azt nézegetni minden alkalommal, mikor eszébe jut, mekkora barom. De tényleg, ez nem vicc. Amúgy is az a hír járja a Venantról, hogy szervkereskedő, most már szemgolyókereskedő is lesz! Mi menő már, nem?
- Ugyan kérlek, elég rosszul utánozol - villant egy vicsort a fiú felé és tudja, ha most csak egy csepp víz lenne nála, abba is belefojtaná Arnoldot. Nem fér be a haja alá, hogy lehet valaki ennyire pofátlan és tapló és úúúúristen, mennyi más jelző. De most erősek vagyunk, főleg én, és ha a halál árnyékában járunk is, nem félünk a gonosztól. Aki Várkonyi elvtárs. Muhahaha. Csak figyeli, ahogy Arnold elharap egy mosolyt, az elhangzó kérdés pedig megnyomja nála a vészcsengőt. De nagyon csúnyán elkezd ám vijjogni az a valami, de mielőtt szőkeségünk csak megkísérelhetné a menekülést, hirtelen érvényesül a levitás erőbeli fölénye.
Érzi a derekára csusszanó kart, érzi, ahogy a fal hűvöse a hátának feszül, miközben az éhes férfi ajkak megtalálják. Az első gondolata az, hogy ez nem lehet igaz. A második az, hogy el kéne innen menni, de villámgyorsan, de hogyan, ha egyszer ide van szorítva? A harmadik pedig az, hogy ez nem is rossz. Valahol itt történhetett meg, hogy Michelle "csakazértis" enged az erőszaknak és ugyanolyan szenvedélyesen csókolja meg Noldit, ahogy a fiú teszi vele. Már nem teljesen mindegy, hogy mit csinál? MIndenki látja, hogy itt mi történik, akkor legalább élvezze is ki, ami valljuk be, annyira nem nehéz. Jobb keze, amivel eddig a levitás karját szorította, felcsúszik annak hátára és magához húzza. Köhömm. A folyosó kellős közepén édeseim? Igen, ez végül Michelle-nek is leesik, így elszakad Arnoldtól, vagyis eltolja magától, de továbbra is tartja. Mélyen a szemébe néz, kékjei veszettül csillognak.
- Nem is csókolsz rosszul - jegyzi meg nevetve, majd mivel úgysem gondol senki semmit és igazából béke van, meglendíti a lábát és amilyen kegyes, csak gyomorszájon rúgja a fiút. De azt viszont istenesen. Ahogy ez megtörténik, el is engedi. - Bocs, hogy ejtelek bébi, de csalfa fiúkkal nem kezdek - kiölti a nyelvét és gyorsan arrébb megy pár lépést, nehogy kárát lássa az akciónak. Jó, igazából úgy dönt, hogy nem csak hátrébb kéne lépni, hanem menekülni kéne, így dob egy csókot a levegőben Arnoldnak - úgysincs harag - és megszaporázza lépteit. Talán sikerül meglógnia előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy félig nyert. Persze ez némi félelemmel is eltölti, de lássuk be, sosem jó ómen, ha gurkóval akar szórakozni az ember. Akkor meg pláne nem, ha ez a két lábon járó, szárny nélküli, tollatlan, főzni tudó lény egy Venant. Mert ugyanis tudni kell, hogy egyszer egy filozófia tanár így definiálta a női nemet: kétlábú, szárnyatlan, tollatlan, gondolkodni és főzni tudó lény. Gratulálunk.
A kergetőzés egyiküknek sincs ellenére, így gyorsan le is zavarnak egy menetet, amit egyértelműen Michelle nyer meg. De vajon, ha neki kéne elkapnia Vasilt, ugyanilyen gyorsan száguldana és vereséget mérne a másikra? Mi ebben kételkedünk, hiszen menekülni mindig egyszerűbb, mint üldözni. De mindegy is, eljött az ideje, hogy kicsit belemelegedjenek a kviddicsbe, ha már egyszer ezért jöttek. Meg ha már ez nem randi.
- Nem szeretem az álszerénységet - jelentőségteljesen pillant a bolgárra, de igazából miután nyomatékosította, hogy felesleges kishitűen közölni, hogy nem jó, el is kapja tekintetét. Sosem szerette, ha valaki önbecsülése nem ott van, ahol kéne lennie. Michelle elég sokáig kviddicsezett, David pedig olyan edzéseket tartott, ami után a szőkének iszonyatos izomláza lett, ez pedig igen ritka. Nem csoda, ha Vasilnak nem megy annyira, mint mondjuk neki, de ettől ő még nem lesz rossz. Férfiak...
Biccent egyet. Már hogy ne lenne jó? Hiszen ő egyszerűen tökéletes, lélegzetelállító, fenséges és... És talán szálljunk is le a magas lóról, köszönjük. De egyébként erejét, küzdőszellemét és makacsságát ismerve abszolút megfelelő erre a posztra.
- Legyen - mindössze szemkontaktussal jelzi, hogy beleegyezik a gyilkolásba és az adogatásba. Tiszta haszon. Ahogy a laszti felé repül, könnyedén kapja el - lévén őrző volt -, ám annyira nem hevül az ötletért, hogy a karikákra kelljen mennie. Elfintorodik a labda láttán és Vasil felé fordul, aki elhelyezkedett, hogy őrzői pozícióban kivédje a dobásokat. Kissé összeszűkülnek szemei, ahogy megpróbál őrzőfejjel gondolkodni. Csinálta már, nagyon jól tudja, mik azok a mozdulatok, amik elterelik a figyelmet. Megindul a seprűvel, majd jobb kezével meglendíti a lasztit és úgy tesz, mintha jobbra akarná dobni, szemei is csak azt figyelik. Ez egyértelmű jel arra, hogy most szépen balra fogja dobni, de tévedés van. Valóban a jobb karika legszéle felé hajítja a kvaffot és ha van egy kis szerencséje, az könnyen át is megy rajta. Vagy azért, mert a dobás kellően lendületes, vagy mert Vasil bedől a nem csel cselnek. Aztán az is lehet, hogy elkapja, sosem lehet tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Realista. Meg a cipőm sarka, az. Nem szól többet, inkább lezavarják a lezavarandókat és jöhet az izgi rész. Dobálózás. Michelle ösztönösen őrzőfejjel gondolkodik, aminek következtében az első dobást csúnyán el is rontja. Akkor gondolkodjunk Vasil fejjel. Elkapja a visszapasszolt labdát, majd ismét jól megnézi magának a karikákat.
- Ezt örömmel hallom - sunyi mosolyra húzza a száját, majd egyenesen a bal karika felé lendül, de a labda a középső felé repül. Nem teketóriázik sokat, viharos sebességgel száguld a bőr, aztán ki tudja, hol áll meg. Bármi is legyen az eredmény, a Venant lány alig várja, hogy a kvaff ismét a kezébe kerülhessen. Nem adja ám fel olyan könnyen a harcot, mint azt hinné az ember. A labdát forgatja kezében, ahogy vacillál, ezúttal melyik cél lenne a jó irány.
Megint a jobb karikát nézi ki magának, most viszont sokkal ráérősebben készül rá a dobásra. Jól megnézi magának a hármat, talán csak az elvágyódásból látszik a szemében, hogy merre húz a kvaffja. Meglendíti a karját a jobb karika felé, de muhahaha, nem oda megy ám, elhajítja balra. Akár fütyülhetne is a zsenialitása felett, de szorult belé némi alázat, így nem is engedi felkúszni arcára az önelégült mosolyt. Hát ejnye már.
A negyedik dobására nem készül különösebben, felnéz és jobbra dob. Van némi esélye annak, hogy ez is bemenjen, hiszen a keze mindig kapásból másfelé áll, mint amerre hajítani készül. Igazából most, hogy elért az utolsó lehetőséghez, teljesen elunta magát. Ez van, nem igazán köti le a figyelmét ez a lövögetés dolog.
A kvaff ismét a kezében, most viszont beleunt a trükközésbe jobbra néz és valóban jobbra dob, remélve, hogy Vasil beleszokott a mindig másfelé megy a labda, mint amerre számítasz rá effektusba. Ha nem, hát így járt. Nem hajtónak született, ezt már akkor tudta, mikor először seprűre ült és higgyétek el, nem tegnap volt az sem. Így, hogy minden dobását letudta, most helyet cserél a bolgárral és ő áll a karikák elé. Olyan régen csinálta, hogy tart tőle, el is felejtette, hogyan kell. A francba.
- Csapasd Vasilka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egész jó eredményt ér el, ami őrző - és remélhetőleg újdonsült terelő - létére igen szép dolog. Nem mintha egoista lenne, de egy olyan pozícióban jól teljesíteni, amit sosem csinált, ráadásul amiben nem is különösen jó, az igenis valami. Meg van elégedve az ötből hármas eredménnyel, még akkor is, ha ez nem feltétlenül ideális arány. Helyet cserél Vasillal és magában kislányos örömmel konstatálja, hogy kapott egy kacsintást. Nem mintha számítana bármit is, mert ugye az a lényeg, hogy meg lett dicsérve. Biccent egyet, ezzel jelezve, hogy természetes, de azért köszöni.
- Hajrá - óvatos mosolyra húzza a száját. Azért elég sokáig volt őrző, nem kéne túl sokat beengedni. Hogy stresszel-e ezen? Egy keveset. Tudva levő, hogy ezen a poszton játszott, nem akar beégni, most fontos, hogy bebizonyítsa, nagyon tehetséges valamiben. A többi ezer dolog mellett persze.
Az első dobásnál jófelé indul és hála a magasságosnak el is kapja. Tanult abból, ahogy Vasil gondolkodott, mikor ő dobott rá először. Könnyedén elkapta, mert nem trükközött. Akkor nyilván ugyanígy tesz majd a saját dobásánál is, remélve, hogy a szőke trükköt vár. A másodiknál bedől a trükknek és elindul a középső karka felé, így csak a szerencséjén múlik, hogy Vasil elvéti. Mondhatni törölgeti az izzadtság cseppeket a homlokáról, de csak magában. Valójában nem mutatja, hogy egy szívdobbanásnyi időre megijedt attól, hogy bemegy a kvaff.
A harmadik rádobás kissé horrorisztikusra sikerül abból a szempontból, hogy Vasil csak közeledik és közeledik. Most tudja, hogy mit csinál? A lánynak el kéne rántania a seprűjét? Ez csak egy trükk, ez csak egy trükk, folyamatosan ezt ismételgeti magában, de egyszerűen lefagy, a labda pedig könnyedén halad át a karikán. Sohasem fordult elő vele ilyen, de most tényleg félt, hogy baleset lesz a vége. Egy meccsen az adrenalin biztos hajtotta volna, hogy csinálja és ne érdekelje, de ez nem éles küzdelem. Felocsúdva összeszedi a bőrt és visszapasszolja a bolgárnak, miközben vesz egy mély levegőt. Nyugalom.
- Jesszus, döntsd el, hogy a célpont én vagyok-e, vagy valamelyik karika... - nos igen, ez a mondat azután hangzott el, hogy egy hajszál híján fejbe dobta őt Vasil. Valójában csak a reflexeinek köszönheti, hogy az arca előtt kinyújtott tenyerében megállt a kvaff. Még pördült is egyet. Ez még akár baromi vagány látvány is lehetett volna, ha nem tudnánk, hogy borzalmas mozgáskoordináció esetén már leeshetett volna a járgányáról. Visszaadja az utolsó dobásra is a labdát, ez viszont simán bemegy. Vagyis inkább csak csont nélkül sutty. Kettő az ötből, hűha. Vannak bajok.
- Igen, alkalmam volt tapasztalni... - ekkor Michelle-ből is kitör a nevetés, ennyi. Mintha valaha is lett volna esélye visszatartani. Nem tart sokáig ez a közös pillanat, de addig is nagyon aranyosak ott a levegőben. Amikor végre ismét komolyan tud Vasilra nézni felvonja fél szemöldökét. Bizony. Mert hogy most következik az a rész, amire vártak. Illetve Michelle várt. Mindegy.
- Készen állsz arra, hogy pótoljam a vashiányod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Késésben van, a büdös hóhérba, oltári nagy késésben van. Érkezik a Rellonba egy új srác, akinek Madagaszkáron kellett volna kikötnie - szó szerint -, ehelyett eltévedt. Pontosan fogalmazva épp az ellenkező irányba sikerült eljutni, mire pedig a szigetre mehetett volna, talán csak a sors fintora tudja, de a kastélyba kellett indulnia. Túl sokat nem tud az új jövevényről, annyi biztos csak, hogy nem kockáztathatják meg, hogy ismételten más partokra evezzen, netán a megfelelőn eltévedjen. A vonat érkezésének időpontját szépen fel is írta Michelle, az időeltolódással viszont nem számolt. Nézzük a jó oldalát: fitt és friss!
Kiront a Sakáltanyából, mint egy őrült, ki letépte szőrös bilincsét, s fejvesztve rohan az állomásra. Még szerencse, hogy a faluban lakik, fele annyi időbe telik megtenni ezeket a távokat, mint teszem fel a böhöm kastélytól. Körülbelül tíz perces késéssel érkezik meg és látja, hogy a vonat benn áll, már csak a célszemélyt kell megtalálnia. Kékjei gyorsan körbepásztázzák a terepet, majd megakadnak az egyetlen lehetséges személyen, akiért elküldték. Jobbjával beletúr hajába és hátrasimítja az elszabadult tincseket, bakancsai halkan koppannak, ahogy magabiztosan közelít Tobias felé. Körülbelül két lépésre tőle áll meg teljes díszben: csőfarmer és póló, csak semmi hivatalos.
- Ugye jól sejtem, hogy te vagy Tobias? - kérdőn billenti oldalra fejét, habár valamelyest meg is emeli. Sosem fogja teljesen megszokni, hogy a hímek túlnyomó többsége fölé magasodik, ő meg a hónuk alatt cilinderként rohangál. Bááár, még mindig inkább ez, mint zsiráfméretben létrát cipelni, hogy legalább az a minimumként elvárható szemkontaktus meglegyen. Ekkor következik az a tiszteletteljes pillanat, mikor szemügyre veszi az ismeretlent és számára végképp beigazolódik, hogy jó emberhez jött. Bőröndös szemek, tanácstalan forgolódás, láthatóan megviselt testtartás - még a rendkívüli igyekezet ellenére is -, ez csak egy igazi hobbiGPS ismertetőjele lehet. Vagyis azé, aki önhibáján kívül tett némi kitérőt.
- Michelle vagyok, rellonos prefektus és gondolom kitaláltad, hogy idegenvezetőként funkcionálok jelenleg - egy óvatos félmosoly kúszik fel arcára, ahogy elképzeli az idilli képet, melyben egy tömeg turistával van körülvéve, ő pedig lelkesen magyaráz évszámokról és nagy személyekről. Aha. Meg ahogy azt elképzelem. Tipikusan az a munka, amit sohasem bíznék a szőkére. Soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Úgy tűnik, ennek is elérkezett az ideje. Nagyon régen találkozott már Izabellával, ami több dolognak is betudható: a Saint-Venantok ellepték az iskolát, ami kissé kizökkentette napi rutinjából, aztán ott volt a Beauxbatons-nal folytatott hosszas levelezése, a visszaköltözés és... Vasil. Akivel épp megpróbálják. Hogy is mondták egészen pontosan a Star Warsban? Tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld! Ettől függetlenül ők mégis nekiveselkednek ennek a dolognak, egyelőre semmilyen eredménnyel. A romoknál történt kiruccanásuk után a bolgárt lepedőbe rázogatták, ez pedig jelentett némi nemű problematikát, már ami a kapcsolatuk virágzását illeti - egyáltalán létezhet ilyesmi? Kétlem. Na de szóval, szőkénk elérkezettnek látja a csajos gyűlés időpontját, így egy kezébe akadó szerencsétlen tollast a kastélyig repít, hogy bizony méltóztasson a barátnője lefáradni a stéghez, ha már nincs jobb dolga - mert miért lenne?
Maga sem teketóriázik sokat, felkap egy rövid gatyát, bő vállpántost, sarut, haját kiengedi és uccu neki a vadonnak. Illetve tudjátok, a falunak. Ez a madagaszkári tartózkodás teljesen felborította a bioritmusát, már az erdőt is dzsungelnek hallucinálja, nem csoda hát, hogy messze ívben, tisztesen kerüli. Megérkezve a deszkák ropognak a talpa alatt, a találka helye üres. Sebaj, épp csak három perccel érkezett előbb, tehát ennyi ideje van Izának ideérni, mielőtt a rellonos előrángatja a föld alól, kicsipkézi a fülét, elmesél mindent, majd - természetesen a késés miatt - karácsonyfadíszt csinál belőle. Amúgy türelmes típus. Lehuppanva keresztbe teszi kinyújtott lábait és sütkérezik a lemenő nap fényében, élvezi, hogy az éjszakák lehűlést hoznak és végre itthon van. Annyira ráfért már ez, a megszokott közeg. Nincs is más, ami hiányzott neki, talán csak az ágya. Semmire se cserélné le...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Késik. Ezt mégis most miért kell? Adott majd egy órát a lánynak, hogy elkészüljön, ennyi idő alatt egy esküvőt is le lehet bonyolítani, ha felturbózzuk az eseményeket még a nászút is belefér. De neeeem, Izabella természetesen direkt késik. Mellesleg ez a dolog nem dühíti fel Michelle-t, ő most túlságosan elmerült a gondolataiban. Csak a léptek zajára lesz figyelmes, azonban fel nem pillant a levitásra.
- Ideje volt - végre ráemeli a tekintetét és közönyösen felel. A durcázással és hisztivel sohasem tudott mit kezdeni, ahogyan a sírással is akadtak problémák. Azért nem paraszt ő, ha normálisan közli a lány, hogy felébresztették, szőkénk még elnézést is kért volna, így azonban puszta vállrándítással tudja csak nyugtázni ezt a tényt.
- Amennyiben hajlandó vagy normálisan viselkedni, hamar ki fog derülni - kékjei rávillannak Izára, a legkevésbé se kedvesen, sőt, inkább fenyegetően. Talán hiba volt lehívni a lány, felesleges azt gondolni, hogy érdekelhetik ezek a dolgok. A rellonosnak végső soron mindegy, csak ha már egyszer barátnő félék, akkor gondolta megosztja vele az újdonságokat. Viszont, ha a levitás nem hagyja abba ezt a műbalhét, esélyesen a vízben köt ki, hogy végleg magához térjen, mert Michelle bizony nem fogja ezt elviselni. Végre egyszer ő lenne normális, erre a másik kattan meg, szörnyű.
- Egyébként, ha érdekel, csak gondoltam megosztom veled, hogy mágikus tárgyak készítésére szakosodom a Beauxbatons-ban jövő évtől, úgyhogy fele annyit leszek itt mint eddig - hűvösen közli a tényt, de nem teketóriázik sokat, valójában minden mindegy alapon folytatja mondandóját. A legrosszabb, ami történhet, hogy Iza elviharzik, és akkor tudni fogja, hányadán állnak. - A másik meg, hogy Vasillal járunk... Asszem' - megvonja vállát és a vizet kezdi fixírozni. Ez a kicsit neccesebb téma, amit nem véletlenül nem részletez. Izabella még nem tudja, mi történt egy hónapja a francia és a bolgár között, ez pedig lehet így is marad. Ki tudja...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Akkor ez most egy... Randi. Oké, bevallom furcsa ezt a szót Michelle közvetlen környezetében alkalmaznom, főleg, ha ez a közvetlen környezet az egyik programja. Hol is kezdjem? A javasasszony óta nem töltött túl sok időt a bolgárral, mert hogy is mondják? Élni és élni hagyni, arról nem beszélve, hogy amint szőkénk meghallja a randevú szót és annak variációs kombinációit, inkább nemet változtat, hogy beálljon szexi hula táncosnak Madagaszkáron. Igen, vissza is menne. Mivel azonban a mai program megnevezése találkozó, így vár egy kicsit a műtéttel és a sötét gondolatokkal. A tó mellett sétálva amúgy is eltöpreng a helyzet abszurditásán: ők most elvileg egy pár, azonban nem fogják egymás kezét, nem fetrengenek a fűben, nem csinálnak hasonlóan vérgáz dolgokat - legalábbis a Saint-Venant értelmező kézi szótára szerint -, így meg olyan... Baráti az egész hangulata. És az, hogy tulajdonképpen a légkör nem változott, nagyban segíti a körülmények feldolgozását: képes ő egy zárt, egyszerű kapcsolatra, minden a legnagyobb rendben.
- Hát, inkább nem megszokott - igazából totálisan wtf, de ezt csak nem vághatja a navinés fejéhez, főleg mikor az hirtelen megáll és úgy dönt, ellenőrzi Michelle testi minőségét. Elképesztő, hogy a kézzel-lábbal tiltakozás ellenére is szinte villámcsapásként éri a fiú minden érintése. Pedig igazán rászólt magára, hogy maradjon nyugalomban, persze mindhiába. Nem is reagál arra, hogy nem furák. De, roppant mód azok, ahogy a Michelle-ben dolgozó érzések is.
- Vasil, ha megteszed, csak egyikünk jön ki élve a tóból - fenyegetően kettejük közé csúsztatja kezeit, bár ez inkább magának afféle gát. Ha nem lenne ott, egészen biztosan megint a smacizásnál kötnének ki, ami bár nem elítélendő, mostanság roppant gyakori tevékenység. És a probléma be is következik, mint azt a korábbiakban felvázoltam: nem tud huzamosabb ideig a bolgár közelében tartózkodni úgy, hogy ne kívánja meg legalább egy hangyányit. Így aztán, ha már nem úsznak, legalább valami örömük legyen, a francia karjai végül a fiú nyaka köré fonódnak és lehúzza magához annak fejét, hogy ajkaik találkozzanak. Az igazság az, hogy így tudja a legegyszerűbben kifejezni azt, amit kimondani képtelen. De mi is volna mindez...? Végtére is lényegtelen, szőkénk most végre vindikálja a jogot magának, hogy megszerezze azt a bizonyos hosszú csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Végre nincs olyan rekkenő hőség, hogy örülnie kelljen egy esetleges fürdetésnek, így letenne erről a tervről. Épp eleget pancsoltak a tengerben, lassan már tengeri beteg lett volna, ha mindez így folytatódott volna. De nem, így heves reakcióját csókkal pecsételi meg. Egy édes, hosszú csókkal. Furcsa, ha testiségről van szó, könnyedén kifejezi bárkinek, hogy szereti (csók, finom érintések) vagy utálja (van valami lila a szemed alatt... PUFF). Ezt átkonvertálhatná valami kevésbé személyes térbe hatolóan, mondjuk szavakká. Azok hosszú kilométeres távolságból is remekül szuperálnak, bár feleannyira sem kielégítőek, mint az eddigi technika. És, ha már erre járunk, jó ideje nem csinálta... Hát, tudjátok. Igazából a születésnapja előtt sem, de azóta végképp, ez pedig betudható annak a valaminek, ami közte és a bolgár között van alakulóban. Ez nem célzás, mindössze tény: a végén jó lány lesz, ez pedig ijesztőbb, mint az sz betűs szó.
Na de térjünk vissza a tóhoz, ahol épp rendkívüli módon elmerül fontos tevékenységükben - még az sem zökkenti ki, hogy a navinés a víz felé próbálja terelni, ugyanis rendkívül dekoratív lábain rendkívül masszívan áll, így igazából nagy vonalakban annyit lehet elérni, hogy még inkább egymásba gabalyodjanak. És ez így is lenne, ha valami idegesítő károgás nem szakítaná félbe őket. Ajkaik túl korán és túl váratlanul válnak el, Michelle arca pedig elfintorodik, mintha csak vackorba harapott volna. Aiden annyira tapintatos, nem? Hogy az isten lába rúgná *síp*... Kékjeit kifejezetten barátságtalanul emeli a rellonosra, mindeközben az ölelésből is kibontakozik. Egyetlen egyszer próbálna normális emberként viselkedni, normális párkapcsolatban, akkor is betoppan ez a gyökér.
- A házasság amúgy hülyeség, semmi szükség papírra ahhoz, hogy bizonygassak valamit. Ha anélkül nem működik, azzal se fog - ez igazából válasz és figyelmeztetés is egyben: nem kell ide pap, lánykérésről pedig pláne szó sem lehet. Ha pedig ez nem volna elég, Aiden érezheti, ahogy késként vájnak belé Michelle íriszei. Igen te paraszt, ez egy női jelzés arra, hogy kopjál le de nagyon gyorsan, mert arra a szervedre lépek, amivel gondolkozol. És az nagyon fog fájni.
- Hogyne - bosszúsan erősíti meg, hogy igen, az egyik legjobb haverja a srác, ami így is marad, csak kotródjon már el innen. - Mondd, Mr. Tapintat, sokáig akarsz még itt állni, vagy hajlandó vagy mást idegesíteni? - ismét megvillannak a kékek, ezúttal azonban gonosz mosoly kúszik fel a lány arcára, ugyanis Aiden nagy franc, nem mesélt neki Shayleenről, de a pletykák így is terjednek. Rellonos buli, rémlik? Itt az ideje kicsit visszaszúrni, ha már a fiú direkt ezért van itt. - Mondjuk azt a navis csajt, Rómeó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Oké, nincs nehéz dolga, mikor a friss husit ki kell szúrnia. Nem sokan kóvályognak tanácstalanul az állomáson, vagy próbálnak kimondva-kimondatlanul segítségért esedezni. A szemükkel. A tartásukkal. A létezésükkel. Egy szó, mint az előző akárhány, Tobiasra hamar rálel és előveszi legjobb modorát, végtére is nem kéne elijeszteni a fiút. Nem mintha úgy gondolná, hogy menekülős típus, de ki tudja? Tóbi, a felfedező kalandjain kívül nem tud semmit a srácról, aztán az is lehet, hogy örök bujdosó.
- Nem probléma - biccent egyet. Újra végignéz a másikon, hogy csendben konstatálja, nem fognak sokat beszélni, nem mintha neki ez nem lenne így jó. Fáradt még egy kicsit, a rohanás pedig csak rátett egy lapáttal a reggeli kómára. Hát már egy szerencsétlen kávét sem ihat meg az ember nyugodtan? Nyilván nem. De nincs miért haragudnia az újoncra, nem ő tehet arról, hogy Michelle elaludt, mert vagy ötször kinyomta az óráját. Így jár, aki időeltolódás után csak öt szundit állít be.
- Felviszlek a kastélyba, hacsak nem szeretnél körülnézni a faluban. Elfoglalod majd a szobádat, belerázódsz az itteni életbe, én viszont nem maradok veled, ugyanis itt lakom lenn - beszéd közben elindul kifelé, ne ácsorogjanak már egy helyben feleslegesen. Nem sietősek léptei, inkább kényelmesek, többek között azért, mert fogalma sincs arról, hogy Tobias hogyan jár... Mármint, úgy, mint egy ember, nyilván, csak a tempóról mit sem tudni. Nem akarja sürgetni, amúgy is ráérnek tulajdonképpen. Meg nem tudja, mit akar először megnézni a fiú, így hát végképp felesleges elkezdeni rohanni. Kilépve egy pillanatra megáll, hogy körbepillantson, merre volna célszerű menni.
- Szerintem sétáljunk egyet a faluban, jobb, ha tudod, mit hol találsz, onnan úgyis egyenes út vezet a kastélyhoz, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tőle telhetően kedvesen fogadja Tobiast, elsősorban talán azért, mert beleunt abba, hogy pokróc legyen. Aztán késett is egy keveset, amit nem illett volna, plusz amilyen meggyötört ez a szerencsétlen ember, nem tetézné tovább a helyzetet. Nem túl kommunikatív, sőt, kifejezetten nem az, de ez szőkénket nem zavarja különösebben, nem érzi késznek magát egy hosszú élettörténetre - sem a sajátjára, sem máséra. Gyorsan ledarálja a menetrendet, amit elvileg illene követniük, meg persze a szokásos szöveg, aztán be is dobja, hogy ugyan járjanak már egyet a faluban. Az igazat megvallva még nem érzi késznek magát arra, hogy felsétáljon a kastélyba. Olyan messze van...!
- Úúú, ennyire látszik? Akkor viszont sürgősen igyunk egyet. Vagy kettőt - a fiúval ellentétben Michelle arcán széles mosoly jelenik meg, hiszen mint tudjuk: koffein, a hosszú ébrenlét titka! Ahogy kiérnek az épületből, egyenesen a vendéglátó negyed felé veszik az irányt, közben persze prefektánk néha hozzáfűz annyit, hogy merre vannak a bogolyfalvi lakosok házai, merre a Fő utcza és a Boglyas tér, lényegében merre van az előre. Nem árt tudni mindezt, bár kávé nélkül néha úgy érzi, hogy kettéáll a szeme.
A gyorskajáldához érve mindenképp betereli majd Tobiast, mert sokkal gyorsabban érnek el oda, mint mondjuk a Sakáltanyára. Nem lenne szívbajos, szívesen meghívná magához, de ez az isteni nedű előrébb való, mint az otthon kényelme, főleg azért, mert mindketten zombikként közlekednek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem mérges ő úgy egyébként a lányra, hiszen kedveli, csak néha olyan könnyen ki tudja őt hozni a sodrából. Csak sóhajt a felszólításra. Így is lehetett volna kezdeni, felesleges plusz körök nélkül, hiszen a madagaszkári időeltolódás - mit ad isten - őt is érinti. És nem, nincs a toppon, hiába aludt most nem keveset. Mindenki egy kész hulla lesz az elkövetkezendő napokban, így megérti, hogy Iza elaludt, de nem akart tovább várni. Talán az ő hibája, hogy önző módon lerendelte a lányt, de nem erre valók a barátnők? Na ugye.
- Régóta terveztem, de azt hiszem, itt volt az ideje, hogy végre lépjek is valamit - felé fordul és egy halvány mosolyt küld Izának. - Ne nézz már ilyen rémülten, nem a világ végére megyek te lány - vállával óvatosan meglöki a levitásét, hogy ne vágjon ilyen arcot, mert attól, hogy ő azt hiszi, nincsenek a fejére írva a gondolatai, attól még de. Furcsa lesz, ha felveszik majd és tényleg elmegy, senkit sem lát majd annyiszor, minden idő, amit a jelenlegi szeretteivel tölthet meghatározó. Ki kell használnia, akkor is, ha nem örökre szól a dolog.
- Még mindig nem futottál vele össze egyszer sem? - döbbenten néz rá, végtére is Michelle a faluban lakik, ők meg mindketten a kastélyban, százalékosan mennyi esélyük van arra, hogy most már több, mint egy éve elkerüljék egymást? Körülbelül nulla. Most persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy keresniük kéne éjjel-nappal egymást, de az egészen nonszensz, hogy eddig egyszer sem sikerült belebotlaniuk egymásba - ráadásul, ha ezen a két jómadáron múlik szó szerint.
- Nem tudom pontosan. Vagyis... Azt hiszem az ősi romoknál kezdődött komolyan és a javasasszonynál, mikor ott feküdt agyrázkódással - nem, ne is kérdezd -, egyszerűen csak bedobta, hogy próbáljuk meg. Én meg igent mondtam - most esik csak le neki, hogy ez nagyon durva így kimondva. Egyszerűen csak smároltak egy csomót, majd rábólintott egy párkapcsolatra. Úristen, mi történik itt? A felismerés villámcsapásszerűen tűnik fel agyában, de úgy dönt, késő bánat. Vagyis nem. Nem bánta meg. Legalábbis azt hiszi...
- Veled mi újság? Jó ideje nem beszéltünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kérdőn pillant a másikra, de nem igazán tudja, mit kéne erre mondania. Nem Kínába vagy Amerikába készül, csak Franciaországba. Még mugli úton és elég hamar oda lehet érni, nemhogy varázslóként. Nem igazán tudja, hogy most veregesse-e meg Iza hátát, vagy hagyja a fenébe, végtére is meredek helyzetnek tűnik, hogy ő utazik el, de az itthon maradó van kiakadva rajta. Csak vállat von válaszként. Őszintén szólva hiányzik neki az anyaországa, így őt nem feszélyezi különösebben a költözés gondolata.
- Ha gondoljátok, elmehetünk hármasban valahová - rámosolyog a levitásra. Igen szokatlan felajánlás ez tőle, de miért is ne? Nem kell állandóan extra menő programokat gyártani, vagy a Sakáltanyán kuksolni, ami tulajdonképpen mindennek a központja lett. Vasil általában átjön. Izabella általában ott látogatja meg, valójában minden ott zajlik. Elege van már abból, hogy a Mihaellel közös házuk egy kész átjáróház: eredetileg sem annak készült, jó lenne nem úgy használni.
- Nyugalom kicsi tigris, a hazautazás előtt körülbelül három nappal történt - feltartja kezeit védekezésképp, bár nem kéne szabadkoznia, hiszen akkor beszél róla, amikor neki tetszik. Arról nem is szólva, hogy bejárt a javasasszonyhoz a szigeten és a fiúval volt elfoglalva, meg hát a visszaköltözés megőrjített mindenkit, esélye se lett volna összefutni a kékek képviselőjével. Egyszerűbbnek tűnt itthon koccanni egyet, semmint odaát szenvedni, mint malac a jégen. - Így is te tudod elsőként - teszi hozzá még amolyan megnyugtatásképp, de továbbra is fenntartásokkal. Az ő magánélete, nem tartozik beszámolóval - néha még magának sem.
- Ne temesd magad, túl fiatal vagy - legyint egyet és oldalba böki a lányt, viszont érdekes teória. Ugye nem bántotta valaki? Jó, ez egy berögzült rossz szokás, hogy ha bántják a szeretteit, akkor kiereszti a karmait. Így is kicsit nehezen fogadta el, hogy Misi már nem az a kisgyerek, akit szénné tudott ölelgetni és akit adott esetben megvédett. Nem, egyszerűen csak felnőtt, felesége van, tud magára vigyázni. Gondolataiból a következő kérdés zökkenti ki és pislogva mered Izára.
- Szívesen megnézem a meccseteket. De ez hogy jutott eszedbe? - igen, anno a szőke is űzte ezt a sportot, de amióta abbahagyta meccsre se jár ki. Nem véletlenül. Köszöni, elég volt belőle, bár nem volt rossz. Egyszerűen csak rájött, hogy neki erre nincs szüksége. De ha ez Izabellát megnyugtatja, ki fog ülni és megnézi, nem nagy áldozat. - És mi ez a temetés téma? Eltemettétek a nyulatokat, hogy ennyire ezen filozofálsz? - elvileg nincsen nyula és amúgy sem viccelne ilyesmivel, de egyszerűen kicsúszik a száján. Ha nagy baj lenne, a levitás már valószínűleg ki lenne borulva, ehelyett csak hülye. Nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Még mindig semmi hír a felvételijéről, pedig a hétre ígérték. Eközben Aileen feladataival foglalatoskodik bőszen, meg ugye egyre többet járkál erre-arra. Az apadni látszó szociális életét igyekszik magasabb szintekre tornászni, nem valami sok sikerrel. Most például járőrözni van, ha már új kapcsolatok kialakításáról szólunk.
Kissé fáradtan ásítozva közlekedik éjnek évadján a folyosókon, hátha lekapcsolhat valami kellemetlenkedőt. Idejét se tudja, mikor volt már akkora szerencséje, hogy valakit lekapjon a tíz körméről és meg is büntesse. Farmerébe süllyeszti kezeit és laza, kissé szétesett tempóban járkál és épp befordul a sarkon, amikor megérzi a festék szagát. Pedig meg merne rá esküdni, hogy nem újítják fel a kastélyt. Némi huzat is érkezik az erkély irányából, így komótosan odaslattyog, hogy kikukkantson és voilá! Valami elsős lehet biztos a kiscsaj. A rajzokból ítélve vagy navinés, vagy eridonos. Valójában rellonosunk megpróbálja beazonosítani azt a krumplit, amin van két pötty - gondolom hibás - és pár darab vonal áll ki belőle. Az ifjonc művész biztos absztrakt kategóriában versenyez, bár ott minden bizonnyal díjnyertes lenne.
- Khm - megköszörüli torkát és felvonja fél szemöldökét. Kicsit sem célzás ám, hogy halihó, mit művelsz idekint takarodó után jó sokkal? - Nevet, házat, évfolyamot - prefektusi jelvényén megcsillan a fény, ahogy a földön ülő felé fordul. Oh, igen, ilyenkor mindig magán hordja. Továbbra is zsebre dugott kézzel várja a válaszokat, amiknek lenniük kell. Közben megpróbálja kitalálni, hogy a szivárvány miért ilyen... Szivárványtalan. Egyáltalán az az? Túl sok kérdés, túl kevés válasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Michelle vásárolni indul, mert miért ne? Van egy rakás pénze és ez nem fogy, csak gyűlik. Hadd legyen már egy kicsit felelőtlen, kényeztetnie kell magát. Főleg úgy, hogy pasija van. Ki tudja, mi mindenre lesz még szüksége: cián, arzén... Csak viccelek, viszont pár hasznos bájital és eszköz bármikor jól jöhet, igazából abszolút céltalan lődörgés ez. Ritkán esik meg vele, hogy ráébred, szüksége van egy kis shoppingolásra - és megjegyzem, erre is inkább egy pláza volna alkalmasabb. Ha viszont a falu tovább bővül, még minden megtörténhet.
Teljesen elmerülve nézelődik és sorban utasítja el a "jobbnál jobb" ajánlatokat, mikor kiabálást hall. Alapjáraton nem kelti fel a figyelmét ilyesmi, hiszen olyan sok marha rohangál fel s alá - nemcsak a mugliknál, hanem mágusék háza táján is -, hogyha mindre időt fordítana, rámenne az élete is. Most viszont a dühös kiabálást segítségkérés követi. Oké, hivatalosan nem prefektus minősítésben van itt, meg hát azzal amúgy sem menne semmire. Helyette viszont feléled benne a vágy, hogy megmentse a szerencsétlent - ami tőle teljesen idegen amúgy. Megindul arra, ahol a tömeg a legsűrűbb és ahonnan hallotta a leányzót. Csak nem valami nagydarab pasas próbálja bántani? Hát szétrúgja a veséjét, letépi az arcát és négybe vágva megsüti roston.
Nehezen, de átverekszi magát az emberek sokaságán és megpillantja Elenát. Mit a fene folyik itt? Az a nő... Miért vörös az arca...? Létezne, hogy az eridonos lány verekedett? Nincs sok ideje szőkénknek töprengeni, odalép hozzájuk és határozott, védelmező mozdulattal ragadja meg az idős nő kezét, hogy egy rántással lehámozza prefektustársáéről. Ami nem azt jelenti, hogy Elena szabad, megragadja annak kezét és megszorítja, de inkább csak megerősítésképp, mintha Elena a...
- Vegye le a mancsát a lányomról - még abszolút szerencse, hogy nem valami fiatalos cuccot kapott magára, hanem blézert és fekete csőnadrágot. Ettől kissé felnőttesebb hatást kelt, ahogyan válláig érő haja is. Kék szemei csak úgy izzanak. Rápillant Elenára figyelmeztetőleg, hogy meg ne merjen nyikkanni, mert ha ennek vége, a hangszálai bánják. Esetleg szólíthatja anyunak. Maximum. - Elárulná kérem, hogy mégis mi folyik itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tagadhatja le, hogy kissé meglepődött, mikor Mihael felhívta. Tartják a kapcsolatot, de ez az utazás picit váratlan volt, ami azt illeti. Nem igazán tudta mire vélni, azon túl persze, hogy jól esett volna az ő szívének is, ha egy kis időt együtt tudnak tölteni. Mihael talált valakit magának, ami persze jó és így, hogy Michelle is megállapodott, szőkénk kissé félt, hogy a kettejük kapcsolata majd elsikkad. Szinte repes szíve, hogy nem így lett, épp ezért nem is kérdés, hogy amikor invitálta ikre, azonnal igent mondott. Nem szedett össze túl sok holmit, előkapta a legkisebb sporttáskáját, beledobott két váltóruhát, fehérneműt, csak a legszükségesebbeket, amik az alap higiénés feltételek biztosításához szükségesek. Egy órával később már Budapesten találkoztak és autóval mentek… Valamerre.
Az egész olyan különös volt. Végig csak beszélgettek, annyi mindenről volt szó! Amiket rég meg kellett volna osztaniuk egymással, minden más volt. Mintha kilométerről kilométerre gyűrték volna le a feszélyezettséget. Az időjárás is olyan dolognak tűnt, amit már hosszú évek óta nem vitattak meg, aztán persze testvéreik és a régi ismerősök is szóba kerültek. Nem volt erőltetett, mindketten felszabadultan tudtak beszélni, tulajdonképpen akármiről. Észvesztően hiányzott ez a lánynak, bár sohasem vallotta volna be magától. A tény, hogy rendeződni látszik a kapcsolatuk, megnyitotta. Érzései felszínre kerültek és ismét úgy nevetett, ahogy annak idején. Azzal a vidám, göndör kacajjal, ami régen mindig betöltötte az otthont, majd az iskola falait, és végül még költözésük elején a bogolyfalvi házat is. De Mihael is sokkal jobban nézett ki, a köztük lévő szakadék szép lassan csökkenni kezdett.
A hely, ahová furikáztak maga volt a csoda. Nem mondhatnánk, hogy Michelle odavolna az efféle kérókért, de még neki is el kellett ismernie, hogy rendkívül nyugodt, ráadásul el van szigetelve minden olyan zavaró tényezőtől, ami befolyásolhatná őket. Zaj, irritáló emberek, munka, bármi. Most tényleg csak ketten vannak. Tüzetesen körbejárta a házat és visszaérve meg is dicsérte öccsét a választásért. Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, ez nyilvánvaló.
A nap további része is kellemesen telt. Évek óta nem beszéltek annyit összesen, mint most, ezen az egyetlen napon. Éjszakába nyúlóan mókáztak, voltak mindenféle témák, végül kártyáztak, ettek, ittak, ami csak jól esett. Az egész kiruccanás csakis kettejükről szólt. Michelle emlékezetében még elevenen él, hogy kisebb korukban hányszor virrasztottak együtt és beszélgettek, játszottak, vagy csak feküdtek egymás mellett némán, fogva egymás kezét. Ezek olyan dolgok voltak, amik erősítették a kettejük közt feszülő köteléket. Hiányzott neki az egész. Végtelen űr tátongott Mihael helyén, ami szép lassan betömött lyukká zsugorodik. Közel sem értek a történetük végére, milliónyi megbeszélnivalójuk lenne még, de felesleges elsietni. A lánynak van egy olyan megérzése, hogy bőven lesz még alkalmuk mindent rendbe tenni, főleg, ha akarják és, miért ne akarnák? Hiszen erre vártak jó ideje, a lehetőség pedig előttük áll.
A hajnal a tornácon éri őket. Michelle nekidől ikre mellkasának, aki állát az ő fején nyugtatja. Az ölelő karokra csúsznak kezei és finoman simogatják. Olyan gyengédség árad minden mozdulatából, az a földöntúli szeretet, amit mindig is érzett iránta. Ahogy öccse elmosolyodik, úgy kúszik fel az ő arcára is a jól ismert görbe. A kérdésre természetesen nem válaszol, mindent elmond, hogy nagyon picit megszorítja a fiú kezét, mielőtt folytatná a finom járkálást ujjaival. Nem érzi úgy, hogy szavakra volna szükségük. Hosszú idő óta végre nincs.
Mihael szavai nem mondhatnánk, hogy nem érik el a szívét is. Emellett érzi, hogy valami gond is lehet a dolgok hátterében. „Rajtunk, hármónkon kívül senki mást.” Ez az igazi vészjelzés. Se David, se Nina. Se senki. Csak ők, a szűk család, akik Mihael szívének olyannyira kedvesek. Michelle eddig sem kérdezett testvére munkájáról, de tudja is mélyen, hogy nem árulhatná el neki. A kulcsokat átveszi és hosszasan nézegeti, míg a másik folytatja mondandóját. Ennek a kulcsnak súlya van. Nyel egyet: ez a dolog nagyon komoly. Keveredtek együtt kétes ügyletekben, vitték már vásárra a bőrüket, de most ikre tényleg fél valamitől. A vállán nyugtatott fejhez dönti sajátját, kezével finoman simogatni kezdi a barna hajat. Mély levegőt vesz, mielőtt bármit is mondana.
- Akármi legyen, ígérem, hogy nem árulom el senkinek – egy puszit nyom öccse feje búbjára, majd ugyanúgy visszadönti fejét, mint eddig. – Nem bánthatnak téged. Nem engedem meg. Nem adok rá engedélyt, hogy meghalj, vagy bajod essen, megértetted? Nem engedem. Velem maradsz és én veled maradok. Egy család vagyunk. Ha bármi történik tudnod kell, hogy számíthatsz rám, ha kell a világ végéig is elmegyek veled. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra – bármennyire is nyugodt a hangja, benne van egy szokatlan keménység is. Nem az a régi, utasítós, hanem az a fajta, amitől más emberek hangja végleg megremeg és összetörnek. Szőkénk fél összetörni, mert érzi, hogy legalább egyiküknek erősnek kell lennie. Bele sem mer gondolni, mi történne, ha elvesztené Mihaelt. Legszörnyűbb rémálmaiban szerepel csak, hogy egy temetésen áll, ezekből pedig sosem tud egyszerűen felébredni. Nem akarja, retteg tőle, hogy egyszer nem lesz miből felkelni, mert valósággá válik. Öccse karját szorosabbra fűzi maga körül és megint egy puszit nyom, ezúttal az arcára.
- Minden rendben lesz. Nem szúrjuk el többször. Borzalmasan hiányoztál, annyira sajnálom, hogy hagytalak elmenni. És azt is, hogy egy utolsó görény voltam. Azt hittem beleszakad a szívem, mikor eltűntél. Soha többé ne csináld ezt, oké? Soha többé – elcsuklik a hangja, egy darabig pedig nem is folytatja. Még benne bukfencezik az utolsó mondat, amit eddig nem nyögött ki, de nem tudja, hogyan fogalmazza meg. Talán úgy, ahogy kikívánkozik. – Még egyszer nem élem túl – nyel egyet és fejét hátradönti, hogy Mihael vállára boruljon. Az ég van vele szemben, könnyek csípik a szemét, de nem hajlandó sírni. Lehunyja kékjeit, hogy összeszedje magát. Nem kell a dráma, az a fontos, hogy végre megint együtt vannak. Nem kell neki több, csak maradjanak így még egy kicsit. Csak még egy kicsit maradjanak így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az embernek muszáj kikapcsolódnia a vizsgaidőszak előtt. Még Michelle-t is érinti ez a sajnálatos tény, aztán van még eggyel több indok az ivásra: a Beauxbatons-ba nem vették fel auror szakra, csak mágikus tárgyakra, ami azt jelenti, hogy félig ingáznia kéne. Hogy bevállalja-e? Igen. Ez azonban jelentősen megnehezíti életét. Hétvégéken Franciaországban lesz, egyébként pedig itt, a Bagolykő Mágustanodában, ez pedig kész öngyilkosság. Megfordult a fejében, hogy tojik az egészre és visszamondja, de nem olyan fából faragták. Nagyon nem.
Mivel kissé unja a megszokott környéket, így egy ritkán látogatott mágusfaluba, Szalamantonba utazik, hogy kiengedje a gőzt. Teljesen józan, már ami konkrét állapotát illeti, azonban szellemileg megfáradt. Még ezek mellett is folyamatosan zakatol agya, hogy is kéne emberbarátian megoldania a problémáit. Egy egészen jól kinéző bárt szemel ki magának, ahol majd elüti az időt - mert miért ne? -, így nem is habozik sokat, belép. A hömpölygő tömeg még őt is meglepi, de mint tudjuk, szőkénk nem az eltaposható típus. Ohohó, de még mennyire, hogy nem. A nagyobb melákokat is lelkiismeret furdalás nélkül könyökli vesén, ahogy azt illik és nem átall szó szerint átgázolni másokon. Ami azt jelenti, hogy fellöki őket. Ha úri hölgy módjára ácsorogna, soha nem repülne a sült galamb a szájába, úgy van vele, hogy lelövi. De csak képletesen.
- Kettő felest kérek - rögtön le is ül a pultnál és határozottan rendel az ott lévő sráctól. Elfordítja fejét, majd meg is fagy mozdulata a levegőben. Lassan pillant vissza, hogy legyen ideje konstatálni: nem csal a szeme. Nini! Egy iskolatárs. Rögtön felkúszik egy félmosoly az arcára és mit ne mondjak, elég pofátlan módon, egyenesen a másik szemébe nézve ejti ki a következő szavakat, pontosan ebben a sorrendben. - Hello farkasfiú. Hát te mit keresel itt? - nem különösebben zavarja, hogy rajtuk kívül még több százan tolonganak itt és akár baj is lehet ebből. Ha arról van szó, simán meg is védené a srácot, azt azonban nem tudjuk, hogyan vindikálja magának a jogot, hogy csak így fennhangon kijelentse mindezt. Bár jobban meggondolva... Nincs telihold, nincs pánik. Yolo.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tudom, melyikük lepődik meg jobban a másik láttán, az azonban bizonyos, hogy nem egymásra számítottak. Michelle első gondolata az volt, hogy "milyen édes ez a pultos a fiú", a második az, hogy "de nekem ott van Vasil", a harmadik és egyben végső pedig "úristen ez Krisztián". Hiába, ez ma nem az ő napja, már ami a gyorsaságot illeti. Többre és jobbra számított, ebből csak a megfelelő és átlagos jött ki. Ezért vagyunk most itt, ezért is lepődünk meg és ezért is van az, hogy az első kérdése tán logikátlannak tűnhet. A szőke nős vicceknek mellesleg van alapja, csak nem Michelle-el kapcsolatban, ugyanis nem arra irányult a kérdés, hogy konkrétan mit csinál, hanem arra, hogy Szalamantonban, távol a Bagolykőtől mit csinál. Nem mindegy. Így kevésbé szőkés. Viszont érik a visszavágás és őszintén szólva nem is töpreng sokat, egyszerűen csak csípőből akkora bunkó, mint mások nekifutásból.
- Mintha valahol egy kutya ugatna... - még a füléhez is teszi a kezét, ami mellesleg abszolút nem pofátlan. Véletlenül sem. Na mindegy, ezt a kis intermezzot leszámítva nem óhajt a parasztok királynője címre hajtani, így szinte rögtön vált is vissza normálisba. - A kérdés arra irányult, hogy miért pont Szalamantonban vagy, mert az egyértelmű, hogy pultosként dolgozol - ebben a pillanatban gurul le az első feles. Még csak az első. Olyan régen nem tett semmi rosszat, hogy szinte már hiányolja. Nem dohányzik, nem módosítja a tudatát, alkoholt sem fogyaszt, még csak erőszakos bűncselekménnyel sem vádolhatják - ami persze egy aurortanonctól elvárható, de ez lényegtelen.
- Sz*rok a vizsgáimra, azzal pedig, hogy ma este leiszom magam egyszerre szórakozom és elfelejtem azt, ami odahaza vár - beletúr hajába és lehúzza a második felesét is. Ez röpke két percen belül a második emberek, úgy figyeljünk. - Még kettőt kérek - igazából szívesen mondaná, hogy még vagy nyolcat, de fogalma sincs a jelenlegi teherbírásáról, az meg cink lenne, ha az asztal alá inná saját magát. Partner nélkül annyira nem muris.
- Inkább mesélj te. Elég nagy port kavartál, ha lehet ilyet mondani...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mi a kénköves pokol? Tulajdonképpen a kviddicset simán be lehetett volna tolni a két világháború helyére, az emberek legalább olyan hatékonyan hullottak ezen a meccsen, mint ott. Tagadhatatlan, hogy ez szőkénket egy cseppet sem foglalkoztatta, egészen addig a pontig, míg Izára nem került a sor. Szemei elkerekedtek, ahogy tehetetlenül kellett szemlélnie barátnője teljes, totális és végleges kiiktatását. Ilyen a mesében sem létezik. Szíve meglódult, egyik keze ajka elé kúszott, de hang egy szál se jött ki rajta. Két terelő egy gurkóval, egy áldozat. Nem volt kérdés, hogy maga is rohan a gyengélkedőre amint tud. Senki sem érdekelte őt igazán, csak Izabella, de ő nagyon. Most úgy átfutott agyán a revenge gondolata, de ez ilyen játék, mind tudták, mit vállalnak. Nincs konkrét és egyértelmű hibás, ez ebből áll, akinek meg nem tetszik, ne játsszon. Kész.
Viszonylag hamar beér maga is a gyengélkedőre, a levitás viszont még bőven eszméletlen. Mély levegőt kell vennie, hogy ne üvöltsön valakivel, hogy "hahó, kéne egy kis segítség". Ebből is látszik, hogy most valóban fontos neki a lány, de hogy ezt ki is mutassa, még nem volt rá példa. Közben a csapattársak szállingóznak befelé, Michelle pedig a falnak dőlve, keresztbe font karral ácsorog és vár. Még akkor sem mozdul semmit, mikor Robi érkezik meg, bár legbelül mulattatja a dolog. Nem abban a cinikus és bántó értelemben, inkább az "áhá, tudtam" verzióra tippelnék. Csak akkor löki el magát a faltól, mikor Iza megmoccan. Hála Imhotepnek az égnek! A kérdést még éppen hallja és mosolyogva pillant háztársára, hogy ne szóljon semmit.
- Legyőzted önmagad, legyen elég ennyi - lehuppan egy gyorsan odarántott székre és, ha bármelyik levitás megpróbál rosszallóan rájuk nézni, azt elevenen aprítja fel tekintetével. Mert azért már na. Talán nem kéne megszakítania ezt a felettébb romantikus pillanatot, de hát... Időzíteni tudni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy dolgot tisztázzunk: ezen a napon Kamillát még az sem mentheti meg, hogy Michelle úgy egyébként műkedvelő. Ennek két oka is van: egy, ez nem műalkotás, ez maszatolás, ami ugyan a mai világban posztmodern remeknek számítana, Michelle számára nem képez értéket és kettő, irgalmatlanul vágyik arra, hogy megbüntesse a lányt. Vagyis nem konkrétan a lányt, hanem valakit és keresve sem találna jobbat a ma estére. Tehát mit jelent mindez? Ütjük, ahol érjük és szenesre alázzuk azzal a feladattal, amit ki fog sütni prefektánk. És most képzeljük ide az ördögi kacaját - merthogy van neki.
- Most vagy az én jelvényem, vagy a te agyad van cukorból, mivel azonban valódi prefektus vagyok, így az utóbbira tippelek - nem kedves. Egyáltalán nem kedves. Úgy is mondhatnám, hogy elég bunkó, de a csillámpónik nem veszik zokon, ha piszkálják őket, hánynak egy szivárványt a delikvensre és mennek tovább. Vagyis nyilván nem, hiszen a navinések és az összes többi ház is normális. Izé. Szóval az előbbi nem sértés akart lenni. Értitek. Michelle is, meg én is szeretünk mindenkit. Bizonyításképp mi is szolgálhatna jobban, minthogy egy navinés bolgárral van kapcsolatban a szőke? Na ugye!
- Megismétlem még egyszer. Nevet, házat, évfolyamot - tekintete szúrós és kattog az agya, mivel büntesse a törpét. Ötlet már van rá, főleg akkor, ha Kamilla nem óhajt normálisan válaszolni a kérdésre. Mellesleg elgondolkodtató, vajon hányan vághatták át a palánkon szerencsétlent, hogy most már nem hiszi el valakiről, hogy prefektus...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A Vasil által adományozott nevéhez hűen, bélpoklos módjára indul meg a konyha irányába. Ehetne otthon is, de sokkal könnyebb elkészíttetni a manókkal mindent, mint bevásárolni, megfőzni és utána még mosogathat is. Ráadásul úgyis vizsgája volt az előbb, úgyhogy abszolút belefér egy kis csellengőzés. Fütyörészve közlekedik, semmi fenyegető nincs benne, sőt, kifejezetten jó kedélyű, ami tőle roppant szokatlan. Mármint, hogy ilyen nyíltan tegye. Szórakozottan nyit be a konyhába, a látvány azonban - ha csak egy pillanatra is, de - megtorpanásra készteti. Behajtja az ajtót és lazán lehuppan az asztalhoz.
- Rémi, Ubul - biccent nekik egyet, mintha teljesen normális lenne egy repülő állkapocs látványa, illetve a kuzinja egy ilyen helyen. Az utóbbi még fogjuk rá, hogy működőképes, de Ubul, bármilyen jópofa is, sokszor kiborítja a bilit. Ettől függetlenül Michelle őt is megszokta, akárcsak minden mást a családjukban - melynek a fele se normális. Megjelennek a manók, hogy körülöttük sürögjenek, szinte tolonganak, hogy teljesítsék a kívánságokat.
- Fúú, milánóit kérek. Sokat. És egy kis limonádét - barátságosan elmosolyodik, mire a manók egy része eltűnik, pár darab azonban Rémi lábainál sorakozik, hogy várják a kérést. Szőkénk kérdőn pillant unokatestvérére, vajon mi lesz ennek a vége. Ő sosem bírta jól a felhajtást, és talán még manókkal se találkozott. Van egy olyan rendkívüli balsejtelme, hogy bajok lesznek, de nem mer megszólalni, hagyni akarja kibontakozni a kedves kuzint. Végtére is nagyfiú már, ha pedig segítség kell, hát tuti számíthat a prefektára - Ubulról nem is szólva. Érdekes módon hiányérzete támad a rellonosnak, hogy nem hall rímeket. Pedig már ezt is megszokta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Szeretném azt mondani, hogy Michelle-t meglepi ikre viccessége, de hazudnék. Mindenesetre jó tudni, hogy azért vannak kétségbe vonva a prefektusok, mert példának okáért a drágalátos öcsikéje jó bulinak tartja szívatni a népet. Nem baj ez persze, csak tisztázásképp: megteszik ezt ám ők is maguktól, nem kell segítség. Jó, igazából nem zavarja a szőkét, kifejezetten viccesnek találja a szituációt, hiszen a sors keze lehet csak a dologban. Először Mihael akarja megbüntetni Kamillát, aztán mit ad isten, összefut a navinés Michelle-el, aki viszont nem csak akarja, hanem meg is teheti. Peches a szentem, de ez van, keresi a bajt.
- Jaj de aranyos, elsős vagy és ekkora a szád! – gúnyosan elmosolyodik, miközben a lányhoz beszél, majd szájával a szokásos módon csücsöríteni kezd. Ez az a pont, ahol mindenki meneküljön, mert megérkezett az ördögi ötlet. Ha már lúd, legyen kövér, nem aprózza el prefektánk a büntetést. Olyannyira nem, hogy nem átall még egy gúnyos mosolyt ejteni.
- Két nap múlva este hétkor itt találkozunk, vacsora helyett ide fogsz jönni. Ugyanazzal a lendülettel, amivel felfestetted, le is nyalod mindezt a falról. Hogy lásd, milyen rendes vagyok, az ízét te választhatod meg – összehúzza kissé szemeit, és örül neki, hogy végre valahára megfingathat valakit. Azt nem mondanánk, hogy kedves és etikus dolog olyan büntetőmunkát adni valakinek, ami összefügg a nyalással – legyen az bármilyen értelemben -, de ez tűnik jelenleg a legszimpatikusabb opciónak. Élvezni fogja, sőt, amilyen kis görény, biztos elhívja rá Misit is. Miért ne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Robi annyira aranyos! Még egy kvaffot is hozott Izának, ami Michelle-t mosolygásra késztetné, ha legjobb barátnője épp nem összetörve feküdne a gyengélkedőn. Ez a helyzet némileg segít neki abban, hogy elfojtsa kikívánkozó mosolyát, vagy legalábbis nyomtalanul eltüntesse.
- Ez a minimum. Ne is viccelj ilyesmivel – megcsóválja fejét, majd óvatosan, ha a lány is engedi, megfogja annak kezét. Nem úgy értve, hogy jól megszorongatja, rázza és levágja, inkább csak finoman megsimogatja és ott is hagyja. Annyira aranyos, hogy így aggódik, meg törődik a levitással, csak hát ezt az egész gyengélkedő szeme láttára… Azt hiszem, végre valahára felnőtt és abbahagyja a gyerekes „én nem érzek semmit, nem szeretek senkit” viselkedést. Ha baj van, ott kell lenni és kész.
- Csak egy gurkó volt, de felért három úthengerrel is – prefektánk természetesen most is hozza a formáját, nem akarja, hogy a másik aggódjon érte, hogy esetleg beütötte a fejét és azért olyan cuki. Aggódjon maga miatt, aztán majd jól leteremti a lányt, hogy nem vigyázott magára jobban. Mert bizony leteremti! Az eredmény viszont olyan téma, amit Michelle nem szeretne feszegetni. Tudja nagyon jól, mennyire fontos volt ez a meccs Izabella számára. Óvatosan Robira sandít és fogalma sincs mit válaszoljon. Most elhangozhatna egy rakat statisztika, hogy hány gól jutott be itt és ott, mégis a cikesz döntött. A cikesz, amit az eridonosok kaptak el.
- Mindent kivédtél és bravúrosan játszottál. Megérte kiülnöm a meccsre – halál lazán tereli a témát és nem hajlandó válaszolni az egyszerű kérdésre. Nagyon nem áll készen a lány egy nemleges feleletre. Akárhogy is, a rellonos tuti nem lesz a rossz hír hozója. Úgyis Robi a lovag, bizonyítsa is be. Legyen kíméletes, de őszinte, aztán vigasztalja meg a lányt. Erről jut eszembe, még beszélnie kell a levitással erről. Valami van a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Miután hősnőnk kellően kiparasztkodta magát, rögtön vált is normálisba. Nem volt szép a kutyás poén, de a szőke nős vicc miatt igenis járt a keksz visszavágó. Mondjuk ennyiben körülbelül ki is merül az ihletbödöne és valóban az emberi kommunikációra áll át.
- Ezt úgy mondod, mintha leprás lennél – elhúzza a száját, majd gyorsan körülnéz, hogy nem hallja-e őket senki, vagy legalább nem figyelnek. – Nem értem, miért léptél le, vannak még rajtad kívül ketten, nem kell szégyellned – ezt azért is mondja, mivel ő őszintén letojná, ki mit gondol a helyzetéről. Vérfarkas kórban szenved, nem ő választotta, nem tehet róla, akkor meg békén lehet hagyni. Persze, veszélyes, de még mindig ki kell emelnünk, hogy létezik farkasölőfű főzet, amivel a teliholdas állatkodást is el lehet kerülni. Nem azt mondom, hogy ez az állapot kellemes és veszélytelen, mert nem az, nagyon veszélyesek tudnak lenni, de még mindig nem fair kiközösíteni őket.
- Egyébként nem, holnapra már semmi bajom nem lesz – a helyes megfogalmazás a „kutya bajom se lesz”, de igyekszik kerülni a farkcsóválók említését. Talán toleranciának hívják ezt, fogalmunk sincs, de annyi biztos, hogy a szőke lassan beilleszkedik a társadalomba. Lesznek kattant dolgai, de kinek nincsenek? A stílusa legyen a legnagyobb probléma vele. Majd csiszol rajta.
- Ha szórakozásra vágysz, tudod, hol találsz – megvonja a vállát. Keveset beszéltek eddig, de az új kapcsolatok kialakítása Michelle szakterülete, azt leszámítva, hogy ő általában rombolni szereti azokat és nem építeni. Hupsz. – Valóban kíváncsi vagy a fél élettörténetemre?  - felsóhajt és megforgatja a szemét, hogy aztán lazán legurítsa a következő felesét. – Végre valahára van egy rendes kapcsolatom és rájöttem, mit akarok kezdeni az életemmel. Csak a kettő nem igazán összeegyeztethető. Mostantól egyik lábammal a Bagolykőben, másikkal a Beauxbatons-ban állok. Remek, nem? – unottan támasztja meg fejét a kezén. Valójában frusztrálja ez a hangzavar. A saját gondolatait sem nagyon hallja, nemhogy még majd Kriszét kivegye ebből a zajból.
- Nem megyünk csendesebb helyre? Mondjuk annak az italnak a társaságában – a fiú mögé biccent és felvonja fél szemöldökét. Egy majdnem teli üveg, csend és ők ketten. Rájuk fér, de Kriszre biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nem értjük, honnan ez a hirtelen segítőkészség, mindenesetre az eridonos elég szorult helyzetben van, így Michelle kutya kötelességének érzi, hogy ki is rángassa abból. Nem mondhatnánk, hogy jól esik a gyomrának a bajkeverőt nem a trutymóban hagyni, de ezt maximum ő lerendezi Elenával, nehogy már valami szottyos vénasszony beleszóljon ebbe. Arról nem beszélve, hogy prefektánk sosem kedvelte a testi erőszakot, márpedig az a szorítás, ami itt van kérem szépen, az már szinte testi fenyítésnek minősül. Én még azt is simán kinézem a lányból, hogy előkapja egyik kését és levágja a nyavalyás mancsát, de az olyan végérvényes megoldás lenne, amit nem akarna bevállalni. Kihagyná mint a javítót, de rosszabb esetben a börtönt is. Így történhet meg, hogy egyszerűen csak lehámozza prefektus társa csuklójáról az illetéktelen ujjakat és, mintha a lánya lenne, felemeli hangját a goromba bánásmód miatt.
Elena reakciója hihető, csak éppenséggel a rellonos nem viseli jól ezt a fajta testi kontaktust. Nincs baja az ölelésekkel akkor, ha azt A Fiútól, vagy családtagtól kapja. Esetleg még Izabella és Aiden beleférnek a keretekbe, de nagyjából itt ki is fújt az ölelés világnapja. A legutóbb, mikor Leonie baromkodott a bejárati csarnokban, akkor sóbálványátok lett a vége. Nem szeretné megismételni, meg hát nem is lenne szerepbe illő, ha a saját lányát megátkozná. Onnantól már ketten futhatnának. A realitás kedvéért egyik kezével védelmezően átöleli a lányt, de nem igazán lelkesedik ezért. Bah. Csak essenek túl ezen.
- Vannak erre szemtanúk? Ez így alaptalan vádaskodás! – pedig, ha ez mind igaz, akkor Elena valóban nagy bajban van. Mondjuk a hallal való pofozkodásnál (?) még Michelle számára is elakadt a tű, de az belefér a gyermekcsínyek kategóriájába. És most tekintsünk el attól, hogy mennyire kell infantilisnek és degeneráltnak lenni ahhoz, hogy ez valaki számára szórakozást nyújtson, halasszuk ezt a témát későbbre. Viszont a lopás egészen más tészta. Épp erre is reagálna, mikor Elena egyszer csak hopp-sutty, volt-nincs Michelle nyakában, már az idegbeteg nyanya előtt állva osztja az észt. Istenem, szőkénk agyvize itt kezd a tetőfokára hágni. Odalép Elenához és arrébb tolja, majd megfogja a kezét. Nem erősen, csak úgy, hogy ne tudjon szabadulni és fenyegetően pillant rá. Most kell csendben maradnia, ha jót akar magának, különben kicsipkézi a fülét a sárkánylány. Elővesz öt galleont és az öregasszony felé nyújtja.
- Most pedig hagyjon minket békén és meg ne lássam többé a lányom közelében, érthető voltam? – szemeiben megvillan az őrület egy apró szikrája, amit még Elena is észrevehet, ha eléggé figyel. Amit amúgy remélünk, mert amit ezért kapni fog, azt nem teszi zsebre. Minimum jön öt galleonnal és egy hatalmas szívességgel, ha nem kettővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Furcsa elgondolás, hogy Vasil, Izabella és ő elmennek valahová. Hármasban. Szegény lány biztosan úgy fogja érezni magát, mint valami gyertyatartó. Nem szó szerint persze, csak ezt szokás mondani, mikor van egy x-edik fél is ott, ahol y-nyi elegendő lenne. Ezért is van az, hogy a prefekta, amikor csak teheti, kerüli azokat a szituációkat, ahol párokkal kell együtt lennie. Egyszerűen csak kényelmetlen, mert egyértelmű, hogy nélküle is meglennének.
- Ne aggódj, nincsenek hátsó szándékaim, csak jó lenne kimozdulni valamerre – ezzel pedig két legyet ütne egy csapásra, tenné még hozzá, de nem fogja. Nem muszáj elrontania ezt a szép pillanatot ilyesmivel. Meg hát, eztán jött csak az élménybeszámoló, hogy mikor és mi lett. Meg is van a szemrehányás, ha csak burkoltan is és nem is annak van szánva. Természetesen, mint mindig ilyenkor, most is megvonja vállát, csak azután próbál kiötölni valami normális választ.
- Mondhattam volna előbb, de fogalmam sincs, mennyire lesz ez tartós. Nem lett volna sok értelme beharangozni, ha a fájdalomcsillapító hatása után közli, hogy bocs, mégse – megtehette volna. Nincs olyan sok elmebeteg, aki Michelle-t választaná. Mert hát nézzünk szembe a tényekkel: rellonosunk valóban jól néz ki, sőt, igazából kifejezetten jól néz ki. Egészen addig, míg a szája csukva marad. Utána az addig kellemes összképet lerombolja az amúgy nem épp kedves stílusa. Ez persze nem kéne, hogy problémát jelentsen, de mégis jelent. Grr. Harapós, nehéz jó kedvében találni, de akik közel állnak hozzá – lásd Izabella -, azok ismerik egy konszolidált oldalát is. Na ők se gyakran találkoznak ezzel.
Megforgatja szemeit a gurkós válaszra. Igen, nem érdekli és, akkor mi van? Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez egy ilyen játék. Az emberek hullnak, a csontok törnek, a vér folyik, mi kell még ide? Erre már nem is reagál, inkább csak hallgatja a hosszas okfejtést a vasszörnyekről. És a fájdalomról. És a halálról. Megkockáztatom, hogy Michelle ezt a történetet laza esti mesének is elolvasná, de becsületére legyen mondva, komoly képpel hallgatja a levitást.
- Minek csinálod, ha így érzed magad? Mármint, én sem repestem a gondolattól annak idején, hogy összetalálkozzak egy gurkóval, de így csak bevonzod a végeredményt – tipikus: amitől a legjobban tartasz, egészen biztos, hogy be fog következni. Nem azért, mert a rellonos ekkora genyó, vagy meg összefogott az élettel, ez igazából Murphy kedvessége a kviddicseseknek.
- Beszéltem Aileennel és belevágtam a művészi vénám fejlesztésébe. Ez nagyon hangzatos, de mindössze annyi, hogy különórákat veszek és plusz feladatokat kapok. Talán egyszer az én festményeim lesznek a falakon – nevetséges módon a szívére teszi a kezét és, mintha csak előttük lenne egy téglafal, kinyújtja kezét, hogy végigmutasson rajta. Dramaturgiailag tökéletesen megkomponált jelenetről beszélünk, amely gyorsan véget is ér, hogy aztán ismét a levitásra pillantson. – Mit szeretnél még tudni?