Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 Hallotta, olvasta, érezte. Mármint az izgalmat. Párbajszakkör az iskola falain belül... Régen hallott már ilyesmit, akkor még teljesen más felállásban. Hisz most a tanerő nem más, mint az a volt háztársa, akivel anno együtt végzett. És tessék. Most már komoly ember, akinek állása van, és a fiatalokat tanítja, egyengeti útjaikat. Erre ő megint itt ül az iskolapadban, diákként. Nem kellemetlen egy kicsit?
 De tény, hogy nem akart kihagyni egy ilyen lehetőséget. Nem egyszer lett volna rá szüksége az elmúlt egy évben, és hát ha az ember nem gyakorolja, akkor bizony nem fog menni. Ez történt akkor is, még Kolumbiában.
 Felhúzott egy kényelmes, testhezálló nadrágot, és egy lenge pólót, majd magához kapva pálcáját el is indult.
 Otthonosan mozgott a falak között, bár hosszú ideje nem járt köztük. Talán még egy kis kerülővel is indult, csak a megszokás kedvéért. Anno kifejezetten sokat kóborolt a folyosókon. Ennek köszönhetően persze elég jól kiismerte magát már a kastélyban.
 Időben érkezett a teremhez, talán még egy kicsit korábban is kivételesen. Belépve egy pillanat alatt felmérte a terepet, és az ott lévőket. Diákok még nem igen jelentek meg, de talán így kellemesebb is újra találkozni háztársaival.
 - Sziasztok! - köszönt automatikusan, aztán egy pillanatra elgondolkodott, hogy a helyzet talán már megkívánja azt, hogy magázza őket. - Vagyis jó napot! - javította ki magát, de így csak még kellemetlenebbül érezte magát, így folytatta - vagy valami ilyesmi...
 Teljesen belevörösödött a kusza köszöntésbe, és zavarában a padlót kezdte vizslatni, mint egy kisiskolás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 Vidáman köszöntötte a belépő Levendulát. Hiányzott már neki a lány, jól megértették magukat, és az elmúlt egy évben sajnos nem tudtak túl sok levelet váltani. Sajnos most sem volt túl sok idejük beszélgetni, ugyanis gyorsan ki lettek osztva a párok, és már kezdődhetett is a mérkőzés. Mielőtt azonban az elkerített rész felé indult volna, odasúgott egy Sok szerencsét Levendulának egy széles vigyor kíséretében, de aztán máris minden figyelmét Adrianre összpontosította.
 Őszintén szólva nem igen lepte meg, hogy hozzá osztották be, hisz mégiscsak együtt jártak túlélési alapismeretekre Návayhoz, aki minden bizonnyal figyelemmel fogja kísérni kettejük csatáját.
 A függönnyel elválasztott terület nem volt túl nagy, de épp elég tágas ahhoz, hogy a felállított tárgyak mögé el tudjanak bújni ha kell. Tökéletes, legalább ki lehet használni annak adottságait.
 A kötelező körök után felvette a saját pozícióját, és ahelyett, hogy az ellenfél pálcamozdulatait figyelte volna, Adrian szemébe nézett. Ki tudja, talán képes kiolvasni belőle a következő lépését.
 - Protego - mondta ki a varázsigét egy könnyed mozdulattal Anna, mikor a rellonos fiú kezdésként felé küldte az átkot, majd ugyanazzal a lendülettel válaszolt is neki.
 - Immobilus!
 Talán ha sikerül ledermesztenie egy rövid időre Adrant, egy kis előnyhöz juthat. Az átok kimondása után szinte rögtön elindult balra, hogy megváltoztassa a helyzetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 Nem sikerült eltalálnia Adriant, de a hirtelen válasszal sikerült annyi időt szereznie, hogy az átok elől egy asztal mögé rejtőzzön. Remélhetőleg még éppen időben ugrott be, nem lett volna szép rögtön az elején pálca nélkül maradnia.
 Éppen kihajolt volna a fa mögül, mikor a rellonos felé küldte a következő átkát. Már a mozdulatot látva bukott vissza, ám ahelyett, hogy kivárta volna a, míg becsapódik az átok, oldalt kilesve küldte a következő varázslatot ellenfelére.
 - Labia Clausa - alig mondta ki az átkot, már bújt is vissza a biztonságos pajzsa mögé. Már amennyire az asztal bírta a strapát. Remélhetőleg nem kell túl hamar új búvóhelyet keresnie.
 Nem voltak kétségei afelől, hogy a fiú mindent bele fog adni. Hisz egy igazi harcossal volt dolga, vagy micsoda...
 A bal oldal helyett kevés szünetet hagyva ezúttal jobbra bújt ki az asztal mögül.
 - Stupor!
 Nem igazán bízott abban, hogy ezzel el tudja intézni a srácot, de Kolumbiában meg kellett tanulnia igazán küzdeni és kitartani. Adrian is biztosra vehette, hogy Anna sem fogja egykönnyen feladni.
 Már éppen készült a következő támadását előkészíteni, hogy társának még ideje se legyen reagálni a sok átokra. A gyorsaság híve volt, azzal sok embert meg lehetett lepni. Balról bújt ki az asztal mögül, amikor meghallotta az időt jelző hangot. Már éppen kezdte volna mondani az átkot, de megállt, hogy előbújjon, és kezet rázzon Adriannel. Már éppen belejött volna az átkozódásba, mikor lejárt az idejük. Sebaj, majd legközelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

 Rászokott. Már akkor tudta, mikor elkezdett a cukrászdában dolgozni. Amikor minden műszakot csak egy nagy adag kávéval tudta elkezdeni. Persze az egy éves távollétének köszönhetően jócskán megcsappant a kávéfogyasztás mennyisége, és még a kocsmai években sem volt olyan túlzottan sok bögre per nap az adagja. Ott inkább másra hívták meg.
 Visszatérve azonban az Edictum miatt átvirrasztott éjszakák száma is megnőtt, aminél a legegyszerűbb az volt, ha egy nagy adag kávéval készült. Nem is csodálkoztak hát a manók, hogy megint vizitet szervezett magának a konyhába. Már kérdés nélkül készítették neki az adagját, ám ezúttal kért hozzá még egy csészével.
 Már korábban is tervezte, hogy leköltözik a faluba és most, hogy van elég összespórolt pénze, talán még sikerülhet is. Egy albérlet is bőven megtenné. Egy kis garzon. Amúgy is lassan több időt tölt lenn, mint a kastélyban. Elsősorban egy bizonyos személy társasága miatt.
 Így hát ezért is hívta le Kamillát. Nem olyan régóta ismeri, de elég sokat beszéltek az elmúlt évben, hisz annyi iskolai tevékenységben vett részt, hogy szinte kikerülhetetlen volt egy-egy interjú vagy információ erejéig. Anna pedig szívesen beszélgetett vele.
 Most persze elsősorban az volt a cél, hogy megtudja, hátha hallott esetleg valami helyet, ahol meghúzhatja magát. Hisz egyértelmű volt, hogy Nándorhoz, a... vér szerinti apjához nem fog leköltözni. Kapcsolatuk még messze nem volt olyan közvetlen.
 Belekortyolt a kávéba, és lehunyta a szemét. Nem olyan, mint a cukrászdában, de határozottan jól esett az első csészével aznap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

 Az ital kellően keserű volt az ő ízlésének. Sosem tett bele cukrot, csak egy csöpp tejet a színe miatt. Most is csak élvezte, ahogyan a kofffein végigáramlik a testén, sebesen végigszáguldva az ereiben. Kicsit megmozgatta tagjait, hogy kipróbálja új energiáját.
 Persze mindez csak a fejében történt. Igen, talán ez már a függőség egyik komoly jele lehetett.
 - Szia - mosolyodott el szélesen a belépő Kamillát meglátva. - Gondoltam kelleni fog így a reggeli órákban.
 Neki el sem kezdődhetett a reggele kávé nélkül, és ha jól sejtette Kamilla is kellő figyelmet fordít a fekete levesnek.
 - Remekül, bár kissé fáradtan. Tudod, nemsokára megjelenik az Edictum. Kész örültek háza - mesélte egy szemforgatást beleszőve a mondat közepébe. Utálta, hogy az utolsó pillanatban kell mindig rohanniuk. Nem mintha előbb nekiállt volna a feladatoknak...
 - Van viszont egy nagy hírem - tette le izgatottan a csészéjét az asztalra, talán kissé erősebben koppant a fán, mint szerette volna. - Arra gondoltam, leköltözöm a faluba.
 Ez igen nagy lépés volt a számára. Ha leköltözik, és vesz egy lakást, azt jelenti, megállapodik a faluban. Ő viszont nem akart itt ragadni. Viszont huszonegy évesen már épp itt az ideje, hogy életében először legyen egy külön szobája. Ez pedig egy konyhával és fürdővel is járna. Legalább ezekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Még a február volt, de olyan téli hideg, amit még január is megirigyelne. Persze, hogy sokan betértek egy forrócsokira megmelegedni. Alig győzték gyártani az epres, rumos, chilis és még ki tudja, miféle extra kívánsággal megspékelt italokat. Annának már attól csokoládémérgezése lett, hogy egyáltalán az asztalokhoz vitte őket.
 De aznap semmi sem tudta letörni a hangulatát. Akkor is mosolygott, mikor épp csak egy szelet süteményt rakott a tányérra. Többiek nem is igazán értették, mi van mostanában vele.
 Már közel járt a műszaka végére. Kész szerencse, hogy Ádám ennyire rugalmasan kezeli a diákmunkásait. Nem mintha Annának olyan borzasztóan sok órája lett volna mestertanoncként, de legalább kétszer annyi tanulnivalót is adtak fel nekik.
 Egy újabb adag forrócsokit készített éppen, miközben a gramofonban játszott Janis Joplinnal együtt dúdolgatott. Otthonosan mozgott már a pult mögött is, sok mindent ellesett már. Ahogyan a tejért nyúlt, még egy-két tánclépést is megejtett, néha csípőjét mozgatva a zene ritmusára, majd a két bögrét és süteményt a tálcára felpakolva indult el a távolabbi asztalhoz és szolgálta ki mosolyogva a vendégeket. Aztán hóna alá csapva a tálcát indult vissza  a pulthoz, egy gyors pillantással mérte fel, kinek van még szüksége valamire, mikor meglátta az egyik asztalnál ülő Nikot. Arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és indult el felé.
 - Szép jó napot az úrnak! Szolgálhatok esetleg valamivel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

 Egy mosollyal az arcán forgatta a szemeit. Tény, hogy az újságot elsősorban a friss pletykák és csámcsogni való történetek miatt járatták a diákok, de neki sosem tartoztak ezek a rovatok a kedvencei közé. Véleménye szerint a személyes teret meg kell hagyni az embernek, és sokszor ez túllépet a határon. Persze ha kellett, hát megcsinálta. De inkább a kulturális rovatot választotta.
 Még egyet kortyolt a kávéból, mielőtt felvázolta volna a legnagyobb tervét. Igen, nagyobb tervnek tartotta, mint a kolumbiai kalandozásait. Mondjuk az inkább Nath ötlete volt. Ő csak az árral sodródott, mint mindig. Persze ennek most már vége.
 - Persze, hogy egyedül - vonta fel a szemöldökét. El sem tudta volna képzelni, hogy ha egyszer leköltözik a faluba, vagy egy igazi albérletbe, lakótárai legyenek. Persze olcsóbb lenne, ha többen lennének, de a kényelem most az első. Pénze van elég. Szűken ugyan, de elég.
 - Nos éppen ez az... - mindkét tenyerét a meleg csésze köré fonta, majd oldalra nézett. Nem volt kenyere a következő dolog, de tényleg nem ismerte ki magát igazán ezen a területen. - A segítségedet szeretném kérni ebben. Arra gondoltam, biztosan jobban ismered a lakókat, és talán van olyan, aki kiadna egy garzont vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 - Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Minát - nézett a magasba mosolyogva, majd nevetve vissza a férfira.
 Eddig észre sem vette a csokrot, annyira lekötötte a férfi látványa. Hitetlenül nézett először csak a rózsákra, majd vissza Nikora. Még sosem készült neki senki ilyesmivel.
 - Csodálatosak - vette át őket kissé tétován. Nem is tudta volna magát igazán kifejezni, annyira meglepődött.
 Niko érintésére pillangók kezdtek el táncot járni a gyomrában, ahogyan minden egyes alkalommal. Hozzá fog egyáltalán szokni ehhez valaha is?
 Kis fáziskéséssel a karórájára lesett. Lassan vánszorgott rajta a másodpercmutató. Öt óra elmúlt. Már nincs sok hátra.
 - Kevesebb mint egy óra múlva. Hatkor.
 A pult felé pislantott, hogy meggyőződjön arról, még senki sem hiányolja. Nem mintha olyan vasmarokkal irányítanák a dolgokat, de akad egy-két olyan munkatársa, akik élnek-halnak a pletykákért. Ő pedig nem akarta, hogy róla élesítsék a nyelvüket. Pláne, hogy a szerencsének köszönhette, hogy Ádám ismét alkalmazni tudta a cukrászdában.
 - Menjek át a csárdába? Vagy itt találkozunk? - terelte vissza gondolatait és tekintetét az előtte álló férfira. Sokkal kellemesebb volt.
 Nem is volt kérdés a részéről, hogy munka után együtt töltik a szabadidejüket. Szíve szerint a nap husszonnégy óráját vele töltötte volna. De sajnos valamiből meg is kellett élniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Eddig nem tűnt olyan soknak az az egy óra, ami még hátra maradt, most viszont egy örökkévalóságnak fog hatni. Ebben már akkor biztos volt, mikor az órájára pillantott.
 Követte Niko pillantását az öregember felé, és abban a pillanatban a pokolba kívánta az egészet. Minek kell ennyire türelmetlennek lenniük az embereknek? Mintha nem lesnék így is minden kívánságukat attól kezdve, hogy belépnek! Talán kibírnak még pár percet. Azért rámosolygott a vendégre, amolyan "egy perc és jövök" tekintettel, majd visszafordult a férfihoz.
 - Remek ötlet! - válaszolta széles mosollyal. Nem sok faluban járt az országon belül, de Nikoval már másodszor fognak elnézni Szalamantonba. Első alkalommal is imádta.
 - Ne késs! - jelentette ki határozottan. Biztos volt benne, hogy ha egy perccel is később jelenne meg a férfi, Anna mindenféle történetet kitalálna, miért hagyta hoppon.
 - Hatkor, itt - búcsúzott, amint hallotta a sürgető torokköszörülést a háta mögött. Ideje volt végeznie a dolgát, így hát nyomott egy gyors csókot neki, és már fordult is a vendég felé.
 Félúton aztán egy pillanatra megtorpant, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Nem volt benne biztos, hogy éppen milyen viszonyban vannak, de egyszerűen annyira természetesen jött neki a mozdulat, hogy fel sem fogta.
 Egy pillanatra még összeszorította a szemét, majd egy mély levegő után nekilátott a munkának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem volt jó a kastélyban. Hideg és zsúfolt volt. Mindenki a vizsgákra tanult. De nem volt jó Niko lakásán sem. Üres volt és túlságosan csendes. Nem sokáig tartott eldöntenie, hogy hol érezné magát a legjobban. Így hát csak felkapta magára a kabátját és már az utcán is volt.
Nem akarta zavarni Nikot a legforgalmasabb időszakban, egyszerűen csak ott akart lenni. Így kinézett magának egy üres asztalt - ami valljuk be, nem volt könnyű - és a füzetét maga elé pakolva nézelődött. A ceruzát csak a kezében fogta és a zene ritmusára kopogott vele a papíron. Mostanában nehezen szedte össze gondolatait, inkább csak firkálgatott. Most is inkább szemével egy bizonyost személyt keresett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

 Bele-bele firkantott a füzetbe, csak hogy az elfoglaltság látszatát fenntartsa, és még véletlenül se akarják meghívni egyetlen italra sem. Észrevett pár ismerős arcot, de nem vette fel a szemkontaktust. Inkább lejegyzett gyorsan pár mondatot arról, milyen volt a napja, mikor megérezte az ismerős érintést. Azonnal széles mosoly jelent meg az arcán, és fordult meg, hogy szembekerüljön Nikoval.
 - Meglepetés - simogatta meg az arcát vidáman. Aztán észrevette a sötét karikákat a férfi szeme alatt. - Minden rendben? Kissé nyúzottnak tűnsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

 Érezte ő, hogy valami nyomasztja a másikat. Vagy zavarja. Ebben még nem volt biztos. De nem akarta feszegetni a dolgot. Ha nem akar róla beszélni most, akkor legfeljebb később még rákérdez.
 Niko érintése átmelengette a kinti hideg után, és teljesen ellazította. A kérdésére azonban a füzetre csapott.
 - Semmi érdekes. - Az lett volna még szép, ha Niko kineveti, hogy huszonévesen még mindig naplót írt, akár egy tinilány. Főleg, hogy a mostani bejegyzések többségében ő is szerepelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

 Elmosolyodott a válaszra, de azért behajtotta a füzetet. Ócska és kopott volt, de nagyon sok emlékét őrizte az elmúlt évből, amióta nekikezdett.
 - Igen. Magas, sötét hajú, sötét szemű, azt hiszem ő a csárdavezető. Nem láttad véletlenül? Úgy hallottam, elég jó pasi... - nevetett fel jókedvűen. Még az lett volna a szép, ha mással találkozik, és ide szervezi le a randit!
 - Tényleg, hogy bírod? A csárda is, meg az iskola...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

 - Kár érte, egész jó parti lenne - megvonta a vállát, és finoman Niko kezébe csúsztatta sajátját. Ez így volt természetes.
 Kissé elkomorodott, ahogy azt hallgatta, mennyi dolga van. Szeretett volna neki segíteni. Kissé levenni a terhet a válláról.
 - Néha be tudok ugrani, ha túl sokan vannak - könnyed hangsúllyal dobta fel a témát, amolyan "nem nagy ügy" mozdulattal megtoldva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

 Mosolyogva felvonta a szemöldökét, ahogyan Niko arcát figyelte.
 - Ó igen? Akkor egy ilyen nővel nem versenyezhetek... - lemondó sóhaj hagyta el a száját, de nem bírta ki, hogy közben ne mosolyogjon.
 - Akkor talán jobb is, ha megyek... - látványosan az asztal alatt tartott táskájáért nyúlt, hogy eltegye a füzetét. - A világért sem akarom, hogy miattam menj tönkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

 Nem bírta elrejteni mosolyát, ahogyan Niko megpróbálta visszatartani. Igazából esze ágában sem volt elmenni. Vagy legalábbis huzamosabb ideig egyedül maradni. Azért még beleejtette a füzetet a táskába, de a mozdulat közben megállt. Hazamenni. Együtt. Eddig azt hitte, a kastély az otthona. Ez állt hozzá a legközelebb a kifejezéshez. De ez mostanában kezdett megváltozni. Otthon.
 Visszadobta a táskát az asztal alá, és megcsókolta a férfit. Ez köszönet volt.
 - Akkor siess dolgozni. Én itt leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő