Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hideg az éj, koporsótáncot járnak a holt lelkek, porhüvelyük fájdalmasan nyikorog a sorvadás szelében egyetlen pillanatra sem feledve, hogy immár az enyészet köszörüli rajtuk csorba bárdját. A lelkek halálos nyugalommal – hisz értitek a humort – szemlélik az idő lassú előregördülését, mit sem törődnek olyan alpári dolgokkal, mint hajnalok és napnyugták, de mégis, az éjszakákat különösképp értékelik. De hisz nem sűrűn kérdezgetik őket, mi a halálfilozófiájuk, értékrendjük, mi érdekli őket, s mi nem, mit figyelnek meg az élőkben, vagy mit ignorálnak. Ó, igen, a szellemek, holt lelkek, az itt ragadt foszlányok lehetnének az emberiség krónikásai: objektívek, megfigyelők, pályaszéli, kiállított játékosok ők, semmi többek, kik regényeket tölthetnének meg a különböző emberek sorsának színes lefestésével. A ma éjjel újabb fejezetet tartogat számukra, ha a Sors is úgy akarja….
Hosszú, szőke fürtjeit kapdossa a metsző, éjszakai fuvallat, a kabátot úgy kell összeszorítsa magán. Csontig kínozza a fáradtság, kezeit pedig hiába mosta le, az ibolyafény kimutatná a foltokat. Hisz a víz nem mossa el a vért csak úgy… De fáradt, oly borzalmasan, hogy a figyelme is lankadtabb az átlagosnál. Mikor is kezdte? A balesetkor? Amikor más bőrben ébredt egy reggel? Ó, igen, az az incidens meghozta a katalizátort további tervei megszüléséhez- akkor még nem is sejtette mekkora haszna származik majd a másik nem testközelből történt megismeréséből, és lám, mára sok ügyes-bajos dolgát pofit váltva intézi el. És a nővére arcával ismét csak új kapuk nyíltak meg előtte… Hiszen Michelle tincseihez korántsem nehéz hozzáférnie. Egy ház, egy élet, de a puszta ölelés, hajsimítás is elég néhány DNS maradvány megszerzéséhez és a Százfűlé főzet véglegesítéséhez. A feketepiac csodája, hogy a pénz beszél és azt mondja: majdnem mindent megkaphatsz általam, nyújtózkodj hát, míg elér a bukszád.
Némaságba burkolózva baktat Bogolyfalva utcáin, elvékonyodott ujjai egészségkárosító után kutatnak a zsebben, no meg az öngyújtó is elkélne. Nem használ minden hülyeségre mágiát azért, amit egy mugli ketyerével is megoldhat és még rúnáztatni sem kell. Kattan az öngyújtó, felszáll a füstcsík Michelle hamis ajkai közül. Megáll az egyik sarkon nekidőlve a ház falának. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, hogy dudorászás bugyogjon fel a torkából. A hangszálai kellemesen elvékonyodtak, senki nem mondaná meg külsőre, hogy nem a Saint-Venant lány, hanem a fiú ácsorog idekinn, hajnali kettő derekát taposva, csendben dúdolgatva a „Déli rózsák” keringőjét. Rövid idő múlva két kezét oldalt kitárva, egyikben a tüdőropival, forogni kezd, mintha keringőzne egy láthatatlan táncteremben- kiből mit vált ki a fáradtság ugyebár. Újabb pár perc és már szinte trilláz azért még keretek közé szorítva Michelle csengő-édes hangját, hogy a lakók ne üljenek a fejére csendháborítás miatt. Nem volna türelme hozzájuk és Warrennel a fején bajos lenne szétátkozni őket.
Parammparammm, lassan pörög, álcája kecsesen forog, a szőke tincsek körbelengik, ajkain diszkrét mosoly ül, miközben hátrahajtja a fejét, hogy szemeit újból kinyitva felbámuljon az égre. Megkörnyékezi majd a szédülés… majd, de addig még van, még forogna, dúdolna, Bach-ot, még több Strauss-t, Vivaldi-t és még, még, táncot, zenét, az agya megtöltését, elvarázsolását. Kezdett utóbb túlnőni rajta minden, mit a lelkében őriz és gyűjt, az iszonyatos feszültség. Egyre nehezebben vezeti le, egyre több a probléma vele, mi másoknak aligha tűnik fel egyébkor, mint ilyen kirohanások idején, de hát ez is éjszaka történik, senki nem látja vagy hallja a megtért árnyékvilágbelieken kívül. Vagy mégis….  ?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kopp-kopp-kopp, ismét esik az eső, veri az ablaktáblákat, mintha az elmúlt napokban nem lett volna elég a jóból. Persze vannak, akik szeretik ezt a tocsogós időt, de ő nem tartozik közéjük. Ha már hull az áldás, legyen hó, az ellen fel lehet öltözni rendesen. Némileg unatkozva támasztja állát a tenyerébe, miközben lovaglóülésben ücsörög a Kiva ágya melletti széken az esőcseppeket bámulva.
A gyengélkedőn vannak már egy órája- ennyi ideje talált rá tök véletlenül a tüzeskére a kandallós helyiségben kiterülve. Eredetileg azért ment oda, hogy összeszedje Michelle otthagyott rajzait, de amikor megpillantotta a kinyúlt Kivát, inkább hagyta a fenébe az egészet és felnyalábolta őt, majd felhozta a gyengélkedőre Uffhoz. Mivel az orangután indián nem volt sehol, kiszolgálta magukat az alapvető lázcsillapító főzettel és Kiva orrát befogva rávette, hogy az kinyissa a száját, majd beleöntötte a megfelelő mennyiséget, miután felemelte a fejét, nehogy a torkára menjen a bájital. Szándékosan nem akarja megölni az eridonost annak ellenére, hogy két istenes rúgással még tartozik neki lélekben a múltkoriért. Nem vágja még mindig, miért játszott önkéntes levitamentőt Kiva, de akkor nagyon rondán összerúgták a rezet, azóta nem is nagyon tárgyaltak. Na mindegy, ettől még a tökösség imponáló ténye miatt érdemes volt összevakarni a lányt és lenyomni a torkán a gyógyszert (nem csak lázcsillapítót, de egy adag kalapkúra bájitalt is belenyomott utólag).
Azon filozofál, hogy leégeti-e Kiva a fejét, ha magához tért, vagy sem? Esélyes, hogy hirtelenjében az ágyneműt is fellobbantaná, de nem, talán ennyire nem közveszély a drága. Majd megpróbálja három másodpercbe belesűríteni, mi történt, mielőtt Kiva grillcsirkét csinál belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Magában már megjegyezte, hogy óriási szerencse Kiva K.O. állapota, másképp gyufásat játszana vele. Kicsit őrült a csaj és amúgy totál nem érti, mi baja vele, csak annyi a biztos, hogy a sírba kívánja; érdemes hozzátenni, hogy általában gőze sincs róla, ha utálják, annyira ignorálja más ember véleményét, vagyis na, alapjáraton tudja, hogy rühellés tárgya, de letojja magasról. Ezért is volt jó, hogy Kiva majdnem öntudatlanul feküdt a földön, mint valami elhagyatott kisgyerek. Emlékeztette Michelle-re egy ponton, mikor belekapaszkodott- a nővére ugyanezt tette, mikor kiskorukban ő vitte le az emeletről a földszintre Michelle-t, ha a lány meghűlt. Gyerekekként is ő volt az erősebb, elbírta a nővéreit, de Michelle-t cipelte igazán szívesen, ha kellett. Most kicsit visszatért ez a hangulat és fel nem tudja fogni, miért pont Faraday váltotta ki belőle, de ha akarna se tudna szemét lenni vele ebben a percben. Hiába minden pletyka, nem egy vérbeli szemét állat –szégyen a pofájára – és Kivát is rendes gondossággal és óvatossággal cipeli a gyengélkedőre, úgy fogja a marha nagy karjai között, mint valami elanyátlanodott kisgyereket szokás, ha ringatják, hogy aludjon el.
Túlesnek a gyógyszeres kezelésen nem éppen a finom módon, de muszáj improvizálnia a bekómázott lányon. Szinte felgyulladt a keze, mikor megnézte a csaj homlokát, mennyire forró. Gondolkodott a vizes borogatáson is, de elvileg a lázcsillapító főzet le kellene húzza az egész macerát. Persze azt figyelmen kívül hagyta, hogy Kiva elemi mágus és pont a tüzet kell uralja, fenébe is! Telnek a percek, lassan Kiva is magához tér őt is felrázva a mélázásból. Az ébredezés hangjaira még nem fordul oda, csak a kérdésre mozdul meg: feláll a székről, szó nélkül a közeli asztalhoz megy, amin egy tálban hideg vizet helyezett el, belemártja a mellé rakott kendőt, kicsavarja, visszamegy Kivához és a homlokára teszi.
- Japp. A földön feküdtél és marha lázas voltál. Adtam neked lázcsillapítót és kalapkúra bájitalt. Ha füstöl még a füled.... igen, füstöl. Szóval ne parázz be, ezért van. A kendőt hagyd még a helyén, lejjebb húzza a maradék lázad. Idenyújtod a csuklód? Megmérném a pulzusod. – Tök tárgyilagos, normális hangon beszél, mintha legalábbis orvosi diplomája lenne már, de ez valahol nem olyan meglepő- gyógyítónak akar tovább tanulni és akad érzéke meg kedve is a dologhoz. Kivával se szemétkedik, hogy mi volt ez előtt, csak azt nézi, hogy jöjjön rendbe minél hamarabb. Igazából minél gyorsabban talpra áll, annál gyorsabban térhetnek vissza a szokásos ellenszenvhez- ez a helyzet még neki is furcsa valahol, hogy nem pofozzák egymást agyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csendben, minden árva hang nélkül állítja rá tudatát Kiva figyelésére, ám szemei továbbra is a sötét ablaktáblákat pásztázzák, míg a lány magához nem tér. A rágördülő esőcseppek nosztalgikus hangulatba csalogatják, bűvölik, rögtönzött betege pedig szépen lassan visszatérni látszik Álomföldről. Persze nem magától úszott át oda, de mit tehet az ember, ha holmi földi bajok gyötrik, mint a láz és meghűlés? A gyógyszer egy tisztes kezdőpont, ezért is erőszakolta bele nemrég Kivába a kétféle löttyöt. Ettől majd gyorsabban felépül, nem kell ágyban, párnák közt vesztegelnie- amúgy sem egy túl türelmes alkatként raktározta el magában az eridonos főnixlányt. Megkockáztatja, ha a lánynak egy napnál tovább kell ágyat nyomnia, bele is hülyül a tétlenségbe.
Nem kellett túl sokáig várakoznia, Csipkerózsika egy órán belül magához tér, de a hirtelen mozdulatait már tulajdon feje nem díjazza, jól be is int Kivának egy párnára való visszaszédülés formájában, hogy nyughasson. Mihael maga sem tudta volna szebben visszakoordinálni fekvőbe tüzeskét, mint ő önmagát. Most a pihenés az első, ha Kiva hamar el akar szakadni a marasztaló takaró és lázcsillapító kombójától.
- Füs-töl. – Ismétli meg türelmes-magyarázóan, mialatt két keze mutatóujjaival imitálja, hogyan szokott szállni a füst, csak ezúttal két füle a kiindulópont. Önmagára tükrözi le azt, amit Kiva fülei produkálnak éppen, de ahogy elnézi, a lány magától is rájött már, mi folyik a szervezetében: gyógyulás. A kalapkúra bájital másnapra minden esetben elmulasztja a náthát, legyen az akármilyen csúnya; ha sima meghűlés, megbirkóznak egymással. Inkább megkéri udvariasan a lányt, hogy nyújtsa már ide a kacsóját egy pulzusmérésre- az sem ártana, mert ha rendellenességet tapasztal, hívhatja a Nagyfőnököt gyógyításra és az ki tudja, hol vadássza épp az ebédjét mondjuk. Másik csuklóján ott virít az amúgy egyre sűrűbben használt karórája (sima, analóg darab, ami kibírja a mágikus környezetet), így meg is tudja mérni azt a pulzust ajkaival némán formálva a számokat számolás közben. Még Kiva kérdése sem zökkenti ki, de nem válaszol azonnal, előtte befejezi az alapvizsgálatot. Semmi komoly, minden normális.
- Rendben vagy azt leszámítva, hogy a láz sokat kivett belőled. Hozatok neked egy liter teát, azt mind meg kell idd, meg felkérek egy üveg sima vizet is. Az ásványvíz nem a legjobb ilyenkor. – Mellébeszél, kicsit körít, még a lány homlokán levő kendőt is leemeli, megfordítja és visszahelyezi rá, csak azután néz Kivára komolyabban, hosszabban, na és persze ereszti el végre a csuklóját: szépen visszafekteti azt a lány takarójára, a hasa fölé.
- Hagytalak volna ott? Nem hiszem, ennyire szemét még én sem vagyok. Ramaty az állapotod még… Nyugi, ha kikerültél innen, üldözhetsz kedvedre. Kezdem megszokni, hogy a Mihael-hajtás lesz az új hobbid. – Kissé unott fejjel sóhajt egyet, miközben visszaül a székre – mert eddig kénytelen-kelletlen közel tartózkodott Kivához, hogy elláthassa-, s a következő percben megjelenik mellettük halk pukkanással egy kötvénykés-rövidnadrágos, tapsifülű manó, aki csak azért pukkant be hozzájuk, hogy megkérdezze „Kisasszonkának van-e szüksége valamire?” , Mihael pedig lerendeli az üveg ásványvizet, a kancsó forró citromos-mentás teát és egy tál vegyes salátát rá sem hederítve Kiva esetleges riposztjára.
- Enned is kell, ne próbálj ellenkezni. Vedd úgy, hogy rajtad gyakorolok a gyógyítói pályára. – Ez félig-meddig magyarázat arra, miért nem hagyta ott meggyepesedni Kivát a helyiség közepén és hozta fel a gyengélkedőre. Érdekes, hogy széltében-hosszában szeretik róla terjeszteni, mekkora szemét, mekkora állat, milyen vadbarom, de azért le merné fogadni, hogy szinte senki nem nézi ki belőle a gyógyítói álmait, ahogy azt sem, mennyit tanul, hogy elérje, amit akar, igaz, sokszor a lustasága miatt szívott idáig bukott, vagy épp átcsúsztatott vizsgákkal. De ettől még, ha felkérdeznék tőle az elsőéves orvosis anyagot, nos azzal már tökéletesen tisztában lenne annyira, hogy be merjen menni egy mugli egyetemre vizsgázni. Ennyire szeretné elvégezni ezt a szakot. Innen nézve nincs min csodálkozni, hogy Kivát is úgy próbálja ellátni, hogy tényleg minél hamarabb felálljon innen a lány és egészségesen távozzon a gyengélkedőről, márpedig Kiva problémája még nem is a súlyos kategória, mi több, ezt gyerekjáték gyógyítani összvissz két főzettel.
- Mit kerestél ott egyedül? Ha tudod, hogy beteg vagy, miért nem maradtál ágyban? - Kissé szúrós szemmel méregeti a kisasszonyt, amolyan igazi "nem bírlak, Faraday" módon egy pillanatig, de csak hogy éreztesse, ettől a kis mentőakciótól azért ne nézzék jófiúnak meg kedves gyereknek, szimplán szorult belé is emberség- vagy tudathasadása van és éppen a jó felével társalog Kiva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő