Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Na, akkor menjünk.
Úgy érzem, hónapok óta ennyi kijár nekem, mégha az ennyi, egy nevetséges, belöltözős izét is takar, ahol mindenki ott csinál hülyét magából, ahol tud. Részemről, én nem osztozok ezekben az élvezetekben. Nem csak azért, mert nem találtam annyira negatív szereplőt - a franc, hogy az összes velejéig romlott lélek, mindig megjavul, egy ostobaság miatt -, hanem mert eszem ágában sincs felidézni a gyerekkort. Na, nem csak azért, mert gyerekként se öltöztem be soha, hanem mert, nem volt az olyan jó, hogy abból bármilyen momentumot fel akarjak idézni.
Viszont egy kis kikapcsolódás kell, és ha ahhoz feltélenül szükséges, hogy elviseljem a kastély túlbuzgó népét, hát legyen. Nem sietek, sose sietek, hisz egy nőnek jogában áll késni, és mégse egy eget rengető találkozás lesz. Arnolddal amúgy is összefutok napi szinten, hála annak, hogy egy pályára készülünk. Szerintem, ő jóval komolyabban veszi az egészet nálam, de hát mit is várhatnék egy levitástól. Legalább feleannyira se idegesítő, mint háztársai nagy része, vagyis... még egyszer se fogott el a kényszer, hogy megátkozzam, ami azért haladás, tekintve, hogy az utóbbi időben eléggé labilissá vált az idegrendszerem.
Nem csípem ki magam túlzottan, de azért igyekszem jól kinézni. Valamiért mindig is fontos volt az, hogy a helyzettől függetlenül kihozzam magamból a legtöbbet, szerintem tudat alatt ezzel akarom kompenzálni a belsőm romlottságát, bár ez hülyeség lenne.
Ráérősen hagyon el a rellont, és haladok végig a folyosókon, hogy aztán megpillantva a "párom", egy halvány, félmosolyt küldjek felé. Nem szokásom alkalmazni ezt a görbét, meg hát... okom sincs nagyon rá.
- Na, mi az? Rájöttél, hogy az aurorkodás mégse fekszik neked, és inkább egy cirkuszba felvételizel? - dícsérem meg a jelmezét, miközben belekarolok. Hála égnek, akadnak még olyan emberek, akik egy nőt, nőként kezelnek, higgyétek el, az ilyet meg kell becsülni, mert nagy ritkaság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem tudtam, mire vállalkozok, komolyan. De ahogy most elnézem a röhejesnél röhejesebb jelmezeket... cseppet sem csodálom, hogy a zöldek háza, csak minimális létszámban képviselteti magát. Na, mindegy. Én tényleg azért jöttem, hogy ne magoljak, vagy épp ne Mandán, meg Lilin agyaljak. Mostanság ezek foglalják le napjaimat, és az, hogy még a társaságom is kibírható, csak hab a tortán.
Persze, ahogy meglátom Arnoldot, egyből kicsúszik egy poén - szörnyen rossz humorérzékem van - a számon, de erre is számítani lehetett.
- Köszönöm - az ilyen bókokat mindig szívesen hallom, legalább tudom, hogy nem feleslegesen fektettem bele az energiát a készülődésbe. Igen, igen, hiú vagyok, de ezen ki lepődik meg?
- Tetszik az öltönyöd színe - mosolyogva fordulok szembe vele, és igazítok egy kicsit a nyakkendőjén. Ez már-már ösztönös, nem is igazán tudom mire vélni, csak tudom, hogy nem úgy kellett volna állnia.
Aztán belékarolva megyek ki a rétra, hogy aztán ott körbetikntve, elfintorodjak. Nem, nem tudom megállni. Ez nekem már túl giccses.
- Jokernek ki ne tudná? oké, attól, hogy aranyvérű vagyok, még széleskörűek az ismereteim. Szerinted, mivel ütöttük el az időt Mandával, mikor rossz idő volt? - forgatom meg a szemem, mert aranyvérűség ide vagy oda, mi igenis szerettünk moziba járni, így jó néhány karaktert nem kell bemutatni, köztük a fura bohócot se. Bár annyira rémisztőnek nem találom, mint Chuckyt, attól a babától még most is futkos a szőr a hátamon, hisz végigkísérte serdülőkorom.
- Inni. Puncsot - bár ahogy nézem, az egész tállal magaménak kéne tudnom, hogy én ezt az estét túléljem valahogy.
- Hogy állsz a projektmunkával? Téged is megszívattak azzal, hogy akkor hívtak, mikor rossz idő volt? - kérdezek rá, mert az nekem nagyon nem tetszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Na - pattanok fel, mert nekem ez már bőven sok volt. Abban sem voltam biztos, hogy ép elmével kibírom idáig, de mivel láthatóan acélból vannak az idegeim... lényeg a lényeg, nem ajánlatos tovább feszíteni azt a bizonyos húrt.
Manda csak értetlenül pislog, mire én felsóhajtok.
- Figyelj, kétórányi bőgést és gügyögést viseltem el, végignéztem, ahogy pelenkázod, majd megeteted a nyálgépet... had legyek már egy kicsit önmagam - kivételesen még azt is hagyom, hogy a mérhetetlen világfájdalom kiüljön az arcomra, aztán már el is hagyom a házat, még mielőtt Manda röhögése, olyasmire késztetne, amit aztán megbánnék.
Nos, igen.. eddig csak sejtettem, de mára már teljesen biztos vagyok benne, hogy az én nyakamban nem fog csüngni egyetlen ilyen bűzbomba se. Nem bírnám.
Ebből is látszik, hogy ikerhúgomnak jutott több az empátiából, de mi ezt már rég megszoktuk, vélhetően ennek köszönhető az is, hogy a mi kapcsolatunk se mérgesedett el.
A kastélyba viszont nem vagyok hajlandó visszamenni, nem hiányzik még újabb adag visítás, és amúgy is… szünet van, így inkább a csárda felé veszem az irányt, és olyat készülök tenni, amit már rég nem.
Sose éltem példaértékű életet, nem hajtok sem a szentté avatásra, sem az év embere díjra, de álszent sem vagyok, nem fogom megjátszani magam… ha csak az érdekeim nem kívánják úgy, és jelenleg sehogy se kívánják.
Kiengedem copfba kötött hajam, és próbálok neki valami formát is adni az ujjaimmal, mert a látszat azért még mindig fontos.
Nem mondom, hogy törzsvendég vagyok erre, de azért döbbenet, hogy akad itt ismerős arc, nem mintha akár egy pillantásra is méltatnám őket. Nem, az valahogy nem én lennék.
Ahogy kikérem magamnak az italom, keresek is valami félreeső helyet, mert… na jó, nekem aztán igazán nem kell félnem attól, hogy bárki meg merne zavarni. A tapasztalat nem ezt mutatja, és ennek köszönhetően nem írta le magát a szememben az emberiség. Nagyon úgy tűnik, akadnak még olyanok, akikben aktívan üzemel a túlélési ösztön.
A poharat forgatva bámulok ki a fejemből, majd kis idő múlva, meg is húzom azt, hogy végigfolyhasson a torkomon a tartalma, ezzel előcsalva egy már rég érzett, de annál inkább hiányolt érzést. A régi szép idők, mikor az ivás a mindennapjaim része volt, és nem volt a közelemben egy vinnyogó törpe… nem tudom, Manda hogy bírja ezt napi huszonnégyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pedig nem volt kedvem cseverészni. De hát.. ahogy a mondás is szól, csak az ökör iszik magában, nem? A mostani társaságom meg nem is tűnik annyira lohasztónak, kezdve azzal, hogy már lassan fél perce ül úgy, hogy meg se nyikkan, ez ritkaság errefelé, meg kell becsülni. Ki tudja, miért, itt nagyon szeretnek magukról beszélni az emberek, és ez még az istenesebb, amikor már téged faggatnak, na az egyáltalán nem tetszik.
- Ne írd le már most - csóválom meg a fejem, egy halvány mosoly kíséretében, majd a srác, vagy inkább férfi felé fordulok.
- Nem épp a legjobb hely, tény, de azért... még mindig akadnak ennél rosszabbak is - gondolom, az országgal gyűlt meg a baja, meg is értem, bár mondjuk én megszoktam, sőt... volt idő, mikor kimondottan hiányzott.
- Szóval Durmstrang, mi? - kérdezek rá, kocintás után, és miközben kortyolok, alaposan végigmérem. Jó, nekem emiatt már rég nem kell szabadkoznom, vagy magyarázkodnom, legalább is szerintem. Amúgy igen, más sulit el se tudnék képzelni neki... meg az izmainak. Hát igen, vannak... látszik.
- Nem, csak.. ez volt a legközelebb. Az ikerhúgomnak gyereke van, nekem meg lassan fóbiám tőlük - kortyolok még egyet, miközben próbálok valami magyarázatfélét adni, bár nem hiszem, hogy annyira érdekelné a mellettem ülőt, sejtem, ő se élvezi annyira ezt a kényszeredett csevelyt, aztán lehet, velem van a gáz, és csak nekem tűnik ez kényszeredettnek.
- Itt is diák vagy? Mármint... a kastélyban fogsz tanyázni? - döntöm kissé oldalra a fejem, mert ha diák, akkor max. cserediáknak tudom ide besaccolni, aztán lehet, tévedek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Engem mondjuk már annyira nem izgat a mellékzörej, amit mások beszélgetése képez, már rég megtanultam kiszűrni a haszontalan mondatfoszlányokat, és csak arra koncentrálni, mai érdekel is. Jelen pillanatban ez a felettébb vonzó külföldi itt mellettem. Jó, lányok, az vesse rám az első követ, akinek nem akadna meg a szeme rajta.
- Igen.. ez jellemző rájuk, nyugi... minket is - vonok vállat, mert én már rég túltettem magam ezeken, persze teljesen más, ha valaki idegenként, először van itt, meg is értem a kiakadását, mert hát... azért  amygaroknak is lenne mit ellesni, mégha Bagolykő is a legjobb iskola.
- Persze, sokan jöttek már át onnan... nem bírták a strapát - vigyorodok el, mert elnézve azokat, akik tényleg maguk mögött hagyták a helyet... cseppet sem csodálkozom. Épp ezért sejtem, a mellettem ülő nem csupán egy-két évet húzott le ott, ez azért látszik rajta.
Még az érdektelensége se zavar, ebben hasonlítunk, hisz belőlem se sugárzik a lelkesedés, de most messze felülmúlom magam, ezt mondjuk annak tudom be, hogy végre olyas valakivel van dolgom, kaihez nem csak gügyögni lehet, és nem visít fel két percenként. Komolyan mondom... üdítő.
- Ne - nevetek fel halkan - ne hívj nagynéninek, kérlek. Már most harmincnak érzem magam tőle - csak mert nem szerepelt a terveim között egy gyerek pátyolgatása, viszont... a húgomról van szó, és érte még most is tűzbe tenném a kezem, nem sokan mondhatják el ezt magukról.
- Köszönöm - mosolygok rá hálásan, és tényleg hálás is vagyok, na nem csak azért, mert meghívott, főleg azért, mert csodával határos módon ezen a helyen férfivel is lehet találkozni, ez már valóságos kuriózum.
- Nem. Jelenleg a hideg is kiráz a gondolattól, bár... én sose terveztem, vagyis.., még egy olyna alkalom se volt, amikor elgondolkodhattam volna ezen - vonok vállat, hisz annyira azért nem sajnálom, sőt. Nekem legalább megmarad az, amit Manda vissza fog sírni egy jó húsz év múlva. De ez ilyen, és mi is csak kívülről hasonlítunk.
- Jé, én is rellonos vagyok, de csak elsős mestertanonc - mosolyodok el, amolyan "kicsi a világ" alapon, bár nem tudom, miért lepődök meg ezen, a mellettem ülőre rá van írva, hogy simán beillik a zöldek közé.
- Angelina Philips, leendő auror - fogok vele kezet, miközben a tekintetét is fogva tartom. A szorítás ugyan nem erős, de azért annyira bőven elég, hogy meg tudjam állapítani, tényleg nem két nap alatt hozta össze azokat az izmokat.
- Tetszeni fog a rellon, még ha maga a kastély nem is - mosolygok rá biztatóan, hisz hol érezhetné magát jobban az ember, mint a sajátjai között, nem?