Krushnic Dimitri - 2018.09.28. 11:03


Ezt Ármin meg ne tudja

Dimi dimi...

South West
készen
Eastéknél

Kicsit izgatott, kicsit lelkes, kicsit nincs kedve a dologhoz. Amikor Eastnél voltak hármasban, akkor nyomott a kezébe egy meghívót a színházi gálára. Kettejük, South és Annie nevével van ellátva, a sógornője pedig közölte, hogy nagyon meg fog sértődni, ha nem mennek el. Arra a néhány órára tudnak vigyázni a két kicsire, míg ők jól érzik magukat egy szép eseményen finom, nem összecsapott és nem rendelt vacsora mellett.
Itt vannak a nő otthonában, Sammy még egy ideig körülöttük rendetlenkedik. Arra sincs gondja a lánynak, hogy kisminkelje magát, emiatt pedig eléggé kellemetlenül érzi magát. Egy nő a haját piszkálja, egy másik pedig indokolatlanul hosszú ideje különféle ecsetekkel kenegeti az arcát.
Régen érezte magát így. A puha köntöst lassan átcseréli arra a ruhára, amit Easttel választottak, majd cipő is kerül a lábára. Ekkorra Sammy már rég mélyen alszik.
A hatalmas tükör előtt ácsorog, forog és csodálja magát. Iskolásként látta utoljára ezt az énjét, South pedig még talán soha. Most viszont itt az alkalom rá, így hát nagy levegőt vesz és a szobából egyenesen a hallba megy.

South West
készen
Eastéknél

Kényelmetlenül érzi magát abban a közegben, amit Easték otthonuknak mondanak. Túlzások, rend, tisztaság és luxus. Olyasmik, amik náluk nincsenek jelen és egyáltalán nem is hiányolják az életükből. Néha, nagyon ritka alkalmakkal élvezi a fényűzést. A cirkuszban. Meg talán kicsit most is, hisz végre nem a kialvatlan, egész nap egy kisgyerekkel rohangáló anyukát lát a tükörben.
Lassan, mindent megnézve sétál le és keresi tekintetével a férjét. Mosolyogva méri végig. Az esküvőjükön látta először és azóta utoljára így kiöltözve, de jólfésültség Mátéra volt jellemző.
Beleborzong érintésébe és egy pillanatra lehunyja a szemét. Kezével a férfi haja felé nyúl, majd egy picit összeborzolja. Éppen csak annyira, ami még nem rontja el az összképet.
- Ma kihez van szerencsém? - kérdezi halkan, mosolyogva, hisz egy teljesen más ember áll előtte, mint akihez hozzászokott. Közben elfogadja a karját és mint egy teljesen összeszokott pár, úgy tűnhetnek a külső szemlélőknek.
East és Yar is feltűnnek a színen, a szokásos irigyelni való tökéletességükkel. Ők vezetik az itt összegyűlt néhány fős csapatot és átsétálnak a pár percnyire levő színházba. Az emberek egy nagy tömeg, mindenki ugyanúgy néz ki. Minden csillog és Annie már kezdi bánni, hogy nem maradtak inkább otthon hármasban.
- Mikor jártál utoljára ilyenen? - kérdezi a többiektől távol megállva South-tól.

South West
készen
Eastéknél

Mosolyogva hallgatja a választ, ami a valóság egy furcsa, normálisan hangzó, mégis abnormális változata. Végigsimít férje borostás arcán. Furcsa, még ismeretlen így látnia és így mutatkoznia előtte.
- Mit szólnál ehhez; jóképű, jól nevelt, büszke családfő, aki mellesleg az ő nagytesója? - bök fejével a nem messze tökéletes sminkben, hajjal és ruhában társalgó nő irányába. Ez máris nagyobb mosolyt varázsol Annie arcára. Még aggódik Sammy miatt, most először hagyják magára így, de South mellett nem kétséges, hogy jól fogja érezni magát.
- Nem kell? Ezért ültem három nő kezei alatt órákat? - sóhajt fel kissé rájátszva, közben pedig inkább megkönnyebbül, mintsem bosszankodik emiatt. - Mi a terved, csak úgy meglépünk és elfutunk a folyópartra? - kíváncsian fordul felé miközben megfogja a kezét. Egészen hiányérzete van. Ketten vannak, ha a többi idegent leszámítjuk. Egy gyerek sem nyöszög, sír, vagy gagyog a fülükbe. Talán mindketten hiányolják a család előtti időket. Talán egyikük sem akarná azt már. Talán ugyanígy csinálnák, még ha időnyerőt kapnának is.

South West
készen
Eastéknél

Külön világ az összes West testvér, mindhárman más útra terelődtek és talán South lóg ki a legjobban a családból. Annie nem akar kitérni erre és a családi titkokra, ezért inkább az estére fókuszál.
- Csak azért hagyom neki, mert nélküle Sammy már nem biztos, hogy életben lenne - mosolyogva ingatja meg a fejét. Sógornője az elejétől fogva ott volt, részt vett az életükben és segítette a kissé béna párocskát az új helyzetben. Ennyivel tartoznak neki, hisz mindketten tudják, ez a nő számára fontos.
Szemöldökét alig észrevehetően vonja fel és közelebb húzódik, mintha valami nagy titkot árulna el a férje. Ahogy pedig kimondja és ezáltal Annie titokgazdává válik, meglepetten kezd pislogni.
- Most tudtam meg a legnagyobb bölcsességet. Nem számítottam rá, hogy pont tőled lesz ez meg... - pimaszkodik vele, ahogy mindig. Akkor lenne furcsa, ha a kapcsolatuk egyik alappillére nem az egymás piszkálása lenne.
- Hogy mit? - a whiskey említésére ténylegesen meglepődik, arca tükrözi érzelmeit. Régen volt, de imádta azt az időszakot, amikor ők ketten még tudatlanságban boldogították egymást egy szál cigi és egy üveg whiskey társaságában a kis házikóban az erdő rejtekében. Amikor South még Máté volt, Anne pedig diák. Most pedig itt ácsorognak egy színvonalas partin, ahol idegen emberek azt gondolják róluk, milyen elegáns és tökéletes pár. - És a fiad? Nem fogja kiszagolni?

Jó reggelt

Dimi, imádlak

TOBI *lerohanja*

Manózzatok, gyertek! ^^

Kolos *_*

Ezt nem tudom hova rakni o.o

South West
készen
a színházban

Elhúzza a száját egy pillanatra. Az idillből könnyedén kalandozik el és jutnak eszébe azok az idők, amikor ketten voltak a világ ellen és sem múlttal, sem jövővel nem foglalkoztak. Voltak ők és a whiskey, melynek még mindig érzi ízét a szájában. Rég volt. A fiuk már mindjárt egy éves.
- Imádlak - mosolyodik el, bár aggályai valószínűleg egészen addig nem fognak elmúlni, míg újra a kezében nem tarthatja fiát és ő maga nem teheti le aludni. Amennyire ellene volt és félt a helyzettől, most annyira imádja az anyaságot és persze a férjét.
Bólint. Tudomásul veszi, de nem könnyen. Egy mély sóhaj mellett őszintén mosolyog és megrázza a fejét. Bár tényleg élvezi, hogy szép ruhába bújhatott és csinosnak érzi magát, ezt szívesen elcserélné egy South-tal kettesben töltött estére.
- Eszemben sincs sokáig bájologni - súgja közelebb hajolva. Néhány perc elteltével pedig Csinszka hív mindenkit egybe, aztán kezdetét veszi a vacsora és a beszélgetések, ahol végre nem csak kakis pelusokról beszélgethetnek, Annie örömére a résztvevők között sok cirkuszkedvelő is akad, így egyáltalán nem bánja már, hogy sógornője meghívta őket.

Egy kisebb társasággal beszélget néhány perce, külön a férfitól. A fél teremnyi távolság köztük nem jelent sokat, Anne a lelépésre várva szemez vele és nagyon reméli, hogy most az egyszer East nem figyeli gondolataikat.
Alig néhány perc telik el és magára hagyja a társaságot, hogy gondolatai tettekké alakuljanak szép lassan. Megáll South mellett, majd karját megérintve az őt körülvevő nőkre mosolyog.
- Elnézést, elrabolhatnám az urat? - ha igen, ha nem, Annie már fogja is South kezét és sietős léptekkel vezeti ki a teremből, hogy a folyosón akadó első oszlop mellé behúzva megcsókolja.

hellóóóóóó

de soha nem értjük meg

Na és ki eszik ma is pukkadásig?

Kitartást!

Velem nincs, én lebetegedtem és a reggeli sem ment le

Köszönöm *_* karácsonykor szabaaad

Kemény lesz?

Tessék vigyázni magadra

Cuki a pulcsid :3

Szép reggelt off

biztos szerencsét hoz

South

Westék nem engedik, hogy a családjukból bárki is olyan ellátást kapjon, ami nem méltó hozzájuk. Ez legalábbis East felfogása, amikor már abban a pillanatban intézi a dolgokat, amikor bátyja értesíti az esetről.
Annelie az intenzív osztályon fekszik még, súlyos sérülésekkel hozták be és látták el a gyógyítók. Állapota nem stabil, bármelyik pillanatban történhet olyasmi, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Most már el vannak szakítva egymástól, Laney a koraszülött intenzívre került, ő talán jobb állapotban van, mint anyukája.
Álmában valahol teljesen máshol jár, egy tengerparton, ahol minden meleg, fényes és nevetnek körülötte a gyerekek. Sammy már nagyobbacska, kergeti a kishúgát, aki apja karjaiba szaladva keres védelmet. Annie mosolyog, boldog. Bármit megtenne értük. És a film mintha végtelen vetítéssel menne, újra és újra ugyanez játszódik le tudatában.
Odakint nem csak South idegeskedik kicsi családjáért. East a gyerekeket a dadákra bízva ül a férfi mellett az első perctől kezdve. Néha a kezét szorongatja, néha pár percre magára hagyja, hogy a saját feje ne szakadjon szét testvére üvöltözésétől. A szidás és a feltételezések most nem segítenek, már csak az idő múlását várják.

South
East

Ujjait tördeli, néha azon kapja magát, hogy állkapcsa belefájdul a szorításba. Mély levegőket vesz a folyosó végén ácsorogva és várja, hogy a kávéautomata lassan kiadja a két kávét, amihez gondosan választott gombot. Valójában csak a zörgés az, amiért negyedjére is itt ácsorog, így legalább van, ami egy rövid időre kiszűri South hangoskodását a fejéből.
East messziről kerüli a kórházakat, a sok zokogástól hamar megfájdul a feje. Most viszont testvére a legfontosabb, ha kell, napokig is hallgatja ezt.
Csendben ül le mellé, már nyújtaná át az egyik kávét, de a csapás hirtelen éri és majdnem az ölébe borítja a forró italt. Pár másodpercig szótlanul, levegővétel nélkül nézi a férfit.
- Mindkettőtöknek vannak titkai - halkan beszél, tekintetével kikényszeríti, hogy bátyja a szemébe nézzen. - Ne hibáztasd azért, mert olyan, mint te, South. Tudtad, kit veszel el, tudta, kihez megy hozzá. Most inkább azon gondolkodj, mi lesz Winterrel, ha lecsukatod magad az ispotály tönkretételéért - higgadt a helyzethez képest, legalábbis annak tűnik. Elvégre az egyik, ha nem a legsikeresebb színésznő idehaza, begyakorolta már önmaga megjátszását.

South

Mondják akik ismerik, hogy milyen jó neki, mert belelát mások fejébe és mindig tudja, mi a valód véleményük, mit akarnak. Aki azonban igazán ismeri az tudja, hogy cseppet sem teszi boldoggá ez a hatalom.
Nem lenne kíváncsi testvére csapongására, a többi beteg és ideges rokon feszültségére, a gyógyítók kegyes hazugságaira. Csak kávézna a testvérével és reménykedne a legjobbakban, hisz mást nem nagyon tehet.
Legszívesebben megölelgetné, puszikkal halmozná el, mint kicsiként amikor még ezzel tényleg rendbe hozhatták a dolgokat. Most viszont csak megsimogatja a karját, ennyit tehet.
- Ne aggódj, nem emlékszik semmire. Már alszanak - figyelte közben az otthon történteket és most Sam az, akiért a legkevésbé kell aggódni.
- Nézd, a ti génjeiteket örökölve ennek a kislánynak sem lesz semmi baja. Erős és már abban a korban van, hogy jó esélye van a teljes gyógyulásra - biztatóan próbál valamit mondani Laneyről is, ezzel szépen kikerülve a tényt, hogy a gyerekekkel ellentétben a feleségéről nem sok jó hír szállingózik.
Mindeközben Annie úgy századjára látja ugyanazt a képsort, lepörgött már elégszer és unja. Annyira unja, hogy valami történik, mert a folyosón még nagyobb rohangálásra kapja fel a fejét őCsinszkasága. Gyógyítók rohannak a kórterembe, a hirtelen megugrott adrenalinszint szinte tapintható. Valami történik odabent és nem sok jóra lehet számítani.

Westek

North érkezése egy kicsit eltereli East figyelmét a kialakult káoszról, amibe belecsöppentek. Halvány mosollyal fogadja öccsüket, de az üdvözlő ölelés elmarad. A nő kezében megremeg a kávé, jobbnak látja letenni, mielőtt kiöntené.
Szótlanul figyeli a két férfi egymás közti csendes társalgását, de az események olyan gyorsan történnek, hogy néhány pillanattal később nem emlékszik semmire ebből a családi jelenetből.
- South! - próbálja visszahúzni bátyját a karjánál fogva, de ő erőfölényben van. Hiába siet utána, az ő fejébe beférkőznek a hangok, melyek egy igazi őrjöngős koncertként hatnak rá, a férfira pedig rácsukják az ajtót. Nem mehetnek be, most nem, baj van.

Odabent az idő megállni látszik, a tengerparti kép kiszürkül és elhalványodik. Elfogy a víz, a homokszemcsék, eltűnnek a családtagok. Egyedül marad, majd saját magát is elveszíti. Ott marad a semmiben egy nehéz érzéssel a mellkasán, levegőtlenül, mintha megbénították volna és víz alatt fuldokolna.
Az idő telik, felette gyógyítók kapkodnak. Újraélesztik, bűbájokkal és csövekkel próbálják visszahozni az életbe.
Mintha hallotta volna a nevét, mintha a férje parancsolt volna rá. Vagy csak álmodik? Máté lenne? Csak egy emlék a fejében. Hisz itt egyedül van. Kering a semmiben, de már oldódik a nyomás, újra tud lélegezni. Aztán elveszti érzékeit, belezuhan a mélybe, mint egy mély álomba.

Westek

- Reméljük - képtelen bármi mást mondani North-nak. Megfogja öccse karját, belekapaszkodik, mintha ettől bármi könnyebb lenne. De a férfi csak őt tartja meg, az éppen összetörő bátyjukat és az odabent haldokló feleségét nem.
Mintha megfagyna minden, hosszú ideig nem tudnak semmit, nem történik semmi. Végül ő érzi először a könnyebbséget, amikor a gyógyító gondolataiból értesül a nő állapotának stabilizálásról.

A kinti levegő már más. Mindhárman másfelé mennek, East vigyáz volt Sammyre. Mikor hazaér, már alszanak a gyerekek, így elég csak másnap szembesülnie a kisfiú kérdéseivel és aggodalmával. Legjobb tudomása szerint nyugtatja és figyeli South-ot, hogy amikor kell, menjen vele az ispotályba.
Másnap pedig végre Annelie-n kívül a kislányt is megnézhetik, aki jobban van, mint édesanyja. A gyógyítók szerint minden esélye megvan rá, hogy olyan egészséges legyen, mint bármelyik más gyerkőc. Már csak arra van szükség, hogy az anyukája is felépüljön, vagy legalább kikerüljön az intenzívről.
Egészen addig, amíg South egyszerre dühös és kétségbeesett, nem tud mit kezdeni vele, csak csendben támogatja. Talán ez is több, mint a semmi.

North

A kórházban töltött idő nagy része kiesett Annie-nek. Napokig az intenzíven volt, küzdöttek az életéért, miközben a koraszülöttek között a kislányáért folyt a harc. Valójában el sem tudja képzelni, mi történt körülötte ezekben a napokban, arra sem igazán emlékszik, milyen volt felébredni. Csak az érzés elevenedik fel benne újra és újra, az üresség érzete és a testébe nyilalló fájdalom minden egyes ponton.
Sok sérülést szerzett, melyeket a gyógyítók lassan majdnem rendbe is hoztak. Így, hogy bájital okozta a balesetet, sokkal nehezebb a gyógyulás.
Most a kórteremben üldögél az ablak előtt, karját figyeli és remegő ujját végighúzza az egyik hosszú égési sebhelyen. Nem tud nem arra gondolni, mit tett. Félpercenként az ajtó felé fordul abban reménykedve, hogy South jön azzal a hírrel, hogy Laney rendben van és végre találkozhat vele.
Letöröl egy könnycseppet arcáról, majd feláll és a párkánynak támaszkodik. alig van ereje, eltompítják a gyógyszerek és a fájdalomtól csak rövid ideig képes megállni a lábán. De ő sétálni akar, menni a gyerekeihez, karba venni a kislányt, megölelgetni Sammyt. Napok óta nem látta. Nem láthatta.
Az ablakban két virág keresi a napsugarakat, a hirtelen jött melegebb időre megörültek, erősebb színekben pompáznak, de leveleik már kezdenek fakulni. A nő előbb az éjjeliszekrényén hagyott pohárból megöntözi őket, majd ujjait finom simogató mozdulatokkal húzza végig a leveleken, akárcsak anyák az alvó gyerekeik arcán. Lassabban ugyan, mint jobb napjain, de szépen átad nekik egy kis energiát, mellyel új életre kapnak.
Mély levegőt vesz, talán ez több volt, mint amit a szervezete most elbír. Megteszi azt a pár lépést a fotelig, s lábait felhúzva visszatér előbbi tevékenységéhez. Az ajtót figyeli.