Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szörnyű, mire nem képes az ember az ikréért. Na jó, ennyire radikális túlzásokba nem kéne esnem, épp hogy csak törlesztek, mert hogy is lettem én mestertanonc? Manda csak két vizsgán jelent meg helyettem, mázli, hogy az alig lényeges különbséget kettőnk között, csak igazán kivételes emberek láthatják. Na, nem azért, mert annyira rejtegetnénk, vagyis nem csak, de hát olyan helyen található, mait az ember lánya nem szívesen mutogat, ha nem áll épp be az ősi szakmát űzni.
Mindesetre, ha már így rákaptam az olyan helyekre való bejárkálásra, ahol egyébként semmi keresnivalóm, ez már végképp nem oszt, nem szoroz semmit. És Muci amúgy sincs abban az állapotban, hogy csak úgy órákra lejtsen.
Ha belegondolok abba, hogy hamarosan nagynéni leszek… kiráz a hideg, és már előre sajnálom szerencsétlen gyereket, amiért köze lesz hozzám. Na meg az apját is, csak tudjam meg, ki volt az, de ezt még nem tudtam kihúzni a húgomból. Jó jó, tudom én, hogy mindenhez két ember kell, de baromi elfogult tudok lenni, így persze, hogy a srác hibája, szépen le is verem majd rajta. És ha Manda továbbra is hiszti rohamokkal fog küzdeni, meg gusztustalan kajákért nyávogni, amiket előtte le nem lehetett nyomni a torkán… na, az illető akkor jobb, ha a húgom közelébe se kerül.
Én vagyok az idősebb, még szép, hogy vigyázok rá, talán jobban is, mint amit ilyen helyzetben kellene, és ez a szép a mi kapcsolatunkban. Veszekszünk, de még mennyit, nem csorgatunk nyálat, és hajtogatjuk folyton, mihez kezdenénk a másik nélkül, de az ilyen esetekben látszik meg igazán, hogy még ha épp melegebb éghajlatra is küldjük egymást, számíthatunk a másikra.  És nem is baj, hogy egyikünk se az a fajta, aki csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal, épp elég, ha kimutatjuk.
És igen, ezért lógok be a tanáriba, a bál még jól is jön, mert sejtem a tanerők készenlétben, mert nincs rendezvény balhé nélkül, így én még nem is bajlódok különböző betörő mozdulatokkal, olyan lazán sétálok be, mintha napi szinten járnék ide.
Azon meg se lepődök, hogy a hely tátong, egyenesen Felagund prof asztala felé veszem az irányt, hogy megkeressem az utolsó óra anyagát. Persze, persze… odaadhattam volna én magam is, de azt az órát épp kihagytam, bokros teendőim miatt. Ami nem újdonság, így MTként még kevesebbre kell bejárnom, és még nagyobb ívben tesznek arra, ott vagyok-e, hát nem csodás az élet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Még szerencse, hogy nem vagyok pánikolós típus, vagyis... csak hallottam róla, hogy vannak ilyenek is, mert a közelemben tartózkodókról ezt korántsem mondhatom el. Ezért nem kerülget a szívbaj akkor se, mikor nyílik a tanári, és az egyik prof lép be rajta. Csak egy másodpercre tekintek hátra, annyi bőven elég, hogy megbizonyosodjak róla, idegen az illető. Legalább is számomra, mert engem ziher, hogy nem tanít. Nem, mintha ez kizáró ok lenne, az óráim felére nem járok be, ezt önhatalmúlag döntöttem el, nem hiányzik nekem, hogy egy tucat akárkivel legyek összezárva, így is épp elég elviselni azt az időt, amit a folyosón lépkedve töltök.
Bár tavaly nem hagytam ki a bált, az épp elég meggyőző volt ahhoz, hogy idén ne jelenjek meg rajta, nem beszélve a tényről, hogy a húgom terhes, és még szüksége is van rám.
- Nem kösz, boldogulok - vágom zsebre a papírt, majd már ténylegesen a tanerő felé fordulok. Sejtem, nem erre a válaszra számít, sokan inkább hiszik azt, hogy majd dadogni, meg félrebeszélni kezdek, ha rajtakapnak, de nekem nincs veszteni valóm, és amúgy se állna jól nekem.
- Mit unt meg? Az idegesítő gólyákat, a borzalmas zenét, vagy a végzősöket, akik istenkirály vagyok, komplexusban szenvednek épp? Esetleg az egészet így együtt? - biccentem kissé oldalra a fejem, mert a férfi ruházatáról lerí, hogy merre volt épp. Olyan tanárral még nem találkoztam, aki akkor is szmokingot visel, ha arra semmi szükség. Szabadelvű egy suli ez, nem olyan, mint Schwarzwaldon. Az az egy év volt életem legrosszabb és legjobb éve, na meg, arról az egy évről hallgatok, mint a sír.
Kényelmesen dőlök Felagund íróasztalának, várva, vajon kit fogtam ki. Ha olyan zsémbes lenne, mint a prof, akkor már rég a padlót suvickolnám, gondolom én, szóval nem tudom, mire számíthatok, ami azért egy cseppet idegesítő. Persze, sokkal könnyebb dolgom lenne, ha érdekelne legalább annyira, hogy mi zajlik a suliban, hogy legalább a tanárokkal képbe legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Vasváry prof...

Ekkora szerencsém is nekem lehet csak, komolyan, mindjárt betérek egy templomba. Na jó, azért ilyen végletekig csak nem megyek el, de mindenesetre óriási megkönnyebbülés, hogy nem egy karót nyelt tanerő köszönt be ide. Igen, ezt így pillanatok alatt meg tudom állapítani, nem mintha ezért vesztett volna bármennyit is a neki kijáró tiszteletből, mert igenis tisztelem őket, csak sajátságosan fejezem ki.
Persze ugyanolyan fesztelenül folytatom a cselekedetem, mert Mandáról van szó, ha nem róla lenne, hagynám a francba, mondván annyit nem ér meg, hogy büntetőre küldjenek. Belegondolva, eddig marha okosan játszhattam a kártyáimmal, mert azt a procedúrát valamiért sikerült elkerülnöm. Nem, mintha hiányozna, elképzeléseim szerint, simán kijárom a sulit, ilyen tapasztalatok begyűjtése nélkül is.
Mihelyst végzek a dolgommal, figyelmem már a társaságomnak szentelem, bebizonyítva, hogy nem vagyok annyira pofátlan, arrogáns dög, mint amilyennek beállítanak. Oké, okkal, de ha nincs okom arra, hogy az énemnek a kellemetlenebbik felét mutassam be, akkor nem teszem, ez ilyen egyszerű. Ugyan halványan, de elmosolyodok a válasz hallatán, na meg a tényen, hogy akaratlanul nevetettem meg valakit, ez tényleg nem szerepelt a terveim között.
- Többek közt az, hogy tavaly muszájból át kellett élnem ezt, elhiheti, elég nagy trauma volt ahhoz, hogy idén megkíméljem magam tőle, bár... azért az áfonyás sütiért fontolgattam, hogy letévedek, ha más nem, a kaja legalább isteni - hoppá, hogy én tudok úgy is beszélni, hogy közben nem szitkozódok, és nem érződik a felsőbbrendűség, ami egyébként a jellemem szerves része? Na mindegy, ha ez egyszer kitudódik, biztos, le fogom tagadni. Azért csak felvonom a szemöldököm, mikor inkább beljebb lép, ahelyett, hogy tanári kötelezettségeit végezné, és ez azért nem kicsit imponáló. Valahogy már herótom van az olyan alakoktól, akik tanári mivoltuk miatt kényszerítik az embert, hogy legalább a minimális tiszteletet megadja nekik, ahelyett, hogy megpróbálnának rászolgálni. Hát persze, mert az sokkal bonyolultabb, és fárasztóbb meló annál, mindenesetre, az olyanokat én végképp megvetem, és általában vagyok is annyira pofátlan, hogy ezt ne rejtsem véka alá.
- Sérteget? Rendes rellonos vagyok, kérem szépen. Nem hagyok magam után nyomot. És, ha eddig sikerült megmenekülnöm Felagund haragjától, nem az utolsó éveimben szeretném kiérdemelni - mert bármennyire is legyen ellenszenves a fickó, talán az egyetlen a kastélyban, akivel én se szívesen rúgnám össze a port.
- De megnyugtatom, ennek ellenére is pocsék lesz a biztonsági rendszer, és pimaszok a diákok - vigyorgok rá, "megnyugtatva", hogy a kérdéses tanerőt marhára nem izgatja, ő úgyis szidni fogja, ha ahhoz van kedve.
- Feltételezem, megmenti magát egy esetleges fejfájástól, és nem hangoztatja, hogy itt botlott belém - nézek rá, hangyányit komoly tekintettel. Persze ezt nem várom el tőle, elvégre mégis tanár, szíve joga megbüntetni, vagy épp feldobni.
- Mellesleg csak az ikerhúgomnak segítek, én nem tanulom a tárgyát - osztom meg vele, miközben nemes egyszerűséggel, ráülök az asztalra, ha már lehetőségem adódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Most jött el  a pillanat, hogy önként és dalolva szambáztam el ikerhúgom lakásából, mert félő, olyat tettem volna, amit aztán megbánok később. Szeretem Mandát, őt egyedül ezen az átokverte porfészken, de ez még nem jelenti azt, hogy minden hisztijét - mostanság egyre több van, hála annak a benne lévő izének - el kell viselnem tőle. Nem is tudnám, nem is akarom, épp ezért távozok angolosan, mielőtt betelne az a bizonyos pohár. Jó testvére vagyunk, még annak ellenére is állíthatom ezt, hogy nálunk gyakrabbak a nézet eltérések, vagy, hogy sokszor nem értünk egyet. Nem baj, nem lehet mindig nyáladszva olvadozni a másikról, ennek ellenére, mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, ez meg bőven elég ahhoz, hogy kinyilvánítsam, mi tényleg jó testvére vagyunk.
A papírpohár megint a kezemben, a kávéfüggőség lesz a halálom, érzem. Röhej, hogy bár szünet van, jobban elfáradok naponta, mint bármikor máskor. De hát... csak nem fogom magára hagyni szegényt, még úgyse, hogy tudom, vannak a közelében még ketten. Valamiért úgy érzem, kötelességem ilyenkor mellette lenni, és így lenne ez fordítva is. Pff, mintha nekem bármikor szándékomban állna egy gyereket szabadítani a világra, nem, ezt nem nekem találták ki, azt is tudom, csapnivaló nagynéni leszek, de hát, szegény pocaklakó még csak nem is sejti, hová kerül.
Csak lassan sétálok vissza a kastélyba, részben azért, hogy kellőképp kiszellőzzön a fejem, részben meg, mert hová siessek? Nekem már nincs olyan, hogy takarodó, bár mikor volt se érdekelt túlzottan. Ez egy olyan szabály, amit bárki áthág, aki kellő késztéetést érez aziránt, hogy tíz után is kint bóklászzon, vagy épp saját maga is el tudja dönteni, mikor akar aludni.
Szokásomhoz híven, mindenkit mellőzve vágnék át a csarnokon, de ez most nem ilyen egyszerű. Meglátok valakit, szerintem új a srác, sőt, minden árulkodó jel ezt mutatja, és hát... esküszöm, megszállt a szentlélek.
- Itt akarod megvárni, míg rádtalál egy prefektus, és büntetőmunkára küld az első heteden? - teszem fel a srácnak a roppant egyszerrű kérdést, mellőzve mindennemű illemet, ami azt mondaná, be is léne mutatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megszületett. Komolyan, ennél nagyobb megkönnyebbülés még sose ért. Persze, tudom, hogy Mandának eztán is szüksége lesz rám, de őszintén bízom benne, hogy mostanság annyian lebzselnek körülötte, hogy én is kifújhatom magam. Oké, azért cseppet megterhelő volt ezt végigcsinálni, csoda, hogy pszichológusra nincs szükségem, valamiért mégis élveztem, ja mert a nővére vagyok, és ez a dolgom. De most már nyugodt szívvel hagyom a többiekre, és húzok el vásárolni, vagy mit tudom, én. Lassan kezdődik a második évem mestertanoncként, be kéne újítani, bár reményeim szerint, többet leszek terepen, mint az iskola falai közt, csak jönne már meg a válasz. Az valahogy lehetetlen, hogy én abból a kutatásból kimaradjak, ott kell lennem, nem érdekel az sem, hogy jelenleg zöldfölűként vagyok elkönyvelve, majd rájönnek, csak tudjam meg, hogy mehetek.
Persze erről Manda mit sem tud, nem akartam még azzal is terhelni, hogy benyögöm neki, fél évig, nem hogy a kastélyban, de még egy kontinensen sem leszünk. Nem lesz probléma, én tudom, majd… majd sokat járok haza, ahogy időm engedi.
Most viszont annak a kis izének nézek valami göncöt, mégse járhat akárhogy, ha már a szerencsétlenje, a Philipsek közé került. Komolyan sajnálom szegény kislányt, pedig alig egy napos. Még csak a tény se foglalkoztat, hogy marha hülyén nézhetek ki a babarészlegen, és ha a suliból látna meg valaki, nem tudná hová tenni. Eddigi életemet is úgy éltem le, hogy nagy ívben tojtam arra, mit gondolnak mások, én meg az önbizalmam jól elvoltunk.
Kortyolok a shakeből, mielőtt még nagyon megmelegedne, néha meg-meg fogok egy rugdalódzót, de aztán vissza is teszem, mert vagy a színe, vagy a rá aggatott minta nem tetszik.
Aztán mégis megunom a nézelődést, majd beszélek Mandával, vagy megvárom, míg felnő a kölyök, és eldönti ő, hogy mit akar. Oké, valószínűleg ezért nem lesz belőlem anya soha, azóta vagyok ebben biztos, mióta ezt a kilenc hónapot végigküzdöttem.
Inkább szambázok be az egyik étterembe, persze miután kidobtam a már kiürült papírpoharat, hogy valamit egyek is, mert így korgó gyomorral még az átlagnál is morcosabb vagyok. A teraszra ülök ki, mivel kellemes az idő, na meg, mégis csak várost is nézek, vagy mi a szösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért jól esik más levegőt szívni, már nagyon untam a falut, a kastélyt, Manda házát, meg úgy az egész Mátrát. Nem tehetek róla, nem megy nekem az, hogy hosszútávon megülljek valahol, nem tudok leragadni. És ez nem csak a helyekre értendő, valamiért mindig szomjazok a változatosságra, épp ezért nem való az elköteleződés se nekem. Persze, jöhetnek a dumák, hogy majd megtalálom a nekem megfelelő embert... olyan nincs, meg amúgy is, mindenki megfelelő, ideig óráig biztos.
Kényelmesen ebédelek, nem törődve azzal, hogy fél étterem engem bámul, mintha valami csoda lennék. Megszoktam már ezeket a tekinteteket, és bár elégedettséggel tölt el, annyira már nem imponál, mint pár évvel ezelőtt. Most már jobb szeretném, ha valaki belátna a máz mögé is, de ugye ez több szempontból is lehetetlen, kezdve azzal, hogy én azt a bizonyos belátást senkinek se engedem meg. Legalább is eddig még nem fordult elő. Hozzátenném, senki nem bírta olyan sokáig a közelemben. Tudom, riasztó az a túlzott magabizotosság, ami a birtokomba került, de nem tudok, és nem fogok lenne tenni semmit. Ilyen az alaptermészetem, és senki nem ér annyit, hogy változzak miatta.
Még megiszom a kávét, azt miután a számlát is sikerül rendeznem, kilépek az étteremből. A napszemüveget persze veszem is fel, nem bírom az erős napfényt, azt meg főleg nem, ha a szemembe süt.
De miért is lenne egyszerű dolgom? Valaki úgy döntött, jobb a lépcsőn dekkolni, ezzel is megkeserítve a közlekedést, én meg kis híján átesek rajta, mert a lábaim elé figyelni... azt minek?
- Komolyan, fájt volna még pár métert menni, és arra a cseszett padra vetődni? - érdeklődök némileg ingerülten, pedig épp most laktam jól. Bár azért az idegrendszerem elég labilis, nem olyan nehéz kihozni a sodromból, mint az látszik is. Felvont szemöldökkel nézek le a srácra, aki mintha ismerős is lenne, vagyis... láttam már valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő