Pedig vicces lenne

és Keve már csak üzengetni tud ._.

*meggyűrögeti, nyújtogatja*

íííí *-*

Kasza Fanni Stefánia - 2018.01.31. 21:28


XD

Noel, az erdőben

Valamivel nagyobb területet kapott a ház udvara. Egyre több kóbor és sérült állatot fogad be. Legutóbbi sikerélménye az éppen lábai között keringő anyacica. Nagyon úgy nézett ki pár napja, hogy nem marad meg sem ő, sem a kiscicák.
Sóhajtva pillant le rá Annelie és az odúhoz megy, hogy a kicsiket szépen egyesével kivegye egy dobozba, majd kicserélje a plédet egy tisztára. Négyen vannak. Mindenki jól van, ezt pedig az anyjuk hangos dorombolással köszöni meg a lánynak.
Nem tud másra gondolni amikor rájuk néz, csak a jelenre, arra, hogy vele is ez történik. Csak nem négy, mindössze egy babával. Érzi, tudja, hogy ott van. Aki pedig először tudta meg, hogy testvére lesz, az Noak, ő pedig azóta minden rezdülésre felkapja a fejét. Most is néhány méterre van anyjától. Ül és vár.

Amikor hetekkel ezelőtt Noellel a bárban közölte, hogy terhes, még nem tudta, hogy ez igaz. Épp csak rosszul érezte magát, néhány napig járt a wc fölé térdelni, de betudta az ünnepi túlevésnek. Rosszabbra számított amikor régebben meséltek neki a terhességről, neki a tünetekből nagyon kevés és nagyon ritkán jelentkezik. Nem is bánja, elég feldolgoznia a tudatát és azt, hogy South nem is biztos, hogy visszatér hozzá. Már itt kellene lennie.
Jóval azelőtt érzi Noel közeledtét, hogy a férfi felbukkanna a területen. Tovább folytatja a kicsik helyének rendbetételét, közben pedig rápillant és bólint. Noak számára még mindig ő az apja, nem csoda, hogy nagy örömmel fogadja.
- De, nagyon - néz a zöldekbe, és szépen lassan félmosolyra húzódnak ajkai. Az utolsó simításokat végzi a takaró kisimításán.
- Mi szél fújt erre? Tudod, hogy nem szeretem, ha ilyennel eteted. Madár és hal, oké? - mint egy igazi parancsnok, úgy emeli fel mutatóujját Noelre szegezve.

Megforgatja szemeit a fiúk összenézésére. Megszokta már, hogy hiába beszél Noelnek, elég sok időt töltöttek ahhoz együtt, hogy kiismerje. És fordítva is.
- A föld állata - jegyzi meg halkan, mintha ezt még magyaráznia kellene. Idő közben mosolyogva megsimogatja a macska fejét, majd óvatosan visszarakja a pici nyafogósakat a helyükre. Tiszta, meleg és persze védett helyükre az anyjuk is követi őket. Annie felsóhajt, száját elhúzva nézi, amint a kis család összebújik.
Halkan lépdel közelebb a férfihoz, a hozzá intézett kérdésre azonban nem tud azonnal felelni. Inkább ellép mellette, s a lépcsőre ül hátul megtámaszkodva. Sejti, hogy nem az állatseregre gondol.
- Nem tudom, hogy lehetne lenni amikor egy áfonya van benned - válaszol némi csendet követően, szigorúan a sárkányra nézve. Nem akar ránézni. Noak pedig tudja ezt, oda is ugrál Annelie elé előtte leülve nagy kobakját a hasára teszi. A lány felnevet, majd megvakarja az állat füle tövét. - Össze vagyok zavarodva, de látod, ő mindig itt van nekem. Majd dobókockával döntjük el, hogy leszünk.

Szeretne, de nem tud másra gondolni, csak a jövőre. Most muszáj, nincs sok idő rá, hogy eldöntse, mit akar. Vár, reménykedik és ezzel együtt érzi azt is, amit sokszor az évek alatt. Egyedüllétet. Egyedül kell megoldania, pontot tennie az ügy végére így vagy úgy. Ez nem egy olyan döntés, amelybe csak neki van beleszólása, vagy amiről úgy lehet dönteni, mint egy befogadott cicacsaládról. Hiszen egy igazi gyerek nagy felelősség és Annelie nem éppen egy jó szülőalapanyag.
- Merlinjét, fogd már be - arca grimaszba torzul amint meghallja a görögdinnye kifejezést. Az életben nem szedett még fel három-négy kilónál többet, na de egy görögdinnye alapból nem csak annyi...
Elviccelődik a dologgal, ám Noel is nagyon jól tudja, hogy ez a helyzet baromi nehéz számára. Főleg mivel ahogy ő maga is láthatja, az apa sehol. Azt pedig nem tudni, mikor tér vissza, már itt kellene lennie.
- Szerinted jobb lenne el sem mondani az apjának? - néz végül a férfira. - Borzasztó anyja lennék, egy gyerek sem érdemli ezt. Ő meg...fogalmam sincs, visszajön-e.

Noel előtt nem fél kimondani a dolgokat, mégis van benne egy kellemetlen érzés ezzel kapcsolatban. Talán normális, hogy szerelmük barátsággá változott mostanra, de a múltjukon nem változtat semmi. Ha nem úgy alakult volna, ahogy, akkor most minden bizonnyal egy Ombozi növekedne a hasában, a ház pedig valami kettejüket tükröző palota lenne. Figyel rá, nézi is végig, amíg beszél. Igaza van, de egy sóhajnál és gyomoridegnél többre nem futja.
Noel mellett is úgy érezte, kettejük közül ő maga lesz az, aki pánikrohamot kap amikor valami gond van a gyerekkel és az első szava az utállak lesz, most viszont, hogy még csak párkapcsolatban sem él a gyerek apjával, hát biztos a világ legrosszabb anyja díj elnyerésében.
Lenéz a hasán fekvő sárkányra, szemeiben lassan gyűlni kezdenek a könnyek. Az érzéseit alig mutató lány hangulata a terhesség következtében eléggé ingadozó már most, így nem csoda, hogy a férfi szavaira elgyengül. Szipogva törli le a könnyeit és vár egy kicsit, míg hangjára talál.
- Kezdem azt hinni, hogy ágyba akarsz vinni - mosolyog rá elterelve a témát. A hasa így ruhán keresztül nem látszik, de Annie pontosan tudja, hogy mostantól maximum egy bálna lesz, nem pedig olyasvalaki, akit bárki is paplanba tekerne.
- Azok voltak a legjobb évek - szólal meg végül mégiscsak visszatérve a férfi gondolataihoz. Őszintén jelenti ezt ki, mindenki tudta, hogy ők ketten jók együtt. Nem is akarta ezt ő elcserélni semmire. Ombozi jó ember, akit továbbra is nagyon, de nagyon szeret, de nem szerelemmel.
Arra viszont most nagyon nincs szüksége, hogy Noel befolyásolja a döntéseiben, ezért a lépcsőről felpattanva újra a dolgának lát.

//Köszönjük.//

De nézd meg azt az arcot meg amit ő vág az egyik jelenetben

Meg lehet fagyni...egész télen nem volt ilyen hideg

Na igen... itt elkezdett szállingózni ._.

Eördögh Lars Tobias - 2018.02.08. 12:13


XDDDDD
*integet*

Jó is az Riley

Eördögh Lars Tobias - 2018.02.08. 14:20


Nyugi, én már maradok az énjeimmel

Lucifer

Az ágyból tökéletes rálátása nyílik a fürdőszobára és a bent tevékenykedő férfira. Kevés idő telt el ahhoz, hogy felfogja ami velük történik.
Mosolyogva nézi őt amint kilép és tovább folytatja a hasán való körözést pólón keresztül.
- Hm? - vonja fel szemöldökét kíváncsian. - Miért, tervezel valamit? - kíváncsian figyeli, majd felül és mutatóujját végighúzza South karján.

Kíváncsisága kezd nagyobb méreteket ölteni ezt a furcsaságot hallva. Várja, hogy South folytassa és beavassa a részletekbe.
- Hogy lehet meghívás, ha nem számítanak ránk? - összezavarodik hirtelen ahogy próbálja összerakni a dolgot, ez meg is látszik az arcán. - Hová szól az első nem titkos randink, Tanár úr?

Esett szó családról, ismer is közülük egy-két embert, ez azonban nem szerepelt volna a tipplistáján. Családi vacsora Westékkel. Amikor East mesélt neki róluk már tudta, hogy ő nem oda való. Ahogy igazán South sem.
- Tudnak rólad? - szólal meg az előzőnél kevésbé lelkesen. Fél. Eléggé fél attól, amit ott nem is ő, de South kapni fog ha felbukkan. Nem ismeri az anyjukat és nem tudja eldönteni, akarja-e.
- Menjünk. Nem terveztem semmit a palacsintasütésen kívül - von végül vállat.

South mosolya egyszerre teszi boldoggá, ejti zavarba és frusztrálja. Nagy levegőt vesz és közelebb hajol a férfihoz.
- Szerintem te nagyobb érdekesség leszel - vigyorodik el és belecsókol a nyakába. Mélyen beszívja az illatát, melyhez hümmög is. Szemeit lehunyva marad a közelében. - Mit kell felvenni hozzájuk? Úgy nézzek ki, mint East? - erősen gondolkodóba esik hosszú pillanatokra. Van bőven miből választania, az iskola megkövetelte a csinos darabokat is. Csakhogy a férfi olyasmiben nem igazán látta még.

Furcsa számára ez az érintés, tudja, hogy hárman vannak, mégis gyakran elfeledkezik róla. Ahogy most is, abban a pillanatban, hogy South elveszi az eszét csupán pár mozdulattal.
- Remélem rajtad csak ez lesz - fog rá a törölközőre, majd a férfi nedves hajába túrva csókolja meg őt. Néha úgy érzi, minden pillanatot ki kell használnia vele rendesen mielőtt elillanna.

Annyira néztek, hogy kezdem zavarban érezni magam O.o

Nem tudom, hogy ezt most minek vegyem o.o

Ez esetben köszönöm *_*

Nem lenne olyan nagy szám ha gyakrabban mondanád

A kacsusz is szép :3
Adri is szép.

*befoglalja az offot*

*bevánszorog* ahhh de utálok beteg lenni ._.

megfertőzött a családom ._.

Krushnic Dimitri - 2018.02.23. 10:40


XD na, most akkor már erdekel mi hogy volt